Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

mi. #. t mat Munka mellett tanulni „Felkérjük a község lakóit...“ Jegyzetek Nyírtass változásairól MÉG HOSSZÉ IDEIG LESZNEK fiatalok és idő­sebbek, akik valamilyen ok­ból nem végezték el időben az iskolai tanulmányaikat, vagy később döbbentek rá, hogy a megszerzett tudás kevésnek bizonyul. A fel­nőttek munka melletti ta­nulása megyénkben különö­sen izgalmas, mert a lakos­ság általános iskolai végzett­sége alacsonyabb az országos átlagnál. Az érettségivel, felsőfokú végzettséggel ren­delkezők aránya is kisebb, mint más megyékben. Ez önmagában természe­tesen nem jelenthet rangso­rolást, a megye műveltségi mérlegének még sok összete­vője van. Annyi azonban tény, hogy megyénkben je­lenleg is magas azoknak a fiataloknak a száma, akik a tanköteles időben — kü­lönböző okok miatt — nem végzik el az általános is­kola nyolc osztályát. A hiá­nyos végzettségű, zömében segédmunkásként elhelyez­kedő fiatalok nagy száma és az idősebb, de még tovább­tanulásra képes dolgozók magasabb műveltségének elő­segítése az átlagosnál tía- gyobb feladatokat ró a me­gye oktatási szerveire, tan­intézeteire. Még az elmúlt tanévben részt vettünk egy rendhagyó „szülői” értekezleten, ahol az iskola padjaiban gazdasági, párt-, tanácsi, társadalmi ve­zetők ültek. A téma nem volt új: hogyan teremthet­nének kedvezőbb feltételeket a dolgozók továbbtanulásá­hoz, a hatékonyabb anyagi és erkölcsi elismeréshez. A tanuló felnőttek leggyakoribb panaszai ezek voltak: egyes helyeken nagy tortúrák után engedélyezik a továbbtanu­lást, csak olyan képzéshez já­rulnak hozzá és adnak ta­nulmányi szabadságot és egyéb kedvezményt, amely az üzem, a munkahely szempontjából közvetlenül fontos. Gyakran van vita a törvényben előírt tanulási kedvezmények megadásával. Néhány munkahelyi vezető_ úgy adja a törvények ked-’ vezményeket, mintha kegyet gyakorolna, személyes jócse­lekedetnek tünteti fel azo­kat. A muifka mellett tanuló felnőttek egy része anyagi­lag is károsodik; a tanulás, a konzultációk és vizsgák miatt kieső napok érzéke­nyen érintik őket prémium­osztáskor. nyereségrészese­désnél. Általános igény volt, hogy a munkahelyek mara­déktalanul tegyenek eleget a törvények írott és íratlan szellemének, anyagilag és erkölcsileg jobban ösztönöz­zék a dolgozókat a hiányzó általános és szakmai képzett­ség megszerzésére. A GONDOK MEGLEHE­TŐSEN ISMERŐSEK. A felnőttek továbbtanulása az utóbbi években erősen visz- szaesett. Ebben a munkahe­lyi közvélemény, az ösztönző vagy visszahúzó tényezők játszanak döntő szerepet. Néhol megkérdőjelezik a to­vábbtanulás értelmét, egyes helyeken nincs rangja a megszerzett nagyobb tudás­nak. Nem lesz tőle vastagabb a boríték, magasabb a beosz­tás. S akik nem éreznek elég erőt és kitartást, vagy bele­fáradnak a munka melletti tanulásba, környezetüktől olykor nem buzdítást kap­nak, hanem ilyenféle fel­mentést: a tanulás helyett inkább nézz valami jó kis fusi után, jobban megéri...” Valóban jobban megéri-e elfecsérelni az éveket, elfoj­tani a tudás iránti szomjú­ságot? Erre azok a né­hány éve még segédmunkás­ként, ma pedig szakmun­kásként