Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

Í972. szepíemEér 13.' WPT ITT MA W A B AB«? 1 ö. oldal ALTALANOS ISKOLÁK Napirenden: az értékelés, az osztályozás A közeljövőben jelentős és sokakat érintő minisztériumi intézkedés lát napvilágot a tanulók értékeléséről, osztá­lyozásáról. A legutóbbi ösz- szegezések szerint több, mint 100 ezerre tehető az általá­nos iskolákban azoknak a száma, akik tanulmányaik folyamán legalább egyszer megbuktak. Emellett majd- hogy eléri a 40 ezret a két­szer, s a harmincezret a há­romszor bukottak létszáma. A jelenség is igazolja: az ál­talános iskola teljessé téte­lének programja még nem valósult meg maradéktala­nul. A szakemberek mélyre­hatóan elemezték az össze­függéseket, s a kérdés lénye­géről dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Minisztérium általános iskolai főosztályá­nak vezetője a következőket nyilatkozta: — Az osztályozási rendszer rendkívül súlyos problémája a bukás, illetve az évismét­lés. Az évismétlésre utasítás egyoldalúan a tananyag új­bóli tanulására kötelezi a diákot. A tapasztalatok vi­szont azt mutatják, hogy ugyanannak a tantárgynak az ismételt tanulása csak korlátozott eredményt hoz. Az eredménytelen tanulás mögött ugyanis jórészt szo­ciális és morális tényezők húzódnak meg. Amennyiben tehát az ilyen tanulók szo­ciális és morális környeze­tében nem történik lényege­sebb változás, úgy az ismét­lés sikere legalábbis kétsé­ges. Nem biztos, hogy a tan­órák újbóli végigküzdése tu­dást eredményez. Sokkal na­gyobb jelentősége van itt a nevelési kérdéseknek, to­vábbá a szülők, az ifjúsági szervezet munkájának. — Az évfolyamismétlés problémái nem azonosak a különböző fokú oktatási in­tézményekben. Éppen ezért más-más megítélésre van szükség, aszerint, hogy az il­lető tanuló az általános is­kola alsó, vagy felső tagoza­tába, illetve középiskolába jár-e. Az általános iskola „mindenki iskolája". Itt nincs helye az erőteljes sze­lekciónak. Mindenkit lehető­sége és képességei szerint, maximálisan kell fejlesztem. A középfokú iskolákba vi­szont szabad választás alap­ján jelentkeznek a fiatalok Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a középiskolákba helyes túl­hangsúlyozni a •- értékelés, osztályozás egyoldalú, sze­lektív funkcióját. — Ennek a problémának a kapcsán jutunk el az átlag- osztályzat témájához. Az át­lagosztályzat ma jelentős sze­repet játszik a továbbtanulás szempontjából. Például a felsőoktatási intézménybe történő felvételnél az érett­ségi vizsga átlaga, valamint a választott, illetve felvételi tantárgyak tanulmányi ered ménye együttesen határozza meg az úgynevezett „hozott pontszámot”. Az átlagosztály zatot ma nem egyszer többre értékelik, mint az egyes tárgyakból nyújtott kiemel­kedő teljesítményt. Egy-egy választott életpálya azonban mindig konkrét irányú, ezért ngm helyes az „átla­gos” eredmény előtérbe állí­tása. Helyesebb lenne az át­lagosztályzatot mellőzni, a pályaválasztásnak megfele­lő lényeges ismeretek szín vonalát értékejni. — A megoldás a tantervek korszerűsítésében, a tanter­vi követelmények pontosítá­sában és az osztályozás egész rendszerének megváltoztatá­sában van. Ez a felismerés vezetett oda, hogy például az általános iskola első osz­tályában félévkor nem kell osztályozni a tanulókat. A tapasztalatok kedvezőek. Ezen az úton nyilván to­vább kell menni. Például nem feltétlenül szükséges minden évben osztályozni. Félreértés azonban ne essék! Értékelni állandóan és sza kadatlanul szükséges, éí ezt megteszik már az óvodában is. De ez nem jelenti azt, hogy az előrehaladást min­den szakaszban osztályzatok­kal kell kísérni, illetve egy- egy év végén esetleg éppen megakasztani. Hosszabb fo­lyamatban kell elképzelni a tanulást. A hangsúly azon van, hogy folyamatosan kell a hiányokat pótolni, továbbá jobban kell differenciálni a tanulók megítélésében es se­gítésében. Egyszóval jobban kell „egyéniesíteni” a tanu- nuláshoz nyújtott támoga­tást — fejezte be nyilatko­zatát dr. Kálmán György. Napi másfél óra hasznos Pedagógusok és pszichológusok a gyermekek tévénézéséről Közismert, hogy a televízió számottevően gazdagítja gye­reknézői ismereteit. Már az iskolai tanulmányok megkez­dése előtt, lényegében kétéves kortól a gyerek „tévét néz”. Ezért is merül fel igen gyak­ran szülők és pedagógusok részéről az az aggodalom, hogy nem tölt-e a gyerek túlságosan sok időt a képer­nyő előtt. A nemzetközi statisztikai adatok tanúsága szerint ez az idő valóban számottevő. A külföldi felmérések mellett a magyarországi adatok is egy­aránt azt bizonyítják, hogy a gyerekek naponként csaknem két órát töltenek televízióné­zéssel. Többségüknél éz a kéí óra még nagyjából beillesz­kedik a megszokott napi te­vékenységbe, bár a pszicholó­gusok szerint a kisebbeknél napi fél óra, a nagyobbaknál a tíz éven felülieknél — napi másfél óra sokkal éssze­rűbb időmennyiség lenne. A kutatók szerint ennyi televí­ziónézés még nem megy a tanulás, vagy a mozgás kárá­ra. A szakemberek vélemé­nye az, hogy ha a gyerekek hétköznapi szabad idejéhez Viszonyítjuk az említett idő­mennyiséget, ez körülbelül a szabad idő egyharmadát te­szi ki, és általában nem a mozgásból, tanulásból „csípik Ife” ezt az időt, hanem in­kább az úgynevezett laza idő töltési formákból. A szakemberek megállapít­ják, hogy a legtöbb gyerek­nél a televíziózás elősegíti az önállóbb gondolkodás kiala­kulását. hozzájárul az ifjúság gyorsabb „beéréséhez”. A té­vézés haszna mellett azonban gondot okoz a gyerekeknek az a törekvése, hogy a felnőt­teknek szóló műsorokat is nézni szeretnék. Bonyolítja a problémát, hogy társaik vé­leménye nagy hatással van a gyerekek magatartására: az iskolai megbeszéléseken, az iskolán kívüli összejövetele­ken gyakran tárgyalják az előző napi felnőtt televíziós műsort, és ilyenkor gyakran kíséri gúny, vagy megvetés azokat a gyerekeket, akik a „témához” nem tudnak hoz­zászólni. Ezért egyik legfon­tosabb pedagógiai feladat a gyerekek televíziózásának megfelelő szabályozása. Bármennyire is nehéz a szülők számára, de rájuk há­rul a feladat, hogy kialakít­sák gyermekeik televíziózá­sának ésszerű rendjét, főleg pedig ne engedjék megrövidí­teni a gyerek alvási idejét. A nevelési szakemberek felhív­ják a figyelmet; ha a tv-né- zés arányban áll a gyerek egyéb elfoglaltságával, vala­mint a pihenéshez szükséges időtartammal, akkor a tele­vízió hasznosan segíti a gyer- mekek szellemi fejlődését. CSIPKEKÉSZITÖK. A Győr-Sopron megyei Hüvelyben évtizedek óta készítenek '■dpkét. A szülőről gyermekre szálló hagyományt ma is sokan művelik a faluban. A Házi­ipari Export Szövetkezet megbízásából 60—70 asszony készíti a híre;; hővelyi csipkéket. Képünkön: A Nyikos család délutánjai csipkekészítéssel telnek. (MTI foto — Hadas János) Busz, kövesútr, óvoda A tanácstag közbenjárására A korábbi gyakorlattal szemben most nem kötélező országszerte egy időpontban megtartani a tanácstagi be­számolókat, a beszámolók időpontjáról a tanácsok ön­állóan döntenek. Mezőla- dányban néhány éve ősszel számolnak Be a tanácstagok választóiknak. A beszámoló­kon ismertetik közéleti te­vékenységüket, részletesen elmondják: az eltelt egy év alatt mit tettek a község érdekében, s hogyan reagál­tak az egyéni',és; közéjbe1', kű bejelentésekre. A. beszá­molókon nem csupán pozitív dolgokról beszélnek a ta­nácstagok. Elmondják azt is, hogy mit és miért nem lehe­tett teljesíteni. Ezeken a fó­rumokon a választók és a választottak családias lég­körben beszélnek az ered­ményekről és a gondokról, s itt hasznos javaslatok is születnek a gondok orvoslá­sára. Röviden: a választók észrevételeikkel, javaslataik­kal segítik a tanács munká­ját — ezt követően tetteik­kel- segítik a község fejlődé­sét. Minden családból Az 1300 lelkes Mezőla- dányban az elmúlt ősszel megtartott tanácstagi beszá­molókon kettőszázharmincan jelentek meg. Tehát majd­nem mindgn csglád képvi­selte magát az említett fó­rumokon, ahol 14 közérdekű bejelentést jegyeztek fel a tanácstagok. Az aktivitás azt bizonyítja, hogy a lakosság szívügyének tekinti a község fejlődésének alakulását. Már közeledik az újabb beszámoló, nézzük, a tanács­tagok hogyan intézkedtek a múlt ősszel elhangzott beje-' lentések és kérelmek nyo­mán. A 14 bejelentés, illetve kérelem közül néhányat em­lítünk. Többen kérték: az autó­busz-menetrendet változtas­sák meg úgy, hogy Kisvár­dán csatlakozást kaphassa­nak a vonatokhoz. A kérel­meket a tanács továbbította B megyei tanács járási hi­vatalához, ahonnan néhány pap múlva megjött a válasz: a kérelmet intézkedési' ja­vaslattal továbbítják a Vo­lánhoz. Az eredmény: az új menetrendben' már kedvező a buszközlekedés a mezőla- dányiak számára. Válasz késedelem nélkül Naményi János tanácstit­kár szerint az utóbbi évek­ben megnőtt a tanácstagok tekintélye, öt-hat évvel ez­előtt a tanácstagok interpel­lációjára nem, vagy csak késve válaszoltak az intéz­mények képviselői. Újabban minden kérelemre néhány napon belül válasz érkezek a tanácshoz. Erről számol be Angyal Sándor tanácstag is, akihez a múlt évi beszámo­lón a többi között ezzel a kéréssel fordultak: „Intéz­kedjen, hogy javítsák meg a kövesutat a község belterü­letén.” A kérés eljutott a KPM Közúti Igazgatósághoz, ahol néhány nap múlva meg­ígérték: az utat megjavít­ják. Az ígéretet már teljesí­an panaszkodtak, hogy rossz minőségű, száraz ke­nyeret- árusítanak a helyi boltban. A tanácstagok ké­résére az ÁFÉSZ intézkedett, s azóta jobb minőségű ke­nyeret fogyaszthatnak a községben. Közérdekű beje­lentés érkezett a beszámo­lón ifj. Király Bélához: a csapadékvizet elvezető rend­szer rosszul van kiépítve, több helyen nyitott csatorna épült, ami balesetveszélyt jelent. Az intézkedésre a kisvárdai vízgazdálkodási társulat fe.detté építette a balesetveszélyes csatornákat. A Jókai utca lakói Szilvács- ku József tanácstagnak arról panaszkodtak, hogy az ut­cában problémákat okoz a szennyvíz. A tanácstag a so­ron következő beszámolón elmondhatja, hogy megépült a szennyvízvezető csatorna. Angyal Sándor, özv. Csuka Andrásné lakásán kisebb összejöveteleket is szokott tartani két beszámoló között. Az utóbbin a tanácstag ismer­tette az új tanácstörvényt, az ifjúsági törvényt, a módo­sított alkotmányt és a ta­nácsra váró feladatokat, a többi között a közművesítés végrehajtását. A megbeszélé­seken — csak úgy, mint a beszámolókon — megmutat­kozott a lakosság segítőkész­sége is. A beszámolón és az összejöveteleken elhatározták hogy társadalmi munkában széppé teszik a községet. Az elhatározást tett követte, s most majdnem minden ház homlokzatára ki lehetne ten­ni a ' „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú táblát. Társadalmi munkában V N A fiatalok társadalmi munkában a sportpálya öltö­zőjébe bevezették a vil­lanyt és a vizet. Az említett tanácstagnak tehát lesz mi­ről beszélni a közeljövőben sorra kerülő beszámolón. Persze van néhány teljesí­tetlen kérés is. Például a kérések ellenére ebben az évben nem kap segélykérő telefont a község. És a ta­nácstagoknak a következő beszámolón a jövőről is Szól­ni kell. A többi között arról, hogy 1973-ban a lakosságnak több községfejiesztési hozzá­járulást kell fizetni, azért, hogy óvoda épülhessen a községben. A tanácstagok szerint a lakosságnak nincsenek irre­ális igényei. A közérdekű észrevételek, javaslatok és kérelmek mind-mind a szű- kebb pátria kommunális fejlesztésére, vagy más kö­zösségi problémák megoldá­sára vonatkoznak. A beszá­molók eddigi tapasztalatai azt bizonyítják: a felszólalók nagy része elismeréssel be­szél a községpolitikáról és a községi demokráciáról. N. L. AZ EV VÉCÉIG Újabb 75000 dolgozóra terjesztik ki a csökkentett munkaidőt Mint ismeretes, mintegy kétmillió ipari és építőipari dolgozó munkaideje már ko­rábban heti 44 órára csök­kent, a közelmúltban pedig 3 Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy munkaidő­csökkentést áz iparban és építőiparban foglalkoztatót í valamennyi dolgozóra, tehát az ipar, az építőipar munká­jához szorosan kapcsolódó intézetek, intézmények kol.. lektíváira is ki kell terjesz­teni. Az illetékes szervek egyez­tetése alapján azt is tisztáz­ták. hogy a kormányhatáro­zat mely intézeteket, intéz­ményeket érinti. összesen mintegy 150 tervező, beruhá­zó, kutató, szervező, ügyvitel­gépesítési, számítástechni­kai intézet körülbelül 75 000 dolgozójának munkaidejét csökkentik a második fél év folyamán. Az érintett intéz­mények felügyeleti szervük­től közvetlenül kapnak tá­jékoztatást a munkaidő­csökkentés módjáról és idő­pontjáról. A munkaidő le­szállításának feltétele, hogy az intézményeknek továbbra is teljes egészében el kell látniuk feladataikat és a munkaidő-csökkentés az ál­lami költségvetést nem ter­helheti többletkiadásokkal. Megiegyzések: Figyelmet­lenség? A közelmúltban egy testü­let vitatta meg a Volán Vál­lalat munkáját és még meg­számolni sem tudtuk, hány kérdést intéztek a résztvevők a vállalat képviselőihez. A legtöbb kérdés — ez termé­szetes is — Nyíregyháza tö­megközlekedését érintette. Már most, elöljáróban elárul­juk: határozat nem született, mert októberre ismét napi­rendre tűzték — csak most már jóval alaposabban — a közlekedés helyzetének meg­vitatását. Egy dolgot azonban már most felidéznénk: vala­ki megkérdezte, miért állnak a 8-as, 8/A-s jelzésű csukló­sok 5—10 percig a vasútállo­más előtti oldalon, amikor az indulási helyen már sokan várakoznak — mint ahogy most ezekben a napokban gyakorta — zuhogó esőben. Miért nem lehet a várakozási időt a másik oldalban tölteni? A kérdező még azt is meg­említette: ilyen apróságokkal nem is a vállalat vezetőinek kellene foglalkozni, ezt a sze­mélyforgalmi osztály egyet­len intézkedéssel megoldhat­ná! Nos, azóta eltelt néhány hét, de a buszok továbbr^ is ott ácsorognak, ahol eddig tették. Úgy tűnik, a vezetők valóban nem foglalkoznak ilyen „apró dolgokkal”, aki pedig ezt elrendelhetné, nem elég figyelmes, (bálcrh) Ivóié: paksi módra Megjelent Nyíregyházán is a..közkedvelt. üveges paradi­csom ivóié, a dolgozó nők ké­nyelmét szolgálva. Az isme­rős piros-kék címkéjű ivóié azonban idén csalódást oko­zott. A gyártás helye: Bé­késcsaba áthúzva és fölötte új név — Paks szerepel. A csalódást nem emiatt éreztük, hanem azért, mert a készít­mény sós, savanyú, ihatat­lan, fogyaszthatatlan. Két sze­rény üvegtől egy fazék töl­tött paprika került kidobásra. Kedves paksiak! Nem elég a címkét átvenni Békéscsabá­ról, a készítés módszerét is kölcsön vehették volna. Va­laki nyilván felelős a minő­ségért és ellenőrizte, megkós­tolta. De talán arra gondolt, hogy a tandíjat kizárólag a vásárlónak kell megfizetni? —S Megjelent a Fáklya A Fáklya szeptember 10-1 17. számában Mihail Prokof- jev, a Szovjetunió közokta­tásügyi minisztere tekint vissza az 50 éves Szovjetunió népoktatásának, közoktatá­sának fejlődésére. Érdekes cikk számol be a dolgozók képzéséről és szakmai minő­sítéséről. Egyik írása arra a kérdésre adott választ, hogy fokozható-e a tanulók terhe­lése az egészség károsodása nélkül? Másik cikk arról szól, hogy milyen lesz a szovjet is­kola 20—30 év múlva? Már a címében megkapjuk a vá­laszt, nehezebb, de, érdeke­sebb lesz. Érdekes írás emlékezik vissza a Petőfi Sándor ma­gyar partizánosztag 1944 őszi tevékenységéről. A magyar partizánok akciójuk egy ré­szét a szovjet partizánokkal együtt hajtották végre, azok­kal, akik abban az időben a német fasiszta csapatok hátá­ban, Szlovákia déli és Ma­gyarország északi részén te­vékenykedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents