Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-08 / 159. szám
' im. július 8. ÍEELíT-MAGYAROPS^Íf? S oMa! Anneliese Meinert: Piroska, 1972 — Piroska — szólt a mama —, összepakoltam egy kis kosarat a nagymamának. Süteményt és whiskyt. Sürgős tárgyalásom van. Légy szíves vidd el neki. Piroska egyáltalán nem örült. Ugyanis találkája volt. Mégis mint jól nevelt lány, félvállról odavetette: — Add ide! — Nehogy megint az erdőn menj keresztül! Piroska beugrott snortko- csijába. Keresztülhajtott az erdőn. Igaz, ez nem az autósztráda volt, de a csekély forgalom miatt itt sokkal gyorsabban lehetett haladni. Egy sötét alak integetett, hogy vigye magával, Piroska azonban nem állt meg. A nagymama korántsem volt elragadtatva a látogatástól. — Nem a legjobbkor jössz, gyermekem. Épp bridzspar- tim lesz. És mi jut eszébe anyádnak, hogy süteményt és whiskyt küld! Épp fogyókúrázom! Vidd vissza, mielőtt engedek a csábításnak. Igenis, nagymama. — És megragadta a kosarat: — De mondd csak, miért csillognak így a szemeid? — Hogy jobban láthassalak — nevetett a nagymama. — Kontakt üveg. Sokkal csinosabb mint a szemüveg. — És miért olyan nagyok a fülbevalóid? — Hogy jobban halljalak. Ez a legutolsó találmány. A nagyothalló készüléket beépítik a fülklipszbe. Piroska is nevetett. — De nagymama! A szád is más, mint máskor. — Azért, hogy jobban bekaphassalak? Nem! Csupán új műfogsorom van. De nem akarlak tovább fenntartani gyermekem. Piroska beszállt a kocsiba és elindult. Az erdőnél már várta az udvarlója, a fiatal vadász. — Pontatlan! Hol késtél megint? — A nagymamánál. Ha nem hiszed, tessék itt a kosár, amit adott... A vadász kinyitotta a whiskysüveget. — Nem valami magántalálkozó? — és jót húzott az italból. — Ah, hová gondolsz! Az öreg Farkas is integetett, hogy vigyem magammal... Majdnem elütöttem. Mmm — szólt a vadász, mivel a szája tele volt süteménnyel. Keresztülhajtottak az autósztrádán és az erdőn. Azt,' hogy az útszélen virágok nőttek, s beljebb a fáknál még szebbek, nem látták. De hát hogyan is vehették volna észre! 180 km-es sebesség mellett? Fordította: Steiner Katalin AZ ŰJ ÜZEMCSARNOKBAN SZALAGSZERÜ TERMELÉST VEZETTEK BE. A FELSŐRÉSZKÉSZÍTŐ SZALAGON MŰSZAKONKÉNT 800 PÁR NŐI CIPŐ FELSŐ RÉSZÉT KÉSZÍTIK EL. (ELEK EMIL FELVÉTELEI^ Éreüségi uíán — munkás Ritka példa? — Az esztergályosnak sem könnyebb Fiatal szakemberek a Volán Vállalatnál GYÁRAVATÁS A Gazdasági Bizottság egy korábbi határozata alapján négy évvel ezelőtt kezdődött meg Nyírbátorban az Auróra cipőgyár letelepítése Budapestről. Az akkor még tizenegy helyen működő vállalat azóta teljesen leköltözött, s ma már a termelési érték meghaladja az évi 60 millió forintot. A gyár ez évi terve 450 ezer pár női és lányka félcipő, valamint 410 ezer pár strandpapucs. A termelési értéket tovább növelik, Jövőre már 72 millió, 1975-ben pedig 120 millió forint érték elérését tervezik. A következő évre 600 000, a tervidőszak végére pedig már egymillió pár elkészítését tűzték ki feladatként. A jelenlegi 600 dolgozót foglalkoztató gyár 1975-ben mintegy ezer embernek nyújt munkalehetőséget. A cipőgyár már két műszakban termel. A szalag végéről hárompercenként kerül le négy pár kész cipő. Folyamatosan helyezik üzembe azonban a másik szalagot is, amelyet elsősorban a már saját képzésű, nemrég szakmunkásvizsgázott dolgozókkal „népesítenek” be. Az új gyárat pénteken ünnepség keretében avatták fel. AZ AURÓRA CIPŐIPARI VÁLLALAT ŰJ IRODA- ÉS SZOCIÁLIS LÉTESÍTMÉNYEINEK ÉPÜLETE. A témához hozzátartozik az előzmény is. ötezres létszámú nagyvállalatunk munkaügyi osztályán a telefonérdeklődésre azt a választ adták, hogy nem tudnak olyan munkásról, akit érettségi után vettek volna fel fizikai állományba. Illetve tudtak egyről, de néhány nap után ő is kikérte a munkakönyvét. Érettségi után továbbtanulnak, vagy irodában helyezkednek el, a nehéz fizikai munkának nincs becsülete. Pályakezdés Ez a válasz adta az ösztönzést, hogy egy másik vállalatnál, az 5. számú Volánnál fiatal szakemberekkel — a Zsoldos testvérekkel, Lővei Bélával és Meggyesi Istvánnal beszélgessünk pályakezdésről, beilleszkedésről, s arról, hogy milyen hátránnyal, vagy előnnyel jár érettségi után munkásnak lenni. A fődarab-felújító mű- h íyig tartó úton a munkaügyi osztály vezetője az új épületeket mutatja. Épül a modern irodaház, a tanműhely. A jelenlegi épületek korszerűtlenek, a műhelyek közül csak az elektromosoknál lehet megfelelő munka- körülményekről beszélni. Most még mindehhez hozzáteszi, hogy „a lehetőségekhez képest". Nem az volt, hogy 2—2 embernek volt egy öltözőszekrénye, hanem az, hogy minden harmadik ember a ruháját sem tudta letenni. Most öltöző és zuhanyozó várja műszak után a munkásokat. Remélik, hogy az a bizonyos „szállóige” is megszűnik, hogy ha egy kalapács leesett, a koppanás már nem hallatszott, mert útközben eltűnt. Hasonló gondokkal küzdenek, mint a többi régi üzem. Korszerűtlen munkakörülmények, a béralap a régi, a létesülő új üzemek, vagy a kisvállalatok elsősorban ilyen helyekről csábítják a munkásokat. Már akit lehet. — A vállalat dolgozóinak 50 százaléka fiatal munkás. Az anyagiakkal nincsenek megelégedve. — Lővei Béla szerint ez az oka az elvándorlásnak. — Engem is hívtak magasabb órabérrel. Csakhogy én ezt a társaságot egy forintért nem hagyom el. A Kossuthból került érettségi után a vállalathoz. Autó-motorsaerelő. „Ugródeszka“ — Nem képzeltem én azelőtt, hogy ez lesz a szakmám. A gimnáziumból hoztak bennünket gyakorlatra, néztem, figyeltem, megtetszett. Nem lenne semmi baj itt a vállalatnál, csak az, hogy sokan ugródeszkának nézik. A szakmát jól meg lehet tanulni, 14—15 fajta gépet javítunk. Hagyományos motorok is vannak, de időnként előkerül egy-egy camion, vagy külföldi kocsi. Mikor valaki mindent ennél a cégnél tanult meg, s akkor megy el, mert máshol ötven fillérrel többet kap, az nem tetszik. Elszánás kell hozzá. Új emberek, új környezet. Ki tudja milyen lesz. Meggyesi István hozzáteszi, hogy a főnöke 15 év után hagyta itt a vállalatot, így most ő a brigádvezetö az autófényezőknél. — Csökkentett munkaidő, védőétel, 10 százalék veszélyességi pótlék. Mind azért, mert a nitrofesték, amivel Mit mond a jogszabály? I Felmondási idő Mennyi a tsz-alkalma- zottak felmondási ideje? — kérdezi levelében Sipos János nyírbátori és több vidéki olvasónk. Kérdésükre a következőket válaszoljuk: A termelőszövetkezet által alkalmazott dolgozó felmondási idejét a munkaszerződésben kell meghatározni. Megállapodás hiányában a munkajogi szabályokat kell alkalmazni, vagyis ilyenkor a felmondási idő az MT. V. 29. §-ában foglaltak szerint alakul. Ez a következőket tartalmazza: ha a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik. A fentiekben meghatározott időn túlmenően a 15/1971. (XII. 30.) MÉM számú rendelet értelmében a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók felmondási ideje négy héttel, a más vezetői munkakört betöltő dolgozóké pedig két héttel meghosszabbodik. Ha a munkaviszonyt a termelőszövetkezet mondja fel, a felmondási idő alatt a munkavégzés alóli kötelező felmentés idejét 15—30 nap között a munkaszerződés határozza meg, a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A felmentés idejére átlagkereset (felmondási illetmény) jár. A TÜZÖDE I. ÜZEMCSARNOK EGYIK DOLGOZÓJA, NYÍRI MÁRIA, AKI TŰZŐGÉPEN CIPŐFELSŐRÉSZEKET VARR. A KÉSZ, SZEBBNÉL SZEBB CIPŐKET BAKÓ ISTVÁN MEÓS MINŐSÍTI ÉS GYENES ERZSÉBET SZÁLLÍTÁSHOZ ELŐKÉSZÍTI. dolgozunk, ólomtartalmú, veszélyes. Ennek ellenére tetszik ez a munka. Gépipari technikumba jelentkeztem továbbtanulni, mást is szeretnék tudni, nem csak azt, ami a szakmám. Zsoldos István a sarokban guggolva hallgatja Meggye- sit a munkakör veszélyességéről. Az esztergályosnak sem könnyebb. Nyolc órán keresztül állni. — Meg lehet szokni. Csak a figyelmetlenséget nem bocsátja meg a gép. Egyszer volt egy balesetem, egy mázsa ötven kilót ejtettem a lábamra. Meggyógyult. Azóta nem történt semmi. Vigyázok. A „nagy” Zsoldos ipari tanuló volt, szakmunkásként végzett, öccse a Kossuthban kapott szakképesítést, gépjármű-villamossági szerelő. Kinek volt előnye a kezdésnél? Vajon családon belül maradt az ellentét a kétféle végzettség miatt? — Az indulásnál nem tűnik ki a különbség. Ugyanaz a papír ugyanarról a szakmáról, egyformán indulnak. De később. Az ipari tanuló három évig tanulta a szakmát. Én meg először csak néztem — mondja a „kis” Zsoldos. — Elméletben tudtam, gyakorlatban nem. A főnök meg, míg ránk nézett, a kezével közben dugva csinálta meg a munkát. Nem mutatta. Ügy kellett leskelőd ni. Órabérek Baraksó Erzsébet — A bátyámnak 5,50 volt a kezdő órabére, nekem 6,50. Most neki 10 forintja van nekem az érettségi ellenére 9,50. Hiába megyek a főnökhöz, az a válasz, hogy nem adhatok többet, mint a bá tyádnak. Azt mondja, kevesen jönnek ide a Kossuthból. — Azt látják, hogy koszos munka — teszi hozzá Lővei Béla. — Pedig van benne szépség. Például az is, állandóan jönnek új kák, lépést kell tartani a fej lődéssel. Aztán úgy érzi, még hozzá kell tenni valamit: — Már a gimnáziumba úgy menteni hogy ez a szakma vonzott. A nagyapám ezermester volt, nála barkácsoltam. Egyszer kétszer megrázott az áram. De ha még egyszer kezdeném, megint ugyanezt a szakmát választanám. A többiek nevetnek; a „kis” Zsoldos a legfiatalabb, hol van attól, hogy ha még- egyszer kezdené. Azt mondják, úgy beszél, mintha könyvből olvasná. Fiatalok, jókedvűek. Mindegyiket várja a munkája, elköszönnek. Egymással nem fognak kezet. Olajos a tenyerük. A vendégnek a csuklójukat nyújtják kézfogásra.