dolgozók válaszol­hatnak. akik a nagyobb tu­dás birtokában találták meg a hétköznapi munka szépsé­gét, izgalmát. De folytathat­nánk a szakmunkásból lett technikussal, mérnökkel... Említhetnénk azokat is, akik nem a magasabb beosztás, a nagyobb fizetés miatt tanul­nak, hanem belső igényből. Maradnak a helyükön, de tá- gabb szemmel fogják fel környezetük munka és egyéb gondjait, feladatait. Gazda­gabbak lettek. Nem egv gondosan őrzött oklevéllel. hanem valami mással, amit a bizonyítványok, diplomák nem fejezhetnek* ki. Ma még nem mindenki találja meg a hajlama, ked­ve és a jövője szerinti leg­kedvezőbb tanulási formát. Vannak, akik divatból irat­koznak be egy-egy tanfo­lyamra, iskolai levelező vagy esti oktatásra. Mások nem ismerik eléggé a választott tanulás nehézségeit, sem önmaguk képességeit. Me­gyénkben néhány hónapja megkezdte munkáját a pá­lyaválasztási tanácsadó állo­más. De a felnőttek tovább­tanulásának irányítására, a „pályakorrekciókra”, a zökkenőmentesebb munka melletti tanulásra még jó ideig nem lesz külön intéz­mény. A JÓ MUNKAHELYI KOLLEKTÍVA, az emberileg bensőséges vezetői és mun­A Szaboles-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának íiatórozata érielmében 1973. január elsejétől újabb községek kapnak jogot első fokú iparhatósági feladat el­látására. Az újabb községek: Cégénydányád, Csaholc. Pe- nyige, Nagyszekeres, Fúnyes- litke, Nyírtass, Tuzsér, Nyir- mihálydi, Nyírvasvári, Pe­nészlek, Encsencs, Pócspetri. Baj, Kótaj. Csaroda és Tisza- kerecseny közös tanácsai. Ez­zel lényegében a megyében végiehajtják azt a kormány­rendeletet, amely a megyei tanácsok végrehajtó bizottsá­gait feljogosítja arra, hogy a nagyobb községek szakigaz­gatási szerveit — ahol a fel­tételek megvannak — erre a ka társi viszony lehet a leg­jobb segítőtárs, az ésszerű­en megválasztott tanulásra ösztönző munkahelyi légkör. Igen jelentős a párt Köz­ponti Bizottságának határo­zata az állami oktatás to­vábbfejlesztéséről, amelyben helyet kapott a dolgozók munka melletti szervezett tanulásának, továbbtanulá­sának ügye is. „Növelni kell a munka melletti tanulás tár­sadalmi megbecsülését. Meg­felelő erkölcsi ösztönzéssel, az érvényes munkaügyi sza­bályok módosításával is elő kell segíteni a dolgozók mun­ka melletti tanulását.” A megfogalmazás egy sor feladatot takar, amelyet az állami oktatási szerveknek kell megvalósítani a felnőtt- képzés érdekében. A dolgo­zók általános iskolájának tananyagát szakmai ismere­tekkel igyekeznek összekap­csolni, s az e fokon tanulók majd tanulmányi szabadsá­got kapnak. Minden iskolai fokozatban szorgalmazni szükséges a rugalmasabb és kötetlenebb formákat, az ön­álló ismeretszerzést, biztosít­va a vizsgára való jelentke­zés lehetőségét. A szakembe­rek iskolán kívüli tovább­képzéséért a munkáltató­üzemek a felelősek, s ehhez az oktatási intézményeknek is nagyobb segítséget kellene adniok. MEGVANNAK AZ EDDI­GINÉL NAGYOBB FEL­ADATAI a munkahelyeknek, az iskoláknak, a különböző kulturális intézményeknek, amelyek együttesen tehetik eredményesebbé, sikeresebbé a munka melletti tanulást. Egyúttal olyan közhangulat és légkör