Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

KTTrf .^cfA'nbftszxg 'Msrmmsg&'v T mm JEGYZETEK Kettős műszak A megyét járva öt-hat község határán is átutazhatunk az esti órákban, amíg egy-egy traktor lámpája felvillan a földekről. Ha a szövetkezeti vezetőket a gépellátottságról kérdezzük, fordított a helyzet: csak minden ötödik, hato­dik szövetkezetben mondhatják el, hogy náluk elegendő a traktor. A statisztikákból is tudjuk, megyénk szövetkezetei még messze vannak az optimális gépesítéstől, de más me­gyékkel összevetve sem jeleskedhetünk. A szállítási igény szerint pedig az elsők közé tartozunk. A betakarításra, el­szállításra váró termések sorában nálunk itt van a különös gondosságot kívánó alma, mintegy 27—28 ezer vagonos té­tellel. Az őszi csúcs olyan megterhelést ró a mezőgazdasági üzemekre, amely a legjobb munkaszervezés mellett is ne­hezen teljesíthető, különösen, ha az időjárás kedvezőtlenné válik, korán beköszönt az őszi esőzés. A munkaszervezésben döntő kérdés a gépek kihaszná­lásának maximális biztosítása. Ennek egyik módja a kettős műszak. Nem régen egy tanácskozáson az egyik felszólaló azt mondta: „A kettős műszakot akkor kell szervezni, ami­kor a traktoros a szúnyogok ellen kapkod, nem pedig ak­kor, amikor a körmét fújja, mert fázik.” Haladni, jó mun­kát végezni addig lehet, amíg jó idő van. Novemberben, decemberben már csak kínlódás az éjjeli munka. A kettős műszak, a nyújtott műszak akkor lesz eredmé­nyes, ha ennek feltételeit is biztosítják. Első helyen kell gondoskodni a géppel dolgozók ellátásáról. De időben áll­jon rendelkezésre az üzemanyag, a vetőmag, a műtrágya, az éles ekevas, és géphibásodás esetén legyen nyitva a mű­hely és azonnal lássanak munkához a szerelők. A kettős mű­szak csak egy módszer a géphiány enyhítésére. A gépvásár­lást, a bérfuvart és az egymás segítését sem lehet kihagy­ni a számításból. Iskolások a iöldeken A Művelődésügyi Minisztérium által engedélyezett idő­re a mezőgazdasági üzemek az idén is igénybe vehetik a tanulóifjúság segítségét az őszi betakarításban. Ma már a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma sok helyen kevés ahhoz, hogy az őszi egy-két hónapos munkacsúcs idején saját erőből elvégezzék a feladatokat. A családtagok bevo­nása, a jobb munkaszervezés és egyéb lehetőségek kihasz­nálása mellett szükség van a tanulóifjúság segítségére is. Az iskolások nem először vesznek részt az őszi beta­karításban, elsősorban az almaszüretben. A múlt évek ta­pasztalatai azt igazolják, ahol jól előkészítették munkába ál­lításukat, foglalkoztatásuk eredményes volt, mindkét fél megelégedésére. Ahonnan időben érkeznek a szállító bu­szok, teherautók, ahol a munkahelyeken szívesen és komo­lyan veszik, megfelelő hangon és türelemmel tanítják őket a munkára, jó eredménnyel dolgoznak. Szükséges, hogy a fiatalok előre tudják, mennyi- és milyen minőségű teljesít­ményért mennyi bért kapnak. Fontos, hogy ne olyan mun­kát adjanak a fiataloknak, amit a szövetkezeti tagok sem szívesen végeznének. Legyenek tekintettel arra; a fiatalok jórészt nem mező- gazdasági foglalkozású szülők gyermekei, szakértelmük, ed­zettségük. de a ruházatuk sem olyan, hogy minden körül­mények között — például esőben is — a mezőgazdasági munkások normáját teljesítsék. A fiatalok munkáját még a remélhető jobb időben, szeptemberben, október elején ve­gyék igénybe. Hideg, ködlétől csörgő fák között, dércsípte kukorica-, vagy cukorrépaföldeken nehéz jó teljesítményt várni. A jó munka feltételeit elsősorban a fogadó mezőgazda- sági üzemeknek kell biztosítani és ezt kívánják is meg az iskolák .igazgatói, tanárai. De a fiatalok és szüleik sem va­lami nyűgnek vegyék ezt munkát. Megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsüléssel a fiatalok biztosan helyt fognak áll­ni, segítenek abban, hogy a nagy fáradtsággal, költséggel elért szép termés idejében betakarításra kerüljön. Csikós Balázs lljabb segítség Nagyszekeresnek Pénz és műszer Komáromból Júliusban árvízi emlékmű­vet avattak Fehérgyarmaton, s az avatáson megjelentek az újjáépítésben részt vevő in­tézmények képviselői is. Az avatás után a Komárom Me­gyei Tanács képviselője meg­kérdezte a nagyszekeresiek vezetőit: hogyan használták fel a patronáló megye több mint 2 millió forint értékű segítségét, s nem szorulnak-e újabb segítségre? Berendezés az orvosi rendelőbe Homoki László tanácselnök válaszában beszámolt a köz­ség kétéves fejlődéséről, majd elmondta, hogy orvosi ren­delő — és lakás épült Nagy- szekeresen, de a bútorokra, valamint az orvosi műszerek­re és berendezésekre már nincs pénze a községnek. Fel­épült a négytantermes köz­ponti iskola is a napközi ott­honnal, de nincs a tanácsnak pénze az új személyzet — fűtő, hivatalsegéd és a kony­hai dolgozók — fizetésére. És segítség Szabolcs-Szatmár megyéből egyelőre nem is várható. A beszélgetésre a Komá­rom Megyei Tanács elnökhe­lyettese néhány nappal ez­előtt levélben válaszolt. A levélben többek között ezeket olvashatjuk: A Komárom me­gyeiek továbbra is figyelem­mel kísérik a patronált köz­ség sorsának alakulását. A megyei tanács máris meg­rendelte a gyártól az orvosi rendelőbe a legszükségesebb bútorokat, valamint az orvosi műszereket és berendezése­ket. A megrendelt tárgyak listájának másolatát is csa­tolták a levélhez. Ebből tud­juk, hogy 25 ezer forintért néhány hónap múlva olyan felszerelések érkeznek a gyárból, ameíyékkel meg­kezdheti , a gyógyító munkát a körzeti prvos. — A megyei tanács a nap­közin is segíteni kíván —új­ságolja a községi tanács el­nöke. A Komárom megyei tanács elnökhelyettese fel­ajánlotta, hogy egy évig, amíg nem lesz helyi bérkeret, pénzt utalnak át, amiből fi­zethetjük a személyzetet. Ha az anyagi segítség megérke­Kérvény „villamos-színház“ ügyében Fejezetek a szabolcsi áramszolgáltatásról — Már 1891 ben megindult az újságokban a találgatás, hogy mikor lesz elektromos közvilágítás Nyíregyházán — említi a kezdeteket Tarcsa Bálint. — Mégis csak hat év múlva gyúlt ki a villany: Aztán egy másik, jellemző példát említ: — Az első világháború utolsó éveiben egyszerűen szünetelt az áramszolgáltatás Nyíregyházán. Az indok az volt, hogy nincs szén az erőmű üzemeltetéséhez. Köz­ben kiderült, hogy szén lett volna, de az akkori árakon ráfizetéses lett volna az áram­szolgáltatás a vállalkozó rész­vénytársaságnak. Apró történetek, amelyeket hiteles dokumentumok igazol­nak. A rendszeres áramszol­gáltatás 75. évfordulóját ün­nepelve készíti egy munka- közösség a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat történetét, melyet a jövő év elején könyv alakban jelentetnek meg. A TITASZ nyíregyházi üzemigazgatóságán — mely jótormán a hajdani Szabolcs megye területét öleli fel — Tarcsa Bálint vezetésével folyt a gyűjtőmunka, s ké­szül az összegzés, hogy a le­véltárakból, a korabeli újsá­gok híradásaiból összeszed­jék azokat az adatokat, ame­lyek az áramszolgáltatás ki­fii a kulásáról, elterjedéséről szóinak. — Három nagyobb forrá­sunk volt a kutatásnál Az egyik a múzeumban lévő ko­rabeli újságok, aztán a köz­ségi képviselő testületek ülé­seinek jegyzőkönyvei -'s a megyékben működő cégbí­róság iratai, ahol minden újonnan alakult vállalatot bejegyeztek, meghatározva pontos működését. Az aprólékos kutatásnak több érdekessége van. Köz­ismert, hogy az országban először Mátészalkán volt vil­lanyvilágítás, de azt már ke­vesen tudják, hogy a sza­bolcsi részen először Kisvár- dán szórta sugarait a villany­fény 1895 végén. Mi több, egy Adler Zsigmond nevű ungvári lakos a községi elöljáróság­nál kérvényezte, hogy „vil­lamos-színház” beállítását engedélyezzék — vagyis mo­zit akart nyitni. Az eddigi, Nyíregyházáról készült monográfiák úgy em­lékeznek meg az áramszol­gáltatás kezdetéről, hogy az 1897. január 17-én indult meg. A kutatások viszont feltárták, hogy már egy évvel koráb­ban — habár csak ideiglenes jelleggel — de villanyt ka­pott a Korona (a mai „régi” Szabolcs-szálló), a színház és a kaszinó a Vasgyár utcán működő Májerszki-íéle gép­gyárból. Egvébként Nyíregyházán a város vezetése igen sok ha­sonló nagyságú települést megelőzve határozta el, hogy a közvilágításra a villanyt vezetik be. Ehhez tanul­mányt is készítettek. — A mai embernek már kissé furcsa — mondja róla Tarcsa Bálint —. hogy össze­hasonlították a villanyvilágí­tás előnyeit a petróleummal és a gázzal. De még azt is megvizsgálták, hogy a város fekvésénél, területi szétszórt­ságánál fogva nem az egyen-, hanem a váltóáram beveze tése szükséges. A Nyíregyházi Villamossá­gi Részvénytársaságot jófor­mán alakulása után közvet­lenül bekebelezte az egész or szágot átfogó, nagy, Rész­vénytársaság Közlekedési és Villamos Vállalatok Számára egyesülés, amely 1912-ben a Sóstóig vezető villamosközle­kedést is megvalósította. Ugyanakkor megindult a ter­jeszkedés is az első távveze­ték megépítésével, amellyel Nagykállót kötötték össze. Közben á megyében több helyen, így Ujfehértón, Nyír­bátorban, Mándokon kisebb vállalkozások alakultak — rendszerint egyéb ipari tevé­kenység mellett — amelyek a villanyvilágítást is célul tűz­ték ki. Majd a huszas évek dereka hozott nagy fellendü­lést, amikor egymás után épültek a községeket összekö­tő távvezetékek. Kiépült 1931-ben a Kisvárdát Nyír­egyházával összekötő vezeték, ekkor már 35 szabolcsi községben volt villany. Bő­vült a nyíregyházi erőmű is. — „Kelet-Magyarország leg­nagyobb centráléja” címet vívta ki az új erőmű — szól a magyarázat. >— A kor vi­szonyaihoz képest is modern volt. összehasonlításul viszont elég annyit említeni, hogy ma, a nyíregyházi Simái ütőn lévő kapcsolóállomás több, mint tízszer annyi ener­giát „ad le” a megyének az országos hálózatból, mint az akkori erőmű. Lányi Botond zik, akkor már szeptember elejétől üzembe helyezhetjük a napközit a községben. Homoki László köszönő le­velet írt a segítségért, amely­ben a többi között ez állt; „Jóleső érzés, hogy két év múltán is figyelnek ránk... bírunk abban, hogy kapcso­latunk tovább mélyül.” A Komárom megyeieknek is köszönhető, hogy két év alatt lényegesen megváltozott a község arculata. A mai Nagyszekerest alig lehet összehasonlítani az árvíz előt­tivel. A Zsarolyán felé vezető út mellett a Komárom me­gyei Építőipari Vállalat új utcát épített. A gyönyörű la­kások előtt jarda kígyózik, dí­szes virágágyak teszik teljes­sé az utcaképet. Kél év mérlege A tanácselnök néhány nap­pal ezelőtt beszámolt a ta­nácsnak az „árvizes építkezé­sek” helyzetéről. A beszámo­lóban ezeket olvassuk: , „Nagyszekeresen 92 lakás épült újjá, 39 lakást pedig felújítottak. így minden há­rom nagyszekeresi család kö­zül kettő új, vagy felújított lakásban lakik. A közintéz­mények rendbe hozására 1 millió 200 ezer forintot köl­tött a tanács. A község szépí­tése még tart, a Petőfi utcát most kövezik, jövőre gömb­akácokkal ültetik be az ut­cákat. Tizenhárommillió fo­rintos költséggel épült az is,- kola,. az egészségház, két pe­dagóguslakás, rendőrlakás és a kultúrház. Utóbbi átadá­sára csak jövőre kerül sor. A községet közművesítettek. 64 lakásba be is vezették a vi­zet,:’ . . . . • ­A zsinórházak és a szalma- tetős házak majdnem .teljesen kicserélődtek. A kedvezőtlen körülmények között élő csa­ládoknak is új otthon épült. Ezeknek a családoknak (18 családról van szó) lakásépíté­si kölcsönük törlesztését ideiglenesen f elf üggesz Lették. Kombájnok Komáromba A tsz-ben végbement vál­tozásokról az elnökhelyettes és a főkönyvelő számol be. Tőlük tudjuk, hogy az- árvíz után Komárom megyei agrár- szakemberek segítették a tsz gazdálkodását, nekik köszön­hető, hogy csibeház épült a telepen — a baromfitenyész­tés ugyanis jó jövedelemfor­rásnak bizonyult. A tsz központjának és tele­pének képe is jelentősen megváltozott az árvíz után. Két szolgálati lakás, gépmű­hely, istálló és két juhhodály épült 1970 óta. A juhtenyész­tés fellendülése is sok pénzt Ígér. Nemrégiben Olaszor­szágba exportálták a pe­csenyebárányok egy részét. A fiatal almafák pedig most fordullak termőre. így a tsz „igazi” fellendülése újabb két év múlva várható. Az ország távoli részében lévő megye vezetői és dolgo­zói árvíz után két évvel is segítik a nagyszekeresiekel. Nekik is köszönhető, hogy a katasztrófa óta a község kétszeresen fejlődött. A sze- keresiek pár' héttel ezelőtt két kombájnjukat küldték Komárom megyébe, hogy ott is betakaríthassák a ke- nyérnekvaiót. A községből mintegy harmincán a Komá­rom megyei Építőipari Vál­lalathoz szegődtek, hogy eny­hítsenek a vállalat (munkaerő­gondján. Nábrádi Lajos ÉPÜLŐ HÁZAK A VÁROSIASODÖ MÁTÉSZALKÁN. (ELEK EMIL FELVÉTELE) Jó ötletek — milliós haszon A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál a kö­zelmúltban értékelték az újítómozgalom féléves ered­ményét. Az értékelés szerint 1972 első felében a vállalat­nál az újításokból 1 millió 75 ezer forint haszon szárma­zott. Nőtt a vállalatnál az újítási kedv, az első fél évben 29 újítási javaslat közül nyolcat elfogadtak, elbírálás alatt áll 12 újítás, az elutasí­tott javaslatok száma 9. Növe­kedett azoknak az újítások- na a száma, amelyek könnyí­tik a fizikai munkát és előse­gítik a munkavédelmet. A felsorolt újítási javasla­tok 60 dolgozótól szármáz­nak. ,Még mindig kevés azon­ban az újító a fizikai dolgo­zók és a nők között. Az em­lített időszakban mindössze egy fizikai dolgozó és egy nő nyújtott be újítási javaslatit. Pedig a vállalat vezetősége propagandával, felvilágosító munkával és anyagi elisme­réssel igyekszik az újításban érdekeltté tenni a fizikai dol­gozókat is. A vállalat az el­fogadott újításokra 24 ezer 100 forint eszmei dijat fize­tett ki. Az utókalkulált fél­éves gazdasági eredmény' után kifizetett újítási díjak össze­ge: 37 ezer 700 forint. A 8 elfogadott újítás közül a három legjelentősebb: Békési Tibor villanysze­relő műanyagvágó szerkeze­tet készített, amely gyorsítja a villanyszerelők munkáját, s a fali dobozok az újfajta vágás után esztétikailag is szebb képet mutatnak. Sza- nyi Bertalan és Takács Lász­ló a házgyári lakások l'oga- dószintjének zsaluzását töké­letesítette. Ezzel az újítással jelentő?, import faanyagot pi­kant meg a vállalat, s az új zsaluzóelemek tartósabbak is a régieknél. Pankotai Ist­ván karbantartó szerelő be­ton vasvágó kést készített,. Az új szerszám használata óta gyorsult a munka és szinte teljesen megszűnt a baleset- veszély a betonvasvágásnál. A SZÁÉV többszörös újítói közül Szanyi Bertalan és Se­res Antal az építők napján Kiváló újító kitüntetést ka­pott. Szeptembert a vállalatnál újítási hónapnak nyilvánítot­ták. l-én a központi épület termében újítási kiállítás nyílt. Szeptemberben anke- tokon és filmvetítésekkel egybekötött előadásokon is­mertetik a dolgozókkal az újítómozgaiom hasznát és jelentőségét. Az előadások és a filmvetítések alatt a dol­gozók megismerkedhetnek né­hány újítás gyakorlati al­kalmazásával is. Az újítási hónapban benyújtott újítási javaslatokat gyorsított eljá­rással bírálják el a vezetők. A vállalat célja ugyanis az újítómozgalommal az. hogy gyorsabb és minőségileg jobb legyen az építkezés Szabolcs­ban. in. 14 Mia jertz: Ilyen zöld a saláta Nehogy azt gondoljak. a filmnél a sztár a legfonto­sabb! A legfontosabb a cím! Persze. Hollywoodban ezt már rég kitalálták. Ezért is írtak ki nemzetközi pályá­zatot. Nyolcvankilencen . je­lentkeztek. Természetesen csak egy győztes lehetett. Az igazgató magához hi­vatta a címkitalálókat. — Kedves jelöltek. Mind­nyájan tudják, hogy , egy filmnek a címe a legfonto­sabb. Akármiről is szóljon, s ha a világon semmi sem történik benne, a címe ok­vetlen legyen megnyerő! Itt szünetet tartott. — A jó tcwtehná femek­nek könnyű címet adni. De a tartalom nélkülieknek már nehezebb! Ezért határozta el a Glamour Film AG, hogy pályázatot hirdet következő filmjének címére. — Képzeljenek egy filmet, mely a salátáról szól. Igen, a salátáról. Ez egy Vitamin 3 D film. Semmi tartalom. Semmi szereplő, semmi dísz­let. Csak a saláta, elölről, ol­dalról, hátulról. Ez lenne minden, aki ehhez címet ta­lál, megkapja az állást. A pályázók között nagy volt az izgalom. Mindenki töprengett, gondolkodott. Az­tán felírták a címet a fehér papírra és beadták. Egy órával később lelken­dezve jött vissza az igazga­tó. Csak úgy sugárzott az örömtől. — Találtunk önök között valakit, akinek ötletei van­nak és jövője. Szenzációs a cím, amit a salátafilmről ki­talált, egyszerűen szenzációs! — És hogy hangzik? — ki­áltották a többiek. Az igazgató felemelkedett. Egy pillanatig halálos csönd a teremben. Aztán felolvasta, A salátafilm címe: — „Megjelenik minden ta­vasszal."-Ste»« Sztorii*-

Next

/
Thumbnails
Contents