Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

*r. Oftfífl Í972. sMptemSer 14. Bemutatkozott az „infra szemű1* harckocsi Folytatódik a „Pajzs—72“ hadgyakorlat Bajnok Zsolt és Flesch István, az MTI tudósítói jelentik: A testvérhadseregek szer­dán folytatták a „Pajzs—72” fedőnevű hadgyakorlatot Csehszlovákia területén. A gyakorlat mozzanatait meg­tekintette Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök, Lubomir Strougal miniszterelnök. Je­len volt továbbá Andrej Grecsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, Alekszej Jepisev hadsereg­tábornok, a szovjet hadse­reg és hadiflotta politikai főcsoportfőnöke, Ivan Jaku- bovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka, Szergej Styemen- ko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők ve­zérkari főnöke, valamint a baráti hadseregek küldöttsé­gei. élükön a honvédelmi mi­niszterekkel. A csapatok ezúttal is kü­lönféle bonyolult harccse­lekményeket hajtottak végre a valóságos harci viszonyok­hoz hasonló körülmények között. Ezek keretében ke­rült sor éjszakai harcászati feladat végrehajtására, amelyben a döntő szó az „infra szemű” harckocsiké volt. Pusztító erejű tüzérségi előkészület után támadták meg a feltételezett ellenség állásait a csehszlovák és szovjet harckocsizó alakula­tok, s bár korom sötét volt. lövegeik menet közben is csalhatatlan biztonsággal küzdötték le a célokat. Inf­ra látóberendezésük ugyanis a testek legkisebb hősugár­zását is érzékeli, s e suga­rakból a lövegek kezelői előtt olyan Világos kép rajzolódik ki a megsemmisítendő cél­pontokról, mintha nappal lenne. A hadgyakorlat szellemi centrumai, a törzsek kifo­gástalan összhangban irá­nyították a harci tevékeny­ség minden részletét. A szovjet és NDK alakulatok mind az első, mind a máso­dik lépcsőben egymást köl­csönösen segítve, támogatva tettek eleget az előírt kövér telményeknek. Igen hatásos volt a részt vevő csapatoknak egy repü­lőtér ellen végrehajtott tá­madása: a légi előkészítést követően AN—12-es repülő­gépen szállított ejtőernyős légi deszantalaku latok a földet érés után teljes fegy­ver-felszerelésükkel és harc­járműveikkel felvették a harcot a feltételezett ellen­séggel szemben és sikeresen lendültek támadásba, hogy végrehajtsák feladataikat. A hadgyakorlat szerdai napjának egyik legkiemelke­dőbb akciója volt egy fo­lyón történő átkelés végre­hajtása, amikor a műszaki csapatok az ellenség aktív tevékenységének közepette készítették el az átkeléshez szükséges hidat. Ennek a feladatnak a végrehajtása nagyszerű iskolapéldája volt a nemzetek és a fegyverne­mek együttműködésének. Magyar államférfiak országjáráson Losonczi Pál Csongrád megyében Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke Csongrád megyei lá­togatásának második nap­ján, szerdán reggel felkeres­te a Csongrád megyei Állat- forgalmi és Húsipari Válla­lat szegedi szalámigyárát. A látogatásra elkísérte Győri Imre, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Komócsin Mihály, a Csongrád Megyei Tanács elnöke, Szabó Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. Varga Dezső, a szegedi városi pártbizottság titkára és Papp Gyula, Sze­ged város tanácselnök-he­lyettese. Dr. Piros László igazgató ismertette a vállalat mun­káját, valamint a hősprog­ramhoz kapcsolódó nagy re­konstrukciót, amelyre több, mint 700 millió forintot köl­tenek. Már a jövő év au­gusztusában üzembe lép a napi két műszakban negy- venvagonos teljesítményű új húsfeldolgozó. 