megteremtését, amely visszaadja a munka melletti tanulás táisadalmi rangját, megbecsülését. Ezért a munkahelyi vezetés és a kollektíva tehet a legtöbbet, hogy a párt- és állami szer­vek továbbtanulásra serken­tő határozatai mindenütt meg is valósuljanak. Páll Géza feladatra kijelölje. A vb ezt a munkál még a rendelet meg­jelenését követő évben, 196)- ben megkezdte. amikor is február elsejével 14, majd jú­lius elsejével újabb 42. és 1972. január elsejétől 28 köz­ségi tanács vb szakigazgatás’ szervét jelölte ki első fokú iparhatósági jogok ellátására. A községi tanácsszervei- hatósági feladat- és jogköré­nek szélesítésében történ! újabb lépés azt jelenti, hogy Szaboles-Szatmár megyében január elsejétől már iparjo­gosítvány kiadásának és egyéb, iparhatósági ügyekben helyben döntenek. Az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket mindenütt bizto­sítják. — Hogy élünk? Ki hogy! Van aki új házat épített, olyan kerítés van a háza előtt, hogy a falu túlsó vé­géről is megbámulják és a bankban alig tudják hová írni a betett összeget. Aztán olyan is van, aki jól keres, de semmit nem tud felmu­tatni. De erről a kocsmárost kérdezze meg! A kocsma zárva van. Kiss László, az italbolt vezetője otthon dolgozik, azért — ha nehezen is — elmondja ami­re kíváncsiak vagyunk. Ugyanazok az urcok — Tíz éve ugyanazokat az arcokat látom! Ott vannak este, reggel, hétköznap, va­sárnap. Ok aztán nemigen haladnak ötről a hatra. Pár évvel ezelőtt vettem egy Pannóniát. Még akkor elég kevés volt belőle a faluban. Azt mondja az egyik állandó vendégem, hogy honnan te­lik nekem ilyen drága ma­sinára? Csak annyit vála­szoltam neki, hogy számolja össze azt a pénzt, amit reg­gel, meg este ittliagy a kocsmában, egy év alatt ő is megvehelné. Amit Kiss László elmon­dott, nem a község egészére értette, csak a lakosság 8—10 százalékára. És hogy élnek a többiek? Tizenhétszer hatméteres a község központjában nemrég átadott vegyesbolt. A tűtől, cérnától az élelmiszereken, konfekcióárukon keresztül a motorkerékpárig és az olaj- kályháig minden megtalál­ható. A bolt vezetője éppen egy listát készít: mit ren­deljen, mert sok minden gyorsan fogy. — Készételekből. húshoz való tésztákból kell a leg­többet rendelni. Az asszo­nyok közül is sokan a me­zőre járnak, nincs idő a hosz- szú főzésre. : Megveszik a pörköltet, sóletet és néhány pere alatt kész a vacsora. A piperecikkeket nézeget­jük. Azt mondja a boltve­zető, hogy nem is ismerik a mosószappant, mert még senki nem kereste. Ha vi­szont a tévé reklámoz egy újfajta mosószert, három nap sem telik el. máris ke­resik. Fogkrémből minden rendeléskor hozatni kell, azt mondja: iti mindenki fogat mos! A nagyobb darabok kö­zül csak nagyjából tudjuk összeszámolni mennyit ad­tak el: 11 hűtőszekrényt, 20 televíziót, 25 táska- és zseb­rádiót, rengeteg modern bú­tort. A második lelek — Kik vásárolnak? Fiata­lok, fiatal hazasok. Az volt itt a divat, hogy a fiatalok­nak már a házasság előtt felépítették a hazat, mikor megvolt az esküvő, már az újba mentek. De ez már csak volt — mondja el köz- bevetőleg Szilágyi József tanácselnök. Aztán az okot is elmondja: két telke nem lehet senkinek, pedig legalább 200 foghíjas telek van a községben, és a házasságkötések száma is eléri évente a harmincat. Aztán még azt is hozzáteszi, hogy ebből 7—10 között van a társadalmi esküvő. Ebben az évben is völt már: Tolvaj József és Veres Sára. aztán Balogh József és Kászi Zsu­zsanna tartott KISZ-esküvőt. Járjuk az utcákat. A tej­bolt előtt Mányik Györgyné, a bolt vezetője mondja el. hogy havonta 80—100 ezer forintos forgalma van (csak hasonlításképpen: az ital­boltnak, amiről szó volt, havi 100—120 ezer) és hétfő kivételével szinte mindig sorban állnak a tejért. A község hivatalsegédjét otthon találjuk. Szabadságon van, éppen építkezik. 18 éve járja naponta a közsé­get, dobbal, vagy éppen fel­szólítással, idézéssel. Míg végigmegy a kacskaringós utcákon, sokan megállítják: Jani bácsi, az éjjel a szom­széd tehene legázolta a kertben a tengerit, mit csi­náljunk? De tőle kérdezik azt is, hogy miért nem fúr­nak még egy kutat valame­lyik utca végére, akkor nem kellene olyan messzire men­ni a vízért. Tőle, Takács Jánostól is a falu fejlődéséről érdeklő­dünk. Nincs könnyű dolga, hiszen mindent lát és minden­nap, neki nem tűnik újnak az, amit a ritkábban erre já­rók rögtön észrevesznek. Milliós tal.arékbetét — Hát itt van például a doboiási szöveg. Régen úgy kezdtük: hogy felszólítom, vagy utasítom a község la­kosságát...! Most? Felkérjük a község lakóit...! Vagy pél­dául, amikor korábban fel­olvastam a levelet, mindenki befelé ment a kapun, most meg Korbefog,lak. érdeklőd­nek, hogy mi volt a vb-tilé­sen. miről tárgyaltak teg­nap olyan sokáig a tanács­tagok. A hivatalsegédi munka árnyoldaláról is szó esik. Mert ott van például az adófizetés. Ha valaki nem fizet, a hivatalsegéd viszi a felszólítást. — Szerencsére nincs ilyen problémám. Akad egy-két ember, aki megfeledkezik, aztán van néhány család — idős, járadékosok — akiknek elég nehéz kifizetni. Azért mindig egyenesbe jövünk, még hangosan sem kell be­szélni. A íanácsházán a betétál­lományról érdeklődünk. Mondják, hogy a postán kö­zel hatmillió, a nemrég meg­nyitott takarékszövetkezet­ben is meghaladja a félmil­liót. Ezekben persze nincse­nek benne a gépkocsi-nyere_ ménybetétkönyvek, pedig abból is van jó néhány a községben. Ez nagyon szép összeg egy 2700 lakosú köz­ségben. Jó keresetet biztosit az állami gazdaság, de évről évre növekszik a termelő- szövetkezetben dolgozó tagok jövedelme is. Vajon ilyen arányban nő-e a lakosság igénye a művelődés, a kul- turálódás területén? — Azt nemigen tudjuk pontosan lemérni, hogy ki mennyi könyvet vesz, hiszen a könyvek nagy részét nem itt a községben vásárolják a* emberek. Van könyv a ve­gyesboltban, van könyvbizo­mányosunk. de én magam is Kisvárdán. Nyíregyházán ve­szek legtöbbször. Azért mon. dók egv példát: amikor meg­jelent az Uj magyar lexikon, ötven darab kelt el belőle. Van egy 4500 kötetes könyv­tárunk, ahol a múlt évben 664 beiratkozott olvasó volt. Igaz, a legtöbbet a diákok — középiskolások is — köl­csönöznek. de azért sokszor kérnek olvasnivalót a szüle­iknek is. Vagy ott van Csuka Miklós bácsi, tsz-nyugdíjas. ő a leggyakoribb vendégünk. De megtelik a kultúrház egy író-olvasó találkozón, egy TÍT-előadáson és tálán a já­rás egyetlen községében sincs annyi televízió, mint itt, Nyírtasson — mondja Nagy István pedagógus, a községi könyvtár vezetője. A történelemből Nyírtass — a néphagyo­mány szerint — Thass hon­foglaló vezérről kapta ne­vét, aki itt vásárhelyet ala­pított, A Zichy-okmánytAr szerint „Thossu-Vásárhely”, 1324-ben „Thoos", majd Thas. aztán Thaas lett a ne­ve és a falunak 1848-ig pal­losjoga is volt. A község földbirtokosaitól hél kas­télyuk maradt öröksé­gül. Most az állami gaz­daság központja. iskola, tanácsháza, kultúrház van bennük és egykori uraik he­lyett a község minden la­kójának „szabad a bejáras”, A környékükre épített laká­sok pedig szebbek, néhol na­gyobbak . mini a község földbirtokosaié voltak. Van mibő), hiszen tavaly 77 forin­tot ért egy munkaegység ab­ban a tsz-ben. amelynek elődje már 1919-ben megala­kult, amelyet a felszabadu­láskor id. Onder Ferenc új­raszervezett és amelyik a la­kosság felének biztos megél­hetést nyújt. Igaz, még mindig 2(M) kö­rül van azoknak a száma, akik eljárnak dolgozni, de négy éve még 280-an vohak. és az is igaz, hogy a két italboltban és a presszóban hárommillió körül van az évi forgalom. De van 350 televízió, mozi. ifjúsági klub, egyre többen tanulnak to­vább és 40-ről 60—65-re emelkedett a születő gyer­mekek száma. Igaz, több kövesútra. járdára, kútra lenne szükség, de az is igaz, hogy 250 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói az óvoda épí­tésénél. Mert az igényekkel együtt nőtt a tenni akarás. Balogh József SZÁZ KÖZSÉGBEN Helyben infcz.k az iparhatósági ügyel el Hallania Erzsébet: CIPÖELÉGI A Egy hétköznap délelőtt ült ki a kirakatba a Cipő. Fajtá­ja büszkesége volt. Meleg meggyvörösben ragyogott. A többi cipő úgy kuporgott az árcéduláján, mint a bizonyta­lan szobrok a talapzatukon, de ez nem. Ez lebegett a leve­gőben, s mögötte, mintegy mellékesen, hanyag elegan­ciával. ott lebegett az árcédu­lája is. Az is olyan volt, mint egy diszkrét suttogás, pár forint választotta el az ezrestől. Csodáltam még egy kicsit a cipőt. Műalkotás volt. És közkincs volt, azért ragyo­gott csorduló meggyszíne az üveg mögött, hogy elringassa egy-egy pillanatra a szívün­ket. Az élet rohanása közbei: megpihenő járókelő szívét, Egv rövidlátó nő is érkezett lesvökerezett a lába. nyombaj a Cipőre nézett. Közelhajol az üveghez, úgy olvasta el a lebegő árcédulát. Oh. mirm — mondta a rövidlátó nő, « ebben a nyögésben tengem ■ élettapasztalat és megbékélés zengett. Később megfeledkeztem a cipőről. Mígnem kora délután, a lejtős utca sarkán kibújva — ott jött velem szemben. Villan a poros aszfalton, mint az érett húsú meggy a faleve­lek között. Karcsú bokában, napsütött térdben és falatnyi szoknyában folytatódik. Lent. a piszkos földön mászkál a Cipő, ez a méltatlan műalko­tás... A csinos lányka meglebeg­teti 'hajfüggönyét és kacag. Egy nagvtáskás másik mond valamit neki és ő is kacag Hátraszólnak az utánuk jö­vőknek és azok is kacagnak. 3 e vidám kamaszlány csa- oatban csupa csinos, csatos. cipő, vastag sarkú cipő, lef- íentyűs cipő. labkeipó. új cipó. Az élen a falatszokn vS­sé, az a legeslegújabb. S ekkor — roppant sema­tikus képzettársításként — fölmerül az emlékezetemben egy másik cipő. Egy gombos barna fél. Öröklött, vagy használtan vásárolt cipő volt. s ott, ahol a kisujjat kelleti védenie, mind vékonyabbá és vékonyabbá vált a bőr. De a rést nem lehetett rögtön meglátni, és a cipő — közön­séges fűző helyett — parányi gombbal csukódott, bőre pe­dig egyenesen bársonyos volt. Én annak éreztem. Akkor már gimnazista voltam, mer* emlékszem, hogy a gimnázi­umhoz vezetett az az út, ame­lyen a tócsákat kerülgettem gyönyörűszép gombos, barn’ félcipőmben... S miközben e/. az e!5’iku időzavar teljesen elhatalma­sodik rajtam, a sors összehoz egy nőismerősömmel. Túl jár a negyvenen, de csinos, jólöl­tözött és ugyancsak csinos ka­maszlánya van. Nekiszegezem a kérdést: — Vissza tudnál emlékez­ni, milyen cipőd volt tizenhat éves korodban? A nő először lebiggyeszti a száját, sematikusnak és fö­löslegesnek tartja a kérdést. Ráadásul hirtelenjében nem is tud olyan messzire vissza­emlékezni. Némi sürgetés után egyszer csak elváltozó' az arca, oldódik, kiderül. —■ Hogyne emlékeznék! mondja végül boldogan. — . háború után nemigen voT ilyen, hogy cipő... Rongyból, vászonból varrt, kötött pa­pucsban jártunk... De az én édesapám, az nagyon ügyes ember volt! Tudod, aranyke­ze volt neki! Szerzett vala- honnét ilyen fecni bőrdarabo­kat, ni! És faragott talpat fá­ból. De nem akármilyent, ha­nem szép kerek orrút, két részből, úgy hogy még hajolt is az a fatalp! Arra szögezte rá a bőröket. Olyanforma volt, mint manapság ezeken a drága sarukon, kicifrázta- lyuggatta a bőre,síkokat... Jaj. te, hogy én milyen büszke voltam a cipőmre! Nem klumpa volt ám, hanem amo­lyan szandálféle... Hogy iri­gyeltek a lányok! Emlékszem, volt a faluban egy lány... Állunk ott a napsütötte ut­cán és ki-ki a maga hajdani' büszkeségére gondol. Én a gombos félre, ő a bőrfecnik-, bői gyártott fatalpura. Egfl boltajtón frissen pörkölt kávé illata árad ki. A napsugarak vakítóan villannak az autó­lámpákon. szélvédőkön. Két motorzaj között hallani, hogy valahol búg egv ventillátor. Miniszoknyás ifjú anya ma­gas kocsiban alvó gyereket i tol és kö-Ur-i málnafagylaltot nyalogat. Szívfájdítóan mai pillanat. Az élet mindenkori kedves külsőségei, gondolom. Nincs ennek a dolognak tanulsága az égvilágon semmi. — Mennyire sajnálom, hogé nincs meg! — sóhajt mellet­tem ez az asszony, akiről sen­ki sem hinné, hogy klumpák­ban és bocskorokban járt va­lamikor. — Megmutathatnám Klárikának... tudod, az ember csak rohan és rohan és köz­ben beszél összevissza és nem is gondolja, hogy... — a befejezetlen mondat romjai fölött legyint egyet és azt mondja: — gyere, együnk egy fagylaltot! Elégia, gondolom magam­ban, legalább egy röpke elé­gia a hajdani klumpák, pan­tos fapapucsok, házilag gyár­tott bocskorok, zsibogón vá­sárolt gombos cipők, lötyögő- billegő magas sarkú cipők, ki­dőlt oldalú cipők, megfolto­zott cipők, lyukas talpú ci­pők, kislányálom cipők és soha meg nem kapott epük irdatlan sírhalrna fölött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents