Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-17 / 245. szám
S vXM Jegyzetek: 1. Népszerűtlen téma? ' A címmé előlépett kérdő mondat a napokban hangzott el Nyíregyháza egyik középüzemének elnökétől. Elmondott egy tanulságos esetet is mintegy a mondat bizonyítására, s azzal a szándékkal, hogy senkinek nem szabad félni a fegyelmezetlenek, a lógósok, a kényelmesek felelősségre vonásától. A műszakiaknak, a gazdasági és a párt-, társadalmi vezetőknek, de az újságíróknak sem. Mert jóllehet ez nem egy népszerű téma manapság, a munkafegyelem nélkül nincs előrelépés. Arról beszélgettünk, hogy az igények megnövekedtek, hogy a munkás is szívesebben vesz — sőt, néha ragaszkodik hozzá — drágább árut. Egyszóval megvan az igény. De megvan-e mindezek mögött a teljesítmény is? Ezt már nem igen vizsgálják. Hogy a munka csak akkor ér többet, ha az pontos, gondos, szorgalmas. Ezek után lehet srófolni az igényeket is. Nem könnyű manapság üzemet vezetni. Bonyolultabb a piac, kényesebb, szeszélyesebb, gyorsan változnak a vevő igényei, amihez ugyanolyan gyorsan kell alkalmazkodni. Ma már nem lehet a régi módon irányítani, amikor egy üzem elkészítette az éves tervét, s nyugodtan volt, amíg az abban foglaltakat el nem készítették. Ez megszűnt, s a bért, a juttatásokat csak annak a nyomán lehet emelni, ahogyan dolgoznak. Ha baj van a nyereséggel, ha nincs piac, ha jön a ráfizetés, akkor természetesen a vezetőt vonják felelősségre. Miért nem teremtette meg a jó munka feltételeit? Beszélgető partnerem azt mondja, hogy teljes joggal. De ezzel az is jár, hogy egyeseknek nem tetsző, népszerűtlen intézkedéseket kell hozni. „Keveset olvashatunk arról — folytatja —, hogy a vezető panaszkodik a fegyelmezetlenségek miatt, hogy megdicsérné az újság, a rádió, a televízió a gazdasági vezetőket, amiért rendet teremtenek a portájukon. Ez, ugyebár, népszerűtlen téma?” Azt már nem mondta ki, de érezhető volt a hangjából, hogy népszerűbb a gazdasági vezetőt, az igazgatót, a szövetkezeti elnököt szidni, mint olykor rámutatni, hogy a munkásnak is vannak kötelességei, a művezetőnek is. S ha ezeket nem teljesíti, azzal nemcsak a vezetést csapja be, hanem a szorgalmasan dolgozó többieket, és saját magát is. Az említett üzemnél hónapok óta szokás megnézni a kereseteket. Az üzem vezetője legutóbb megállt két névnél, s két számnál. Az egyik név gazdája egy idősebb, három- gyermekes anya, aki beteges is. A havi keresete kétezer-hétszáz volt. A másiké, egy fiatal. pirospozsgás, életerős lány, összesen hétszáz- hatvannal szerepelt a bérjegyzéken. Mind a kettő új géppel dolgozik, egyforma japán masinával. Mi lehet az ilyen nagy különbség oka? — kérdezte önmagától, majd beszélgetett a lánnyal. Kitűnt, hogy neki nem fontos a kereset, szülei tartják el, ruházzák — méghozzá nagyon divatosan —, nem igen figyel a munkájára. Kitűnt, hogy közvetlen vezetői sem figyelmeztették emiatt. Pedig nemcsak a gépe nagyon drága, amit ki nem használni felelőtlenség a társadalommal szemben, de az, amit ő elő nem készített, érzékeny veszteséget okozott a másik szalagnak is. Mások zsebéből is kivette a pénzt. Ebből az esetből le kell vonni a tanulságot. Beszéljünk, írjunk erről is. Mutassuk meg, hogy nem ez a téma a népszerűtlen, hanem az, ha az ilyen fegyelmezetlen munkával kárt okozunk másoknak. Legyen népszerűtlen a lógás, a nemtörődömség. 