Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
1972. augusztus 16. inarr mar,v<í S. oldal Táncdalfesztivál és kabaré Képek az új óvodából — Láttad a Kovács Kati nyakán az ereket? Hát az rettenetes. hogy erőlködik az a kislány! — ilyen és ehhez hasonló mondatokat százával, ha nem ezrével lehetett volna magnetofonszalagra venni. Persze, nem most, hanem jó néhány evvel ezelőtt, amikor az első táncdalfesztivált rendezték. Aztán az „erőlködős” kislány már díjnyertesként énekelte, hogy „Nem leszek többé a játékszered..." és egyre kevesebb szó esett a nyakáról. Kovács Kati befutott — azóta színésznőként is —; „befutott” persze, a táncdalfesztivál is. Igaz, olyan országos töme;- roham a készülékek előtt, mint akkoriban söpört végig az országon, már nemigen ismétlődik meg. Hiába, elsőből mindig csak egy van, de azért most sem panaszkodhat a tévé: ha azt nyomtatják ki a műsorban, hogy közvetítés a táncdalfesztivál elődöntőjéről, akkor szombat este ide, nyári hőség oda, a most már kétmillió készülék előtt legalább négymillió ember ül. A legpesszimistább számítások szerint. Mert az sincs kizárva, hogy öt- vagy hatmillió ilyenkor a nézők száma. Másnap, persze, mindannyian szidjuk a dalokat, az énekeseket, s jótékonyan elfeledjük, hogy tavaly is szidtuk, meg tavalyelőtt is, aztán hónapokon át részben azokat a számokat hallgattuk szívesen a rádióban, vettük meg lemezen, játszottuk át magnószalagra, amelyeket az elődöntőn még szidtunk. Érdemes elgondolkodni, mitől van ilyen sikere ennek a műsorciklusnak? — Hát persze, hogy sikere van, hiszen itt végre nem beszélnek any- nyit, mint más műsorokban — válaszolják sokan a fenti kérdésre. Lehet is valami igazság a megállapításban, de önmagában még nem meggyőző érv, hiszen a Fórumtól a Híradóig, a Deltától az Antennáig igen sok műsort végigbeszélnek, mégis a legnépszerűbb, legszívesebben fogadott programok közé tartoznak. — Na igen, de itt legalább nem akarnak meggyőzni semmiről, és szórakoztatnak. Azért vettem a tévét hatezerért, hogy szórakoztasson. Úgyis olyan keveset kap az ember a havi ötveneséért, látványban, igazi szórakozásban a képernyőtől. Ez az érv már súlyosabb. Való igaz: — különösen a magyarországi televíziózás kezdetén — az előfizetők jelentős része úgy gondolta, a tévé adjon kabarét, adjon re- vüt, adjon látványt, általában adjon könnyű szórakozást. Minden, ami beszéd, komoly zene vagy általában csak hang, az maradjon a rádióé. Ez a végletes elképzelés nyomaiban még ma is él, pedig kiderült, hogy sem a beszéd, sem a komoly zene nem idegen a televíziótól, s hogy a kabaré nem az egyetlen szórakoztató műfaj. Sőt, a hagyományos kabarét nehéz átvinni a képernyőre, mert ott nem él igazán. Ezért találta ki a televízió a Humoristák Klubját, amit ugyan megint csak joggal lehet szidni, nem kevés bárgyú vicce, gyenge poénjai, kisszerűsége, szellemtelensége miatt, ám aligha vitatható, hogy „tele- víziósabb" műfaj, mint a hagyományos kabaré, amely kollektív közönséget tételez fel, ahol a saját nevetésünk a szomszéd derültségének visszhangjától erősödik. A lakásban nincs ilyen visszhangosí- tó erő, nincs az a közös atmoszféra, amely a kabarék nézőterén oly hamar és könnyen kialakul. (Ezért olyan kínos, hogy a Humoristák Klubja „alá” hangban nevetést kevernék, hiszen mi, a szobában, el se mosolyintot- tuk magunkat.) Ha mégis elégedetlenek vagyunk a Humoristák Klubjával, akkor ez többnyire nem a műsor típusa, formája, hanem a résztvevő humoristák egyikének-másikának formán aluli szereplése miatt van így. — De egyáltalán: miért kellett a kabarészerzöknek kiszorítaniok a színészeket? Rossz helyen keresgél az, aki arra gondol, hogy a szerzők hiúsága irtotta ki a színészeket ebből a műsortípusból. A tévé jól érezte meg, hogy jobban illik a profiljába, ha a humoristákat személyesen is fellépteti. Más kérdés persze, hogy jelenetekben, tréfákban nem jó a humoristákat látni. A tévé személyes műfaj, minden értelemben. Különálló személyiségek, egyéniségek tudják megnyerni a nézőket. Ezért kerültek a kabarészínészek helyére a humoristák, és nem másért. (Az megint más kérdés, hogy nem minden humorista egyénisége vonzó.) S a látvány a képernyőn, az semmi, az kutya? Hát ha nem is kutya, de nem is olyan rendkívüli hatású. Egyelőre legalábbis, amíg a nagy képernyő is akkora csupán, mint manapság. Lehet, hogy ha szobánk falára vetíthetjük majd ki a képernyőről a revücsapat táncoló lányainak lábait, akkor nagyobb súlyt kap a látvány is, — ma még azonban a tévében a gondolkodó emberi arc a legfőbb látvány, amire hosszabb ideig figyelni tudunk. A gondolkodó, vagy legalábbis önmagát adó emberi arc. S most már a táncdalfesztivál sikerét is könnyebben megmagyarázhatjuk. A köny- nyűzepe, a táncdal mindennapi zenei kenyerünk, már- már a hétköznapjainkat fenyegető zörej hullámok elleni védekezés egy formája, hiszen itt legalább harmonizált hangokat kapunk. Ráadásul itt egyéniségek bontakoznak ki verseny közben, legalábbis mi ezt reméljük, várjuk. Persze, a fellépőket külsejük alapján is igyekszünk megítélni, mert sok más lehetőségünk a 3—4 perc alatt nincs. (Ezért, hogy a táncdal- éneklésben a hangnál is fontosabb az egyéniség. Aki esetleg a leghitványabb szöveghez és legsablonosabb dallamhoz is hozzá tudja adni a maga személyiségének az erejét, felülkerekedik a jó hangú, de belül tartós nélküli személyiségeken.) S ráadásul mindez a közvetítés idejében, tehát a valóságban történik, ugyanakkor, amikor nézzük, majdnem pontosan úgy, mint a sportversenyen. A valóságos idő pedig mindig azzal a bizsergetö izgalommal biztat, hátha történik valamilyen váratlan, be nem tervezett fordulat. Ezek együtt hatnak valamennyiünkre : újságírókra és buszvezetőkré, gépkalapács- kezelőkre és gépírónőkre, orvosokra és áruházi eladókra. Ezért ülünk szorgalmasan a képernyő elé, pedig előre tudjuk, milyen sokat szidjuk majd a műsort az elkövetkező napokban... (B.) Fehér foltok a szolgáltatásban Kevés a kisiparos — Iparengedély nyugdíjasoknak „Kihelyezett“ üzletek A KISLÁNYOK FŐZŐCSKÉÉNEK ÉS NAGY FIGYELEMMEL ETETIK, ITATJÁK A JÁTÉKBABÁT. Nyíregyházán, az északi lakónegyed egyik ékessége a társadalmi összefogásból épített Üjszőlő utcai óvoda. Akik részére készült, a kicsinyek, hamar megszokták és nagyon jól érzik magukat. Amikor játékidő van — a tanulságos, a gyermekeket nagyon is érdeklő játékokkal foglalkozó csoportok benépesítik a világos, szép szobákat. AZ EGYIK TEREMBEN TALÁN A JÖVŐ ÉPÍTÉSZEI EMELNEK MAGAS VÁRAT A KOCKÁKBÓL, HENGEREKBŐL, KÜPOKBÓL. A különböző vállalatok és szövetkezetek mellett a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokból jelentősen kiveszik részüket a kisiparosok. Munkájukra főleg a kisebb községekben van nagy szükség, sok esetben ők jelentik az „egyetlen szolgáltatási lehetőséget.” Szabolcs-Szatmár- ban 3900 kisiparost tart nyilván a KIOSZ megyei szervezete. Közülük kétezren a községekben dolgoznak. Ez a szám azonban kevés a vidéki szolgáltatás megfelelő szintre emeléséhez. Annál is Inkább, mert a kisiparosok szama állandóar csökken. Az idén például 1 482 kiadott iparigazolvó'.nyal szemben 494-en szüntették meg iparukat. A megszüntetés okai közűi elsősorban a nyugdíjat kell említeni, megyénkben igen magas a kisiparosok átlagéletkora. A tízéves biztosítási idő elérése után eavre többen mennek nyugdíjba. A július 31-ig megszüntetett ipar egyharmado ennek a következménye. Megyénk több körzetében ..fehér foltok” alakultak ki. kevés a kisiparosok száma, vagy egyáltalán nincs. Néhány példa a sok közül. Kőműves kellene Tiszabercelre, Tiszanagyfalura. fodrász Ra- kamazra és Tiszanagvfaluba, üveges Rakamazra. Emellett az egész Szabolcsban kevés az épületburkoló, a kovács, a háztartásigép-javító, a cipész, a rádió- és tv-szerelő, a kerékpárműszerész, a gép- járműjavító, a karosszéria- lakatos, a parkettás, a kötélgyártó, az ács, valamint a sportszer javító. A KIOSZ és a tanácsok sokat tesznek azért, hogy ezekben a hiányszakmákban egyre több iparigazolványt adjanak ki. Szakembereket keresnek és állítanak munkába, elsősorban a „fehér foltok” körzeteiben. így például az első fél év során Kemecsén, Demecserben és Nyírteleken, valamint a mátészalkai járás több községében kezdte meg munkáját új kisiparos. Emellett nyugdíjas szakemberek részére is adnak ipart, s lehetővé tették, hogy a kisiparosok több községbe is „átjárjanak” munkát vállalni. Jó gondolat volt az iparkibővítés is, a szakmai tevékenységbe tartozó szolgáltatást vállalhatnak. Például egy asztalos parkettásmunkán is dolgozhat. A másodállásba kiadott iparigazolvá- nvok engedélyezése elől több vállalat elzárkózik. A Tisza- vasvári Vegyesipari Szövetkezel például nem járult hoz. zá egyik dolgozójának ilyen kéréséhez. Pedig nagy szükség lenne a községben lakatosra. A kisiparosok kevés számát és a szolgáltatást végző vállalatok és szövetkezete' távolságát kihasználva a fal vakban sok a kontár. Főleg r szobafestő és a női szabi szakmákban. Az utóbbibó' például 144 kisiparos vége- munkát megyénkben, de s kontárokkal együtt ez a szám megközelíti az ötszázat! A KIOSZ az ősz folyamán 4—500 új iparigazolvány kiadását tervezi. Emellett a Hazafias Népfronttal közösen ankétokat szerveznek a községekben, s ezeken a lakosságtól „megkapják”, hogy milyen szakmákban szükséges kisiparosokat munkába állítani. Ez a fáradozás azonban önmagában kevés. Szükség van a szolgáltató vállalatoknál arra, hogy a vidéki községekben is „rugalmasabb" legyen a munkájuk, megkeressék ezeket a helységeket Mert jó példa megyén belül is akad erre. A fodrász- szövetkezeteknek például több községben van „kihelyezett” üzletük. így néhány cipészszövetkezetnek is. Ezt a tevékenységet kellene tovább szélesíteni. Nem kell új épületeket készíteni egy-egy ehhez hasonló szolgáltatórészlegnek! Ügy gondoljuk, a községi tanácsok szívesen engednének át e célra épületeket, úgy, mint azt eddig is több helyütt megtették. (b. d.) ÉS HA AZ UDVARRA SZABADULNAK, A PATTOGÓ LABDÁT KAPJA EL A LEGÜGYESEBBJE. Estére pedig egy szépen töltött nap sok bájos emlékét viszik haza, s míg álom nem jön szemükre, mesélik legújabb élményeiket. (Hammel József képriportja).