Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
2a. kelet-magyarorszag 3. oMa! A vezetők politikai alkalmassága írta: Szegedi József, az MSZMP KB alosztályvezetője Vállalkozás — kockázattal Nyírlugoson bizonyítottak AZ UJ OKTATÁSI ÉV nemcsak az iskolákban és az egyetemen kezdődött el, hanem a párt, a tömegszervezetek által szervezett politikai iskolákon és tanfolyamokon Is. Állandóan növekszik azoknak a száma, akik a szakmai képzés mellett a politikai képzés jelentőségét is felismerik. A politikai oktatásban való részvétel önkéntes. mindenki saját elhatározása alapján vesz részt a . tanfolyamon. Van azonban egy olyan réteg, amely számára a rendszeres és folyamatos politikai képzés követelmény: ezek o vezető funkcióban dolgozók. E követelmény velük szemben összefügg azzal, hogy szocializmust építő társadalmunkban minden vezető funkció egyben politikai funkciót is jelent. Ezért a párt — a káderpolitikai alapelvek érvényesítése folyamán — a vezetők kiválasztásának követelményét a következőképpen határozta meg: „A feladatokra való alkalmasság társadalmunkban minden vezető tisztségben a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és vezetőkészséget egyaránt megköveteli.’’ Ez a meghatározás azt jelenti, hogy vezető munkakört csak olyan emberek tölthetnek be. akik rendelkeznek az adott funkcióhoz szükséges politikai, szakmai felkészültséggel és vezetési készséggel. A káderkiválasztás e hármas követelménye egységet alkot, egyenrangúak, egyiket a másik rovásá- . ra nem lehet előtérbe áilíta- i ni. Ha valamelyik hiányzik, a javasoltat nem szabad vezető munkakörbe állítani. A hármas követelmény rend. szerét differenciáltan, a vezetés szintjének megfelelően kell megszabni és alkalmazni, minden területen. Aki magasabb beosztásba kerül, attól magától értetődően magasabb politikai, szakmai képzettséget, jobb irányító és szervezőkészséget kell megkövetelni. mint az alsóbb szinten dolgozóktól. A szint- különbség azonban nem változtat az alapálláson: minden vezető beosztásánál mindhárom követeimén}' t érvényesíteni kell. ( A HELYES ÉRTELMEZÉS egyik alapkérdése, hogy mit értünk a politikai alkalmasság fogalma alatt. A vezetőkkel szemben támasztott politikai követelmények meglehetősen összetettek és sokrétűek. Felölelik az illető személyek világnézetét, politikai képzettségét, a szocializmushoz. rendszerünkhöz való hűséget, a munkahelyen és a társadalmi életben kifejtett tevékenységét, magatartását és cselekedetét. A politikai alkalmasság alatt mindenekelőtt a szocializmus ügye iránti hűséget értjük. A mi társadalmi rendszerünkben minden vezetővel szemben elemi követelmény, hogy a szocialista világnézet talaján álljon, teljes mértékben egyetértsen a párt és az állam politikai irányvonalával, a szocializmus építésének célkitűzéseivel, és szíwel-lélekkel dolgozzon azok megvalósításáért. Mindennek kifejezésre kell jutnia a vezetők részéről a párt politikája melletti egyértelmű és határozott állásfoglalásban, annak képviseletében és szükség esetén megvédésében. A mi rendszerünkben minden vezető beosztás, legyen az gazdasági, kulturális vagy állam- igazgatási jellegű, egyben politikai tisztség is. Ez azt jelenti, hogy a vezetőknek, akik a szocialista társadalom képviselőjeként tevékenykednek, kötelességük legjobb tudásuk szerint érvényesíteni a munkásosztály törekvéseit, politikáját, s biztosítani az ezt kifejező rendeletek végre, hajtását. Vezető beosztásban tehát nem elegendő a szocialista rendszerrel való szimpatizá- lás. Ennél többre van szűk. ség: tudatos meggyőződésre. Hiszen a vezető politikai magatartása, szemlélete orientálja, befolyásolja az irányítása alá tartozó dolgozókat: gyakran a párt, a kormány politikáját, intézkedéseit is az ő magatartásán és megnyilvánulásain keresztül értékelik. Nem mindegy tehát, hogy milyen magatartást tanúsít a különböző helyzetekben. hogyan ítéli meg az eseményeket. LÉNYEGES ÖSSZETEVŐJE a politikai alkalmasságnak az adott vezetői munkakörnek megfelelő marxista—leninista elméleti és politikai felkészültség. Erre több szempontból is szükség van. Az irányító munkában a párt politikáját kell érvényesíteni, ami elméleti megalapozottságot, politikai tisztánlátást, a politikai helyzet figyelemmel kísérését követeli meg. Meghatározott politikai műveltség, a hazai és nemzetközi események ismerete és helyes megítélése nélkül nem lehet képes az irányítása alá tartozók gondolkodásmódjának formálására sem. A vezető beosztásban dolgozóknak tehát olyan marxista—leninista végzettséggel, elméleti és politikai tudással kell rendelkezniük, amelyeknek birtokában bonyolult helyzetekben is képesek eligazodni és cselekedni. Az elméleti, politikai fel- készültség színvonalát általában kifejezik az általuk elvégzett tanfolyamok. Nemcsak a kifejezetten politikai iskolák — hiszen az egyetemek és főiskolák is jelentős szintű politikai képzettséget nyújtanak. Egyre gyakoribb — és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni —, hogy a vezetők egy része egyéni tanulás, önszorgalom útján gyarapítja ideológiai és politikai ismereteit. Ez nagyon fontos dolog, mert természetesen nincs minden évben és minden alkalommal lehetőség a szervezett politikai továbbképzésbe való bevonásukra. Politikai tartalmú követelmény a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelő életmód és magatartás is! A vezetők, akik emberek százait, ezreit irányítják, milliós értékekkel gazdálkodnak, olyan jellembeli tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek. amelyek megóvják őket a hatalommal való visszaéléstől, az anyagi előnyök hajhászásá- tól, a durvaságtól, a szubjektivizmustól, a baráti és családi érdekeknek a társadalom rovására történő előtérbe állításától. ALAPVETŐ KÖVETELMÉNY tehát velük szemben, hogy a szocializmus erkölcsi normáinak megfelelően éljenek és cselekedjenek, a munkahelyen és magánéletben egyaránt. Hiszen nagy fontosságú politikai érdek, hogy csak olyan emberek kerülhessenek vezető beosztásba. akik egyéni érdekeiket alá tudják rendelni a közösség érdekeinek, a lehetőségen beiül messzemenően gondoskodnak az emberekről, segítik azok gondjainak megoldását, s intézkedéseikkel hozzájárulnak a közösség ügyét előrevivő kezdeményezések kibontakozásához. Követelmény a vezetőkkel szemben, hogy tervszerűen, rendszeresen, türelemmel foglalkozzanak az alsóbb szinten dolgozó vezetők nevelésével, fejlődésük megítélésével. Ehhez hozzátartozik olyan légkör kialakítása, amelyben az emberek őszintén és bátran elmondhatják véleményüket a vezetők és az általuk irányított üzem, vagy intézmény munkájáról. A szocialista erkölcs normáihoz tartozik a közélet tisztasága feletti őrködés. A párt a szocialista erkölcsi normák megtartását politikai követelménynek tekinti, mert azok megsértése súlyos politikai kihatással jár. Ezért e követelmények megtartására nagy figyelme' szükséges fordítani, figyelmeztetve és felelősségre vonva azok megsértőit. IGEN SOKRÉTŰEK tehát a vezetőkkel szemben támasztott követelmények. Ez a sokrétűség társadalmunk fejlődésének jelenlegi szintjét fejezi ki, s azokat az objektív igényeket, amelyeket a további fejlődés támaszt a vezetőkkel szemben. Ha Puskás Béla, a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság igazgatója néhány évvel ezelőtt megjelent a megyei igazgatóságon, mindig előre tudták, hogy már megint „nehéz perceket” fog okozni. Sokszor vitatkozni jött. Bizonyítani az igazát. Kért, de ha szükségét látta,. könyörgött is, csak hadd szüntesse ő meg ezt, vagy azt a veszteséges üzemágat. Magyarázta, csak kárára van a népgazdaságnak is, nekik is. Tudták ezt az igazgatóságiak is. Csakhogy meg volt kötve a kezük. Tervutasítás volt, amely sérthetetlennek bizonyult Jó érvekkel Puskás nem hagyta annyiban. Igaz, nagyon alapos indoklással lehetett művelésiág- változást kérni. Próbálta egyszer, kétszer, addig, amíg sikerült. Különösen azért nem hagyta annyiban a dolgot, mert elsősorban ő látta, ő érezte és az ő vállát nyomta a rengeteg veszteség. Restelite iS már. Nem tudna gazdálkodni? Érvelt és magyarázott. Számtalanszor papírra vetette, hogy ez a rossz, silány lu- gosi határ, amely alig termett holdanként 5—6 mázsa rozsot, 20—30 mázsa burgonyát, aranybányává változhatna. Sokszor tért haza dolgavé- gezetlenül. És szomorúan, üres zsebbel kellett zárniok egyik évet a másik után. /Egyik esztendőben 6, a másik esztendőben 9 millió volt a gazdaság vesztesége. És a csaknem 6000 holdas határból 4000 volt a sovány szántóföld. Ez volt a kérdés: merjenek-e változtatni? Vállalhatja-e a kockázatot az igazgató? És ha igen, mit szólnak odafönn? Hosszú töprengés, kockázat- vállalás előzött meg minden döntést. Engedélyt kapott a cselekvésre Puskás Béla. Segített az önállóság Szabó József főkönyvelő pergeti vissza emlékezetében néhány év történetét. Ö újságolja, hogy náluk már az ómechanizmusban megkezdődött a veszteséges üzemágak felszámolása. És a szakosításra sem akkor tértek rá, amikor azt előírták, hanem korábban. Ezen lendített az új mechanizmus, az önállóság. Évek során a négyezerről kétezerre apadt a szántó. Helyébe virágzó gyümölcsös került. Csaknem 1400 hold. Idén még 50 -hold almást telepítenek. Törpést. Művelését gépesítik. Szüretelik a jonatánt. Valamikor a helyén 5 mázsa rozsot alig tudtak termelni holdanként Most roskadoznak a fák a gazdag terméstől. Terv szerint 1050 vagon almára számítanak, de ettől több lesz. — Legalább 1200 vagonnyi :— mondja a kertész. — Ha a régi gazdálkodási elvek mellett maradunk, s nem változtatunk, soha nem építhettünk volna a Balkányi Állami Gazdasággal közösen modern, 1000 vagonos hűtőtárolót — mondja a főkönyvelő. Idén 200 vagonnyi teret korszerűsítették. Léüzem kezdte meg a termelését. Ez 800 vagon alma feldolgozására alkalmas. Az egész beruházás 184 millióba került, Ezt eredményezte a veszteséges üzemágak megszüntetése. — Teljes üzemelés esetén a léüzem és a hűtőház gazdaságonként évente mintegy 3 millió forint többletnyereséget eredményeznek — jegyzi meg Szabó József. 4 Ij leíepíléselí Betonút fut a gazdaság központjába. Bal oldalán fiatal szőlőtelepítés. Saszla. [débb 47 hold törpemeggy. Helyükön homokhegy volt. Lesimították és betelepítették. Nem ez az egyetlen olyan terület, amit így hasznosítottak. Beljebb, a gazdaságot körülölelve húzódnak a szőlődombok. Gazdagon termő fiatal szőlőtőkék. Panaszkodik a kertész, sok a szőlő, kevés a munkaerő. Kell az almáshoz is. Csak győzzék. Hívtak már iskolákat, debreceni orvostanhallgatókat, katonákat. Minden hasznosítható területet betelepítettek. Puskás igazgató és munkatársai. Több, mint 250 hold a szőlő, s 1478 hold az erdő. — Itt tehénistálló volt. Most bortároló — mondják. Benne 12 darab 300 hektoliteres tartály és 980 hektolitert kitevő ászokhordók. — Ott nem olyan rég mé$ lóistálló volt, most gépszín. Csak az elavult gazdasági épületeket bontották le, a többit átalakították, korszerű«* sítették. (jrépesílelt (loháuyfernieszícs Hiába erőltették a burgo^ nyát ezen a talajon, nem sikerült. Megszüntették a termelését. Volt tehenészetük* de nem volt megfelelő a takarmánybázis. Felszámolták.' Évente csak erre 2—400 ezer forint volt a ráfizetés. Foglalkoztak egy időben baromfitenyésztéssel is. Lemondtak! róla. Most baromfihízlalással foglalkoznak. Bábolna szállítja részükre a naposcsibét, Évente 130 ezer darabot. — Mit értünk a 700 kocával is, ha nem volt hozzá takarmány — említi a főkönyvelő. — Nem volt háttere a tenyésztői munkának. Békélteti látni. És az igazgató addig „harcolt’, míg sikerült meggyőzni mindenkit Érdekes a dohány története. Ennek a termesztéséről is lemondtak, s most újra termelik. Most kifizetődő, gépesítették. 100 holdon termelik, s az ötéves terv végér« még növelik a területét. — Amerikai kombájnt vásároltunk — mondja Szabó József. — Ez ültet, permetez, '■fűir/V'cloiíányt. így már kifizetődő. Szárítógépet állítottunk munkába. Ezzel növeljük az árbevételünket, mert szárítva adjuk a dohányt. Három ilyen gépünk üzemel, 16 milliós nyereség Kockázattal járó, merész vállalkozás volt. De megérte. Az önállóság, a kezdeményezés, a bátor üzemágvál- toztatás eredménye milliókban fejezhető ki. Jól járt a népgazdaság is, az állami gazdaság is, és a dolgozók is. Ebben az esztendőben a Nyírlugosi Állami Gazdaság már 95—97 milliós termelési értékkel számol és 16 milliós nyereséggel. És ez mindennel többet mond. Farkas Kálmán Eltéveszthetetlenül vezetik az illatok a látogatót a nyírszőlős! Jókai Tsz központi majorjában a konzervüzemhez. Vagy ahogy itt mondják: a savanyítóhoz. Pedig több annál, ha kicsi is, ha szerény eszközökkel végzik is a munkát, jóformán mindent kézi erővel. A feldolgozó csarnok „mini konzervüzem ’. A babos kendős, kék köpenyes asszonyok, lányok keze villámgyorsan mozog. A kis teljesítményű aprítógép körül alapanyagot készítenek elő, a munkapadok mellett a paprikát, uborkát válogatják, tisztítják. Mások fürge ujjakkal tömködlk szorosra az üvegekbe a vegyesvágottat, az élénkpiros paprikasalátát, a zöld csemegeuborkát. Órák ala+t százszámra sorakoznak a gusztusos üveges savanyúságok. Órák alatt százszámra... egész évben készül a sava- nyúságkonzerv. Kisebb tételekben pedig gyümölesbe- főttek is. 160—180 vagon készárut szállítanak el innen most, a harmadik esztendőben. — Amikor hozzák vissza az üres üvegeket, a göngyöleget, nagy örömmel kapkodjuk ki a mi címkéinkkel ellátott üvegeket. Mutogatjuk egymásnak, ezt már megvették, elfogyasztották. — Hock Lászlóné zavart mosolya elárulja. tart attól, gyerekség- nek tűnhet, amit hirtelen kimondott. Pedig, hát ez a munkájuk értelme, hogy ve- gyék-vigyék, amit készítettek, ha pénzért dolgoznak is. Eddig még mindkettő bejött: elkel a nyírszőlősi konzerv és az asszonyok, lányok is megtalálják itt a számításukat. — Megkeresünk mi itthon annyit, mint a városban kapnánk — Tóth Júlia szavai nem hangzanak dicsekvően. Csak magabiztos. Megdolgozik érte. A tsz elnökének. Lubiczki Józsefnek a mondatai mögött viszont nem lehet nem észrevenni a büszkeséget, amikor elmondja, milyen jó a munkaszellem a feldolgozó üzemben. Mert mindegy az, mikor kell dolgozni és menynyit. Leszednek szombaton száz mázsa uborkát? Azonnal hozzálátnak a feldolgozásához. Megterhelő, nyújtott műszakokban is dolgoznak a nők. Ha megtermelték a nyersanyagot, — mert ez is az ő feladatuk, — azt fel is kell dolgozni. A kinti, a szántóföldi termelés rovására sem mehet a feldolgozás! Ez melléküzemág, még akkor is, ha 13—14 millió forintos készárut termel, húszszázalékos nyereséggel a kis, alig 140 dolgozó tagot számláló közös gazdaságnak. Persze, nem mindig volt ez Így. Megalakulásától 1969-ig állandó mérleghiánnyal küzdött a Jókai Tsz. Saját bevallásuk szerint ismeretlen volt az a fogalom, hogy munkafegyelem. A tsz elnöke sietett megnyugtatni: az utóbbi években sokat változott a helyzet. A környezet, a munkafeltételek hatnak az emberekre. Ezt igazolja ennek a kis konzervüzemnek a munkája is. — Szeretek itt dolgozni — bizonyítja Balogh Károlyné is, miközben az apró csemege- uborkákat igazgatja az üvegekbe. — Persze, mezei munkát szívesebben végeznék, mert abba szoktam bele. Nem tudok hajolgatni, itt meg csak állni kell, ezért jobb ez nekem is. Meg aztán, így egész éven át jut munka mindsn nőtagnak. Jut bizony, még sok is. Reggel 7-kor kezdünk. Ötkor mennénk haza, külte nősen akinek családja, gyereke van. Sokszor itt kell maradni, nem mehet tönkre a nyersanyag. Igaz, ilyenkor többet is keresünk. Tóth Júlia szívesen túlórázik a nagyobb keresetért. Az átlag 1400—1600 forint között van. Az asztalnál vele szemben dolgozó Orosz Gizella meg azért is szeret itt dolgozni, mert nem kell utazgatni hajnalonként, éjszakánként. „Itt van az üzem a szomszédban.” A lányok azt is elmondták, hogy szórakozás is akad a hazai környezetben. Most alakult egy zenekar, minden szombaton szeszmentes klubest van, de eljárnak a környező községekbe is az ifjúsági bálokra. Igaz, a szülők azért féltik a távoli szórakozástól a lányokat. — Na, akit már félteni kell... — A lekicsinylő hangsúly, a kézlegyintés beszédesen kifejezi, ml a véleménye azokról Tóth Júliának. S, amikor a kezük alá adják az újabb lada vegyesvágott nyersanyagot, a látogatók tapasztalhatják, a két lány dolgozni is tud, és szeret, nemcsak szórakozni. A látogatók ezúttal a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége nőbizottságának tagjai, akik itt, a nyírszőlősi Jókai Tsz-ben tartották soron következő ülésükéi; A helyszín, a közös gazdaság konzervüzemének megtekintése szorosan kapcsolódott a nőbizottsági ülés egyetlen napirendjéhez. Amely annak megvitatása volt, hogy a gazdaságokban létrehozott mellék- és kisegítő üzemágaknak milyen hatásuk van a nők foglalkoztatására. A szövetség területén dolgozó tsz-ek m lilék üzem ágaiban még kévés asszonynak, lánynak jut folyamatos munka. Tíz gazdaságban pedig egyáltalán nincs ilyen lehetőség. A nőbizottsági ülésen éppen ezeket a lehetőségeket kutatták. Kádár Edit • « üzem a szomszédban
