Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

1972. augusztus t:

KELET-MAG Y ARORSZÁ G

8 «Md

Sokoldalú kapcsolat — eredményes képviselői munka

Beszélgetés dr. Fekszi Istvánnal, a megyei képviselőcsoport vezetőjével

A közéletben az idén sines hosszú nyári szünet: ezekben a hónapokban is Üléseket tartanak a választott testületek, amelyeken rendszerint részt vesznek megyénk országgyűlési képviselői is. Munkájukról, az ülésszakok közötti képviselői tevékenységről beszélgettünk dr. Fekszi Istvánnal, a megyei képviselőcsoport vezetőjével.

— A legutóbbi választások idején jelentősen megfiatalodott a megyei képviselőcsoport. A képviselők egy részének az ismerkedés is sok munkát adott — főképp az elmúlt években —, mivel képviselői munkájuk már nemcsak egy-egy üzem, szövetkezet vagy egy település életéhez kapcsolódik, hanem sokkal szélesebb körhöz, területhez mondta a beszélgetés során dr. Fekszi István.

Hangsúlyozta: rendkívül

hasznosnak tartják azokat a változásokat, amelyek éppen az elmúlt egy-másfél év során következtek be a kapcsolatokban. A tsz-közgyűlé- sek, tanácsülések, népfrontbizottsági ülések állandó meghívottjai a képviselők akik így „első kézből” tudnak tájékozódni a választó- kerület lakóinak, vezetőinek legfontosabb terveiről, prob lémáiról.

Ez időben elég nagy lekötöttséget jelent: 12—14 település lakosságával állandó kapcsolatot tartani — jól szervezett munkát igényel. A képviselők az eredményesebb munka érdekében -- minden esetben szívesen vállalják, és ha lehet, részt is vesznek a testületi üléseken s ott nemcsak meghallgatják s felszólalókat, hanem maguk is beszámolnak a képviselői munkáról, a törvényalkotásról. Külön beszámoló' gyűlést, ezzel egybekötött fogadóórát tavaly például 85 alkalommal tartottak megyénk képviselői.

A választókerületen kívül is zajlik a képviselők munkájú. Dr. Fekszi István kiemelte: szoros kapcsolat

alakult ki a képviselők és a megyei pártbizottság, a megyei népfrpntbizottság, megyei tanács között. Éz a kaocsolat a képviselők számára is rendkívül előnyös, mert már a döntések meghozása idején megismerkedhetnek a megvei álláspontokkal, aktív részesei letm nek a megyei közéletnek is. Különösen fontos, hogy a pártfórumok, választott testületek. vezetők véleményét is időről időre megismerhetik a megyét érintő fontosabb kérdésekben, témákban.

Miklós a mezőgazdasági, Erdei Lászlóné és Tóth Géza a külügyi, Bánóczi Gyula a honvédelmi bizottság tagja, Orosz Ferenc a kulturális, művelődésügyi, dr. Fekszi István a mentelmi bizottság titkári teendőit látja el, Szviridov Ivánná pedig az országgyűlés egyik jegyzője. Mindez azt mutatja, hogy a szabolcsi képviselők azokban a bizottságokban is közvetlenül kifejthetik véleményüket, ahol a törvényjavaslatok apró részletekbe menő vitája történik.

A megyei képviselőcsoport a választások óta nyolc ülést tartott. Az országgyűlést előkészítő, valamint az ország- gyűlés elé kerülő témákon kívül a megye társadalompolitikai, gazdasági, kulturális helyzetét is megvitatta a képviselőcsoport, s több kormányrendelet Is a képviselők elé került, Az elmúlt évben egy alkalommal a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatást a képviselőknek a KB üléséről, a határozatból adódó megyei feladatokról, A képviselőcsoport három alkalommal különböző intézményeknél tartott ülést. Az egészségügyi törvény parlamenti vitája előtt például a megyei kórházban tettek látogatást a képviselők, g hallgatták meg a megye egészségügyével kapcsolatos elemző tájékoztatást. Ezen az ülésen részt vett az ország- gyűlés egyik alelnöke ig.

A hivatalos helyeken tartott üléseken, megbeszéléseken kívül a képviselőkhöz elég sok személyes és írásos kérés, panasz érkezik. A személyes problémák megoldásához az illetékes szervektől, s személyektől kérnek — és általában kapnak is — megfelelő segítséget a képviselők. Gondot okoz azonban a közérdekű javaslatoknak, kéréseknek az a része, amely anyagi természetű *— mint például bölcsőde-, óvodaépítés, napközi otthon, kul- túrházbővítés, út-, kútépítés, többféle fejlesztési téma — amelyek gyakoriak a képviselői munka során. A legindokoltabb esetekben eljárnak az érdekelt tanácsoknál vállalatoknál, de évközben sok gondot okoz a viszonylag csekély anyagi értékű munka megvalósítása is. Egyébként általános tapasztalat, hogy sok közérdekű javaslat intézéséhez adnak a képviselők segítséget. — Úgy érezzük, ez a sokoldalú kapcsolat járul hozzá, hogy eredményes képviselői munkát tudjunk végezni — mondta befejezésül dr. Fekszi István.

Marik Sande*

A mátészalkai Ipari Szerelvény- és Gépgyár új, korszerűen berendezett csarnokában sorakoznak a megmunkáló gépek. A folyamatos termelést segíti a most szerelés alatt álló szállítószalag — konvejor — is. Képen: az ifimunkások gépsora. (Hammel József felvétéle)

Nők az automatáknál

Amíg a vagonok elindulna k

Tuzsérról

Hirtelen még elképzelni is nehéz, vajon hány hold fenyő- és bükkerdő fája lehet e hatalmas telepen. Gyanta- szagú a levegő csaknem százhúsz hektárnyi területen. Óriás, sínen mozgó szovjet daruk, pályakocsik, vágányok, cikázó motoros targoncák, megpakolt vagonsorok.

Modern csarnokok, okos, finn gépsorok, kérgezők, olasz, magyar gépek sokasága. Innen táplálják az ország TÜZEP-telepeit, a bányák mélyét, a papírgyárakat különböző fákkal. És küldenek határainkon túlra is. Exportra dolgoznak. Évente félmillió köbméter fát szállítanak. Naponta több szerelvény indul és érkezik Tuzsér- ra.

Szakítás a hagyománnyal

Hazánk fáskamrája. Kétezer ember dolgozik benne. Ebből csaknem hétszáz a nő. Hatvanhárom községből ingáznak. Műszakra és haza autóbuusz hozza-viszi őket. Minden nap. Percnyi megállás sincs.

Sok, fontos poszton nők dolgoznak. Különösen az utóbbi egy-két évben kerüllek rátermett lányok-asszo- nyok vezető helyekre. Szükség hozta így? Lehet. Meg a biztatás is. Tanfolyamok sokaságát szervezték. S a fizikai munkát végző nők betanított és szakmunkásokká váltak. Ezek számé ma már eléri a háromszázötvenet. A anyagmérői uepazi,**» teljesen női munka lett. Kétszáz nő, többségében fiatal lány látja el.

Vannak közöttük csoport- és művezetők.

— Korábban kifejezetten férfimunkának tartották a? iparágban a műszaki irányítói munkakörök ellátását — újságolja Vilmán Pál, az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri 14- es telepének a gyáregységvezetője.

Ók voltak az úttörők, akik szakítottak a hagyománnyal.

— Nagy hátránnyal indultak a nők. Segíteni kellett őket abban, hogy a technikával, a gépekkel szembeni félelmüket legyőzzék, úrrá legyenek rajta. Biztatni, hogy képesek a kezelésükre, az automaták irányítására — magyarázza Vilmán Pál,

így váltak az automata gépisorok ügyes, figyelmes kezelőivé, fegyelmezett munkásokká, munkavezetőkké, művezetőkké. És ezzel megteremtődött az alap arra is, hogy bérben is „egyenjogú- akká” váljanak a férfiakkal. Soknak megkétszereződött a keresete.

— S bizony megtörtént, amikor egyes férfiak azt mondták: csitri lányok, többet keresnek, mint mi — mondja az alig 19 éves Kovács Erzsébet.

Kik zúgolódnak ?

Egy éve dolgozik Tuzséron. Komoróból jár át. Anyagmérőként kezdte, nyolc általánossal. Egy esztendeig dolgozott ebben a beosztásban. 900 forinttal kezdett, 1100-ig jutott. Most az automata gépsoron dolgozik. Egyes fülke. Gépkezelő.

Pontos mozdulatok. Figyelmesség. ö dönti el, hogy mi legyen a sorsa a szalagra kerülő gömbfának. Jön, érkezik a fa, kevés idő van gondolkozásra. Kovács Erzsébet osztályoz. Ez bányaía, ez rönk, ez állványfa.

— Pénzre megy „ez a játék" — jegyzi meg a párttitkár.

Duplán is. Keresete függ tőle. Egy műszakban 100— 150 köbméter fa osztályozását végzi el. Itt most havi 2000—2200 forintot keres. Ebben a munkakörben férfiak már nem dolgoznak. De amikor dolgoztak, ők sem kerestek többet.

— Csak a nehezebb munkát végző emberek zúgolódnak, hogy mi többet keresünk — jegyzi meg Czifra Irén, a második gépkezelő. — Néha veszekednek velünk. Főleg, akkor, amikor a bérlapot megkapjuk.

Ehhez a munkához figyelem, szakértelem is kell. S erről megfeledkeznek egyes férfiak. Czifra Irén Gyulaházáról jár ide dolgozni.

— Nemcsak a kereset miatt. Igaz, megvan a 2200 forint. Én jól érzem magam. Jó munkahely.

Nem szöktek meg

örülnek egymás sikereinek a nők. ök újságolják Esik Istvánná művezető helytállását. Márciusban tett vizsgát. Most nagy gondban van. mert helyettesít is. Ötven munkás dolgozik a „keze" alatt.

— Én a C/2-es telep művezetője vagyok. Ez a gömb- farészleg. Voltam anyagmérő, itt gyakornok, s a vizsga után neveztek ki. Kétezer forint a keresetem. Alig 250 forint a különbség az ugyanebben a beosztásban már 6 éve dolgozó Balázsi Attila és közöttem.

Művezető. Kevesebb a keresete, mint a gépkezelő nőknek. S több a felelőssége. Ez már bérfeszültség.

— Ez igaz — mondja. — De ígérték, hogy 1973 januártól emelik. — És ez megnyugtatja. Tizenkettedik éve dolgozik itt. Itt tanult, fizették a taníttatását, szállását, mindent. S ő áldozatot vállalt. Családjától távol tanult Pesten, s nyolc általánossal indult.

— Úgy érzem befogadtak, hiszen együtt dolgoztam azokkal, akiknek most a művezetője vagyok — mondja.

S aztán megjegyzi: — Ha

meg néha több kettőnél, kinyitom a számat. — Ezt aztán mosolyogják, hiszen egy törékeny kis asszony.

Fodor Károlyné a másik újdonsült művezető.

— Nem harapják le az orrunkat — jegyzi meg. ö a ládaüzem II-es műszakjának a vezetője. 800 forinttal kezdett 63-ban, most 2080 forint a fizetése. Kitűnően vizsgázott. — A most végzettek kö*zött én kapok a legtöbbet, pedig férfiak is voltak. Még három férfiművezető van. Ök már 8—10 éve vannak ebben a beosztásban, s 300 forinttal

magasabb csak a fizetésük.

Ebédidő van. Nem zümmög a fűrészgép, pihen kezelője, a szőke Soltész Ilona. Tavaly július 22-én került ide.

— Megjegyeztem a dátumot, fordulat számom i. Ugyanis eddig még nem t női fűrészgépkezelő az

ben — mondja. ,-u .< j- gatták is a férfiak: „Ne n

tudják majd kezelni, megszültnek innen.”

Nem így történt.

— Most annyit keresünk mint ők. Rákóczi Laci sem kap többet. Nekünk is megvan a 2100—2400, mikor mennyire jön ki — mondja Soltész Ilona. — Szálka Lajos már előbb gépkezelő volt, de ő sem keres többet.

Soltész Ilonának vágya, hogy tanulni szeretne. El akarja végezni levelező úton a gimnáziumot. Nincs szándékában elmenni utána sem. Vajon segítik-e? Kérdően néz Viimanra, a gyáregységvezetőre.

— Nem akadályozunk senkit. Sőt segítjük őket — mondja. — Most is legalább harmincán járnak különböző középiskolákba. Heten a tmk-sok közül most érettségiztek. Vannak közöttük lányok is. Nem is emlékszem elment-e azok közül egy is, aki tovább tanult.

Felelős poszton

Később visszakanyarodik a beszélgetés arra, vajon segítik-e őket a férfiak a munkahelyen. Soltész Ilona epizódokat említ, amikor egy- egy fogósabb munkát nem néztek tétlenül a „fiúk”. Említi a fűrész spanolását, meg amikor gépállés van, s ók a könnyebb munkát végzik.

— Nem is engednék a fiúk, hogy a nehezebb munkát mi végezzük — jegyzi meg.

— Fegyelmezettek, precízek ezek a lányok — moruihi később Vilmán. — Náluk nincs cigarettaszünet, csellengés. Csak nyertünk velük

— dicséri őket. S bemutat a telep egyik „urának” Révész Lászlónknak. — Ő a mi áruátvevőnk — mondja. Ennek a beosztásnak itt Tuzséron különös jelentősége van. A Szovjetunióból érkező összes gömbfafélék gondos átvétele a feladata. Nagy felelősség.

Korábban egy férfi volt ebben a beosztásban.

