Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
\ i. oldal ICStSf-WAGVXS?5SSzA« tvn. sieptfmtj» H. KOMMENTÁR; Egy téma az üvegpalotában A New York-J East Kiver partján álló üvegpalotára lassan ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Szeptember utolsó napjaiban immár teljes a nagyüzem a? ENSZ-székházban, a világszervezet valamennyi fórumán, a Biztonsági Tanácsban, a legkülönbözőbb, bizottságokban és elsősorban a legfontosabb fórumon, a közgyűlés plenáris ülésén forr, pezseg az élet. Problémák, természetes nehézségek elkerülhetetlenül bőven akadnak egy olyan szervezetben, amelynek annyi és egymástól annyira különböző ország a tagja. De már az ejsö hetek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a világszervezet mostani munkája is hozzájárulhat a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Üjra bebizonyosodott: egyre nagyobb joggal lehet az üvegpalptát olyan lombikhoz hasonlítani, amelyben többé- kevésbé pontosan tükröződnek világunk veszélyei, de egyben lehetőségei is. Ezt az igazságot szemléletesen érzékeltetik az üvegpalota legfrissebb eseményeiről érkezett jelentések. Az egyik legörvendetesebb jelenség az, hogy a Szovjetunió által már korábban beterjesztett, egy leszerelési világ- konferenciával kapcsolatos indítvány minden iel szerint tovább hódít a tagállamok körében, Szinte jelképes jelentőségű, hogyan reagált a szovjet javaslatra a két NATQ-ország, Olaszország, Kanada egymás után felszólalt külügyminisztere. Medici- olasz külügyminiszter üdvözölte a gondolatot és hangsúlyozta, üdvös lenne,.. ha azt mind az öt nukleáris nagyhatalom támogatná. Sharp kanadai külügyminiszter ki Is mondta, amire Medici csak célzott: sokat lendítene a leszerelésen, ha Kína és Franciaország is abbahagyná a légkört mérgező termonukleáris robbantásokat. A szocialista országok régen vallják, hogy a leszerelés a békéhez vezető út egyik legfontosabb állomása. Az ENSZ-lom- bik jelzése szerint ez a felismerés terjedőben van. A világ- szervezet azonban a puszta jelzésen túl is sokat tehet ezért a nagy célért. A szovjet javaslat kedvező visszhangra talált Várjuk a folytatást. Willy Brandt az idő§*crü nemzetközi kérdésekről Willy Brandt nyugatnémet kancellár csütörtökön Bonnban, az NSZK újonnan kinevezett nagyköveteinek tiszteletére adott díszvacsorán kifej tett? kormánya álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Az NSZK előtt két nagy feladat áll — hangoztatta Brandt —egyfelől’ szorosabbra fűzni együttműködését a Nyugattal, másfelöl pedig újabb megbízható kapcsolatokat alakítanak ki a kelet-európai országokká!. Az NDK és tíz " kapcsolatáról szólva hangsúlyozta. hogy a két német állam közötti viszony szerződéses rendezésének kérdése központi helyét foglal el a szövetségi kormány politikád jában. Hozzátette, hogy ezek a tárgyalások nehezek, az NSZK kormánya azonban nem a rájuk fordított időt, hanem az azokon elért eredmények minőségét tartja szem előtt. Az ésszerű politikára van szüksége az NSZK kormányának azért is, hogy a nyugatnémet ipar kihasználhassa lehetőségeit a Szovjetunióval és más európai szocialista államokkal való kereskedelmi, tudományos-technikai együttműködéshez. Az európai biztonsági konferencia jelentőségét méltatva azon véleményének adott1 kifejezést, hogy jó kapcsolatokat, az eddigieknél szorosabb együttműködést kell téri • a tanácskozáson részt vevő «Ünmok. s az államok lakói között. Az európai enyhülés — mondotta végezetül . a nyugatnémet kancellár — előnyös hatást fog gyakorolni a harmadik világra. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika államaira Is. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy helytelem nek tartja az arab népekkel szembeni igazságtalan általánosításokat a müncheni tragikus események miatt. Közök közlemény Tanaka pekingi látogatásáról Pénteken Pekingben helyi idő szerint 10 órakor Tanaka japán és Csou En-laj Kínai miniszterelnök aláírta a négynapos tárgyalássorozatot záró közös közleményt, mely bejelenti a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok,, felvételét. A nagy fontosságú dokumentumban a japán kormány hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság kormányát a kínai nép egyedüli és teljes jogú képviselőjének ismeri el, A japán kormány ..telje-i sen megérti és tiszteletben tartja” a kínai kormánynak azt az álláspontját, amely szerint Tajvan a Kínai .Nép- köztársaság területének elidegeníthetetlen »’észét alkotjaA közös közleményben a két fél kijelenti, hogy a kínai-—japán kapcsolatok normalizálása nem Irányul harmadik országok ellen, és hogy az „aláíró felek közül egyik sem tart igényt egyeduralomra az ázsiai—-csendes- óceáni térségben". A diplomáciai kapcsolatok felvételét tudtul adva a közlemény hozzáfűzi: a két kormány elhatározta, hogy a nemzetközi jognak és gyakorlatnak megfelelően minden intézkedést megtesz a diplomáciai képviseletek létesítésére mindkét fővárosban és a legrövidebb időn belül nagyköveteket cserél. A két nép közötti barátság érdekeit szem előtt tartva a kínai kormány lemond „ japán háborús jóvátételre támasztott Igényeiről. A két fél továbbá megállapodott abban, hogy tárgyalásokat kezd a két ország közötti béke- és barátsági szerződés, valamint kereskedelmi, hajózási, légiforgalmi, halászati és egyéb megállapodások megkötéséről. A kínai—japán közös közlemény aláírása a kínai népi gyűlés palotájában zajlott le ünnepélyes kerete^ között. Az aláírásnál jelen volt a kínai vezetés számos tagja ér több, mint 100 újságíró. I Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ratifikálta a SRLT-egyezményt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége- pénteken a Kremlben tartott ülésén egyhangúlag ratifikálta a Szovjetunió é§ az Egyesült Államok szerződését a rakétaelhárito rakéta- rendszerek korlátozásáról. A. szerződést 1972. májú* 20-án Moszkvában Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke írta alá. ■ A ratifikálásról szóló javaslatot a Szovjetunió minisztertanácsa terjesztette elő. A Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsának és nemzetiségi tanácsának külügyi bizottsága megvitatta és jóváhagyta ezt a javaslatot, és a szerződést egyhangúlag ratifikálásra ajánlotta. A Legfelsőbb Tanács elnökségének pénteki ülésén a szovjet kormány nevében Vaszilij Kuznyecov első külügyminiszter-helyettes szólalt fel. Nyikolaj Podgorníj, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke az ülésen elhangzott felszólalásában hangsúlyozta, hogy az atomrakéta fegyverrendszerek korlátozása terén tett első gyakorlati lépéseket azokhoz a kedvező reális változásokhoz lehet sorolni, amelyek a szovjet—amerikai kapoKolatokban. tapasztalhatók, Ezek a változások a békés egymás mellett élés politikájának jelentős sikerét jelentik — mondotta Podeorni.i Mihail Szuszlov, az'SŐKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a Legfelsőbb' Tanáé* két háza külügyi bizottságának nevében szólalt fel, megállapította: A szerződés és a? ideiglenes megállapodás olyan fontos lépés, amely a nemzetközi bizottság erősítésére és a termonukleáris háború fenyegetésének enyhítésére, a hadászati fegyverrendszere^ hajszájának ' korlátozására, az általános és teljes leszerelés problémája megoldását szol, gáló újabb lehetőségek meg. teremtésére irányul. Andrej Grecsko marsall, a {szovjetunió honvédelmi minisztere felszólalásában hangsúlyozta, hogy gátolja a további versenyt a támadó és védelmi atomrakéta-fegy- verzetek között. A szerződés egyik félnek sem nyújt semmilyen katonai előnyt —állapította meg Grecsko. Nyikolaj Podgorníj aláirts a Legfelsőbb Tanács elnökségének rendeletét, amelyben ratifikálja a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződését a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról. Podgorníj ezenkívül aláírta azt az okmányt, amely arról tanúskodik, hogy a szovjet fél elfogadja a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására vonatkozó ideiglenes megállapodást. KÁRPÁT ALI AI KÉPEK (3.) Az Indiai KP magyarországi látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szeptember 17—-29 között az Indiai Kommunista Pórt Országos Tanácsának küldöttsége S. G. Serdesai-nak, a központi végrehajtó bizottság tagjának vezetésével — M, Kalya- m Sundatnmk, a központi végrehajtó bizottság tagja-.. nak, Tanulnád állam pártbizottsága titkárának és IIa Mitrámk, Nyugat-Ben- gál állam párttanácsa végrehajtó bizottsága tagjának részvételével — baráti látogatást tett Magyarországon. A küldöttség megbeszélést folytatott Komócsin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság titkárával. Nemes Dezsővel, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság Politikai Főiskolájának rektorával, * a Központi Bizottság. más képviselőivel, Heves megye és Székesfehérvár pártbizottságainak titkárával és más vezetőivel, meglátogatott ipari és mező- gazdasági üzemeket, kulturális és oktatási intézménye, két. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken a tót párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékeny égéről, véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről, a nemzetközi kommunista mozgalom, az impe- rtalistaellenes küzdelem időszerű problémáiról. A továbbfejlesztés szempontjából áttekintették a két testvérpárt kapcsolatainak a helyzetét. A két testvérpárt képviselői elítélték az USA indokínai teprorbomházasát, a Vietnami Demokratikus Köztársasága ellenitengeri bio- .. kádját, szolidaritásukról biz. tosították Vietnam. Laosz és Kambodzsa népeinek az amerikai agresszorok elleni igazságos harcát, valamint Ázsia, Afrika és Déi-Ameri- ka népeinek a függetlenségért, a haladásért folytatott küzdelmft. A világ békéjéhez való jelentős hozzájárulásként üdvözölték az európai biztonság megteremtésére, a béke és a népek közötti jobb együttműködés kialakítására irányuló lépéseket. Nagyra értékelték a Szovjetuniónak a békéért folytatott harcban és a nemzeti felszabadító mozgalom támogatásában betöltött szerepét. Kölcsönösen rámutattak, hogy a két párt közötti eszmecsere, amelyen megnyilvánult pártjaik nézetazonossága. újból igazolta a testvérpártok közötti találkozók hasznosságát. Kifejezték szándékukat, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján tovább erősítik kapcsolataikat- Az indiai Kommunista Párt küldöttsége pénteken elutazott Budapestről. (MTI) S Fülöp lánost 38. Meg kellene szervezni például, hogy hozzákössük magunkat a kéményhez. Mint a hajótöröttek az árbochoz. Mert ledőlhet a ház, a tető, de a kémények mindig meg szoktak maradni. Sötét van. Már nem látni a vjzet, csak érezni. Ahogy sziszeg odakinn, reszketted a falakat, hüllőhideget áraszt magából. Hideg van. Ráz a hideg. Vagy nem az, a falak remegnek? Nem érzem, hogy táznék. Tán az izgalom teszi. Nem mindennap él át az ember ilyesmit. Ahogy a hirt hallottam, ahogy megbuliztam a kocsit, aztán a vita a KISREGÉNY pilótával, Margittal, a? öreggel... Meg akart ölni, Ha nem jön a víz, megfojt. Az árvíznek köszönhetem az életem. Vagy ez csak határidő-módosítás? Az erősebb jogán vet el a víz az öreg Biboktól, hogy majd ő,„? Jó lenne a két malomkő közül épen klcsúszanni. No, az öreg már nem veszélyes. Félreesett fejjel, nehezen lélegzik, egyik keze az oldalán, ahol a nagy fájdalmai érzi. Elbánhatnék vele, ha akarnék. , Hanem a víz... De hisz a pilóta, meg Margit biztos riasztotta a segítséget' Bolond remény támadt bennem. Talán már közelednek is a kétéltű ruszki kocsik! Ti zet kell csinálni- Hogy !