Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

VtiXtí PRO Iff ÁRI AI, f flYES ö I! ETEK I XXIX. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. AUGUSZTUS 24, • CSÜTÖRTÖK EgffiW VSBHSfMAmm Talpra áLllt a gemzsei tsz (3. oldal) A rádió és a televízió jövő heti műsora (4. oldal) Jogi tanácsadás az özvegyi nyugdijakról (5. oldal) Az olimpia előtt három nappal (7. oldal) Az első lépés SZEPTEMBER 2-9: Indokínai szolidaritási hét Megkezdődött az almasziiret Nyilvánosságra hozták az idei almaárakat öt éve, 1967. augusztus 24- íén, a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezletnek 325. ülésén Roscsin szovjet dele­gátus előterjesztette az atom- Sorompó javaslatot és ezzel az utolsó pontig megegyező szövegű javaslattervezetet nyújtott be az Egyesült Ál­lamok küldötte, Forster is. A két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tehát hosz- szú-hosszú viták, tárgyalások után egyetértés jött létre olyan szerződés ügyében, amelynek későbbi aláírói — minden atomfegyverrel ren­delkező és az ilyennek birto­kában nem lévő ország csat­lakozhatott — kötelezték ma­gukat. hogy megakadályoz­zák az atomfegyverek to­vábbterjedését. Emlékezetes, hogy Fran­ciaország és a Kínai Nép- köztársaság nem csatlakozott az atomsorompó-egyezmény- hez, s ez kétségtelenül kárá­ra vált a szerződésnek. Öt esztendő mégis bebizonyítot­ta. hogy ezek az országok is kénytelenek számolni azzal a rendkívül kedvező vissz­hanggal és hatással, amelyet a nemzetközi közvélemény­ben ez a szerződés kiváltott. Az atomsorompó-egyez- ményben történt szovjet— amerikai egyetértés előesté­jén Konrad Adenauer, (aki éppen Madridban Francónál volt látogatóban) indulatosan dörögte: „Ami most Géni­ben készül — tragédia lesz a németek számára!” Az agg nyugatnémet államférfi ak­kor ugyan már lelépett az aktiv politika színpadáról, de még a sir széléről is óva intette honfitársait attól, hogy elfogadják a szerinte legrosszabbat: belenyugodja­nak az atomfegyver birtoklá­sának hiányába. Meg kell adni, utódai Kie­singertől Straussig, elkese­redett utóharcokban, az utolsó leheletig védték az adenaueri örökséget. Az is bizonyos azonban, hogy ami­kor a német választók végre a realitásokkal számoló Brandt—Scheel-kormányt juttatták hatalomra, — amely megértette és elfo­gadta az atomsorompó-egyez- mény sarkalatos célját, hogy tudniillik éppen Nyugat- Németország sohase válhas- sék nukleáris hatalommá, akkor és azzal kezdődött meg a kedvező irányú válto­zás Európában. S ilyen érte­lemben az atomsorompó- szerződés a kialakuló euró­pai biztonsági rendszernek fontos eleme. S ha már az atomsorom- pó-egyezmény európai ösz- szefüggéseinél tartunk, azt is érdemes felidézni, hogy akkoriban, — pontosabban akkorig — a hidegháborút szító nemzetközi politikánál* és katonapolitikának is egyik kedvenc terve volt a NATO sokoldalú atomütöerejének kiépítése. Ez a terv az „atomklub kültagjaivá" tett volna olyan országokat, — s ezzel jogot biztosított vol­na számára, hogy r^jta tart­sák kezüket az indítógombo­kon... —, amelyek addig nem rendelkeztek nukleáris fegyverrel. Hogy ez milyen veszélyeket rejtett magába, mennyire nyugtalanította a világ, de különösen konti­nensünk embereit, azt az egykori újságokat olvasva mérhetjük fel, a terv ellen kibontakoztatott nagy tö­megakciókat felidézve. S mára mi maradt ezekből a tervekből? Ki merné a kollektív biztonság biztosíté­kait olyan szorgosan kereső Európában a NATO sokol­dalú atomütőerejének tervét a közvélemény előtt propa­gálni?! öt évvel ezelőtt nagyon feszült nemzetközi helyzet­ben sikerült Genfben meg­egyezésre jutnia a Szovjet­uniónak és az Egyesült Álla­moknak. Alig néhány hónap választott el az arab orszá­gok elleni izraeli agresszió­tól. (Az arab—izraeli hábo­rú egyébként rendkivül szemléltetően mutatta meg. milyen veszélyekkel fenye­get az atomfegyver esetleges elterjesztése.) Az öt év előtti világhelyzet azt is megmu­tatta, hogy bizonyos válsá­gok, konfliktusok sem aka­dályozták és nem akadályoz­hatják a két legpusztítóbb fegyverzettel rendelkező nagyhatalmat, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a világ biztonsága szempont­jából olyan fontos, elkerül­hetetlen atomleszerelés, irá. nyába ható megegyezés ke­resésében és elérésében. Sőt, — a legutóbbi moszkvai szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó és azok körülményei összefüggésében is — érde­mes emlékeztetni arra, hogy 1967. júniusában Koszígin szovjet miniszterelnök és Johnson akkori amerikai el­nök legfelsőbb színtű talál­kozóján az amerikai Glass- boro városban egyeztek meg: az atomsorompó-tár- gyalásokat befejező szaka­szába kell juttatni. Azóta részben a genfi le­szerelési értekezlet, részben a csúcstalálkozók újabb fontos lépéseket hoztak, amelyek a fegyverkezés kor­látozása irányába mutatnak. Ezek közül a legfontosabb a moszkvai csúcsmegegyezés: a SALT. Most, mikor már tető alatt van a SALT első szakasza, mindezek ismere­tében reálisan, de optimistán tekint a világközvélemény a Genfben folytatandó szov­jet—amerikai rakétatár­gyalások elé. Az atomsorompó-egyez- mény elsősorban a Szovjet­unió és más európai szocia­lista országok sikere volt, amelyek a tárgyalások kez­detétől szívósan és állhata­tosan küzdöttek a megegye­zésért olyan, az imperialista agresszióktól mérgezett nem­zetközi légkörben is, amely­ben roppant nehézséget je­lentett minden konstruktív lépés. A szocialista politikát akkor is az jellemezte, mint ma: a nemzetközi küzdőtér erőviszonyainak reális fel­mérése, s a felelősségérzet az egész' emberiség sorsáért. Ebből kiindulva minden megegyezést — bármilyen korlátozott legyen is az —. hasznosnak és szükségesnek ítéltek és ítélnek meg, ha az a nukleáris veszély csökken­tését, a biztonság és a béke esélyeinek erősödését szol­gálja. Nemes Janos Az Országos Beketanács kezdeményezésére — a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság­gal, a tömegszervezetekkel és mozgalmakkal közösen — in­dokínai szolidaritási hetet rendeznek szeptember 2 és 9 között. Erről tájékoztatta az újságírókat szerdán Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Mindenekelőtt az lesz a célja a hétnek, hogy ismétel­ten kifejezésre juttassuk az indokínai népek iránti szoli­daritásunkat, bemutassuk az agresszió által sújtott orszá­gok népeinek hősi helytállá­sát és a közvélemény elé tárjuk újólag azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság és a DIFK vezetői tesznek az indokínai helyzet békés rendezése érdekében. A hét programjának közép­pontjában áll majd — tartal­milag — a Szovjetunió és a többi szocialista ország se­gítségének, az agresszorok által megtámadott indokínai népek politikai, katonai és anyagi támogatásának be­mutatása. Célja a hét eseményeinek az is, hogy leleplezze az USA háborús köreinek és a saigoni bábrendszernek Indokína tér­ségében évek óta folytatott agresszív, háborús politiká­ját, feltárja a háború politi­kai és gazdasági hátterét. „El a kezekkel Vietnamtól!”, „Cselekedjünk együtt Viet­namért, a békéért!” — ezek lesznek a jelszavai a hét ak­Hírügynökségi jelentések szerint szerdára virradó éj­jel a dél-vietnami hazafias erők — öt napon belül immár harmadszor — heves tüzérsé­gi támadást intéztek Dél-Vi- etnam második legnagyobb városa, Da Nang ellen. A szabadságharcosok rakéták­kal lőtték a várost és az ak- natűzből megállapítható, hogy állásaik a városhoz nagyon közel, 3 kilométeres körzeten belül vannak kiépítve. Jelentős össze tűzésekről ér­keznek hírek Quang Tri kör­nyékéről is. B—52-es ame­rikai nehézbombázók kedd éjjel a tartományban több bevetésben intéztek táma­dást a szabadságharcosok vélt állásai ellen. A szuperbom­bázók három további köte­léke Saigontól 90 kilométer­rel délnyugatra a delta vidé­kén szórta le terhét. • Az AFP beszámol arról is, hogy B—52-esek kedd éjjel a VDK ellen is támadást intéztek. Tokió: Az Asahi című ja­pán lapnak adott nyilatkoza­tában Binh asszony, a DIFK párizsi delegációjának veze­tője rámutatott, hogy Rogers amerikai külügyminiszter­nek a vietnami háború kö­zeljövőben történő befejezé­séről tett kijelentése válasz­tási fogás csupán. Élesen el­ítélte, hogy az Egyesült Álla­mok csapatainak Dél-Viet­namból történő fokozatos visszavonásával egyidejűleg tovább támogatja a saigoni rezsimet. Washington a pári­cióinak. Az események, gyű­lések, találkozók összehívásá­ban, lebonyolításában részt vevő szervek — a szolidari­tási bizottsághoz tartozó tagszervezetek — a vietna­mi nép megsegítése érdeké­ben szorgalmazzák az ön­kéntes pénzügyi felajánláso­kat. Abból a pénzből, ame­lyet gyárak, hivatalok, intéz­mények kollektívái, brigádok fizetnek be a 235—96 852 szá­mú szolidaritási számlára, gyógyszereket, egészségügyi felszereléseket és a gátak helyreállításához szükséges gépeket vásárolnak. A Haza­fias Népfront és az Országot Béketanács transzformátoro­kat ajándékoz a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak. Ami a hét eseménysoroza­tát illeti, szeptember else­jén lesz a megnyitó nagy­gyűlés Budapesten, az építők Rózsa Ferenc művelődési há­zában, s itt egyben megemlé­keznek a VDK függetlensége kikiáltásának 27. évfordulójá­ról.-k Nyíregyházán a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő békemozgal­mi és nemzetközi barátsági társadalmi bizottság tartott szérdáh délután értekezletet, amelyen a szeptember 2-án kezdődő ..Indokínai szolidari­tási hét” Szabolcs-Szatmár megyei programját . készítet­ték el. zsl tárgyalóasztalnál akarja elérni azt, amit nem tudott kivívni a harctéren. Ha a Nixon-kormányzat valóban véget akar vetni a háborúnak — tiszteletben tartva a viet­nami nép önrendelkezési jo­gát —, mind politikai, mind pedig katonai kérdésekről tárgyalnia kell. Az esős idő ellenére • Sza­bolcs-Szatmár megye almás­kertjeinek jelentős részében megkezdődött az almaszüret. A kölesei Kossuth Termelő- szövetkezetben, a nagykállói Zöld Mezőben, a nyírmegy - ' gyesi Petőfiben, a hodás,zi Békében és az állami gazda­ságok egész sorában már te­le ládák sorakoznak a fehér almát termő fák alatt — hogy csak azokat a helyeket em­lítsük, ahonnan külön jelzé­seket kaptunk, vagy ahol jártunk. Szedik a nevezetes cox al­mát is, amely parmenszerű, de egészen sárga, aránylag kis mennyiségben terem — igen jó ízű. Mivel pénteken Tuzséron megindul a szovjet export­átadás, szerdán meg kellett rendelni a vagonokat a ter­melőknek. Lapunk zártáig úgy tűnik, hogy az első ex­portnapon körülbelül 20—25 vagon fehér alma már el­hagyja a tuzséri hűtőház nagy „almapályaudvarát”. A minőség az első szedések tapasztalatai szerint valami­vel rosszabb a vártnál, mert még a szállongó jegek is kis perzseléseket okoztak a gyü­mölcsökön. Éppen ezért még a szokásosnál is gondosabb munkát igényei a válogatás. A göngyölegek mindenütt a kellő mennyiségben a hely­színen állanak. Probléma van azonban a szállítással. A közlekedési vállalatok olyan rossz járműveket bocsátottak már az első napokon rendel­kezésre, hogy az ÁFÉSZ-ek Debrecenből, Salgótarjánból és Budapestről. az állami gazdaságok pedig Szegedről és Veszprémből kértek segít­séget. Kisebb gond a munka­erő, de eddig az almaszedés­re is kevesebben szerződtek, mint más években. A szakemberek véleménye szerint az elmúlt napi eső­zések jó hatására mintegy 3 ezer vagonnal több alma te­rem idén Szabolcsban, mint tavaly. Tehát valamivel 28 ezer vagon fölött. Ha az idő naposra fordul, szeptember 1 és 5 között megkezdődhet a körszedés. A jonatán már szépen színeződik, de még egy kicsit matt a színe, nem mélypiros. Sajnos, éppen a fiatal fák igen nagyméretű, 75 milliméter átmérőjűnél nagyobb gyümölcsöt' fognak teremni zömmel, ez pedig nem alkalmas a körszedésre, mert könnyebben romlik. A starkirig alma valamivel ko­rábban érik. de ez az egész mennyiségnek mindössze egy tizennégy ede. tehát a pi­ros alma szüretét jelentősén nem befolyásolja. A • HUNGAROFRUCT Szö­vetkezeti Külkereskedelmi Vállalat szerdán hozta nyil- vánosságra az alma felvásár­lási árait. A fehér alma szov­jet exportra, „H” csomago­lásban, első osztályú 4,20, másodosztályú 3,40. „K” csomagolásban első osztályú 4,—, másodosztályú 3,20. Ugyanez „T” csomagolásban első osztályú 3,70, másodosztá­lyú 2,90. A többi népi de­mokratikus országba első osztályú 3.40. másodosztályú 2.60. Az NSZK-ba egysége­sen 4 forint. Azok a termelőüzemek; amelyek Túzsévon, Komorón, vagy Mándokon saját mun­kásaikkal, saját költségükre végeztetik el a rakodást, ki­lónként 10 fillért kapnak. Azok az üzemek, amelyeknek szovjet szállítmányaikban a harmadosztályú alma 10 szá­zaléknál kevesebb, minőségi felárként 10 fillért kapnak kilónként. A szállítás költsé­ge 30 kilométerig harminc fillér, 60 kilométerig negyven fillér, és 60 kilométeren felül hatvan fillér. A piros . alma általános ára: „ÁA” minőség 5.60, „A” minőség 3,60. Szom­batig nyúl vánosságra hozzák a különféle, a piros almával kapcsolatos szolgáltatások költségeit is. A fenti árakat a HUNGAROFRUCT fizeti, te­hát csak a vele közvetlenül szerződött termelőkre érvé­nyes így. De nyilvánvaló, hogy a közbeiktatott közvetí­tőszervek is ehhez igazodnak majd. Szedik a kék szilvát Szatmárban. Az Idén igen jónak ígérkezik a szilvatermés, s ezért a betakarítás, a szilvaszüret gondos, jól szervezett munkát igényel Képünkön: a cse- göldi Bajcsy-Zsilinszky Tsz kertjében Tóth Mária, Hergelt Ildikó és Papp Aranka üríti a szilvával telt kosarát. (Hammel József felvétele) Da Nang ellen BINH ASSZONY NYILATKOZATA

Next

/
Thumbnails
Contents