Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

'fWÜ. szeptertíSer 12 «BtST-MAcSYAlRÖftSZA« * Beruházási igények kihasználatlan kapacitások Munkában az egész falu Őszi „forgatókönyv“ Nyírmeggyesen AZ ÚJ MINDIG VON­ZÓBB, ÉRDEKESEBB, látvá­nyosabb annál ami van, amit megszoktunk. Csakhogy: mit kezdjünk ezzel a cáfolhatat­lan igazságnak tűnő közhely- lyel, ha a gazdálkodásra pró­báljuk alkalmazni ? Itt ugyanis csakhamar kitűnik, hogy az újnak és a réginek ez l»z ellentmondásos kapcsolata nemcsak érvénytelen, de tel­jességgel összebékíthetetlen a gazdaság lényegével, tör­vényszerűségeivel. Ha e filozofikus általános­ságból a hétköznapokhoz kö­zelítünk. szembetűnik, hogy fejlődésünk egyik égetően ak­tuális, csak milliárdokkal ki­fejezhető problémájáról van szó. A kulcsszó, amely ezt a problémát a lényegre össz­pontosítva meghatározza, így hangzik: beruházás. Témánk nyelvezetére lefordítva pedig Ilyen alakot ölt ez a kulcsszó: kell-e a beruházás? A társadalmi gondot, ame­lyet a közéleti-publicisztikai szóhasználat a „beruházási feszültség” kifejezéssel illet, a kelleténél ritkábban szokás visszavezetni erre a kiindu­lópontra, tehát a pénz befek­tetését megelőző kérdésfelte­vésre. Országos, társadalmi méretekben természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy igen: szükség van a be­ruházásokra. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés csak a jelen és a jövő egyidejű megalapo­zásával, a folyó és a holnapi gazdálkodás — tehát a beru­házás — párhuzamos terve­zésével képzelhető el. EZ SEM MÉRSÉKLI AZONBAN kiinduló kérdé­sünk jelentőségét: kell-e a beruházás. A befektetéseket ugyanis — ellentétben az emberi gondolkodás általá­nos morális mozzanataival — korántsem az határozza meg. hogy az új vonzóbb, érdeke­sebb a réginél, hanem sokkal inkább a prózai számokkal, tényekkel kifejezhető arány: a mellőzhetetlen kérdés: töb-t bet ad-e a társadalomnak a‘ beruházással létesülő új ka­pacitás annál, mintha ár,meg- lévő-működő termelőappa­rátust hasznosítanák hatéko­nyabban, eredményesebben? S ha erről az oldalról kö­zeledünk az újnak és a régi­nek imént vázolt konfliktu­sához. világossá válik a be­ruházási feszültségek kiala­kulásának. egyszer s mind enyhítésének alighanem leg­fontosabb oka, feltétele. Ar­ra gondolunk, hogy — bár a már elkezdett beruházások gyors, koncentrált befejezé­se, a tervezett kapacitások mielőbbi üzembe lépése leg­több esetben elsőrendű tár­sadalmi érdek — legalább ennyire fontos annak mérle­gelése is: szükség van-e adott esetben új beruházásra? A tények, vizsgálatok arra mutatnak, hogy ma még ko­rántsem ritka e nyilvánvaló gazdálkodási kiindulópont mellőzése. A meglévő kapa­citások hasznosítási hatásfo­kát országos méretekben nem könnyű pontosan, megbízha­tóan mérni, ám néhány jel­zőszám legalább a gondról — a feltáratlan kapacitástarta­lékokról — valósághű képet rajzol. Ilyen jelzés mindenek­előtt a termelőberendezések működtetésének átlagos mű- szakszáma. Ez az adat nem jelezheti ugyan a vállalatok, ágazatok egész sor technoló­giai sajátosságát, mégis so­kat mond az összképről, a kapacitás-kihasználás átlag­szintjéről. Nos, az állami iparban 1.44 a műszakszám — más szóval: átlagosan csu­pán másfél műszakban dol­goznak az értékes gépék, be­rendezések. AZ ÁGAZATOK ADATAI MÉG KÖZELEBBRŐL TU­DÓSÍTANAK a kapacitás- kihasználásról, illetve kihasz­nálatlanságáról. Figyelmet ér­demel például, hogy miköz­ben jól ismert az általános építőanyag-hiány, az átlagos műszakszám ebben az ága­zatban az ipar átlagát sem éri el, mindössze 1,42. A gép­iparban még alacsonyabb, 1,25 ez a mutató, ami külö­nösen elgondolkoztató, ha a termelés gazdaságosságával, hatékonyságával vetjük egy­be. Mérsékelt — 1,41 — a vegyipari műszakszám is (no­ha ebben az iparágban a be­rendezések különösen bonyo­lultak, költségesek, tehát ki­használásuk. illetve az új be­rendezések esetleges megta­karítása különleges érdek). Az iparágak, ágazatok ada­tainak felsorojása helyett .te­gyük inkább holla a?, irmán ti tényékhez; a kapacitások több műszakos hasznosítása természetesen egész sor felté­teltől függ: mindenekelőtt at­tól, hogy az így előálló több­lettermékre van-e megrende­lés. kereslet. Gond a munka ­erő megszervezése is, külö­nösképp azért, mert a máso­dik és a harmadik műszakra nyilvánvalóan nehezebb munkáskezet találni, mint a kizárólag egy műszakos gépek mellé. Mégis, a társadalom elemi érdeke, hogy a rendel­kezésre álló ipari teljesítőké­pesség — ahol erre mód nyí­lik és ahol az igények indo­kolják — ne maradjon ki­használatlanul. A második és a harmadik műszak bevezetése mellett egész sor más mód is kínál­kozik a kapacitások haté­konyságának növelésére. Ilyen, mindmáig mérsékelten hasznosított lehetőség például a géppark selejtezési cseréjé­nek, váltásának gyorsítása. Nem szorul bizonyításra, hogy ha az adott műhely­csarnok-területen. a rendel­kezésre álló munkáskezekkel nem ósdi. régen elavult gé­peket működtetnek, hanem a már kiérdemesült berendezé­seket — gondos kereslet­vizsgálat alapján — újra cserélik, az olcsóbb és ered­ményesebb módja a kapaci­tások bővítésének, mintha űj üzemcsarnokot építenek, új építési beruházást kezdemé­nyeznek. EGÉSZ SOR GAZDÁLKO DÁSI, ÉRDEKELTSÉGI TÉ­NYEZŐ HAT pillanatnyilag még abba az irányba, hogy a vállalatok már-már a mu­zeális értékek gyűjtőinek szenvedélyével ragaszkodja­nak az elavult berendezések­hez. Eredeti értékben szá­mítva mintegy 40 milliárd fo­rintnyi olyan gép, berendezés van jelenleg a vállalatoknál, amelyek úgynevezett éven­kénti értékcsökkenési leírása már elérte a nullát, követke­zésképp ezeknek a gépeknek közgazdaságilag már nincs értékük — szakmai műszóval élve: erkölcsileg elkoptak — természetesen a valóságban is elavultak, mégis használ­ják, működtetik azokat. Nem­rég a Minisztertanács tár­gyalt e gépek, berendezések sorsáról, pontosabban: a se­lejtezés vontatottságának okairól és olyan döntéseket hozott, amelyek gyorsítják majd ezt a társadalmilag rendkívül fontos föl.Vamatot. A kapacitások — nem min­den esetben teljes, de min­denkor optimális — kihasz­nálása az ország anyagi esz­közeivel való gazdálkodás el­sőrendűen jelentős tényezője. Ebből következik, hogy itt az eredmények is, a hibák is ha­tásaikban felszorzódnak, va­lóban az elsőrendű társadal­mi érdek rangjára emelked­nek! T. A. Szeptember. A szép hazak, rendezett porták csendjével ellentétben érezni lehet. a határba helyezett „hadmű­veletek” zajlását. Területé­hez képest a nyírmeggyest Petőfi Tszmek van a me­gyében legtöbb gyümölcs- és konyhakertészete. Együtt 747 hektár (1375 hold), a közös határ több, mint egyharma- da. Nem könnyű feladatot ad az ősz, hogy a megter­melt értékekben a legcse­kélyebb kár se keletkezzen, de jo magágyba kerüljenek a vetések is. Az öntözés haszna — Már jó előre, augusztus másodikén, kibővített veze­tőségi ülésen elkészitettüa az ősz forgatókönyvét — kezdi tájékoztatását Mikó Miklós t'őagronómus. — Minden ágazat —. brigád- és munkacsapat-vezeiö tisztá­ban van a legfontosabb fel­adatokkal. A részleteket, fontossági sorrend tartást vagy átcsoportosítást menet közben koordináljuk. Jó. hogy máris számításaink szerint alakultak az eredmé­nyek. És van: sőt. Kenyérgabona másfél mil­liót „hozott” — terven fe­lül. 68 hektár konyhakerté­szetből elszállítottak 304 mázsa zöldbabot, közel két­ezer mázsa paradicsomot, megközelítő mennyiségben zöld . uborkát, paprikát. „Le­futott" 23 vagon őszibarack. — Konzervipari zöldsé­geink betakarítása befejezés előtt tart. Több-kevesebb túlteljesítés van szinte min­degyiknél. Sokat tett, hogy egész nyáron át rendszeresen öntöztünk. Igazi próbatétel­nek ígérkezik az alma szü­rete és további munkája. Az elmúlt évi nagy jégverés után (76 százalékos kárunk volt), idén óvatosan tervez­tünk: 350 vagonnal. Meg nem teljesen erős almásunk­ról Várható 400—450 vagon termés. Külön örömünk, hogy 80 százalékban körsze­dés minőségű, hűtőházi táro­lásra alkalmas. Jól keresnek A fehér áru alma szedé­sét augusztus utolsó előtti napján fejezték be. Huszon­hét vagonnal csomagollak szovjet exportra és Tuzsérra szállították. — Még egyazon nap első piros szállítmányt vittünk a MÉK szálkái tárolójába. 92 százaléka „AA” minősítést kapott. Befejezték a silózást. Szeptember 4-én indították a rozs és a takarmánykeve­rék vetését. A dohány törését, fűzését, már jó ideje letudták. A ku­korica betakarítását kombáj­nokra bízzák. Kevés ember igénybe vétele vei történik. 34 hektár burgonya betakarítá­sára két napot terveznek. Ugyanennyi idő alatt számí­tanak végezni a közös szőlő szüretelésével. — Úgy mondhatom, ná­lunk a szó szoros érteimé- . ben közügy a tsz dolga. Különösen ősszel, a zsúfolt és sürgető tennivalók ide­jén,, Munkába áll az egész falu. Az almaszürethez 150— 200 olyan személy csatlako­zik. akik máskor nem jár­nak a közös gazdaságba. Naponta megvan egy piros, sőt több is. Ami pedig . a tagságot illeti, nálunk álta­lában jóval nagyobb a kö­zösből való jövedelem, mint a háztájiból. Szila ni «anlasá» Xj o Mint már kiderült, nem feledkeznek meg a tsz-ben — adottságot figyelembe vé­ve — a szükséges gépesítés­ről. Fokozottan áll ez a gyű. mölesszüretre és a kapcso­latos munkák esetére. Az almával telt ládákat raklap­ra gyűjtik, s traktoros eme­lővillával hordják a szállító járművekhez. A rakodás hidraulikus emelővel törté­nik. Sok kézi munka szaba­dul fel és eredményesebb a gyümölcs óvása is. A betaka­rítás és értékesítés szállítá­sát a tsz ugyancsak saját jármüveivel oldja meg. E goszlávia politikai-értelmiségi vezetőinek jelentős része. En­nél is fontosabb azonban az a szerep, amelyet a több­nyelvű budapesti munkás­mozgalom a városegyesítéstől az első világháborúig a Duna völgyi proletariátus testvériségének kialakításá­ban, az egymásra utaltság és sorsközösség tudatának kiala­kításában játszott. A Magyar Tanácsköztársaság hadseregé­ben számos szomszéd nép fia ott harcolt: a soviniszta uszítás ellenére, a szomszéd népek munkásosztálya a mi forra­dalmi harcunkat: a magáénak is érezte, s a Tanácsköztár­saság bukása után az üldö-' zott magyar forradalmárok­nak menedéket adott; a Horthy-fasizmus 25 éve so­rán a magyar haladás köz­pontjai és orgánumai gyak­ran a szomszéd népek mun­kásmozgalmának védelmében alakulhattak kj. Mindezek megalapozásához tisztesség­gel járult hozzá a budapes­ti munkásmozgalom interna­cionalizmusa. 1918—19 bebizonyította, hogy a magyar forradalom kiindulópontja és fő ereje: Budapest. Horthynak minden oka megvolt rá, hogy féljen Budapesttől, amelyet — a történelem színe előtt igen megtisztelő módon — „bűnös városnak” nevezett. A fasiz­mus mindent elkövetett, hogy Budapestet az országtól el­szigetelje az országot a fő­várossal mintegy szembeál­lítsa, Ez a szemlélet a fel­színen elég sokáig fertőzött. De hogy mélyre nem tudott hatni, annak bizonyítéka, hogy Budapest 1944—45-ös célra hat tehergepkoesi ég nyolc—tíz vontaid #1 ren­delkezésre egy, illfilve két- két pótkocsival. — Bizonyosak vagyunk benne, hogy almánk több, mint nyolcvan százaléka ex­portképes. Természetesen megtöltjük 160 vagonos ra­ját hűtőtárolónkat. Amisor az almaszüret befejeződik, további munkaalkalom adó­dik. Ifjúsági brigádunk mel­lett száz— szártíuísz nötag >fr tudunk íebreácíg foglaltak, látni. A tsz határának korábbi 4,2 atlag aranykorona-érté­két a nagyarányú gyü- mölcsösítés 7,5-re vitte fel. De most már, hogy termőre fordult, jut a több adóra, jól jar a tagság, szilárd bá­zis a közös gazdaság. — Az utóbbi három év már nemcsak hogy egyensúlyban, de nyeresége» volt. Egy tíz­órás munkanap 86 forintot ért. S több, n»nt négyraBtoót biztonsági úw-vatefcaa kwdtanfc hagynifü. Három dátum Többször is elhangzik a t'őagronómus tájékoztatásá­ban a dolgos tagság, szor­galmas falu megjegyzés* Nyilván okkal. S annál in­kább éreznie kell a vezető­ségnek. a szakembereknek g reájuk háruló felelősséget. — Idei termelési értékter­vtink 34 millió forint elérése. A tavalyi 27 millió volt és 32-re sikerült. Évről évre négyszázalékos növelést ter­vezünk. Ami nálunk a leg­nagyobb őszi dolgot illeti. M almaszüretnek és kapcsola­tos munkáinak három dátu­mot rögzítettünk. A saját hűtőtárolcnk berakása szeptember 23-ig, a szüret­tel teljesen végezni október 14-re, az értékesítési feldől, gozást, szállítást befejezni november 4-ig. Asztalos Bálint tragédiáját az egész magvar nép milyen mélyen atérezte, ahogyan a felszabadulás után az egész ország a főváros megsegítésére sietett, s Bu­dapest újjáépítésére a buda­pestiekkel összefogott. Mert Budapest nem egyszerűen a budapestieké. Budapest az országé. S hogy ez mennyire nemcsak tudati, hanem érzel­mi élmény országunkban: meg kell néznünk, hogy egy- egv budapesti intézmény föl­avatását követően — mint például az utolsó lerombolt budapesti Duna-hidnak. az Erzsébet-hídnak helyreállítá­sa után, vágj' a metró első szakaszának, megnyitása után — milyen zarándoklat indul a fővárosba hazánk minden tájáról. Úgy gondoljuk, hogy — különösen a szocialista építésben vállalt szelepével, gazdasági és kulturális tevé­kenységével — Budapest, né­pe ezt a megható szeretet et erőihez képest, az ország né­pének tettekkel viszonozza. A főváros centenáriuma: országos esemény. De jelentős európai eseménnyé is vált az­által, hogy ez alkalomból irt gyűlnek össze és folytatnak közös problémáikról megbe­széléseket Európa fővárosai­nak polgármesterei. Ez az első ilyen találkozó, remélhe­tő, hogy ennek folytatása is lesz. És remélhető, hogy Bu­dapest, amely az utóbbi idő­ben többször voit színhelye az európai béke érdekében tett kezdeményező lépéseknek, ezzel a polgármesteri talál­kozóval is jól szolgálhatja földrészünk békéjének és biztonságának ügyét. A kiegyezés sajátos szere­pet osztott az akkori Ma­gyarországnak. Egyrészt vál­tozatlanul megtartotta az osztrák tartományok félgyar­matának. mezőgazdasági bá­zisának, a Habsburg-politika függvényének minden lénye­ges vonatkozásában, külpoli­tikában, , katonapolitikában, pénzügyekben, gazdaságpoli­tikában. Ugyanakkor a mo­narchián belül, Magyarország — kisebbik úrként — elnyo- " mója lett egész sor, az akkori lakosság több mint felét ki­tevő nemzetiségnek. Az ak­kori magyar kormányok te­hát egy tartalmában mélysé- sen reakciós, egyre inkább kialakuló imperialista politi­kát folytattak. Budapestet pe­dig ennek a politikának a székhelyéül szánták. A város azonban ennek a politikának sajátos módon ellenállt: még a lényegében reakciós városvezetés is prog­resszívabb politikát folytatott és úgyszólván állandó kon­fliktusokban állt a kormá­nyokkal. A konfliktusok mö­gött a két uralkodó osztály­nak, a nagybirtokosságnak és a nagytőkének érdekellentét^ lappangtak; részben azonban kétségkívül az a tény, hogy a legreakciósabb szándékú budapesti 1 Városvezetők sem tudták teljesen figyelmen kí­vül hagyni a budapesti tö­meghangulatot. A fővárosban és környékén óriási tömegben gyűlt össze a munkát keresők hada az ország legkülönfélébb s leg­távolabbi vidékeiről, a nagy­birtok árnyékában kialakuló legszegényebb zsellérrétegböl. Mesterházi Lajos: A százéves Budapest 3. A főváros nemzeti és nemzetközi szerepe A városi élet. a nagyipar ezt a heterogén sokaságot szerve­zett tömeggé formálta. A kor­mány és a városvezetés igye­kezett ugyan a sűrűsödő for­radalmi veszélyt csökkenteni azzal, hogy a Budapesten dol­gozó tömegek jelentős részét a városi életből kirekesztette, közjogilag' is, közigazgatásilag is. Évtizedeken át ellenállt, például, a többször is fölme­rült Nagy-Budapest tervnek. A város lakosságának óriási többségét azonban minden­képpen a munkások, a bér­ből élők és a nehéz körülmé­nyek között dolgozó kispol­gárok adtálc. Ez a tömeg a századforduló táján egyre jobban radikahzálódott, s a szocializmus jegyében egyre határozottabb programmal föllépő politikai erővé vált. A századelőtől, de különösen az 1905-ös orosz forradalomtól kezdve Budapest a nyílt osz­tályharc szintere lett. Amikor a XVII. század vé­gen az egyesült keresztény hadak Budát és Pestet a tö­rököktől visszafoglalták, úgy­szólván lakatlan romhalmaz maradt itt. A benépesítés so­rán a Habsburgok birodalmi terveinknek megfelelően akar­ták létrehozni az új városo­kat. Budán és Pesten csak német anyanyelvű, katolikus személy kaphatott letelepedé­si engedélyt, házhelyet, pol - gárjogot. És csodálatos mó­don, alig száz évvel az újra­telepítés után Buda és Pesr. de különösen az utóbbi, magyar nemzeti újjászületés központja lett. Központja voi az első, még elszigetelt pol­gári forradalmi kísérletnek, a Martinovics-féle összeeskü­vésnek. Központja volt a XIX. század eleji reform- mozgalmaknak, s ez utóbbi­ban már a nemzeti nyelv jo­gáért és szépítéséért, a nem­zeti kultúra felemeléséért folytatott küzdelemnek is. A német városból a polgári forradalom és szabadságharc során, az azt követő nemzeti ellenállásban, kivált pedig a városegyesítést követő gaz­dasági fejlődésben és politi­kai küzdelmekben végképpen magyar város, méghozzá a nemzet életében főszerepet vivő magyar város lett. És ebben nemcsak a nagyvárosi élet törvényszerűségei játsza­nak közre; nemcsak az a tény, hogy itt az ország fővá­rosa, tehát itt alakultak ki a magyar államiságnak és az egész magyar szellemiségnek országos hatósugarú gócai. A nemzet életében főszerepet jelentő magyar városról min­denekelőtt abban az értelem­ben beszélhetünk, hogy itt sűrűsödtek leginkább az ak­kori magyar élet égető prob­lémái, s itt alakult ki legvi­lágosabban az a történelmi program és legkoncentráltab- ban az az erő, amely ezek­nek a problémáknak a megol­dására alkalmas. Ám ezzel egyidőben Buda­pesten alakult ki a legnem­zetközibb magyarországi góc­pont is. Két értelemben. Egy­részt. mint minden ország­ban a főváros, Magyarorszá­gon is Budapest lett a világ­gal való érintkezésnek köz­vetlen kapuja, a politikában csakúgy, mint a kultúrában. Másrészt, s ez a szerepe fő­városunknak különösen je­lentős: fontos kulturális és politikai centruma lett Bu­dapest a szomszédságunkban élő, velünk egy sorsú népek öntudatra ébredésének és kultv.rálódásának. Hogy csak néhány példát említsünk: Budapesten jelentek meg a románok legnagyobb költőjé­nek, Eminescunak első ver­sei . budapesti egyetemeken, az itteni szerb kollégiumban formálódott, a megszülető Js*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents