Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-08 / 212. szám
\&n. szeptember 8. KELET-M A G Y ABORSZ AO í. oldal Táncosok, énekesek, zenészek a szomszédból A kárpátukrán művészegyüttes sikeres bemutatkozása l\yírmadán MEGKEZDTÉK NYÍREGYHÁZÁN. A SARKANTYÚ UTCA TÉRSÉGÉBEN ÉPÜLT 56 LAKÁSOS OTP-TARSASHAZ MŰSZAKI ÁTADÁSÁT. EZT KÖVETŐEN A SZERENCSÉS TULAJDONOSOK MEGKEZDHETIK A BEKÖLTÖZÉST. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) A tárgyalóteremből A Liláiéit gyilkostárs Vendégek érkeztek szeptember 6-án a szomszédos Kárpátukrajnából megyénkbe: az ungvári Junoszty öntevékeny népi táncegyüttes 52 tagú csoportja a Szakszervezetek Megyei Tanácsának meghívására látogatott Sza- bolcs-Szatmárba. A szovjet szakszervezeti népi együttes vezetője Szergejenko Vladimir Szergejevics. A határon Abari Attila, az SZMT titkára köszöntötte a vendégeket. A baráti fogadtatáson ott volt Tóth Géza, a záhonyi csomóponti pártbizottság titkára, s a helyi társadalmi szervek képviselői. A szovjet művészegyüttes eddig egy alkalommal járt hazánkban. 1969-ben lépett fel színes műsorával a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Azóta az együttes megfiatalodott, s ezt nemcsak a Junoszty név fejezi ki, hanem dinamikusan, színes kavalkádként pergő új műsoruk is. Több ukrajnai szereplés után felléptek már a moszkvai kongresszusi palotában. rendszeresen turnéznak a Szovjetunióban, jártak Csehszlovákiában, Jugoszláviában és sikerrel vettek részt egy franciaországi népi- táncfesztiválon is. Az együttes művészeti vezetője, koreográfusa Mihailo- vics Szuszlikov. messziről, a kaukázusi hegyek környékéről jött a kárpótontúli vidékre. s annyira megszerette az olt élő embereket és a sok tehetséges fiatalt, hogy lassan tősgyökeresnek számít. Két gyermeke is táncol, énekel az együttesben — most a lánya jött el, a fia katona. Az ő művészi erőfeszítései kovácsolták eggyé az öntevékeny csoportot, amelynek tagjai igen változatos munkát végeznek. Többségük dolgozó fiatal, gyári munkások, technikusok, van közöttük mérnök, népművelő, középiskolás és egyetemista diák. Dolgoznak és ráérő idejükben hódolnak közös szenvedélyüknek, a népi táncnak és népzenének. Hetenként háromszor tartanak próbákat. Keményen megdolgoznak a sikerért, amelyet olyan magas elismerés is jelez, mint az „Érdemes együttes” cím elnyerése, a sok meghívásos turné. Legközelebb a moszkvai televízió népzenei műsorában láthatják Szovjetunió-szerte a Junoszty együttes műsorát. Ilyen „babérokkal” és jövőbeni reményekkel érkeztek megyénkbe, ahol elsőként szerdán este a nyírmadai közönségnek mutatták be kétórás műsorukat. A tévé sportközvetítése ellenére is telt ház fogadta a vendégeket, akik hamar feltalálták magukat a számukra talán nem túl nagy színpadon, s perceken belül olyan hangulatot varázsoltak a művelődési ház nagytermében, amelyet sokáig nem felejt el a helyi közönség. Borisz Derda, az együttes szólóénekese elsőként a hazáról énekelt, lírai hangvételű dallal kezdte a műsor kon- ferálását, majd színre léptek a színes népviseleti ruhában pompázó táncosok. Vastaps jutalmazta az ukrán, az orosz, a moldvai, a szlovák és más népek táncainak művészi produkcióit. A vidám kislányok című táncbetét, a „tengerészlányok” népi motívumokat modern formában feldolgozó produkció, a hangulatos ukrán tánc, a tropo- tvánka, a grúz harci tánc épp olyan elismerést váltottak ki, mint a kitűnő zenekar — vezetője Tibor J3o- nyiszlavszkv — önálló és kíséretként adott számai. Természetesen nem hiányzott a magyar közönség iránti figyelmesség sem; a magyar csárdás a tánckar előadásában talán a legnagyobb tapsot kapta, hasonlóan a magyar dalok, melyeket Tompa Hona adott elő. A szovjet együttest a Nyfr- madai Állami Gazdaságban látták vendégül, majd a késő esti órákban érkeztek szálláshelyükre, a Sóstóra. Szeptember '8-án az új fehértói közönség, majd a Móricz Zsigmond Színházban a nyíregyházi közönség láthatja magas ének- és tánckultúráról, a népdal- és népzenei hagyományok igényes ápolásáról és kiváló tolmácsolásáról tanúskodó színes műsorukat. P. G. A balkányi kettős gyilkosságot tárgyalják. Az anya rózsaszín jersey kiskosztümben, a fia a szokásos csíkos rabruhában áll a bíróság előtt. Az arcuk semmilyen érzelemről nem árulkodik, még arra sem rezdül, mikor a tanácsvezelő bíró a vádat ismerteti. Az anya már kedden vallott, most a fia szavait hallgatja végig. — Bűnösnek érzi magát? — Csak részben érzem magam bűnösnek. Azért, mert nem tettem feljelentést a rendőrségen, amikor megtudtam, hogy nevelőapám megölte a bátyámat. mondta, hogy biztos az első férje tüntette el. Sokszor jöttek a rendőrségtől is érdeklődni, de anyám azt mondta nekik, hogy miért ide jönnek, ő úgy sem tud semmit. Újvári László, ezután sem tudott meg a bátyjáról semmit. Egy év múlva azonban Miklós, a második bátyja felakasztotta magát. — Fát vágtam a hátsó udvarban. Anyám odajött és azt mondja, hogy ő tudja, ki ölte meg Jóska bátyámat. Es akkor elmesélte, hogy neki bevallotta a nevelőapáin, hogy egy szakolyi ember segítségével ő tette el láb alól. Kérdeztem tőle, hogy tudta megtenni, amikor még hajolni sem tud? Erre azt válaszolta, hogy altatót adott neki, aztán a baltával, amivel éppen most a fát vágom, fejen ütötte. Azt is kérdeztem, hogy ő hol volt akkor? Azt mondta Borbányán. Mert ha otthon lett volna, akkor nem engedi. Nagyon ideges lettem, és azt mondtam, hogy megverem a nevelőapámat. Anyám meg azt válaszolta, hogy ne nyúljak hozzá, van neki egy embere, majd az elintézi. A naptárban s ámolgattak Újvári László — saját vallomása szerint — javasolta az anyjának, hogy jelentsék fel nevelőapját, de az anyja azt válaszolta, hogy úgysem büntetik meg, mert nyomorék. A fiú elhitte, az anyja pedig naponta beszámolt az eseményekről — Azt mondta írt egy levelet az ismerősének, de az sem tud eljönni, kerítsek én egy embert, aki már volt börtönben. Az majd elintézi, csak meg kell fizetni. Nem vettem komolyan, azt hittem nem meri megcsinálni. Aztán nekem magyarázta, hogy a bátyúmért r.ekem kell bosszút állni, később meg azt mondta, hogy nevelőapám engem és a húgomat is meg akar ölni. — Közben anyám a naptáron számolgatta, hogy mikor lesznek ötéves házasok, mert azt mondta, hogy akkor a vagyon őrá marad, ha o is meghal, akkor meg minden a mienk lesz. Ezután már mindennap beszélt a gvil- kosságról. Hittem neki. féltem, hogy a nevelőapám valóban megöl. Meg attól is féltem, mi lesz ha megtudják. Azt mondta, nyugodtan vállald, nem fogják megtud ni, úgy teszünk vele mi mint ő a bátyáddal. Azt is mondta anyám, hogy sajnálja megölni, mert jól keres de Jóska miatt neki sine kegyelem. A gyilkosság időpontját - mint azt már az asszon vallomásában megírtuk, február 18-ában állapította meg az asszony, mivel másnap hajnalban Pestre utaz« tak. „Ne sajnáld!” — Azt mondta anyám, nehogy ide hívjak valakit, mert akkor nem tudjuk lerendezni a dolgot. Egy kulebol odaadott a szomszédasszonynak, hogy ha nem leszünk itthon, nézzen a házra, aztán délután elmentem a nevelőapám apjához. Csomagol készített, hogy mi elvisszük Pestre a rokonoknak, aztán azt mondta anyám, mondjam meg neki, hogy most ne jöjjön el, mert nincs jó film a tévében. Mégis eljött. Este fél kilenc körül ment haza. Kikísértem, becsuktam a kaput, aztán bementem. Anyám levetkőztette a nevelőapámat, aztán lefekteti. Nekem akkor kellett bemenni, amikor kiszólt, hogy alszik. Háromszor is szólt. Féltem. Aztán újra rámszó/t, hogy ne sajnáld, ő sem sajnálta a bátyádat. Azt is mondta, hogy a balta fokával üssek a szólítójára, meg, hogy vigyázzak a rekamiéra, nehogy megsérüljön, mert akkor nyom marad. A gyilkosság megtörtént. Karsai Mihály az első ütés után még megpróbált védekezni, de a balta ismét lesújtott... Az asszony meg rászólt a fiúra, hogy az órát és a gyűrűt vegye le nevelőapja kezéről, nehogy kárba vesz- szen, aztán megkezdődött a darabolás és az égetés. Mikor már látták, hogy reggelig nem sikerült mindent elégetni, a megmaradt részeket a fáskamrába rejtették, felmosták a követ, eltüntették a vei nyomokat, Karsainé magához vette az összes pénzt és az aranyholmit, aztán elindultak az állomásra. Abban még a gyilkosság elkövetése előtt megegyeztek, hogy ha hazajönnek, akkor néhány nap múlva jelentik a rendőrségnek, hogy míg ők távol voltak, Karsai Mihá'y eltűnt. Karsainé azonban arra is gondolt, hogy mit vallanak. ha netán mégis kiderül az ügy. — Azt mondta nekem, hogy úgy vallják: nevelőapám megmutatta Jóska fejét — amit egy ládában ad- dig szesszel kezelt — és : tői háborodtam fel annyira. ,v.gy megöltem. Meg azt is mondjam, hogy anyámat is m* g akarta ölni és akkor keveset kapunk. ★ Újvári László beleegyezett, hogy úgy vall, ahogy anyja megkérte rá. Hogy méeis másképp történt, az azért van, mert a rendőrségen megtudta: bátyja megöléséhez és feldarabolásához nem egy szakolyi embernek, bauern saját anyjának van — méghozzá igen sok — kó>e. A tárgyalás kedden a tanúk kihallgatásával folytatódik. Balogh József Tapasztalatcsere a sertéskombinátról Moldvai vendégek a Ságvári Tsz-ben Vendégek járták a nyíregyházi határt, a Ságvári Mezőgazdasági Termelőszövetkezet földjét. Larga Határőr Kolhozából — Szovjetunió Moldvai Köztársaság, Bricsánszkiji járás — érkeztek. Testvérszövetkezglük, a nyíregyházi Ságvári Mező- gazdasági Termelőszövetkezet meghívására látogattak el megyénkbe. A cserelato- gatást az Országos Termelőszövetkezeti Tanács és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szervezi a tsz- szövetségek közbenjárásával. A testvérkolhoz képviselői Buduzsán Valérián Vaszilie- vics főállattenyésztő és Ta- barcsa Georgij Alexejevics agronómus. növénytermesztési brigádvezető. A házigazda tisztjét Horváth János, a Ságvári Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke látja el. — Barátságot jöttünk kötni — mondják a vendégek. — Megismerkedni. Tapasztalatokat szerezni az önök szövetkezeti gazdaságaiban, konkrétan a Ságváriban — egészíti ki Buduzsán főállattenyésztő. — Már eddig is sok olyat láttunk amit hazamenve szeretnénk kolhozunkban megvalósítani. Annyi mindent sikerült elraktározni a látottakból, hogy csak győzzük hasznosítani — mondja Tabarcsa brieádvezető. — Nagyon sikeresen hozott össze bennünket a sors — jegyzi meg Horváth Janos elnök. — Ok is mim mi, több ágazattal — növénytermesztés állattenyésztés, kertészet — foglalkoznak. kz összehasonlítás így szélesebb körű. Beszélgetéseinkből kitűnik: különböző adottságaink ellenére is hasonU vonások is felfedezhetők gazdálkodásunkban. — Nálunk az önálló gazdálkodásra való áttérés mér úgy tűnik, előbbre van. Amennyi termést produkálunk, az államtól annyit kapunk vissza a különböző csatornákon — tájékoztat a főállattenyésztő. — Ez igen kemény munkára sarkallja tagságunkat. Kolhozunknak 1700 tagja van. Buduzsán Valérián szenvedélyes állattenyésztő. A Ságvári sertéskombinátjában sok fantáziát lát. Megemlíti, hogy az épületben elférne még egy tenyészkoca-álio- mány is. Külön dicséri, a szarvasmarha- és a sertésgondozók szakszerű, pontos, joszágszerető ^prődését. Tabarcsa brigádvezető a növénytermesztés mellett a kertészetben a fametszes és a fázisaira bontott almasze- 'dés iránt tanúsított különös figyelmet. Érdeklődéssel tanulmányozták a szövetkezet nagyobb volumenű építkezéseit is. A kolhoztagok életéről beszélgetve elmondják, hogy náluk a munkától függően öt-hét rubel között van az egy munkanapra eső kereset a kolhozukban. A növénytermesztés és az állattenyésztés náluk szinte teljes egészében gépesítve van. Növényvédő szerek mindig rendelkezésükre állnak és szükség szerint használják fel. örülnek a szoros és leer, gazdag programnak. Jártak a városi pártbizottságon, a szövetségnél és ellátogattak a tiszalöki termelőszövetkezet szakosított tehenészetébe is. Buduzsán foállattenyésztő meleg szeretettel hívta meg a Ságvári Mezőgazdasági Termelőszövetkezet képviselőit kolhozukba. S. I. Jól élt a család — A kérdések elölről kezdődnek. A vádlott — Újvári László — az előzményekről nem sokat tud, a nevelőapjáról már sokkal többet, hiszen akkor már 14 éves volt. — Jól éltünk, sose volt semmilyen ellentét a családban. A nevelőapánk gon- öosKodott rólunk, jól Keresett. Csak akkor kezdődött a veszekedés, amikor a két bátyám kikerült az iskolából és követelőzni kezdtek. Jóska kissé idegbeteg volt, fenyegetőzött is, de késsel, baltával (az anya kedden ezt vallotta) sose támadt senkire. Csak egyszer, március 6-án. Mi a szomszédba menekültünk és csak poroltóval tudták megfékezni. Aztán elvitték Nagykállóba. — ősszel, amikor egyszer hazamentem, azt mondták, hogy Jóska eltűnt. Anyám mondta, hogy biztos azért menekült el, mert nem akart visszamenni az elmegyógyintézetbe. Aztán azt is A gazdaságok nagy munkája az állatállomány taks’-mánvának betakarítása Kénünkön: a naolto- ri Kossuth Tsz tábláin dolgozik a silózógép. (Hammel József felvétele)
