Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
». eMft' Felelős poszton Szovjet vendégeinkkel aa Alkaloidában Pártmunka emberközelből A POLITIZÁLÁS a közösségi ÉLET SZERVES RÉSZÉVÉ VÁLT a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben. A párton kívüli termelőszövetkezeti gazdák körében is egyre inkább növekszik az igény a politikai, gazdasági összefüggések magyarázása, az idejében való tájékoztatás, az emberi ügyes-bajos dolgokkal való foglalkozás iránt. Mindezeket elsősorban a kommunistáktól, a pártszervezettől várják el. Ebből a jogos igényből táplálkozott a szövetkezeti parasztoknak az az elhatározása, hogy a legjobb feltételeit igyekeznek megteremteni a pártszervezet működésének: az ország termelőszövetkezeteinek több, mint a felében a tagság magára vállalta a pártszervezet titkára függetlenítésének anyagi terheit. A párttitkár napjainkban a szövetkezetek többségében elismert vezető. Ezt az elismerést a szövetkezetük megszilárdításában végzett áldozatos. céltudatos munkájukkal vívták ki. Az átszervezést követően időt, fáradságot nem kímélve szervezték a tagokat a közös munkára, s mindenütt ott voltak, ahol a szövetkezet ügyében tenni kellett. A szövetkezetek életében az úgynevezett „hősi korszaknak” vége. A legtöbb közös gazdaság megszilárdult, kiegyensúlyozottan gazdálkodnak. s ez a kiegyensúlyozottság jellemző a szervezeti életre, a tagok egymás közötti viszonyára is. A párttitkárokra napjainkban nem vár minduntalan „életmentő” feladat. A pártvezetőségge1, az alapszervezet valamenv- nyi tagjával együtt kell munkálkodniuk a tsz-tagok gondolkodásmódjának formálásán, a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának növelésén. A párttitkárok munkáját ezeknek a követelményeknek a szellemében értékelik a felsőbb pártszervek, de pártszervezetük tagjai is. KÉTSÉGTELEN, HOGV A FÜGGETLENÍTETT PÁRT- TITKÁROK — a pártmunkát illetően — előnyösebb helyzetben vannak azoknál, mint akik társadalmi munkában gyakorolják párttitkári megbízatásukat. Időben is többet törődhetnek szövetkezetük társadalmi, politikai, gazdasági életével, mint az utóbbiak, s nagyobb a lehetőségük az elmélyültebb elvi, gyakorlati munkára. De — mint ahogyan ezt a mindennapi élet bizonyítja — a függetlenítés egymagában nem jelenti a gondok, problémák megoldását, csupán lehetőség arra. A függetlenített párttitkárok túlnyomó Az asszony jó ideje figyelte a buszmegállónál árválkodó iskolatáskát. A konyhaablakból jól odalátott, nézte az iskolából kirajzó gyermekeket, Várta, hogy előkerül a táska gazdája is. A buszra várakozók ügyet sem vetettek a táskára. Egv láthatóan ittas járókelő méltatta némi figyelemre. Megemelte a nehéz táskát és nyomban vissza is huppantot- ta a földre. Újabb gyermeksereg érkezett a megállóhoz. A táska maradt a földön. Az asszony pillantása tovább pásztázta a járda nyüzsgő képét. Hátha mégis előkerül a táska gazdája. Talán itt .játszik a közeli téren... Vagy be kellene hozni? Bárki elviheti... Az asszonyn"’- »szébe jutott; a/ ő iskola 'gyermekének könyvei 150 forintba kerül tek. Abban a táskában könyvek, füzetek, tolltar' tornafelszerelés... többsége jól él ezzel a lehetőséggel, a számára biztosított időt jól hasznosítja a mozgalmi' munkában. Ahol a párttitkár függetlenített, általában rendszeres a szervezeti élet. A legtöbb ilyen helyen kiküszöbölik az esetlegességet a mozgalmi életből azzal, hogy megtervezik a politikai eseményeket, egyeztetik a pártszervezet, a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek munkáját, akcióit. A jobb, a rendszeresebb politikai munka eredményei a gazdasági életben is gyümölcsöznek. Tájékozottabbak a szövetkezeti tagok gazdaságuk életéről, élénkebb az élet a tömegszervezetekben, jobban betöltik feladataikat a tagságot képviselő bizottságok. De tovább is lehetne sorolni a jeleit a mozgalmi élet fellendülésének. A helyzet leegyszerűsítésétől azonban feltétlenül óvakodnunk kell! Ahol elismerésre méltók az eredmények a mozgalmi életben, ott az semmiképpen sem csupán egy embernek, a függetlenített párttitkárnak az érdeme. SZÁMTALAN PÁRTTESTÜLET VIZSGÁLTA MÁR működési területén a függetlenített párttitkárok helyzetét, munkáját, s szinte valamennyi arra a megállapításra jutott: az a párttitkár dolgozik jól (s mutatkozik munkájának eredménye), amelyik azon fáradozik, hogy a pártvezetőség mint testület jól töltse be szerepét a pártszervezet élén. A függetlenített párttitkárnak nem a pártvezetőség nélkül a vagy helyett kell dolgoznia." hanem a kollektív vezetés elvének érvényesítőkével. Bármilyen egyszerűnek is tűnik ezt megtartani, mégsem olyan könnyű ennek szellemében dolgozni nap mint nap. Jó néhány párílit- kár jó szándékú törekvése hiúsult már meg a kollektív vezetés elvének lebecsülésén. Mert miről van szó? A függetlenített párttitkár a termelőszövetkezetben az első számú politikai vezető. Naponta fordulnak hozzá a tagok ügyes-bajos dolgaikkal, a gazdasági vezetők gazdaságpolitikai kérdésekben kérnek tőle tanácsot, véleményt kell mondani emberekről. De tovább is sorolhatnánk mindazt, ami bizonyítja, hogy a párttitkár fontos személyiség. Ez a funkció azonban párttisztség, s ennek megvannak a maga konzekvenciái. Amikor a párttitkár véleményt nyilvánít, azt a párt politikája szellemében teszi. Akár a közösség, akár egy-egy személy ügyében foglal állást, azt az Töprengve csengetett be a szomszédba. Elmondta: a buszmegállónál valamelyik gyerek otthagyta a táskáját, jó lenne pártfogásba venni, mielőtt... A szomszéd únot- tan annyit mondott: „hagyni j kell, megérdemli a gyerek”. És már vissza is ült kedvenc karosszékébe és nézte a foci- meccset. Az asszony egy ideig álldogált az árván maradt táska mellett. Megszólította az iskolából hazafelé tartó gyerekeket, Vállrándítás, nem az övék... Az asszony a vaskosra tömött táskát becipelte az elő- zobába. Majd lesz vele valami. Papírt vett elő, ráírta: „Találtam egy iskolatáskát, tulajdonosa átveheti”, és a ím... Ekkor hazaérkezett a férj. .»legütközve nézte a táskát, majd a papírlapot vette «zem ügyre. .Nincs elég gondunk? Miilletékesség szerint a pártvezetőség vagy a taggyűlés elé kell terjesztenie. Rossz útra téved az a titkár, aki ezt szem elől téveszti. De azok a pártvezetőségi tagok is, akik egyrészt felelősségüktől, másrészt a munkától igyekezvén szabadulni, azt mondják: „azért van a függetlenített párttitkár, hogy ő mondja meg, mit kell csinálni”. Mert a párttitkár legyen mégoly felkészült is, sohasem helyettesítheti a pártvezetőséget. EGY-EGY SZÖVETKEZET MUNKÁJÁT elsősorban az elért gazdasági eredmények fémjelzik. Minden tsz-ben a fő cél az eredményes gazdálkodás, a tagok jólétének növelése. A pártszervezeteknek politikai eszközökkel kell e cél elérését segíteniük. Tevékenységükben azonban számos helyen fellelhetők a korábbi gyakorlat maradványai, s nem egyszer operatívan is beavatkoznak a gazdasági vezetés munkájába. Ezt tükrözi az. hogy a pártvezetőségek olyan ügyekben határoznak, amelyben kizárólag a gazdasági vezetés illetékes. S ettől a hibától számos függetlenített párttitkár sem mentes. Bár