Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
í. oldal RBLET-M ASYÁHOBSíffllÖ TO72. gBetdgrtfar K HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Az események krónikája: Világméretű tiltakozási nap a VDK gátjait ért amerikai légitámadások miatt. — Pakisztánba utazott a kínai külügyminiszterhelyettes. A phenjani és szöuli Vöröskereszt küldöttségeinek első találkozása. — Az amerikai 7. flotta hajóinak támadása a VDK területe ellen. Bonnban folytatódott a két német állam tárgyalássorozata. — Finnországban Sorsa eddigi külügyminiszter kapott megbízást kormányalakításra. CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: Jobboldali provokációk Chilében. — Japán kormánybizottság Pekingben Tanaka kormányfő látogatásának előkészítésére. Nixon—Tanaka csúcstalálkozó Honoluluban. — Izland 50 mérföldre terjesztette ki parti tengerének határát. SZOMBAT: Pham Van Dong beszéde a VDK nemzeti ünnepén. — Feloszlatták a kanadai parlamentet, lemondott Trudeau kormánya. A tőkés világ két leggazdagabb országának vezetői találkoztak a héten Honoluluban. A vendéglátó gazdag voltát bizonyíthatta, hogy otthonától több ezer kilométerre is a csillagos sávos amerikai lobogó alatt fogadhatta vendégét: Hawaii-szigete az Egyesült Államok 50. állama a Csendes-óceán közepén. Székhelye, Honolulu városa szinte félúton van Amerika és Japán között. A japán miniszterelnök, Tanaka kormányfői minőségében most találkozott először az amerikai elnökkel. Két hónappal ezelőtt dőlt el Tanaka javára a japán hatalmi harc. Az új miniszterelnök első nagy nemzetközi erőpróbája a Nixonnal történt találkozó, de küszöbönén már Tanaka pekingi látogatása is. Azután pedig a japán diplomácia előtt még egy nagy jelentőségű feladat áll majd: a békeszerződés megkötése a Szovjetunióval. Éppen aznap, amikor a japán kormányfő megérkezett Honoluluba, nagy létszámú japán kormánybizottság ment Pekingbe, hogy előkészítse a kínai—japán csúcstalálkozót. Érthető, hogy Amerika vezető köreiben nyugtalanság érezhető Tokió és Peking közeledése láttán, hiszen a két ország közti „olvadás" gyorsabb ütemű, mint ahogyan Washingtonban gondolták. Tanaka persze Honoluluban biztosítja vendéglátóját: a japán külpolitika alapjának tekinti ezután is a biztonsági szerződésüket, a Kínához történő közeledést pedig egybehangolja az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolatok megőrzésével. Hawaii az amerikaiak csendes-óceáni flottájának, a 7. flottának egyik támaszpontja. A honolului tárgyalások napirendjén ott volt az is. hogy a japán kormány biztosítson állandó bázist Jo- koszuka kikötőjében az amerikai flotta számára. A japán közvélemény többségében ellenzi az ilyen amerikai követelés teljesítését, s tiltakozását csak indokoltabbá teszi, hogy a héten a 7. flotta hadihajói g VDK területe ellen közvetlen támadást is intéztek ÍA VDK területe ellen és a dél-vietnami hadszínterek fölé az amerikai harci repülőgépek igen sokszor a 7. flotta repülőgépanyahaj óiról felszállva indulnak bevetésre). Japán és Amerika között a legnagyobb ellentét gazdasági téren jelentkezik. Óriási japán exportfelesleget mutat a külkereskedelem mérlege: 3 milliárd dollárral nagyobb értékű az Amerikába szállított japán árumennyiség a Japánba exportált amerikai cikkek tömegénél. A honolului megállapodás értelmében Japán több mint 2 milliárd dollárral járul hozzá a japán—amerikai kereskedelem amerikai deficitjének csökkentéséhez. A japán politika kínai fordulata érzékenyen érinti Tajvant is, ahová pedig tavaly még a japán exportőrök 923 millió dollár értékű portékát szállítottak, ugyanakkor csak 286 millió dollár értékben vásároltak japán importőrök a szigeten. A nagyhatalmak alkuja után essék szó egy parányi ország merész lépéséről és az ezt követő huzavonáról: Izland a parti tengerének határait 50 mérföldre terjesztette ki. Egyoldalú döntése elsősorban Nagy-Britanniát érinti érzékenyen, de az NSZK számára is kedvezőtlen: az angol és nyugatnémet halászhajók nem halászhatnak Izland halban gazdag parti tengerében. Érdemes megjegyezni, hogy NATO-országok kerültek egymással szembe ebben az ügyben... Egy kis nemzetközi jogi magyarázat szükséges itt talán: a parti tenger része a parti állam területének. Kiterjedését a nemzetközi jog nem szabályozza, illetve a jogászok és politikusok másmás mértéket tartanak méltányosnak. Valaha — a XVII. század elején Grctius holland jogtudós nyomán — azt mondották, hogy a parti tenger addig terjed, míg a parti állam fegyveres hatalma, vagyis — egy ágyúlövésnyire. S mivel akkoriban egy ágyú kb. 3 mérföldre hordott, ez a mérték maradt meg mindmáig számos állam esetében. Jegyezzük meg, hogy a Szovjetunió a 12 mérföldes parti tengert fogadta el a maga gyakorlatában. A súlyos nemzetközi problémák megoldására megindult tárgyalások a héten egy újabb tárgyalássorozattal bővültek: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a szöuli rendszer Vöröskereszttársaságainak küldöttei Phenjanban megkezdték tárgyalásaikat az úgynevezett családegyesítésről. Tudnivaló, hogy a Távol-Kelet egyik legsúlyosabb problémája a koreai kérdés. Két évtizede az imperialisták háborút kény- szerííettek a koreai népre. A háború az ország átmeneti kettészakításával végződött. Természetesen családok százezrei is kettészakadtak, nagy tömegek rekedtek Dél-Koreá- ban. Egyes becslések szerint körülbelül 10 millió embert érint a most megkezdődő családegyesítés. Ennek részleteiről tárgyaltak a vöröskeresztes küldöttségek Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában. A dél-koreai küldöttség létszáma meghaladja az 50 főt, köztük sok volt az újságíró, a szöuli rendszer sajtója e tudósítók tollából először számolt be a KNDK életéről. A tárgyalásoknak és a sajtó- visszhangnak egyaránt az az alaphangja, hogy a családi, emberi problémák megoldása az egész koreai nép egyesítésének ügyét szolgálja majd. A két német állam közti — államtitkári szinten folytatott — hosszú tárgyalássqrozat most egv Bonnban megrendezett kétnapos ülést hozott. Szeptember közepén újra Berlinben, az NDK fővárosában találkozik a két államtitkár, Kohl és Bahr, Ezt a tárgyalási folyamatot a jelek szerint a nyugatnémet választási harc megindulása nem befolyásolja döntően. Egyes diplomáciai megfigyelők azt várják, hogy a bonni kormánykoalíció pártjai szívesen vennék, ha a két német állam közti tárgyalások újabb eredményére hivatkozhatnának a választási propagandájukban. Pálfy József Vietnami napok Gépesített embertelenség (2.) Tudják-e az amerikai pilóták, hogy mit művelnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban? Természetesen tudják, de más tisztában lenni a fegyverek pusztításával, esetleg felvételekről ellenőrizve a hatásukat, mint közvetlenül, saját szemünkkel meggyőződni a rombolásról, amit mi megtehettünk. Egyáltalán gzért lehet így felvetni a kérdést, mert a VDK ellen jelenleg olyan modern légiháborű folyik, amelyben a technikai eszközök sokszor pótolják és kiegészítik az embert. Látszatra tehát a „technikára” lehet hárítani a felelősséget. A VDK helyzetét nemcsak az jellemzi, hogy nagyon kiterjedt és intenzív légihábo- rút folytatnak ellene az amerikaiak (átlagban napi 200—300 bombatámadás éri az országot), hanem az is, hogy ez a légiháború megfélemlítő és megtorló céllal a polgári lakosság ellen folyik. Kint járva jó néhány, a Johnson-időszakban még nem használt vagy azóta jelentősen továbbfejlesztett harci eszközt láthattunk. Az egyik ilyen eszközt távolról cserjének, bokornak hinné az ember. Aztán közelebb megy, látja, hogy műanyagból van. S ahol a valódi bokornál a gyökér kezdődne, itt hegyes véget találunk. Amerikai repülőgépek szórják le ezeket a „cserjéket”, amelyek belevágódnak a földbe, ágaik kinyílnak, s adóberendezésként kezdenek el működni. Az „ágaik" — antennák. Ha valaki közeledik feléjük — legyen az vietnami paraszt vagy kisgyerek — az adóberendezés minden zajt, hangot továbbít. Néhány percen belül repülőgépek érkeznek és kioldják bombáikat. Persze védekezni is lehet ellenük. Ágaikat felhajtva össze kell kötni azokat — s az adás megszűnik. Ugyancsak a polgári lakosság ellen készült az ún. golyósbomba. Időközben már ezt is módosították — nem golyók, hanem szabálytalan fémdarabok vannak benne. Roncsoló hatásuk így többszörös. Ezekből a kisméretű bombákból 150—2Q0 darabot beletesznek egy-egy konténerbe. Egyszerű szorzás kérdése, hány ezer gyilkos fémdarab röppen szét, ha ledobják. Láttunk olyan parasztot, aki ilyen bomba robbanásának közelében A NAM DINH-f II. SZÁMÚ KÖRHÁZ EGYIK ÉPÜ. LETE ÁLLT EZEN A HELYEN . . . volt — testének szinte minden négyzetcentiméterén volt seb. Amikor a kitelepített kórházban meglátogattuk, még élt. A fúróbombát a polgári lakosság óvóhelyei ellen használják az amerikaiak. Ezt a bombát a tankelhárító rakétából fejlesztették ki. Lényege, hogy a bomba nem robban fel. ha az óvóhely falának ütközik, hanem áttöri és bent vagy mélyen a föld alatt robban. Elsősorban tehát a bentlévők megsemmisítése a célja. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi bombázások minden korábbi időszakot felülmúlnak. Csak néhány összehasonlító adat: márciusban még csak 45 B—52-es óriás bombázó volt a térségben, jelenleg 250, — több, mint az USA összkészletének a fele (150 van az egyéb támaszpontokon). S ma ezeket a légierődöket nemcsak a határövezetek ellen vetik be, mint a Johnson-időszakban, hanem a sűrűn lakott települések és a nagyvárosok ellen is- Ugyancsak márciusban még csak 600 amerikai repülőgép tartózkodott az indokínai térségben — jelenleg 1300, s ezek a legkorszerűbb típusok. A Johnsonidőszakban alkalmazott F— 105-ös helyett most a sokkal korszerűbb F—4-es yadász- bombázót használják, összesen mintegy 60 típusú gép tartozik gz itt állomásozó amerikai haderő fegyvertárába. Egy korábbi háborúhoz, a koreaihoz viszonyítva a helyzetet: akkor összesen három bombázó típust használtak az amerikaiak. Hét nagy repülőgép-anyahajó és hatvan egyéb csatahajó cirkál Vietnam partjai közelében. Egy B—52-es egyszeri támadása 41 ezer dollár — s átlag naponta százszor támadnak a B—52-esek. A taktikai légierő egy gépének egyszeri támadása 8500 dollár. A taktikai légierő naponta 800-szor támadja az indokínai országokat. Tehát egynapi bombázás ára 10 millió dollár. így jön ki az 'a végösszeg, amely szerint az USA-nak évente 20 milliárd dollárba kerül a vietnami háború. Egy összehasonlító adat: a meghirdetett „nagy társadalom" program megvalósítására évente csak kétmilliárd dollár jut. Nem véletlen, hogy az USA arany- tartalékai az 1949. évi 24.6 milliárd dollárról 1971-re 9,7 milliárd dollárra csökkentek. Következik: Hó „apó” és BuddhúMuráiké László Fiilöp fános: 16. Erre megint van egy-két szavam. így társalgunk, épületesen, míg elő nem kerül az öreg. Borszag árad felőle. Két jókora demizsont hoz, szerintem ő a harmadik. Rászól Miskára, hogy készítsen poharakat. A lány miatt ő sem aggódik. Megkóstoljuk a bort. Hideg, beleüt a fogamba. Savanyúbb egyébként, mint a szolgálatvezetőnk képesfele, pedig az nagy szó. Azért lelököm, nehogy afféle gezemi- cének tartsanak. Miska rögtön utánatölt mindenkinek. Odakünn böffen egyet a kutya. Reménytelin nézek föl: megérkezett! De ezek nem mozdulnak. Hogy fog a lány leszállni a lóról? Meg minden. Én kimegyek. A kutya, remélem, békén hagy... Állok a tornácon, erőltetem a szemem a lapály felé, erre megszólal mellettem egy rongy csomó: — Áktung! Egy törpe. Nyomorék hátú emberke. de öreg. Ritkás, őszes szőr a képén, szürke hájcsimbókok a bőrsapka alatt. KISREGÉNY — őrségben? — kérdi vihogva. — Csak kijöttem — mondom zavartan. S zavaromban visszamegyek vele, pedig nincs semmi hideg. Nézem, ahogy kigubózik a gönceiből, köszön, s olyanformán kec- mereg fel a székre, mintha fára mászna. Iszik, nagyot fúj, élvezi a dolgot, főleg engem. — Fehérséget láttam a tornácon, azt hittem, a kutya — meséli. — Hát a vitéz úr. Ök hárman jót röhögnek ezen, én meg morgok valamit, keresem a cigarettát, aztán meg a gyufát, persze, hogy elmulasztom Margit érkezését! Pedig az volt a szándékom, hogy künn megvárom, lesegítem, ellátom a lovat, hogy lássa, mi van. Jól mulatott volna, így meg fújhatom az egészet. Miska kimegy a pitvarba, hallom, hogy beszélnek, a lány nevet, hallom a csizmadobogást, a kendősuhogást, aztán — pirosra csípett képpel — bejön, hozza a kaskát. vígan jár a szeme végig rajtunk; adjpnistept köszön a kis gnómriak, az meg egészen fel van dobva, célzásokat tesz a lovaglásra, aztán ilyeneket mopd: — Hej, ha én tudom, hogy révhez mégy, hozhattál volna nekem is valami jót! — Mit Gazsi bá? — kérdi Miska. — Hát a kantinosnénak a... — s nagy a röhögés, meg a lány rápirosodása közben így fejezi be: -r- ...a bugyellán- sát! Ejha!, s kétszeresen is ejha, mert az öreg rögtön adja alá a szót: — Minek péked az a bugyelláris, Gazsi? — Hát, hogy legyen hová tenni az aprómat! No, ezen már muszáj nekem is elnevetnem magam, annál is inkább mert, Margit is nevet, nem veszi fel a dolgot, pakol kifele a kosárból. Oda- stindörögnék, de közben in- pi kell. Ahogy letesszük a poharat, ugat a kutya, s bejön egy hóember, kucsmás, bekecses, de istentelenül befújva a vizes hóval. Ez szembe kapta a szelet! Hosszú, langaléta, ember, beretvált, a feje is olyan, mint egy uborka.— Agyisten! — Rámondják: Agyisten! — s leül, megkapja a poharát, a borát. Mintha meg lett volna beszélve, hogy mikor jön be, hova ül, mit csinál. Akár egy színdarab. Fura világ van itt! A törpe, a Gazsi, a központ. Csillog a szeme, sűrűn iszik, s mi vele, mondja a szöveget, de olyan szavakkal, hogy hasadozik belé a deszka. Margit a tűzhelynél tesz- vesz, a hátával közli, hogy ő nem hall semmit a csúnyaságokból. Föl is kelek, odamegyek hozzá! — de ahogy melléérek, rámnéz, s kimegy. Bumm! Igazgatom a pofámon a nyájas vigyorgást, hogy meg ne lássák a leégésemet. így még pem jártam, arra nem volt példa, hogy ezt velem valaki megcsinálja. Mérgemben nagyot nyelek, s erre feljön belőlem egy nagy böffentés, Jó, hogy senki se hallja. De már itt is a lány, s igen tüzelő szemmel, kezembe csap egy skatulya gyufát, közben a képembe sziszegi: — Hallja, ne hozzon engem hírbe!... Hülyén megyek vissza a helyemre, kezemben a gyufával. Ha qdamegyek, azzal hír-: k hozom? Meglátom Miska szemeit. Nagyon tágra nyitva. Azt mondja: — Ráfüstölünk? Ez más. Jól van, no, dehogy akarok én rosszat a lánynak. A barátom húgának. Épp jókor kínálok körül, rágyújtunk, hát jön két újabb szomszéd. Az egyik valami papírossal bevont faholmit cipel, a másik botra támaszkodik. Nekik is poharak, bor, „egészségére”. No, próbálok valamit: — Kedves megegészségese- désünkre — mondom. Ezzel nagy sikerem lesz a törpénél, de talán még nagyobb ő neki, mikor kerékbe töri a mondást. Nagy a kedvünk, a lány is kacag. Dühös vagyok: a púpos közönséges tolvaj. Nem hagyom annyiban. Meglátok egy kék tálat, fölkapom. (Folytatjuk)
