Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

augusztus & KELET-MAGYAÄORS8A« £ é!M Közérdekű bejelentések j Ahogyan nem szabad beruházni Egy posta — három (?) év alatt AZ IDEI ÉV ELSŐ FELÉ­BEN 92 közérdekű bejelentés és 60 magánpanasz érkezett a Szabolcs-Szatmár megyé­ben működő Népi Ellenőrzé­si Bizottságokhoz. A szám nem nagy egy hatszázezer lelkes megyében. Még ked­vezőbb azonban a kép, ha összehasonlítjuk a múlt év első felével. Akkor 127 köz­érdekű bejelentés és 73 ma­gánpanasz érkezett. Közöm- bösebbek lennének az embe­rek, mint egy évvel korábban, vagy csökkent volna az ér­deklődés a közügyek iránt? Szó sincs egyikről sem, ha­nem — és ez örvendetes je­lenség — javult az ügyinté­zés szinte minden fórumon, körültekintőbben intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgait, megnyugtatóbb döntések születnek és kevesebbszer van szükség a külső bavat- kozásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenütt egyformán javult a helyzet akár a be­jelentések jellegéről, akár a területi megoszlásról be­szélünk. A mezőgazdaságban például mindössze eggyel kevesebb panasz érkezett. Azt azonban elmondhatjuk, hogy csökkentek a durva visszaélések, és örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy csökkent a névtelen panaszok és bejelentések száma is. Míg a múlt év első felében 49-en, addig az idén csak 30-an nem nevezték meg magukat és mint a vizsgálatokból kitűnik, leg­többször olyan esetben, ami­kor alaptalannak bizonyult a bejelentés. A BEJELENTÉSEKBŐL ÉS A VIZSGALATOKBÓL egy­értelműen kitűnik, hogy a dolgozók egyre többször emelik fel szavukat a köz érdekében és az esetek több­ségében csak akkor fordul­nak a népi ellenőrzéshez, ha bejelentéseiket nem, vagy nem érdem szerint or­vosolják. Ilyen bejelentés nyomán szerzett tudomást a Népi Ellenőrzési Bizottság a Hodászi Kertuniónál történt visszaélésekről. A bejelentés szóvá tette, hogy szabályta­lanul foglalkoztatják a dol­gozókat, szakszerűtlenül vég­zik a munkát és utalt visz- szaélésekre. amelyekben az igazgatót látta felelősnek. A vizsgálat igazolta a be- lentés jogosságát, ugyanis a környék termelőszövetkeze­teiből létrehozott vállalkozás megalakulásánál két terme­lőszövetkezetet is felvettek a közgyűlés döntése nélkül, vagy például egy használha­tatlan autóbuszt vásároltak 130 ezer forintért és még a javítás után — 139 ezret költöttek a javításra — is használhatatlan maradt. Rosszul végezték munkáju­kat is: 30 milliós árbevételi Hat éve ment nyugdíjba Kozma Pista bácsi. Az idős kőművest mindenki ismerte és szerette. Volt is miért. Csaknem fél évszázad alatt a szakma művészévé vált, ujja- hegyében érezte a tégla ter­mészetét, és behunyt szemmel is olyan falat rakott, mint más senki. Volt kitüntetése is bőven, de nem erre volt a leg­büszkébb. Pista bácsi azt sze­rette a legjobban, 'amikor a városban sétára indult csa­ládjával, unokáival, és köz­ben mutogatta: Ezt is én épí­tettem. Nézd ott azt a házat, annak minden falát én rak­tam. Meg ott! Látod! Ott van az a nyolc kémény. De betyár dolog volt ott húzni a ké­ményfát! Meg figyeld csak azt a nagy bivalyházat! Keresz­tes. a nagy sztahó jött akkor hozzánk, amikor épült. Itt mutatta be a Maximenko-fa- lazást. Néztük, néztük, de csak csóváltam a fejem. Nem lett volna azzal baj, csak hát gányolt a szaki. Olyan volt a glejhtni, mint a Balaton... Kozma Pista bácsi szeretett mesélni arról, ami volt. A sok-sok millió tégla történe­téről, amely mondása után házak, emberek történetévé változott. Egy útja közben meg-megállt az építkezések­nél, nézte, figyelte a számára újat és érthetetlent. A ház­tervükből csak a felét tud­ták teljesíteni, mert a ter­vezés előtt nem gondoskod­tak nyersanyagról és piacot sem kerestek termékeiknek. Hogy mennyire jogosnak bizonyult a vállalkozás igaz­gatójára tett bejelentés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy — az igazgató tanács engedélyével ugyan — havi ezer forint útiáltalányt vett fel, és ráadásul minden út­ját külön elszámolta. Sőt a veszteséggel zárt év után is kiosztott 128 ezer forint nye­reséget, amelyből ő maga is 17 ezer forinttal részesedett. Gávavencsellőről a helyi termelőszövetkezet elnöké­nek tevékenységéről tettek bejelentést. Azt tették szó­vá. hogy az elnök a Tisza- bercelen lévő lakását és annak melléképületeit a ter­melőszövetkezet építőbrigád­jával tataroztatta és nem fi­zetett sem az anyagért, sem a fuvarért. A vizsgálat nem mindenben igazolta a beje­lentést, mert az anyag való­ban a termelőszövetkezeté volt, az árát azonban az el­nök — TÜZÉP-i áron — kifizette. Hibát követett el viszont a főkönyvelő, ami­kor a munkadíjról szóló számlát jelentős összeggel csökkentette, mondván: ez­után minden tsz-tagnak hoz­zájárulnak majd a lakásépí­téséhez, holott erről semmi­lyen határozat nem intézke­dett. KÖVETKEZŐ PÉLDÁNKAT is a mezőgazdaságból vesz- ' szűk, hiszen amellett, hogy a legtöbb bejelentés mezőgaz­dasági témájú, tipikus esete az egyszerűbb szövetkezeti társulásokban — szakszövet­kezetekben — fellelhető visszaéléseknek. Az újfehér­tói Kossuth Szakszövetke­zetről van szó. ahol a népi ellenőrök megállapították, hogy az elnök egy hold földet adott egyik rokonának használatra mindenfajta té­rítés nélkül, saját magának 10 mázsa pétisót vitt el a közösből, amelyért szintén nem fizetett. Súlyos, mulasz­tásokat fedezett fel a vizs­gálat a szakszövetkezet gép­parkjánál. A télen például egy Csepel teherautónak el­tört a motorblokkja, mert a vezetője nem fordított kellő gondot az olajcserékre és még csak felelősségre sem vonták, vagy egy teljesen új kombájn motorja fagyott szét, mert a téliesítésről senki nem gondoskodott. Ezt a mulasztást csak súlyosbít­ja, hogy a kombájnt a szak- szövetkezet a múlt nyáron vásárolta állami támoga­tással. Történt visszaélés a föld­megváltások esetében is. Egyik tag három hold földet adott le a szakszövetkezetnek és az elnök az aranykorona gyári panellt, az alagútzsalut. Bíráló szemmel figyelte, füg­gőben áll-e a fal, és nagyo­kat csodálkozva nézte, mi­lyen gyorsan is megy minden. De szívesebben járt arrafelé, ahol a régi módon épültek a családi házak. Ha ismerős kő­műves akadt, még a félkész házba is bement, megnéze­gette a vakolatot, és néha, csak úgy a tréfa kedvéért, te­nyere élével szétütött egy téglát. Van még erőm — gondolta megnyugodtan. Ilyenkor min­dig jobb kedvre derült. Egy délután autóval keres­ték