munkájukra mindjobban az a jellemző, hogy politikai eszközökkel segítik a gazdasági célok megvalósítását, még mindig elég gyakran vállalkoznak olyan feladatok megoldására, amelyekben az elnök vagy a szakemberek illetékesek. De az sem ritka, hogy a párttitkárok tekintélyére hivatkozva, maguk a gazdasági vezetők igyekeznek „átadni’’ a számukra népszerűtlen feladatokat. Napjainkban elég gyakori, hogy a gazdasági vezetők a szövetkezeti erkölcsöt sértő vagy a népgazdaság érdekeit figyelmen kívül hagyó vállal•* TV * » f f“ * hozásokhoz igyekeznek megnyerni a .pártszervezetek titkárait. Bár olykor-olykor ezt sikerrel kísérlik meg. mégis mindinkább az a jellemző, hogy a függetlenített párttitkárok többsége politikailag és erkölcsileg szilárd magatartást tanúsít, küzd a népgazdasági, a csoport- és az egyéni érdek összhangjának érvényesítéséért. A FÜGGETLENÍTETT PÁR1TITKÁROK munkakörülményei között nagyok a különbségek. Nagyban különböznek a szövetkezetek eredményei, a tagság összetétele, a pártszervezet létszáma, stb. De bármilyen körülmények között is dolgoznak, túlnyomó többségük igyekszik a lehető legjobban elegei tenni felelősségteljes megbízatásának. M. S. nek még ez is? Ezt gondolta. Sokáig forgatta a papírlapot és jelentőségteljesen megjegyezte: „Azt is írd oda. igazolt tulajdonosa átveheti. . A buszmegálló alumínium táblájára ragasztotta az asz- szony a papírt. Közben a ház lakói kíváncsian nézték ügyködését. Azt gondolták. Kovácsék már megint cserélni akarják a lakást. Egy jó humorú férfi az ötödikről azt tanácsolta: „Tudja mit, asz- szonyom, vegyen ki egy nap szabadságot és álljon ki a buszhoz a táskával...” Az asszony kényszeredett mosollyal köszönte meg a tanácsot. Másnap a munkahelyéről felhívott néhány iskolát. A könyveken, füzeteken ugyanis nem talált nevet, sem az iskola címét, semmi nyomot. De a könyvek, füzetek azt sejtették, valamilyen gépészeti iskolába járhat ■ *ásk gazdája. Az egyik i . í pe dellusa, vagy tanára — ngm mutatkozott be — azt tanácsolta, vigye a táskát a buszöt világrész csaknem ötven országában ismert, egyik legnagyobb megyei üzemünkbe, a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárba látogatott kedden délelőtt az a szovjet pártmunkásküldöttség, amely az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának meghívására érkezett hozzánk. A delegáció tagjait elkísérte Koncz Károly, a megyei párt- bizottság osztályvezetője és Novak Sándor, a nyíregyházi járási pártbizottság titkára. A nagyarányú rekonstrukció után méreteiben is jelentősen megnőtt gyár bejáratánál az érkező vendégeket Szabó Mihály, az Alkaloida pártbizottságának titkára és Szabó Pál gazdasági igazgatóhelyettes üdvözölték. Ezt követően kölcsönös eszmecserére, majd üzemlátogatásra került sor. A munkássá nevelés feladatai A Szovjetunió Kárpátontú- li területének pártmunkás- delegációja szabolcs-szatmári látogatásai során elsősorban a megye pártszerveiben és pártszervezeteiben végzett munkával, valamint az ipari és a mezőgazdasági üzemekben tapasztalható pártmunkával ismerkedik. Ez adta a keretet ahhoz a véleménycseréhez, beszélgetéshez is, amelyet a vegyészeti gyár illetékes vezetőivel folytattak megérkezésük után. Szabó Mihály, a gyári pártbizottság titkára találóan jegyezte meg tájékoztatója mottójaként. hogy az Alkáloidá- ban a pártmunka szorosan Összefügg ázzál a nagymérvű fejlesztéssel, amely az utóbbi időben náluk tapasztalható. — A nemrég végrehajtott több száz milliós rekonstrukció eredménye például az is. hogy két év alatt ezerrel többen dolgoznak az üzemben. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a dolgozók jelentős része a mezőgazdaságból, a háztartásokból, vagy közvetlenül az iskola padjaiból lépett át a gyár kapuján, akkor nyomban kitűnik, hogy a nálunk dolgozók többségét még nem tekinthetjük a szó teljes értelmében „munkásának, s hogy a termelési feladatok mellett sok nevelési tennivaló is hárul ránk. Máris adott volt a legfontosabb kérdés: mit tesznek az Alkaloida kommunistái, a pártalapszervezetek és a állomásra. Az asszony hiába érvelt, hogy a táskát nem a buszon találta, hanem a megállónál, a földön... A komótosan, oktató hangon magyarázó iskolai ember részletesen elmesélte; ő is így járt egyszer... Végigtelefonálta az iskola-, kát, kollégiumokat. Érdeklődött néhány pedagógus ismerősénél is. Munkahelyén már msolyogtak, amikor ismét elkezdte a telefonálást. Főnöke gúnyosan megjegyezte: ha ekkora energiát fektetne a hóvégi kimutatásoknak, bizonyára nem kellene otthon is folytatnia a statisztikai táblázat ellenőrzését. A táska egyre jobban útban volt otthon is. A férje megjegyezte, hogy dohos szag árad a táskából, le kellene vinni a pincébe. A gyerekek szívesen használták alkalmi lépcsőnek, hogy jobban elérjék az előszoba fogast. Egye "ül a nagyrrnnv: védte a menye buzgalmát és drukkolt, hogy megtalálják a táska feledékeny gazdáját. Minden este újabb cédula került a pártbizottság azért, hogy az ott dolgozó csaknem kétezer ember mindegyike elegendő ipari üzemi tapasztalatra tegyen szert, hogy a tegnap még gyárat csak kívülről látók mielőbb öntudatos, fegyelmezett munkásokká váljanak. Kikkel erősödik a párt ? Nyomban kitűnt: az utóbbi néhány évben — éppen akkor, mikor a fejlesztések miatt tengernyi teher nehezedett az Alkaloidára — tovább erősödött itt a pártélet. Amíg 1970-ben még csak egy alapszervezet működött 150 taggal, addig jelenleg 10 alapszervezetben 290 kommunista dolgozik. Ebből az is kitűnik, hogy a kisebb közösségek alaposabb munkát tudnak végezni, jobban ismerik és értik tennivalóikat. A szovjet vendégek azonban kíváncsiak voltak a tetszetős számok mögötti részletekre is. Például arra: kikből tevődnek ki az új párttagok; milyen a nők és a fiatalok aránya a pártszervezetekben, s arra, hogyan alakul a párttagok szakmai és általános műveltsége? Válaszában a gyári párt- bizottság titkára nem szépítette az eredményeket: — Fő törekvésünk, hogy az új párttagok elsősorban a munkások közül kerüljenek ki, s jelenleg az ő arányuk 58 százalék, de e tekintetben még bőven van tennivalónk. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy az Alkaloidában a termelést közvetlenül irányító műszakiak is szép számmal vannak: közülük is többen vállalják ma már azt a pluszt, amely a párt tagjaira jellemző. Aztán tovább: a párttagok több, mint kétharmada 30 éven aluli és a 290 kommunista 30 százaléka nő. A pártszervezetek erősségét jelzi az is, hogy a tagoknak több, mint a 40 százaléka minimum érettségivel rendelkezik, igen sokan végeztek párt- iskolát, harmincán marxista-leninista esti egyetemet. Gonil: az üzem- és munkaszervezés Amikor Szabó Mihály arra tért ki, hogy az üzemben csaknem száz, egyetemet végzett diplomás dolgozik, Vas Emílián Vasziljevics, a munkácsi városi pártbizottság első titkára nyomban közbevetette: hogyan tudnak egy faluba ennyi mérnököt „szerezni” és egyáltalán miként buszmegálló táblájára, mert ismeretlen „tettesek” folyton letépték. Az első doboz andaxin, az első hevesebb családi perpatvar, a tizenötödik telefon, a harmincadik szóbeli érdeklődés után kezdett igazat adni a szomszédnak, aki azt mondta: „hagyni kell. Akkor tért vissza a már- már elszálló reménye, amikor egy este csengettek. Pöttöm borzas hajú fiú állt az ajtóban. Megfeledkezett a férj intelméről, sietve hozta a táskát. A fiúcska szeme felcsillant. Ez volt a gazda leg- igazabb vallomása, a jogos tulajdonos öröme... Az asszony gyámoltalanul állt az ajtóban üres kézzel. Nem is tudja örüljön-e. . . Számára ez a táska több volt annál, mint amikor bizonytalankodva elindult, hogy íondjaiba vegye. Nem is táska volt — töprengett —. hanem egy tükör. Az emberek elé tartotta és azok megmutatták magukat. Pa« Géza gondoskodnak itt a szakmunkások utánpótlásáról? A válasz: akik eddig jöttek, főként azért maradtak Tiszavasváriban, mert lakást kaptak. Aztán a munka if szép. Jelenleg a gyár tanulmányi szerződéseket köt egyetemi hallgatókkal, olyan szakosokkal, amilyen mérnökökre majd szükség lesz. „Természetesen az ezután érkezőknek is kell a lakás, amiből sajnos nálunk is nagyon kevés van.” A vállalat amit tud, megtesz: a dolgozók közül néhánynak — szövetkezeti lakásokhoz — 10—20 ezer forint támogatást ad, amit egy bizonyos idő eltelte után nem kell visszatéríteni. Megoldották helyben a szakmunkás- képzést, akik náluk gyakorolnak, szívesen is maradnak. De a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a munkások megtartására, a munkásvédelemre. a jövedelmek növelésére, hiszen a közelben jelentős ipari bázis fejlődik (Leninváros), amely nagyon sok embert elcsalogathat tőlük. A kötetlen beszélgetés során szóba hozták még, hogy a szakszervezet mellett a pártszervezetek is nagy gondot fordítanak a munkaversenyre. a szocialista brigád- mozgalomra. Tavaly a munkaverseny során 5 millió többlettermelést teljesítettek a dolgozók, az idén már 7 és fél milliót vállaltak és az év eddigi részében becsülettel teljesítették is. ötvennégy szocialista brigádjukban 650 dolgozó teljesíti a magasabb követelményeket. Kitűnt a tájékoztatóból az is, hogy most a pártmunka főleg az üzem- és a munkaszervezés korszerűsítésére irányul. „Nem titkoljuk, soly- még a tennivaló, korántsem aknáztunk még ki minden lehetőséget. Részletes terveket készítettünk e feladat megoldására.” Miután a beszélgetés résztvevői tüzetesen megtárgyalták a pártszervezetek, a pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkamódszerét, s azt. hogy a pórtélét irányítói miként informálódnak a dolgozók véleményéről, hogyan értékesítik javaslataikat — a delegáció tagjai a dolgozókat közvetlenül is érintő témák felől is érdeklődtek. Szváricsevszkaja Halina lllinicsrm. a huszti járási pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője és Bilej Mihail Mi- hajlovics, a Kálniki Állami Gazdaság pártbizottságának titkára afelől érdeklődtek, miként gondoskodik a gyár a a dolgozók pihenéséről? A válasz esak részben volt megnyugtató: nyaranta bérelnek szobát a Balatonnál, Tapolcán és Szoboszlón, kapnak szakszervezeti beutalókat is, de nincs még saját üdülője az Alkaloidának. Aztán szóba hozták a kereseteket, érdeklődtek, milyen lehetőség van ezek növelésére. Érdekelte őket a munkavédelem, a munkásellátás, s több olyan kérdés, amely az itt dolgozók munkakedvét, hangulatát nap mint nap befolyásolhatja. ★ A Kárpátontúli pártmunkásküldöttség az eszmecserét követően Szlávik László fejlesztési főmérnök és Valo- vics Gyuláné főosztályvezető kalauzolásával megtekintette a gyári múzeumot, majd az üzemrészeket keresték fel. A vendégek délután a Rakamazi Cipész Szövetkezetbe látogattak. A. & EGY TÁSKA
