Kelet-Magyarország, 1972. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

t. oldal KELET-MAGYARORSZÁG 1972. augusztus Iff. KOPPENHÁGA Az Egyesült Államok indo­kínai háborús bűntetteit ki­vizsgáló nemzetközi bizottság 1972. október 10-től 16-ig Koppenhágában tartja 3. ülésszakát — közölték a dán fővárosban. Az ülésszakon tanúvallomást tesz majd Ramsey Clark volt amerikai igazságügy-miniszter is. A stockholmi székhellyel mű­ködő nemzetközi bizottság előző két ülésszakát Stock­holmban, illetve Oslóban tar­totta. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkába, Héhrik Jab- lonski, az államtanács elnöke és Pjotr Jaroszewicz minisz­terelnök Erich Honeckerhez, az NSZEP KB első titkárá­hoz és Willi Stoph miniszter- elnökhöz intézett táviratában részvétét fejezte ki a ka­tasztrófával kapcsolatban. PEKING Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a Kínai Népköztár­saságban tett látogatása be­fejeztével kedden hazautazott Pekihgből. A főtitkár a re­pülőtéren zárómegbeszélést folvtátott Csi Peng-fej kínai külügyminiszterrel. Wald­heim Sanghajon keresztül kü- lönge.pen hazájába, Ausztriá­ba utazik, hogy otthon töltse szabadságát, mielőtt augusz­tus 3l-éh megkezdené hiva­talos jugoszláviai látogatását. MOSZKVA Leonyid Brezshyev, Nyiko- la.i Podgorhíj és Álekszej Kö- szigih táviratban üdvözölte Marién Ngoüábit, a Kongói Népi Köztársaság államtaná­csának elnökét az ország nemzeti ünnepe, a forrada­lom 9. évfordulója alkalmá­ból. Táviratukban a szovjet vezetők kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a szovjet— kongói kapcsolat és a két or­szágnak a szabadságért, a tár­sadalmi haladásért, az impe­rializmus és a fájüldözés el­iten vívott harcban V316 egy­sége továbbra is fejlődni és erősödni fos. BELFASTI JELENTÉS Nem lesz kerek asztal ? Egyre bizonytalanabb ki­menetelűnek látszik William Whitelawnak, az északír ügyek brit miniszterének az „érdekelt felek részvételivel” tartandó kerekasztal-konfe- renciára tett javaslata. Sem a katolikus, sem pedig a protestáns szervezetek nem értenek egyet Whitelaw for­mulájával, s elégedetlensé­güknek azzal adnak hangot, hogy sorra megtagadják részvételüket a szeptember 25—27-re javasolt beszélge­tésben, illetve feltételekhez kötik megjelenésüket. A katolikus irányzatú pár­tok elsősorban a bírósági el­járás nélkül internált sze­mélyek azonnali szabadon bocsátását követelik. Ilyert szellemben nyilatkozott hét­főn este a nacionalista párt is. Vezetői leszögezték: ha a brit hatóságok nem enge­dik ki az internáltakat, a párt nem meneszt küldöttsé­get a konferenciára. A Long Kesh-i internáló tábor 263 foglya a jelek sze­rint úgy döntött, nem várja ki, míg a politikai szerveze­tek és a brit hatóságok meg­egyezésre jutnak sorsukról, hanem saját erejükből pró­bálnak kiszabadulni. Láger­őreik 30 méter hosszú föld alatti folyosót fedeztek fel, amely az egyik barakktól in­dult ki és már majdnem el­érte a tábort körülvevő szö­gesdrótkerítést. Mint egy brit katonai szóvivő közöl­te, a foglyoknak csupán né­hány napra lett volna szüksé­gük, hogy teljesen elkészül­hessenek a folyosóval. KAMPALA Amin hajthatatlan, de fogadta Rippont Geoffrey Rippon brit mi­niszter új reményekkel telve érkezett vissza hétfőn éjsza­ka Kampalába, miután az ugandaí elnök — váratlan fordulattal — mégis hajlan­dónak mutatkozott, hogy fo­gadja őt. Idi Amin elnök, mint isme­retes, elrendelte az Ugandá­ban éiő brit állampolgárságú indiaiak, pakisztániak, ben- gáliak, (az „ázsiaiak”) kiuta­sítását. Heath brit kormányfő er­re ügyes diplomatának is­mert Európa-miniszterét, Rippont küldte Afrikába, hogy az Amin által kijelölt 90 napnál kedvezőbb feltéte­leket eszközöljön ki a kitele­pítés lebonyolításához. Szom­baton és vasárnap az ugandai elnök nem volt hajlandó fo­gadni a brit minííztert, mire az továbbutazott a kitelepí­tendők ügyében erősen érde­kelt Kenyába és Tanzániá­ba. Idi Amin hétfőre meg­gondolta magát, s egy — mint a ‘Reuter írja — „drá­mai” sajtóértekezlet során közölte, ha Rippon úgy kí­vánja, szívesen találkozik vele. Geoffrey Rippon angol mi­niszter kedden tárgyalt Idi Amin ugandai elnökkel a több mint 50 000 brit állam­polgárságú ázsiai ügyéről, akiket az ugandai kormány az ország elhagyására szólí­tott fel. Geoffrey Rippon brit „Európa-miniszter” és Idi Amin ugandai elnök megbe­szélése az Ugandában élő brit állampolgárságú „ázsiaiak­ról” véget ért. Amin elnök a megbeszélés folyamán semmiféle enged­ményt nem tett. Ennek elle­nére a két államférfi megbe­szélése után rendezett sajtó- értekezleten Rippoh kijelen­tette, úgy érzi haladást értek el. Megállapodtak ugyanis abban, hogy állandó munka- kapcsolatban maradnak a gyakorlati lebonyolítás kér­désében. Geoffrey Rippon szerdán reggel visszaérkezik London­ba, s megbeszéléseinek ered­ményéről tájékoztatja Ed­ward Heath miniszterelnököt. A függetlenség és az élet évei Közlemény az NDK-beli repüiőszerencsétlenségröl Az NDK minisztertanácsá­nak elnöki sajtóirodája az alábbi közleményt adta ki kedden délután: „A Königs Wusterhausen .mellett történt súlyos repülő­szerencsétlenség' miatt érzett mély megrendüléssel ült ösz- sze kedden az NDK minisz­tertanácsának elnöksége. Az ülés megnyitásakor az elnök­ség tagjái megemlékezték köztársaságunkUragikusan el­hunyt polgárairól. A minisz­tertanács őszinte részvétét nyilvánította az. elhunytak hozzátartozóinak és intézke­déseket tett mindennemű megsegítésükre. A légi katasztrófa okának kivizsgálásába alakított kor­mánybizottság elnöke, Otto Arndt közlekedésügyi mi­niszter megtartotta első be­számolóját. Az Interflug IL —62 különgépének lezuhaná­sa után azonnal a helyszínre érkezett orvosok, egészség- ügyi dolgozók és rendőrök ál­dozatvállalása ellenére sem lehet már segíteni a ka­tasztrófát szenvedett 148 uta­son és a 8 főnyi személyze­ten. A kormánybizottság szak­értői csoportja folytatja a katasztrófa okainak kivizsgá­lását. A minisztertanács elnöksé­ge elismerését fejezte ki a tűzoltó és mentőosztagoknak áldozatos munkájukért. Az elnökség felhatalmazta a kor­mánybizottságot és a szak­értői csoportot a szerencsét­lenség lefolyása és az okok felderítésének további foly­tatására”. Van valami mélyen jelké­pes abban a tényben, hogy India negyedszázados függet­lensége alatt, a korábban harminc esztendő körül moz­gó átlagos életkor csaknem huszonöt évvel megnöveke­dett. A függetlenség és az élet szinte azonos ét-teimet nyertek a szubkontinensnyi országban... A múlt felidézése nélkül seholsem lehet igazán meg­érteni a jelent — de ez külö­nösen vonatkozik Indiára. A két évszázados brit gyarmati időszak során Indiával, mint a birodalom legértékesebb gyémántjával hivalkodtak: a mesés Keletről mérhetetlen gazdagság áramlott Lohdon- ba, miközben milliók nem­csak éheztek, de éhenhaltak. (Melyik más nyelven szüle­tett olyan kifejezés, mint a „Dagi bara” — koponyák éh­sége, célozva arra, hogy a bengáli és dél-indiai utakat éhenveszett szerencsétlenek csontvázai és koponyái sze­gélyezték ...) India népei soha nem bé­kéitek meg a szolgasorral, a szvaradzs, a saját uralom, vagyis a függetlenség köve­telése mind hangosabban visszhangzott. A második vi­lágháborút követő nagy anti- imperialista fellendülésben, 1946 februárjában kitört az emlékezetes flottalázadás és ugyanebben az évben két- milliónyian sztrájkoltak. A britek kényszerű visszavonu­lást hajtottak végre, s a helyzet olyan volt) hogy vé­gül is egy esztendővel a ter­vezett dátum előtt, 1947. augusztus 15-én az Indiai Unió (1950-től Indiai Köztár­saság) elnyerte függetlensé­gét. Csakhogy a fiatal ország startját időzített aknák ne­hezítették. Az oszd meg és uralkodj gyarmatpolitikai elve következtében a korábbi India kettészakadt, kikiáltot­ták Pakisztán önállóságát is, majd egy hetvenhárom napos békeidőszak után súlyos há­ború kezdődött a két ország között. Vér, pusztulás és me­nekültáradat: Calcutta há­rommilliós lakossága hétmil­liósra duzzadt. < Indiáról szólva, India ered­ményeit elemezve —— mindig az indiai méreteket kell szem előtt tartanunk. A füg­getlenség kikiáltásakor az" ország lakosságát háromszáz­negyvenmillió körül becsül­ték, lÖ(jl-beh a népszámlálás már 439 millió lélekről tudó­sított, s ma 555 millió indiait tartanak számon. India egyik legnagyobb vívmánya, hogy az említett régi bengáli típu­sú éhínségek megszűntek, végrehajtották a „zöld forra­daloménak nevezett agrár- reformot, a huszonöt évvel ezelőtti 44 millió tonnányi gabonatermés százmillió ton­na fölé emelkedett. Az ipari fejlődés hírnökei a gépgyá­rak és atomerőművek, az in­diai gyártmányú gépkocsik és repülőgépek. Visszaszorí­tották az írástudatlanságot, a tanköteles korban lévő gyer­mekek nyolcvan százaléka lá­togatja már az iskolákat. A gazdasági változásokkal együtt átalakult az indiai INDIA TELE VAN SZÉPSÉGES MŰEMLÉKEKKEL, KÉPÜNKÖN: SZELEK PALOTÁJA JAlPURBAN. (FOTO: KS — ÁGOSTON FELVÉTELEI. társadalom is, nem egyszer heves belső küzdelmek során. Az alkotmány érvénytelení­tette a régi kasztrendszer dogmáit, jóllehet meg kell mondanunk, hogy a közvéle­mény egy részében sokszór továbbélnek a káros megszo­kás hagyományai. Megtörték a maharadzsák hatalmát: In­diában 562 ilyen kiskirály uraskodott, néha akkora te­rületen, mint hazánk. A po­litikai küzdelmekben ketté­szakadt ugyan India legje­lentősebb szervezete, a kong- resSziís párt, de Indira Gandhi vezetésével olyan szi­lárd kormánytöbbség jött lét­re, amelynek nem kárára, ha. nem előnyére volt a reakció kiválása. A kongresszisták az ország sorskérdéseit illetőleg sok esetben közös álláspon­ton vannak az Indiai Kom­munista Párttal, amely ugyanakkor nem adja fel az esetleges következetlenségek bírálatát sem. Huszonöt év alatt India nagy Utat tett meg, a függet­lenség éltető légkörében. Ez azonban az indiai vezetőket sem tölti el teljes elégedett­séggel, hiszen súlyos örökség maradványaival kell megküz­deniük. Az Európából érkező utas ma is találkpzhat a mi kontinensünkön ismeretlen; szegénység és nyomor sok je­lével, ellentmondásokkal és feszültségekkel. Ám aki csak ezt látja, vagy a Kiplingi gyarmati romantika, az exo- tikumok, a dzsungelek índiá- jáhál ragad meg — nem ala­kíthat ki magának reális ké­pet. A függetlenség negyedszá­zada fontos szerepet biztosí­tott Indiának a világpolitika pororidjáh is. Az el nem kö­telezettség Delhi magatartá­sában nem zárta ki az elkö­telezettséget a béke és a ha­ladás iránt. India részválla­lása a gyarmátosításellenes küzdelemben; állásfoglalása a bengáli válság idején; az elmúlt esztendőben megkö­tött szovjet—indiai szerződés egyatánt mérföldkövei az út­nak. Megemlíthetjük kétolda­lú kapcsolatainkat is: a ma­gyar—indiai viszony örven­detesen fejlődött mindkét nép, az egyetemes béke ja­vára. Tanúskodnak erről a hétköznapok, s az olyan ki­emelkedő találkozások, mint Gandhi asszony, illetve Giri elnök magyarországi útja, Losonczi Pál indiai látogatá­sa. A huszonötödik születés­napján baráti üdvözletünk száll India felé — új sikeres éveket kívánva az ország­építésnek és az életnek ... Hivatalos elismerés a Vénusz—8 alkotóinak Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa táviratban szívélyesen köszöntötte azo­kat a tudósokat, tervezőket, mérnököket, technikusokat és munkásokat, akik részt vet­tek a Vénusz—8 automa­tikus bolygóközi űrállomás létrehozásában, felbocsátásá­ban, repülésének és leszállá­sának irányításában. A Vénusz—8 négyhónapos repülés után, július eleién érte el célját. Az űrállomás leszálló egysége sima leszál­lást hajtott végre a Venu3 bolygó felszínén. A tudósok, a szakemberek és a munkások választávira­tukban biztosították az SZKP Központi Bizottságát, a Leg­felsőbb Tanács elnökségét és a szovjet kormányt, hogy a továbbiakban is állhatatosan újabb sikerekre törekednek majd az űrkutatásban a szovjet tudomány és a tech­nika, a szovjet nép és az egész emberiség javára. Fülöp /ános: fUtanütc i. , PROLÓGUS Kürt szava száll. ■ Laktanyaépületek amfiteát­• rumának közepén, mértani csoportozatokban, katonai egy­ség. Előttük, külön sorban, tisztek, ‘tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemu­tatkozásukat, aztán kitüntetési •tűz a zubbonyokra. Egy kéz­fogás egy-egy előírásos mon­dat: — A dolgozó népet szol­• gálom! > Az utolsó — legalacsonyabb termetű — katona követke­zik Széles vállú, keményköté- sü fiú, bajuszt visel. Tiszte­leg jelent, megkapja a ki- tün itését. A tábornok továbblép. A KISREGÉNY sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd! Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotó­ja. Vékonyka gyerekarc, he­gyes orr, csucsori száj — a vonásokon a fényképezkedés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során anúsítött hősies magatartása tűzben megbetegedett és el- íunyt — hallik. A tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asz­talkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. — A dolgozó népet szol­gálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak har- sannak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetbén vo­nul el a tisztek, a kitüntetet­tek s a halott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyi­kük elviszi az asztalkát, má­sikuk — a szőke baj szú — fel­emeli a képet s a kis bár­sonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Füle­müle — mondja. 