á.:sák hová, merre. —- Mondja, nincs idefönn v-.Gmi tűzszerszám? Erőlködve nyit szájat, de hangja nincs, a szemével mutogat maga mellé. Keresgélek mindenfelé, végre rájövök, hogy a vizes holmijára gondol. A kabátzsebben töltény hüvelyből fabrikált öngyújtót találok^ A tűzkő persze elázva- Sodrok egyet a keréken — semmi. * Az öreg fúj. Súg a levegő a megnyílt ajkai közt.-- Mi baja? , Fúj. Aha. Fújni kell.' Fújhatjuk mi már ezt!... de azért le- kelgetni kezdem, s hogy forróbb legyen a levegő, iszom Adok az öregnek is, Olyan sötét van már, Bibok bácsinak a körvonalait alig látom, iújkáloin a benzinA Verhovina tábor Ami a pestinek a Margitsziget és a budai hegyek, a nyíregyházinak a Sóstófürdő, az az ungvárinak a Ne- vieke. Itt lehet táborozni, friss levegőn sétálni, túrázni, napozni, nyárson sütni, vagy akár horgászni. — Amikor lejött ide a Kom- szomol Központi Bizottságából egy elvtárs, megnézte a környezetet, azt mondta, ez a hely ideális egy nemzetközi ifjúsági tábor számára *— közli jyrij ivanovips Kacséra, a Verhovina tábor parancsnoka. Hatvannégyben nyitottak, először úttörők is táboroztak benne, de később már csak a fiatalság vette birtokába a területet. Eszményi a hely, hiszen a tábor itt van közel a szomszédos szocialista országokhoz, jöhetnek könnyen a fiatalok. S jönnek is. Magyarok, csehszlovákok, lengyelek, s természetesen a baráti vendéglátó ország fiai, Húsznapos turnusokban érkeznek, nyáron egyszerre háromszázan, télen kétszázan. — A magyarok az Expressz Utazási Iroda szervezésében jönnek — tájékoztat Jurij Ivanovics. — Idén nyáron 350-en voltak, de a tábor fennállása óta 8500-an fordultak meg nálunk. Fiókjából számtalan prospektust va*z elő a Mátráról, Pécsről, Borsodról, s Nyíregyházáról is. Zászlókat, jelvényeket, szalagokat mutat, a barátsági estek, találkozók tárgyi emlékeit. De hozzáfűzi, hogy nem ezek a iegmaradandóbbak, hanem például azok a barátságok, amelyek a magyar és a szovjet lányok és fiúk között alakultak ki. Találkoztak írókkal, festőkkel, muzsikusokkal, jártak kolhozokban, üzemekben, beszélgettek munkás- és parasztfia tatokkal. Ezekben segít az ungvári területi Komszomol-bizottság, amely szervezi1 a kirándulásokat, létrehozza, a találkozásokat. Akik itt vannak, nem unatkoznak. ’ ’ Részt vesznek a „speciális” napokon, a nemzetek napjain, mint az ukrán nap, magyar nap, lengyel nap, stb., vagy a fiúk napján, a lányok napján— Hqgyan zajlik le egy magyar nap? •— kérdezem a tábor vezetőjétől. A válasz- azzal indul, hogy már hajnalban ennek a jegyében ébred a tábor. zászlófelvonáskor a magyar trikolór kúszik fel a magasba, magyar zenével ébrednek a fiatalok, magyaros reggelit főz a konyha- A KISZ-esek csinálják a műsort a tábor rádióújságjában. Beszélnek Magyarországnak arról a vidékéről, ahonnan jöttek, a munkájukról, a munkahelyükről, általában az országukról. Erre a napra a területről fiatal tudósokat, művészeket is meghívnak. Magyar zene szól egész nap. pereg a kérdés és a válasz a Kit ml érdekel Magyarországról? című tábori nonstopban. És az itten», magyar kultúrcso.- poi’tok Is fellépnek. Hasonlóan telik a nap az ukrán napon, vagy a tábqrszagú szerkentyűt, s közben gondolkodom. Azaz: hagyom a gondolataimat ide-oda röpködni, mint a galambokat. Ha megmenekülünk, minden másként lesz. Még Miska is meg fog enyhülni, két életet köszönhet majd Fülemülének. Most jó volna, ha valóban tudnék repülni. Szárnyig kapnék. jó lehet madárnak. Szán, ahova akar, Télen Afrika, nyáron itthon, se útlevél, se vízum. Ha kedve tartja, fölcsavarodik akár ezer méter magasra is, ha akar, a fűben futkos. Mikor szerelmes, fölül az ágra, dalol. Fütyülök-e én még valaha? Ezt senki nem veszi komolyan, pedig lehet nagyon szépen csinálni, De annyi igaz, alapozni nem lehet rá. Valami örökre lejárt az aietejnben. Nem vagyok kis hülye már. Valamit fölfedeztem magamban, amiről eddig nem tudtam. » (Folytatjuk) ban elé más nemzetek napján. Este következik a nap fénypontja. A tábortűz. Mellette mi lenne: vidám zene, dal és tánc A fiataloknak nincs rcssss idő, nincs hűvös. A régi várnál sétálnak, melegítös lányok tréningesnek az erdei bltumenúton, á többiek asztalitenisz- és sakkcsatákat vívnak, s olvasnak. Érdekes, stílszerű a néhány bungaló. Fénykép kellene, mégpedig színes, hogy visszaadja az árnyalatokat. A hegyoldalon, öreg fák alatt félgömb alakú, cölöpökön nyugvó szállások mentén sétálunk el. Fából van minden, szép Kárpát stílusban. Nóhá- nyan horgászni indulnak, de nemcsak ez van: bakancs, melegítő, télen sí, koreselya. Minden turnusnak megrep- . dezik a verhovinsi olimpiát. Aki itt nyaral, vagy telel, sportvizsgát tesz. Van férfi-, női futball, kézilabda és röplabda. Van a tábernak saját szabadtéri és fedett mozija, téli-nyári színpada és saját buszai viszik a fiatalokat kirándulásra. Az új, a holnapi tábor terveit nézzük. Rajta az új étterem, a nagy klub, a hatemeletes hegyi.szálló, Távolabb a hegyekben még négy helyen lesz fióktábor. Úgy rendezik be az egészet, hogy minél szebb, vonzóbb, érdekesebb legyen. A nyári lakok előtt fából készült asztalok, lócák. Fából van itt szinte minden. Itt nagyon szeretik a fát. Azt vágták ki, amit feltétlenül szükséges volt, s amit meg lehetett hagyni, meghagytak. Pedig errefelé jóval több a fg, mint nálunk. A szabadtéri színpad előtt állunk, s a parancsnok megjegyzi, hogy két éve nyíregyházi fiatalok léptek itt fel. Sütötték a szalonnát, a saslikot a vár alatt. Jól emlékezik rájuk. Azt mondja, hogy rendesek voltak, lelkesek, szívesen vettek részt minden programban. Azután arról beszél,' hogy amit innen látunk, a felfelé vezető hidat, azt a tábor építette, saját erőből. Pedig nem volt olcsó: 175 ezer rubel, ök építették az utat is. S most meg akarják szerezni a fiataloknak a nevickei várat. Meginvitálnak a presszóba — nálunk egy kitűnően berendezett pinceklubnak felel meg. A fehér asztalon csíkos csernoveci dinnye, kárpáti szőlő, grúz bor, örmény konyak. Borscsot tálalnak ukránéban, azután párizsi következik. Megkóstoltatják a vendégekkel azt az almát, aminek a csemetéjét Magyar- országról. Szabolcs megyéből kapták 7, vagy 8 évvel ezelőtt, s most nemrégen fordult termőre. — Milyen az íze? — érdeklődnek a szabolcsitól, akit jonatánügyben szakembernek tartanak, örülnek neki, hogy a vendég azt mondja, ha nem enné, s nem mondták volna előzőleg, hogy nem most hozták á( Magyarországról, nem mondaná meg, hogy nem a nyírségi homokén termett Dicsérem az ukrán népművészetet, aiTiely ide, ebbe a nemzetközi klubba is pompás dolgokat varázsolt. Szép és modem a faborítós. a terméskő oszlopok között. Említem, hogy ezzel a megújult művészettel lépten-nyomon találkozni szovjet K árpa tóétól városaiban és falvaiban. „Sok-sok hegyi lakó művésze a fának” — válaszol Ju- rij Ivanqvies. Elmondja, hegy- az ő kis falujában is volt egy öreg. aki lóeát, asztalt, bölcsőt, és minden más szűk-' ségeset csinált az egész környéknek- Ennek az embernek az unokája elkerült Kijevbe* az iparművészeti főiskolára. Az öreg bejárta a hegyi falvak minden házát és mindenütt elújságolta: tudják-e, hogy az 6 unokája egyetemre jár? „Ezt a berendezést máF az unpka tervezte.” Este van, mire búcsúzunk a Verhovina tábortól. Azzal köszönünk el a parancsnoktól, hpgy ez volt az első, da nagyon reméljük, hegy nem az utolsó találkozásunk. Kopka Janói