1975 máso­dik felében pedig üzembe helyezik az évi 520 vagon árut termelő új szalámigyá­rat. Ezzel a jelenleginek kétszeresére emelkedik majd a szalámitermelés. Az Elnöki Tanács elnöke az iránt érdeklődött, hogy a rekonstrukció könnyít-e a dolgozók nehéz fizikai mun­káján. Az igazgató elmon­dotta, hogy a legfárasztóbb munkafolyamatokat, mint például az anyagmozgatást, teljesen gépesítik. Losonczi Pál ezután megtekintette a gyártás fázisait, s közben több dolgozóval beszélgetett. A látogatás következő ál­lomása Makó város volt. Itt Arató Márton, a városi párt- bizottság titkára a pártbi­zottság székházában beszá­molt a város fejlődéséről. Vezér Károly, a makói járási pártbizottság titkára pedig a járás közigazgatási problé­máit vázolta. Az Elnöki Tanács elnöke ezután felkereste a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ma­kói üzemét, ahol a vezető­kön kívül megjelentek a he­lyi tsz-ek elnökei, párttit- kárái is. Eljött a találkozóra Mágori Sándor, a Szocialista Munka Hősé, nyugdíjas ma­kói tsz-elnök, Losonczi Pál régi ismerőse is. A makói gyár megtekinté­se után Losonczi Pál Hód­mezővásárhelyre látogatott. A tanácsházán folytatott megbeszélést, majd felkeres­te a Tornyai János Múzeu­mot. Itt dr. Dömötör János múzeumigazgató, országgyű­lési képviselő bemutatta a hódmezővásárhelyi majoli­kagyár jubileumi kiállítását, valamint a múzeum egyéb tárlatait. Az Elnöki Tanács elnöke a késő délutáni órákban Csongrád megye székhelyére, Szegedre érkezett. A városi tanácsházán Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyette­se a látogatást megköszönve Szeged város emlékplakett­jét nyújtotta át. Ezután Lo­sonczi Pál visszautazott Bu­dapestre. (MTI) Nem használ a masyarázkodás Vallanak a szemtanúk... Protestáns mun­kások sztrájkja Belfastban A protestáns munkások to­vább folytatódó sztrájkja az áramfejlesztő telepeken Bel­fastban és környékén áram­szüneteket okozott. A mun­kások az áramfejlesztő tele­peket őrző brit ejtőernyősök jelenléte ellen tiltakoznak. Protestáns szervezetek „gyilkossággal” vádolták az ejtőernyősöket, akik a múlt héten Belfast Sha'nkill Road negyedében az összetűzések során két polgári személyt öltek meg. A keddi nap folyamán szél­sőjobboldaliak újabb terror- támadásokat hajtottak végre Észak-Irországban. A Tyrone grófságban fölrobbantottak egy mosodát, Londonderry- ben és Belfastban lövöldözé­sek során két embert megse­besítettek. Strabane-ban bombák rom­boltak le egy édességboltot és egy criket klubot. A brit ka­tonák állítása szerint tűzharc során eltaláltak egy orvlö­vészt. A legnagyobb katolikus határváros, Newry közelében a katonák 200 font robbanó­anyaggal megtöltött tejeskan­nákra bukkantak. Fock Jenő Salgótarjánban Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szer­dán látogatást tett Nógrád megyében. Eock Jenőt Sal­gótarjánban, a megyei párt­székházban Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára tájékoztatta a megye poli­tikai. gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődéséről. Az eszmecserén részt vett Géczi János, a megyei tanács el­nöke, valamint más megyei, illetve salgótarjáni vezető. A Minisztertanács elnöke ezt követően Jedlicska Gyu­lának, a megyei pártbizottság első titkárának társaságában felkereste a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemeket. Ebben a 1Ö4 éve fennálló gyárban jelenleg mintegy négyezer dolgozót foglalkoztatnak, és évente 1,8 milliárd forint ér­tékű hidegen húzott huzalt, profilacélokat, hidegen hen­gerelt lemezt, kovácsolt me­zőgazdasági szerszámokat, vas- és acélöntvényeket, újabban pedig kovácsolt jár­műalkatrészeket állítanak elő. Termékeinek mintegy 20 százalékát exportálja, mint­egy 80 országgal tart keres­kedelmi kapcsolatot. Az év­százados gyár az utóbbi év­tizedben sokat „fiatalodott”* Európa