Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
Wí' augusz&iá 9i' imrWMB&rFfírv^'r í » S. oMsf Miért megy a munkásember a gyárba? MINDENNAPOS ESET: az esztergályos, vagy a lakatos reggel 6-kor munkába kezd, s ' aztán másfél órát szaladgál szerszámért, anyagért, tmk-ért, rajzokért, miegyebekért. Aztán egy idő múlva ráun a dologra és felteszi magában a jogos kérdést: „miért jövök én a gyárba ,és miért kapom a fizetést? Azért, hogy 8 órán át a gép mellett dolgozzam, vagy azért, hogy ebből a 8 órából jó esetben másfél-két órát olyasmivel töltsék, ami mások feladata, amiért mások kapják a fizetést?” Az esztergályos nemcsak kérdez, válaszol is önmagának, s ezt a választ aligha kell idézni. Megkockáztatnám: az esztergályost nehéz lenne minden további nélkül elmarasztalni, még akkor is, egy idő után a műszak felél ellógja anyag-alkatrész-rajz, stb. utáni futkosás ürügyén. Néha talán még megszólal a lelkiismerete, ám dörzsöltebb kollégái gyorsan megnyugtatják: „ne törd magad, imitáld a munkát, mások is ezt teszik, különben nem állnánk nap mint nap jó néhány órát...” Aztán előfox’dul, hogy egy ilyen csoportban megjelenik a munkapszichológus, aki arra kíváncsi, hogy milyen a munkahelyi légkör? Az emberek elmondják; keresetlen egyszerűséggel, nem éppen a tudományos szakszótárba illő szavakkal. A pszichológus roppant értelmes tanulmányt ír a vállalat vezetői számára, s mivel ezek a vezetők ősidők óta „ismerik a problémát”, a dolgozat odakerül a többi mellé, valamelyik fiókba, s minden marad a régiben. LEHET. HOGY BORÚLÁTÓ A KÉP, ám a lényegen mitsem változtat. Találkoztam már neves nagyüzem speciálisan képzett szakmunkásával, aki csak azért hagyta ott a munkahelyét, s állt be egy ablakszigetelő kisiparoshoz alkalmazottnak, mert nem bírta, hogy éveken át úgy játszottak vele, mint macska az egérrel. Felszer- számozták a hatalmas karusszel esztergát, majd két óra múlva átszerszámozták; elkezdették vele az egyik munkát, s miié a felénél tartott, jött az utasítás, hogy kezdjen másikhoz. így ment éveken át, s bár e kapkodást nem érezte meg a fizetésén, mégis megunta a dolgot. „Itt, a maszeknál legalább tudom azt, hogy ha valamit elkezdek, azt be is fejezem...” — mondotta, s hinnem kellett ennek az embernek. Aki nem próbálta, nem tudja, hogy milyen idegőrlő, ha valaki láthatóan cél és értelem nélkül dolgozik, ha része egy olyan szervezetnek, amely sokszor maga sem tudja, ■hogy mit akar, amelyből hiányzik az átgondolt, világos koncepció. A JÓ MUNKAHELYI LÉGKÖR kritériumaként sok mindent szoktak felsorolni: a vezetők és beosztottak jó kapcsolatait, a látványosan beharangozott igazgatói fogadónapokat, a megfelelő szociális létesítményekét, a kellemes és célszerű munkahelyet, a szindinamika elvei szerint kipingált műhelyeket, s az ergonómia tudósai által megálmodott munkaeszközöket. Mindez fontos, egyik-másik pedig elengedhetetlen motívum. Jártam modern külföldi gyárakban, ahol mint a patika ragyogott minden, automatákból fröccsent a jeges üdítő, vagy a forró kávé, s még a munkások ruhája is speciális elvek szerint volt tervezve. De nemcsak a munkaruha... a munka is. Nem túlhajtva, nem „látástól vaku- lásig” módra, hanem tempósan, folyamatosan, s ami a lényeg: az emberek többnyire tudták — mert megmagyarázták nekik —, miért kell a lehető legjobban dolgozniuk. Nemcsak a bérért, vagy azért, hogy ne kerüljenek az utcára, hanem mert fontos részei egy nagy szervezetnek, s ha ők hibáznak, akkor társaik isszák meg annak a levét. Ha most konkrét példát idéznék teszem azt egy