Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

a. ofaéei KELET-WAfSYARORSZAö W72 szeptember 91 A NYUGATNÉMET PARLAMENT ÜLÉSÉN Brandt felvetette a bizalmi kérdést Willy Brandt szövetségi kancellár szerdán felvetet'e a bizalmi kérdést a nyugat­német parlamentben. A szö­vetségi gyűlés a nyári parla­menti szünet befejeztével el­ső ízben ült össze szerdán reg­gel, s várható, hogy — ha a parlament kimondja a bizal­matlanságot és Heinemann elnök ezután feloszlatja a törvényhozást — ez lesz ed­digi legrövidebb, mindössze háromnapos őszi ülésszaka. A bizalmi kérdés beterjesz­tése előtt von Hassal, a Bun­destag elnöke rövid beszéd­ben emlékezett meg a mün­cheni terrorakció áldozatai­ról, majd a képviselők egy­hangúlag az illetékes parit- menti bizottságok hatásköré­be utalták az NDK-val meg­kötött közlekedési megálla­podást. Brandt kancellár a bizal­mi kérdés indoklásában rá­mutatott arra, hogy az NSZK történetében első ízben él a szövetségi kancellár ezzel a jogával, hogy általa biztosít­sa az új parlamenti választá­sok kiírását. Emlékeztetett rá, hogy áp­rilis 27-én a jobboldal meg­próbálkozott a konstruktív bizalmatlansági indítvány beterjesztésével hatalomra jutni, de kudarcot vallott. Másnap a kancellár — a par­lamenti erőviszonyok megvál­tozásának figyelembevételé­vel— megállapodást ajánlott fel a CDU—CSU-nak az új választások kiírására, de az ellenzék ezt elutasította. Brandt bejelentette, hogy a kormány tagjai nem vesznek majd részt a szavazásban, s ily módon kívánja elérni, hogy Befelezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka KOMMENTÁR: Az ugandai tűzfészek Kampalából azt jelentette szerdán a Reuter angol és az AFP francia hírügynökség, hogy a „fegyverek egyelőre elhallgattak az ugandai—tan­zániai határon, s úgy tűnik a konfliktus diplomáciai síkra terelődött. A hírek egyébként eddig is ellentmondóak voltak. Ugan­da azt állítja, hogy „az orszá­got megtámadó inváziós had­sereget felszárholták” (ezen ők tanzániai csapatokat, vala­mint angol és izraeli zsoldo­sokat értenek), Idi Amin ugandai elnök pedig éles ki­rohanást intézett Julius Nye- rere tanzániai elnök ellen. Ezzel szemben Nyerere el­nök úgy nyilatkozott, hogy Uganda intézett légitámadá­sokat Tanzánia ellen, Tanzá­nia nem támadott. Harc csakugyan volt, de abban Amin elnök hívei és ellenfe­lei álltak szemben egymással. Az elmúlt hetekben és na­pokban rengeteg jelentés ér­kezett Ugandából, s ha gyak­ran ellentmondásosak is, ki­alakulni látszik bizonyos kép. Ebből úgy tűnik: a diktató­rikus elnök, Amin tábornok, erőn felüli katonai beruhá­zásokkal súlyos gazdasági helyzetbe sodorta az országot. Lóból ősi módszerrel pró­bált kiutat találni: minden bajnak, úgymond, egy ki­sebbség az oka. Az Ugandá­ban éle ázsiaiak — minde'gy, hogy ugandai, vagy brit ál­lampolgárságot viselnek e sárga bőrűek (javarészt indi­aiak, pakisztániak), 90 napon belül távozniok kell az or­szágból. Ismételjük, ősi recept ez (a történelemben gyakran előfordult, zsidókkal, cigá­nyokkal. örményekkel, nége­rekkel, stb.j, de hosszú távon soha nem vált be,' még ha a soviniszta, alacsony szelle­mi fokon álló rétegekre min­dig hatott is az ilyen dema­gógia. A végén azért mindig kiderült: sohasem egy bizo­nyos nemzetiségi, vallási, vagy elütő bőrszínű csoport az oka egy ország bajainak. Nyilvánvaló, hogy Uganda társadalm; és gazdasági ba­jainak sem az ott élő, a gaz­dasági életbe integrálódott és most hontalanná tett ázsiaiak voltak az okai. S úgy tetszik, a törzsi ellentétek régebbiek és komolyabbak. Ezek kiak­názásával ütötte ki a hata-1 lomból, puccsszerűen, Idi Amin nem is oly régen dr.1 Milton Obote-t, elődjét az elnöki székben. S Obote hí­vei, meg más, Aminnal elé­gedetlen csoportok úgy lát­szik, most látják elérkezett­nek a revans idejét. Ezért volt a fegyveres konfliktus, amely egyelőre abbamaradt. Kérdés, hogy meddig. Szerdán befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa ülésszaka. A kétnapos tanácskozás befejező ülésén, amelyen a szovjet parlament mindkét házának képviselői jelen voltak, s amelyen részt vett Alekszej Koszigin, Nyi- kolaj Podgornij, s a szovjet párt és kormány több más vezető személyisége, egyhan­gúlag jóváhagyták a tanácsta­gok és képviselők jogállását rögzítő törvényjavaslatot. Nyikolaj Podgornij, a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnöke ezután előterjesztet­te a Legfelsőbb Bíróság újra­választásával kapcsolatos ja­vaslatot. A Legfelsőbb Bíró­ság elnökévé Alekszandr Gorkin helyett, aki mintegy 15 évig viselte ezt a tisztséget és most maga kérte jelölésé­nek mellőzését. Lev Szmirno- vot válász.tótták meg. Az el­nökhelyettesek személyében nem történt változás. Az ülésszak utolsó napiren­di pontjaként Mihail Geor- gadzenak, a Legfelsőbb Ta­Az NDK-ban hivatalos lá­togatáson lévő csehszlovák párt- és kormányküldöttség szerdán Halle-ba látogatott. A vendégek délelőtt megte­kintették a város közelében fekvő Leuna-műveket, az NDK legnagyobb vegyipari kombinátját. Délben Werner Felfe, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára és Hel­muth Klapproth, a megyei t*a- nács elnöke a merseburgi nács elnöksége titkárának előterjesztésére a szovjet par­lament jóváhagyta azokat a törvényerejű rendeleteket, amelyeket a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége a két parla­menti ülésszak közötti idő­szakban adott ki. Vlagyimir Scserbickijt, az Ukrán Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkárát be­választották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nökségébe. Pjotr Selesztet azzal kap­csolatban, hogy a miniszter- tanács elnökhelyettesévé ne­vezték ki — felmentették a Legfelsőbb Tanács elnöksége tagjának tisztségétől. A Legfelsőbb Tanács új minisztériumot hozott létre: a kőolaj- és gázipari vállalat építési minisztériumot. Az új miniszteriem a 65 éves Alekszej Kortunov került, aki eddig gázipari miniszter voll. A gázipari miniszter a .80 éves Szabit Orudzsev lett. aki évek óta dolgozik a kő­olaj- és gáziparban. művelődési otthonban ebédet adott dr. Gustáv Husák, a CSKP főtitkára, a delegáció vezetője és a küldöttség tag­jai tiszteletére. Délután a csehszlovák ven­dégek Halle—Neustadtban nagygyűlésen találkoztak a város lakosságával. A lelkes hangulatú nagy­gyűlés után a párt- és kor­mányküldöttség a lipcsei re­pülőtérről Rostockba, az NDK legnagyobb kikötővárosába utazott. a bizalmi kérdés végül is a kívánt eredményhez: a vá­lasztásokhoz vezessen. A kor­mány tevékenységét a kancel­lár pozitívan értékelte. Rainer Barzel, a CDU elnö­ke, az ellenzék kancellár je­löltje válaszában azt fejteget­te, hogy a kormány kudarcot vallott, április 28-án a parla­mentben vereséget szenve­dett és ezért akart az alkot­mány megkerülésével meg­állapodni az ellenzékkel a vá­lasztások kiírásában. Nyilat­kozatának befejező részében Barzel ígéretszegéssel vá­dolta meg a kancellárt gs ijesztő képet rajzolt a gazda­sági helyzet romlásáról, a sta­bilitás megszűnéséről, az adó­emelésekről és az így „előidé­zed” inflációról. A oizalmi kérdésről pénte­ken szavazással döntenek. Indokínai harcok Hanoi: A saigoni amerikai parancsnokság szerdai köz­lése szerint az amerikai lé­gierő B—52-es óriás bombá­zói ismét támadták a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ságot, mindenekelőtt Dong Hói városát. A B—52-eseket Dél-Viet- namban is bevetették. Itt fő­ként a demjUtarizált övezet­től közvetlenül délre fekvő területeket bombáztak. A leghevesebb légitámadást azonban Quang Ngai tarto­mány és Pleiku ellen indí­tották. Mint ismeretes, a ha­zafiak kedden birtokukba vették a Saigontól 530 kilo­méterre fekvő Ba To váro­sát, az egyiket azon három járási székhely közül, ame­lyek ellen támadást indítot­tak. Most az amerikai légi­erő bevetésével igyekeznek támogatni azokat a saigoni alakulatokat, amelyek elke­seredetten tartják magukat a Ba Totói nem. messze fekvő állásaikban. Washington: Az amerikai vezérkar nem tudja garan­tálni, hogy többé nem for­dul elő a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság parancs nélküli bombázása — ebben foglalható össze az a nyilat­kozat, amelyet John Ryan tá­bornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke, és Thomas Morrer admirális, a vezér­kari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke tett. A két magas rangú ame­rikai parancsnok, aki részt vesz annak a szenátusi bi­zottságnak a munkájában, amely Lavelle tábornok ügyét tárgyalja, lényegében tehát elismerte, hogy a ve­zérkar nem gyakorol teljes ellenőrzést az indokínai lé­giakciók felett, s az oda kül­dött amerikai parancsnokok bármikor, viszonylag köny- nyen felrúghatják az eredeti utasításokat. A csehszlovák küldöttség látogatása Haliéiban Megkezdődött a magyar—mongol kormányközi bizottság ülésszaka Szerdán a Parlament dele­gációs termében plenáris ülés­sel megkezdődött a magyar— mongol gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dési kormányközi bizottság VI. ülésszaka. A tanácskozá­son a két delegációt Fehér Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Szonomin Luvszan, a Mongol Népköz- társaság nagy népi huráljá- nak első elnökhelyettese, a magyar, illetve mongol ta­gozat elnöke vezeti. Az ülésen Fehér Lajos ér­tékelte az előző ülésszak óta végzett munkát, amely a Mongol Népköztársaságban elősegíti a nagyüzemi szocia­lista termelés megvalósítá­sát, az ásványi kincsek fel­kutatását. a lakosság, vala­mint az állatállomány ivóvíz­zel való ellátását, az öntözé­ses növénytermesztés kialakí­tását és egyéb közösen elő­irányzott felad"*"’-'* Az ülésen meghatározták, hogy a bizottság ...... feladatai adódnak a júliusi magyar—mongol magas szín­tű tárgyalásokon létrejött megállapodások nyomán. A megállapodások nyomán ma­gyar segítséggel korszerűsí­tik, illetve bővítik az ulán- bátori ruhagyárat és a har- horoni malmot. A plenáris ülésen véleményt cseréltek azokról az együttműködési elgondolásokról is, amelyek a komplex integrációs prog­ram kibontakozásához is hoz­zájárulnak. Ezzel kapcsolat­ban mindenekelőtt arról volt szó, hogy hogyan fejleszthető az együttműködés a természe­ti kincsek feltárásában és kiaknázásában, valamint a Mongol Népköztársaság ál­lattenyésztésének korszerűsí­tésében. A kormányközi bizottság a KGST programjának megfe­lelően előirányozta az 1975. utáni ötéves tervek egyezte­tésének megkezdését. E fel­adatra a kát ország tervhiva­talainak elnökeit kérték fel. ~k Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke szerdán délután hivatalában fogadta Szonomin Luvszant, a Mongol Népköz­társaság nagy népi huráljánek első elnökhelyettesét. A bará­ti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnöke, Kádas István, a Külügyminisztéri­um főosztályvezetője, vala­mint P. Sagdarszuren, a Mon­gol Népköztársaság magyar- országi nagykövete is. Bonder Józs-a? styifalkozafa cliilei úf|árói Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a szerdára virradó éjszaka ha­zaérkezett Chiléből, ahol a chilei kormány meghívására részt vett a Közös ügyünk a lakás címmel megrendezett nemzetközi konferencián és megtekintette a nemzetközi lakásépítési kiállítást,, ame­lyen a magyar építőipar is be­mutatta a lakásépítési prog­ram teljesítésében elért ered­ményeit. — Természetesen magam is részt vettem a konferencia munkájában és örömmel ta­pasztaltam, hogy nagy figyel­met keltettek Magyarország lakásépítési eredményei. Ezt a megállapításomat támasztja alá az is, hogy a kiállítás al­kalmával rendezett nemzeti estek sorozatában a magyar est iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. — A kétoldalú magyar- chilei kapcsoLacck fejleszté­séről tárgyalásokat folytattam chilei államférfiakkal. Dr. Salvador Allende köztársasá­gi elnökkel két alkalommal is találkoztam. Elismeréssel szólt Magyarország fejlődésé­ről és nagyra értékelte azt a politikai, erkölcsi és gazda­sági támogatást, amelyet a magyar nép Chilének nyújt. A kétoldalú építésügyi kap­csolatok kialakításáról több esetben . tárgyaltam Luis Matte Valdes építési és la­kásügyi miniszterrel és Mor­cos Alvarez Garda államtit­kárral. Az országaink közötti nagy földrajzi távolság miatt elsősorban a műszaki-tudo­mányos építésügyi együtt­működésre, a kölcsönös in­formációcserére és a szakem­berek tapasztalatszerző láto­gatásaira látunk lehetősége­ket. Chilei partnereinket fő­ként a házgyári építési mód­szerek, a magyar lakáspoliti­kai elvek és a területfejlesz­tési tervek témái érdeklik. Rövidesen chilei szakértő de­legáció jön Magyarországra, hogy a lakásépítés technoló­giai módszereit és a tervezést tanulmányozzák. Kötelessé­günknek érezzük, hogy a chilei nép felemelkedését szolgáló nagy lakásépítési program megvalósítása érde­kében a lehető legnagyobb szakmai segítséget nyújtsuk e távoli ország szakembereinek — fejezte be nyilatkozatát Bondor József miniszter. (MTI) Fülöp lános: 31. KISREGÉNY Ha véletlenül hívtak be ka­tonának, s éppen ehhez az alegységhez vezényeltek. Ha véletlenül születtem. Ha minden csak véletlen ebben a zavaros világban. Most például miért roha­nok végig a városon, le a partra? „Véletlenül”? A parancsnokságra bejött egy civil, egy mérnök. Pa­rázs elvtárs valahol a gátak­nál volt, azt mondtam az illetőnek a kellő hangon: — Nem tudhatjuk, kérem, mi­kor jön vissza. A mérnök ránézett az órájára, de a fél­szeme valahogy engem für­készett, mintegy mellékesen odavetette: — Ha semmi nem jön közbe, semmi változás... akkor délután tizenhat har­minc és tizenhét óra között... a Duna elönti a szigetet. — Milyen szigetet? — A „Margittát”. Mohács­szigetet. — Az egészet? — kérdez­tem hülvén. — Fülig. A feje búbjáig. — A dombokat is? — Ek­kor már izgatott voltam. — A part menti hordalék­sáv ugyanolyan magas, mint a belső domborzat — felelte ő tudálékosan.- A telefon után kaptam, te­kertem a fogantyút, majd le­szakadt. — És az ottani emberek? Másra felelt: — Nem jönnek ki. Nyakas fajta. Ismerem őket. Azért jöttem ide, ki kellene hajtani őket. Vannak, akik elbújnak inkább... — Halló! — ordítottam a telefonba. Hogy az öreg Bibok nem mozdult hazulról, mér­get mertem volna venni rá. S akkor Margit is ott van. Végigkajtattam a távíró­kat, tán az ötödik motyogott valamit, hogy látta az öre­get az orosz tisztekkel el­menni. Lecsaptam a kagy­lót, kaptam a köpenyemet. — Ha csörög, vegye fel nyu­godtan — mondtam a mér­nöknek, „parancsára” felelte gúnyosan. Azt kellett volna neki mondani, hogy mihelyt vége az árvíznek, kinyalhat­ja a seggemet, de nem akar­tam időt vesztegetni vitával, azóta rohanok. Még egy sarok. Csattog a bakancs. Ha magam elé né­zek, még bírom. Itt a part. Szél veri a fá­kat, a felhőket, a vizet. A ruszki teherautók hosszú sor­ban állnak a kőkorlát mel­lett. A tisztek sapkáin min­denféle színű szalag. Magya­rok is lesznek közöttük. Hej, ha szerencsém volna... Az van: meglátom a mi pa­rancsnoki járgányunkat. A pilóta persze most is benne ül, hanem az öreg — sehol. Muszáj megkérdezni tőle: — Hol van Parázs elvtárs? Dühítő lassúsággal csavarja le az ablakot: — Parancsolsz? — Hol van a parancsnok elvtárs? Latolgatja, mit válaszol­jon. Ha valami „bőrében”- szerű marhaságot mond, szét­verem a pofáját. — Miből gondolod, hogy minden egyes alkalommal közli velem a tartózkodási helyét? — A nénédnek abból a vas­poros... Mire felbőszülne, már a tisztek csoportjánál kutako­dom. Meglátom Tönkölyt, oroszul povedál. No lám, ezt nem is hittem volna róla. Odaállok, várok, krákogok, végre észrevesz: — Mi az, Füle? — Jelentem, Parázs elvtárs­nak hoztam, sürgős... — Átment a szigetre — s fordulna vissza, de nem ha­gyom. — Jelentem, a szigetet el­önti a víz! — Tudjuk. Ne üvöltsön. Leléphet! Razrisitye, tavaris- csi... Térképeket teregetnek, mu­togatnak. Most mit csinálják? A rév felől duda bőg. Kato­nai komp, kocsikat szállít. Felötlik'bennem egy gondo­lat. Merész, bulis ötlet. — A telefonhoz várják az alhadnagy elvtársat — mon­dom a lélegzetvételnyi szü­netben. — Micsoda? — fordul hoz­zám. Vörös a feje. Mindig in­gerlékeny volt. — Egy mérnök várja ebben az ügyben az alhadnagy elv­társat a parancsni*ksagon. Vele kellene beszélni. — Milyen ügyben, a sofő­rök ügyében? — kérői. — Igenis ■— felelem azon­nal. Emiatt vörös a feje neki. — Tessék betelefonálni, ott ül az illető a készüléknél. De ha keil, idehozhatja a kocsi is... ha nincs rá szükség. — Az lesz a legjobb — mondja, s már nem is törő­dik velem. Tehát nem kell a kocsi. Ezt akartam tudni. Megyek a pi­lótához. Nagyon csúnyán néz föl rám, nem csodálom. Beülök hozzá. — öreg — mondom — affektálsz még a láncomra? Meg akarja játszani ma­gát. — Miféle láncra? — A proletárok csak lán­caikat veszthetik el — mon­dom, s az orra előtt meghin- táztatom a nyakörvemet. — Nem értelek — közli fi­noman, de a szeme már az aranyön. — Akkor fejreállítalak, s az orrod likán fél liter olajat az agyadba töltök, hátha job­ban forognak majd a kere­kek. Nem te akartad meg­venni? — Mi ütött beléd? Pont most... — Pont most. — Előrehajo­lok. — Átmegyünk a sziget­re, elugrunk valakiért, utána tiéd a smukk. — Szó sem lehet róla. — Öreg — mondom —, a menyasszonyomról van szó. Nem hülyülök. Terád pedig nincs szükség, most húztam ki Tönkölyből. Egy óra alatt megfordulunk, utána tiéd a lánc. Nem hagyom gondolkozni, lekanyaritom, odacsapom elé­je. Kapzsiság van a szemé­ben.-L- A balhé egyedül a tiéd — rtéz rám. — Azt mondtad, parancsod van rá. Félrevezet­tél. Ahogy mondod, pilóta, csak gyerünk már! Odafelé alig vannak a kompon. A műszakiak zub­bonyra vetkőzve gőzölögnek a szélmentes sarokban. Túlol­dalt, a parton, már nagy a tumultus. Állat, ember, gép, mindenféle összekeveredve. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents