Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

4 oldal' i^5. siéí>fei«feéf lé Szülők fóruma Tanuláslélektanról A fiatal és felnőtt diákok világában az ősz je­lenti a tanulás újrakezdésének időszakát. Érdemes tehát abból a hatalmas ismeretanyagból, amit „tanu- laslélektan”-nak neveznek, néhány apró mozzanatot felvázolni, hogy könnyebb és hatékonyabb legyen a ta­nulás. AZ EMLÉKEZET RAKTÁROZÁSA Biztosan ritkán gondolunk arra, hogy mi történik a gyermek agyában, amikor a betűvetés és az olvasás tudományát elsajátítja. Voltaképpen a tanulás nem más, mint emléktárolós agyi idegsejtjeiben. Az ol­vasni tanuló gyermek a két keresztbe rakott vonal, az X betű láttán megjegyzi, hogy ez az X hanggal azo- nos. A látott betű és a hallott hang tulajdonképpen nem más, mint a környező világ fizikai hatásainak szemünk és fülünk révén való érzékelése. Ha tehát olvassuk a „Talpra magyar”-t, akkor — miközben a leírt szavakat látjuk — valahogyan képzeletben a ki­ejtett hangokat is halljuk. Történik ez azért, mert ta­nulás közben az olvasott szöveg és a hallott hang azonosítását sajátítjuk el. Egész sor tapasztalat szól amellett, hogy a gyer­mekkori élménygazdagság, az érzékszervi benyomá­sok sokasága jótékonyan hat a későbbi években a ta­nuláskészségre. Ezért tanulnak általában gyorsabban és jobban azok a gyermekek, akikkel kiesi korukban többet foglalkoztak. TANULÄS kedvvel Ősi megfigyelés, hogy a lelkesedéssel, jókedvvel végzett munka gyorsabban készül el és eredménye­sebb, mintha ugyanazt kedvetlenül, vagy unalommal végeznék. Ugyanez érvényes a tanulásnál is. Ha vala­mire különösen kíváncsiak vagyunk, ha érdekel ben­nünket, akkor hallatlan gyorsan történik az anyag megismerése, és rögzítése. Az pedig, hogy kit mi ér­dekel, nem véletlen és nem sorsszerű. Jórészt a szü­lőkön, de még inkább a pedagógusokon múlik, hogy kedvet ébresszenek a tanulással, illetve egy meghatá­rozott tantárggyal szemben. A diák, akinek felkeltet­ték az érdeklődését és mohón vágyódik bizonyos is­meretek birtokába jutni, játszva, könnyedén, minden nehézség nélkül tanul. CUKOR, VAGY OSTOR A kedv, az érdeklődés felkeitése meggyorsítja és megkönnyíti a tanulást. Fordítva: az oktalan bünte­tés, az értelmetlen szigor — és nem ritkán a hagyo­mányos feleltetéssel egybekötött nem éppen meg­nyugtató élmény komoly gátat jelenthet a tanulás­ban. A sikertelenség, a szidalmazás, s az ettől való félelem hallatlan mértékben leronthatja a diák ön­bizalmát. Az így kialakuló kisebbségi érzés egyenesen kerékkötője lehet minden eredményes tanulásnak. Fordítva; egy-egy. szülői biztatás, tanári mosoly vagy éppen dicséret olyan rejtett értékeket hozhat felszín­re a diákban, amelyek az ilyen érzelmi-emberi segít­ség nélkül sosem kerültek volna elő. Mindebből kö­vetkezik, hogy a tanulás nem egyszerűen emlékké­pek rögzítése az agykéregben, hanem a mindenkori érzelmi, hangulati állapotunk függvénye is. VILÁGOSSÁG, csend, rend A gyermek, vagy felnőtt diák tanulásának hatás­foka a tanuláshoz fűzött kedven, az ismétlések szá­mán kívül még sok tényezőtől függ. Az első és leg­fontosabb a rendezett környezet. Aki rendszeresen ta­nul, annak legyen valahol, a lakás valamilyen zugá­ban állandó helye, ahol elrakja holmijait és ahol zavartalanul dolgozhat. A rend mellett a tanuláshoz jó világítás is kell. A természetes fény lehetőleg közvetlenül világítsa meg a könyvet, vagy a füzetet, a mesterséges fényt pedig irányítsuk úgy, hogy ugyan­csak élénk fényt vessen a könyvre. Tehát látóterünk­nek le kell szűkülnie ahhoz, hogy figyelmünket össz­pontosíthassuk. Egyenesen esztelenség intenzív tanu­lás közben lemezjátszót, magnót, vagy rádiót böm- böltetni. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy telt gyomorral nem lehet tanulni. Az iskolából hazatért diák ebédje után játsszon legalább egy órát és csak akkor kezdjen el tanulni. Igaz, a fordítottja is igaz: éhség állapotában sem jó tanulni. Egymagában ezért is kívánatos, hogy a diák iskolába indulás előtt bő, kiadós reggelit és ennek keretén belül valamilyen fe­hérjét; húst, tojást, túrót, vagy tejet is fogyasszon. A tízóraira fogyasztott tejnek nemcsak az egészséges. testi fejlődés miatt, hanem a tanulás hatásfokának javítása miatt is különös jelentősége van. Megerőlte­tő tornaórák után legalább tízperces pihenésre van szükség ahhoz, hogy eredményes és nehéz szellemi munkát végezhessünk. Dr. Szendéi Adam FIATALOK 5S FIATALOK HU FIATALOK FIATALOK 10! FIATALOK TÖRD A FE IED! Rókából nem lesz tyúk Vizszinles: 1. Fahulladékból készített bútorlemez. 6. Nikkel vegy- jele. 7. Nyit. 8. ÜA. 9. Tibe­ti gyapjas szarvasmarhafaj­ta. 11. Bőr, szén, foszfor vegyjele. 13. Kortyolnivaló: 14. E pillanatban. 16. Női öl­tözködési kellék. 18. Téli­sport. 20. Megfejtendő (a függőleges 6. folytatása). 21. Istálló. 22, Női név. 24. Ne­hézipari városunk. 25. Gizella becézve. 27. Árok betűi ke­verve. 28. Vissza: kicsi Va­léria. 29. Nátrium, nitrogén, kén vegyjele. Függőleges: 1. Olasz gépkocsimárka. 2. Részvénytársaság betűjele. 3. Légnemű közeg. 4. Cipész­szerszám. 5. SÜCS. 6. Meg­fejtendő. 10. Kosár. 11. Óri­ás kígyó vagy női nyakprém. 13. LTŐ. 14. Némán méláz!!! 15. Foltozás. 17. Összevissza szó! 19. Római 4, 49. 21. ...dús levegő. 23. Határozott névelők. 24. Időegység. 26. Római 4. 27. Kiss Nándor. Megfejtendő: Függőleges Q és vízszintes 20. Múlt heti megfejtés: Olim­piai játékok. A helyes megfejtők névso­rát jövő heti rejtvénypályá­zatunkkal együtt közöljük. Egy jó könyv Gyuri egy jó ifjúsági re­gényt olvas. A keresztrejt­vény vízszintes 1 sorában (a nyíl irányában folytatva) a regény címét, a vízszintes 12. sorban a regény egyik szerep­lőjét, a függőleges 22. sorban az író vezetéknevét, a függő­Havas Ervin: ftfatttbucz bácsi Ismeritek Bambusz bácsit? Éjjel nappal furulyázik, nem jár gyalog, csak buszon, ha elromlik — bambuszon. Két kisfia citerázik, zsiráfnyakon hegedül, a hold mint a citrom ázik: folyóvízbe menekül. Nem zavarja őket semmi, muzsikálnak cudarul, nap süti vagy zápor veri, kiderül vagy beborul. Ki megunja — teheti — zsiráfanyót eteti. Hát a kicsi Bambuszka? Felpattan egy krampuszra! $ica-l$ie€i Gica-Bica két macska: vasmacska meg vadmacska. Vasmacskának vas a szőre, vadmacskának vad a bőre. Gica nyugodt. Bica támad, Nekiront a vasmacskának. Szegény Bica még nem látott macskát aki nem is nyávog, tépi, marja, hiába, kiszakadt a bundája. Bica-Bica békülj meg, ha nem, akkor kékülj meg! leges 23. sorban az író ke­resztnevét rejtettük el. Megfejtésül ezt a négy sori küldjétek be. Vízszintes: 8. Zúzódás, sé­rülés. 9. SRZ. 10. A tantál vegyjele. 15. Tüzet hamvaszt. 17. Szovjet gépkocsimárka. 18. Az ábécé eleje. 19. Papírra vetett. 21. Boka mássalhang­zói. 24. Római 49. 25. Knock aut. 26. Fogadalom. 28. Az íjász fegyvere. 30. ... de Ja­neiro. 31. Rajztinta. 34. Ja­pán pénz. 35. Mássalhangzó kiejtve. 36. Csónak. 38. Vas­útállomás, röviden. 39. Hím állat. 40. Lépeget. 42. Erre verik a hordót. 43. Jómódú. Függőleges: 1. Be-ki járunk rajta. 2. Kertet művel. 3. Rostnövény. 4. Vissza: púpos tulok. 5. .. .gáncs (judo). 6. Fizimiska. 7. Férfinév és köz­ség Bács megyében. 11. Tö­rök pasa, Eger várát ostro­molta. 13. Személyes név­más. 14. Kutya. 16. Mez. 20. Visszaült. 21. Bánk ... 25. Ukrajna fővárosa. 27. Rí. 29. Egyforma betűk. 31. Eszme. 32. Nem régi. 33. A Tisza bal oldali mellékfolyója. 36. Ré­szesül. 37. Fürdünk benne. 39. Fél kapa. 41. Románia eleje. •ouaja^ mu|OiM ‘^asoaujaM ‘itrnj team ipa y :sa}Cajßdffl Az éhes róka egy borús éj­szakán belopakodott a ma­jorba, olyan ügyesen, hogy még a házőrző kuvasz se vet­te észre. (Mélyen aludt a ku­tya, szép álma volt: azt ál­modta éppen, hogy egy ró­kát csípett nyakon.) A ra­vaszdi nesztelenül elsurrant a nagy szénaboglya és a még nagyobb szaimakazal mellett, mert őt nem érdekelte sem a széna, sem a szalma. Elsom- polygott a krumplisvcrem. meg a jégverem mellett is, mert ót a krumpli, meg a jég sem érdekelte. Egyes-egyedül a tyúkketrec kötötte le fi­gyelmét, ott állapodott meg. mert kicsi kora óta igen kedvelte a baromfinépséget. Csakhogy a tyúkketrec egye­lőre bevehetetlen várnak tűnt előtte. Annak ellenére, hogy eléggé ritkásan álltak a ketrec lécei, mert a gazda takarékoskodott a faanyag­gal, s csak éppen úgy építet­te meg a szárnyasok lakóhá­zát, hogy a róka át ne búj­hasson a rácsozaton. Mert ki­sebb ragadozó nem akadt a környéken — se nyest, se gö­rény. — Semmi baj — vigasztal­ta magát a róka —, koplalok még három napig, akkor az- .fán úgy lefogyok, hogy átfé­rek a lécek között. De ti ne koplaljatok, inkább csak híz­zatok addig is, lelkem tyú- kocskáim... Úgy is lett. A rákövetkező harmadik éjszaka a teljesen kiéhezett róka újból besur­rant a tanyára, s alaposan le­soványodott testét most már sikerült is a ketrec két meg­lazult léce között átprésel­nie. Csapott azután olyan pompás lakomát a szegény védtelen szárnyasokból, hogy csak a tollazatúk maradt meg. Mind a hat, vagy hét tyúkot felfalta mohóságában; még az óvatosságról is meg­feledkezett a máskor annyira gyanakvó, ravasz állat. Nem törődött vele, hogy a tyúkok kétségbeesett kárálása felza­varhatja a házőrző ebet, meg a háznépet. Ebből még nem is lett vol­na semmi baj, mert a gazda lusta is volt, meg aztán egy­ügyű is egy kissé, úgyhogy ügyet se vetett az éjféli ku­tyaugatásra, aludt tovább az ágyában. Csak korán reggel, amiltor odajött a ketrechez, hogy kiengedje, megetesse s baromfinépséget, akkor látta, hogy micsoda pusztítást vitt végbe a róka. Mert nem is kellett tűnődnie rajta, hogy miféle állat falta fel a sze­gény szárnyasokat. A róka ugyanis annyira teleette ma­gát, hogy ki már nem fért a résen, ott rekedt a tyúkólban, kiszolgáltatva a gazda harag­jának. — Most meglakolsz, cudar bestia! — kiabált dühében a gazda. — Hozom a vasvillát, de a kutyát is rád eresztem, hadd rázzon ki az irhádból! Elpusztítottad mind egy szálig a gyönyörű tyúkocskáimat, pedig ha tudnád, mennyire szeretem a tojásrántottát... A róka azonban a nagy ve­szedelemben se vesztette el a fejét, — Tökéletesen igazad van, kedves