nyugat-európai gyárból — mert bőven idézhetnék —. akkor lehetne vitázni, ideológiai fejtegetésekbe' bocsátkozni, de lehel: gondolkodni és lehet tanulni is. felsősorban módszereket. S aztán gondolkodni kell azon. hogy ezeket a módszereket hogyan állítjuk a saját céljaink szolgálatába. PERSZE A LEGEGYSZERŰBB, a legkézenfekvőbb dolgokért nem kell külföldre — sem keletre, sem nyugatra — menni. Egyszerűen' az alapigazságot kell tudomásul venni. A munkásember azért megy a gyárba, hogy dolgozzon, s aztán munkája után — és ennek arányában — rendesen megkapja a fizetését. Egyszerű recept, amely egyúttal a jó munkahelyi légkör titka is. Minden más, csak eszköz e cél eléréséhez. Nálunk azonban sok helyen még csak a célt látják és megfeledkeznek mindarról, ami annak eléréséhez vezet. V. Cs. A fürdő termálmedencéje mellett, a zuhanyozóban történt. Ketten álltak két vízcsap előtt. Mindketten langyos vizet akartak eresztem, de sehogy sem sikerült nekik. Kísérletezésük közben beszélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádiókészüléke. Mindössze 120 gramm. Töltőtollba építették be. Minden rádióállomás fogható vele... Hogy a fene egye meg, csal: lángforró víz ömlik ebből a csapból! — Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot balra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja fordítva. Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szív- billentyű kapocsrakó gép, az igen! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a mennydörgős... Most az enyém lett égetően forró. Palásti László: Majdnem leforráztam ma- gam. — Ez se fordulhat elő nemsokára! A fürdő vizét a jövőben gammasugarakkal telítik. Azt remekül lehet majd szabályozni a gondolkodó géppel. Hű a minde- nit, ez a víz a fagypont körül van! Most megpróbálom mind a kettőt balra fordítani... Mintha még hidegebb lenne. Abszurdum. hogy nem tudják ezt a csapot megjavítani! Hopp. azt hiszem, megtaláltam äz orvosságát. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyógyító gépeket illeti, az a szívkapcsoló gép semmi ahhoz, amit. Samov professzor végez, ö már varrógéppel egyesíti a beleket. PANORÁMAKÉP A JÖSAVÄROSRÖL. nyíregyhaza új városrészében EGYMÁS UTÁN EMELK NEK A SZÉP. TÖBBSZINTES HÁZAK. AZ ELKÖVETKEZŐ ÖTÉVES TERV ALATT 3000 CSALÁDI OTTHONT ÉPÍTENEK JÓSA VÁROSBAN HÁZGYÁRI ELEMEKBŐL (ELEK EMIL FELVÉTELE) Jégverés után Talpra állt a gemzsei tsz Az év eddigi legmelegebb napját augusztus 16-ban jelölte meg a meteorológia. 35 fok volt árnyékban. Nem is meleg, pokoli volt a hőség. Szikrázott a homok a gemzsei határban, s a kókadt kukoricatáblákat fonnyadó levelű akácok vigyázták. Súlyos volt a levegő, s a szélcsend. Hőség ide, vagy oda, a muszáj nagy úr. A munka nem tűrt halasztást. Traktoros ült a gépe nyergébe és serceget a föld, ahogy tárcsázta a gyümölcsös sorközeit. Másutt a paradicsomot, paprikát szedték, dinnyét rakodtak teherautóra. A 64 holdas gyümölcsös szomorú képet mutatott. Vajon mire való azt tovább művelni,, hiszen a fa csak cefrének ad fa majd ak almát, mert másfél hónapja teljesen elverte a jég. Nincs légkondicionálás A kertészeti agronómus, Gábor Ferencné mosolygott a kérdésen. Persze szónokias egy kissé a kérdőjeles miért, hiszen a laikus is tudja, a fákra jövőre is szükség lesz, ezért is ápolni, művelni kell a kertet. A mezőgazdasági munka meg olyan, hogy egyszer forró a talaj, másszor hideg a levegő, nincs légkondicionálás. A jéggel azonban talán már lehetne — vagy kellene tenni valamit. Szászi Pál főag- ronómus és Balázs Károly párttitkár kívánsága esj; robbanjon bele valami a jégfelhőbe, mert ők majdhogynem sírtak június 10-én, amikor az ítéletidő múlásával határszemlére indultak. 80 hold paradicsomot, húsz hold dinnyét, 30 hold dohányt, 60 hold ’burgonyát vert a földig a jégeső és a 340 hektár búzának, rozsnak, tritikálénak jó részét zölden kicsépelte. Nem volt olyan része a gemzsei határnak, ahol ne látta volna az ember, hogy pocsékká tette munkáját az ég. Pedig — ezt a szót Gábor Ferencné részéről nagy sóhaj követte — szépnek mutatkozott minden. A gyümölcsösből 28 vagon almát vártak, 5 forintos átlag értékesítési árral. Jó jövedelmet -mutatott a- konyhakertészet is, az utóbbi évek legnagyobb termését. Június elején még örültek, hogy a belterjesség, amit pár éve honosítottak meg, végre meghozza a hasznát. De tavaly is, idén is szinte napnyi pontossággal érkezett a jégeső. Az elmúlt évben kisebb kárt tett, a mostanit kimondani, is nehéz. Hazajött két szakember A gemzsei keserűséget, ami az emberek szájízét rontja, meg lehet érteni. Amire már utaltunk, a belterjesség pár éve kezdődött. Sok ember erőfeszítése és akarása volt, hogy zöldség- termesztésre rendezkedtek be a homokon. Ennek története egyszerű; két szakember, Gábor Ferenc és felesége, csak azért, mert nagy volt a honvágy — Gábor Ferenc vajai születésű — hazajött dolgozni Szabolcsba. Az-^. zal kezdték, hogy meggyőzték a falu népét, lehet náluk is eredményesen zöldséget termelni. A meggyőzés eredménye, hogy tavaly 14 millió forint volt a kis területű termelőszövetkezet árbevétele, egy ledolgozott tízórás munkanapra 62 forint jutott. Aki ismeri az ottani körülményeket, az nyugodt szívvel mondhatja, a homokon az ilyen eredmény nem rossz teljesítmény. Balázs Károly párttitkár 12 éve iagja a tsz-nek. -fiatalember, de jó! ismeri a gém-, zsei határt A háztáji kukoricát mutatja, amely a földön hasalt, de valahogy összeszedte magát, csövet is érlel majd. A párttitkár jó példának tart,ja, hogy hasonlattal éljen. A községgel is, a tsz tagjaival is így volt. 11 millió forintos árbevételt tervezett a 1sz, úgy néz ki, meglesz. A kenyérgabonából, takarmánygabonából csak ‘ keveset kaptak, de újra palán- tázták a paradicsomot, paprikát, rendbe hozták a diny- nyét. Az Állami Biztosító is fizet kártérítést 3 millió forint körül, az almáért közel egymilliót. Vetettek másod- vetést is, így ha nehezen is, de összejön a pénz. Exportminőségben Ki hinné, hogy olyan elemi csapás, után a gemzseiek- nek volt erejük és akaratuk újrakezdeni, sőt olyan árut termelni, ami exportra is megfelelő. Volt erejük. Az NDK-ba 3 vagon paradicsomot küldtek, Csehszlovákiába 3 vagon dinnyét és dinnyéből jut a hazai piacra is, mert naponta jár 3 teherautó Budapestre. Lesz zöldségből is bőven, főbb vagonnal. Meleg napok voltak a gemzsei határban. Nem az volt a legmelegebb, amit a meteorológia jelzett. A forróság, a jégverést követően kezdődött, az izzasztotta meg az embereket. Mit tehettek volna. A község nem élhet másból, csak a saját határából, ez a véleménye a tsz elnökének, Gábor Ferencnek, s úgy látszik, ezzel a véleménnyel a tsz valamennyi tagja egyetért. Seres Ernő „Csapatjáték“ Kevés érzés hasonlítható a jól végzett munka öröméhez. Az a tudat, hogy egy-égy feladatot az ember eredményesen old meg kinek-kineW | bizonyos önellenőrzési lehetőség is, rpérleg, amely pontosan mutatja a saját képességet és értéket. Hogy a munkával kapcsolatos élmény teljes legyen, a következő fázis nyilván az, hogy az ember mérlegeli más munkáját is. önmagában, mint tevékenységet, mint olyan eredményt, amely saját munkánkkal, életünkkel kapcsolatos. Hogy miért kellett ez az elméletieskedö bevezetés? Sajnos van .oka. Egyre jobban eiharapówzik ugyanis egy olyan szokás, hogy az emberek túlértékelik saját magukat, és végtelenül hajlamosak arra, hogy leszóljanak mást. Húzok reggeltől estig. Kell, mert a többiek... Ha én nem vagyok, összedől minden. Mert lazsálnak, lazsálnak... Ha valami fontos dolog van, nem is. szólnak másnak, csak nekem. " Tudják, hogy én... Számomra nincsen lehetetlen. Nálunk mindenki kávézik. lóg, rá kell dolgozni az egész cégre... Ugye milyen ismerős mondatok? És ráadásul nem is igazak. Igaz, itt is, ott is vannak kulcsemberek. De a kijelentések mögött nem a reális helyzet tükröződik, hanem az: önteltség, ami nem egyenlő a jogos elégedettséggel, a mások lenézése, ami korántsem jogos és megalapozott bírálat. Ez a „csak én dolgozom” szöveg és magatartás igen hamar lelepleződik. Egy tény ugyanis mindent helyére tesz. És ez az eredmény. Ahol valami jó születik, ott mindig egy-egy közösség együttes munkasikere húzódik meg, benne foglaltatván minden ember legjobb tudása és képessége. A szocialista brigádok vezetőinek országos értekezletén a közelmúltban világosan kirajzolódott: vannak közösségeink, amelyek munkájukat a vállalat, a gazdaság egészébe ágyazva értékelik. Egy-egy ' eredményben kutatják az egyéni tényezők mellett a kollektív felelősseget, tevékenységet is. Éppen a munkásság példája serkenthet arra, hogy az adminisztratív és műszaki területen dolgozók is revízió alá vegyék saját egyéni fontosságuk túlértékelt jelentőségét. Amikor tény, hogy mindenkitől a legjobb egyéni teljesítményt várja a társadalom, ugyanakkor tény az is, hogy a személyes rekordok helyett — sportnyelven szólva — a jó csapatjáték a fontos. Amit az elmúlt évtizedek alatt elértünk, társadalmunk sikerei a közösség erőfeszítésében gyökereznek. Éppen ezért idegen és taszító az, hogy a másokat semmibe vevő önteltség úrrá lesz emberek százain. A teljesítmények értékelésében is jó megmaradni azon az alapon, hogy a mondatot sosem a kétes én, hanem mindig a lényeget kifejező mi szócskával kezdjük. @uxg£t Lajos Na, ezt jól megcsináltamf A csap a kezemben maradt. Szólok a fürdőmesternek! — Mondja kérem, nem lehetne ezt a két csapot langyosra beállítani? — Sajnos nem. Már többször is meg akarták csinálni, de az a sróf, ami a javításhoz kellene, nem kapható. Tessék talán odamenni az utolsó két csaphoz. Azok adnak langyos vizet. — De hiszen azok előtt tízen is várakoznak! — Nem tart az sokáig. És ezenkívül ott a bejáratnál is vannak zuhanyozók. — Onnan jöttünk. Ott is rosszak a csapok. Mégis a két utolsónál kell sorba állnunk. Na, menjünk... Persze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumiszőnyegek viszik a fürdővendégeket mindenhová. A csaphoz, a medencébe, a dögö- nyözőhöz. Természetesen nem gyúró fogja az embert masszírozni, hanem gép. A vendég' gombnyomásra beállíthatja majd, hogy milyen erővel dolgozzon a gépmasszőr. A fürdő dolgozója a fejét csóválta, mire a jövőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodálkozik, bizony így lesz. A íürdőmes- tert és a kabinost is gép fogja helyettesíteni. A fürdőalkalmazott vállai vont. és a két férfi az utolsó előtti csaphoz cuppogott. Be- áltak a sorba. vártak és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek beszélni, hogy meghódítottuk a holdat, sőt most már a Vénusz napos oldaláról is közvetlenül kapunk híreket. A másik is fellelkesedett: — Csodálatos ez a mai technika! Na, mi történt? Ott sem folyik a viz! ? ZUHANY