— Talán furcsának találja. de kevesebb volt a fizetése, mint az enyém .— mondja Révészné. — Nekem most 2400 forint. Hat beosztottja van, mind nő. Azt mondja, jobb így. Mindennel elégedett, csak egy dologgal nem.

— Úgy érzem, nem vagyok eléggé „leterhelve”. Néz rám értem-e. S aztán ketten is magyarázzák, miről van szó. Az a rengeteg fameny- nyiség nem rendszeresen érkezik. Hol sok jön, hol nagyon kevés.

— No azért megtalálom az elfoglaltságomat így is. Csak más az, ha a szakmájáén dolgozik állandóan az ember. Nem igaz?

Farkas Kálmán

Különös házasság

Csak így, ilyen sokrétű előkészítő munka után lehet megalapozott megvénk képviselőinek részvétele az or- száígvűlés. a? egye= ország- gvűlési bizottságok munkájában. A választások óta hat alkalommal ülésezett az or- szággvűlés. s öt szabolcs- szatmári képviselő kért szót köztük a szövetkezeti törvény. az egészségügyi tör- vépv vitáiéban. Az itt végzet* munkát a napilapok, s rádió, televízió révén a választókerület lakossága ismeri. s az a tapasztalat — mondta dr Fekszi István — hosv érdeklődnek várják részletes híradást, beszámo lót is egv-egy országgyűlés Ülésszak után.

Az országgyűlés bizottsá gainak munkájában a megválasztott bizottsági tagok rendszeresen részt vesznek. Pülöp János az ipari, Bojtor

Felfedeztem én is a spanyolviaszt. Azt nevezetesen, hogy nemcsak a rossz hír jár szárnyon, de a rossz módszer is gyorsan terjed, nagyon gyorsan. Elmondom felfedezésem lényegét.

Egvidőben volt a könnyűipar állami szektora és a jó tulajdonságai. És természetesen voltak a becsületes, tisztességes magánkisiparosok. Az előbbi kommersz- árut dobott a piacra, gyakran vitatható minőségben, de tűrhető áron. A kivitel sem volt tetszetős, a talpa is sokszor lefnállott, a Parlamentben is gyakran interpelláltak cipőügyben, de legalább ólesó volt.

A kisipar, a maszek, ó az egészen más, Ott mincjent megtalált az ember, ami

szem-szájnak ingere. És milyen szolidan tálalva a kirakatban a csodálatos cipők, blúzköltemények, s mellettük diszkréten elhelyezve az icipici cédulákon az árak 600 forint, 1000 forint..,

A kézi munkát, a tudást, az ízlést, a kivitelt fizette meg a kedves vevő. És persze a patinás utcák hírnevét, hangulatát.

— Igen, a Váci utcában szivem...

Egy időben azon ábrándoztam, mi lenne, ha a két szektor találkozna. Esetleg frigyre lépne. És mindketten hoznák eredendő értékeiket a házasságba. És — hogy a cipőnél maradjak — mondjuk 300 forintba kerülne a maszek hozzáértése, ízlése szerint készült, de az állami boltokban Is megvehető férficipő. Tetszetős forma, megbízható minőség, zsebhez szabott árak. Botor álom, ma már tudom.

Azért valami történt az idők folyamán. Ha a frigy nem is hivatalos, azért a vadházasság hallgatólagosan létrejött. Itt van például a lakkcipő hétszázért. Bármelyik cipőüzletben, áruházban könnyűszerrel kapható. Természetesen sem hidegben, sem melegben nem ajánlatos viselni, legkevésbé az esőben. Reped a lakk. Szóval á minőség marad, az ára viszont már kisipari nívón mozog.

A kisiparosok is tanultak valamit a cipőgyáraktól. Mindenekelőtt rontották a minőséget. Egy életen át nem lóghatnak ki ők sem a sorból, ki szereti a strébereket, és ki vállalja a tisztességtelen versenyt a gyárakkal? Az árurontás, mondják ők, afféle nyugati dolog, a túl jó, túl erős minőségű cipő eltarthat akár évekig is. Viselőik megunják. Amellett ki vesz újat? Ne fékezzük a pénz forgási sebességét, hiszen ez közérdek, sőt köz- gazdasági érdeke az országnak.

Tartom a levált talpú cipőmet a maszek mester orra alá. Készségesen mosolyogva szidja a gyárat. „Micsoda talp, micsoda ragasztó. Nézze uram ezt a vonalat és ezt a viaszt” — és szakítja, harapja, dühösebb, mint én. Megbocsátom a szitkokat, hiszen tudom, a házastársak idővel hasonlítanak egymásra, fölveszik egymás szokásait.

uh»)