egyik legkorszerűbb hideghengerművének a lét­rehozása, az acélöntődé kor­szerűsítése után megkezdték a huzalmü rekonstrukcióját. A Minisztertanács elnöke Antal Gyula gyárigazgató kalauzolásával megtekintette a vállalat több gyáregységét, köztük az 1069-ben üzembe helyezett Dexion-Salgó üze­met, amely 62 főnyi lét­számával az idén már több. mint 52 millió forint értékű perforált, elsősorban raktári polcok, szállítószalagok ösz- szeállítására alkalmas elemet állít elő, igen magas, csak­nem 2ö százalékos nyereség, gél. A délután folyamán Fock Jenő városnézésen vett részt. A megyeszékhely rekonst­rukciójának előrehaladását dr. Tóth István, a városi ta­nács elnöke ismertette. Fock Jenő ezután a Vegyi­műveket Szerelő Vállalat sal­gótarjáni gyárába látogatott, ahol Szerb Ferenc vezérigaz­gató és Trizna János, a sal­gótarjáni gyár igazgatója tá­jékoztatta a Nógrád megyei szénbányászat visszafejlesz­tésével egyidőben megindított ipartelepítés során létesített nagyüzem helyzetéről. A gyár jelenleg már mintegy négyszáz munkással dolgo­zik; vegyipari készülékeket, valamint sav- és hőálló tar­tályokat állít elő. A hatalmas üzemcsarno­kok és karbantartó műhe­lyek megtekintése után Foek Jenő a Budapesti Rádiótech­nikai Gyár salgótarjáni gyá­rába látogatott. Ez az üzem is a Nógrád megyei iparte­lepítési politika megvalósí­tásaként született. A Minisz­tertanács elnöke felkereste az új gyárépületet, amelyet 120 millió forintból — rész­ben fejlesztési alapból, rész­ben a megyei tanács iparte­lepítési támogatásából — építettek fel. A megye egyik legfiatalabb gyárában, amely­ben a dolgozók átlagos élet­kora is mindössze 25—26 év, rádiótelefon-kezelő egysége­ket szerelnek, 1973-tól pedig már az adó-vevő egységet is, A korszerű üzem részle­geinek megtekintése után Fock Jenő felkereste hivata­lában Géczi Jánost, a Nóg­rád Megyei Tanács elnökét és beszélgetést folytatott a megyei tanács vezetőivel. Fock Jenő Nógrád megyei látogatását az Elzett szé- csényi gyáregységében fejez­te be. Ezt az üzemet szintén a megyei tanács ipartelepíté­si támogatásával hozták lét* re, a korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű nagy­községben. Megépítésére, be­rendezésére eddig csaknem 40 millió forintot áldoztak; jelenleg 600 dolgozójával évi 65 millió értékű lakatot, bú­torzárat állít elő. Ezt az ér­téket újabb üzemépület lé­tesítésével, gépek, berendezé­sek felszerelésével 1975. vé­gére megkétszerezik. (MTI) Fülöp fános: 25. ...Attól a májusi naptól kezdve, hogy a Fehér Ház meglehetősen óvatlanul ki­jelentette, miszerint a gátak stratégiai és közvetett mó­don katonai célpontoknak számítanak, az amerikai lé­gierő szüntelenül tökéletesíti taktikai támadásait a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság öntözőberendezései el­len. A pentagoni stratégák szerint most a leghatéko­nyabb módszer a következő: a repülőgépek először is alaposan megszórják gyújtó­bombákkal a gátak koroná­ját, majd nagy átütőerejű bombákkal szétrombolják a gátak belső részét, végül pedig mágneses és időzített bombákat dobnak le. hogy teljesen megsemmisítsék a célpontot, és egyben azokat is, akik a helyreállításon fá­radoznak. A napi bomba­adag tehát egyelőre kidol­gozott recept szerint hull a vietnami gátakra és vízi mű­szaki berendezésekre. Koppenhágában október­ben összeül az amerikaiak indokínai háborús bűneit vizsgáló nemzetközi bizott­ság harmadik ülésszaka. A bizottság egy csoportja Viet­namban járva, terhelő anya­gokat gyűjtött össze, ame­lyeket az ülésszak elé tár­nak. A Vietnamban járt csoport tagjai voltak: J. Frank svéd ügyvéd, a bizott­ság főtitkára, íves Lacoste francia professzor, Sh. Macbreyd ír ügyvéd, Nyina Kolesznyikova szovjet pro­fesszor, F. Jakobssen dán parlamenti képviselő, vala­mint Ramsey Clark, volt amerikai igazságügyi mi­niszter. Lehetséges, hogy a hiva­talos Washington ezeket az embereket azok közé a jó szándékú, de naív emberek közé sorolja, akik felültek az ellenfél által sugalmazott propaganda hatásának? A Fehér Ház akkor dobta be először a naív emberek szak- kifejezését, amikor maga az ENSZ-főtitkár is csatlakozott a nemzetközi méretű tilta­kozókampányhoz, amit a VDK gátjainak bombázása idézett elő. Hasonlítsuk csak össze az amerikai külügyminisztérium hivatalos okmányait a nem­Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke szerdán Moszkvában találko­zott Gáspár Sándorral, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárával és Herbert Warakéval, a Szabad Német Szakszervezeti Szövet­ség elnökével. Az európai szakszervezeti konferencia előkészítéséről és a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom zetközi bizottság egyes tag­jainak nyilatkozataival. Külügyminisztérium: Szán­dékosan nem okozunk káro­kat a gátakban... Macbreyd: Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy a gátakat szándékosan bom­bázták, mégpedig abból a meggondolásból és abban a reményben, hogy amikor a víz szintje megemelkedik, a gátak nem bírják ki a nyo­mást, és a víz elárasztja az egész vidéket... Külügyminisztérium: Né­hány gátra véletlenül hullott bomba. Ezeket a bombákat a közelben lévő célpontok­nak szánták... Jakobssen: Láttunk olyan gátat, amely szinte agyon volt bombázva. És egyetlen bombalülcsér sem volt tá­volabb harminc méternél. Mellesleg a környéken csu­pán rizsültetvények vannak. A gát még útként sem volt használható. Alapos tájé­kozódás után igazat kellett adnunk az itteni emberek­nek. akik azt állították, hogy legalább százezer embert fenyeget a gát tönkremené- se. Külügyminisztérium: A kárt néhány nap alatt köny- nyen helyre lehet állítani, különben sem akkora, hogy áradást idézne elő. Clark. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban nem­rég hatalmas áradások vol­tak. Sokan pusztultak el és szenvedtek károkat. Azt hi­szem azonban, hogy az ár­víz a VDK lakossága szem­pontjából sokkal komolyabb veszedelem lehet. Ha a gáta­kat, a szivattyúkat és a zsilipeket megrongálják, nemcsak a vetés pusztul el, hanem az emberek is elpusz­tulnak, mert házaikat és falvaikat elönti a víz. A gá­takat ért csapások ennek az országnak az életét érintik. Végezetül pedig még egy szemtanú megfigyelése, ész­revétele: Észak-Vietnam né­pe szilárdan bízik abban, hogy igaz ügyért harcol — mondotta Clark, volt ameri­kai igazságügyi miniszter. — És minden egyes vietnami, akit csak láttam, tettekkel és szavakkal bizonyítja, hogy maradéktalanul hű ehhez az ügyhöz. Olga Trofimova más időszerű kérdéseiről foly­tattak véleménycserét. Min­den megvitatott kérdésben azonos álláspontot képvisel­tek. A meleg, elvtársi hangula­tú beszélgetésben Pjotr Pime­nov, a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának tit­kára is részt vett. Gáspár Sándor és Herbert Warnke szerdán hazautazott Moszkvából. (TASZSZ) Nagyra volt vele, hogy át­jut a jégen. Azt mondta, még a zajló Dunán is át lehet kelni. Mint ahogy át is ment!, jó, megfürdott, de átment. Ha én ehhez nem kellettem, ak­kor mire a nagy műfölhábo- rodás, hogy cserbenhagytam őt? így fest a dolgok logikája, s ezért nem fogom neki soha az életben megbocsátani, hogy leköpött. Letöröltem. Ilyen nagy marha emberrel szemben nem fogok fejjel a falnak menni. Meg fogom találni a módját, hogy visszaadjam ne­ki a sértést. Ezerszeresen. Én hiszek abban, hogy az