Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

YY.' rétet wACtARowtexs 8. of<faf ——« Irány a középiskola Felzárkóznak a lányok — Óvónőképző és postaforgalmi szakiskola Tábor a Tisza-parton „ÍGY FOGD AZ ÜTŐT” — MONDJA PAPIK ISTVÁN TÁBORVEZETÖ AZ EGYIK KISDOBOSNAK. Elkészült a „mérleg” a me­gyei tanács művelődési osz­tályán az általános iskolá­ban végzett szabolcsi fiata­lok továbbtanulásáról. Júni­usban befejeződtek a beirat­kozások: ezek szerint a to­vábbtanulást választó fiata­lok aránya kedvezően ala­kult. Három évvel ezelőtt 12 680 tanuló fejezte be az általános iskolát, a végzősök 22 száza­léka nem folytatta a tanu­lást középiskolában vagy szakmunkásképző intézet­ben. Többségük segédmun­kásként helyezkedett el, egy részük később kénysze­rült rá, hogy a szakma meg­szerzése érdekében folytas­sa a tanulást. Az idén 10 400 tanuló ka­pott bizonyítványt az általá­nos iskola 8. osztályában, s örvendetesen javult a to­vábbtanulók aránya. 1589-re csökkent azok száma, akik nem jelentkeztek semmilyen iskolába. Ez a végzősök 15 százaléka, akik nem tanul­nak tovább a következő tan­évben. Hét százalékkal ke­vesebben, mint három évvel ezelőtt Az általános iskola elvég­zése után — minden harma­dik tanuló — pontosabban a fiatalok 30 százaléka szán­dékozik a középiskolában folytatni a tanulmányait. A gimnáziumok vonzása — bár nem nagy mértékben — nö­vekedett: 1967-ben a végző­sök 11 százaléka jelentkezett a gimnáziumokba, 1972-ben pedig 15 százalékuk. Általában kedvező, hogy 3100 tanuló iratkozott be a megye középiskoláiba, az ál­talános iskolát végzettek csaknem 30 százaléka. Két évvel ezelőtt a középiskolá­ban a fiatalok 26 százaléka Az eddigi forgalom nagyjá­ból a tavalyi szinten alakult, az előirányzott lakásépítke­zésekhez elegendő anyag áll rendelkezésre, a kereslet azonban változatlanul megha­ladja a kínálatot — állapítot­ta meg a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosz­tálya az építőanyag-kereske­delem félévi munkájának ér­tékelésekor. A tapasztalatok szerint az építőanyagok árváltozása — egy-egy családi házhoz való anyag mintegy 10—15 ezer forinttal kerül többe — nem befolyásolta különösebben a forgalmat. A beruházási ütem lassulása miatt viszont a kö- zületék csökkentették vásár­lásaikat, így a lakosságnak több építőanyag jutott, s a tavalyival azonos szintű for­galom tulajdonképpen a la­kossági forgalom növekedését jelenti. A kényelmesen berende­zett. vízvezetékkel ellátott szobában csak két fehér hajú asszonyt találunk. Több év­tizedes paraszti munka fára­dalmait pihenik. Egyikük fek­szik, de látszik rajta, hogy gondolatai messze járnak. A másik asszony újságot olvas. Az öregek naoköz' ’ében csend honol. A férfiak részéré kije­lölt — szintén kényelmes — szoba teljesen üres, pedig már majdnem a fejünk fölé ért a nap. — Nyírbélteken 49 kedve­zőtlen körülmények között élő idős embert tartunk számon újságolja Kovács György- né. a tanács igazgatási főelő­adója. A legjobban rászorulók részére ez év március 13-án napközi otthont nyitottunk. Az épület átalakítása a társadal­mi munkán kívül mintegy IC ezer forintjába került a köz­ségi tanácsnak. A bútorokat a megyei tanácstól kaptuk, az otthon fakóinak ebédjét itt főzik áz óvodában. A napkö­zben egyelőre húsz idős em­tanult tovább. A középisko­lában továbbtanulók arányá­ban fokozatosan megközelí­ti Szabolcs-Szatmár az or­szágos szintet. Az egyes középiskolai tí­pusok képzési formáinak, profiljának módosítása is hozzájárult, hogy a tanulók szándéka találkozott a to­vábbtanulási adottságokkal. 1971 őszén az első osztályba felvett tanulóknak 33 száza­lékát tudták a szakirányú szakközépiskolákba felven­ni, ebben az évben a szak- középiskolákba felvett fia­talok aránya 40 százalékra emelkedett, 1212 tanuló kez­di meg ősszel tanulmá­nyait a megye szakközépis­koláiban. Nem csak a szak- középiskolákban tanulók össz- lélszáma lett több, hanem a lányok aránya is egészsége­sen fejlődött, s 164-gyel több lány került az idén a szak- középiskolákba, mint ta­valy. Áz új tanévben nyílik le­hetőség a megyében a szak- középiskolákban a postafor­galmi, a középfokú óvónő képzésére. Bővült az egész­ségügyi szakközépiskola, ahol elsősorban lányokat vet­tek fel. Két év alatt a szak- középiskolák első osztályá­ban a lányok aránya 44 szá­zalékról 56 százalékra emel­kedett. A szakközépiskolai profilok bővülésével csök­kent a gimnáziumi helyek száma. Tavaly 2100 gimnázi­umi első osztályos tanuló volt, ez évben 1888 fiatalt vettek fel. De mint még 85 „üres” gimnáziumi hely jel­zi, egyes helyeken van lehe­tőség a felvételre azoknak, akik a felsőfokú továbbtanu­lást alapozó gimnáziumokat választják. A falazóanyagokat kivéve az építőanyag-kereskedelem eddig ki tudta elégíteni az igényeket, javult az ellátás, amit jélenleg is megfelelőnek tartanak. Téglából ugyan vál­tozatlanul többre volna szük­ség, bár a termelés örvende­tesen fejlődött. A kereskede­lem a szezonon kívül az év végére még — hosszú idő óta először — készlettel is szá­mol. Ugyancsak évek óta elő­ször megszűnt a betonáru­hiány. Cementet is folyama­tosan szállít a hazai ipar, az import azonban késik. Ennek ellenére mindig mindenütt van cement, bár a választék hiányos, az 500-asra például várni kell annak, aki ahhoz ragaszkodik. Ajtó, ablak, gerenda és egyéb faáru van elegendő. Egyetlen hiánycikk a parket­ta. bér ellátásáról tudunk gon­doskodni. — De az öregek nem élnek a lehetőséggel — veszi át a szót Sándor Istvánná, az ott­hon vezetője. Eleinte csak né- gyen-öten vették igénybe se­gítségünket. Ma már tizen­egyen jelentkeztek ebédre. Hosszú agitálás eredménye a létszámgyarapodás. Az embe­reknek meg kellett magyarás­ni, hogy ez nem a földesúr könyöradománya. ez a társa­dalom gondoskodása. Nehezen lehet az öregeket meggyőzni. Inkább hisznek a heccelődő embereknek. Vajda néni is csak néhány napja élvezi gondoskodásunkat. A 87 éves Vajda Mihályné neve hallatára felül az ágyon: — Nem akartam elhinni, hogy ingyen van az ellátás. Gondoltam: miből fizetem én a drága ebédeket? A szom­szédasszonyok is lebeszéltek: „Minek mennél te a szegény­házba? Szégyen az! Most csak azt bánom, hogy nem jöttem hamarabb’* — mondja. Kisdobosok zaja, festői kör. nyezet, teljes üzem van az Esze Tamás járási úttörőtá­borban, a vásárosnamény— gergelyiugornyai Tisza-par­ton. A június 24-én átadott, több, mint másfél milliós költséggel újjáépített tábor lakói emeletes, tetszetős fa­házakban laknak. Az ünnepélyes megnyitón a nagyközségi közös tanács díszes zászlót adományozott a tábornak. A tábor első lakói őrsveze­tők voltak, a jelenlegi birto­kosok pedig kisdobosok. A napirendről, a tábor lakóiról Bicskei András táborvezető­helyettestől érdeklődünk. — Harminc községből 110 kisdobos népesíti be tábo­runkat. Kilenc nevelő és egy orvos vigyázza foglalkozásai­kat, pihenőjüket, egészségü­ket. E turnussal együtt lak­ják a tábort megyénk ifjúsá­gi klubvezetői, fotószakköré­nek vezetői, reméljük „össze­hoznak” egy kisebbfajta tár­latot és azt láthatjuk is majd. A kisdobosok programjának néhány érdekesebb esemé­nye: ünnepélyes tábornyitás, Az újságot olvasó asszony­nak, özvegy Bádán Sándorné- nak nincsenek rokonai. Nyug­díjat sem kap. Abból tartja el magát, ami a kertjében te­rem. Mégis egy hónapig gondolkozott azon, elfogad­ja-e a gondoskodást, ö is félt a csúfolódó emberek nyelvétől. Most elégedett. Gondtalanul telnek napjai. Az otthon lakói tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak. Bádánné örömmel újságolja, hogy ma zöldbableves, tarhonya, pör­költ és uborkasaláta lesz ebédre. A rosszhiszemű szemléletre jellemző, hogy Jóbi István és felesége még a helybe vitt ebédet sem fogadta el. Az idős házaspár beteg, ezért vit­ték helyükbe az ebédet. Jó- biék attól féltek, hogy nagy- családos gyermeküket meg­terhelik az ebéd árával. Az otthon vezetőjének nem hit­ték el. hogy az ebéd ingyen van. A tanács dolgozói is csak hosszas rábeszélés után tudták elfogadtatni a gondoskodást. ismerkedés, csatakiáltás- szerkesztés, ajándékkészítés az otthoniaknak, portyák, számháború, az 1972—73-as úttörőév programjának meg­beszélése, háromtusa, ví­zijáték, járőrverseny, záró tábortűz... Egy ellesett epizód életük­ből: pöttömnyi kislány áll a cukorkát, csokoládét, játékot kínáló pavilon előtt. Pénzét számolgatja, nézi a megvétel­re kínálkozó mindenféle árut. Töpreng... Mert ugye, nagy dolog ám okosan beosztani a pénzt, ön­állóan dönteni arról, hogy mit vegyen meg és mit ne... A tábor további menet­rendje: harmadik turnusban úttörőüdülletés lesz. Negye­dik: Csereüdültetésre kapos­vári pajtások érkeznek és csapatjaink nótafa, móka­mester, krónikás pajtásai lesznek a házigazdák. Az ötö­dik turnusban lengyel pajtá­sok üdültetésére kerül sor. őket kürtösök, dobosok, úttö­rőrendőrök váltják. A tábor a csapatvezetők tanácskozá­sával zár. Ami a jövőt illeti: tábor­bővítést végeznek mintegy újabb másfél millió forinttal. B. Gyula és felesége 450 fo­rint nyugdíjból és abból él, amit a néhány száz öles kert terem. Szemléletüket egyelőre nem lehet megváltoztatni. „Nem könyörgünk senkinek egy tányér lencséért. Inkább eszünk itthon zsíros kenyeret a jövőben is.” A napközi hasznosságára rájött Bacsó Lajos is, de még tart áz emberek előítéletétől. Öt és feleségét a kertben ta­láljuk. Málnát szednek. Az idős ember a tsz-szervezésnél földjét beadta a közösbe, de közös munkát nem vállalt. Nyugdíjat így nem kap, állat­tartásból és kertjének jöve­delméből él feleségével. Az udvaron lévő sertésól üres. Sovány a tehén. A heccelődők közül ő sem mer megnevezni senkit. így ezeket az embereket nem tud­juk szembe állítani az igaz­sággal. De ezeknek az embe­reknek is látniuk kell, hogy a közösség jó szándékkal gon­doskodik a magukra maradt idős emberekről. Nemrégiben 4 „C” lakás épült a községben az öregeknek. Márciusban megnyílt a kényelmes otthon is. Anyagi áldozatok árán jött létré, az öregek érdeké- bén. (nábrádi) Népszava Próbaüzem törzsgárdával Az ipartelepítés egyik sza­bolcsi példájáról ír Magyar László. Egy vélemény, a sok közül: „— Nyíregyháza csen­des város, sok kerékpárral és jó levegővel — szögezi le Bártfai László csoportvezető. — Kicsit külső szemmel né­zem még a várost, mert Cse­pelről kerültem ide. Hogy mi köt ehhez a megyéhez? Ma már sok minden. Először: csupa olyan dolgot — papír­zsákot, hullámpapírt, dobozt gyártunk, amiért ma millió­kat fizetünk kemény valu­tában. Másodszor: olyan pompás gépeket kaptunk, amelyekhez fogható kevés van az országban. Harmad­szor: a feleségem Tiszakere- csenyben, tehát Szabolcs me­gyében nőtt fel, a szülei most is ott élnek. Negyed­szer: Csepelen nem volt la­kásunk, itt kétszoba-össz- komfortos lakást kaptunk Nyíregyháza egyik új város­részében”. (Június 28). Magyar Hírlap Régészeti feltárások Több hónapos szünet után ismét megkezdődtek a feltá­rási munkák a szabolcsi földvárban és környékén. Az idei ásatások legfőbb célja az elpusztult falu nyomai­nak és a temetőnek kutatása mellett a XI. században épült és azóta többször át­alakított templom teljes fel­tárása. Kibontják az egy­kori pillérek helyeit, meg­szabadítják a „rárakódások- tól” a középkori freskókat és megkeresik a templomba te­metettek sírjait. A feltárás után várhatóan már jövőre sor kerül — az Országos Mű­emléki Felügyelőség támoga­tásával -— a templom teljes helyreállítására”. (Június 20). Magyar Nemzet Szabolcsi művész kiállításáról Berecz András szűkebb pátriája, a Nyírség tájait hozta el első budapesti tár­latára a Fényes Adolf-te- rembe. Elkötelezett művész — írja róla a lap munkatár­sa — tanárként és festőként egyaránt a szabolcsi piktúra megteremtését tekinti első rendű feladatának, olyasfajta művészeti centrum kialakítá­sán fáradozik, mint a vásár­helyieké. Munkássága ezen a ponton, de csak a szándék hasonlóságában találkozik az övékével, festészete kemé­nyebb, egyszerűbb, ha úgy tetszik egyirányúbb. Nem tá­maszkodhat hagyományok­ra, hosszú évtizedek gyakor­latára. (Június 22). Magyar Hírlap Az Oázis Hazánkban a gyümölcsle­vek és az alkoholmentes üdí­tő italok fogyasztása elma­rad a környező országoké­tól. Ezért tavaly országos pályázatot hirdettek, amelyen két terméket díjaztak: a Szabolcsi MÉK Oázis és a Nagykőrösi Konzervgyár Aranyalma jeligéjű termé­keit. A Szabolcs megyei vál­lalat korszerű gyümölcslé­gyártó gépsort állított be, s az új üdítő gyártását már meg is kezdték. Az új ter­més megjelenésétől számítva évi 10—15 millió palack szénsavas gyümölcslé gyár­tását és forgalomba hozata­lát tervezik. (Június 29). Népszava Tehetségkutatás Egy budapesti kollégium az idén második alkalommal újabb tehetséges munkás­paraszt származású fiatalok előtt nyitja meg kapuit: fel­vették az 1972—73-as tanév növendékeit. A felvételről, az országjárásról ír a lap munkatársa: „Cégénydártvád. Ebbe az iskolába jár Laci. Édesapja a tsz-ben dolgo­zott, öt hónapja halt meg. Édesanyja most lépett be, s ugyanott dolgozik 20 éves nővére is, aki könyvelő. Laci tavaly a járási matematika- versenyen harmadik lett. Kérdezzük az igazgatót, kit tud még ajánlani. Lacin kí­vül egy kislány lett kitűnő, de csupán határtalan szor­galmának köszönheti. A mos­tani hetedikben senki sincs, talán a hatodikban...” (Jú­nius 25). Népszava A Magyar Optikai Művekről Egy panaszos levél alap­ján kért és kapott tájékoz­tatást a lap a MOM-tól. A válasz jól szemlélteti, mit is jelent majd ez az üzem az ország optikai iparában. „A MOM a szemüveglencse gyár­tását fokozatosan Mátészal­kára telepíti. Ez az áthelye­zés óhatatlanul a termelés átméneti visszaesésével jár. Súlyosbítja a MOM helyzetét a közismert Zeiss-féle pro­filátvétel is. Ezt a folyama­tot végső fokon nemzetközi telepítésnek lehet felfogni, ami érthetően még több bo­nyodalommal jár. A máté­szalkai beruházás azonban hamarosan befejeződik és ez­zel az ellátás fokozatosan jobb lesz. Teljes rendeződés az év végére várható. A MOM és az OFOTÉRT ve­zérigazgatói olyan megálla­podást írtak alá, mely sze­rint a MOM az idén leszállít­ja az OFOTÉRT évi igényén túl az előző évi összes lema­radást, szemüveglencséket.’* (Június 22). Magyar Nemzet Fehér Klára Szabolcsról Hatalmasak, gyönyörűen gondozottak a szabolcsi al­máskertek. És milyen kincs az alma! De hát tudjuk-e, becsüljük-e eléggé? Megro­hanjuk a mandarint, sorba állunk a banánért — eléggé szeretjük-e, élvezzük-e az al­mát? Világszerte csemegé­nek számít, az almatorta a legnépszerűbb sütemény. Az angoloknak még közmondá­suk is van róla: „One apple a day — keeps doctor away”. (Egy alma naponta — nincs szükség doktorra). Nyersen, sütve, párolva, salátának, éh­gyomorra, orvosságnak — csodagyümölcs. Ha rajtam állna, országszerte, világ­szerte almabárokat rendez­nék be, ahol szépen mosott, piros-mosolygós szabolcsi al­mát szolgálnak fel kristály­tálon. Meg almásrétest. Meg almamustot. A szabolcsi almatermesz­tés születéséről hallottam egy történetet Szabolcsban. Igaz, pontatlan, megbízha­tatlan história, de szerfölött tanulságos. Az 1867-es kiegyezés után Szabolcsba telepedett egy új földesúr, teli jó szándékkal és reformtervvel. Lelkesen agitálta a parasztokat: fo­gadjanak el tőle almacseme­téket, kísérletezzenek vele. Jó 'ez a föld az almatermész- tésre, meglátják, érdemes. Nem hallgatott rá az ör­dög sem. Akkor a szomszédja azt tanácsolta: „Ide figyeljen. Hozasson egy vagon cseme­tefát. Állítson a nyitott va­gon mellé hat szuronyos dandárt. Doboltassa ki, hogy törvény elé kerül, aki abból csak egy darabot is el mer csenni, el mer ültetni. A többit meglátja...” így terjedt el Szabolcsban az alma. (Június 6). Javult az építőanyag-ellátás Gondtalanabb öregkor

Next

/
Thumbnails
Contents