2. Jobban megíontolni AZ UTÓBBI ÉVEK ALATT nagyarányú rekonstrukciót hajtottak végre a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárában. Ennek nyomán hozták létre a jól felszerelt laboratóriumot., ahol a termékek minőségi vizsgálatát végzik. Képünk: Pancsák Mária laboráns-technikus a Biopon mosószer PH-érték meghatározását végzi műszer segítségével. (Elek Emil felvétele) Megtartani a jó munkásokat lapaszialatok a „Nyírség“ Ruházati Szövetkezetben Az idő pénz, de manapság már mind több helyen tudják a megyében, hogy ez a közmondás tágabb értelemben is érvényes. Ismerünk sokan olyan termelőszövetkezetet, amelyben az évek során jöttek és mentek a vezetőt, az elnökök, a főkönyvelők, a főmezőgazdászok. S egyik garnitúra után a másik határozott, döntött fontos ügyekben — mint például a beruházás — anélkül, hogy ezt a döntést megfontolták volna, hogy látták volna papíron a különböző lehetőségeket. Régebben ennek a döntésnek sem volt különösebben kellemetlen következménye egy-egy közösségre. Mert mi történt, ha a takarónál tovább nyújtózkodtak egy közös gazdaságban? Azt mondták, hogy majd kinyújtják a markukat az állam felé, s az úgyis kisegíti őket. Jön a dotáció, s kezdődhet minden elölről. És ha már megkezdték egy nagyobb beruházást — mindegy, hogy az kell-e oda, hogy gazdaságosnak ígérkezik-e —, azt úgy is be fogják fejezni. S általában jól is sejtették: a népgazdaság „benyúlt” a kasszába és fedezett olyan beruházásokat, olyan meggondolatlan és megalapozatlan döntéseket, amelyekért nem kellett vállalni a felelősséget. Hogy ez ma már mind kevésbé szokás, azt jól példázza néhány esetünk is. Senki nem vitatja, hogy a dohánytermesztésre szükség van távlatilag is, s mivel a megyében termett dohány a keresett fajták közül való, helyes volt az erőfeszítés a termesztés növelésére. Néhány évvel ezelőtt a pajták százai épültek szövetkezeteinkben. Igaz, az állam is adott ehhez segítséget, de a program nem kis pénzébe került a szabolcsi gazdaságoknak. Megérte-e? Van, ahol igen, s van. ahol nem. Sajnos, az, aki egyértelműen az előbbit hitte, csalódik. Mert — tisztelet a kivételnek — olyan tsz-ek is építettek dohánypajtákat (s nem is kis pénzért, nem is keveset), amelyekben már akkor is tudták, vagy tudhatták volna, ha számolnak, hogy nincsenek meg a dohánytermesztés elemi feltételei sem. (Hogy vagy nem alkalmas arra a földjük, vagy nincs termesztési szakemberük, vagy nincs munkaerejük a különben igen munkaigényes növény ápolásához, betakarításához.) S most több helyen találunk drága pénzen megépített pajtát — üresen. Volt a sertésprogram, újból építettek drága pénzen nem egy állattenyésztő telepet. Nem lehet kijelenteni, hogy ezeket is feleslegesen, hiszen az építkezés nyomán több a sertés, s a korszerű, nagyüzemi tenyésztésé a jövő. Ám azt már most el lehet mondani, hogy ezt sem mindenütt csinálták meggondoltan, alapos számításokra építve. S néhány helyen még sokáig fogják fizetni emiatt a tandíjat. Itt a szarvasmarhaprogram. Kell-e a több tehén? — ezen nem lehet vitázni, a több hús és tejtermék mindannyiunk ügye. Csakhogy ezt sem lehet feltételek nélkül mindenfelé „adaptálni”, mert ez esetben elkövetjük az újabb hibákat. A nagy ráfordítások, a konstrukciós problémák mellett két dolog nagyon komolyan figyelmeztet minden szövetkezeti vezetőt. Az egyik, hogy a telepeket be is kell népesíteni, méghozzá négyezres hozamú tehenekkel. A másik, hogy ha ez is van, akkor kell hozzá a takarmánybázis. Ehhez legelő kell, jól fizető és öntözött Ezeken felül jön a megfelelő állattenyésztő szakember. Aki ezt nem látja, súlyosan rét a tagság, s maga a szarvasmarhaprogram ellen. Kopka János Nagy gond a munkaerő megtartása az alacsony bérszint miatt a „Nyírség” Ruházati Szövetkezetben. Abban a szövetkezetben, amelyben megközelítőleg 600 ember dolgozik s ennek 84 százaléka, nő. A bérszint emelése érdekében modern, nagy teljesítőképességű gépeket vásároltunk és munkaigényes darabok gyártását vállaljuk el. Az anyagiakon kívül meg lehet fogni akkor is a dolgozót, ha biztosítjuk a jó munkahelyi környezetet, közérzetet, mert igaz ez a sokat hangoztatott mondás: nem minden a pénz. „Ha meleget akartunk...“ — A nők nem érezhetnek különbséget a saját és a velük azonos munkát végző férfiak keresete között, mert munkadarabonként egységes a bér. Hogy munkájukhoz jobb feltételeket biztosítsunk, központi fűtést vezettettünk be. Korábban cserépkályhával tüzeltek, s a fűtőhiány miatt nem tudtak egyenletes meleget biztosítani — mondja a szövetkezet elnöke. Generációk Nyírmihálydiban yírmihálydi közepén régi típusú parasztház udvarán találjuk a 79 éves Madai Istvánnét. Az idős asz- szony az udvaron lévő, frissen hasogatott íarakásokra mutat és félig panaszos, félig elismerő beszédet kezd: — Ez itt a téli tüzelőm, pénzért hasogatta fel egy férfi. Pedig nagy szükségem van minden fillérre, hiszen nem sok az a háromszáz forint, amit havonta kapok. De a fiatalok most nem jöttek segíteni. Igaz, nem is hívtam őket, ilyenkor nekik is sok a dolguk. Máskor — főleg a nyolcadikos úttörők — sokat segítenek a kertben és az udvaron. Madainé egyike azoknak a magukra maradt idős embereknek, akiket a község KISZ-esei és úttörői szervezetten, vagy szervezés nélkül segítenek. Apróságnak tűnő segítségek ezek, a munkából kiöregedett öregeknek azonban minden kis segítség aranyat ér. Ezeknek az embereknek az életkedvük is nagyobb, ha a legfiatalabb generációtól segítséget kapnak, s ilyenkor úgy érzik, nincsenek egyedül. A községben valamennyi idős ember nagyra értékeli a fiatalok segítségét, gesztusát. Nem csoda, hiszen a fiatalok többsége eljár dolgozni. így a hét végi segítségek valóban nagyra becsülhetők. Viski Éva 16 éves, KISZ-tag, tőle kérdezzük: kinek és hogyan segít? — Én éppen Madai néninek segítek rendszeresen bevásárolni. mivel az idős asz- szonynak nehezére esik a járás. Gyakran vizet viszek és fát vágok neki. Az úttörők ilyenkor őszszel sok kertben megjelennek és segítik az idős emberek betakarítási munkáit, a fiúk a, cipekedésben is segítenek. És ez már hagyomány Nyírmihálydiban. Aztán ha jön a téli hófúvás, a kicsi emberkék, akik alig látszanak ki a hóból, lapátot ragadnak és megtisztítják az idős emberek udvarát és járdáját, Ta- vaszodván pedig a gyümölcsvédelemben. a hemyóirtásban vesznek részt az úttörők, akik a nemzedékek közötti jó kapcsolat megteremtői voltak a községben. Vali- guszki Antalné az úttörőcsapat vezetője, tőle ezeket halljuk: — Az úttörők társadalmi munkájának kettős haszna van: jól járnak az idős emberek, de jól járnak maguk az úttörők is, akiket már most munkára és segítő szándékra nevelünk. A csapatnak a munkán kívül más kapcsolata is van az öregekkel, akik viszonzásul segítenek a honismeret elsajátításában. Nagyon jó volt a kapcsolatunk a nemrég elhunyt Zsadányi Mihály veteránnal, akitől segítségünkért sok mesét hallottunk, de mondott ő igaz történelmet is, s beszélt a község keletkezéséről, múltjáról. A veteránnal való kapcsolatunkról a csapatnapló tanúskodik. A község múltjának feltárásában a KISZ-esek is részt vettek. Év elején az öregek segítségével falutörténeti kiállítást rendeznek. A többi között középkori deres, régi mezőgazdasági szerszám, értékes cserépedény került a padlásokról a kiállításra. (A deres azóta már a nyírbátori múzeum gyűjteményét gazdagítja.) A kiállítás vendégkönyvében elismerő szavakat Palkó Sándorné: — Bizony, az elmúlt télen is gyakran kellett munka közben rá-rálehelni meggémbe- redett ujjainkra. Ha meleget akartunk, magunknak kellett begyújtani. Örülünk, hogy ezen a télen ilyen már nem fordulhat elő. Mindenki számára kulcsra zárható szekrénnyel berendezett öltöző épült, amelyhez zuhanyozó kapcsolódik. — Furcsa dolog, ami az öltözővel történt — mondja Hollós Andrásné, a nőbizotí- sóg elnöke. — Amíg nem voltak szekrények, napirenden voltak a panaszok, most a meglévőnek a felét sem használják ki. — Arra a kérdésre, miért, a válasza rendkívül tömör: mert van. Kedvezmények a tanuláshoz — A munkaigényes darabok gyártása, modern gépek használata magasabb színvonalú szakmaismeretet követel meg, ruhaipari szakembereket igényel. Ezért kedvezményekkel igyekeztünk dolgozóinkat tanulásra ösztönözni — veszi át a szót Csutkái László, a szöolvashatunk — ezek a bejegyzések az öregektől származnak. A fiatalok azt akarják, hogy a két generációnak ne csak a gondja, hanem a szórakozása is közös legyen — legalább egy napig. A KISZ- esek október 2l-én szüreti mulatságot rendeznek. Horváth Gizella, az alapszervezet titkára újságolja, hogy már majdnem kész a mulatság forgatókönyve, amely szerint a népviseletbe öltözött fiatalok a tanácsháza elől indulnak és tánclépésekben végigjárják az utcákat. — A mulatság megrendezésében mi öregek is segítünk — mondja Fürrer Andrásné. Reméljük, sikerül igazi hangulatot teremteni. A felvonuláson többnyire csak a szabad szombatos fiatalok vesznek részt, a felnőttek többsége a mezőn dolgozik majd, de az esti bálon mi öregek is ott leszünk. Nátaadl Lajos vetkezet elnöke. — Az esti iskolába járóknak a kiesési időt kifizeti a szövetkezet. Sőt, üzemen belül önköltségen szervez továbbképzőt. De vajon a két műszakban dolgozó, esetleg család- dal-ís- rendelkező nők vállalják-e a plusz megterhelést jelentő tanulást? Drekza Andrásné 24 éves szakmunkás, a ruhaipari technikum negyedéves hallgatója: — Amikor én kezdtem az iskolát, még nem volt az a kedvezmény, hogy a kiesett munkaidőt kifizeti a szövetkezet. Bizony egy tanév jócskán „belenyúlt" a zsebünkbe, mert havonként harminchat munkaóra-ki. esést jelentett. Én mégis tanultam. Szerettem volna jobban ismerni azt a munkát, amelyet naponta végzek. Két gyermeke melleit egyedülálló családanyaként is vállalja Székesi Mátyásáé a tanulást, jelentkezett esti szakmunkásképzőre. Mi késztette erre az elhatározásra ? — Az, hogy én se legyek hátulsóbb, mint a többi. — Természetesen az anyagi haszon is kecsegtető —- mondja Béres Andrásné munkaügyi előadó. — A szakmunkások magasabb kategóriájú munkadarabokat kapnak. Hét közül öt Ahol ilyen nagy létszámban dolgoznak nők. ott a vezetésben is nagy arányban kell részt venniük. Ez csak a Központi Bizottság határozata után valósult itt meg. Ma már a héttagú vezetőségben öt nő hallatja szavát. Gondot fordítanak a többgyermekes, egyedülálló családanyák támogatására. Iskolás korú gyermekeik után szociális helyzetüktől függően 150—300 forintot kapnak. Ez a segítségadás karácsonykor megismétlődik, de ekkor már a kisebb gyermekeket is figyelembe veszik. Az intézkedések nem terjednek ki minden területre egyformán, s néha csak félmegoldást nyújtanak. Mégis, az asszonyok, lányok érzik azt az igyekezetét, amellyel mindent megtesznek helyze. tűk könnyítéséért Ws. bfrtMet a.
