Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

fttw m­WTa. juuiiS iu f. o!dal Versenyző brigádok A magágytól a polcig A főszerep a brigádoké í j kéméi* szüléiéit Egyik híradástechnikai üzemünk vezetője panaszol­ta a minap: „egyre korláto­zottabb, egyre kevesebb le­hetőségem van a fegyelme­zésre”. Lassan már ott tar­tunk, hogy akire csak ferde szemmel nézek, máris fa­képnél hagyja a gyárat... e furcsa mód, a gyár vezetői közül is sokan vallják, hogy egy rossz munkás, még min­dig jobb, mint tíz jó, de hi­ányzó munkás.. S egy másik történet, ez­úttal egy gépgyárból, amely­nek egyik brigádja évek óta a legjobban kereső csopor­tok közé tartozott. Ezért is, meg egyebekért is, ebben a brigádban dolgozni különös rangot, elismerést jelentett, s persze az átlagosnál maga­sabb jövedelmet, több külön- jutalmat. Az egymást követő elismerések, kitüntetések is pénzzel jártak, s bár különö­sebben senki sem népszerű­sítette őket az üzemben, a gyáriak azért úgy néztek rá­juk, úgy kezelték őket, mint akik sok szempontból irigy­lésre méltóak. Kitűnően ösz- szekovácsolódott gárda volt, akik többek között azt is megtehették, hogy alaposan megválogatták azokat az em­bereket, akik közöttük dol­goztak. Nem mintha valami­féle különleges joguk lett volna beleszólni a gyár munkaerő-gazdálkodásába, 3. semmilyen körülmények kö­zött sem hagyják cserben a műhelyt, az üzemet, s akik­nél jó idő óta nincsenek létszámgondok, mert az em­berek „náluk ragadnak...” Megkockáztatnám a felté­telezést: ha a bevezetőben idézett művezetőnek csak egyetlen brigádja lenne, alighanem jóval kevesebb fe­gyelmezési gonddal bajlódna. Azok az emberek önmaguk valósították meg a szocialis­ta munkafegyelmet, s nem engedtek az általuk felállí­tott mércéből. Volt idő, ami­kor támadták őket és köz­vetlen vezetőiket, mondván: semmi szükség az ilyen „elit” brigádra, mert adott esetben több kárt okoz, mint hasznot. Látszólag eze­ket a véleményeket erősítet­te az az időszak, amikor né­hány an otthagyták ezt az „elit” brigádot. Ám a brigád, talán ösztönösen is meg­érezte; az idő nekik dolgo­zik. A kétkedők pedig ma­guk is rádöbbentek: ez a | brigád kitartó, fegyelmezett, | becsületes munkájával, min­den látványos adminiszt­ráció nélkül is a gyári fe­gyelem, az üzemi szervezett­ség egyik legfontosabb bázi­sa. Nem kell különösebben bizonygatni: a példa ma még nem általánosítható, de Hosszú és küzdelmes a ke­nyér útja. Hullámzik az aranysárga búzatenger Nagycserkeszen, a Kossuth Termelőszövetkezet központi majorsága szom­szédságában. A magot jól elő­készített talajba vetették. A korán érő Mironovszkaja meghálálta a gondoskodást és dús kalászokkal fizet. A piros kombájnok reggel be-, vetésre készen állnak a ka­lászszemek előtt, a kombájno- sok csak azt várják, hogy le­szárítsa a nap a harmatcsep- peket. Kilenc piros gép Reggeliznek, beszélgetnek. Kilenc piros gép egy sorban. Tizenhat mázsát terveztek, tizennyolcon is felül lesz egy hold termése, s a gazdaság­ban 2000 holdról takarítják be az életet. Ök vágták bele a kombájn kését a búzába először idén a megyében. Gincsai József, Gincsai Pál és Rotkó Vilmos gépvezetők. Június 30-án. Még aznap indultak a fürge Zetorok, s vitték az első bú­zát Nyíregyházára, a Simái úti raktárba. Tréfálkoznak, hogy azóta már új kenyér is van belőle, meg péksütemény. Mind a három kombájnos területi el­ső lett. Az egyik harmadéve, a másik két esztedeje, a har­madik tavaly. Tavaly is nekünk sikerült bevinni az első búzát — mondja Barczi János főagro- nómus —, a mi kenyerünket ette a város. Lakatos Pál, az idős elnökhelyettes a búzát dicséri, meg a földet, s a traktorosokat, akiknek mindez köszönhető. Kövér szemek Malomban, öreg malom, de az őrli a legjobb lisztet. Szabó János, az idős mol­nár 33-ban, gyermekkorá­ban kezdte a szakmát. Az út eleje Zemplén volt, aztán Ajak, majd • Demecser és Nyíregyháza. Kérdem, mi a búza további sorsa. Szaksze­rű magyarázatot ad. Hogy megvizsgálják a hektoliter- súlyt, az új termés külle­mét, keverékességét, ned­vességtartalmát. De a leg­fontosabb a sikértartalom. Ezen múlik, hogy iukacsos, telt bélű, magas, vagy lapos lesz a kenyér. Az öreg malom finom lisztje Mondja, hogy itt jártak már kétszer is a kenyér­gyártól, mikor adják már ne­kik az újbúzából készült lisztet. Megnyugtat, hamaro­san. Mondom, hogy mennyire dicsérik a lisztjüket. Kér­dezem, mi ennek a titka? — Nincs titka. Csak egy van: törődni az embernek azzal, amit csinál. A termény elő­készítése határozza meg a minőséget. Itt még egyszer egy komoly tisztításon megy át a búza. A lényeg, hogy kiválasszák a szemeli közül a jót, a kenyérnek valót. Ezt csinálják a malomban a koptatósok. A három János: Béres János, Tóbiás János és Verdes János. Ezután jönnek a hengerőrök. Ók osztályozzák még egyszer új­ra, hogy miből lehet a ke­nyérliszt. a főzőliszt és a sü­teményliszt. Szakembernek kell lenni. Sőt ez is kevés: lelkiismere­tes szakembernek. Akik szü­net nélkül vizsgálják a lisz­tet. A Nyírségi Malom 100 esztendős mull. utoljára őröl lisztet ebben a szezon­ban. Kiszolgálta az idejét, 73 júniusában nyugalomba vonul. Beáll nelyette az új, a Simái úton. A négyemele­tes üzem. a 8 emeletes silók­kal. Ez lesz a legmoder­nebb. — De a gép maga semmi — közli az öreg molnár. — Ha nincs mellette lelkiismere­tes munkás, a kenyér nem lesz jó. Ez a 40 ember az öreg malomban szinte csodákat művelt. Az új malom a je­lenlegi háromszorosát teszi majd ki. Megkönnyebbül a munkájuk, de marad a fele­lősség. És a munka szere te­le. — Mondja meg — üzen­nek a kenyérgyáriaknak —, hogy egy-két nap múlva már ott az idei búza lisztje. Ké­szülhetnek a próbasütésre. Erik a kovász A Martinovics téri új ke­nyérgyárban is várják az első zsák lisztet. Horváth Sándor üzemvezető körül­mutat a sütödében, ahol fél­meztelen emberek sürögnek. A dagasztókemencében érik a kovász, amely lisztből, víz­ből, élesztőből és anyako­vászból áll. Sorolja, hogy 6 órán át kell érni a kovász­nak, amíg olyan kellemes illata nem lesz, mint az al­koholnak. Utána következik a dagasztás, majd egyórás pihenőre tér a massza. Az­tán behelyezik a szakajtóba, ott pihen, keiesztik, majd bevetik a 300 fokos kemen­cébe. Egy óra a sütési idő és jöhet ki a gőzölgő, rózsaszínű kenyér. Megmossák, hogy szebb legyen a színe, hogy megrepedezzen és mehet a raktárba. Kint várja a fehér színű, zárt szállítókocsi, s viszi a boltba. S a háziasszony dél­után rámutat egyikre a pol­con, az elárusító leveszi, se­lyempapírba csomagolja. Es­te vacsorához ül a család. A menü: vaias kenyér, zöld­paprika. Hosszú és küzdelmes a kenyér útja. Emberek ve­rejtékeznek érte a mezőkön, süti őket a nap. esik rájuk az eső, fújja őket a szél. Zsá­kokkal cipekednek a malom­ban és szenvednek a hőség­től a pékségben. 4 föld illata Mindenütt a középpontban a kenyér. Arra figyelnek, azt vigyázzák. Mi, akik meg­vesszük, szeleteljük, észre sem vesszük, hogy ma már nem kell augusztus 20-ig várni az új kenyérre, mert nem kaszálnak, nem rak­nak keresztekbe, nem horda­nak és nem asztagolnak már gabonát. Az aratástól az új kenyérig 3—4 nap telik el. Mint ahogyan felgyorsult az életünk, úgy gyorsult az új kenyér készítése is. Csak a pék veszi észre az új kenyér szülétését. És ő is abból, hogy ez a kenyér kicsit még földiüatú, s édes­kés ízű. Kopka János az új emberek felvételébe és elosztásába, hanem úgy, hogy az átlagodnál nagyobb munkatempót diktáltak, az átlagosnál lekiismerete­sebben, fegyelmezettebben dolgoztak, s akiknek nem tetszett ez a tempó, azok maguk kérték áthelyezésü­ket más műhelyekbe. Egy idő után aztán kiderült, hogy mégiscsak „jobb üzlet” az előző helyen, a többet „haj­tó” brigádban dolgozni, s nem csak a pénz miatt, ha­nem — mint ahogy azt az egyik „diszidens” megfogal­mazta nekem, — azért is, mert „.. .ezek tényleg élve­zik azt, hogy együtt dolgoz­nak, náluk valahogy más­képp telik a műszak”. S a brigádhoz hűtlenek egymás után kezdtek visszaszállin- gózni. A csoportra a gyár vezetői ma már úgy tekin­tenek, mint akikre a legké­nyesebb feladatokat lehet bízni, mint akik soha, sejtet valamit a szocialista brigádmozgalom jövőjéből. Ezek a brigádok, voltakép­pen roppant egyszerűen old­hatják meg mindazt, amiről annyi vezércikk íródik, s ami annyi tanácskozás, kon­ferencia agyoncsépelt témá­ja. Amikor a szocialista brigádmozgalom megújítá­sának szükségességéről be­szélünk, akkor ebben az is benne van, hogy az „újítás” nem csak, s talán nem is el­sősorban a mozgalom irányí­tóinak feladata. A főszerep a brigádoké, amelyeknek egyetlen módon lehet és ér­demes bebizonyítani létjo­gosultságukat, életképes­ségüket: fegyelmezett, szer­vezett, hatékony munkával. Ez a magatartás ki kell, hogy kényszerítse azt a se­gítséget, figyelmet is, ame­lyet ma még oly sok brigád joggal hiányol. (-a) sárga halomban A városi nagy raktárban . megkezdődött« a nagyüzem. Jönnek a gépek Vencsellőről, Napkorrol is. Öt napja in­dult, állt a mérleg­re a nagyeserkeszi szállít­mány, s Cziva János, a sző­ke, piros inges fiatalember kiállította a mázsacédulát. Azután a meósok következ­tek. Minősítik hektoliter­súlyra, víztartalomra és tisz­taságra. Későbe» leöntik sár­ga halomba, s jönnek a szá­rítók, a tisztítók. Huszár István üzemvezető belemarkol a búzába, szere­tettel nézi, morzsolgatja a kövér szemeket, s azt mond­ja, hogy bár még háromszáz vagon a tavalyi tartalék, ez a búza már mehet a ma­lomba. Kezdődhet a próbaőrlés. — A nyíregyházi Vörös­hadsereg utcán, a Nyírségi Palásti László: Az igazi pokol — Az ördög vigye el! — dühöngött az ördögfióka, mi­re az ügyeletes ördög ráför­medt: — Ezer angyal és menny­ország! Százszor mondtam, hogy ne piszkáld a vasvillá­val az orrodat, és ne hasz­náld az ördög meg a pokol szavakat! Már megtanulhat­tad volna, hogy nálunk ez tilos. — Bocsánat! — mondta az ördögfióka, majd jelentet­te: — A tizenkét új elkárho- zott panaszkodik az üstökre. Rosszak, lyukasak Kifolyik belőlük a forró víz. Nem tudnak jól megfőni... — Szép kis angyalfajzat! — dühöngött a szolgálattevő ördög. — Mit fog szólni eh­hez Belzebub? Belzebub nem szólt sem­mit, hanem mérgében az asztalra csapott. Végűi az­tán kiadta az utasítást: ■— Az angyalba is, vala­hogy meg kell csináltatni az üstöket! Telefonáltatok az Alvilági Vegyesipari Javító Szövetkezetnek? — Már telefonáltunk. Nincs kapacitás. Nem tud­ják beütemezni a javítást. — Vigyen el benneteket az angyal, tehetetlen banda! Miért nem kérdeztétek meg az új kárhozottaktól, hogy van-e szakember köztük? — Megkérdeztük, Van! — Na, ugye! — De kijelentette, hogy kezét meg se mozdítja. Azt mondja, nem dolgozni jött ide. — Hogy az angyal bújna beléjük! És hányán érkez­tek vele? — Tizenegyen. — No. majd én kibabrá­lok velük. Mennyországgá teszem az életüket. Majd még visszasírnák az üstöt! Ki ve­lük abból a tizenkét rossz üstből! Beterelni őket egy szobába! Társbérlők lesznek! Másnap az inspekciós ör­dög jelentette: — Az a szakember, aki tegnap még nem akart dol­gozni, már meg is csinálta a katlanokat. Egész éjjel gőz­erővel dolgozott. Belzebub arca mosolyra húzódott: — Tudtam. Majd bolond lesz társbérletben gyötrődni, amikor az üstben egyedül főhet! Minden forintot meg kell fogni A belső ellenőrzés legfontosabb témái: állóeszközök, anyag- és pénzgazdálkodás Amit ő papírra vet. az pénzt jelent. Kártérítést, vagy jutalmakat. Munkája a közösség érdekét szolgálja, védi a szövetkezeti vagyont, őrködik a törvényesség megtartásán. „.. .mégsem tekintenek mumusnak, hanem elfogad­ják, sőt igénylik munkámat. Ilyen közösségben öröm dol­gozni. . Ezekkel a szavakkal kez­dődött beszélgetésünk Farkas Sándor belső ellenőrrel. Munkaköre nem a legnép­szerűbbek közé tartozik, hi­szen állandó ellenőrzések­ből, vizsgálatokból áll. 36 milliós fm A Nyírségi Ruházati Szö­vetkezet szervezettsége, nagysága egy középüzemnek felel meg. Közel hatszázan dolgoznak a nyíregyházi és üsza vas vári telepén, Évi ter­melésük eléri a 36 milliót. Hozott anyagból nagy meny- nviségű bérmunkát végez­nek. Ennek a hozott anyag­nak értéke meghaladja a 30 milliót. Teljes termelésük 90 százaléka export és tíz szá­zaléka kerül a belkereskede­lembe. Ezért munkájukban különösen nagy követelmény a minőségi munka, az anya­gokkal való jó gazdálkodás. Csutkái László szövetkezeti elnök, Pázmándy József fő­könyvelő és Farkas Sándor belső ellenőr társaságában is­merkedtem a szövetkezet munkájárá • jellemző szá­mokkal. Ezt azért is szeretném hangsúlyozni, mert a beosz­tásoktól függetlenül egy han­got ismertem meg. A közöst. Mi így csináljuk, mi így lát­juk. így akarjuk. S ezért nem is csodálkoztam, ami­kor a jegyzőkönyveket olvas­va az akarás, a tettrekész- ség soraival találkoztam. — Egy ilyen sok milliós nagyságrendben dolgozó szö­vetkezet munkájának alap­vető követelményei közé tartozik, hogy legyen a bel­ső ellenőrzésnek szervezeti és működési szabályzata — mondja Farkas Sándor. — S az is — szól közbe Pázmándy József —, hogy a függetlenített belső ellenőr megfelelő képzettséggel ren­delkezzen. Farkas Sándor okleveles árszakértő, mérlegképes könyvelő és le­hetővé tettük számára, hogy a számviteli főiskolán to­vábbtanuljon. Nagy segítsé­get jelentett munkájához az érdekvédelmi szerv által rendezett egyéves tovább­képző tanfolyam is. — Öt éve dolgozik ebben a munkakörben, közmegelé­gedésre — mondja Csutkái László. — Munkájában nincs egyedül. A felügyelő bizottsággal összhangban dolgozik, az mindenben tá­mogatja. „Inírikus" munkatere A szövetkezet belső ellen­őrzésének szervezeti és mű­ködési szabályzatának első soraiban olvashatjuk:.. .fel­adat a társadalmi tulajdon fokozott megőrzése és vé­delme, a bizonylati rend és okmányfegyelem megszi­lárdítása. a hatékony gaz­dálkodás segítése, a takaré­kosság. .. A szabályzatról még csak annyit, hogy kiemelkedően foglalkozik az állóeszközök­kel, az anyaggazdálkodással, a pénzgazdálkodással.. . Amikor az emberek tudo­mására jutott, hogy a belső ellenőr is munkatervvel dolgozik, eleinte egyesek „intrikus” tervnek nevezték. Néhány vizsgálati anyag azonban rácáfolt erre a jel­zőre. .. Például megvizsgál­ták a gépjárművek üzemel­tetését, az anyagnormák be­tartását, megállapították, hogy a 2 személy- és a 2 te­hergépkocsinál 285 liter ben­zinhiány van. A gépkocsive­zetőket kártérítésre kötelez­ték. A szabászaton az alap­anyag felhasználásának vizsgálatánál 1100 forint túllépést állapítottak meg. Itt is kártérítés fizetésére került sor. A második fél év munka­terve 17 vizsgálati témát tartalmaz. Néhány példa ezek közül. Megvizsgálják, hogyan áll a Központi Bi­zottság 1971. december 1-i üzem- és munkaszervezés­ről szóló határozatának vég­rehajtása. Felülvizsgálják az utókalkulációt, ezen belül a többletanyag-felhasználást, a veszteséges termékeket. Sze­lepei többek között a terv­ben a bérszámfejtés, a bér- kifizetés, a bizonylatok rendszere. Sor kerül az alap­szabály szerinti működés el­lenőrzésére is. A több fizetésért — A munkaterv is bizo­nyítja, hogy szövetkezetünk: nagyon fontos területnek tartja a belső ellenőrzést, — mondja Csutkái László. —- A hibák forrásának keresé­se és megszüntetése közös érdek. Ahhoz, hogy az idén is nyereségesén termeljünk, dolgozóinknak biztosítsuk az évi 4—5 százalékos bérfej­lesztést, minden forintot „meg kell fogni”. A szövetkezet a IV. öt­éves terv első két évében 3,5 milliót költött gépesítésre. Teljesen kicserélték a gép­parkot, a fizikai munkát mo­dern. szinte zajtalan gépek beállításával könnyítették meg. Ma a szabolcsi asszo­nyok és lányok japán gyors­varrógépekkel, dán gőzva­salókkal és más speciális gépekkel készítik termékei­ket, amelyek eljutnak a Szovjetunióba, Kanadába és a Német Szövetségi Köztársa­ságba is. Ebből a munkából vállal részt a belső ellenőr, a szövetkezet felügyelő bi­zottsága. Őrködve a munka becsületén, a kiváló termé­kek védjegyén. Dragos Gywfet

Next

/
Thumbnails
Contents