1. — Maradj már magadnak, Fülemüle! — s a laboros ak­korát taszít rajtam, hogy a fal tart meg. — Nem nézhetem meg sa­ját magam? A laborosnak vastag háta, asszohyfara van, mindent el­takar, ahogy lötyköl maga előtt: — Én a te helyedben nem vágynék annyira meglátni a pofázmányomat... — Miért, elszúrtad? — jaj- dulok föl. — Én? Talán a kedves szü­leid!... Nagyon szellemes. Elkülde­ném őt a sunyiba, de akkor képes eltépni a fotót. Tanuld meg — fontoskodik. — Tanuld meg, hogy a fény­kép mindig a valóság hű má­sa. Azt mutatja, ami van. Még egy próbát teszek: — Hadd lám! A köfttiörhre sóz. — El a kezekkel!... Még fü- rödnie kell. így talán leázik a kosz, amit a nyakadon meg­örökítettem. Segélykérőn nézek hátra Miskára. Megszán: — Vedd ki, laboros. Nekem kell. Mindjárt indul a busz­járat az állomásra. Miska basszusára meg­lepve fordul vissza a nagy- farú: — Neked kell, Bibok? Az 6 képe? Minek? Az ágyad fölé akarod akasztani? Miska ránéz a laborosra, el­sötétül a pillantása, az mind­járt tisztelettudó lesz: — Miért nem szóltál? Ne­sze! — kiemeli a fotót a fo­lyadékból, rázogatja, megpró­bálom szemügyre venni ma­gam, de hiába tekergetem a nyakam. — Adok itatóspa­pírt. Ha lehet, ne gyűrögesd. A farzsebben volna a helye, megfelelő embert a megfelelő helyre, de most tégy kivételt, különben mosogatórongy lesz belőle. Miska futólag rápillant a képre, aztán segít itatós közé tenni, süllyeszteni a táská­ba. — Na, milyen? — kérdem. Köszörülni kell egyet a tor­komon. — Elég jó — feleli a bará­tom közönyösen. — Koszi, la­boros. Megyek, mert itthagy­nak. Ugranék én is, de a labo­ros nyakon ragad: — Aztán mielőbb röpködj erre a kilencötvenemmel, Fülemüle, különben kitépem a farktollaidat! — Nem megmondtam, hogy zsöldfizetéskor?... — s kitépem magam a markából, mert Miska már a folyosó vé­gén csattog. A lépcső aljában érem utói. — Te Miska, ha nem mon­dasz el mindent a húgod­nak... — Mindent elmondok. — ... hogy most nem en­gedtek el szabadságra, de leg­közelebb biztos... és amikor a képet odaadod neki, figyeld meg az első szavát, hallod? — Hallom. — Sikerült kép, Miska? Mondd meg őszintén! — Elég jól el vagy trafálva rajta. — Moridd meg neki, hogy 5 is küldjön egy képet! Nincs abban semmi, a barátod va­gyok, nem? — De. Futkosok körülötte, mint a kütya, ő meg csak megy, megy, mint valami terepjáró, a talpa alól kétfelé fröccsen a sár. Misét kell. mondatni, ha egymásután két szót szól. A tehergépkocsi a konyha hátsó bejáratánál zakatol, az­zal szoktak kimenni az állo­másra a szabadságosok, most is teli a ponyva alatt. Tönköly hadnagy elvtárs ül a klslét- ránál, ő nézi a papírokat, biztos elzavar, ha meglát, de mindegy. — íía akarja, írhatok is, mondd meg neki! Nem válaszol, tiszta süket, gyalogol a sáron át, valóságos •robotember, remélem időben átállítja az agyát, különben nekimegy a kocsinak. — Na, gyerünk már Bibok, magukra várunk! — s Tön­köly sürgetően integet, hogy fölfele! nekem is! Nem igaz. Szárnyam nő, lendülök fel a kapaszkodón. — Mutassa a papírját, Füle! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents