Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

rBLFf-Miif?ÄT?ORg%ÄiP 5. (UM ■ ..................................... !9T2 JÖTfüs ?. ÜJ KÖRHÁZI ÉPÜLET. Megtartották a műszaki átadását a megyei kórház terüle­tén felépült új, 172 ágyas belgyógyászati osztálynak. (Elek Emil felvétele) Kijátszottál« a törvényeket Visszaélt beosztásával a nyírbátori járási hivatal két dolgozója „Szeretném tudomásukra hozni, hogy a nyírbátori já­rásban az úgynevezett menő kisiparosokat — akik sze­münk láttára gazdagodtak meg jogtalanul — éppen azok támogatják, akiknek hivatali kötelességük volna megakadályozni. Nagy Gyula és Balaton Jánosné — a já­rási hivatal pénzügyi osztá­lyának dolgozói — megen­gedhetetlen módon képvise­lik egyes kisiparosok érde­keit.” Ezt a néhány mondatot egy olyan levélből idéztük, amelyet írója a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz küldött. A bejelentés alapján a járási hivatal és a járási NEB nemrégiben vizs­gálatot tartott. Ennek alap­iján számolunk be arról, mi is történt tulajdonképpen egyes kisiparosok ügyében. Az előzmények: A jóságos „Róbert bácsiM 1970 április 15-én délelőtt 10 óra körül járt az idő, amikor Balaton Jánosné, a járási hivatal pénzügyi osz­tályának dolgozója benyitott a kislétai tanácshoz. A kül­detés célja az lett volna, hogy segítse az adóügyekkel foglalkozó dolgozó munkáját. Fél óra múlva bement a ta­nácselnöknőhöz és odaadta egy kisiparos pénztárköny­vét, hogy hitelesítse. Az el­nöknő szólt, hogy előbb át kell fűzni, meg egy 25 fo­rintos bélyeg is kell bele, de Balatonná megnyugtatta: ír­ja csak alá nyugodtan, min­den rendben lesz: megebé­del Trifuj Jánoséknál, aztán visszahozza. Az elnöknő el­hitte a felettes szerv dolgo­zójának szavait és aláírt. Azóta sem látta a pénztár- könyvet. Ez a kis bevezető Trifuj János kőműves kisiparos nagyvonalú húzásainak meg­ismeréséhez feltétlenül szük­séges A pénztárkönyv ugyanis 1970. április 15-én lett aláírva, de bejegyzések 1969. január egytől szerepel­nek. Csakhogy mindezt egy másik pénztárkönyvből má­solták át, mert az „csodála­tos módon” elkallódott. Ezt igazolja az a tény is, hogy hiányzik belőle az ellenőrzé­sek bejegyzése, két helyen nincs beírva azok neve. akik előleget adtak a lakásépí­téshez. Miért volt szükség az új könyvre? Nem nehéz kitalál­ni. Trifuj János három év alatt 417 ezer forintot nem írt, illetve nem íratott be, így erre az összegre adót sem fizetett. (Kilencven­ezer forint adócsalásról van szó). Szép összegek szerepeltek ezért a könyvben is. Egyet­len évben sem volt három- százezer alatt amit bevallott annak ellenére, hogy néhá- nyan úgy nyilatkoztak: Tri fuj csak szívességből írt alá az építkezéskor, mint felelős kivitelező és szívességből vállalta a felelősséget és az ellenőrzést. Ellenszolgálta­tást nem kapott!? Nyírbá­torból ketten, Kislétáról hárman állították ezt. Csak ilyenkor mindig ott motpsz- kál az ember fejében, vajon igaz lehet-e? Elképzelhető-e, hogy jótékonyságában irigyen felelősséget vállal valaki, aki lelkiismeretfurdalás nélkül tagad le csaknem félmilliót? A vizsgálat nem csak Tri­fuj Jánosra terjedt ki, hi­szen mások is húztak hasz­not Balatonná és Nagy Gyu­la „megértő közreműködésé­ből.” Papp Illés nyírbélt'eki ács-kőműves kisiparos is 413 ezer forint bevételt titkolt el és 70 ezer forint adóval fi­zetett kevesebbet. Nagy Gyu­la adóügyi csoportvezető „nézte el” például azt, hogy Trifuj adatgyűjtő lapjáról 106 ezer, Papp Illéséről pe­dig 1Ó ezer forint hiányzik, ugyancsak ő engedélyezett 1969-ben és 70-ben hat kis­iparosnak adótörlést az első fokú hatóság elutasító ja­vaslata ellenére. És, hogy ez mennyire jogtalan volt, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az osztályvezető öt esetben visszavonta. Be nézzünk egy másik ese­tet. A kétlaki mester Balaton János, a víz- és csatornamű vállalat gépésze 1970 márciusában kapott mű­ködési engedélyt, hogy Nyír- gyulajban mint villanyszere­lő dolgozhasson. (Különben nyírbátori lakos). Június 30- án azonban munkaviszonyát megszüntette és július 24-től már főfoglalkozású kisiparos lett A rendeletek értelmé­ben aki 5000 lakosúnál ki­sebb községben vágez szol­gáltatói tevékenységet, az két évig adómentességet él­vez — így Balaton Jánosnak sem kellett pénztárkönyvet vezetni. A rendelet persze csak ak­kor érvényes, ha működési területén dolgozik. Balaton János viszont javított, illet­ve szerelt az epcsencsi és a nyírvasvári tanácsnál, a má- riapócsi és ófehértói tsz-nél. az ötezer lelket meghaladó Nyírbátorban a tanácsnál, az Cfj Barázda és a Kossuth Tsz-nél, a KlOSZ-nál, a Há- mán Kató kollégiumnál. Épp ezért — a Nyírbátorban vég­zett munkái miatt — elvesz­tette az adómentességet, de bevallást tenni „elfelejtett”. Csak 1970-ben több, mint 90 ezer forint értékű munkát végzett közületeknek, de hogy mennyit dolgozott magáno­soknak, azt még csak meg­állapítani sem lehet — ép­pen a pénztárkönyv hiánya miatt. Balaton a NEB-nek úgy nyilatkozott, hogy nem volt tudomása az adómentesség elvesztéséről és azt mondja: „a bevallására sem a Nyír­bátori. sem a Nyírgyulaji Községi Tanács nem szólított f«i.o Az a Balaton János nem tudta mit kell csinálni, aki­nek a felesége évekig vezet­te Trifuj János pénztárköny­vét, aki 20 évig dolgozott ta­nácsi apparátusban, és 1964- től pénzügyi vonalon? Rá­adásul úgy vezette a pénz­tárkönyvet, hogy a bejegyzé­sekhez nem kért bizonylato­kat és az is kiderült, hogy a kislétai tanács megtéveszté­sére három könyvet is „for­galomba hozott”. Kuf ár kodás az állam pénzével Vajon miért tette ezt a szí­vességet Balatonná ? Mert azt mondják, pénzt nem ka­pott. Azt elismerték, hogy Trifuj többször fuvarozta Balatonnét és családját a ko­csiján, vagy Trifuj felesége zsírt, szalonnát, kacsát, vagy éppen női bundát adott neki. Ezekért Balatonné még kér­vényt is írt a kislétai ta­nácsnak, hogy mérsékeljék Trifuj adóját, vagy egyik al­kalommal telefonon „tolta le” a kislétai adóügyest, mert Trifuj pénztárkönyvét merte kérni. A vizsgálat befejeződött és a népi ellenőrök átadták az ügyet az ügyészségnek. Ba­laton Jánosnét azonban — amikor kiderültek viselt dolgai — elbocsátották a ta­nácstól, Nagy Gyula pedig még az ügy lezárása előtt korkedvezménnyel nyugdíjba ment. Ezzel a dolog egyik része rendben is lenne. Nem árt azonban, ha néhány ta­nulságot levonunk az ügy­ből, mert nem kevesebbről, mint a közélet tisztaságáról j van szó. Balatonná és Nagy * Gyula azon túli hogy a tör­vények kijátszásával maguk hasznára az állam pénzével kufárkodtak — vagy leg­alábbis hozzájárultak ehhez — nem használtak a mun­kájukat becsületesen végző tanácsi dolgozók tekintélyé­nek sem. Balogh József Megkönnyebbült sóhajtás szakadt fel Prohászka Ala­dár melléből a hosszúra nyúlt értekezlet után: — Na, végre! Azt hittem, hogy már sohasem fejezzük be — dörmögte bosszúsan a mellette ülő fülébe. — Most már mehetünk ebédelni. Át­látom, ha még öt percig tart, én éhen pusztulok. Azzal kiviha.rzott a tanács­kozóteremből. Sietségében megbotlott a futószönyeg- ben, ezért egy darabig csak bukdácsolva tudott haladni, viszont sikerült feldöntenie két bőrfotelt, egy dohányzó- asztalt az összes tartozékai­val együtt valamint egy hi­vatalsegédet az aznapi pos­tával. De még így is elsőnek ■irt az ebédlőbe. Határozott, kemény lép­tekkel iramodott szokásos Július 22-től Táncdaifeszfivál ’72 KOMMENTÁR Termelési tanácskozások Hatodszor rendezi meg az idén a Magyar Rádió és Te­levízió a táncdalfesztivált. Mint dr. Várhegyi Tibor, a táncdalfesztivál titkára el­mondotta, 1972-ben pályázati felhívás nyomán mintegy 800 jeligés pályamű érkezett a táncdal- és sanzonbizott­ság címére. Ebből 48 dal hangzik el a fesztiválon, s az illetékesek további négy úgy­nevezett tartalékot is kivá­lasztottak az esetleg kimara­dó dalok pótlására. Az elő­döntök — amelyeken egyen­ként 16 dal hangzik majd el — július 22-én, 29-én és augusztus 5-én lesznek a Jó­zsef Attila Színházban. Az elődöntőket szakmai zsüfi értékeli, amelynek elnöke Lendvay Kamillo lesz, tag­jai: Galambos Erzsi, Gyime- si Ernő, Harsányt Gábor, Ju­hász István, Kiss Gyöngyi, Romhányi József, Sárosi Ka­talin, Sztevanovity Dusán, Tóth Erika, Török Jánosné A cannes-i fesztivál során nyolc játékfilmet vettünk át magyarországi forgalmazás­ra. Az öt amerikai film kö­zött van a világhírű doku­mentumregény, a „Hideg­vérrel” írójának, Truman Capotenak írásából készült „Üvegház” című film. Egy valóságos per anyagát fel­használó színmű nyomán nyolc nap alatt készült Gor­don Davidson alkotása „A catonsville-i kilencek pere” című amerikai film. A színes alkotás megtörtént esemé­nyeket dolgoz fel. A Catons- ville-ben 1968-ban bíróság elé állított kilenc amerikai perét. A nagy amerikai ren­dező, Efia Kazan ‘ számunkra eddig ismeretlen, de kitűnő színészekkel készítette el „A látogatók” című filmjét, amelyben a vietnami háború ellen emeli fel szavát. Egy vígjáték is szerepel az át­vett amerikai filmek sorá­ban: az „Egy embert találni”. Átvettük a Botrány az ope­rában” című 1935-ben ké­szült burleszket. A magyar közönség hama­rosan láthatja Fellini „Rómá”- ját, amely a fesztiválon ki­vívta a kritikusok egybe­Érdekes újdonsága van a szovjet könyvpiacnak. A kö­zelmúltban megjelent Ivan Konyev marsall „Egy front­parancsnok feljegyzései” cí­mű kpnyve. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja szer­dai számában méltatta Ko­nyev könyvét. A recenziót Alekszej Zsadov és Alek- szandr Rogyimcev tábornok készítette, akik maguk is te­vékeny részesei voltak az eseményeknek. A két szov­jet tábornok megállapítja, és dr. Vukán György. A döntő időpontja augusz­tus 19-e, ahol nemzetközi zsűri dönt a szerzői, hang­szerelői és előadói díjak oda­ítéléséről. A döntő mezőnyét a zsűri és a közönség alakít­ja ki. Döntőbe jutnak azok a dalok, amelyek a zsűritől a legtöbb pontot, illetve a kö­zönségtől a legtöbb szavaza­tot kapják. Az idén a közön­ségnek elődöntőnként két dalra kell szavaznia. A sza­vazólapokat a Rádió- és Tévé Üjság, valamint a Zenemű­kiadó fesztiválfüzete tartal­mazza majd. A közönségsza­vazás eredményéről elődön­tőnként július 28-án, augusz­tus 4-én és 11-én számolnak be a rádióban és a televízió­ban, ismertetve a kialakult sorrendet is. A döntőt köve­tő gálaesten adják majd át a közönségdíjat, amikor a fesz­tivál dalait ismert külföldi előadók tolmácsolják majd anyanyelvükön. hangzó, legnagyobb elisme­rését. Angol szatirikus víg­játék „Az uralkodó osztály”. Főszereplője a nálunk is jói ismert Shakespeare-színész: Peter O’ Toole. A „Szertar­tás” című színes japán alko­tás egy család történetét mutatja be 1947-től 1971-ig. Berlinben járt delegációnk öt filmmel tért haza. Törté­nelmi kalandfilm „Az ello­pott csata”, a „Tecumseh”, a nálunk is sikerrel játszott indiánsorozat legújabb film­je. F. az eolomea tudomá­nyos-fantasztikus alkotás. Főként a fiatalok számára készült alkotás a „Hatan mennek a világon át” és a „Majd én megmutatom nek­tek”. A belgrádi átvétel eredmé­nye három jugoszláv film: kettő háborús történet, egy a közelmúltban játszódik. Az „Egy rendőrfelügyelő vallo­mása az államügyésznek” cí­mű nagysikerű film rendező­je, Damiano Damiani újabb haladó szellemű filmet ké­szített. Az elmúlt napokban vettük át „A vizsgálat lezá­rult, felejtse el” című alko­tását. hogy a mű „eleven képet fest a háborúról, mintha csak ismét átélnénk azokat a zord időket, amelyeket nem lehet elfelejteni.” Ez a könyv — állapítja meg ismertetésében a két szovjet tábornok — nem csu­pán az ádáz ütközetekről szóló visszaemlékezés. Min­denekelőtt azoknak a szov­jet katonáknak állít emlé­ket, akik nehéz és kitartó harcok során szétverték az ellenséget. Vége az első fél évnek, s az eredmények összesítésé­vel készülnek a mérlegek. A számok, a tervfeladatok és tények összehasonlításán ke­resztül hat hónap gazdálko­dásának jó és rossz oldalait mutatják. Ezek kritikus elemzése után lehetőség adó­dik az eredmények fokozásá­ra, a hibák csökkentésére már a második fél év során. Elemzésre vezetők és gazda­sági szervek hivatottak, de a legfőbb fórumok ilyen vo­natkozásban a műszaki kon­ferenciák, termelési tanács­kozások. A vállalatoknál, üzemekr nél már készülnek a termer lesi tanácskozások ütemter­vei, sőt akadnak olyan „ko­rán kelők”, ahol már meg­tartották a soron lévő ter­melési tanácskozásokat is. Július 5-én például a ME­ZŐGÉP baktalórántházi gyáregységében a dolgozók már megvitatták, mennyire sikerült teljesíteni a kitűzött célokat. A gyáregység igaz­gatója többek között ismer­tette, hogy az 1971. évi 36 millió forinttal szemben az idei árbevételi terv 43 mil­lió, s a hat hónap eredmé­nye 21 millió 600 ezer fo­rint. A növelt feladat sike­res teljesítéséhez már hozz, zájárult a korszerű üzem- és munkaszervezésre vonatkozó határozat alapján kidolgozott intézkedési terv fokozatos végrehajtása. Természetesen minden nem oldódhat meg, sok még a tennivaló, külö­nösen a minőségi munka­végzésben, a balesetek csök­kentésében. Nőtt a selejtes termékek aránya, s a tava­lyi első fél évben nyoic, idén hat hónap alatt 13 baleset történt. A balesetek fámá­nak növekedése arra gyel- meztet, hogy többet kell tö­rődni a munkavédelemmel. A termelési tanácskozások hasznossága a tárgyalt té­makörökkel, a felszólalások tartalmával jut kifejezésre. Ezen a tanácskozáson több mint tízen kértek szót, s nem kerteltek a vélemény- nyilvánításban. Az eredmé­nyek elismerése mellett kifo­gásolták az anyagellátást, a munkaszervezés fogyatékos­ságát, hangsúlyozva, hogy emiatt került sor gyakran a túlóráztatásra. Az egyik dol­gozó azt tette szóvá, hogy túlzsúfoltak a műhelyek, s ez önmagában is balesetve­szélyes. Más felszólaló nem tartotta elég szigorúnak a selejtgyártókkal szemben a gazdasági vezetők magatar­tását. Javasolta, a jövőben anyagilag is vonják felelős­ségre azokat, akik gyakran vétenek a technológiai fe­gyelem ellen. A fél év termelését értéke­lő termelési tanácskozások­nak a további feladatok — különösen a harmadik ne­gyedévi tervek — ismerteté­sében is fontos szerepük van. S ezért még több fi­gyelmet, gondosságot, jó elő­készítést igényelnek — hogy a termelési tanácskozás va­lóban fórum, alkotó párbe­széd lehessen minden üzem­ben. S. E. Filmek Cannes-ból, Berlinből, Belgrádból Konyev marsall; Egy íróntparancsnok feljegyzései Az igényes asztalához, amelyik legköze­lebb állt a konyhaablakhoz. Kényelmesen elhelyezke­dett, aztán nagy élvezettel evéshez látott. Éppen a har­madik tányér levest szür­csölgette, amikor Cingár Géza állt meg mellette. — Jó étvágyat, szakikám! Van itt egy szabad hely? — kérdezte és már le is hup­pant az egyik székre. — Láthatod — morogta sértődötten Prohászka és gyorsan kiszedte a leveses- tálból a megmaradt zöldsé­get. — Ügy látom, ízlik a le­ves — kezdte Cingár derű­sen. — Rosszul látod — szu­szogta Prohászka és megtö­rölte verejtékező homlokát. — Zavaros kotyvalék az egész. A „zavaros kotyvalék” ha­mar elfogyott. Prohászka aggódva nézett a konyha fe­lé. — Mikor hozzák már a másodikat? őrület, hogy itt mennyit kell várni? A drá­ga idő szalad, az étel meg kihűl. Amikor aztán asztalra került a következő fogás, Prohászka mohón kapott utána. — Már megint pörkölt — replikázott és féltékenyen méregette Cingár Géza tá­nyérját. — Igazán főzhetné­nek már egyszer egy rendes ebédet is... — Pedig nekem ízlik — mondta a másik. — Külön­ben nem is tudtam, hogy te ilyen Ínyenc vagy. — Ugyan már. — vonta meg vállát Prohászka és új­ból tele szedte tányérját. — Igényes vagyok, az biztos. Az ember válogassa meg. hogy mit eszik. Különben úgy lá­tom, te nem szereted az édességet. Passzolhatnád! — Ezt az üzemi konyhait? — adta a naivat Cingár. — Miért, nekem már úgy­is wándegy, ilyen koszt 'tán. — sóhajtotta Prohászka és egyetlen harapással lenyelte a fankot. N. K.

Next

/
Thumbnails
Contents