Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
KELET-MAGYÁRORSZAG - VASÄRNAP1 MELLÉKLET 1973. szeptember !4 jegyzetek Az értékes könyvekért Érdekes ötlet megvalósításához látott megyénkben néhány irodalomszerető, könyvtáros, népművelő. Az elképzelést Ratkó József költő hozta Felsőtárkányból, ahol a KISZ KB, a KISZ hatvani bizottsága és az írószövetség KISZ-szervezetének irányításával olvasótábort szerveztek, s azon részt vett a megyénkben élő költő is, A táborban fiatalok voltak, akik változatos, játékos, szórakoztató formában ismerkedtek a könyvek világával, találkoztak írókkal, költőkkel. Ezt a formát szeretnék megyénkben is a jövő évben meghonosítani, elsősorban a fizikai dolgozók és a tanyán élő gyermekek számára lehetőséget, alkalmat teremtve a könyvek, az olvasás megszerettetéséhez. Az olvasótáborokat az egyik elképzelés szerint a nyáron általában kihasználatlan tanyai diákotthonokban rendeznék, de más megoldások is kínálkoznának. Az ötlet mindenképpen figyelmet é nógatást érdemel; hisz egy egészen új útról van szó, amely ,, fiatalt vezethet el az olvasás világába, s köny- nyítheti meg továbbtanulásukat. Alkotószoba Néhány éve szerényen, de annál nagyobb gondossággal, szervezéssel megnyílt a vajai műemlék kastélyban egy alkotószoba. Megyében élő és távoli vidékekről Szabolcs iránt érdeklődő. szimpatizáló művészek, művészházaspárok keresik fel azóta a vajai alkotószobát és távoznak gazdag élményekkel. Viszonzásul az itt festett művekből a házigazdáknak is a jándékoznak néhányat. A vajai múzeum ma már az alkotószoba és vendégeinek jóvoltából egy változatos, színvonalas képgyűjteménnyel rendelkezik, melyet állandó kiállításon mutatnak bé a helyi közönségnek és a távolabbi községekből, városokból érkező vendégeknek. Nem egy külföldi művész is megfordult már Vaján és nézte meg a képtárát, sőt ajándékozott is műveket a községnek. A vajai alkotószoba jó példázza, hogyan lehet a jó házigazda gondoskodáséval, aránylag kis anyagi befektetéssel otthont adni a képzőművészeknek, egyben gazdagítani a múzeum képgyűj temér ”ét. A határon túl is A megyei könyvtár igazgatója mondta el a szélesedő gyűjtőköri tevékenységről, azon töprengenek, hogyan lehetne a kárpátontúli magyar nyelvű irodalom, a honismereti, munkásmozgalmi és egyéb kiadványok és a szabolcsi kiadványok cseréjét megszervezni. Igen fontos lenne ez mind a szovjet, mind a magyar olvasóknak, történészeknek, pedagógusoknak, a honismereti és munkásmozgalmi témákkal foglalkozóknak. Ungváron és a környező kárpátontúli részen igen változatos és gazdag a magyar nyelvű könyvkiadás. Jó lenne közelebbről megismerni a műveket, hogy a szabolcsi olvasók is bármikor hozzáférhessenek a megyei könyvtárban. S még valamit jegyeztek meg a szélesedő könyvtári tájékoztató szolgálatról: azt is szeretnék, ha a megyében kiadott és örvendetesen szaporodó, különféle monográfiák, hely- történeti és más jellegű munkák is eljutnának a megyei könyvtárba. Sajnos, sokan megfeledkeznek a köteles példányokat megküldeni a könyvtárnak, hogy az közkinccsé váljék, s azok is haszonnal forgathassák, akik nem tudnak a kiadott könyvről A könytárközi kölcsönzéssel az ország minden jelentősebb könyvtára jegyzésbe vehetné, számon tartaná őket Pán Géza Ladányi Mihály: OLVASÓNAPLÓ Tested Könyve elbeszéléskötet bőrkötésben, tele van történettel. Tested Könyvét egymás kezéből kapkodják olvasóid, emiatt Tested Könyve maszatos és izzadtságszagú. Mégis örömmel olvasom újra. Szeretem már ismerős fondorlataidat. Bár az