Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
cMaí tteOT-STÄÄTÄSÖnsYÄB augusztus t5." KOMMENTÁR'. Lépés a szakszervezeti egység felé Képtávírón érkezett Itáliában augusztus általában a,.legteljesebb uborkaszezon; »bezárják, a parlamentet, szünetéi a műnka az ország legnagyobb üzemeinél. Az idei esztendő augusztusa abban íkijlónbözik az előző évekétől,! hogy a munka gyakran nem a.»szabadságolások, ha- j nem sztrájkok miatt szünetel. Az idén — 1969-hez hasonlóan — több millió dolgozó munkaszerződése jár le. A sztrájkok és egyéb megmozdulások jelzik, hogy megkezdődött a harc ezek megújításáért, új, haladóbb tartalmú kollektív szerződések megkötéséért. A gazdasági és üzemi jogok kibővítéséért, így a foglalkoztatás különböző kérdéseibe való beleszólás jogáért folytatott küzdelem lángjai várhatóan ősszel csapnak majd magasra, a harc előszele azonban már most érezhető. Hogy az őszi vihar milyen erős lesz, nagyban függ attól, mennyire lesz egységes a dolgozók harcát szervező és irányító szakszervezeti szövet- ■ ségek együttműködése. A „forró ősz” küszöbén nagy fontosságú esemény volt a kommunista többségű CGIL, valamint a katolikus és szociáldemokrata befolyás alatt álló C1SL és UIL szak- szervezeti szövetségek elhatározása, hogy „csúcsszövetséget” alakítanak akcióegységük fokozása érdekében. A csúcssáövetség létrehozása újabb lépés a szervezeti egység megteremtése felé, megalakítását az olasz dolgozók nagy erővel kibontakozó harcai tették időszerűvé. A csúcs- szövetség nem „szakszervezetek feletti” szerv, döntései akkor érvényesek, ha azokat egyhangúlag hozzák. A három szakszervezet képviselőit azonos arányban tömöríti. Fontosságát növeli, hogy a dolgozók legfőbb érdekéiért indított harc koordináló központjává válhat, hatékonyabbá teheti mozgalmukat, hiszen egységes követeléseket állít a monopóliumokkal, a munkáltatókkal szemben. A csúcsszövetség politikailag is jelentő*: elmélyíti a három szakszervezet akcióegységét, lehetőséget teremt azok együttműködésének szorosabbá tételéhez. A szak- szervezeti szövetségek csúcs- szövetségük megteremtésével a jelen pillanatban lehetséges legnagyobb lépést tették meg, A közös szervezet azonban olyan összefogásra is módot ad, amely már túl mutat az ideiglenes együttműködésen és a mozgalom teljes egységének helyreállítása irányába hat. Elhallgattak a fegyverek x Marokkóban A Marokkói Királyságban hallgatnak a fegyverek. Az uralkodó az ellene megkísérelt merénylet óta skhirati nyári rezidenciájából irányítja az ügyeket. Csütörtökön estére újabb minisztertanácsot hívott össze, s „a helyzet követelményeinek megfelelő utasításokat adott”. Alami tábornok az új — ideiglenes — hadügyminiszter, a hivatalos bejelentés szerint ön- gyikkossá lett Ufkir utóda ebből az alkalomból a haderő „éberségéről és hűségéről” biztosította II. Hasszánt., de éppen a fegyveres erők hűsége az, amiben külföldi megfigyelők az újabb katonai puccskísérlet óta a legkevésbé hisznek. A véres kezű egykori rendőrt — és későbbi hadügyminisztert pénteken temették el szülőfalujában, az Atlaszhegység Ain Seikh nevű községében. ' A kairói sajtó szerint a mostani merénylet és Ufkir, a „hóhér” halála mögött a marokkói királyi hadsereg „véres belső ellentétei” húzódnak meg. A hadseregvezetés belső konfliktusát — az Al A*hram állapítja ezt meg — végsőkig élezte, hogy a skhirati merénylet felelőseit — tábornokokat, főtiszteket — Ufkir hadügyminiszter a legnagyobb következetességgel irtatta ki, megfosztván Hasszánt katonai elitjétől. Meglepő fejlemény, hogy Nagy-Brítannia kiszolgáltatta II. Hasszánnak a merényletben részes repülőtisztek Gibraltárra menekült csoportját. Ezek, mint ismeretes, egy helikopter fedélzetén érkeztek a brit korona- gyarmatra, s ketten közülük politikai menedékjogot kértek. London azonban úá látta helyesnek, ha ezúttal szertefoszlatja azt az elméletét, hogy a politikai menekülték bízvást számíthatnak jóindulatára: fontosabbnak találta megőrizni a jó viszonyt II. Hasszánnal. A gib- raltári brit hatóságok ezért Anikran alezredest, a kenit- rsi tégitámaszpont egy hónappal ezelőtt leváltott parancsnokát. Midaul repülő- hadnagyot, továbbá az amúgyis hazatérni kívánó három őrmestert; feltették a marokkói légierő egyik gépére, s hazaküldték Rabatba. Sorsukról azóta nincs hír. Egyébiránt London már korábban is II. Hasszánnal rokonszenvező nyilatkozatot adott ki: Megdöbbenését fejezte ki a király ellen megkísérelt merénylet fölött. Hasonlóképpen viselkedett Washington: John King, a State Department szóvivője csütörtökön közölte: „Nagy megkönnyebbüléssel hallottuk, hogy a király egészséges és sértetlen. Marokkóhoz fűződő kapcsolataink hagyomá- nyosan jók, s csak sajnálkozhatunk azon, ami az ország rendjét és nyugalmát megzavarja.” LIVERPOOL TOVÁBB SZTRÁJKOT». Annak ellenére, hogy a dokkmühkás-szakszervezetek képviselői a munka új- rafelvétele mellett döntöttek, több brit kikötő munkásai folytatják a sztrájkot. A képen: A liverpooli dokkmunkások a sztrájk folytatása mellett foglalnak állást. (Kelet-Ma- gyarország telefoto) ISMÉT BOMBÁK ROBBANTAK BELFASTBAN pén teken hajnalban, ezúttal-a város egyik katolikus negyedében. Több ház súlyosan megrongálódott. Sebesültekről eddig nincs hír. A város utcáin az Ulsteri Védelmi Szövetség (UDA) protestáns katonai szervezet Járőrei cirkálnak. Mindez a csütörtökön Belfast protestáns negyedében elkövetett pokolgépes merényletek következménye, amelyeknek 55 sebesültje volt. (Kelet-Magyarország telefoto) Fülöp fános; ]-ütcinütc 3. Kimegyünk a folyosóra. — Hogy mondta? Hogy mindenki: az senki? Érdeklődve néz rám. Bólintok, s megakad a szemem a nyakán. Most is frissen borotvált, de látom a nyakán, hogy nem nagyon állja a bőre, csupa pirosság, ahol hozzáér a gallér. — Most azért kért szabadságot, mert lett volna... valaki? Van érzéke a belső dolgokhoz. Állati rendes ember. — Bibok Miska meghívott hozzájuk... A szigetre... Van egy húga. Csönd van. Megint hallani a távoli harangkongást. Az öreg szeme elé emeli a csuklóját. — Dél elmúlt, Füle... Elment a kocsi. Most ütni a vasat! míg meleg! — Nem kell nekem kocsi, főhadnagy elvtárs... Odarepülök én... Elmosolyodik. — Odarepül? Néí, én meg bólogatok, — Kíváncsi volnék, haszKISREGÉNY rtálna-e valamit magának, ha nem jutalmat kapna, hanem előleget! Nagy lélegzetet veszek. Fölemelt kezével megállítja a szavamat: — No, repüljön, aztán hozzon a csőrében egy szabadsá- gos papírt! — ÉR-TET-TEM! („Nem akartam megírni ezt a regényt... Miért írtam meg mégis? Mert az a meggyőződésem, hogy a holtaknak is Van'*joguk hallatni szavukat.”) Ehrenburg írta ezt annak Idején, ő sincs már köztünk, pipája kihűlt, öreg arcából elővilágító ifjú szemeit lehunyta, de ezzel a mondattal , ráirányította fülünket a halottak makacs, néma intelmére: tudjátok ti egyáltalán, kik voltunk? Amíg élt, Fülemüle mindig sokak közt volt, s mégse ismerték; ha felfedte volna igazi magamagát — ha egyáltalán képes lett volna erre —, akkor se hitték volna egyetlen szavát. Állami gondozottként nevelkedett, mindig „otthonokban” (ne haragudjanak az illetékesek, én már csak így idézőjelben beszélek azokról az intézetekről, ahol Fülemüle nyomában járva megfordultam; talán csak. Véneken éreztem másként, a 10—14 évesek közt, ahol könyvtár volt, játékszoba, s a kerítésnek volt egy darabja, amit mindennap lemeszeltek, s arra mindennap lehetett firkálni) s amikor a nyolcadikat elvégezte, ismét új helyre került, kétszázéves, öreg épületbe, valaha kolostor volt ez, a falai méter vastagok, télen-nyáron fagyos hideget. árasztottak magukból, a gondnok pedig éjszakára az udvarba eresztette a kutyáit. Fülemüle két nap után megszökött onnét, s hónapokig vándorolt ide-oda, papírok nélkül, minden nélkül, valóságos csoda — akkor tanult meg nagyon hazudni, s legnagyobb hazugságának az látszott, ami Igaz volt: hogy valahol egy kisvárosban elgázolta valami A-rendszámú gépkocsi, csontja is törött, s hogy ne legyen nagy Ügy a dologból, az autó utasa eligazította a kisfiú sorsát, munkásszállásra került, szakmája lett, onnan vonult be katonának. (Folytatjuk) Hegyláncok között Ha nálunk meleg van kánikula idején, akkor Grúziában ugyanez már hőség. Pedig a hőmérő nem sokkal mutat többet 30 foknál. Viszont a Kaukázus két lánca közé zárt köztársaság elzárva a széltől, a nyugatról érkező párásabb levegőtől igen hirtelen kiszárítja az ember torkát, cserepessé teszi az éghajlathoz nem szokott emberek ajkát. A tájak változatosak, gazdagok, a grúz 'hagyomány is azt tartja, hogy az Isten elfeledkezett róluk a teremtéskor, s a magának megtartott területet adta oda nekik, hogy úgy éljenek, mint a paradicsomban. Vonaton utazva, vagy autóbuszon járva látni ezt a gazdagságot a termékeny folyóvölgyekben, dohány- és teaültetvények láttán, a gyümölcsfákkal beültetett hegyoldalakban. A környező, alacsonyabb hegyeket erdő ko- szorúzza, de feljebb már Itt is a kőrengeteg ural mindent, hogy még magasabban a havas csúcsait mutassa a Kaukázus annak, aki repülőgépen halad el a táj fölött. A hegyek között, a Kúra folyó két partján nyújtózkodik el a főváros, Tbiliszi. Talán a legszebb a kaukázust fővárosok között. Hasonlít kissé Budapestre folyójával, a város feletti heggyel, amelyről — akár a Gellérthegyről — belátni az alant elterülő házakat. Az ottani temperamentum viszont szokatlan a magyar füleknek. Hogy a szálloda éttermében egy kis vita olyan hangzavart keltsen, mintha valami ribil- lió volna, hogy a fedett vásárcsarnokban az árusok egymást túlharsogva úgy kínálják a dinnyét, almát, körtét, paradicsomot, mintha csak a leghangosabb árusoknál lehetne megállni. A grúz fővárosnak is valaha a víz hiánya volt a legnagyobb ellenfele. Ma már a lakóházaknak, az üzemeknek nincsenek Ilyen gondjai, hiszen a környező hegyekben három mesterséges tavat is létrehoztak, hogy az ivóvízellátás alapjait megteremtsék. A legnagyobb tavat — amely a város közvetlen határán van — „Tbiliszi ten- ger”-nek hívja a köznyelv. Motorcsónakok, hajók járnak rajta, de már az üdülni vágyó ember is megtalálta, egyre-másra épülnek partjainál az üdülőházak, strandok. A tó másik gazdasági haszna pedig, hogy a kifolyó» víz erőművet üzemeltet. A vízi erőmű egyébként sem ritka látvány ezen a vidéken A fővárostól alig 20 kilométerre van az évszázadokkal korábban fennállt grúz fejedelemség hajdani székvárosa, Mcheta. Az ide vezető út mellett is vízi erőművel találkozunk, amit akkor. a 30-as évek elején még a villamos energiáért építettek, ám azóta új funkciója van, inkább az öntözést szolgálja a felduzzasztott víz. Mchetának napjainkban két nevezetessége van. Az egyik az időszámításunk után a 300-as években épített templom, amelyet az évszázadok során át- meg átépítettek. A műemléki feltárás viszont megmuta'ja. hogy a korábbi kisebb templomból — amelynek kupolája 40 méter magas —, hogy alakították ki a nagyobb, erődítménynek is beillő vallási központot. A karcsú oszlopok helyére vastagabb, erősebb oszlopok kerültek, a falak Is masszívabbak lettek, hogy dacoljanak az idegen hódítókkal, amelyek számtalanszor betörtek Grúzia földjére. A másik nevezetesség mai keletű. Egy 90 éves kertész kertje. Fiatal korában kezdett hozzá a különböző növények gyűjtéséhez, nemesítéséhez, s ma a viszonylag nem nagy kert biológiai ritkaságokat rejteget más földrészek ősi növényeinek bemutatásával éppúgy, mint a majdnem fekete színű rózsa kitenyésztésével. v Lányi Botond Kekkonen befejezte szovjefunióbell látogatását A Szovjetunió és Finnország síkra száll amellett, hogy az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítő konzultációi ez év novemberében Helsinkiben megkezdődjenek. A tanácskozásra pedig 1973 elején kerüljön sor. Ezt hangsúlyozza többek közt az a közlemény, amelyet Kekkonen finn köztársasági elnök augusztus 12—18 közötti szovjetunióbeit látogatásáról adtak ki Moszkvában pénteken. A Szovjetunióban üdülő finn elnök találkozott Leonyid Brezsnyevvel és Alekszej Kosziginnal. A szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy aktívan együtt kíván működni Finnországgal a skandináv állam gazdasága különféle ágazatainak fejlesztésében; így az energetikai és kohászati ipar fellendítésében. Megvizsgálták továbbá annak lehetőségeit is. miként létesíthet Finnország ipari objektumokat a Szovjetunió területén. Kekkonen elnök kijelentette: a finn fél arra fog törekedni, hogy a szovjet—finn együttműködés valamennyi területen. így a kereskedelmigazdasági kapcsolatok szférájában is a legkedvezőbb feltételek között valósuljon meg. Kekkonen pénteken visszaérkezett Helsinkibe. Borisz Petrov a nemzetközi űrkutatási együttműködésről Borisz Petrov világhírű szovjet akadémikus a nemzetközi űrkutatási együttműködésről nyilatkozott csütörtök délután a moszkvai televízióban. A tudós hangoztatta, hogy a szocialista országok együttműködése az Interkozmosz elnevezésű program végrehajtásában értékes, tudományos és gyakorlati eredményeket hoz. Az Interkozmosz-program résztvevői: -Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió. A program keretében eddig hét Interkozmosz jelzésű mesterséges holdat és két Vertikál típusú geofizikai rakétát bocsátottak fel a föld légkörének tanulmányozására. A tudósok közösen dolgozzák ki a kísérletek programját, a szput- nyikok berendezését és azok megfigyelését, majd együtt tanulmányozzák a kísérleti eredményeket. A szovjet tudós ezután az Interszputnyik elnevezésű nemzetközi kozmikus távközlési rendszerről szólt. Ebben kilenc szocialista ország vesz részt, de csatlakozhatnak hozzá más államok is. Borisz Petrov kitért arra a megállapodásra is. ame- ' ivet a szovjet és az amerikai kormány kötött a békés célokat szolgáló űrkutatási együttműködésről. Elmondotta, hogy megkezdték a tudományos információk cseréjét, egyebek között mintákat cseréltek abból a holdkőzetből, amelyet a szovjet automatikus berendezések, illetve amerikai űrhajósok hoztak a földre. A szovjet és amerikai szakemberek jelenleg egy szovjet Szojuz és egy amerikai Apollo űrhajó összekapcsolásának előkészítésén dolgoznak, amelynek végrehajtását 1975-re tervezik. A szóban forgó összekapcsoló berendezés kifejlesztése humánus célokat szolgál, mert fokozza az űrrepülés biztonságát és lehetővé teszi, hogy segítséget nyújtsanak bármilyen nemzetiségű űrhajónak.