Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
a. ofaéei KELET-WAfSYARORSZAö W72 szeptember 91 A NYUGATNÉMET PARLAMENT ÜLÉSÉN Brandt felvetette a bizalmi kérdést Willy Brandt szövetségi kancellár szerdán felvetet'e a bizalmi kérdést a nyugatnémet parlamentben. A szövetségi gyűlés a nyári parlamenti szünet befejeztével első ízben ült össze szerdán reggel, s várható, hogy — ha a parlament kimondja a bizalmatlanságot és Heinemann elnök ezután feloszlatja a törvényhozást — ez lesz eddigi legrövidebb, mindössze háromnapos őszi ülésszaka. A bizalmi kérdés beterjesztése előtt von Hassal, a Bundestag elnöke rövid beszédben emlékezett meg a müncheni terrorakció áldozatairól, majd a képviselők egyhangúlag az illetékes parit- menti bizottságok hatáskörébe utalták az NDK-val megkötött közlekedési megállapodást. Brandt kancellár a bizalmi kérdés indoklásában rámutatott arra, hogy az NSZK történetében első ízben él a szövetségi kancellár ezzel a jogával, hogy általa biztosítsa az új parlamenti választások kiírását. Emlékeztetett rá, hogy április 27-én a jobboldal megpróbálkozott a konstruktív bizalmatlansági indítvány beterjesztésével hatalomra jutni, de kudarcot vallott. Másnap a kancellár — a parlamenti erőviszonyok megváltozásának figyelembevételével— megállapodást ajánlott fel a CDU—CSU-nak az új választások kiírására, de az ellenzék ezt elutasította. Brandt bejelentette, hogy a kormány tagjai nem vesznek majd részt a szavazásban, s ily módon kívánja elérni, hogy Befelezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka KOMMENTÁR: Az ugandai tűzfészek Kampalából azt jelentette szerdán a Reuter angol és az AFP francia hírügynökség, hogy a „fegyverek egyelőre elhallgattak az ugandai—tanzániai határon, s úgy tűnik a konfliktus diplomáciai síkra terelődött. A hírek egyébként eddig is ellentmondóak voltak. Uganda azt állítja, hogy „az országot megtámadó inváziós hadsereget felszárholták” (ezen ők tanzániai csapatokat, valamint angol és izraeli zsoldosokat értenek), Idi Amin ugandai elnök pedig éles kirohanást intézett Julius Nye- rere tanzániai elnök ellen. Ezzel szemben Nyerere elnök úgy nyilatkozott, hogy Uganda intézett légitámadásokat Tanzánia ellen, Tanzánia nem támadott. Harc csakugyan volt, de abban Amin elnök hívei és ellenfelei álltak szemben egymással. Az elmúlt hetekben és napokban rengeteg jelentés érkezett Ugandából, s ha gyakran ellentmondásosak is, kialakulni látszik bizonyos kép. Ebből úgy tűnik: a diktatórikus elnök, Amin tábornok, erőn felüli katonai beruházásokkal súlyos gazdasági helyzetbe sodorta az országot. Lóból ősi módszerrel próbált kiutat találni: minden bajnak, úgymond, egy kisebbség az oka. Az Ugandában éle ázsiaiak — minde'gy, hogy ugandai, vagy brit állampolgárságot viselnek e sárga bőrűek (javarészt indiaiak, pakisztániak), 90 napon belül távozniok kell az országból. Ismételjük, ősi recept ez (a történelemben gyakran előfordult, zsidókkal, cigányokkal. örményekkel, négerekkel, stb.j, de hosszú távon soha nem vált be,' még ha a soviniszta, alacsony szellemi fokon álló rétegekre mindig hatott is az ilyen demagógia. A végén azért mindig kiderült: sohasem egy bizonyos nemzetiségi, vallási, vagy elütő bőrszínű csoport az oka egy ország bajainak. Nyilvánvaló, hogy Uganda társadalm; és gazdasági bajainak sem az ott élő, a gazdasági életbe integrálódott és most hontalanná tett ázsiaiak voltak az okai. S úgy tetszik, a törzsi ellentétek régebbiek és komolyabbak. Ezek kiaknázásával ütötte ki a hata-1 lomból, puccsszerűen, Idi Amin nem is oly régen dr.1 Milton Obote-t, elődjét az elnöki székben. S Obote hívei, meg más, Aminnal elégedetlen csoportok úgy látszik, most látják elérkezettnek a revans idejét. Ezért volt a fegyveres konfliktus, amely egyelőre abbamaradt. Kérdés, hogy meddig. Szerdán befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszaka. A kétnapos tanácskozás befejező ülésén, amelyen a szovjet parlament mindkét házának képviselői jelen voltak, s amelyen részt vett Alekszej Koszigin, Nyi- kolaj Podgornij, s a szovjet párt és kormány több más vezető személyisége, egyhangúlag jóváhagyták a tanácstagok és képviselők jogállását rögzítő törvényjavaslatot. Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke ezután előterjesztette a Legfelsőbb Bíróság újraválasztásával kapcsolatos javaslatot. A Legfelsőbb Bíróság elnökévé Alekszandr Gorkin helyett, aki mintegy 15 évig viselte ezt a tisztséget és most maga kérte jelölésének mellőzését. Lev Szmirno- vot válász.tótták meg. Az elnökhelyettesek személyében nem történt változás. Az ülésszak utolsó napirendi pontjaként Mihail Geor- gadzenak, a Legfelsőbb TaAz NDK-ban hivatalos látogatáson lévő csehszlovák párt- és kormányküldöttség szerdán Halle-ba látogatott. A vendégek délelőtt megtekintették a város közelében fekvő Leuna-műveket, az NDK legnagyobb vegyipari kombinátját. Délben Werner Felfe, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára és Helmuth Klapproth, a megyei t*a- nács elnöke a merseburgi nács elnöksége titkárának előterjesztésére a szovjet parlament jóváhagyta azokat a törvényerejű rendeleteket, amelyeket a Legfelsőbb Tanács elnöksége a két parlamenti ülésszak közötti időszakban adott ki. Vlagyimir Scserbickijt, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát beválasztották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökségébe. Pjotr Selesztet azzal kapcsolatban, hogy a miniszter- tanács elnökhelyettesévé nevezték ki — felmentették a Legfelsőbb Tanács elnöksége tagjának tisztségétől. A Legfelsőbb Tanács új minisztériumot hozott létre: a kőolaj- és gázipari vállalat építési minisztériumot. Az új miniszteriem a 65 éves Alekszej Kortunov került, aki eddig gázipari miniszter voll. A gázipari miniszter a .80 éves Szabit Orudzsev lett. aki évek óta dolgozik a kőolaj- és gáziparban. művelődési otthonban ebédet adott dr. Gustáv Husák, a CSKP főtitkára, a delegáció vezetője és a küldöttség tagjai tiszteletére. Délután a csehszlovák vendégek Halle—Neustadtban nagygyűlésen találkoztak a város lakosságával. A lelkes hangulatú nagygyűlés után a párt- és kormányküldöttség a lipcsei repülőtérről Rostockba, az NDK legnagyobb kikötővárosába utazott. a bizalmi kérdés végül is a kívánt eredményhez: a választásokhoz vezessen. A kormány tevékenységét a kancellár pozitívan értékelte. Rainer Barzel, a CDU elnöke, az ellenzék kancellár jelöltje válaszában azt fejtegette, hogy a kormány kudarcot vallott, április 28-án a parlamentben vereséget szenvedett és ezért akart az alkotmány megkerülésével megállapodni az ellenzékkel a választások kiírásában. Nyilatkozatának befejező részében Barzel ígéretszegéssel vádolta meg a kancellárt gs ijesztő képet rajzolt a gazdasági helyzet romlásáról, a stabilitás megszűnéséről, az adóemelésekről és az így „előidézed” inflációról. A oizalmi kérdésről pénteken szavazással döntenek. Indokínai harcok Hanoi: A saigoni amerikai parancsnokság szerdai közlése szerint az amerikai légierő B—52-es óriás bombázói ismét támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, mindenekelőtt Dong Hói városát. A B—52-eseket Dél-Viet- namban is bevetették. Itt főként a demjUtarizált övezettől közvetlenül délre fekvő területeket bombáztak. A leghevesebb légitámadást azonban Quang Ngai tartomány és Pleiku ellen indították. Mint ismeretes, a hazafiak kedden birtokukba vették a Saigontól 530 kilométerre fekvő Ba To városát, az egyiket azon három járási székhely közül, amelyek ellen támadást indítottak. Most az amerikai légierő bevetésével igyekeznek támogatni azokat a saigoni alakulatokat, amelyek elkeseredetten tartják magukat a Ba Totói nem. messze fekvő állásaikban. Washington: Az amerikai vezérkar nem tudja garantálni, hogy többé nem fordul elő a Vietnami Demokratikus Köztársaság parancs nélküli bombázása — ebben foglalható össze az a nyilatkozat, amelyet John Ryan tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke, és Thomas Morrer admirális, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke tett. A két magas rangú amerikai parancsnok, aki részt vesz annak a szenátusi bizottságnak a munkájában, amely Lavelle tábornok ügyét tárgyalja, lényegében tehát elismerte, hogy a vezérkar nem gyakorol teljes ellenőrzést az indokínai légiakciók felett, s az oda küldött amerikai parancsnokok bármikor, viszonylag köny- nyen felrúghatják az eredeti utasításokat. A csehszlovák küldöttség látogatása Haliéiban Megkezdődött a magyar—mongol kormányközi bizottság ülésszaka Szerdán a Parlament delegációs termében plenáris üléssel megkezdődött a magyar— mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság VI. ülésszaka. A tanácskozáson a két delegációt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Szonomin Luvszan, a Mongol Népköz- társaság nagy népi huráljá- nak első elnökhelyettese, a magyar, illetve mongol tagozat elnöke vezeti. Az ülésen Fehér Lajos értékelte az előző ülésszak óta végzett munkát, amely a Mongol Népköztársaságban elősegíti a nagyüzemi szocialista termelés megvalósítását, az ásványi kincsek felkutatását. a lakosság, valamint az állatállomány ivóvízzel való ellátását, az öntözéses növénytermesztés kialakítását és egyéb közösen előirányzott felad"*"’-'* Az ülésen meghatározták, hogy a bizottság ...... feladatai adódnak a júliusi magyar—mongol magas színtű tárgyalásokon létrejött megállapodások nyomán. A megállapodások nyomán magyar segítséggel korszerűsítik, illetve bővítik az ulán- bátori ruhagyárat és a har- horoni malmot. A plenáris ülésen véleményt cseréltek azokról az együttműködési elgondolásokról is, amelyek a komplex integrációs program kibontakozásához is hozzájárulnak. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt arról volt szó, hogy hogyan fejleszthető az együttműködés a természeti kincsek feltárásában és kiaknázásában, valamint a Mongol Népköztársaság állattenyésztésének korszerűsítésében. A kormányközi bizottság a KGST programjának megfelelően előirányozta az 1975. utáni ötéves tervek egyeztetésének megkezdését. E feladatra a kát ország tervhivatalainak elnökeit kérték fel. ~k Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán délután hivatalában fogadta Szonomin Luvszant, a Mongol Népköztársaság nagy népi huráljánek első elnökhelyettesét. A baráti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke, Kádas István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint P. Sagdarszuren, a Mongol Népköztársaság magyar- országi nagykövete is. Bonder Józs-a? styifalkozafa cliilei úf|árói Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a szerdára virradó éjszaka hazaérkezett Chiléből, ahol a chilei kormány meghívására részt vett a Közös ügyünk a lakás címmel megrendezett nemzetközi konferencián és megtekintette a nemzetközi lakásépítési kiállítást,, amelyen a magyar építőipar is bemutatta a lakásépítési program teljesítésében elért eredményeit. — Természetesen magam is részt vettem a konferencia munkájában és örömmel tapasztaltam, hogy nagy figyelmet keltettek Magyarország lakásépítési eredményei. Ezt a megállapításomat támasztja alá az is, hogy a kiállítás alkalmával rendezett nemzeti estek sorozatában a magyar est iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. — A kétoldalú magyar- chilei kapcsoLacck fejlesztéséről tárgyalásokat folytattam chilei államférfiakkal. Dr. Salvador Allende köztársasági elnökkel két alkalommal is találkoztam. Elismeréssel szólt Magyarország fejlődéséről és nagyra értékelte azt a politikai, erkölcsi és gazdasági támogatást, amelyet a magyar nép Chilének nyújt. A kétoldalú építésügyi kapcsolatok kialakításáról több esetben . tárgyaltam Luis Matte Valdes építési és lakásügyi miniszterrel és Morcos Alvarez Garda államtitkárral. Az országaink közötti nagy földrajzi távolság miatt elsősorban a műszaki-tudományos építésügyi együttműködésre, a kölcsönös információcserére és a szakemberek tapasztalatszerző látogatásaira látunk lehetőségeket. Chilei partnereinket főként a házgyári építési módszerek, a magyar lakáspolitikai elvek és a területfejlesztési tervek témái érdeklik. Rövidesen chilei szakértő delegáció jön Magyarországra, hogy a lakásépítés technológiai módszereit és a tervezést tanulmányozzák. Kötelességünknek érezzük, hogy a chilei nép felemelkedését szolgáló nagy lakásépítési program megvalósítása érdekében a lehető legnagyobb szakmai segítséget nyújtsuk e távoli ország szakembereinek — fejezte be nyilatkozatát Bondor József miniszter. (MTI) Fülöp lános: 31. KISREGÉNY Ha véletlenül hívtak be katonának, s éppen ehhez az alegységhez vezényeltek. Ha véletlenül születtem. Ha minden csak véletlen ebben a zavaros világban. Most például miért rohanok végig a városon, le a partra? „Véletlenül”? A parancsnokságra bejött egy civil, egy mérnök. Parázs elvtárs valahol a gátaknál volt, azt mondtam az illetőnek a kellő hangon: — Nem tudhatjuk, kérem, mikor jön vissza. A mérnök ránézett az órájára, de a félszeme valahogy engem fürkészett, mintegy mellékesen odavetette: — Ha semmi nem jön közbe, semmi változás... akkor délután tizenhat harminc és tizenhét óra között... a Duna elönti a szigetet. — Milyen szigetet? — A „Margittát”. Mohácsszigetet. — Az egészet? — kérdeztem hülvén. — Fülig. A feje búbjáig. — A dombokat is? — Ekkor már izgatott voltam. — A part menti hordaléksáv ugyanolyan magas, mint a belső domborzat — felelte ő tudálékosan.- A telefon után kaptam, tekertem a fogantyút, majd leszakadt. — És az ottani emberek? Másra felelt: — Nem jönnek ki. Nyakas fajta. Ismerem őket. Azért jöttem ide, ki kellene hajtani őket. Vannak, akik elbújnak inkább... — Halló! — ordítottam a telefonba. Hogy az öreg Bibok nem mozdult hazulról, mérget mertem volna venni rá. S akkor Margit is ott van. Végigkajtattam a távírókat, tán az ötödik motyogott valamit, hogy látta az öreget az orosz tisztekkel elmenni. Lecsaptam a kagylót, kaptam a köpenyemet. — Ha csörög, vegye fel nyugodtan — mondtam a mérnöknek, „parancsára” felelte gúnyosan. Azt kellett volna neki mondani, hogy mihelyt vége az árvíznek, kinyalhatja a seggemet, de nem akartam időt vesztegetni vitával, azóta rohanok. Még egy sarok. Csattog a bakancs. Ha magam elé nézek, még bírom. Itt a part. Szél veri a fákat, a felhőket, a vizet. A ruszki teherautók hosszú sorban állnak a kőkorlát mellett. A tisztek sapkáin mindenféle színű szalag. Magyarok is lesznek közöttük. Hej, ha szerencsém volna... Az van: meglátom a mi parancsnoki járgányunkat. A pilóta persze most is benne ül, hanem az öreg — sehol. Muszáj megkérdezni tőle: — Hol van Parázs elvtárs? Dühítő lassúsággal csavarja le az ablakot: — Parancsolsz? — Hol van a parancsnok elvtárs? Latolgatja, mit válaszoljon. Ha valami „bőrében”- szerű marhaságot mond, szétverem a pofáját. — Miből gondolod, hogy minden egyes alkalommal közli velem a tartózkodási helyét? — A nénédnek abból a vasporos... Mire felbőszülne, már a tisztek csoportjánál kutakodom. Meglátom Tönkölyt, oroszul povedál. No lám, ezt nem is hittem volna róla. Odaállok, várok, krákogok, végre észrevesz: — Mi az, Füle? — Jelentem, Parázs elvtársnak hoztam, sürgős... — Átment a szigetre — s fordulna vissza, de nem hagyom. — Jelentem, a szigetet elönti a víz! — Tudjuk. Ne üvöltsön. Leléphet! Razrisitye, tavaris- csi... Térképeket teregetnek, mutogatnak. Most mit csinálják? A rév felől duda bőg. Katonai komp, kocsikat szállít. Felötlik'bennem egy gondolat. Merész, bulis ötlet. — A telefonhoz várják az alhadnagy elvtársat — mondom a lélegzetvételnyi szünetben. — Micsoda? — fordul hozzám. Vörös a feje. Mindig ingerlékeny volt. — Egy mérnök várja ebben az ügyben az alhadnagy elvtársat a parancsni*ksagon. Vele kellene beszélni. — Milyen ügyben, a sofőrök ügyében? — kérői. — Igenis ■— felelem azonnal. Emiatt vörös a feje neki. — Tessék betelefonálni, ott ül az illető a készüléknél. De ha keil, idehozhatja a kocsi is... ha nincs rá szükség. — Az lesz a legjobb — mondja, s már nem is törődik velem. Tehát nem kell a kocsi. Ezt akartam tudni. Megyek a pilótához. Nagyon csúnyán néz föl rám, nem csodálom. Beülök hozzá. — öreg — mondom — affektálsz még a láncomra? Meg akarja játszani magát. — Miféle láncra? — A proletárok csak láncaikat veszthetik el — mondom, s az orra előtt meghin- táztatom a nyakörvemet. — Nem értelek — közli finoman, de a szeme már az aranyön. — Akkor fejreállítalak, s az orrod likán fél liter olajat az agyadba töltök, hátha jobban forognak majd a kerekek. Nem te akartad megvenni? — Mi ütött beléd? Pont most... — Pont most. — Előrehajolok. — Átmegyünk a szigetre, elugrunk valakiért, utána tiéd a smukk. — Szó sem lehet róla. — Öreg — mondom —, a menyasszonyomról van szó. Nem hülyülök. Terád pedig nincs szükség, most húztam ki Tönkölyből. Egy óra alatt megfordulunk, utána tiéd a lánc. Nem hagyom gondolkozni, lekanyaritom, odacsapom eléje. Kapzsiság van a szemében.-L- A balhé egyedül a tiéd — rtéz rám. — Azt mondtad, parancsod van rá. Félrevezettél. Ahogy mondod, pilóta, csak gyerünk már! Odafelé alig vannak a kompon. A műszakiak zubbonyra vetkőzve gőzölögnek a szélmentes sarokban. Túloldalt, a parton, már nagy a tumultus. Állat, ember, gép, mindenféle összekeveredve. (Folytatjuk)