összes poént előre látom. Tested Könyve mégis fölöslegessé tett sok más történetei. Már időtakarékosságból sem olvasok mást, mint Tested Könyvét, csak akkor ejtem ki a kezemből, amikor utolsó történetednek VÉGE. másik felét, közben odasimult a férfihez, mintha el akarna tűnni benne. — Halálkám — dörmögte a férfi — fogalmam sincs, hogy ki vagy, lehet, egy elmegyógyintézetből szöktél meg, de a csókod az csodálatos! — Menj! — tolta el magától a nő. — Fürödj meg! — Most?! Majd később! — Ne ellenkezz, imádom, ha egy férfinak szappanszaga van! Egyet azonban ne felejts — emelte fel az ujját — aki velem volt, meghal! — Komolyan?! — nevetett a férfi. — Egyszer úgyis meg kell halni, akkor még ez a forma a legizgalmasabb! Pillantásával még egyszer vígigsepert a nőn, és megállapította. hogy ilyen ragyogó példányra nem is emlékszik a praiíszisából. Holott már öregedő agglegény volt. Kiment a fürdőszobába, a zuhany alá állt. — Örült — gondolta — vagy valami egészen. perverz nő, akit csak vadidegen. félálomból felvert férfiak tudnak izgalomba hozni! Jól leszappanozla magát, a legillatosabb szappannal, amit otthon tartott, majd vászontörülközővel száraira dörgölte a testét. Aztán kölnit lötykölt magára. Végül egész jó kedve kerekedett. — Ilyen jó növel kezdeni el a napot — fütyörészett — nem rossz indítás! — Cézár! Morituri te sa- lutant! — harsant, ahogy kilépett a fürdőszobából és szemével a nőt kereste. Nem volt sehol. Eltűnt. És eltűnt vele együtt tízezer forintos takarékkönyve, az órája, egy aranygyűrű brillel, sőt, még egy Humperdinck lemez is. Úgy látszik a „Halál” rajongott Humperdi nckért! Feltárcsázta a rendőrséget, ahol közölték vele, hogy két nap alatt ő a tizedik magányos férfi, akit ilyen halálos kaland ért. Megnyugtatták, hogy megindították a nyomozást a nő kézre kerítésére. Szégyenkezve tette le a kagylót. — öregszem — motyogta — ilyen velem néhány éve még nem fordulhatott volna elő! Nem dőlök be egy ilyen átlátszó trükknek! Lelke mélyén azonban sejtette, hogy igen! Egy ilyen „haláli” nő ha akarja, mindig képes léprecsalni egy öregedő magányos férfit. ». oMaf '' MÉM A tegnap,a ma, a holnap MÁTÉSZALKÁN BRAZÍLIÁBA UTAZIK A SZABOLCSI A MÉK mátészalkai 1400 vagonos almatárolójában az osztályozó gépsorön körszedett starkingalma fut, KOVÁCS SÁNDOR Mátészalka város párttitkára megtisztelte az újságírót, hogy egész napra tervezett programra személyesen kísérte el. A gesztus értékét nem csökkenti, de meg kell mondani, hogy a tény mögött meghúzódik: a párttitkár palástol- hatatlan szerelemmel rajong Mátészalkáért — ahol eddigi életét leélte — és minden alkalmat megragad, hogy a szeretett város fejlődéséről, értékeiről publikáltathasson a megyének, az országnak. — Azt a balladát, hogy Mátészalka gyászban van — mondta nem is egyszer zsörtölődve — az egész országban ismerik, talán már a brazilok is, akik évről évre a mi tárolónkból vásárolják a delicses- almát, de hogy valójában mi volt Mátészalka és mi ma Mátészalka, s különösen, hogv milyen lesz holnap, arról alig tudnak. Annyira ismeri a várost, hogy szinte minden új kerítésről, virágágyról tud. Ez persze túlzás, de hogy menynyire így van, talán egy példa. Megmutatta a strandot, amely a hűvös, esőt ígérő őszi reggelen üres veit. A bejáratnál kérte (Vagy még inkább követelte), hogy ezt ne úgy nézzük, ahogy most van, hanem képzeljük el, hogy. hamarosan a jobb kézre eső területet szanálják, (még nincs pénzünk, de majd előteremtjük) és akkor szép, széles, elegáns bejárata lesz. A strand valóban megérdemli, hogy még szebb (most se csúnya) bejárata legyen, mert a társadalmi összefogásnak és a tanácsi szervek egészséges lokálpatrióta támogatása eredményeként az ország egyik .legszebb strandja épült fel, három medencével, virágokkal teli parkokkal, ősrégi hatalmas fűzfákkal, valóságos platánfaerdővel. >— Régi lehet ez a strand — mondjuk Kovács elvtársnak — aki valószínűleg várta már ezt a kérdést. — Ez régi? Barátom, mindent mi építettünk, a fákat is mi hoztuk ide és ágyaztuk be, tízegynéhány évvel ezelőtt itt sima mező volt, — mutat nagy ívben körbe. Amerre járunk, az utcákon mindenütt virág, építkezés, csatornázás. Hamarosan szanálják a házakat az egyik legrégebbi utcában, amely majd 32 méter széles lesz, üzletekkel, új bérházakkal. Bármelyik város elfogadhatná majd szívesen Modern társasházak, valóságos kis villák, tiszta, rendezett utak,, korszerű közvilágítás. És mutatja a vendégnek a térséget, amely ma még mező, de ahol nemsokára üzletek, iskolák és bérházak állnak majd. A LEGBÜSZKÉBB AZ EMöEííEKRE, a város régi és új dolgozóira, az alakuló munkásosztályra. Meg kell építeni a várost és közben az embereket nevelni városlakóvá, munkássá. A városiasodás a lakosság növekedésével is lemérhető. Innen nincs elvándorlás. 1970. januártól 1200 fővel nőtt a város lakossága. Ma tizenháromezer- nógyszázan laknak Mátészalkán. Jelenleg 7490 munkahely van, ebből 4000 ipari. Az almatároló vezetője Galambvári Tibor — nagyon fiatal ember, mindössze harmincegy éves. Tekintélye láthatóan van, mert bár csendes szavú ember, de határozott és érti a dolgát. Az almatároló 4—500 lánynak, asszonynak ad állandó foglalkoztatást. A fiatal igazgató közgazdasági egyetemet végzett, SZÖVOSZ társadalmi ösztöndíjas volt. így visszakerült a MÉK-hez, 1969-től van itt a mátészalkai álmatá-. rolóban, vagy precízebben: a JVIÉK 2-es üzemegységében. Nős, családos. Végleg idetelepedett. Beszélgettünk az egyik munkásasszonnyal, Kerekes Károlynéval. Három éve van itt, ezt megelőzően kollégiumi konyhában dolgozott. Itt csomagoló. Megszerette ezt a munkát és a munkahelyét is. ha lehet, vegleg ittmarad. Ugvancsak módunk volt szót váltani T. Jakab Sándorral, a vagon kirakodók brigádvezetőjével. 29 éves fiatalember. ö is azt mondja, hogy megszerette az üzemi munkát, már nem hagyná itt. Különben kocsordi, motorkerékpárral jár be dolgozni. Bár nem könnyű a munka, itt nincs húsvét, nincs karácsony, ha a munka megkívánja. Az utolsó szilvesztert is itt töltötték. Azonban megszerette a munkahelyét, a munkatársait. Jó a brigád. Az italozókat, lógósokat folyamatosan leépítették, most jól együtt vannak. Egyébként itt dolgozik a felesége és a felesége testvére is. Szóval már alakulnak az üzemi dinasztiák is. A KISZ klubot meg kellett nézni, bár az alig húszéves kultúrfelelőst, Lengyel Katit nehéz volt megtalálni — minőségi átvevő, tele a keze munkával. A klubhelyiség szép, elegáns, barátságos. A fiatal munkásak sakkozhatnak, pinpongozhatnak (női kézilabdacsapatuk is van). Már azért is jelentős, hogy van ez a klubjuk, mert a bejáró fiatalok sivár várótermek helyett szép környezetben tölthetik a vonatra várás idejét. 72 hektáron épül az új ipartelep. Mintha óriásoknak jelölték volna ki a házhelyeket, úgy sorakoznak a jövendő ipartelep részben már látható, épülő, részben még csák kijelölt helyei. Épül a hatalmas bútorgyár, már működik a MOM első lépcsője, egy hatalmas „telek” — ahogy a párttitkár mondja, a KÖTSZÖV-nek van fenntartva. Az ipartelep másik részén pedig egy új városrész épül. IGAZI VADONATÚJ ÜZEM a MOM Szemüveg- lencsegyár (a jövőben más dolgokat is gyárt majd). Olyan friss festék- és parket- taszagú, mint egy újonnan átadott, szép lakás. Most fut fel, ahogy a szaknyelven mondják, még vannak üres üzemrészei, még vannak gépei, munkapadjai, amelyek munkásokra várnak. Még üres irodahelyiségek is vannak. Sokan dolgoznak itt pestiek. így Molnár Mihály, a gyáregység vezetője is Budapestről jött le, és Szilágyi Dezső párttitkár (civilben kitűnő szakember) ugyancsak. Szeretik a munkájukat. Úgy gondolják végleg letelepedtek. Amikor tavaly ősszel itt járt Fock Jenő elvtárs és beszélgetett velük, megjegyezte: „Végre olyan pestiek, akik nem azon törik a fejüket, hogyan kerüljenek vissza a fővárosba, hanem azon, hogyan dolgoznak.” Lehet, hogy Molnár Mihálynak néha félálomban felvillan a budai Mészáros utcai lakása. Szilágyi Dezsőnek pedig Sashalom és a régi MOM-üzem. De mindketten nagyon komolyan állítják: végleges, hogy itt fognak élni. itt van a családjuk. az új lakásuk és a munkájuk, ahol módjuk van alkotni, bizonyítani. Nagy Katalin alig 18 éves munkáslány. Tiborszállásról jár be, vonattal. Megkedvelte ezt a gyárat máris. Érdekes a fiatal lány útja. Alig 15 évesen Pestre került dolgozni, gépvarrónő volt a Vörös Október Férfiruhagyárban. Ott Pesten hallotta, hogy a MOM lejön Mátészalkára. Erre ő is lejött. Aztán innen került megint Pestre sokadmagával a szakma alapjait elsajátítani. Most gyártásközi minőségi ellenőr. A munkájával is, a keresetével is elégedett. A LEGNAGYOBB UGRÁST a fejlődésben az ÉRDÉRT tette meg. Elődje kis fűrésztelep volt Győrieteken, aztán Mátészalkán 12 hold területre tervezték, 1961-től vette át az ÉRDÉRT, és most 33 hektáron nyújtózik a hatalmas létesítmény: Magyar- ország legnagyobb és legmodernebb fűrészüzeme. Az új, nemrégen munkába állt fűrészüzemben óriási szovjet gépsor végzi a munka nehezét. Automatikusan, emberi kéz érintése nélkül hozza fel a mélyből az óriási farönköket, levágja az oldalait, kifűrészeli az értékes magját (nagyon jelentős exportbevétel), majd szortírozza a fel- fűrászelt fát és ekkor érnek először munkások, munkásnők a fához, s még tovább válogatják a kevésbé értékes részeket. Az elmúlt 10—11 év alatt sok osztályöntudatos munkás nevelődött itt ki, talán példaként egyet említsünk: Herceg János, fiatal párttitkár. 1962-ben vagonrakodóként kezdte, majd sok más társával együtt erdészeti technikumot végzett. (A helyszínen kellett kinevelni a szakembereket, nem volt honnan, és nem is tudtak volna idecsalogatni kész szakmunkásokat. A Szegedi Faipari Technikum kihelyezett technikumában tanultak.) BALOGH GUSZTÁV vagonrakodó munkás. „1961. május 8-a óta dolgozom itt” — mondja és a fogalmazás arról árulkodik, hogy életében az évek során ez a nap fontos dátummá vált. Szocialista brigádban dolgozik, a 7—8. általánost és a szakmai tanfolyamot is ennek során végezte el. „Szocialista brigádba kerültem és a szocialista módon éléshez áz is hozzájárul, hogy az ember, amit erejéből telik tanuljon meg” — mondja. Az igazgató, Benedek Lajos, ismert ember a megyében. Erdélyből származik, a háborúban katona volt, fogságba került, aztán a demokratikus hadseregbe jelentkezett. 1946. decemberétől pártmunkás, gazdasági vezető, körzeti titkár, községi titkár, szövetkezeti vezető, építőipari vállalai igazgató, földművesszövetkezeti elnök — hogy csak a jelentősebbeket említsük sorsa mérföldköveiből — majd idekerül vezetőnek. A modern üzembe mindenhonnan jöttek sokféle emberek. A java ittmaradt, ma már a dolgozók fele törzs- gárdatag. KITŰNŐ MONOGRÁFIÁJÁBAN úja cú. Csomar Zoltán a város múltjáról: A Horthy-rendszer előbb az adópréssel sújtotta a falu népét, s ahelyett, hogy ezeket az összegeket a nép életszínvonalának emelésére és- szociális helyzetének megváltoztatására fordította volna, céltalan beruházásokra költőbe a falu népéből kipréselt milliókat; pedig sokat beszélte'.: a megindítandó közmunkákról, de valóságban ezekből semmi sem lett. Az általános nyomor enyhítésére in- ségakciókat szerveztek úgy karácsony körül, a téli időszakban, amikor némi ruha, cipő, élelem és tüzelő került kiosztásra, azonban az á'fa- lános elszegényedésen ez nem sokat segített. Jellemző az akkori szociális helyzetre és a rendszerre, hogy a helyi sajtó állandó jelleggel felszínen tartotta es publikálta a Mátészalkai Nyomorenyhitő Bizottság „érdemdús” munkáját. Mint főnyereményt könyvelték el annak idején a jótékonykodást számon tartók, hogy Mátészalkán az ’,inség- akció” 1930. decemberében Ortutay Gyula kormányfőtanácsos. bankigazgató irányításával és Péchy Szabolcs főispán támogatásával kiszélesítette tevékenységét, nagyobb lendülethez jutott. Ugyanis a nyomorenyhitő akció kiterjesztette „áldásos” működését a megyebeli iskolák szegény gyermekeinek felruházására is. 1935 évben pl. kiosztásra került 800 darab fiaruha, 250 darab fiú télikabát, 200 darab leány télikabát, 600 pár cipő és 600 méter leány ruhaanyag. Ezt az akciót annyira intézményesítették a nagy elszegényedés és kiáltó szükség miatt, hogy évente rendszeresen ellátták ruhaneművel a megye 168 iskolájának legszegényebb tanulóit A ruhákat, valamint a cipőket és csizmákat a mátészalkai megyebankban felállított műhelyekben készítették, ahol hónapokon át 30—35 rászorult munkást foglalkoztattak. 1937—38 évben már kiosztásra került 832 meleg alsóruha, 1158 pár lábbeli, 134 télikabát, 41 pár kesztyű, 1049 fiúruha, 1225 m női ruhaanyag. A belügyminiszter az akció rendelkezésére bocsátolt 7134 m strux nadrágszövetet, 10 126 m molinót és 1452 m flanellt. A kormány- zóné adománya volt: 150 pár gyermekcipő, 250 pár férfibakancs, 425 fiúruhára való anyag, 1291 alsóruha, 178 leányruha és több más használati felszerelés. Az inségak. ció fejlődése következtében 3 népkonyha is működött Mátészalkán. a református, a katolikus és zsidó nőegyletek vezetése alatt. E konyhákon naponta 250 szegény kapott ebédkosztot és vacsorakenyeret december 1-től május 1- ig. Az inségakcióval párhuzamosan jelentkeztek a táplálkozási, lakás- és egészség- ügyi nehézségek is, főképpen a dolgozó szegény lakosság körében. A látástól vakulásig folyó nehéz testi munka nagymértékben rontotta a munkások, a parasztok egészségügyi helyzetét. A mezőgazdasági munkások társadalombiztosításban nem részesültek, s ezért orvosi szolgálatot nem tudtak igénybe venni a nagy költségek miatt. Jelentős mértékben pusztítottak az ún. népbetegségek, főképpen a tüdőbaj, s magas volt a csecsemőhalandóság is. Mindezek a nehézségek főképpen a szegényparasztoknál és az agrárproletároknál jelentkeztek és a középparasztság proletársorsba jutott rétegénél. ENNYI ÍZELÍTŐ A MÚLTBÓL, kicsit talán bepillanthattunk a jövőbe is, de már a ma is történelmi fejlődésről tanúskodik. Már város Mátészalka nemcsak jogilag, hanem gyakorlatilag is, hiszen komoly ipara van, értékes mezőgazdasága. A várbs utcái tele vannak virágágyakkal. A kép szimbólum. Lehet élni, érdemes élni ebben a városban, érdemes dolgozni a jövőért. Ordas Nándor
