Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

í. oldal KELET-MAGYARORSZAO 1972. október 3. Az egész VDK-t támadják az amerikai repülőgépek Szombaton és vasárnap a VDK egész területét támad­ták az amerikai légikalózok. Ismételten bombázták a már korábban teljesen megsem­misített Thanh Hoa és Phu ■Ly városok romjait. A hét végén a VDK 11 tar­tománya fölött összesen 15 támadó gépet lőttek le. Va­sárnap jelentették be Ha­noiban, hogy a múlt hét csü­törtökön az ország északnyu­gati térségében. Yen Bai tar­tomány fölött lelőttek egy F—111-es típusú gépet. Mint ismeretes, öt évvel ezelőtt már egyszer bevetették a VDK ellen ezt a különösen drága, változtatható szárny­állású repülőtípust, de mert a bevetett hat gép közül hár­mat azonnal lelőtt a VDK légelhárítása, kivonták őket a vietnami háborúból. A Thai­földre szállított újabb F—Ill­éseknek ez volt első beveté­se a VDK ellen, s egy táma­dó gép nem tért vissza. A VDK fölött 1964. augusztus 5. óta lelőtt amerikai repülő­gépek száma 3960. A dél-vietnami felszabadí­tó erők parancsnoksága hét­főn összefoglaló jelentést tett közzé a központi fennsíkon folyó harcok közel félévi eredményeiről. A hadijelen­tés szerint az offenzíva ide­jén a felszabadító erők az ellenség 46 ezer katonáját és tisztjét tették harcképtelenné ezen a frontszakaszon, elfog­laltak 675 megerősített ál­lást, megsemmisítették az el­lenség 90 lövegét, 110 kato­nai gépjárművét, lelőtték 100 repülőgépét és helikoptert, felgyújtottak 130 hajót. A felszabadító erők ezen a fronton újabb területekre terjesztették ki ellenőrzésü­ket, felszabadítottak 268 te­lepülést. A harcok során fel­szabadított területen hétszáz­ezer ember él. Havanna, (MTI): Juan Velasco Alvarado, jPeru köztársasági elnöke egy Pucallpában tartott tömeg­gyűlésen felhívással fordult a forradalmi erőkhöz: segítsék a kormányt a kizsákmányo­lásmentes társadalom felépí­tésében. „Forradalmunk célja — mondotta az elnök — a sza­bad és igazságos társadalom felépítése, ahol nincsenek ki­váltságos és kizsákmányolt osztályok, ahol a dolgozók az átlaluk megtermelt értékek gazdáivá válnak.” A Prensa Latina hírügy­nökség limai tudósítójának jelentése szerint Alvarado el­nök megállapította: annak el­lenére, hogy a forradalmi kormány hatalomra jutása óta már négy év telt el, a kü­lönböző kormányhivatalok­ban még mindig vannak olyan állami tisztviselők, akik szóban az ország forradalmi átalakítása mellett vannak, de a valóságban minden ere­jükkel és eszközzel annak megakadályozására töreked­nek. Fogadás a kínai nemzeti ünnep alkalmából Lü Gsi-hszien, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete a Kínai Népköz- társaság kikiáltásának 23. év­fordulója alkalmából hétfőn este fogadást adott a nagy- követségen. A fogadáson megjelent Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Csanádi György közlekedés és posta­ügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó és gépipari mi­niszter, Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese, valamint a társadalmi, gaz­dasági és a kulturális élet több vezető személyisé­ge. (MTI) WASHINGTON Nixon amerikai elnök, mint már jelentettük, hétfőn dél­előtt mintegy 80 perces meg­beszélést tartott az ENSZ- közgyűlés alkalmából az Egye­sült Államokban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel. MOSZKVA Mihail Leszecsko, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettese hétfőn Moszkvában fogadta Rapai Gyulát, a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövetét. A megbeszé­lést a magyar diplomata kez­deményezte. KAMPALA Mobutu Sese Seko, Zaire Köztársaság államfője hét­főn délután rövid látogatásra az ugandai fővárosba, Kam- palába érkezett. Mo­butu a válság megoldásá­nak lehetőségeiről tárgyal majd Idi Amin ugandai el­nökkel, s a hírügynökségek előrejelzései szerint szóba ke­rül az Ugandából kiutasított ázsiai származású állampolgá­rok ügye is. Akahata—Csou En-Saj— Tanaka Tokió, (MTI): Az Akahata, a Japán Kom­munista Párt központi lapja hétfői számában közli: Tana­ka japán miniszterelnök a kormányzó liberális demok­rata'. párt parlamenti képvise­lőivel való találkozásán el­mondotta, hogy amikor Pe- kingben tárgyalásokat foly­tatott Csou En-lajjal, meg­kérte a kínai vezetőket, „ne tartsanak fenn kapcsolatokat a Japán Kommunista Párt­tal.” A Jemeni Arab Köztársa­ság (Észak-Jemen) beiruti nagykövetsége hivatalosan is megerősítette, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság (Dél-Jemen) csapatai Munkanélküliség a kapitalista államokban Az Akahata a JIJI hírügy­nökségre hivatkozva azt írja, hogy Tanaka erre a kérdés­re az alábbi választ kapta Csou En-lajtól: „Semmire sem jó a Japán Kommunista Párt. Nem fogunk kapcsola­tokat fenntartani vele.” Tűrhetetlen, hogy a mi­niszterelnök tárgyalásai ide­jén kirohanásokat intézett a Japán Kommunista Párt el­len, amely az ország egyik politikai pártja” — írja az Akahata. ötnapos harc után elfoglalták a kulcsfontosságú Qataba észak-jemeni határvárost. A déliek tűzszüneti felhí- hívását az északiak katonai parancsnokai visszautasítot­ták és a fegyveres összecsa­pások hétfőn is folytatódtak. Husszein A1 Masouri, az északi csapatok főparancsno­ka az ország ifjúságához for­dult és a harc folytatására szólította fel őket. Fülöp lános: Füí&nüle A fejlett kapitalista ipari államok dolgozóinak jelenle­gi szociális helyzetét a rend­kívül magas arányú munka- nélküliség, valamint a fel­tartóztathatatlanul emelke­dő megélhetési költségek jel­lemzik. Augusztusban ezek­ben az államokban a hivata­losan nyilvántartott munka- nélküliek száma 10,5 millió volt. ami az ország dolgozói 4,6 százalékának felel meg. A hivatalos statisztikák azon­ban tudatosan hallgattak a munkanélküliség valódi mé­reteiről. így például a fran­cia kohóipar dolgozói szö­vetségének bulletinje szerint csupán a Közös Piac tagálla­maiban a valóságban 3,2 mil­lió a munkanélküli, miköz­ben a hivatalos adatok csak 2,2 milliót vallanak be. Az Egyesült Államokban hivata­losan 5 millió munkanélkülit tartanak nyilván. Holott szá­muk a valóságban 6,2 millió. Nagy-Britanniában a mun­kanélküliek száma ismét megközelíti az egymilliót és a kormány hivatalos adatai leerint szeptember 21-én S21 490 volt. 40. Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna, érzéketlenebb lenne a fájdalomra, el is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad neki, s ki tudja, meddig... Újabb lökés. Belezökkenünk. Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kiha­jolok. Mint valami szürke bálna, most csúszik el a fal mellett egy jégtábla. Na­gyobb, mint a mi szigetünk. — Takarodj! és utánavá­gom a lécet. A hidegség, a víz látványa kijózanít. Ami ebből értelmes: ki a tüzet a tetőre! Hátha meg­látják valahonntt! Ahogy megint babrálok a tűzzel, elkap a köhögés. Ka­par a torkom. Meg is szédü­lök. Beszívtam a füstöt. Vagy úgy egyébként szív­KISREGÉNY tam be. Nem számít. Amíg a kéz mozog — jut eszembe valami könyveim. Fura, hogy ebben a házban én mindig beszívok. Csak ép­pen most már nincs kutyaól, ahová betegyenek. Szegény blöki, az is meg­fulladt. Hogy hallgatta a fü­tyülésemet. Csak akkor húz­ta az ínyét, ha 'lélegzetet vet­tem. Mikor volt ez? Évszázádok- kal ezelőtt. Fáj, ha lélegzetet veszek. Lángrakap valami bútorda­rab, amit idehúzlam, fello­bog, hátra kell hőkölni tőle. Nem baj, ez most zászló. Kitűztük a vörös zászlót, mint a laktanyában az ün­nepnapokon ! Hülye vágyok. Zavaros a fejem. Inni kellene. — Iszik, öreg? Kuba közelről 3. Változó szokások Az idei esztendő első fele rendkívül sikeres volt Ku­bában. A vállalatok nagy többségénél jelentősen nőtt a termelés. Növekedett a tej, a tojás, a hal és más élel­miszerek termelése is. A könnyűiparban kimagasló sikereket értek el. Minden­nek egyik alapja az, hogy az utóbbi években Kubában a figyelem központjába ke­rült a termelékenység, a pontos munka. Előtérbe ke­rült a termelés szervezésé­nek további tökéletesítése, a gazdaságirányítási módsze­rek finomítása. A szigetor­szágban egy év alatt 2200 üzemben vezették be a nor­mákat, s ma már mintegy 700 ezer munkás dolgozik az új szisztéma szerint. Kidolgozták a gazdaságfej­lesztés ötéves tervét, sőt ké­szülőben van a távlati fej­lesztési terv is. Mindehhez jó alapot és biztos jövőt je­lent, hogy Kubát az idén felvették a KGST tagjai so­rába. Ez, amellett, hogy rendkívüli politikai jelentő­séggel bír — hiszen a szo­cialista közösség integrációja „rálépett” Amerika földjére — a kubai gazdaság gyor­sabb ütemű fejlesztését teszi lehetővé. A nemzeti arany, a cukoripar gépesítése mellett, a nikkel, a réz gyorsabb ki- bányászását, és egy sor új iparág fellendítését is se­gíti. Amióta a gazdasági élet­ben előtérbe került a ter­melékenység, az ösztönzők szerepe is kezd más megíté­lést kapni. A kubai emberek nagyon fogékonyak az ün­nepségek, a rendezvények iránt. Úgy is ^ogalmazhat- ;nánk, a külsőségi megnyil- ..váhulásoknák rangos szere­pük van a kubai ember hét­köznapjaiban. Nem véletlen tehát, hogy egy jól dolgozó kubai munkás elvárja, hogy az elismerés, a köszönetnyil­vánítás ünnepi külsőségek között történjen. Azt mond­ják, hogy a tiszteletvárásnak ez a fajta igénye még abból a talajból táplálkozik, ami­kor érezték hiányát. Amikor a kirándulni jövő amerikai és külföldi turista azt gon­dolta: az alamizsna dollár­centekkel mindent meg­adott. Ha tehát ma Kubában az erkölcsi ösztönzés talaja még fogékonyabb, ezt min­denki természetesnek veszi a szigetországban. S vala­hogy más a rangja is. A kiváló dolgozó például hét­köznapjaiban is büszkén hordja a jelvényt, a diák vagy a parasztember a leg­féltettebb kincsei közé he­lyezi az elismerő oklevelet, vagy bármi más kitüntetést. Nem válaszol. Nézem a palackot, lehet benne két-há- rom deci. Jut még nekem! Kell, hogy igyák, különben végem. Fölmondom a szolgá­latot. Haha, mit csinál most az öreg — Parázs elvtárs! Ahogy én ismerem, nem káromko­dik a stikli miatt, türelemre inti Tönköly vörös fejét, „meg kell hallgatni a másik felet is”, mondja latinul, hal­lottam már tőle. Lehet, hogy kitüntetést ka­pok. Lehet, hogy bevágnak a sitkóra, hogy öregember le­szek, mire újra meglátom a napot. Ahogy kinézek a sötét víz­re, megint inog minden. Szé­dülök. De nem az ital, mert nagyon gyengének érzem ma­gam, s ha én iszom, mindig teli vagyok erővel. Odakötöm az öreget a ké­ményhez. Ha le is dől a pad­lás, az megmarad. Magamat is odakötöm. Előbb azonban még rakok a tűzre. Az kell, hogy lássák! Föl nem gyújtok semmit, mert nincs mit. Pedig van az oltáshoz víz elég, nem? Köhögnöm kell. Ahryjy eről­tetem, fáj a mellem, meg a torkom. A füst. Biztosan a füst Az pedig valóban vonzó és példamutató hatást gyakorol az emberekre, ha nevük a dicsőségtáblán, vagy az új­ságok hasábjain található. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Kubában az emberek nem szenvednek pénzhiány­ban. Alapvető probléma az áruhiány. Ilyen helyzetben tehát a pénzkereset növelése nem lehet ösztönző. Ebből kiindulva intézkedett egy éve úgy a kormány, hogy egyes tartós fogyasztási cikkeket a munkahelyeken osztják el. A jól dolgozók előnyben része­sülnek. Vagyis a figyelem központjába került a gon­dos, a pontos munka, a nor­mák teljesítése. Maga a munkahelyi kollektíva dönti el, hogy ki érdemli meg: rádiót, televíziót, kerékpárt, vagy órát, illetve ahhoz va­ló vásárlási jogot kapjon. A hangsúly azon van, hogy a kollektíva döntse el. S ez a kollektív döntés, a vélemé­nyek kikérése, meghallgatá­sa egyre erőteljesebben érezhető Kuba egész társa­dalmi életében. Ahogy Fi­del Castro mondotta: a ku­bai forradalom új, érettebb fázisába lépett, ez pedig megköveteli a tömegek, a tömegszervezetek nagyobb társadalmi szerepét. A nyár elejére befejeződ­tek a szakszervezeti válasz­tások. összesen 22 szakmai szakszervezet alakult meg, illetve alakult újjá. S a vá­lasztásokat mindenütt — az alapszervezetektől az orszá­gos szintig — a demokrati­kus centralizmus, a felélén­kült tevékenység jellemezte. Az alapszervezeti titkos vá­lasztásokon például három­szor annyi volt a jelölt, mint a betöltendő hely. s tulajdonképpen mindenki javasolhatott jelöltet. S azóta is vitadúsabb a szak- szervezeti élet az egész Ku­bában,. . Vitáznak ..és . véle­ményt mondanak .üzemi ügyeikről, véleményezik a vállalati tervet, ellenőrzik a normák teljesítését. külön munkásbrigádok vizsgálják: mi az oka a magas gépállási időknek, vagy az akadozó anyagellátásnak. S ezekben a hetekben vitáznak egy új törvénytervezetről, amelyet a kormány bocsátott a nép elé. Ez pedig a nemzetgaz­dasági és népvagyon ellen elkövetett bűncselekmények­ről szóló törvénytervezet. Éppen a munkások javasla­tai aiapján került be a ter­vezetbe az a szankció, ame­lyet — elfogadás esetén — azok ellen alkalmaznak majd, akik a rossz minőségű árukéit felelősek. A közéleti vita, az aktív, kollektív élet a kubai embe. Sebaj, ahol füst van, ott meleg is van. A büdösre szokták mondani, de erre is jó. Mert nem lehet minden csupa jó s a legrosszabban is van valami, más, ami nem rossz. No lám, milyen nagy igaz­ság. Nagy tüzet csinálunk, öreg. Aztán meghúzzuk a hurkot. Ha el is alszunk, megtart. Epilógus Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteát­rumának közepén, mértani csoportozatokban, katonai egység. Előttük, külön sorban, tisz­tek, tiszthelyettesek, honvé­dek. A parancsnokok kísére­tében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán ki­tüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy-egy előírá­sos mondat: — A dolgozó né­pet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona követke­zik: széles vállú, kemény köté­sű fiú, bajuszt visel. Tiszte­leg, jelent, megkapja a kitün­tetést. A tábornok továbblép. A rek új szokásai közé tarto­zik. De még él a múlt, an­nak beidegződései, szép ha­gyományai. A kubai vidék, a kubai táj csodálatos. A trópus minden igézetével szolgáló valóság, a pálmali­getek sora, még inkább megerősíti Kolumbusz Kris­tófnak, Kuba megpillantása, kor tett kijelentését: „Ez a föld szebb, mint amit emberi szem valaha is látott.” S ennpk a földnek a szépségét az új élet követelményeinek, ado­mányainak, a kubai falu változó arcának valósága még élénkebbé teszi. A vá­lyogkunyhók helyén ma már új utcák emelkednek. Igaz, itt nincs szükség vastag be- tonszigelelésre a hideg el­len, nem használnak fűtőbe­rendezéseket, így hát a pa. rasztember is könnyebben fel tudja építeni új otthonát, mint más országokban. Ab­lakra sincs szükség, csak fordítható rácsra. De lakás nem épül tornác nélkül, ahol ott a nélkülözhetetlen kel­lék: a hintaszék. Na és az elmaradhatatlan kubai szi­var. Azt mondják sehol a világon nem készítenek ilyen zamatú szivart. S a rágyújtás külön szertartás. Tüzet nem adhatsz másnak. Mindenki saját maga „csavarja” az égő lángot a szivar eleje kö­ré. S ha megkínálnak egy dobozból, nem veheted ki az elsőt. Először végig kell tapogatni néhányat. Mert ez szakértelemről árulkodik. Nemrégiben Cojimárban, Hemingway mostani halá­szaival beszélgettem a szi­varszokásokról. S amikor az­után érdeklődtem miért kell végigtapogatni, csak azt a választ kaptam: már nagy­apám is így csinálta. S nagyapám, dédapám szo­kásaiból nagyon sok él még a kubai emberek életében. Kultúrájukban, művészetük­ben keveredik a spanyol, a kínai, az afrikai, az ameri­kai. Öhavanna lakásaiban még sok helyen ott találod az oltárt. Krisztusét, vagy éppen valamelyik afrikai védőszentét. S esetleg mel­lette Castro- vagy egy Che- képet látsz. Sokféle vallás, népszokás ötvöződik az új erkölcsérlelő szokásokkal. Egyben azonban közös a tulajdonságuk: szeretik, imádják a zenét, a táncot. Óvodai ünnepségeken rum- bázik a csöppség. S legyen az idős vagy fiatal, a mély hangú dob ritmusára meg­mozdul a vére. Nem hiszem, hogy van még egy nép a világon. amely ilyen kecses ritmikával tud­na táncolni, ilyen önfeled­ten énekelni. Király Ferenc sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotó­ja. Vékonyka gyerekarc, he­gyes orr, csucsori száj. A vo­násokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és el­hunyt — hallik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asz­talkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szolgál­ta — mondja a hang. Aztán vezényszavak harsan- nak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek és a halott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyi­kük elviszi az asztalkát, má­sikuk — a szőke bajuszú — felemeli a képet, s a kis bár­sonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Fülemü­le — mondja. VÉGE Alvarado beszéde Jemeni harcok

Next

/
Thumbnails
Contents