ember megkapja azt, amit megérdemelt. Ott volt az én esetem, Vénekkel és Szomol- nokkal. Ha más talán nem is tudja, én tudom, hogy Vé­neken nagyon elkapartam magam. Azt hittem, hogy ne­kem minden sikerül. Nagy volt a pofám a többiekkel. Meg is kaptam a beosztásom, mehettem a vastag falak kö­zé. De amikor megszöktem, nekem volt igazam. Bebizo­nyosodott. Jóra fordultak a dolgok. Most se lehet más­KISREGÉNY képpen. Lám, alig léptünk be a laktanya kapuján, már hi­vattak az öreghez, s meg­mondta, hogy engem válasz­tott ki maga mellé. Még a cuccomért se magamnak kellett lemennem, úgy hozta föl valaki. S nem a teherko­csiban szívom a lábszagot, hanem itt ülök, a parancsnoki kocsiban, egyedül két ülésen, kényelmesen. Azt még nem tudtam ki­puhatolni, milyen fej ez a so­főr. Hallgatag hapsi, s na­gyon jók lehetnek az idegei, mert a szeme se rebben, ha csak harminc—harmincöttel megyünk. Lártam én már őt döfni ezzel a kocsival: ment, mint a veszett fene. Arra se volt ideje az embernek, hogy fölemelje a kezét a stophoz — igaz, ez sose álit meg, te­leporozta az ember pofáját, nem mutatta, hogy „nem te­hetem, pajtás”, nem nézett se jobbra, se balra. A nagygó- réé a kocsi, nyilván a sofőr­jét is úgy választotta ki, hogy azzal ne legyen neki baja. Most viszont mi leszünk a nagygórék. Parázs főhadnagy elvtárs intézi a dolgokat, mert ő civilben mérnök volt. Az egész ezred neki van alá­rendelve. Külön futárt ren­deltek ki mellé, s ez én va­gyok. Fogok én még ezzel a ko­csival végignaj‘ani a gát mellett, s keresztülnézni egyeseken, akik közben deré­kig a drekkben gázolnak és hordják a homokzsákot. Ki mit keres, azt találja, tartja a mondás. No, erre rápipálunk!... Mi­lyen jó, hogy iegfölülre tet­tem a cigarettám, most van tartalék nálam, meg tudom kínálni a pilótát. Láttam, elég sűrűn dohányzik. — Kérsz, apa? — hajlok előre. Odanéz a csomagra, s rá­biggyeszt. Vesz a magáéból. Le vagy csinálva, válogatós hétszentség! De azért a tüzet elfogadja, az nem derogál neki! Még közelebb is int: — Mi ez — kérdi —, arany? A kis medaillonom. ügy nekigombolkoztam, hogy lát­ta megcsillanni a gyufa fé­nyében. — Az — mondom, s be­csúsztatom a mellemre a lán­cot. — Nem adod el? — s fe­lém fordul. — A... Hallgat. Megyünk. Ismét az utat nézi. Jó pénzt adnék érte — mondja. — Emlék — felelem kur­tán, hogy értsen belőle. Vállat von, s visszasüpped a dolgába. Jópofa. Pénzt akar adni érte. Amit nem lehet megfi­zetni. Sósé értettem, hogy maradt meg nekem ez a kis lánc, meg a medaillon. Voltak az intézetben olyan bugás gyere­kek, kilopták a buktából a lekvárt. Csak arra tudok gon­dolni, hogy a betyárbecsület fogta le a kezüket. Anyja mindemrinek van, ha ismeri, ha nem. Mikor már kapiskáltam va­lamit a világból, megtaláltam a nyakamban a láncot. Azt mondták a nevelők, hogy ez kezdettől ott volt, csak ők fél­retették, amíg totyis nem let­tem, de már akkortól hord­tam. Lekopott a kis alak ró­la, de én emlékszem, hosszú­ruhás nő, karján gyerekkel, mögötte sugarak, meg vol­tam róla győződve, hogy az az én anyámat ábrázolja, meg engem. Egyszer — már Véneken — az egyik srác le­hurrogott, hogy az egy szimp­la Szűz Mária-érme; úgy mentem neki, alig tudták kiszedni a kezem közül, va­lósággal rohamom volt, még a szám is habzott. Már rég nem venni ki a figurát. Most már én is tu­dom, hogy ez valóban Szűz Máriás medaillon —, de kitől mástól kaptam volna, mint az anyámtól? Ha egy kis csó­rót megtalálnak valahol a küszöbön, akkor arra nem egy vadidegen akaszt aranylán­cot. (Folytatjuk) Selepin- Gáspár—Warnke találkozó Moszkvában * i05tOT-OTAéYARÖRSZA6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents