Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

1. «Maf

SíüCffP4972. síepíemBer #.

J»

Szülők fóruma

FIATALOK 33 FIATALOK 13! FIATALOK 03 FIATALOK 03 FIATALOK

Szemünk ténye: a gyerek

Ma a gyerek mindent megkap, amit régen a szűr lő nem kapott meg, most mégis arról kívánunk szólni, hogy problémák jelentkeznek elsősorban az ará- nyoknál. Vajon annyit kap-e a gyerek a társadalomtól, az iskolától, a szülőtől, amennyit kell? Arany János szavaival „néha többet, kérve, kellve kevesebbet”.

Nem mindig annyi pénzt kap, amennyi anyagi, erkölcsi, nevelési szempontból helyes, hanem legtöbbször többet annál. Sok családban a gyerek, különösen a serdülő leány viszonylag jobban öltözik, mint a szülők. Kénytelen jobban öltözni, mert társai is ezt teszik, s a szülő is áldoz, mert a többi szülő mögött nem maradhat le. Pedig a család tagjai egyenjogúak, egyenlő javak is illetnek mindenkit a szükségleteknek megfelelően. De a gyerek többet kap a normálisnál önállóságból is. s ez is csak részben előny számára. Ha mindkét szülő nyolc órát dolgozik, a család csak este találkozik, s még akkor sem mindenki foglakozik gyermekével, mert fáradt.

Nem helyes, ha a tanuló minden feladatát mi tartjuk számon, minden leckét ellenőrzünk, leveszünk róla minden felelősséget, megfosztjuk minden önállóságtól. De nem ez a gyakori hiba, hanem az, hogy keveset törődünk gyermekeinkkel. Vannak olyan szülők, akik magára hagyják gyermekeiket órákra, napokra, hetekre. Vannak, akik még a félévi bizonyítványra sem kiváncsiak. Szívesebben nyúlnak zsebbe és adnak akár 500 Ft-ot is különösebb elszámolás nélkül, mintsem hogy elolvasnák az iskola értesítéseit.

Némelyik szülő túlzottan sok képzést biztosít gyermekének, van, aki nyelvekét tanul, zenél, énekel, táncol, lovagol, de a szülő az egyes órákon — főleg az iskolában — felmutatott eredmény iránt nem érdeklődik, a tudomására hozott eredménytelenségért rövid, de annál gorombább megrovással beéri, viszont semmilyen módon nem segít. Ez a gyerek tehát a normálisnál többet kapott pénzben, ruhanan, önállóságban, képzésben, de kevesebb jutott neki figyelemből.

Nem figyelünk eléggé a tanulógyerekek napirendjére sem. Próbáljuk most levezetni egy átlagos tanuló egyik napját! Kb. fél hétkor kell kelnie, hogy megfelelő tisztálkodás után (amit szintén jobban keltene ellenőrizni!) legyen idő alapos reggelizésre is. Nyolctól egyig, kettőig komolyan dolgozik az iskolában, ahonnan fáradtan megy ebédelni. Mire megebédel, majdnem három óra. Szombatot nem számítva egy héten öt délutánja van, s szolid gyerek az, akinél csak hármat foglal le az úttörő-, vagy KISZ-rnunka, a szakkör, a sportkör, a nyelvóra; a zene, az énekkar, stb, ami legalább öt óráig tart, tehát hat, mire ieül tanttfni. ■

Ha kilenckor lefeküdne, akkor a vacsora előtt két órát számíthatunk tanulásra, ami középiskolában már semmiképp nem elég, de az általános iskolás sem játszott még, nem futballozott, nem tollaslabdazott, s főleg nem pihent. Szombatra-vasárnapra maradt az olvasás, a tv-nézés, a rádióhallgatás, a barkácsolás, de teljesen elmaradt a baráttal, barátnővel való találkozás. s az intim családi beszélgetés a nyugodt, meghitt légkörben. Nem jó ez a helyzet, feltétlen el kell gondolkoznunk a javítás módozatain, valamit le kell vgnni a tanuló vállairól.

De más területeken is több figyelemre van szükség. Komlós János is felvetette legutóbbi műsorában, hogy kevés a sportlétesítmény az ifjúság számára, kisebb helyeken még tornaterem sincs, nincsenek játszóterek, sportpályák, stb. Mindez Szabolcsra is, itt- ott Nyíregyházára is vonatkozhat. Tornaterem ugyan az általános és középiskolákban van, játszóterek is kerülnek, sőt van egy komoly stadion is. A felnőtteknek... Mert a gyerekeket onnan a nagyok a? erősebb jogán elkergetik. Nem fordítunk tehát elég figyelmet az iskolás kamaszok igényeire, akiknek már nagyobb területre van szükségük ahhoz, hogy mozgásigényüket kielégítsék.

Nemcsak a sokemeletes lakóházakban élő tanulókra vonatkozik ez. Itt van pl. az Ifjúság utca és a Honfoglalás utca. Uj utcasorok ezek, amelyek négy- lakásos, kétszintes házakból állnak. Velük párhuzamosan halad az Ószőlő utca, s a két házsor között van egy 40—50 m széles földterület. Kézenfekvő, hogy itt parkokat, játszótereket, kis focipályákat kellett volna létesíteni, ha nem állami erőből, hát az itt lakó családok összefogásával. Biztos, hogy senki sem dolgozna rajta többet, mint így. Ugyanis mindenki veteményeskertet rendezett be a tenyérnyi helyen, babot, borsót, káposztát, krumplit termel, naponta locsolja, kapálja, gereblyézi „birtokát”, s védi a gyerekektől.

Mert ezek a gyerekek még azt is megteszik, nogy labdáznak a közelben, s a labda elgurul. Rá a krumplira. Annak pedig kilója 3 Ft... Van tehát olyan terület, ahol szülő és társadalom kevesebbet ad a gyermeknek, mint amennyit lehetne. De az is megdöbbentő, ami a napokban történt. Az egyik nyíregyházi gimnázium (több, mint félezer tanuló, négyötöde 14—17 éves leány) éjjel 3 órakor érkezett meg kü- ipnvonattal négynapos kirándulásáról.

Ilyenkor még a buszok nem járnak, koromsötét van, az állomás pedig a 4,9 km átmérőjű város széfén áll- Mindössze t>z tanulót vártak a szülei... Pe lig i MÁV-nál estig legalább százan érdeklődtek, nogy mikor érkezik a különvonat, de úgy látszik, a 3 órai dőpont megnyugtatta őket... Vasárnap hajnalban történt mindez, aznap nem kellett munkába sietni...

Soha annyit nem áldozott még nálunk társgda- 'om és szülő szemünk fényéért, a gyermekért, mint napjainkban, de aránytalanságok vannak, helyenként fokozódnak is, s elsősorban nem az anyagiakban kell a problémákat keresnünk. A figyelmei- a törődést kell megsokszoroznunk társadalmi és családi méretekben egyaránt!

Vécsey Antal

TÖRD A FE IED f

Vízszintes:

1. Készítendő. 6. Állatink (—'). 7. Káposztaféleség. 8. Két római 500-as. 9. ... lom.

11. Tejipari melléktermék.

12. Hiányos divat!!! 14. Fejen található testrész. 16. Tetején. 18. Olasz folyam. ?0. Korunk nagy, súlyos betegsége. 21. Tőszámnév. 22. Jellegzetes szó a Halotti beszédből. 24. összevissza vés!:! 25. Névelővel, kalászos. 27. Dal. 28. Innivaló. 29. Világtalanok (utolsó négyzetben két betű).

Függőleges:

ben). 10. Karmol. 11. Becézett női név. 13. Kopasz. 14. STK. 15. Megfejtendő (a függőleges 6 folytatása). 17. Gyalogol. 19. Kártyalapokat szétadogat. 21. Derékszíjak.

23. Azonos magánhangzók.

24. Kén, nátrium vegyjele. 26. Bakó László. 27. Esztendő.

Megfejtendő:

A közelmúlt napok nagy eseménye volt (függőleges 6, 15).

Múlt heti megfejtés: Chile — Brazília — Kanada.

1. Római 154. 2. Rendhagyó igerag. 3. Tagadószó. 4. Hamis. 5. Hallgat a tanácsára (két szóval). 6. Megfejtendő (folytatása a függőleges 15Könyv jutalom: Kiss István Nyíregyháza. Oláh Gábor Nyíregyháza, Décsei Ildikó Pátroha, Fazekas Sándor Oros és Scheibli János Mérk.

Kirándulás a Mátrába

Jancsi szüleivel autóbuszkiránduláson vesz részt a Mátrában. A vízszintes 1. és

41. sorokból megtudjatok, melyik két helységben állt meg az autóbusz utasaival. A megfejtés két helység neve.

Vízszintes: 8. Ilyen medve is van. 9. Fere ikerszava 11. Regényeket ír. 12. Harap. 14. Fogadás. 15. Rag, -re parja.

16. Gabonaőrlési melléklet- mék. 18. Személyes névmás. 19. A nátrium vegyjele. 20. Minisztertanács. 22, A vízszintes 36. fordítottja. 23. Tartalék. 25. Férfinév. 26. Zseblámpa áramforrása. 28. Cin. 29. Gonosztevő. 33. Magyar Endre. 34. Élte. 36. Rossz tojás. 37. Fél vendég. 38. Szinültig. 40. Fedél.

Függőleges: 1. író, a szegedi városi múzeum igazgatója volt (Ferenc 1879—1334). 2. Kerti szerszám. 3. Állóvíz.

4. Népszerű magyar színész (István). 5. Keresztül. 6. Német Z. 7. A legelő. 8. Vonatkozó névmás. 10. Női név. 12. A molibdén vegyjele. 13. Recept. 16. Boglya. 17. Az elektromos áramerősség egysége. 19. Helyhatározó, -nél párja. 21. Taszít. 22. Csütörtököt követi. 24. Halottak nyughelye. 25. Üzlet. 27. Nem jövő.

31. Barát, szövetséges. 32. Opus. 35. Nem mögé. 37. Ültet. 39. Több e. 40. Személyes névmás.

•olajsara}! ‘bzbubj -JVIÁf : seif a f Báty. sartjat/ y

Oyerekszá}

Tanár: i— Mit kapsz, ha a nyolcat kétfelé osztod?

Tanuló: — Attól függ. hogyan osztjuk el. Ha vízszintesen, két nullát, ha függőlegesen, két hármast kapok.

★

Folyt a kémiaóra. A tanár bemutatta a különböző savak tulajdonságait.

— Most pedig, —.mondta -- beledobom ezt az aranyérmét a savval teli pohárba. Elolvad?

— Nem, tanár úr — válaszolta az egyik tanuló.

— Nem? — kérdezi a tanár. — Akkor meg is tudnád magyarázni, miért nem?

— Azért ítt feleli a fiú — mert ha elolvadna, akl?or nem dobná bele a pohárba

Mátyás király juhásza

Valamikor réges-régen. Mátyás király idejében élt a bihari hegyek között egy szegénysége» szegény juhászlegény. Terelgette a juhait a jószagú hegyoldalakon és közben gyönyörűséges nótákat. fújt kedves fűzfatilinkó- ján. S arról álmodozott, hogy bár csak huszár lehetne Mátyás király hires fekete hadseregében. Ragyogó-szép paripája lenne, oldalán csillogna az ezüstfényű kard.

— De ellátnám az ellenség baját, — mondogatta' magában.

Egy délben leült a juhászlegény a sziklás hegyoldal egy hatalmas kőtömbjére s falatozni kezdeti. Kukoricakenyeret evett jószagú juhsajttal. Vagdossa bicskájával a kepyérkét is, a sajtocskát is. Közben loncsos fekete pulijának is odp-odavet egy-egy darabot. Egyszer csak megmozdul alatta a hatalmas kőtömb. Jószerencse, hegy hamarosan felugrott róla, mert ahogy u kőóriás lefelé gurult a lejtőn, majdnem őt "is lesodorta a mélységbe.

Hanem akkor volt csak nagy a meglepetése, amikor a kőtömb helyén a föld nyitott belsejében hatalmas ládát pillantott meg.

— No, ha addig élek, akkor is megtudom, hogy mit rejt magában a láda mélye, -=r- mondotta magában.

Kinyitotta a vasláda rozsdás tetejét.. S a szemét, száját eltálotta a csodálkozástól, mert az óriás láda telis-tele volt csillogó-villogó aranypénzzel. Szinte káprázott a legény szeme a lobogó-láp- goló tündökléstől.

— Amilyen szegény voltam eddig, olyan gazdag vagyok most már, — gyűlt fel az öröm a legény szívében.

De azon nyomban el is szontyolodott.

— Mit csinálok ennyi pénzzel? Eddig is meg voltam nélküle, ezután sem érez- ném a hiányát. S úgy is katona akarok lenni. A katonának pedig nem kell pénz, hanem fényes acélkard.

Gondolkozott, tűnődött erősen. zsíros fejfedőjét hol a jobb szemére vágta, hol meg a balra. S addig törte a kobakját, míg végre kjgkoskod- ta, hogy mit tegyen a pénzzé).

— (Isiúálök egy akkora sajtot, amilyet még nem látott a világ. A sajt belseje tele lesz merő aranyakkal. S a roppant nagy sajtot elviszem a királynak Budára.

Úgy is tett. Nagyobb volt az a sajt, amit készített, ■ még a legnagyobb malomkeréknél is.

Alig bírta a sajtot valahogy felgurítani a szamaras kordéba. A kordé elé négy csacsit kellett befogni. Két csacsi nem is volt elég a kordénak. Nyáját hpzzácsapta a szomszédos hegy juhászának a nyájához, ráült a sajt tetejére, s aztán no, gyerünk ős Budavára felé.

Sok falun, sok városon zö- työgoit át a kordé. Az emberek ' mindenütt csúfolták, nevették a juhászlegényt.

— Hogy az a nagy sajt, szamaras ember? — kiáltozták neki.

— Miért nem bújsz a sajtodba, aztán addig rágnád, amíg semmi se maradpa belőle, — tanácsolták a legénynek.

Egyik helyen meg versben figurázták ki:

Ez a legény szamaras, a zsebéoen nincs garas. Hova gurul az a sajt, adj belőle egy karajt.

— Nevessetek, — mondta magában a legény —, tudom én, hogy mit csinálok.

Még Mátyás király is jókedvre derült, amikor a roppant sajtot megpillantotta. Mert a várba már úgy gurította a sajtot a legény, mint valami óriás malomkereket. Nevettek a főurak is, akik Mátyás király körül ólálkodtak.

— No, ezt a sajtot tulajdon magam kezdem meg — hasította a sajtba a király gyöngyhaznyelű szögedi bicskáját.

Hej, de nagy ámulat volt, amikor a bicska nyomán kezdtek csurogni a sajtból a csengő-bongó, fényes aranytallérok. Nem volt akkor már nevetés, csak óriási ámulat.

— No éppen pénzre volt szükségem, — így a király. — A déli határokon igen nyugtalankodik a török. Nyugaton meg a német sógor nem akar a bőrében megférni. Hadat kell ellenük vezetni.

S megy eregette a juhász

vállát.

— Hallod-e, derék legény vagy. Nem állnál be híres fekete seregembe katonának?

A legényben kigyúlt a hatalmas öröm, hogy a király , így eltalálta a szíve igaz szándékát.

— Hisz éppen az a lelkem vágya, szívem forró, lobogó óhaja, — kurjantott fel.

A király belecsapott a legény tenyerébe.

Vitéz, derék harcos lett a legényből. Kitüntette magát a vitézi életben. A fekete sereg egyik főtisztje lett.

Ölbey Irén

NÖVÉNYEINK ÉLETRAfZA (9.)

A burgonya

A burgonyának különös története van. Úgy is mondhatnánk, hogy régi is, fiatal is. Az történt ugyanis, hogy az ókori lelőhelyeken a kutatok soha nem találtak

burgonvamaradvényokat, mert azok nyomtalanul eltűntek. Ugyanakkor a korabeli feljegyzésekből ismeretes, hogy Amerika őslakói szívesen termesztették. A rejtélyre akkor derült fény, amikor Peru környékén érdekes alakú, ősi agyagedényeket találtak. Ezek mindegyike egy nagy burgonyát ábrázolt, amiből nem volt nehéz következtetni a növény ismeretére.

Amint a burgonya származását, úgy további vándorútjait sem ismerjük eléggé. Azt sem tudjuk pontosan, mikor hajózott at az óceánon Európa partjai felé. De bizonyos, hogy ebben egykori hajósok segítették. Ennél többet tudunk azonban életéről, a középkor idején. Szépen virult mindenfelé e növény, de kizárólag virágja kedvéért, mint dísznövényt tartották. A XVII. és XVIII. század között egész Európában igen megcsappant a gabonatermés. Az éhező emberek pedig — akik korábban mérgezőnek tartották — megkóstolták a burgonya gumóját és jóízűnek találták. A következő században már több országban a burgonya szerete- te megelőzte a gabonáét. De akkor újabb baj történt: 1846-ban Írországban elterjedt a burgonyavész nevű betegség és elpusztult az egész termés. Ennek következtében 600 ezer ember pusztult éhen.

Hazánkban is gyorsan elterjedt a burgonya, s a múlt században már nemcsak termelték, de nemesítették is. Az akkori új magyar fajta, a „magyar kincs” meghódította a külföldi piacokat is. Évek múltán azonban az egykor kiváló fajták egyre kevesebbet teremtek, ahogy ezt a szakemberek mondják: leromlottak. Ezért ismét elkezdték a burgonya nemesítését egy furcsa módszer segítségével: a tudósok megkeresték a burgonya vadon eiö őseit — közönséges gyomokat — s ezekkel keresztezték a növényt. Ezzel az ős edzettségét ültették át a nemes burgonyába. A kutatók nemesítő munkája természetesen még nem ért véget.