Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

2 oldal KELET-MA G Y ARORSZ ÄO 1972. augusztus IS. HÉTFŐ: Vita a SALT-egyezményekről az amerikai kongresszusban. — Jarring folytatja köz­vetítői tevékenységét. KEDD: Brezsnyev üzenete Szadat egyiptomi elnök­höz. — Szomorú jubileum: az északír vál­ság 500. halálos áldozata. SZERDA: Schrivert a demokraták alelnökjelöltjévé választják. — Döntés az érdemi NDK— NSZK-tárgyalások megkezdéséről. CSÜTÖRTÖK: Az el nem kötelezett országok georgetowni o értekezlete a DIFK teljes jogú részvétele * mellett határoz. — Szovjet előterjesztés az ENSZ-ben a műholdas tévéközvetítésekről. PÉNTEK: A Biztonsági Tanács Bengália ENSZ-fel- vételét tárgyalja. — Waldheim látogatása a Kínai Népköztársaságban. SZOMBAT: Kekkonen finn elnök szovjetunióbeli útja. — Fokozódó légiháború a demokratikus Vietnam ellen. Éppen fél esztendővel ez­előtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató magyar párt- lés kormánykül­döttség kíséretében, a Ha Long, öböl. partján fekvő Hongai-ban. Jellegzetes bá­nyaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legna­gyobb kalóriatartalmú antra­citját termelik ki. A hongai- ak akkor a holdújévre ké­szültek, munka után szeret­teiknek készítettek meglepe­tésként szolgáló ajándékokat és illatos daovirágok csokrai borították el a fő közlekedé­si eszközül szolgáló kerékpá­rok csomagtartóit. Miért idézem fel ezt a látszólag személyes emléket, fél év távlatából — egyheti külpolitikai összefoglaló ke­retében? Mert a hét közepén a VDK külügyminisztériuma tömörségében is dráma# je­lentést tett közzé, hogy a folyamatos bombázások áp­rilisban történt felújítása óta, a több, mint huszonhatezer bevezetésben támadó ameri­kai repülőgépek milyen pusztulást idéztek elő. A légi­háború totális voltára mutat rá, hogy öt várost teljesen elpusztítottak, s ezek közé tartozik „személyes ismerő­sünk”: Hongai is. Lehet-e ilyenkor másra gondolni, minthogy mi lett azoknak sorsa, akik az újévi ajándé­kokat készítették, portájukat csinosították, s annyira sze­rették szép városukat... A Vietnamból érkező jelen­tések még inkább fokozzák a szolidaritást és az Egyesült Államok politikájának elíté­lését. Erősödik a háborús kalandokkal szemben álló Amerika is. Jane Fonda út­járól nagy terjedelemben tu­dósított a világsajtó, de ugyanakkor Hanoiban járt, egy tekintélyes nemzetközi bizottság tagjaként, Ramsey Clark is. A név joggal isme­rős: Clark a Johnson-kor- mányzat igazságügy-minisz­tere volt. Abban az időben maga is a katonai megoldást tartotta célravezetőnek, most viszont saját tapasztalatai alapján az ellenkezőjére kel­lett rádöbbennie. Javítja a háborúellenes erők helyzetét, Jiogy végre le­zárult a demokrata párt al- elnökjelölti válsága, s a több­szöri ideggyógyászati kezelés miatt erősen bírált Eagleton helyett Kennedy sógora, Schriver fut McGovern pár­jaként. (A 'lezajlott közjáték gyengítette, de Schriver csa­tasorba állása végül is erő­sítette a demokratákat.) Re­mélhetőleg ezzel befejeződik a néha ízléstelen személyes­kedések időszaka és a Mc- Govern-páros főválasztás’ célkitűzését, a vietnami há­ború befejezését állíthatja előtérbe. Igaz, a heti közvé­leménykutatások adatai sze­rint Nixon egyelőre több, mint húsz százalékkal vezet, ám az elnökválasztásokig hátralévő nyolcvanöt nap so­rán még sok minden végbe­mehet. A „választási érzékenység” jellemezte azt a közjátékot, ami a washingtoni kongresz- szusban a SALT-egyezmé- nyekkel kapcsolatban játszó­dott le. A demokrata szélső­jobbszárnyhoz tartozó Jack­son szenátor, akit közismer­ten szoros kapcsolatok fűz­nek a Pentagonhoz, s a kato­nai-ipari komplexumhoz, kü­lönböző módosításokat ter­jesztett elő a szovjet—ame­rikai SALT-megállapodások ratifikálási vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelmezésekkel és módosítá­sokkal a SALT-kompromisz- szumot szerették volna az amerikai -héják javára fordí­tani. Csakhogy ez megkérdő­jelezte volna az egész egyezményt, amelyet vi­szont Nixon külpoliti­kája egyik jelentős eredményeként állított be. A washingtoni kongresszus vé­gül is a módosítások nélküli eredeti szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapo­dást. A lassan közelgő ősznek nemcsak a helyenként már sárguló levelek, hanem a hé­ten megszaporodott ENSZ- híradások is előhírnökei. Uj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslatterve­zetet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítségével történő, televí­ziós közvetítéseket ne lehes­sen a légkör rontására, a bé­ke és az együttműködés el­len felhasználni. Valóban in­dokolt kívánság: a technika páratlan fejlődése ne a fe­szültség, hanem a közeledés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehet bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, dehát ez tisztségéhez tarto­zik. A héten a pekingi útnak vágott neki, Kínába látogató első ENSZ-főtitkárként. Re­mélhető, hogy útja Kínának világszervezetben való konst­ruktív részvételének irányá­ba hat majd. E tekintetben nem éppen biztató, hogy a Biztonsági Tanácsban egye­dül Kína foglal állást a Ben- gál Népköztársaság ENSZ- felvételi kérelmének megtár­gyalása ellen. Bangla Desh- nek, a világ hetedik legna­gyobb lélekszámú országának kirekesztése az ENSZ szerve­zetéből oktalanság lenne, s különösképpen kár, ha éppen olyan állam vélekedik így, amelyet hosszú időn át meg­fosztottak törvényes képvise­letétől... Változatlan élénkség ural­kodik az ENSZ-palota 38. emeletén is, ahol Gunnar Jar­ring ENSZ-közvetítő egyip­tomi, jordániai és izraeli dip­lomatákkal tárgyalt. Mini­vihar tört kJ egy újabb Wald- heim-nyilatkozat körül, amely szerint öt évvel a Biztonsági Tanács döntése után a hatá­rozatot oly módon kellene pontosítani, hogy ne lehessen azt önkényesen értelmezni. Az utólagos hozzáfűzés hang­súlyozta: a BT állásfoglalása továbbra is érvényben van — voltak ugyanis, akik azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy az túlhaladott lenne —• sőt éppenséggel a határozat ere­deti szellemét szükséges meg­erősíteni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab világ belső frontjai­nak tisztázódása, ahol túlon­túl sok a kérdőjel. Különös érdeklődést keltett a hasten a Szadatnak küldött Brezs- nyev-íizenet bejelentése. En­nek az okmánynak azonban csupán a ténye ismert, a tar­talma még nem... Réti Ervin Galgóczi Erzsébet: PÓKHÁLÓ 24. A Moravek, akivel együtt kezdtem, már országos főem­ber... Itt megvan a fix, isten bizony, csak annyi, hogy min­den fizetéskor az a régi vicc jut eszembe, hogy aszongya a magyar munkás: én úgy csi­nálok, mintha dolgoznák, ők meg úgy csinálnak, mintha fizetnének. — Felcsillan a szeme. — Egy téesz?... Arany­bánya, öregem. Aranybánya! — Nem mondhatnám — mondja Zsiga fancsalian. — Egy éve itt vagyok, de még csak a házam alapjait tud­tam lerakni. — Mert a Niklai hülye, pu­ritán ember! Neki nincs szí­ve több pénzt felvenni, mint amennyit a traktorosa ke­res!... Egy ekkora téeszben, tudod, mennyi • fizetése le­hetne az elnöknek? Tizenöt­ezer! Havonta! Törvényesen! S mellé a prémium, ez az ... A tagság megszavaz mindent, ha úgv van neki tálalva... A Szabó, aki két éve ment ki területre, már villát épített Siófokon ... — Önt a poha­rakba, megisszák. — Tsz-el- nöknek lenni vagy nagy fe­lelősség, vagy nagy buli... Erről van szó, barátocskám. — Nem értem — mondja Zsiga. — Rám mi szükség van? Ha főagronómus akarsz lenni, gyere ki főagronómus- nak. Csegei nevet. — Nem vesz fel a Niklai. Közgyűlés elé viszi az ügyet, s az elutasít... 56 előtt be­gyűjtő voltam. Sajnos, emlé­keznek rám a parasztok. Zsiga tölt. Hallgat. — Az emberek szeretik — mondja aztán. — Nem tudom elképzelni, hogy leváltsák! —: Azt bízd csak rám! — legyint Csegei fölényesen. — Az emberek mindent meg­szavaznak, ha úgy van nekik tálalva. Majd mozgósítom a megyénél, meg a járásnál a barátaimat, kivonulunk nyolc-tíz autóval, úgy meg­dolgozzuk a gyűlést, hogy a Az el nem kötelezettek határozatai 1974-ben csúcsértekezlet Algírban Az el nem kötelezett or­szágok külügyminisztereinek georgetowni értekezlete pén­tek este egyhangúlag úgy döntött, hogy a következő csúcsértekezletet 1974-ben tartják Algírban. A konfe­renciát egyébként egy nap­pal meghosszabbították, mert a pénteki plenáris ülésen nem tudták befejezni a napiren­den szereplő kérdések meg­vitatását. A gazdasági bizottság a szombati tanácskozáson ter­jesztette elő határozatterve­zetét, amely a fejlődő orszá­gok gazdasági helyzetét elem­zi. A külügyminiszterek a szombati zárótanácskozáson jóváhagyták azokat a poli­tikai határozattervezeteket, amelyek az él nem kötelezet­tek világpolitikában betöltött szerepét, az ágresszió. a gyarmatosítás és a neokolo- nializmus kérdéseit tárgyal­* A román televízió a Ceawsescu-Isivkov találkozóról A román televízió péntek este kommentárban foglalko­zott Todor Zsivkov kétnapos romániai látogatásával, Zsivkov és Ceausescu tanács­kozásaival. Közölte, hogy a megbeszéléseken szó volt az időszerű nemzetközi helyzet­ről, mindenekelőtt a balkáni országok együttműködésének megjavításáról és az európai biztonság kérdéseiről. Mint ismeretes Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt egy hónappal ezelőtt tartott országos érte­kezletén indítványozta, hogy kezdjék meg a balkáni veze­tők csúcstalálkozójának elő­készítését. E csúcstalálkozó egyik legfontosabb napirendi pontja a Balkán atom- és támaszpontmentes övezed/ való változtatása. Ezenkívül megvitatnák egy olyan állan­dó szerv létrehozását, amely az illető országok sokoldalú együttműködésén munkál­kodna, illetve azt hangolná egybe. Bukaresti vélemények szerint várható, hogy Romá­nia ezen a területen a közel­jövőben újabb kezdeménye­zéseket tesz. Magával a találkozóval foglalkozva, a román televí­zió kommentátora kijelentet­te: kétségtelen, hogy Romá­nia és Bulgária jó kapcsola­tának további előmozdítása az összes szocialista, őrs" / egységének ügyét szolgálja. (MTI) Merényletkísérlet Nixon ellen ? A New York-i rendőrség „Nixon elnök meggyilkolásá­ra szőtt összeesküvés” vádjá­val pénteken letartózta­tott egy 27 éves fiatal­embert. Óvadékát öt­százezer dollárban állapítot­ták meg és első kihallgatását augusztus 21-re tűzték ki. A rendőrség bejelentése sze­rint a fiatalembert, Andrew Toppinget a New York-i Central parkban éppen akkor érték tetten, amikör egy bér­gyilkosként jelentkező FBI- ügynöknek ezer dollárt adott át azzal, hogy gyilkolja meg Nixon elnököt. Topping állí­tólag kihallgatást kért egy héttel ezelőtt az elnöktől, s a hatóságok — úgymond — a kihallgatással kapcsolatos rutinmegfigyelés nyomán .leplezték le az ügyet. Hamar­jában előkerült egy tanú, aki azt állítja, hogy Topping már beszélt neki a merénylet ter­véről és kérdezte tőle, tud-e egy megbízható bérgyilkost. A rendőrség közlése szerin Topping kiszolgált katona és „jobboldali radikális”. Ügy­védje azt közölte, hogy két egyetemet is elvégzett, s pil­lanatnyilag „szabadúszó” biz­tosítási ügynök. A rendőrségi közlésből az is kiderül, hogy Topping felesége alig három héttel ezelőtt, július 26-án rejtélyes körülmények között meghalt — úgy mondják, hogy öngyilkos lett. Ő maga pillanatnyilag édesanyjával és öthetes kisfiával él egy manhattani lakásban. A fele­ség halála körülményeinek kivizsgálása során Toppingnáí távcsöves puskát és több ké­zifegyvert találtak. végén egyszerűen nem tud­nak mást csinálni az embe­rek, mint amit mi akarunk. Zsiga rosszkedvűen hall­gat — ahelyett, hogy felvilla­nyozná a lehetőség, hogy el­nök lesz. Csegei bátorítóan a vállára csap. — Elintézem már: jövőre annyi dotációt kapsz, hogy ha egész évben csak bukfencet Vettek, akkor is kétszer any- nyit tudsz osztani, mint Nik­lai... S ha pénzt adsz ne­kik. megcsókolják a kezedet. Fölmutat a szőlődombra, ahol színes kendőben asz- szonyok hajlonganak a tőkék között, s szürke kalapos fér­fiak hordják puttonyban a szőlőt. — Azt hiszed, érdekli őket, hogy Niklai az elnök, vagy te, vagy a kalocsai érsek? Ez csak minket érdekel, öreg harcos. A parasztnak csak az fontos, hogy tele legyen a hasa, meg a bu^yellárisa. Ha nem rúgjuk hasba, ő is bé­kén hagy minket. Mi pedig most már vigyázunk, hogy ne rúgjuk őket hasba — s koc­cintásra emeli a poharat. Géza felesége csomagol. Egy nagy ruháskosárba válo- , gatja a szekrényből a \ maga és a gyerekek holmiját. Ar­cán, szemén látszik a sírás nyoma, de már nem sír, ko­mor elszántság tükröződik a vonásain, mozdulatain. Géza megtorpan a küszöbön, s szótlanul, sötét arccal nézi a csomagoló asszonyt. A lép­tekre Anna odafordul, meg­látja Gézát, de nem szól, visszafordul a rakodás felé, mintha változatlanul egyedül lenne a szobában. Géza vár. Abban reménykedik, hogy az asszony felelősségre von­ja, szemrehányást tesz neki, de nem. Az asszony némán, elszántan rakodik. Gé^a nem bírja tovább, odalép, s kitépi az asszony kezéből a ruhát. — Ezt a semmi kalandot fújod fel? — kiáltja. — Me­lyik fécfi életében nem esik meg? Annyi, mint fél deci pálinka. Lehajtom, s elfelej­tem. De mi egymáshoz tar­tozunk ! Anna keserűen: — Egymáshoz ... — Elismerem, hibás va­gyok, bűnös vagyok, gazem­ber vagyok! De téged szeret­lek! Elhiszed? — Nem — mondja az asz- szony. — Hazudtál nekem Géza. Tíz éven keresztül ha­zudtál. Igaz volt a könyvtá­rosnő is, a patikusnő is, a ká­der felesége is ... Elég volt! Csak arra kellettem, hogy meglegyen a tiszta inged, a meleg ételed ... Elmegyek, Géza ... Legalább anyám nem lesz egyedül — Sokára teszi hozzá. — Meg én sem! MOSZKVA Szombaton van a szovjet— nyugatnémet szerződés alá­írásának második évforduló­ja. A szovjet sajtó széleskö­rűen emlékezik meg az év­fordulóról. A Pravda az év­fordulóval kapcsolatban töb­bek között a következőket ír­ja: A nyugatnémet lakosság széles körei a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződést a politi­kai realizmus fontos iránymu­tatójának tekintik, amely elősegíti az NSZK és a szo­cialista országok közötti gaz'« dasági és jószomszédi együtt­működés fejlődését, a béke erősödését Európában. BRASILIA , Pénteken befejeződött a 7, amerikaközi kongresszus, amelyen az indián őslakosság jogainak védelmével kapcso­latos kérdésekkel foglalkoz­tak. A kongresszust az elnök­lő Costa Cavalcanti tábornok, brazil belügyminiszter re­kesztette be. A vitában szá­mos dél- és közép-amerikai állam, valamint az 1 Egyesült Államok vett részt. Megfi­gyelőként jelen volt az NSZK, Kanada, Spanyolország és több nemzetközi szervezet küldötte. A kongresszuson ajánlásokat dolgoztak ki, amelyeket az érdekelt kor­mányok elé terjesztenek. KAIRÓ fi.7. egyiptomi legfelsőbb ál­lambiztonsági bíróság szom­baton ítéletet hirdetett az Iz­rael javára folytatott kémke­déssel vádolt Jacques Pierre Herran belga üzletember és Jean Marc Vouaux francia újságíró perében. A bíróság Herranra 15, Vouauxra pedig tízévi börtönbüntetést szabott ki, kényszermunka formájá­ban. A kémek letartóztatását februárban még Szadat elnök jelentette be. WASHINGTON Robert McNamara, a nem­zetközi újjáépítési és fejlesz­tési bank elnöke bejelentette, hogy a bank újjászervezése keretében öt regionális rész­leget létesítenek és élükre alelnököket állítanak. Az öt regionális részleg a Latin- Amerikával és a Karib-ten- ger vidékével, a Kelet-Afri- kával, az Európával, vala­mint a Közel-Kelettel és ’ Észak-Afrikával, az Ázsiával foglalkozó részleg. Az öt új alelnökön kívül további két alelnököt is kineveztek. Géza nézi, vár — de az asszonynak olyan eltökélt az arca, látszik, hogy soha nem fogja megmásítani elhatáro­zását. — A gyerekek hol vannak? — kérdi tompán. — Semmi közöd hozzájuk — mondja az asszony háttal. Géza kifordul a szobából. A másik szobában a szek­rény legfelső fiókjából kive­szi pisztolyát, megnézi, meg van-e töltve, s a bőr lem- berdzsek belső zsebébe rejti. Gyalog megy az utcán. Ezen az utcán néhány hete nem tudott úgy végigmenni, hogy lépten-nyomon ne állí­tották volna meg. Még a mo­torról is valósággal lehúzták. Most is mindenki, akivel ta­lálkozik, köszön neki, de sen­ki nem kérdez, s nem mond neki semmit. Találkozik "egy krumplis­szekérrel — a krumpli tete­jén az az öregasszony ücsö­rög, aki kérte tőle e^t a fo­gatot. Most éppencsak fogad­ja Géza köszönését. A kocsma előtt Pigniczki száll lé a biciklijéről. Észre­veszi a közeledő Gézét, széles mosollyal várja be. Át akar­ja ölelni. — Köszönöm, öcsém — harsogja. — Mégiscsak jó ro­kon vagy! Gyere, igyunk va­lamit. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents