Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

1972. augusztus 27. KELET-MAGYARORSZÁG S. dMM Bizalomért, bizalmat Nem a divat kedvéért •• » Üzemszervezési tapasztalatok az EPSZER Vállalatnál AZ UTÓBBI IDŐBEN MIND TÖBBET HALL RÓ­LUK a közvélemény. A párt- és a társadalmi szervek vizs­gálják helyzetüket, szerepü­ket, megbecsülésüket. Az elemzések, jelentések hol középkádereknek, hol közép­vezetőknek nevezik őket. Jobb megnevezést még nem sikerült rájuk találni — le­galábbis a jelentésekben nem. A mindennapi életben a tsz-tagok brigádvezetőként, üzem- vagy üzemegység-veze­tőként emlegetik őket. Nem véletlen, hogy mun­kájuk. magatartásuk az utób­bi időben előtérbe került. Szoros kapcsolatban van ez azzal, hogy a múlt év de­cemberében a Központi Bi­zottság határozatot hozott az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Korábban ugyanis, noha a szövetkezeti mozgalom kezdete óta na­gyon fontos szerepet töltenek be a szövetkezeti gazdaságok életében, személyük, mun­kakörük valamiképpen hát­térbe szorult. Ha a vezetés­ről esett szó, ez alatt csupán a tsz-elnökét, főagronómusát, főkönyvelőjét értették. Ah­hoz, hogy egy-egy gazdaság­ban emelkedjen a vezetés színvonala, nem elegendő az előbbiekben említett néhány szövetkezeti vezető erőfeszí­tése, hanem minden szinten javítani kell az irányítást, az üzem- és munkaszervezést. Ezt ismerték fel a pártbizott­ságok és pártszervezetek, amikor most gyakrabban és alaposabban vizsgálják a középvezetők munkáját, kö­vetkeztetéseket vonnak le, s meghatározzák a tennivaló­kat. NAPJAINKBAN SEM TISZTÁZOTT számos közös gazdaságban a középvezetők hatásköre és munkaköre. Furcsán hangzik ez, mert hi­szen ezek a szakemberek, vezetők az év minden mun­kanapját szorgalmasan le­dolgozzák, munkájukról mind vezetőik, mind beosz­tottaik általában elismerően nyilatkoznak. Ez így igaz, de az is, hogy nincs még a szö­vetkezeti vezetők között olyan, akinek annyit kellene „nyelnie”, mint éppen a kö­zépvezetőnek. S ez éppen rendezetlen helyzetükből adódik. A szövetkezeti tagok kisebb-nagyobb csoportját irányítják, felelnek területü­kön a munkafolyamatokért, a termelésért. Ez a felelős­ség — helyesebben az önálló­ság — azonban a gazdaságok jelentős részében névleges. Az elnök, a főagronómus, vagy más vezető gyakran megkerüli őket, fejük felett ad utasításokat. Ez a gyakor­lat pedig sérti a brigádveze­tők, üzemvezetők önérzetét, csökkenti önállóságukat, fé­kezi kezdeményezőkészségü­ket. Az a helyes, ha a szö­vetkezeti pártszervezetek se­gítséget nyújtanak ezeknek a Az egykori grófi birtok, a Dessewffy-tanyák és telepü­lések helyén a nyíregyházi repülőtértől Görögszállásig 25 kilométeren húzódik a megye legfiatalabb községei közé tartozó Nyírtelek. Húsz éve múlt, hogy községi rang­ját — 1951-ben — megkap­ta. Tavaly pedig nagyközség lett a szétszórt utcákból, bokrokból. A 7200 lelkes nagyközség a maga szétszórt­ságával szinte párját ritkí- tóan sajátos gondokkal küzd. A lehető legegyszerűbb példa mondja el talán a legtöbbet. Hogy jó ivóvízzel lássák el a községet, ahhoz a legközeleb­bi tervek 1975-re vonatkoz­nak. s hogy mibe kerülne a vízhálózat, az ma még csilla­gászati számnak látszik. Ti­zenötmillióba, az pedig, hogy a leágazásról vizet kap­janak, plusz 7 millióba. A távolabbi tervek gondjai mellett a mát is legalább ilver. égető feladatok jellem­zik. Mindezeknek a közös gondoknak megbeszélése, a falu vezetőinek és értelmisé­gének együttműködése, vala­mint egy — a falu kulturális problémáknak a megoldásá­hoz. Kezdeményezzék, hogy belső szabályokban határoz­zák meg egyértelműen fel­adataikat, jogaikat. Ha ezt sikerül elérniük, már ezzel is nagymértékben növelhetik a vezetés színvonalát. A szövetkezeti vezetők e rétege más szempontból is megérdemli a pártszerveze­tek fokozott figyelmét. Ezek a vezetők sajátos helyzetük­ből adódan közvetlenül kap­csolatban vannak a szövet­kezeti tagokkal. A tapaszta­lat bizonyítja, hogy ez több mint egyszerű munkakapcso­lat, mögötte a tagok odaadó bizalma van. Elsősorban azok nyel ték el ezt a bizalmat, akik a tagság köréből nőttek, fejlődtek ki. így például azok, akik az egyéni gazdál­kodás körülményei között is bizonyították hozzáértésü­ket, majd később a közösben szervező- és vezetőkészségü­ket. De mindinkább élvezik ezt a bizalmat a szövetkeze­ti tagokkal szót értő szak­emberek is. A STATISZTIKA AZT MUTATJA, hogy a középve­zetők körében nagyobb a párttagok számaránya, mint az egyszerű szövetkezeti ta­gok kozott. Különösen vonat­kozik ez az idősebb korosz­tályra: azokra, akik az át­szervezés idején javakoraoe- liek voltak. A generációvál­tás időszaka azonban a kö­zépvezetőknél is elérkezett. Nagy számban mennek nyug­díjba, s helyükre fiatalok, jobbára közép- vagy felsőfo­kú iskolát végzett szakembe­rek kerülnek. Ezek a fiata­lok ismerik a korszerű ter­melési eljárásokat, de kevés­bé ismerik a szövetkezeti éle­tet, a tagokkal való embersé­ges kapcsolat megteremté­sének módjait. Amíg az idő­sebb korosztályú középveze­tők kapcsolata a pártszerve­zetekkel is szoros volt, saj­nos ez jóval kevésbé mond­ható el a munkába lépő fia­tal szakemberekről. Kevés közöttük a párttag, de szá­mosán a KTSZ-szervezettől is távol tartják magukat. A pártszervezeteknek tehát fi­gyelemmel kell kísérniük a vezetők körében is a gene­rációváltás folyamatát, s azt helyes irányba szükséges be­folyásolniuk. Gyakori, hogy a szövetke­zetekben egy-egy új szakem­ber felvételénél csupán a szakmai képzettséget tekin­tik mércének. Olykor-olykor a pártszervezetek vezetősé­gei is megfeledkeznek arról, hogy a párt alapvető káder­politikai követelményeit — politikai megbízhatóság, szakmai felkészültség, veze­tőkészség — valamennyi ve­zető esetében érvényesíteni kell. Könnyebb ez az idő­sebbeknél, de nehezebb az iskolából napjainkban kike­rült fiatal szakembereknél, akiknek még nem volt mód­életét is irányító — értelmi­ségi klub megalakítása volt a célja annak az értelmiségi ankétnak, amelyre augusztus 24-én került sor. Tudunk pél­dákat kísérletekre, amellyel falun élő értelmiséget — pe­dagógustól az agronómusig — próbálták egy közös cél érdekében összefogni. Nyír­telken is ugyanaz a cél; egyet lépni előre. Miért alkotnak külön kasztot a pedagógusok, miért rangon aluli a körzeti orvosnak a többi értelmisé­gi, miért szigetelődik el a műszaki értelmiség? Amit Majoros Józsefné pedagógus elmondott, az szinte példabe­széd. — A faluban minden rez­dülését figyelik az úgyneve­zett tanult embereknek. Egy­szer egy öreg bácsi odajött hozzám, ő fogalmazta meg: „Ahogy maguk a tanult em berek tudják marni egymást, azon meglátszik, hogy tanul­tak.” juk bizonyítani. A párt ká­derpolitikai elvei nemcsak arra kötelezik a pártszerve­zeteket, hogy „megszűrjék” a jelentkezőket, közreműköd­jenek az általuk legalkalma­sabbnak véltek kiválasztásá­ban, hanem arra is, hogy ne­veljék, képezzék őket. A FIATAL SZAKEMBE­REKKEL VALÓ FOGLAL­KOZÁSNAK számtalan mód­ja van, s ezért itt csak egy célravezető gyakorlatra sze­retnénk felhívni a pártszer­vezetek figyelmét. Számos szövetkezeti gazdaságban meghonosították, hogy a nagy élettapasztalattal rendelke­ző, a szövetkezeti tagok bi­zalmát élvező brigád-, üzem­vagy üzemegységvezető mel­lé fiatal szakembereket osz­tottak be. Csaknem minden esetben bebizonyosodott, hogy ez jó iskola a kezdő szakemberek, számára. Meg­tanulják tisztelni, becsülni a vezetésükre bízott szövetke­zeti tagokat, s azoknak is módja ván megismerni leen­dő vezetőiket. A mezőgazdasági nagyüze­mekben is rátérnek az ipar­szerű termelésre, a korszerű állattenyésztő telepeken, a növénytermelésben a gépesí­tett folyamatoknál különös hangsúlyt kap az üzem- és munkaszervezés. A termelő- szövetkezetek többségében ma már felismerték, hogy korszerűen termelni jól fel­készült szakemberek nélkül nem lehet. Ezért növekedett meg számuk, s nő napról napra. Az iparszerű termelés azonban nem szabad, hogy hátrányosan megváltoztassa a vezető és vezetettek embe­ri kapcsolatát. A szigorúan megkövetelt technológiai fr»- lya.jjatflk .nem ronthatják a szövetkezeti mozgalom kez­dete óta meghonosodott elv­társi, baráti kapcsolatokat. Ellenkezőleg, nagyobb a fe­gyelem, pontosabb a techno­lógia megtartása ott, ahol a beosztottak ismerik és becsü­lik közvetlen vezetőjüket. De az is igaz: többet kérhet a vezető azoktól, akik tudják, hogy vezetőjük együtt él, együtt érez velük. SAJÁTOS VONÁSA A MAI FALUSI ÉLETNEK, hogy az emberek közötti kapcsolatok nem szűkülnek le csupán a munkában eltöl­tött időre. A szövetkezet; gazdák elvárják, hogy gazda­sági vezetőjük mindenben megossza velük gondját, örö­mét. Napjainkban ezt úgy mondják: a szakember egy­ben legyen közéleti, társaság' ember is. Szaktudása mellett nagyobb politikai, kulturális felkészültségével segítsen a falu életének emberibbé for­málásában. Ezt előmozdítani, e folyamat útját egyengetni elsőrendű feladat a mai falu­si pártmunkában. (M.) Mindenki helyeselve bólo­gatott. Csaknem nyolcvanan jelentek meg az első összejö­vetelen. A helyi tanács és a népfront helyi bizottsága négy kérdéscsoportot tartal­mazó kis cédulát küldött szét á tanácskozás előtt. Gazdasá­gi, kulturális, szociális, kül- és belpolitikai, egészségügy) és egyéb községi tanácsi té­májú kérdéseket tettek fel. A község vezetői próbáltak választ adni minden kérdés­re. Legtöbbre sikerült, de voltak fél válaszok is, ame­lyekhez háromszor is hozzá kellett tenni, hogy: pénz. Mi­kor lesz kultúrház? Mikor vezetik a jó vizet? Mikor épül új iskola? Gyógyszer- tár lesz-e? Az óvodába hány gyereket vesznek fel? Ki ad társadalmi munkát a Pallag- pusztán lebontásra kerülő is­kola épületanv againak szállí­tásához, átépítéséhez, amely • ben a KISZ és a megalakuló — Mi az a hálóprogram? — kérdezem a megyei építő- és szerelő vállalatnál, mire grafikonokat, számoszlopo­kat mutatnak, amiből a lai­kus nem ért semmit. Az épí­tők nyelvén viszont jól „ért” a barna fedéllel bekötött kis könyvecske, s a számrenge­teg. Logikai háló és optimum Nyole-kilenc éve még szó sem lehetett logikai hálóról, típushálóról. Akkor százhu­szonhat építkezésük volt, ki­jelölték a vállalatot az el­végzendő munkákra. Hogy melyik mennyire gazdaságos, !esz-e hozzá elég anyag és munkaerő — azt előre nem számolhatta senki. Ma hu­szonhat építkezésen dolgo­zik az ÉPSZER és ennek a huszonhat munkahelynek minden folyamatát figyelem­mel tudják kísérni. Komputerrel. Az ÉGSZI (Építésgazdasági Szervező Iroda) gépeibe betáplálják a ■Nyíregyházáról közölt adato­kat, s a gép gondolkodik. Megmondja, hogy milyen egy-egy jövendő építkezés kezdési, befejezési határide­je, mi az optimális idő, lét­szám, sőt változatokat is fel­tételez. Azt is kiszámítja, hány bádogos, lakatos, kő­műves, szerelő kell egy hely­re. Izgalmas olvasmány an­nak, aki ért a számítógép nyelvén. A nyíregyházi vál­lalatnál mind többen érte­nek. Szeptember egytől pe­dig már főfoglalkozásban al­kalmaznak erre a tevékeny­ségre matematikust. — Matematikus az építő­iparban? — Igen — hangzik a válasz. A program nagyon íontps a szervezett üzemben, a pontos munkához. De té­ved, aki azt hiszi, hogy a komputer és a matematikus mindent megold. Csak elő­készít. Amikor kész a prog­ram, jönnek az egyeztetések, a gépi adatok igazítása a mindennapi munkához. Mert a körülményeket előre nem ismeri a gép. Lehet télen hu­szonöt fokos fagy, lehet in­fluenzajárvány, lehet az át­lagon aluli teljesítmény, vagy anyaghiány. „Csodákra csak az ember képes“ Komputer és emberi agy — ez így együtt egész. S az éves keretprogramot havon­ta ellenőrizni kell, párhuza­mot vonni a termelékeny­ség, a bér és a létszám kö­zött. A program hasznos esz­köz, olyan, mint egy szer­szám. „A géptől nem lehet várni csodákat, a csodákra csak az ember képes” — mondják a vállalatnál. A gép csak azt mondja, hogy van egy lehetőség. Aki meg­tölti tartalommal, az az em­ber. értelmiségi klub is helyet kap? A kultúrház két éve min­den tanácsülésen téma. Az ivóvíz egyelőre nagy gond, ugyanúgy, mint új iskolák építése. Tizenkét iskolából nyolc felszámolásra vár, tel­jesen elavult. Legelőször a gyógyszertár épül fel, hiszen rangsorolni kell. Egy kilenc­ven filléres gyógyszer is ki­lenc forintba kerül most. mert Nyíregyházára be kell érte utazni. De baj van a ti­zennégy bolt ellátásával is. szombatra már nem kapnak friss kenyeret. Nincs fodrász és cipészszclgáltatás. Az át­építendő iskolához azonnal jelentkeztek társadalmi munkára. A MEZÖGÉP-rész- leg szocialista brigádjai és a KISZ-esek nevében a válla­lati főkönyvelő ígérte: ha kell a segítség, ott lesznek. A legsúlyosabb gondokat a ta­nácskozáson megjelent dr. Pethő Ferenc országgyűlési E pillanatban évente két­szer kérik a komputer segít­ségét. Többször is kellene, de egyelőre ez is több százezer forintos kiadás. Hogy meg­éri-e? A válasz: igen. Nem is annyira a ma, inkább a jövő szempontjából. Széle­sebb körben előre lehet lát­ni például, milyen és meny­nyi anyagra lesz szükség jö­vőre, égy-két év múltán, s hogy milyen erőkkel, mi­lyen sorrendben kezdjenek az építkezésekhez. 104 lakás — öt kőművessel Az építőipar ma nem ugyanaz, mint akár nyolc éve. Egy színes fénykép függ Jeszenszki István igazgató irodájában, az Űz utcai száz­négy lakásos épületről. „Itt mindössze öt kőműves dol­gozott” — hangzik az iménti bizonyítása. A munkás ma szintén nem ugyanaz, mint régebben. Nem vállalja a ne­héz fizikai tevékenységet szívesen. Ha azt1 akarják, hogy dolgozzon, gépet kell alkalmazniuk. Sőt: géplán­cot. Ahol gép keveri a ha­barcsot, az megy a vakoló­gépbe, amelyből gép lövi a falra a vakolatot. Két em­ber végzi el így egy brigád munkáját. Megyünk az udvarra, a központi telepen óriási gép keveri a betont. Mondja az igazgató, hogy sokat megta­karítanak ezzel. Anyagot és időt — és embert. „Mert ha a munkahelyeken készül a beton, s egy építkezésnél csak tíz cementeszsák ki­szakad... — az huszonhat munkahelyen százharminc mázsa veszteség. ‘ Találmányokat, gyártási jogot, okos .gépeket vásárol­nak. A telepen egy gép gipszből önt válaszfalakhoz lapokat — két emberrel. Egy szerelő egy nap alatt egy lakás összes válaszfalát el tudja készíteni. Nagy telje­sítményű olasz daruk, autó­daru, olasz vakológépek, szögbelövő pisztolyok, ütve- fúrók állnak a modern gyár­szerű építés szolgálatában. S az qutinord, az alagútzsalú technológiája, az úgynevezett öntöttházprogram. Ezek gyorsítják a munkát, ennek is köszönhető, hogy a vállalatnál évről évre két­szer annyi lakást építenek. S annak, hogy például az elő­re gyártott szerkezeteket nem a helyszínen, hanem közpon­tilag gyártják. A hatnapos tevékenység így órákra csök­ken. A plafon — a csillagos ég — Divat manapság az üzem- és munkaszervezés? Kézből cáfolják az ÉPSZER­képviselő figyelmébe ajánlot­ták. Talán valamennyi résztve­vőből a legnagyobb egyetér­tést dr. Máthé Judit szakfő­orvos, a TIT nyíregyházi já­rási elnökének hozzászólása váltotta ki. Ö az alakuló ér­telmiségi klub munkáját kör­vonalazta. — Divatos lett a „nem érek rá” olvasni, művelődni kife­jezés. s egyre inkább azok körében is, akik korábban rendszeresen olvastak. Pá­rizsban a metrón láttam, hogy két megálló között is mindenkinek könyv, újság van a kezében. S nézzük meg a Budapest—Nyíregyháza közötti vonat utasait. Hány könyvet látunk? Meg kell tanulni minden kis hulladék­időt hasznosítani, mert sok kicsi itt is sokra megy. Ennek a hulladékidőnek a jó felhasználására bíztatta az alakuló klubot, amelynek elnevezésére dr. Hajnal Bé­la vb-litkár tett javaslatot. Ajánlotta, hogy a Dózsa-kör nevét vegyék fel, s ne eg' esetleg elszigeteltnek látsz1 értelmiségi klubnak nevez nél: nem divat, hanem kény- szerűség. A termelésnövelés eddigi forrásai kiapadtak, újakat kell keresni. Január egytől főfoglalko­zású üzemszervezőjük is van, de az üzemszervezés nem csak az ő feladata. Min­denkié. Júniusban elkészült a téliesitési program. A gép kimutatta, hogy keveset ter­veztek, most dolgoznak azon, hogy lehetőleg minden t r- bert foglalkoztassanak té­len is. Felmérték a segédüze­mek kapacitását a távlatok­ban. Kitűnt, hogy az aszta­losüzem termelése a jövőnek már nem megfelelő. Átszer­vezni, gépet, vagy késztermé­ket vásárolni — folynak most a számítások, a válto­zatok. — Milyenek a vállalat tar­talékai? — kérdem, mire a felelet, hogy óriásiak, a pla­fon elvben a csillagos ég. Rendszeresen hirdetnek öt­letnapokat, a legutóbbin is összegyűlt száztizenke*tő. Ezek alapján készül az üzem- szervezesi éves terv. Olyan ötletek nyomán indultak el, mint például, hogy meg kell szervezni a vállalatnál a belső műszaki átadást, hogy a hibákat ők, s ne a beruhá­zó, vagy a lakó vegye észre. Megszervezik a daruknál a nyújtott műszakot, a szere­lőipari anyag konténeres szállítását, az ebédet hordó teherkocsiknál a vissza fu­vart. Lehet olcsóbban! Lehetne folytatni a sort. Mint lesznek az ötletekből forintok, több lakás, óvoda, műhelycsarnok. Ennél a vál­lalatnál1 az egész kollektíva kutatja az újat. Szívósan, szerényen, következetesen. Nem csak a nyereség, a vesz­teség forrásait is vizsgálják. Minden esetben a változatok sokaságát hozzák felszínre: amit terveznek, végeznek, megéri-e? Lehet-e olcsób­ban, gyorsabban? Egy összetűzött füzetet né­zegetek, amelynek a címe: Veszteségforrások, tünetek, okok. A vállalat valamennyi tevékenységi körénél felso­rolták, milyenek a lehetősé­gek. S ha megtalálták az okot, már könnyebb meg­szüntetni azokat. Végül is azt kérdem, mit hoz mindez a konyhára? „Azt nem lehet kiszámítani. Szervezettebb, gyorsabb munkát, ezáltal gazdaságo­sabbat is. Mert az idő pénz...” Egy tény: az ÉPSZER-nél hosszú évek óta normális, az átlagnak, a követelmények­nek megfelelő a munka, a bérezés, a nyereség. Amit ma csinálnak, az holnap gyü­mölcsözik. De amit tegnap tettek, annak már ma látszik a haszna. Kopka János zék őket. S ezzel a tévéfó­rumhoz hasonló kérdezz—fe­lelek át is alakult a Dózsa- kör első megbeszélésévé. Szó esett a nők foglalkoztatásá­ról, az ifjúság helyzetéről, a társadalmi munkáról és a fertőző betegségekről. Az utóbbiról dr. Szabó József, nyírteleki orvos tájékoztatta a résztvevőket. Még röpülj páva kör alakításáról is be­széltek, a legbátrabbak azon­nal jelentkeztek is a kórus­ba. Elmondták, hogy har­minc gyerek annak ellenére is kimarad az óvodából, hogy szeptember 15-én a harmadik óvoda is belép a „sorba.” Szó volt a kispolgári szemlé­letről, hogy miért kíséri az anyagi jelétet a szellemi el­maradottság. Arról, hogy ho­gyan politizáljon ma falun az értelmiség. Bár, mint minden elsőre, erre a tanácskozásra is rá­nyomta egy kicsit a bél egét a határozatlanság, de ez in- ■ő.bb útkeresés, s „úttörők- ez nem lebecsülendő. Baraksó Erzsébet Nyírteleki értelmiségiek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents