Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

Polgári védelem Mellékletünk a Polgári védelem megyei parancsnokságának tájékoztatója A mezőgazdaság védelmének kérdései Rendeletismertetés A polgári védelem alapve­tő feladatát képezi az élet védelmén és életmentésen túlmenően a túlélést biztosí­tó anyagok védelme. Ezen- belül részben az élelmiszer­készletek védelme, valamint rendkívüli és szennyezett vi. szonyok között az élelmiszer termelése, a mezőgazdaság feladatát képezi. A korszerű háborúban a mezőgazdasági területek közvetlenül veszélyeztetet­tekké válnak, az elmúlt há­borúban csak közvetve volt érintve. A tömegpusztító fegyverek hatásai ellen a mezőgazdaságban — jó szer­vezés és jó felkészülés mel­lett is — csak részben biz­tosítható a védelem a me­zőgazdaság jellegéből követ­kezően. A termőterület szennyezetté válik, majd ezen a hosszú ideig szeny- nyezett területen kell a ter­melést úgy végezni, hogy fogyasztható élelmiszert biz­tosítsanak. Ez alapvető kü­lönbség az ipartól, mert az iparban a szennyezettség csak viszonylag rövid ideig jelent termelési problémát. Közvetett hatások A tömegpusztító fegyverek hatásait a mezőgazdaság szempontjából röviden csak érintve a problémákat az alábbiak szerint lehet össze­foglalni : A nukleáris fegyver köz­vetlen hatásai közül a me­chanikai romboló hatás, va­lamint a kezdeti radioaktív sugárzás hatását a mezőgaz­daság szempontjából vi­szonylag kisebb volumenű­nek tekintem, mert a csapá­sok reálisan várható helyei a mezőgazdaság szempontjá­ból kisebb területet érinte­nek. Viszont a mezőgazda- sági termelést közvetve az ipari bázisokat ért csapások is nagymértékben befolyá­solják. Például a mezőgazda- sági termelés ma már nagy mennyiségű növényvédő szert igényel. A növényvédő szerek tömeges hiánya — az ipari termelőüzemek kiesése miatt — az egyes növényfé­leségek termelését lehetet­lenné, míg mások termelé­sét nagymértékben bizony­talanná teszi. A mezőgazda­ság jelenlegi gépesítettségét figyelembe véve az ipari bázisok kiesése okozta al­katrészhiány igen súlyosan érintené a termelést. Ezt csak fokozná, hogy a vonó­erő egy részét a fegyveres erők igénybeveszik. A meg­maradó és használható gé­pek üzemanyag-ellátása is problémát jelentene, mert jelenleg csak kis mennyi­ségű — megfelelően védet­ten tárolt — üzemanyag-tar­talék áll rendelkezésre és a rendkívüli körülmények között az utánpótlás akadoz­na. A nagyobb tartalékok biztosítása és a géppark tí­pusainak csökkentése je­lenthet a fenti problémák területén előrelépést. Az időpont fontossága A nukleáris fegyver fény-, és hőhatása, valamint a gyújtóanyagok hatásait nagymértékben befolyásolja az alkalmazás időpontja. A keletkező károk például jú­nius, július hónapban — lábon álló gabona — szá­mottevően nagyobbak, mint a téli hónapokban. Ez az adott terület egész évi liszt-, kenyérszükséglet kiesését je­lentheti. A mezőgazdasági épületek egy része is fokozot­tan érzékeny a hő-, és fény­hatásra. valamint nagy mennyiségű könnyen gyűlő anyag van felhalmozva (szé­na, szalma stb.) A lábon ál­ló gabona- és takarmányfé­lék védelme szempontjából jelentős a veszélyeztetettségi időszakban végrehajtott gyorsított betakarítás. A te- rülettüzek kialakulásának megakadályozására olyan in­tézkedések is lehetségesek, melyek az egyébként opti­mális nagyüzemi művelés megváltozását jelenti, példá­ul az összefüggő gabonatáb­lákon belül legalább 10—15 méter szélességben nagy zöld tömeget adó takarmányféle­ségek vetése, (silókukorica). A jelenlegi tűzrendészeti előírások felülvizsgálata és fokozása, illetve hatékony és megfelelő eszközökkel fel­szerelt helyi tűzoltóerők megszervezése lehetőséget biztosít a védelemre. Már békeidőben szükséges tűz­oltóvíz-tároló és korszerű tűzoltó felszerelések biztosí­tása. A nukleáris fegyver ma­radó radioaktív hatása a mezőgazdaság számára az egyik legnagyobb problémát jelenti. A robbanáskor ke­letkező gombafelhőből igen nagy területen kihulló ra­dioaktív por, mely különbö­ző sugárzó izotópokból áll, egyrészt veszélyt jelent, mint külső sugárzás. Az emberek és állatállo­mány védelme a külső su­gárzás ellen viszonylag egy­szerűen biztosítható. A su­gárzás erősségétől függően bizonyos ideig tartó elzárkó­zás akár egyszerű épületek­ben is védelmet jelent. Egy­szerű téglafalú lakóépület, vagy állattartó épület tize­dére csökkenti a külső su­gárzás hatását. Nagyobb problémát jelent az úgyne­vezett inkorporáció elleni védelem. Ez a szervezetbe bekerült izotóp — légzés, élelem, víz, stb. útján — egy részének a szövetekbe tartósan való beépülését je­lenti. Így a szervezetben hosszú időn keresztül káro­sító hatást fejt ki. Védekezés a radioaktív porok ellen A radioaktív porok beju­tásának megakadályozását úgy emberi, mint állati szer­vezetbe a mezőgazdasági nagyüzemeinkben már is­merik. E védelmi intézkedé­sek sorozatát az üzemek nagy részében az elmúlt években gyakorlatokon vég­re is hajtották. A mezőgazdasági termőte­rület a kihulló porok ellen nem védhető. A gombafel­hőkből kihulló radioaktív por a növényzetre jutva egy idő után részben a levélzeten keresztül felszívódik. A lá­bon álló terményeket e ha­tás ellen részben a gyorsí­tott betakarítással megvéd­hetjük. Az alkalmazás idő­pontja itt jelentősen befo­lyásolja a veszélyeztetettség nagyságát. A termőtalajra jutva a sugárzó por bemo­sódik és a talaj kénhatásá­tól, összetételétől, a talajban lévő egyes elemek (pld. kal­cium) mennyiségétől az egyes elemek közötti egyen­súlytól függően felszívódnak a gyökérzeten keresztül. A különböző növények külön­böző mennyiségeket építe­nek be a sugárzó izotópok­ból szervezetükbe, így kü­lönböző mértékben válnak veszélyessé az emberek és állatok számára. A szennyezett termőtalajon fogyasztásra alkalmas élel­miszert kell termelni, így a szennyezettség közvetlen termelési problémát jelent. Megfelelő vetésforgóval, mely figyelembe veszi a kü­lönböző erősségű szennye­zettséget. valamint az egyes növények különböző radio­aktív izotóp felvételét, ez a termelési probléma meg­oldható. A? embert annál kevésbé veszélyezteti a be­épült sugárzó anyag, minél több lépcsőn keresztül jut el az emberi szervezetbe. Tehát közvetlenül fogyasztásra ke­rülő növényeket a legkevés­bé szennyezett területeken kell termelni. Az erősebben szennyezett területeken eset­leg csak ipari felhasználásra kerülő növényeket célszerű termelni. A vegyi harcanyugok hatásai A vegyi harcanyagok al­kalmazása a mezőgazdasági területen nagy pusztítást okozhat embereken, állato­kon és a növényzeteken. Vé­dekezést csak igen jó szer­vezéssel, időben történő riasztással és felkészüléssel lehet biztosítani. A mező- gazdaság ellen alkalmazott vegyi harcanyagok közül ki­emelem az úgynevezett nö­vényzetpusztító vegyületeket, a herbicideket. Ez a harc­anyag a mezőgazdaságban je­lenleg alkalmazott különbö­ző gyomirtók, melyeket harcanyagként a jelenleginél jóval nagyobb adagban használnak. A vietnami há­borúban az amerikai hadve­zetés ezeket az anyagokat gyakorlatban kipróbálta és kidolgozta az alkalmazás módjait. Az egyes területe­ken nemcsak a pillanatnyi­lag lábon álló növényzetet pusztítják el, de az alkal­mazott töménységben hosz- szabb időre a termelésből teljesen kikapcsolhatják az adott területet. A biológiai harcanyagok a mezőgazdaság szempontjából különösen jelentősek, bár a védelem lehetősége jobban ismert, mint az előző tö­megpusztító fegyverek hatá­sai ellen, mert jelenleg is napi termelési problémákat jelentenek a különböző fer­tőző betegségek leküzdése és a növényi betegségek, kártevők elleni védelem. A mezőgaz­daság ellen minden olyan fertőző állatbetegségek kór­okozói, vagy a növényzetet károsító kórokozók, kárte­vők alkalmazhatók, melyek jelenleg is ismertek, de adott területen jelenleg nem ho­nos betegségek, kártevők is alkalmazásra kerülhetnek. Ezek elleni védelem meg­szervezését a mezőgazdasági szakemberek jól ismerik, naponta végzik. A rendkí­vüli. háborús viszonyok kö­zött ezek fokozása, kiter­jesztése szükséges csak, bár az ipari kapacitás csökke­nése a védelem végrehajtá­sát nehezíti, például növény­védő szerek, állatgyógyszerek hiánya. Alapvető a felkészülés A mezőgazdaságot a kor­szerű háborúban a tömeg- pusztító fegyverek alkalma­zása igen súlyosan érinti, hosszú ideig tartó termelési problémákat jelent. Az idő­ben történő — már most békében megkezdett — vé­delem és a védekezés jó megszervezése lehetővé te­szi e hatások csökkentését, illetve megszüntetését. Ez csak úgy lehetséges, ha a mezőgazdaságban dolgo­zók már most megszerzik a szükséges ismereteket és a termelés minden területén állandóan a rendkívüli ese­tekben végrehajtandó védel­mi intézkedéseket is napi­renden tartják. Berényi Levente Az érdekvédelemről A polgári védelmi kötelezettség teljesítésével összefüggő sérülések, balesetek, bár nem gyakoriak, azonban előfordul­nak. A tapasztalatok — amelyek e téma felvetését indo -rí­ják, — azt bizonyítják, hogy a sérült, megbetegedett, vagy baleset áldozatául ?sett személy, de az esetek többségében annak közvetlen elöljárója, szakszolgálat-parancsnok, vagy önvédelmi alegységparancsnok sem ismeri ezzel kapcsolatos kötelmeit. Ismeretes, hogy az elkövetkezendő két-három évben je­lentős kiképzési feladat áll előttünk. A balesetek elkerülé­sének, megelőzésének első és igen fontos feltétele a meg­fontoltság, a körültekintés, az elővigyázatosság. Előfordul azonban, hogy ennek ellenére bekövetkezik a váratlan bal­eset, a sérülés. A különböző rendeletek, amelyek a városi­járási törzsparancsnokoknál megtalálhatók, s ezzel rész­letesen foglalkoznak, adott esetben az érintett polgári vé­delmi parancsnokok rendelkezésére állnak. A 19/1964. (VIII. 9.) kormányrendeletet értelemszerűen, a vonatkozó mértékben kell alkalmazni a polgár védelemre is. A fenti kormányren­delet megtalálható a községi tanácsoknál is, ezért itt nem is törekszünk ismertetésére. Annyit azonban általában szük­ségesnek tartunk elmondani, amit az esemény bekövetke­zésekor, az érdekvédelemmel kapcsolatban feltétlen tudni kell. v A polgári védelmi egység parancsnokának, miután ér­tesült a balesetről: bizottságot kell kijelölnie annak kivizs­gálására, körülmények rögzítésére és azt jegyzőkönyvbe kelf foglalni. A jegyzőkönyvet két példányban kell elkészíteni, illetve ha több személy sérült, személyenként két-két pél­dányban. A bizottság vezetője a sérült közvetlen parancs­noka (szakszolgálat-, ileltve önvédelmi alegységparancsnok), tagjai a parancsnok által kijelölt két polgári védelmi köte­lezettség alatt álló személy. A bizottságnak körültekintően meg kell vizsgálni a sérülés, a betegség (esetleg haláleset) körülményeit, okait, ki kell deríteni rendszabályok esetleges elmulasztásának körülményeit, az elkövető vagy felelős sze­mélyt, annak vétkességét. A bekövetkezett esemény előz­ményeit, lefolyását is ismerni kell és az esetleges szemta­núkat is meg kell hallgatni. Vallomásukat jegyzőkönyvbe kell foglalni a személyi adatokkal együtt. A jegyzőkönyvet a sérültet elsősegélyben, vagy kórházi ellátásban részesítő orvos véleményezze. A polgári védelmi szerv parancsnoka ezek után — értékelve az összkörülményeket — rövid in­doklással nyilatkozik a jegyzőkönyv végén, hogy a polgári védelmi egység vezetője felterjeszti a megyei polgári védel­mi parancsnokság vezetőjéhez. A továbbiakban — amennyiben a polgári védelmi kö­telezettséggel összefüggés áll fenn — a megyei polgári vé­delmi parancsnokság vezetője jár el az illetékes társada­lombiztosítási intézményeknél és képviseli a sérült ügyét, amelyről az érintett (sérült) személyt, vagy hozzátartozóját értesíti. A társadalombiztosítási igazgatóság az illetékes pol­gári védelmi szervet határozatáról tájékoztatja, melynek kötelességé a sérült, vagy meghalt hozzátartozóit értesíteni a nyugellátási igények érvényesítésével kapcsolatos kérdé­sekről, a szükséges formaságok elintézéséről. Ezúton is kérünk minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló olvasónkat, hogy adott esetben — bár tudjuk, jogos az izgalom, az elkeseredés, de — más elintézési mó­dokat ne keressenek. Ha netán ilyen gondjaik vannak, le­velükkel forduljanak bizalommal a megyei polgári védelmi parancsnokság vezetőjéhez, mert ezekkel közelebb jutnak az ügy megnyugtató elintézéséhez. Orvos a polgári védelemben Az átvirrasztott és átiz- gult éjszakatói a férfi sze­me környékét apró ráncok hálózzák. Magas homloka és szemüvege miatt tipikus or­vosnak számít. Népszerűsége, tekintélye ismert az egész járásban. Dr. Kiss Imre ökö- ritófülpösi orvosról van szó, akinek egészségügyi alegy­sége az 1967-ben megrende­zett járási versenyen első lett, az ugyancsak 1967-ben megrendezett megyei verse­nyen pedig második. A hetvenhez közeledő, de még mindig szellemi és fizi­kai frissességnek örvendő orvos 40 éve gyógyítja Ökö- ritófülpös és a környező szatmári községek lakosait. (A Vöröskereszt megyei szervezetének is vezetőségi tagja.) Most csak Rápolt tartozik körzetéhez, de a felszabadulás előtt 8 község­ben gyógyított. Ezekben a községekben ma 5 körzeti orvos rendel. — öt ember helyett is dolgoztam — kezdi vissza­emlékezéseit szerényen be­rendezett szobájában. Sze­kérrel, kordéllyal és gyalog jártam a körzetet, sokszor át kellett kompoznom a Szamoson. A szegény sorban lévő embereknek nemcsak a betegségét, hanem a lelkét is gyógyítani kellett. Felesé­gem porcsalmai, így sok min­den ide köt, de mehettem volna Miskolcra is, ahol lá­nyom Érdemes orvos. A vá­rosban lakást is kaptam vol­na. Maradtam, mert az itte­ni embereket megszerettem, elköteleztem magam szá­mukra egy egész életre. És ezt szó szerint kell ér­teni, mert a doktor még nem is gondol a nyugdíjra. Azt mondja, ha kiesne a munkából, ha szervezete el­térne a megszokott tempó­tól, talán legyengülne és... Több kitüntetés tulajdo­nosa. Az árvíz idején a pol­gári védelmi munkát a gya­korlatban is végezte — ezért kitüntetést is kapott. Több évtizedes odaadó munkájá­ért Érdemes orvos kitünte­tésben részesítették. ezek után érthető, hogy kedvvel dolgozik... A szép sikereket elért egészségügyi alegység igen összetett. A parancsnok ja­vaslatára munkások, parasz­tok, alkalmazottak, nők és férfiak egyaránt helyet kap­tak az alegységben. — Kezdetben az volt a baj — mondja a parancsnok —, hogy csak nőket és idő­sebb férfiakat osztottak be az egészségügyiekhez. Mond­tam, hogy nem jól van ez így, mert a sebesültszállítás­hoz és a kitelepítéshez egész és erős emberekre van szük­ség. Az alegységhez póttagokat is kiképzett a parancsnok, gondolt arra is, hogy valaki megbetegszik, vagy más ok miatt alkalmatlan lesz a ko­moly feladatra. Volt váloga­tási lehetősége, s talán ennek is köszönhetők a versenye­ken elért sikerek. A megyei versenyen csupán az alakiság miatt szorul­tak második helyre. _ A parancsnok ugyanis elsősor­ban precíz szakmai munká­ra nevelte a résztvevőket. S ez nem volt könnyű. Elő­képzettség nélküli embere­ket kellett megtanítani az elsősegélynyújtásra, a kötö­zésre, az újraélesztésre, a betegszállításra és a sokrétű egészségügyi munka fonto­sabb mozzanataira. Az al­egység tagjainak azt is tud­ni kell: mi a teendő nyitott mellkas esetében. Tudni kell a ki- és betelepítés szabá­lyait. A telepítéseknél a be­tegeknek, a sebesülteknek is mozogni kell és a hivatásos egészségügyi dolgozók olyankor nem győzik a mun­kát, ezért az egészségügyi alegységekre ilyenkor még nagyobb feladatok várnak. Olyankor általában pánikba esnek az emberek, s meg kell magyarázni nekik, mit tegyenek, s hogy mit vihet­nek magukkal. Egészségügyi biztosítás nélkül a kitelepí­tések elképzelhetetlenek — ezt bizonyította az 1970-es árvíz, hadiállapot nélkül is. „A vegyvédelmi, a rend­fenntartó és a többi alegy­ségek munkája csak az egészségügyiekkel való együttműködés után lehet eredményes” — vallja a pa­rancsnok, aki úgy készül az előadásokra, az oktatásokra, mint egy pedagógus. — A szakmai oktatás mel­lett tudatformáló és felvilá­gosító munkát is kellett vé­geznem, meg kellett magya­ráznom a pesszimistáknak: nincs igazuk, amikor azt mondják, hogy a „modern háborúban nem lesz időnk védekezni”. Példát is hoz­tam fel: a vietnami telepü­lések ellen modern táma­dásokat vetnek be az ame­rikaiak. Az ottani polgári védelemnek is nagy érdeme van — egyebek mellett — abban, hogy a vietnami nép még mindig ellen tud állni a túlerőnek. Beszélgetésünket be kell fejezni, mert újabb betegek érkeztek a várószobába. Az orvost szólítja a hatvan éven felül már önként vállalt kö­telesség. A hetvenhez köze­ledő orvos a polgári védel­met éppúgy szívügyének te­kinti, mint a gyógyító munkát. A közeli napokban alegységével együtt megkez­di a felkészülést a szeptem­berben sorra kerülő idősza­kos vizsgára. A búcsúzásnál ezeket mondja: — A polgári védelem és a gyógyító munka szorosan összefügg egymásai, nálunk egy esetleges háborúban is legfőbb érték lesz: az em­ber. Mi ehhez tartjuk ma­gunkat

Next

/
Thumbnails
Contents