a vállalat központjából. Egy levelet kapott, amelyben megkérdezik, hogy hajlandó lenne-e egy ház építésén dol­gozni, nyugdíjon felül, hiány van szakmunkásban, és ő... Szóval, ha igen, hát menjen be a központba. Pista bácsi bement. — Sürgős lenne, Kozma sza­ki. Adunk 2 harmadéves tanu­lót, meg két segédmunkást. Kis egyemeletes házról van szó. Az alap kész. Szóval? — Meglesz. Az öreg a sarkon megivott egy üveg sört. Aztán otthon szerinti érték 160-szorosát fi­zettette ki érte. Súlyos mu­lasztásokat talált a vizsgálat a kertészeti termékek érté­kesítésénél. Az elszállított terményeket nem számbavé- telezték. nem utalványozták és szállítólevelet sem hasz­náltak, így csupán az értéke* sítéssel megbízott dolgozó becsületességén múlik, hogy miként számol el a bevétel­lel. UTÓVIZSGÁLATOT VÉG­ZETT a Nyíregyházi Járási Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság a felsősimái Petőfi Szakszövetkezetnél, ahol a névtelen bejelentő arra hi­vatkozott, hogy a korábbi vizsgálat óta semmilyen változás nem történt. Az el­nök önállóan gazdálkodik a szakszövetkezet pénzével és anyagával, jogtalan földte­rületeket használ, saját bir­tokán tárolja a szakszövet­kezet terményét, nagy meny- nyiségben vásárolja fel a műtrágyát és azt a tagok­nak értékesíti, nem gondos­kodik a gépek karbantartá­sáról és így tovább. A vizsgálat igazolta a be­jelentés jogosságát. Megálla­pította, hogy a bizonylati fegyelem nagyon rossz: nincs pénztár, pénzkezelési és leltározási szabályzatuk. Így történhetett meg, hogy a kézi pénztárban magas összegek szerepeltek, 1000 forintnál nagyobb összege­ket fizettek ki kisiparosok­nak adóigazolás nélkül, jog­talan prémiumokat vett fel az elnök és a pénztáros, nem gondoskodnak a tagoknak végzett fuvarozások ellenér­tékének befizetéséről és so­rolhatnánk még oldalakon keresztül a hiányosságokat. A vizsgálat után a szakszö­vetkezet vezetősége megtár­gyalta a felvetett problémá­kat. az állami felügyeletet ellátó tanács pedig ígéretet tett arra, hogy nagyobb fi­gyelmet fordít a szakszövet­kezet munkájára. A termelőszövetkezetekben és a szakszövetkezetekben végzett vizsgálatokból kide­rül, hogy a tulajdonvédelem — ezen belül a bizonylati fegyelem — területén igen lassú az előrehaladás. A ta­pasztalat szerint ezek a mu­lasztások megnehezítik, aka­dályozzák az ellenőrzést, a pénzkezelésben pedig több helyen még az alapvető kö­vetelményeket sem tartják be, a bizonylatokon szabály­talan javítások találhatók. Ezekre a hiányosságokra a népi ellenőrök minden eset­ben felhívják a vezetőségek figyelmét és a tapasztalato­kat a felügyeleti szervekhez — súlyosabb esetekben — a'- ügyészséghez továbbítják hogy a hibák még egyszer ne forduljanak elő. előkereste a régi munkaruhát. Meg a szerszámokat. Mert az igazi kőművesnek saját ka­lapácsa, fandlija meg olasz­kanala van. Meg saját víz­mértéke és függője, öreg, de megbízható jószágok. Rend­ben is voltak, Pista bácsi időnként meg-megnézte őket. Délután kiment a helyszínre. Jól szemügyre vette az anya­got, a leendő ház környékét, megpróbálgatta a bakálláso­kat, elhintázott a fosznidesz- kán. Ha messziről nézi vala­ki, bízvást hiheti, egy suttyó legény játszik. Fél ötre húzta fel az órát. Igaz, mindig felébredt anél­kül, de hát most, az más. Fél hatkor már a munkahelyen volt. A kis felvonulási épület sarkára nagy gonddal fel­akasztott egy síndarabot. Mert hát nem munkakezdés az, amit nem a kolompolás jelez. Nekivetkőzött, aztán várta a többieket. Hatkor megverte a vasat. Kozma Pis­ta bácsi kimondhatatlanul boldog volt. Hat év óta elő­ször amolyan igazán. Aztán rövid megbeszélés, és neki­kezdett. Nagyon simán persze nem Miért kell egy kis beruhá­zásnak három évig tartania? Miért dagadoznak a posta- igazgatóságon és a kivitelező­nél — a Tiszalöki Vegyes Ksz-nél — a levelekkel meg­töltött dossziék a tiszalöki posta építésével kapcsolat­ban? Hogyan szól bele a döntőbizottság a beruházó és a kivitelező párbajába? A postaigazgatóság ellen­őrző mérnökei — Varga Jó­zsef és Papp Alajos — fel­váltva mondják a történetet, látszik rajtuk, hogy még mindig nem tudják eldönteni, dühöngjenek-e. vagy ciniku­san beszéljenek a tiszalöki „példáról”. „Egy helyben topogunk“ — 1969. július 15-én kez­dődött az építkezés. Az UVATERV készítette az egyedi tervezésű, kétszintes épületet, amelynek beruházá­si költsége 4 millió forint. A kivitelező a helyi ksz. akire azért esett a választásunk, mert jó munkájukról már többször hallottunk. A ter­veket elfogadták, a szerző­dést megkötöttük. 1970-ben azonban jóformán semmit sem csináltak az építkezésen, azaz a műszaki vezető sze­rint alapoztak és az anyag­rendeléseket intézték. 1971- ben tető elá került a leendő posta — másfél millió forin­tunk volt eddig az épület­ben —, de a májusi befejezé­si határidőt az árvíz miatt egy tél évvel ki kellett tolni — 1971. december 1-re mó­dosítottuk. A posta még a mai napig sem készült el, de az utolsó határidő óta nem is tudjuk, mikor fejezik be. A kivitelező ..titokban tart­ja", csak sejteni lehet — de már azt sem merünk —, ta­lán ez év végére. A döntőbi­zottsághoz is azért fordul­tunk. hogy legalább az át­adási határidőt megtudjuk. Ök időpontot megszabni nem tudnak, a kötbérezésről csak akkor lehet szó, ha az épü­letet műszakilag átadták. Most egy helyben topogunk... A postaigazgatóság annyit megtesz, hogy az ellenőrök hetente Tiszalökre utaznak, az építési naplóban meg­jegyzéseik növekednek — melyek legtöbbször hatásta­lanok —, nem segítenek a jegyzőkönyvek sem. Koope­rációs értekezletet nem tud­nak összehívni. A hét alvál­lalkozót (!) lehetetlen meg­találni és megbeszélni velük ment. A malter nem olyan volt, ahogy ő szerette. Először azt kellett rendbe hozni. A fiúk is elég mostohán bántak a téglával. Pista bácsi zsör­tölődött, igazított, és bizony dél lett addigra, amíg min­den úgy alakult, ahogy ő sze­rette. A két tanuló hamar megszokta, hogy az öreg ki­igazítja munkájukat. — Egy lauf, egy streck, egy lauf, egy streck... Fuga nem futhat fu­gára fiú! Nézzél a szemed­del! Ilyen balfácán módon nem lehet fogni azt a téglát. Így. Tartsd csak a markod... És miközben mondta, keze ördöngősen járt. Szinte látni lehetett, ahogy keze alól nő a fal felfelé. Az építésvezető, akihez ez a kis munka is tartozott, rit­kán járt ki ellenőrizni. Tud­ta, ő sem sokat tud mondani Kozmának. Amit erről a szakmáról tudni lehet, azt az öreg úgy is tudja. A két ta­nuló pedig megérezte, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy egy nagy kőművestől el­lessék, mi is a szakma titka. — No fiú, tudod-e milyen ajtó ez? — A tanuló nem tudta. Gerébtokos. Jól nézd a problémákat. Ezt nem is csodáljuk, hiszen a „hetek” az ország legkülönbözőbb ré­szein dolgoznak — Karcagon, két ksz Debrecenben, egy iparművész házaspár és két vállalat Budapesten, a leg­közelebbi egy nyíregyházi kisiparos. A helyiek csak az építőmesteri munkát végzik. Hol „hibádzik?“ A ksz irodájában beszélget­tünk Diószegi Sándor műsza­ki vezetővel. » Nem szívesen említi a postai beruházást, ami érthető is, hiszen annyi sikeres építkezés van mögöt­tük. — Tessék elhinni, annyi a megténdel^sünk, hogy a leg­udvariasabb hangnemben sem tudjuk visszautasítani őket. Talán az is a baj, hogy egyszerre túl sokat válla­lunk... Valószínűleg az „egyszer­re túl sokat” problémát je­lent, de miért nem lehet a postai beruházást párhuza­mosan végezni a lakásépítés­sel? Egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik. Sőt... — A társasházaktól sokan léinek. A műszaki vezetők szerint azért, mert nem egy­szer súrolja a ráfizetés hatá­rait. De sok függ a szerve­zéstől ... Az egyedi tervezés egyedi gondokat okozott. Sok, kü­lönleges, nehezen kapható importanyag felhasználása szerepelt a tervekben. Pél­dául: a homlokzati szamolit- burkolat olasz gyártmány, őrölt márványszemcséket tar­talmaz. A gyárak sorozatban elutasították a megrendelést, még a tervező közbenjárásá­ra is. A gerendás PK-födé- met sem tudták beszerezni, helyeit^ PS-t használtak, « — De el tudja képzelni, mennyi időbe és energiába került, míg a tervező bele­egyezett a PS-típus alkalma­zásába? Nem szabad ennyire mereven ragaszkodni az ere­deti tervekhez. Az viszont már szervezési hiba, hogy a nehéz elemek­hez nem volt darujuk. Egy cseh toronydarut rendeltek 1971 júliusában, de nem ér­tek el vele semmit, mert összeszerelni csak cseh szak­emberek tudták. A betonele­mek egy hónapig álldogáltak az udvaron, amíg végül az ÉPSZER-től kaptak — egy délutánra — megfelelő te­herbírású darut. Felesleges az építés köz­ben előadódott hibákat, hiá­meg. Hogy a fenében nem tanultad még ezt meg? Más­kor tízszer is megfogta a srácok kezét, amikor csak úgy nagyjából simították a betont gletteléskor. Semmi nem kerülte el a szemét. Fá­radhatatlan volt, boldog, és minden biztató szó nélkül lel­kesítette fel azokat, akik mel­lette dolgoztak. Még a ká­romkodásának is varázsa volt, szeme olyankor is de­rűsen mosolygott. Amikor le- kolompolt este, beugrott a sarki kocsmába, megitta az üveg sörét. Ez volt a jutalom, amit magának adott. Kozma Pista bácsi kis lel­kes munkacsapata jóval idő előtt végzett a házzal. Az át­adásra kis ünnepséget ren­deztek. Nagyon kicsit, örül­tek a vállalatiak, az új tu­lajdonosok, a tanulók. Csak az öreg volt egy kicsit szo­morkás. Hiába na, neki sok ilyen siker már alig kínálko­zik. Kedvetlenül hajtotta le a pár üveg sört. Szinte el se jutott az agyáig a sok dicsé­ret, elismerés. Újra azon járt az esze: jönnek a tétlen na­pok. Tisztogatni kezdte szerszá­mait, és lassan elrakta őket. Közben csak egyre várt, hogy elhangozzék: — Ne pakoljon