Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

mű* if t?. oldat VNépfrontkongresszus után — új feladatok előtt írta: Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára Lassan enyhül a zsúfoltság kórházainkban Az egészségügyi miniszter válasza Spisák András képviselőnek Tanácstagok a hodászi faluszépítésről sát. Az eddigi tapasztalatok szerint ötéves tevidőszako.i- ként a jövőben is körülbelül 5—6000 új kórházi égy léte­sítésével lehet Számolni. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azt a körülményt sem. hogy a kórházi ágyak létesítése, a korszerű gépi, o: vos-technikai berendez r=e'i beszerzésének költségei vi­lágszerte, így. nálunk is nö­vekednek. Ezért a kórháza k- 1 :\n a zsúfoltság megszünte­tése, vagy enyhítése lassú folyamat, amelynek látható jelei csak további ötéves tervidőszakokban mutatkoz­hat mag. Az 1005/1972. (III. 28) kor­mány számú határozat le­hetőséget ad a tanácsoknak arra, hogy a felügyeletük alatt álló intézményekben átszervezést kezdeményez­zenek. illetőleg hajtsanak végre. Előfordulhat esetleg olyan jellegű átszervezés is a tanácsi intézményekben, amelyek ellentétesek lehet­nek a képviselő elvtárs áltál felvetett javaslatokkal. E javaslatot a tanácsi vezj ük­nek is figyelembe kell venni­ük.” hogy választókerületében né- hányan nem lesznek eleget a társas együttélés nemcsak a faluban élő íratlan törvé­nyeinek, hanem az írottak­nak sem. Ellenpéldát is említ: Szenvedélyesem beszél a vá­lasztókörzetében lakó Gyű- gyi családról, akik a munka és becsületes élet harmóniá­jában élnek, mindig segíte­nek a nagyobb közösség gondjainak megoldásában is. Mindketten előhozakod­nak választókörzetük ci­gánylakosságának életkö­rülményeivel. Hatalmas vív­mánynak tartják a családi pótlék rendezését. De azl is elpanaszolják, hogy néhá- -r.vari ezt még ..vasárnapi da­lárda'’ szervezésére költik el. Van egy másük példa: a ci­gányóvoda üzemeltetéséért annak idején mindketten síkraszálltak. Ma látják, hogy az milyen nagyszerű kezdeményezés volt. Legfontosabb teendőik kö­zött tartják számon a telek­osztási probléma mielőbbi megoldását, mivel mindkettő­jük körzetében van bőven igénylő. S. I MEGYÉNK NÉPFRONT- TESTÜLETEINEK újjává- lasztása, megyei küldöttérte­kezletünk és ezt követően a Hazafias Népfront V. kong­resszusának felhívása nagy lendületet adott mozgal­munknak. Ennek a felpezs- dülésnek, a közéleti aktivi­tás kibontakozásának, külö­nösen az előttünk álló fel­adatok minél jobb elvégzé­sét tekintve van nagy jelen­tősége: jó politikai feltétele­ket teremt az alkotásra, a szocializmusért cselekvésre kész társadalmi erők össze­fogásához. Ebben a legszéle­sebb mozgalmi keretben, a párt vezetésével, a munkás­paraszt szövetség alapján va­lamennyi társadalmi réteg­gel szövetségben kell mun­kálkodnunk a szocializmus teljes felépítéséért megyénk­ben is. Ennek érdekében Szabolcs- Szatmár megye soron lévő társadalom- és gazdaságpoli­tikai céljainak megvalósítá­sát segítő mozgalmi felada­tokra és ezek mai követel­ményeknek megfelelő, jó módszereinek munkálására összpontosítva a figyelmet, tanácskozott a napokban a Hazafias Népfront megyei elnöksége és bizottsága. A testületi üléseken részletes, az egyes munkaterületekre négy évre meghatározott programot fogadtak el az V. kongresszus határozatainak végrehajtására. E program fő pilléreit az MSZMP me­gyei bizottsága négyéves fel­adatterve és a megye IV. öt­éves tervében megjelölt fej­lesztési célok eléréséért való mozgalmi munkálkodás ké­pezik. Megyénk egész lakossága — és ezen belül az egyes emberek — életének gazda­gítása érdekében elsőrendű fontosságú a párttagok és pártonkívüliek, munkások, parasztok, , értelmiségiek, marxista világnézetű és val­lásos nézeteket valló embe­rek egyetértő és alkotó ösz- szefogása. Mozgalmunk to­vábbfejlesztésének legdön­tőbb tényezője megyénkben az is, hogy a szocialista nem­zeti egység társadalmi alap­jait hogyan tudjuk tovább szilárdítani és hogyan vál­hat mozgalmunk állandóan hátó politikai tényezővé Sza- bolcs-Szatmár egész politi­kai-társadalmi. gazdasági és kulturális életében, hogyan tudjuk segíteni társadalmi céljaink megvalósulását. A MOZGALMI JELLEG­BŐL ADÓDÓAN sajátos fel­adatköreink. cselekvési terü­leteink és formáink tartal­mából említenék néhányat, mint amelyek az elfogadott munkaprogram alapját ké­pezik. Mindenekelőtt erőtelje­sebben kívánunk részt venni a párt politikájának terjesz­tésében, a párt és a tömegek közötti kapcsolat további erősítésében az aktív politi­záló légkörnek a fórumain­kon való kibontakoztatásá­val, a naponta felvetődő gya­korlati kérdések megválaszo­lásával, a lakosság friss és rendszeres tájékoztatásával. Az állami élet, a szocialis­ta és közéleti demokrácia fejlesztéséért hathatósan szeretnénk elősegíteni — a politikai munka eszközeivel — az új tanácstörvény gya­korlati érvényesülését, a ta­nácsok népképviseleti, ön- kormányzati jellegének ki­bontakoztatását, a tanácshá­lózat és az államigazgatás korszerűsítését, a lakosság ügyeinek következetesebb és hatékonyabb intézését. Nagy feladatunk a soron kö­vetkező tanácsválasztások előkészítése, az ezzel kap­csolatos alkotmányos funk­cióink maradéktalan teljesí­tése. de ugyanígy a megvá­lasztott tanácstagok és or­szággyűlési képviselők vá­lasztókerületi munkájának segítése is. Egy sor munkaterületen és helyileg mindenütt segítjük a párt gazdaságpolitikai cél­kitűzéseinek megvalósítását. Fontos feladatunk az orszá­gos átlagszínvonal közelíté­se. Ezért külön is foglalko­zunk a megyei foglalkozta­tási problémák enyhítésével és megoldásával, a szociális, kommunális, kulturális, egészségügyi ellátás további javításával, továbbá a me­gye jellegéből adódóan a szocialista mezőgazdasági üzemek erőteljes és célszerű fejlesztésével, különös te­kintettel a húsprogram meg­oldására, figyelembe véve a háztáji gazdaságok termelé­sét. A SZOCIALISTA TUDAT FORMÁLÁSÁRA, illetve fej­lesztésére, a szocialista köz- gondolkodás kiterjesztésére, az általános és szakmai mű­veltség szintjének emelésére, a politikai állampolgári is­meretek terjesztésére, a köz- gazdasági szemlélet alakítá­sára nagyon sok akcióprog­ram, rendezvényterv, stb. született. Ugyanígy a szocialista ha- zafiság érzésének elmélyíté­sére a honismereti mozgalom kibontakoztatásával, me­gyénk anyagi és szellemi kultúrájának jobb megismer­tetésével. Folytathatnám a sort a fizikai dolgozók gyer­mekeinek és az eljáró mun­kások képzésének, művelődé­si lehetőségeik gondjaival való törődéssel, az olvasó népért mozgalomban, vala­mint a köz- és művészi ízlés fejlesztésében vállalt szere­pünkkel. Társadalompolitikai mun­kánkban a munkás-paraszt szövetség állandó erősítését, az egyes társadalmi rétegek, különösen a nők és az ifjú­ság közéletbe való fokozot­tabb bevonását tűztük ki cé­lul. Ki szeretnénk alakítani a munkás-paraszt találkozók új, termékenyebb . formáit, rendszerét és jobban kiak­názni lehetőségeit. A szövet­kezeti parasztság között vég­zett politikai munkánk a tsz- demokrácia szélesítését és a szövetkezetek "gázdáYköda" sának erősítését célozza. Ré­tegpolitikai munkánk prog­ramja tartalmazza az értel­miséggel való szorosabb munkakapcsolat kialakítá­sát, a kisiparosoknak, kiske­reskedőknek a közös gond­jainkba történő hatéko­nyabb bekapcsolását, a nagycsaládosok és a nyugdí­jasok szociális problémái megoldásának társadalmi se­gítését is. Megyénk lakossá­gának jelentős hányadát ki­tevő