gazdurum — mondta szemlesütve, szomorkás han­gon. — Csakhogy máris na­gyon megbántam a vétkemet. És nem is lenne hasznod be­lőle, ha éltemet vennéd. In­kább igyekszem jóvátenni, amit lehet. Majd ezután én fogok tojást tojni, a tyúkok helyett... Elbámult a gazda erre a merész kijelentésre. — Ugyan már, ki hallott olyat, hogy róka tyúktojást tojjon! — mondta hitetlen- kedve. — Márpedig ez így lesz — erösítgette nagy komolyan a róka. — Megettem a tyúkokat szőröstől, bőröstül, most tehát az ő testi tulajdonságaik az én sajátommá válnak, Csak háromnapi időt adjál, s meg­látod, milyen szép tojásokkal foglak megajándékozni. A hiszékeny gazda úgy gondolta, hogy nem kockáz­tat semmit, ha eleget tesz a róka kérésének, hiszen biz­tos helyen van a. rabló, há-r rom nap múlva is kitöltheti rajta a bosszúját, ha nem váltaná be az ígéretét. Bán­ta Liánul magára hagyta a furfangos ragadozót, aki a háromnapos koplalásban úgy lefogyott megint, hogy ott, ahol bebújt, ki is tudott bújni a ketrecből. Az ostoba gazda pedig nagy bosszúságára meg­tanulta ebből az esetből, hogy a róka csak pusztítani tudja a tyúkot, de pótolni soha. Heves Ferene NÖVÉNYEINK ÉLETKAIZA (10.) A szőlő Még nem élt ember a föl­dön, amikor a szőlő őse már valahol a vadonban levelet növesztett. Egy ilyen levél különös módon belenyomó­dott a puha kőbe, s az ember e ritka leletből értesült a nö­vény egykori életéről. Ilyen kincset találtak többek között hazánkban is, s a levelet to­kaji szőlőnek nevezték. Ez még a-nagy testű állatször­nyek idejében történt. A következő feljegyzés már szinte fiatalnak tűnik, amely az ősember háztartásáról szól, abban is a szőlő mag- vairól. A magvak a többi va­don termő gyümölcs hulladé­kával együtt kerültek elő va­lamelyik kőkorszakbeli bar­lang mélyéből. Arról is tudunk, hogy a szőlő jól érezte magát az ősi Egyiptomban is, ahol kapasz­kodó természetének megfele­lően lugasokra, oszlopokra futtatták. De nemcsak a sző­lőt kedvelték, hanem a levét is. Ök voltak az első borké­szítők is. A nemes italt agyag- és kőkorsókban tar­tották. Ezt tették a rómaiak is, akik már tudományos ala­possággal termelték a szőlőt, s készítettek belőle bort. Amikor honfoglaló őseink a mai hazába értek, sokfelé ta­lálkoztak a római szőlőműve­lés nyomaival. Lassacskán megtanulták a termelés for­télyait, amelyekre a koráb­ban itt élő szláv népek taní­tották meg őket. A középkor hajnalán már szerte a világban, s nálunk is virágzott a szőlőművelés. Nem is csoda, hiszen min­dig jobban fizetett a búzánál. A szőlő krónikájában neve­zetes dátum 1875. Ekkor érte el a magyar határt a szőlő akkori legnagyobb ellensége: a filoxera. Ez a pa­rányi testű rövid idő alatt hatalmas pusztítást végzett és nem volt védekezés ellene. Csak jóval később, az ameri­kai szőlőfajták elterjesztésé­vel sikerült véget vetni a járványnak. Miként a búzatermelésben az aratást, itt a szüretet kö­szöntötte mindig vidáman a földművelő az ókori Egyip­tomban, Rómában és török honban csakúgy, mint Ma­gyarországon. Ilyenkorra mindenki egy kicsit elfelej­tette a sok szenvedést, ami századokon és ezredeken át a szőlősorok közt érte. A szőlő történetének ko­rántsem vagyunk a végén. Szerte a világban újabb tő­kék zöldellnek a hegyoldala­kon, s az eddiginél is éde­sebb, nemesebb gyümölcsöt érlelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents