Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
Wfí. október ¥£ KELET-MÄGYÄRORSZXii Az OTP hozzászólása cikkünkhöz Segítség a háztájinak A Kelet-Magyarország augusztus 29-i számában cikk jelent meg „Szarvasmarhaexport 100 millióért” címmel. A cikk szerzője — többek közt — leírja, hogy a közelmúltban kormányintézkedés történt a szarvasmarha-állomány növelése érdekében. A tenyésztés feladatait érintve elsődlegesen a mezőgazdasági állattenyésztő nagyüzemek munkáját elemzi. Mint ismeretes, Szabolcs megyében az állattartásnak a háztáji gazdaságokban is régi, szép hagyományai vannak. A szarvasmarhaprogram végrehajtását döntően a mező- gazdasági nagyüzemekre kell alapoznunk, azonban feltétlent!! foglalkozni kell a háztáji gazdaságok ilyen irányú tevékenységével is. Feltétlenül helyesnek, célszerűnek tartanám, ha éppen a kormányprogram végrehajtásának elősegítése érdekében az illetékesek — a termelőszövetkezetek területi szövetségei, az állatforgalmi vállalat, tanácsi szakosztályok, a takarék- pénztár — egy koordinációs tárgyalást folytatnának, melynek az lenne a célja: megvizsgálnák, hogy a háztáji gazdaságokban az állat beszerzését, az állattartást, a takarmányozást egy-egy érintett szerv a maga vonalán hogyan tudná segíteni, előmozdítani. A takarékpénztár mind a szarvasmarha-tenyésztéshez mind a bikahizlaláshoz az alany beszerzése céljából a szükséges hitelt biztosítani tudja, mely 15 ezer forintig terjedhet. A maximális visszafizetési időtartam az állat leadását követően, maximum azonban 5 év. Elképzelhető lenne, hogy az állat beszerzését követően az állatforgalmi és húsipari vállalat szerződést kötne a tenyésztővel, esetleg abraktakarmány beszerzésében is segítséget nyújtana. Amennyiben a tenyésztő a kérdéses állat leadásával kapcsolatban az állatforgalmi és húsipari vállalattal szerződést köt, úgy esetleg ól, istálló építésére a takarékpénztár további hitelt bocsát az igénylő rendelkezésére. A tsz területi szövetség nagy segítséget tudna nyújtani a szétszórtan elhelyezkedő istállók, háztáji állattenyésztési célra történő rendelkezésre bocsátásában. Ugyancsak segítséget tud nyújtani a takarmány beszerzése vonalán. Megy '.ben több termelőszövetkezet megfelelő mennyiségű ka 'óval rendelkezik. A tagok állatállomány-szükség, let cielégítésére, esetleg a közösből, vagy közösen beszer- zet szálas takarmányból éppen a kormányprogram meg- va' itásának elősegítése céljából lehetne juttatni. A nagyüzemi tenyésztés fellendítése, az egyéni tenyésztők érdekeltté tétele, esetleg hitellel történő támogatása végső fokon azt eredményezheti, hogy a világpiacon oly nagymértékben keresett exportcikkünk, a szarvasmarha, megközelítse, vagy elérje az 1969. évit, ami népgazdasági szempontból csak előnyös lenne. Bojtos István az OTP megyei igazgatója CSAK AMI „DIVATOS"? Szakmunkások lesznek Fejlődik megyénk ipara. Szinte egyik napról a másikra adnak át új gyárakat, üzemeket, vállalatokat. Nem közömbös tehát, hogy Szabolcs megye szakmunkásutánpótlása, az ipari tanulók képzése milyen szinten, s körülmények között van. Az ezekkel kapcsolatos kérdésekre kerestünk választ a Nyíregyházi „Széchenyi István” 110-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Két és fél ezer ipari tanulót várnak itt évente beiratkozásra két fő szakmában: vasasnak és építőnek. De a két fő ágazaton beiül a fiatalok huszonkét jó szakma között válogathatnak. Elég baj — mondják az iskola vezetői — hogy a fiatalok tájékozatlansága miatt főleg az autó-motorszerelői szakma „divatos” ma, tehát túlzsúfolt a jelentkezők száma, egy részüket kénytelenek más vasasszakmákba átirányítani. Az építőipari szakmáknál pedig — az egyetlen festő kivételével — mindenütt hiány van, a vállalatok új szakmunkások iránt támasztott igényeit az iskola évről évre nem tudja kielégíteni, jelentkezők hiányában. Bővebb tájékoztatást! Mi volna tehát a teendő? Péter Imre igazgató szerint az eddiginél is bővebb tájékoztatást kellene nyújtani fiataloknak és szülőknek egy sor „jó” szakma lehetőségeiről. Ez megkönnyítené az intézet, a vállalatok gondjait. Viszont nehézség, hogy a tanulók kollégiumi elhelyezése — enyhén szólva, — korlátozott. A két és fél ezer tail térgyalótorombőt Pénz — nem létező személyeknek Nem tartozik a legnagyobb ügyek közé az, amit a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat két dolgozója elkövetett, legalábbis ami a társadalmi tulajdonban okozott kár nagyságát illeti. Hogy mégis éppen erről számolunk be olvasóinknak, annak oka van. A másodrendű vádlott, S. Józsefné. — Az első 1970. július 21- én volt. Nagy Ferenc névre kiutaltam 1397 forintot. A bérosztályon van egy feladási könyv, amelyikben a honvédelmi; hozzájárulás túlfizetését szoktuk visszautalni. A könyvet én vezettem és ezt is beírtam. Tudtam, hogy a név is, a cím is hamis, de azt is tudtam, hogy a posta kikézbesíti. Ezt a pénzt a házmester vette fel. Már előre megmondtam neki. hogy jön majd pénz ilyen névre, vegye át és adja ide, én majd továbbítom, mert nekem rokonom. Az első „üzlet” jól sikerült és ez felbátorította S. Józsefnét. Nyolc nappal később már Minya Mihály — szintén nem létező személy — nevére utaltatott ki a vállalat pénztáránál 947 forintot, ezt egyik ismerősével vetette fel. akinek egy meghatalmazást is készített hozzá. Aztán ezt a játékot veszélyesnek találta, jobban bízott a postában. Augusztus 13-án 945 forintot vett fel a postán. miután a kiutalt pénz visszaérkezett, mert a címzettet nem találták meg. Kilenc nap telt el csak ezután és ismét honvédelmi hozzájárulás visszafizetése címén vett fel pénzt, mégpedig úgy, hogy a posta előzőleg visszautalta az Imre Sándor nem létező névre és címre küldött pénzt. Ezt S-né névváltoztatás nélkül saját címére küldette. És most nézzük, mit csinált az elsőrendű vádlott, P. Mihályné. ö 1964. májusától volt bérszámfejtő a SZAEV- nél és férje is ott dolgozott segédmunkásként. A munkabérét természetesen a felesége számolta és 1971. májustól októberig 2137 forinttal számfejtett többet a hókózi előlegek kifizetésekor. P-né férje ebben az időszakban táppénzen volt, így ezeket az összegeket az asszony vette fel és ehhez azt is tudta, hogy az önhatalmúlag kiírt előleget még ha rájönnek, akkor sem lehet a táppénz összegéből levonni. P-nének az ügyrend szerint kötelessége lett volna a szabadságok, illetve a táppénz elszámolásakor ellenőrizni, hogy ugyanarra a napra táppénz és munkabér, vagy szabadság idejére járó bér ne kerüljön számfejtésre. P-né folyamatosan nem tett eleget ennek a kötelezettségének és így — csak ezzel — több. mint háromezer forinttal károsította meg a vállalatot. A két asszony, mint munkatársak, jól ismerték egymást. Egyik alkalommal S-né megkérte P-nét, hogy férje nevére számfejtsen egy kis pénzt. P-né megtette ezt a kis szívességet: egyik hónapban 975 forint szabadság- pénzt. a másikban 1200 forint hóközi bért számfejtett, bérreklamáció címén. El is tüntette. Ugyanabban a hónapban egy nem létező dolgozó, Balogh Gyula nevére terhelt le áthidaló előlegként 250 forintot, ezzel a férje nevére kifizetett hóközi előleget törlesztette. Később Balogh Gyulát, mint kilépett dolgozót szerepeltette és túllevonás címén 780 forintot utalt ki vállalati csekken. A pénzt egy hamis meghatalmazással a postán felvette. Az együttműködés azonban még itt nem ért véget. Tavaly februárban S-né P-nével Paulik András nevében egy 1000 forintról szóló OMB-kérvényt íratott, ezt a szakszervezettel jóváhagyatta, s hamis meghatalmazással a pénztárban az összeget felvette. Júniusban iiőször 780 forintot, majd a férje nevére írt kérvény alapján 800 forint OMB-elő- leget vett fel és ezt az ősz- szeget egy már korábban neghalt# dolgozó kartonjára vezette rá. Fölösleges • lenne minden forintról beszámolni, ezeket a példákat is csak azért írtuk le, hogy szemléltesse: milyen találékony volt a két asszony, hogy — még ha tisztességtelen úton is —magasabb jövedelemhez jusson. S-né még a halott munkatársa kartonját sem szégyell, te felhasználni, hogy az általa felvett összeg azért mégis szerepeljen valahol. P. Mihályné összesen 8132, S. Józsefné pedig 12 403 forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. A bíróság P-nét folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalásban és hűtlen kezelésben mondta ki bűnösnek és ezért 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását azonban három év próbaidőre felfüggesztette és kötelezte hogy 5182 forintot térítsen meg a vállalatnak. S. József, nét folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalásban mondták ki bűnösnék és 8 hónap börtönbüntetésre ítélték. P-né büntetése jogerős, S-né a börtönbüntetés felfüggesztéséért fellebbezett, (b. j.) nuló közül alig több, mint másfél száz kaphat kollégiumi ellátást. Igaz ugyan, hogy ezeknek az ellátása ki- j fogástalan. De jóval több, mint fele a tanulóknak bejáró. Terveznek ugyan egy háromszázszernélyes diákotthont az iskola mellé, de ehhez még évek kellenek. Országszerte beszélnek most a szakmunkásképző intézetek és az érdekelt vállalatok közötti kapcsolatok javításáról. Ezt viszont a 110- es intézet már javarészt megoldotta. Egyik része ennek, hogy az elsőévesek általános képzésében még nincs szükség a vállalatok hozzájárulására. Itt már így is van. Az elsőévesek általános képzésben részesülnek és jól sajátíthatják el szakmájuk általános alapjait. Mit áldoz a gyár? De ez csak az első évfolyam megoldott kérdése. Gyorsan iparosodó megyénkben a legátgondoltabb terv szerint is több ipari tanulót kell képezni jelenleg fontos szakmákra, mint amennyit — külön teher nélkül — a megfelelő szakmát képviselő vállalatok gyakorlati oktatásban könnyen részesíthetnek. Ezért fontos, hogy a másod- és harmadévesek számára olyan tanműhelyek létesüljenek, ahol a vasas-és építőszakmák gyakorlatát a lehető legjobban — már a jövő technológiáit is — elsajátíthatják. A szakmunkás- képzéssel foglalkozó legutóbbi párthatározat ehhez is jó utat nyitott: a gyárak, üzemek kötelesek bizonyos arányban anyagilag is részt venni ilyen tanműhelyek létesítésében. Ha az említett határozatot megfelelően végrehajtják, a most még igen nagy fiatal munkaerő-vándorlás csökkenni fog. Felkészültek a feladatokra Az iskolában élénk a mozgalmi élet. A nagy létszámú tanulói KISZ-szervezet mellett önálló fiatal pedagógus KISZ-alapszervezet is működik, harmincnégy taggal. Igen mozgalmas a szakköri élet. Minden tanár vezet egy szakkört. Állandóan hallhatunk az ifjúsági sportéletben a 110-es ITSK sportolóinak teljesítményeiről. Beneveztek a középiskolák kupaküzdelmeibe, már hoztak {laza is dicsőséget ebből a vetélkedésből. Kulturális életük is a több ezer fiatal nyüzsgő életéhez méretezetten gazdag: már készülnek a megyei diákparlament alakuló ülésére. összegezve: a Széchenyi István nevét viselő Nyíregyházi 110. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet véleményünk szerint felkészülten várja a rá háruló feladatot: a jövő szakmunkásainak képzését. Inkább az most a gond, hogy a fiatalok is — megfelelő tájékoztatás után — keressék a bejutást ebbe a jó szakmákat adó iskolába. B. L. Közeledik a csúcsidőszak a dohány beváltásnál Szállítmányok Szabolcsból Svédországba, Hollandiába Közeledik az átvételi és feldolgozási csúcsidőszak a dohányiparban is. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat felkészült a gazdaságok és az egyéni termelők dohányszállításainak a fogadására. Eddig átvettek hevesi dohányból — zöld súlyban számítva — 112 ezer mázsát. Száraz súlyt véve figyelembe szabolcsiból 10 ezer, kertiből 3 ezer mázsát, szállítottak be eddig a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők. A burley dohány beváltása lényegében most kezdődik. Az elmúlt év hasonló időszakában a jelenleg átvett mennyiségnek még csak a felénél tartottak. A termés- eredmények jobbak, mint az előző évben. Ezért lenne jó, ha a gazdaságok és az egyéni termelők nem csökkentenék a szállítás ütemét az őszi mezőgazdasági csúcsmunkák idején sem. így elkerülhető lenne a későbbi átvételek esetleges összetorlódása. Fokozódó szállítás esetén az átvevő és a feldolgozó kapacitás növelésére a dohányfermentáló vállalatnak jelenleg lenne lehetősége. A termelők munkáját dicséri, hogy a felemelt felvásárlási árakhoz viszonyítva is lényegesen javult a dohányfajták minősége. Az átvétellel és a feldolgozással egyidőben folyik a különböző dohányfajták feldolgozó gyárakba történő szállítása is. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat exportkötelezettségeinek a teljesítésére jelenleg Svédországba es Hollandiába szállít nagyobb mennyiségű dohányt. A Szabolcsban termett és hazai fogyasztásra szánt dohányok egyik felét a Debreceni Dohánygyárban dolgozzák fel, a másik feléből pedig Pécs, Eger és Sátoraljaújhely dohánygyáraiban készítenek kellemes aromájú cigarettákat és más dohányipari termékeket. Áz alkoholellenes hónap rendezvényei Tömegeket mozgató események jegyében zajlik megyénkben az alkoholellenes hónap. Ezen a héten mind Nyíregyházán, mind a megye más helységeiben sok rendezvényre került, illetve kerül sor. A fegyveres erők tisztjei, tiszthelyettesei és a sorállomány részére három alkalommal, hetedike és tizenhar- madika után ma tartanak előadást, amelyet kiállítással szemléltetnek. Ezeken, éppúgy mint a ma Nyíregyházán záruló, a Gorkij moziban rendezett kiállításon megjelent a NYIRKÉMIA Vállalat is, hogy frissítőkből bemutatót rendezzen. A moziban rendezett kiállítást hétfőtől sok százan tekintették meg. A gazdag anyag megérdemelte volna, hogy a mozi szűkös és aligha vonzó előtere helyett a város más, reprezentatívabb helyén került -Volna a közönség elé. Vaján pénteken nyílt meg a szeszfogyasztás mértékte- lensége ellen fellépő kiállítás; Itt a helyi ÁFÉSZ mutatott be üdítő italokat, de felvonult a tejipari vállalat is, mégpedig kóstolásra kínálva termékeit. A kisvárdai kiállítás 12-től tekinthető meg, mégpedig az Öntödei Vállalatnál. Az alföldi vendéglátó bemutatója teszi színesebbé a fontos téma propagandáját. Már elkészült a jövő hét! rendezvények terve is. Ez ab szerint a nyíregyházi tanya- világban 16-, 17- és 18-án vándoroltatják a kiállításokat és tartják meg az előadásokat. A Varga-, Súlyán- és Antal- bokor lesz a felvilágosító akciók színhelye A megyeszékhelyen ezenkívül két rendezvényre kerül még sor, az egyiket az építőipari munkásszálláson, a másikat a dó- zsaszőlősi iskolában tartják. Nagykállóban a mezőgazda- sági gépgyárban lesz alkohol- ellenes előadás és kiállítás _ SZABOLCSI SZIMFONIKUSOK Premier novemberben Űj tervekkel kezdi az idei évadot a szabolcsi szimfonikusok zenekara. A sok sikert megélt együttes — hosszabb kényszerpihenő után — október elsején a megyei művelődési központ bábtermében megkezdte próbáit Molnár László vezetésével. A megyei művelődési központ — mint a zenekar fenntartója — a hiányzó felszerelések egy részét már megvette. Űj tagok kerültek a zenekarba. Mindannyian megyénkben dolgoznak, tanulnak. Az idősebbek többségükben zenetanárok, akik nagy segítséget kaptak a zeneiskola vezetőségétől. A fiatalok zű- me a tanárképző főiskola hallgatója. Az Országos Filharmónia bérleti hangversenysorozatában több alkalommal szerepelnek. Legfőbb feladatuknak a megyei zenei élet fejlesztését tekintik. Ismeretterjesztő előadásokkal, kiállításokkal egybekötött koncerteket szeretnének tartani a megye iskoláiban, művelődési házaiban. A nyíregyházi közönségnek november végén mutatkoznak be — önálló koncerttel — a megyei művelődési központ nagytermében. Az a bizonyos elismerés —- Mindennel meg vagyok elégedve — mesélte ismerősöm, Pipicz Jenő, akit meglátogattam osztályvezetői irodájában. — Kulturált körülmények között dolgozom, tisztességesen megélek a fizetésemből, csak egy hiányzik, de az annál inkább. Az elismerés. Az, barátom, hogy a főnököm egyszer azt mondaná, ha valamivel végeztem: nahát, Pipicz, ezt jól csináltad... Vagy: szép és szorgalmas teljesítmény volt, Pipicz kartárs... De nem és nem! Képtelen dicsérni, elismerni. Pipicz fájón széttárta karját és nagyot sóhajtott. — Ha ezt megkapnám, boldog ember lennék, mert az embernek lelke is van, tehát nemcsak a forint a lényeg. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és szerényen, de sugárzó arccal belépett Pipicz egyik beosztottja, s örömmel újságolta: — Kedves osztályvezető kartárs, jelenthetem, hogy az ön által adott határidő előtt nyolc nappal elkészítettem a szállítási ütemtervet! Pipicz felnézett közönyösen, sőt talán bizalmatlanul, így szólt: — Jól van, kérem, úgy is megtudtam volna, ha az ügydarab hozzám kerül. Hát csak menjen és végezze a munkáját. Amikor a fiatalember eltávozott, Pipicz kedvetlenül mondta, hogy minden aprósággal zavarják. Példa ez a dolog is, mi a nyavalyának kellett neki külön bejelenteni. Újból nyílt az ajtó, de ekkor már kedves vendég jött, Pipicz főnöke. Pipicz lelkes és harsány üdvözlése elhalkult, mert észrevette, hogy főnöke rossz hangulatban van. Több, mint rossz hangulatban. Orcája eltorzult, szeme könnyes. A főosztályvezető annyira elkeseredett volt, hogy engem észre sem véve kicsordult belőle keserűségének oka. — Képzeld, Pipicz! — mondta osztályvezetőjének. Elkészültem a perspektivikus tervvel. Háromhónapi megfeszített munka van benne. Állítom, hogy jó, a határidőt is megtartottam. Azt hiszed, hogy az öreg egy szóra is méltatott?! Azt mondta, hogy tegyem le az asztalára és kezet nyújtott, ezzel mintegy jelezte, hogy mehetek a csodába. Pipicz megértőén csóválta fejét, hogy nahát, nahát, az ilyesmi hogyan lehetséges? A főosztályvezető pedig így folytatta: — Nézd, Pipicz, nem szólok semmit. Elégedett volnék én, ha egy kicsit megbecsülnének szavakban is. Ha egyszer, legalább egyszer kapnék egy kis szóbeli elismerést. Ezt mondta és néztek egymásra, hogy milyen is ez a világ... v-Sl