cigánylakosság társa­dalmi beilleszkedésének elő­segítésére, munkaalkalmaik szorgalmazására, a cigányta­nulók iskoláztatásának telje­sebbé tételére az eddigieknél többet kívánunk tenni. A NÉPFRONT TESTÜLETÉI­BE BEVÁLASZTOTT fiatal­jainkat, aktivistáinkat külön gonddal igyekszünk bevezet­ni mozgalmi munkánk tar­talmába és módszereibe. Szá­mítunk cselekvő energiájuk­ra és fiatalos lelkesedésük­re. Kapcsolatunk szorosabb­ra fűzésére és szervezetteb­bé tételére minden szinten együttműködési megállapo­dást kötünk a KISZ megfe­lelő szervezeteivel. Arra törekszünk, hogy a nők számarányuknak megfe­lelő helyet kapjanak a nép­frontmunka és a közélet minden területén, nemcsak a hagyományosnak tekinthető pedagógiai, művelődéspoli­tikai, valamint környezetkul­túrát ápoló munkaterülete­ken. A város- és községpolitikai feladattervek közül kiemel­ném. hogy a IV. ötéves terv­ben Szabolcs-Szatmár me­gyében 217 millió forint tár­sadalmi értékű társadalmi munkát tervezünk. Mozgal­munk ennek elérését minden erővel szorgalmazza és a társadalmi munkát végzők megbecsülését évenkénti ér­tékelés alapján különféle módokon segíti kifejezésre juttatni. EL SZERETNÉNK ÉRNI. hogy népfrontbizottságaink a jövőben nagyobb hatásfok­kal mozgósítsák a helyi szel­lemi, fizikai, gazdasági erő­ket a lehetőségek, erőfor­rások feltárásával, hogy a népfrontmozgalom még job­ban szolgálja a városok, fal­vak, települések lakossága kommunális, szociális, kultu­rális szükségleteinek jobb kielégítését. Béke-barátsági tevékeny­ségünk tervei között a Szov­jetunió és a szocialista álla­mok jobb megismerésére, a baráti szálak szorosabbra fűzésére, a proletár interna­cionalizmus érzésének elmé­lyítésére egész sor rendez­vény, akció, stb. szerepel. Terveink megvalósításá­nak legfontosabb politikai, szervezeti feltételei adottak. Lakosságunk jó politikai légkörben, szocialista pers­pektívát nyújtó fejlesztési tervek megvalósításán mun­kálkodik. Mozgalmunk szer­vezeti alapja, a népfronttes­tületek újjáválasztása jól szolgálta erőink gyarapodá­sát. Megyénkben mintegy 280 népfrontbizottságot válasz­tottak a dolgozók, nyolc és fél ezer taggal. Aktíváink száma több tízezerre tehető. Ez hatalmas társadalmi erő. Az újjáválasztott testüle­tekben jelentőségüknek meg­felelő mértékben kaptak he­lyet a fizikai munkások, a nők és a fiatalok, olyan em­berek, akik önzetlenül dol­goznak a közösség ügyeiért, megyénk fejlődésének segí­téséért. A választott nép­fronttestületek a népfront­mozgalom vezető szervei. Jó, rendszeres és konkrét mun­katerv alapján történő mű­ködésük egyúttal a népfront­munka végzésének egyik leg­fontosabb módszerét és az alapvető funkciók gyakorlá­sának, valamint a konkrét feladatok végrehajtásának legfontosabb biztosítékát je­lenthetik. . újjáválasztott TES­TŰ LÉTEINK a körvonala­zott terveknek, elképzelések­nek megfelelően mindenütt megkezdték működésüket. Helyileg számtalan javaslat­tal feladatvállalással gazda­gítják a megyei programot. Úgy vélem, a világos cé­lokért következetesen, kitar­tóan végzendő munka ered­ményei sem maradhatnak el: mozgalmunk hozzájárul me­gyénk felvirágoztatásához, népünk felemeléséhez. A gyermeknevelés terén én mindig igyekeztem követke­zetes lenni, nejem viszont. .. Szóval mindenki tudja, mi­lyenek az anyukák! — A fiú úttörőtáborba megy és punktum! — szö­geztem le határozottan. — Egyébként ez nem is fiú, nem is egy leendő férfiú, ha­nem egy kis nyápic, nyim- nyám, herceg. Persze, hogy több sem kel­lett Zdeneknek. Bőgött, acsarkodóit, mint a sakál, azt kiabálta, hogy ő bizony semmiféle Polodonátról nem akar hallani, s hogy ő úgyis azonnal megszökik a tábor­ból. Hanem én jottányit sem engedtem álláspontomból. — Neked meg eszedbe ne jusson — fordultam Zdenek- hez — szívet tépő leveleket írni! A bánatodat magadba fojthatod. S ha csak egyet­len szóval is panaszkodni mersz, hát... Végre útnak indítottuk a fiút Pasztirzsikovba. S drá­ga nejem ettől kezdve ál­landóan Valeriana-cseppeket hordott magánál — én vi­szont szentül hittem Polodo- nát táborvezetői művészeté­ben. — Jaj, miért is nem ír már az a gyerek?! — tör del­ls a feleségem a kezeit két Spisák András vásátosna- ményi országgyűlési képvi­selő a parlament tavaszi ülésszakán — az egészség- ügyi törvény vitájában — felszólalt. Az általános ösz- szefüggések mellett elmond­ta megyénk gondjait és ered­ményeit is. valamint több ja­vaslatot tett. (Országgyűlési felszólalását lapunk április 21-i számában közöltük.) A felszólalás egyes részle­teire — köztük a képviselő javaslatára. amelyet az egészségügyi intézmények zsúfoltságának enyhítésére tett — néhány napja vála­szolt írásban dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter. Válaszában a következőket írja: „Az országgyűlés áprilisi ülésén javasolta megvizsgál­ni, hogy miként lehetne az egészségügyi intézmények zsúfoltságát csökkenteni pél­dául azzal is, hogy a kisebb kórházakban csak a kórházi alapszakmák működjenek, a szak- illetve, kisegítő ágaza­tokat pedig a nagy kórház­ban helyezzük el, illetve fej­lesszük. Az egész község lakossá­gáról árulkodnak a virágok — dáliák, petúniák, szegfűk, violák, muskátlik. Mert min­degy, hogy Hodász melyik végéről megy be az idegen a községbe, a családok szor­gos kezének munkáját bizo­nyító gondozott növényzet hívja fel magára a figyel­met: ápolt házikertek és szép virágoskertek. Hogyan csinálják? — kér­deztük Angyal Dániel ta­nácstitkártól, s Jeney Ka­talin, Szoboszlai Gusztáv ta­nácstagoktól, akikkel a köz­ség életéről, tanácstagi mun­kájuk eredményeiről, terveik­ről, munka közben adódó ne­hézségei léről beszélgettünk. Szoboszlai Gusztáv az idő­sebb, közgondokban járta­sabb. a község lakosságáért való törődés fáradalmait párttagként is vállaló ember — hamarabb sorjázza a vég­zett munkát, az előttük álló feladatokat. Szavaiból az derül ki. hogy a tanácstagi munkában nin­csenek „kis" és „nagy” gon­dok. Ha a választó felkeresi tanácstagját, azért teszi, nap múlva. — Biztosan ret­tenetesen unatkozik. szen­ved. talán átsírja az éjsza­kákat, tatán . .. — Harmadnapra már meg is jött a levél. „Drága szüleim. Mindenekelőtt szeretettel üdvözöllek benneteket. Ki­mondhatatlanul jól érzem magam, mert annyit törőd­hetünk itt az ötméteres mély vízben, amennyit csak aka­runk, s különben is tegnap két fiú a vízbe fulladt. Renge­teg errefelé a vipera is, puszta kézzel is meg lehet őket fogni. Persze, mi nem is félünk tőlük, olyan muri­sak, hogy na! Azt sem bán­juk, hogy a legközelebbi or­vos nyolc kilométerre van hozzánk. Arra azonban vi­gyázunk, hogy meg ne mar­jon bennünket, mert abba bele is lehet ám halni. Mire beérnénk a faluba az orvos­hoz, már úgysem tudna se­gíteni. Gyakran ki szoktunk menni a kőbányához is. Cso­da jól érezzük magunkat ott is. Hatalmas kövek hullanak alá a magasból, amikor rob­bantanak. Tegnap egy óriási kődarab agyonsújtott egv gyereket, de nem halálosan. Ma reggel meg elcsórtunk a bányászoktól egy kis láda di- namitot, majd szombaton es­te beledobjuk * tábortűzbe. Szervezési intézkedések­kel lehet még javítani a kór­házak, egészségügyi intézetek zsúfoltságán, érdemi válto­zást azonban új kórházak, kórházi osztályok és egész­ségügyi intézmények létesí­tése hozhat. A javaslat egyébként helyes, elfogadott eiv az, hogy kisebb intéze­tekben kevesebb szakma működjek, a megyei, illetve központi kórházakban vagy nagyobb kórházakban kap­janak elhelyezést a szakága­zatok. Ezen elv alapján dol­gozta ki az Egészségügyi Mi­nisztérium a kórházfejlesz- tés irányelveit. Azt, hogy a zsúfoltságot csak szervezéssel döntően csökkenteni nem lehel, né­hány számadattal alá kívá­nom támasztani. A megfe­lelő ágyellátottsághoz mint­egy .‘16 ezer új kórházi ágy létesítésére lenne szükség. Ebből körülbelül 14 ezer ágy szolgálná a szanálás, il­letve /a legszükségesebb or­vosi munkahelyek kialakí­tása, a kórtermek zsúfoltsá­ga csökkentése miatt meg­szüntetett ágyak visszapótlá­mert tőle várja problémája megoldásának segítését. És a kis dolgokban éppen úgy el kell járni, mint a nagyok­ban. Példát is említ: „Az ut­ca végén áll egy lakás villany nélkül. Kisbaba is van a családban, nagyon kellene a villany. Egy oszlop hiányzik, meg az engedély. A tanácsnál ez kis ügynek néz ki. a családnak a pici baba miatt a legnagyobb”. Körzetében az utcák kar­bantartása nem jelent külö­nös gondot. Időnként, — ha a járművek felvágták — egy vasárnap összefog a férfinép — a tsz ad markológépet, szálljtó^szközt .— és a hozott homokból betöltik a kátyú-' kát. gödröket. Jeney Katalin a KISZ- korosztály egyik képviselője a tanácsban. Fiatalos heve józan realitásokon nyugszik. Választókörzetében néhány utcában még nincs villanv. Már felvetette ezt a problé­mát a tanácsülésen. Azt sze­retné. ha villannyal tudná honorálni választói bizalmát. Nem rejti véka alá a gon­dokat sem. Azt panaszolja, Hadd legyen egy kis látvá­nyosság, nem igaz? Van itt egy veszélyes, forgalmas vasúti átjáró is. tele van a környéke lódarázsfészkek- kel. De azért egyáltalán ne nyugtalankodjatok miattam, én így is nagyon jól érzem magam. Csókol benneteket fiatok: Zdenek.” E levél elolvasása után fe­leségem ájultan esett össze, s még csak nem is a heve- rőn, ahol általában máskor, hanem a szoba közepén a padlón. Egy pohár jeges ás­ványvíz után felnyitotta a szemét. Megnéztem a naptárt. Pén­tek. Tehát a dinamitot hol­nap dobják a tábortűzbe, s így még idejében érkezhe­tett!. feltéve, ha Zdenek addig a vízbe nem ful­lad, rá nem zuhan egy szikla. meg nem marja egy vipera, vagy el nem üti a vonat. A lódara­zsak kevésbé érdekeltek. Pasztirzsikovban kedélye­sen köszöntött a kávébarná­ra sült Polodonát. Bevallom, szemrehányásokkal illettem, aggódva gyermekem eleiéért, s átnyújtottam neki Zdenek levelét. Polodonát fülig érő szájjal olvasta végig, majd felvilágosított: folyó ugyan «an, de abba csak egy kati­cabogár tudna belefulladni. Kígyót nagyítóval sem lehet találni, a lódarazsak pedig még a múlt század végén kipusztultak. Kőbányáról és veszélyes vasúti átjáróról so­hasem hallottak ezen a vidé­kén. Lehiggadtam. Hát így ló­vá tett ez az alamuszi kö­lyök! Hazautaztam és válaszol­tam Zdeneknek: „Drága gyermekem! Anyukáddal együtt na- gyon-nagyon örülünk, hogy ennyire megtetszett neked a tábori élet. Reméljük, hogy egyre bátrabban és mélyeb­ben bele mersz menni a fo­lyóba, s nem félsz a vízbe- fulástól. A viperával játsza­dozz csak bátran, fogd meg a farkát jó erősen, de mi­előtt eldobnád, jó néhányszor lóbáld meg a fejed fölött. Ez roppant szórakoztató így, majd meglátod. A dinami- tot illetően pedig azt aján­lom, hogy csak úgy egysze­rűen ne dobáljátok a tábor­tűzbe. hanem inkább a lóda­rázsfészekbe dugjátok és gyújtsátok meg. Füstöljétek ki a szemtelen fullánkoso- kat! Fentieken kívül mele­gen ajánlom a kőbánya to­vábbi látogatását is. Á hul­ló kövek, sziklák elől való félreugrás ugyanis nagyon fejleszti a reflexeket, az ügyességet. Igazán boldog vagyok, hogy az én Zdenek fiam ilyen bátor, és kívá­nom, hogy a vakáció végéig még sok hasonló élményben legyen részed. Csókol szere­tő apád.” Kmsmáry László fordítása. Miroslav Svandrlik: Nyaral a; gyerek

Next

/
Thumbnails
Contents