Kozma szaki! Szükség lesz arra hamarosan... Bürget Lajos nyosságokat, szervezetlen ■>- geket tovább sorolni. Az egyedüli ...Szenvedő- alanyok ” azonban nem‘tetetnek más,, mint hallgatnak; nincs b'be­szólásuk, az üfeybe. ök a ü- szalöki posta dolgozói. „...széles ívben elkerüljük“ — Mi nem tudunk se urálit az építkezésről,, ha tehe.jük, széles ívben elkerüljük. Már nern hiszünk a költözésben, olyan régóta ígérgetik. Amit viszont tudunk: ilyen mun­kakörülmények között keve­sen dolgoznak Magyarorszá­gon. Az udvarról nyíló kétszer kétméteres helyiségben reg­gel 7 órakor mozdulni sen lehet, öt kézbesítő cs a hi-<, vatalvezető dolgozik itt, oszt­ják a lapokat, a leveleket. A.' felvételi helyen is zsúfoltság van, a főpénztáros, a pénz­táros, a hivatalvezető és a felvételis. A pénztárosok ke­zén naponta milliók mennek át. Ha megindul a három te­lexgép, a zajtól nem értik egymás szavát. A csomag­raktárba tíznél több csomag nem fér be, a kézi távbeszé­lőközpont zsúfolt. Szociális helyiségek egyál­talán nincsenek, a vizet az utcáról hozzák be, a mosdó egy lavórból áll. A mellék- helyiséget esős időben csak esernyővel lehet megközelí­teni. A mennyezet beázik, szellőztetni nem lehet, de ta­karítani sem, mert az ered­mény láthatatlan marad. Ilyen körülmények között is dolgozni kell, mégpedig nem akárhogyan. — Négyes osztályzatnál rosszabbat még sohasem ka;r- tunk (az ötös a legjobb). Két szocialista brigádunk van a kézbesítőknél. Ä létszámgond mindig „aktuális”, sok a megbetegedés, egy járványo­sabb időszak mindenkit utol­ér. Hogy mikor tudunk jobb körülmények között dolgozni — talán jövőre? Mit mond t a kivitelező? — Ami a mi munkánkat illeti, már csak a festés és a mázolás van hátra, amit szeptember 30-ig befeje­zünk. Minden az alvállalko­zóktól függ, attól, hogy ők mii mondanak. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig nincs pontos határidő, ami pedig a posta számára a legfontosabb. — A műszaki átadás után egy hét alatt megcsináljuk a kábelek bevezetését, a, gépi berendezések felszerelését. A két éve megvásárolt belső berendezések elhelyezése nem probléma, legfeljebb éj­jel dolgozunk, amikor kicsi a forgalom. Minden nehézséget vállalunk, csak már itt tar­tanánk. A tények magukért beszél­nek, amikor választ keres­tünk arra a kérdésre, miért kell egy négymilliós kisbe- ruházás megvalósítására há­rom évig várni, abban az időszakban, amikor nem vé­letlenül sürgetjük a megkez­dett beruházások mielőbbi befejezését. Egy kissé túlmé­retezték és elszámították magukat. A beszerzést nem­csak a különleges anyagok nehezítették, hanem a kis té­telek is. A ksz talán azért vállalta el a kivitelezést, mert tet­szett az egyedi tervezés, más lehetőségeket kínált a meg­szokottól való eltérés. A so­rozatos akadályközléseknél azonban „megállt a tudo­mány” — szűk lehetőségek között lehetett választani. Nem maradt más hátra, mint megváltoztatni a terveket, ha­gyományos anyagokkal fejez­ni be az építkezést. A ksz nehéz fába vágta a fejszé­jét, ami az elején a legelő­nyösebbnek mutatkozott, az jelentette végül is a nehéz­ségeket. Balogh JÚIÍ4 Balogh József Pista bácsit visszahívják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents