Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
1972 J2Í1ÜS 59: CTtet-MÄGYARORS 7 AS 8. oldat A Minisztertanács határozata a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról A lakosság húsfogyasztása Az utóbbi években jelentősen emelkedett, amit főleg a baromfi, és sertéstenyésztésben elért eredmények tettek lehetővé. A marhahústermelés eredményei is magas színvonalúak, de a tehénállomány csökkenése miatt az utóbbi években a rnarhahústermelés visszaesett, emiatt az exportlehetőségeket nem tudják kihasználni. A tejtermékek iránti növekvő belföldi igényeket jelenleg a hazai termelésből nem tudják teljesen kielégíteni, mert a tehénállomány évről évre csökken, az egy tehénre jutó tejhozám alacsony. A szükségletek és a termelés összhangjának biztosítása, a termelés fejlődését gátló körülmények megszüntetése, valamint a termelés fokozása érdekében a kormány a következő intézkedéseket határozta el: 1 A szarvasmarha-te- • nyésztés fejlesztése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdése. A szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának javítása, a tejhozam növelése, a háztáji tehénállomány csökkenésének fékezése és az ország — ezen belül a nagyüzemek — tehén- állományának növelése a fejlesztés alapvető feltétele. A szükségletek és a lehetőségek figyelembevételével a szarvasmarha-tenyésztést kettős cél érdekében kell fejleszteni: egyrészt a tejtermelést kell fokozni a növekvő belső ellátási igények kielégítéséig, másrészt, főként az exportlehetőségek kihasználása miatt, a hústermelést kell növelni. 2 A szarvasmarha-te- • nyésztés programjának megvalósítását már a IV, ötéves terv hátralevő éveiben el kell kezdeni, az V. ötéves terv időszakában pedig 'erőteljesebb ütemben kell folytatni. A következő 3—4 évben alapvetően a meglévő termelőeszközök és az állomány termelőképességének jobb kihasználására kell törekedni és ezzel egyidejűleg meg kell teremteni az állomány nagyobb méretű növelésének és termelékenységének feltételeit. Emelni kell a tenyésztői munka színvonalát. A gazdaságos nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés megvalósításához a különböző hasznosítási irányok szétválasztására van szükség: fokozatosan ki kell alakítani a nagy tejhozamú tejelő, illetve a csak húst termelő tenyészeteket. Ennek megvalósítását a célnak megfelelő differenciált ösztönzéssel is elő kell segíteni. A nagyüzemi szarvasmarha-tenyészeték kialakítása során a tejtermelő tehenészetekben a jelenleginél lényegesen nagyobb — 4000— 5000 liter — tejhozamot kell elérni, a hústermelő gazdaságokban pedig a tehenenként évenkénti egy borjúszaporulat, a húskitermelés és minőség javítása, a hizlalás intenzitásának növelése a cél. Az állomány fajtaösszetételét ennek megfelelően kell kialakítani. Az eddiginél nagyobb mértékben kell alapozni a magas hozamú fajták keresztezésre történő fel- használására és fajtatiszta tenyésztésben való tartására. A háztáji gazdaságokban és a kisüzemekben a magyartarka állomány tej- és hústermelő képessegét kell fokozni. Gyors ütemben — a szakosodási. hozamnövelési célkitűzéseknek megfelelően — kell fejleszteni a mesterséges termékenyítés műszaki színvonalát és növelni kell a biztonságosan örökítő apaállatok számát. Növelni keli az üszők tenyésztésbe vételének arányát és a tehenek termelésének időtartamát. Az 1972. évben beindított háztáji tszőborjú felvásárlási és felnevelési akciókat a szükséges mértékig bővíteni kell. A tbc. és brucellózis-mentesítési munkát a korábbi határozatoknak megfelelően kell folytatni. Az állategészségügyi munkában alkalmazzák fokozottabban a fejlett módszereket. A takarmánytermelés, betakarítás, tárolás, takarmány-előkészítés gépesítésére van szükség. E téren is az iparszerű termelési módszereket kell alkalmazni. Bővíteni kell a korszerű nagyüzemi szarvasmarhatartáshoz szükséges — tömegtakarmányra és melléktermékekre alapozott — keveréktakarmány-gyártást. A nagyüzemi takarmánytermelés növelésével, a melléktermékek és a szétszórt gyepfelületek hasznosításával, a közös és a háztáji gazdaságok közötti kapcsolat további javításával biztonságossá és kiegyenlítetté kell lenni mind a nagyüzemi, mind a háztáji szarvasmarha-állomány takarmányellá- tását. Arra van szükség, hogy fokozzák az ágazat részére a szakember- és szakmunkás- képzést és javítsák a munka- körülményeket. Fokozni kell a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók társadalmi megbecsülését, a szocialista brigádmozgalomba való széles körű bekapcsolódásukat. Gondoskodni kell az értékesítési biztonság további növeléséről, különösen a háztáji és kisegítő gazdaságok által felkínált tej-, szopós- és növendékállatok szervezett felvásárlásáról, és új tejfeldolgozó kapacitások létesítéséről. A kapacitásbővítés során fokozottabb mértékben indokolt fejleszteni a mezőgazdásági nagyüzemek, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tejtermelő (felvásárló) és feldolgozó létesítményeit. A mezőgazdasági termelés, illetőleg a fogyasztói igény növekedésének megfelelően kell növelni az elosztó és kiskereskedelmi hálózatot és annak technikai, higiéniai felszereltségét. A termelés bővítéséhez közvetlenül szükséges eszközállomány fejlesztésénél a takarékos megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az elkövetkező években elsősorban a meglévő férőhelyek kihasználása, korszerűsítése, illetőleg bővítése a cél. Gondoskodni kell arról, hogy az új szakosított telepek — a tejtermelő tehenészeteknél magas hozamszinten és ehhez igazodó technikai színvonalon; a hústermelő tele-, pékén pedig egyszerűbb, olcsó megoldásra ösztönző módon — a takarmánytermeléstől a feldolgozásig komplexén valósuljanak meg, és arról, hogy rövid időn belül megfelelő kihasználási fokkal üzemeljenek. A nagy hozamú tejtermelő tehenészeteknél a gazdaságos iparszerű termelési módszerek elterjesztését, a csak hústermelést szolgáló fejlesztéseknél pedig a nagy munkatermelékenységet biztosító, kis eszközigényű megoldásokat kell szorgalmazni. Az egyébként kedvezőtlen adottságú, de szarvasmarhatartásra megfelelő természeti, szakember- és munkaerőfeltételekkel rendelkező nagyüzemek szarvasmarhaállományának fejlesztését differenciált módon is elő kell segíteni. 3 A program megvaló- • sítasa céljából a nagyüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok anyagi érdekeltségét oly módon kell befolyásolni, hogv az elsősorban az országos tehénállomány és a termelés növelését segítse elő. A megfelelő anyagi érdekeltség megteremtése céljából biztosítani kell, hogy a megfelelő termelési. színvonal eléréséből adódó hatékonyság mellett az ágazat átlagos jövedelme eszközarányosán 8, illetőleg önkölt- ségarányosan IS százalékos szintre növekedjék. Ennek érdekében a kormány 1973. január 1. napjától a tej fel- vásárlási árát literenként 1,30 forinttal, a vágómarha átlagos felvásárlási árát pedig kilogrammonként 5,70 forinttal felemeli. A nagyüzemi tehenészetek részére a borjak után darabonként 3000 forint árbevételi jellegű támogatást kell nyújtani. A tejirányú szakosodás elősegítése érdekében a nagyüzemi gazdaságok — megfelelő feltételek esetén egyedi engedélyezés alapján — a borjúszaporulat után fizetett támogatás helyett árutej-iiterenként 1,10 forint támogatást vehetnek igénybe. A háztáji és kisegítő gazdaságok részére, Kivéve azokat, amelyek az üszők tenyésztésbe állításához 8000 forintos kedvezményben részesültek — 1045/1970 (X. 17). korm. számú határozat IV. fejezetének a/2 pontja — egyéves tartás itfazolása esetén 197.3. január 1-től darabonként és évenként 1500 forint támogatást kell folyósítani. Tehénután pótlásukhoz az Országos Takarékpénztár 25 000 forintig terjedhető hitelt nyújthat. Javítani kell a tehénállományukat (termelésüket) fejlesztő nagyüzemek eszközellátottságát. A tehénállomány növeléséhez darabonként 20 000 forint forgóeszköz-kiegészítést kell juttatni. Az eddiginél kedvezőbben kell megállapítani a szarvasmarhatartás, valamint a takarmánytermelés fejlesztését szolgáló hitelek lejárati feltételeit. A tenyésztői munka javítása céljából meg kell szüntetni a tenyésztési szolgáltatások ingyenes jellegét, de ugyanakkor növelni és minőségileg javítani kell az állat- tenyésztési szolgáltatásokat. 4 A körmány felhívja a • mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, valamint a végrehajtásban érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztési programjának végrehajtását tekintsék kiemelt feladatuknak: felkéri az illetékes párt-, tanácsi és társadalmi szerveket, hogy segítsék elé a program célkitűzéseinek megvalósitását. 5 A határozat a káhir- • detés napján lép hatályba. (MTI) Dr. Dimény Imre sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) építésében. Az 1973 után létesülő új és bővített telepeket pályázati felhívás alapján, zártkonstrukciós rend. szerben valósítják meg. Az építészeti és technológiai rendszerekre a MÉM tervajánlatokat készített, ezeket az üzemek saját elhatározásuk alapján valósítják meg, a telepek építését és üzem. be helyezését azonban köz. ponti ellenőrzés és koordiná. eió segítségével oldják meg. Az építési beruházási támogatás 50 százalékos mértékét továbbra is fenntartják és kiterjesztik az elavult, de egyébként még használható épületek korszerűsítésére. Az állami támogatás odaítélésének formáját úgy módosítják, hogy az új szakosított telepek építéséhez a haszno. sítási irány szerint fix összegű ártámogatást engedélyeznek. A fejlesztés területi differenciálása érdekében lehe. tővé teszik, hogy a kedvezőtlen adottságú, de a szarvas- marhatartáshoz megfelelő feltételekkel rendelkező tsz. ek és állami gazdaságok egyedi elbírálás alapján az 50 százalékos támogatást meghaladó, úgynevezett fejlesztési támogatást kapjanak. A program lényeges követelménye a kereskedelmi hálózat technikai fejlesztése és a hűtőlánc kiépítése is. A miniszter hangsúlyozta: a szarvasmarha-tenyésztés személyi feltételeinek megteremtése nemcsak hazánkban, hanem mindenütt a világön a fejlődés egyik kulcskérdése. A dolgozók ebben az ágazatban a gépesítés általánossá válásakor is nehéz fizikai munkát végeznek, hajnali 3 órától este 9-ig dolgoznak. A munkavállalási kedvet a kettős műszak általánossá tételével kell elősegíteni és gondoskodni kell arról, hogy néhány éven belül a heti két munkaszüneti napot a dolgozók minden gazdaságban megkapják. A továbbiakban a közgazdasági ösztönzőkkel, az új ár- és üzemviteli támogatásokkal foglalkozott. Hangsúlyozta, a jövőben a szarvasmarha-tenyésztésben legalább olyan eszközarányos nyereségszintet kell elérni, mint amilyent például a sertéstenyésztés realizál. Az új felvásárlási árak kialakításával kapcsolatban sokan úgy vélekednék, hogy a jövedelmezőséget legegyértelműbben a végtermékhez fűzött és az árbevételen keresztül biztosított érdekeltséggel lehetne megteremteni. Tisztán kell azonban látni, hogy egy ilyen jellegű felvásárlási ár végeredményben magasabb tejárat eredményezne és ez keresztezné az életszínvonal-politikai el. képzeléseket. Ezért a nyereséget realizálható árszint csupán a vágómarhánál érvényesíthető, á tejtermelés jövedelmezőségét továbbra is az ár- és az üzemviteli állami támogatás együttesen adja meg. A miniszter részletesen ismertette az árintézkedéseket, az üzemviteli támogatás formáit, az ágazát közgazdasági környezete módosításának lényegesebb vonásait, majd kifejtette véleményét, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét javító intézkedések az ágazatban megteremtik a gazdaságos termelés feltételeit. Ezután arról gzólt, hogy az új intézkedések olyan jövedelememelkedést hoznának, amely meghaladná a negyedik ötéves tervben előirányzott mértéket, ezért az Intézkedések megvalósításához szükséges összegek egy részét a mezőgazdaságon belül teremtik elő, s csak kisebb rész terheli majd a költség- vetést. Az intézkedéseket részben ellensúlyozó jövedelemelvonás egy része már korábban megvalósult, további ellentételt jelent az október 1-től hatályba lépő keverék- takarmány-áremelés és az ahhoz kapcsolódó sertés- és baromfifelvásárlási áremelés egyenlege, valamint az SZTK-j árulék tíz százalékra növelése is. Az ágazatot közvetlenül érintő intézkedések közé sorolta az üzemviteli támogatások csökkenését, a takarmány tej por árának emelését és a mesterséges termékenyítés költségeinek díjasítását. Az üzemi összes jövedelmet befolyásoló intézkedések között említetté meg a földadó, a termelőszövetkezeti jövedelemadó és a mezőgazdasági lakossági jövedelemadó növekedését. A miniszter tájékoztatta a* újságírókat néhány takarmány árának rendezéséről, valamint a baromfi, és sertésfelvásárlási árak emeléséről, ezekre részben a világpiaci árszínvonal növekedésé miatt volt szükség, másrészt ezekkel az intézkedésekkel igyekeznek az említett két tenyésztési ágat olyan iránybán fejleszteni, hogy az értékesítési lehetőségek fokozottabban érvényesüljenek a tenyésztői, állattartói munkában. A miniszter végül hangsúlyozta: a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének fokozására hozott intézkedések, valamint az ellentételezések, jövedelemcsökkentá intézkedések együttesen á termelők számára pozitív egyenleggel, üzemi jövedelemnövekedéssel valósulnak meg. A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javításával együtt járó egyéb intézkedések A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét javító intézkedések nemcsak a szarvasmarha-tenyésztési ágazat, hanem a mezőgazda- sági üzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok üzemi szintű jövedelmét is jelentősen növelik. Az intézkedések miatti jövedelememelkedés meghaladná a IV. ötéves tervben előirányzott mértéket, ezért az ágazati jövedelmet javító intézkedések nagy részét a mezőgazdaságon belüli átcsoportosítással kellett ellentételezni. Az ellentételezésnél a Minisztertanács figyelembe vette az eddig már elhatározott, túlnyomórészt már végre is hajtott, a mezőgazdasági jövedelmeket csökkentő intézkedések kihatását. így az építő- és műanyagok, színesfémek, mezőgazdasági gépalkatrészek áremelésének, a biztosítási díjak növelésének — korábban egyes mezőgazdasági termékek árának emelésével csak részben kompenzált — összegét, valamint az SZTK-járulék felemelésének a mezőgazdasági A Minisztertanács határozata egyes árintézkedésekről A Minisztertanács határozatot hozott a fehérje- és keveréktakarmányok árának felemeléséről és — ezzel ösz- szefüggésben — egyes vágóállatok felvásárlási árának növeléséről. 1972. október 1-től átlagosan hét százalékkal megdrágulnak a növényi és állati eredetű fehérje- és a keveréktakarmányok. Módosulnak a szemes takarmányok felvásárlási, és a keveréktakarmányok értékesítési feltételei, és megszűnik a keveréktakarmányok, fehérjekon- centrátumok, valamint a takarmánykiegészítők (pre- mixek) vámkedvezményei is. A fehérjetakarmányok árrendezését az tette szükségessé, hogy 1970. január 1. óta — amikor a jelenlegi árakat megállapították — jelentősen emelkedtek a világpiaci árak, ezek egyre inkább elszakadtak a hazai áraktól, és emiatt fokozni kellett a takarmányforgalmazás állami támogatását. így a mezőgazdasági üzemek döntéseinél egyre kevésbé érvényesültek a világpiaci árarányok, és csökkent a hazai fehérjetakarmány-termelés fokozására való ösztönzés is, A keveréktakarmányok árának felemelését az is indokolta, hogy a jelenlegi árak nem fedezték kellőképpen a feldolgozási költségeket. Az alacsony jövedelmezőség akadályozta a gyártás fejlesztését, a már meglévő gyártó berendezések kihasználását és felesleges takarmányszállításokra ösztönzött. Az áremelés ellensúlyozására növelték a vágósertés és a baromfi félvásárlási árait, miközben az értékesítési lehetőségeknek megfelelő termelési szerkezet kialakítására serkenti a termelőket. A bel- és a külföldi igényeknek megfelelően a fehér hússertés ára kilónként egy forinttal növekedik akkor, ha a termelők a nagyobb húsmennyiséget biztosító 90—110 kilós súlyban adják át az állatokat. A hús- és hús jellegű sertés árát 0,70 forinttal emelték ugyanebben a súlykategóriában, míg a nagyobb súlyban átadott fehér hús- és hús jellegű sertések ára 0,20 forinttal, a zsírjellegű sertések ára pedig kilónként 0,50 forinttal csökkent; ezeket ugyanis nehezebb értékesíteni. Az alapárakon felül kilónként egyforintos minőségi felár illeti meg a termelőket akkor, ha az egyöntetű minőségben átadott, legalább 20 vágósertés szalonnavas- tägsäga nem haladja meg a 3,5 centit. Ez az intézkedés is gyarapítja az értékesítési lehetőségeket. A mennyiségi felár feltétele és mértéke nem változott meg. A baromfiféléknél (pecsenyecsirke, pecsenyekacsa, liba, pulyka) a vállalatok kilónként 0,70—0,80 forintos áremeléssel ellensúlyozzák a takarmány-áremelés miatti önköltség-növekedést. Az állattenyésztési ágazatokat érintő áremelést teljes egészében kiegyenlíti majd a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére elhatározott sokoldalú intézkedés. (MTI) termelőszövetkezetek költségeit növelő kihatását. Számításba vette továbbá á kormány az 1972. október 1- én hatályba lépő Reverék- és fehérjetakarmány eladási és az ahhoz kapcsolódó felvásárlási áremelések (hízott sertés, baromfi) egyenlegét, valamint a mesterséges termékenyítés és a törzskönyvezési szolgáltatások ingyenes jellegének megszüntetése miatti díjemeléssel, a takarmánytejpor árának felemelésével összefüggő üzemi költségnövekedéseket. A jövedelemegyensúly biztosítása adóintézkedéseket is szükségessé tett. így — a mezőgazdasági nagyüzemek földadója — a szőlő, gyümölcs és kert művelési ágak kivételével — aranykoronánként átlagosan mintegy 2,— Fttal növekszik — a termelő- szövetkezetek jövedelemadója mintegy 27 százalékkal nő, aminek következtében az átlagos adókulcs az 1971. évi 6,8 százalékról 8,6 százalékra emelkedik. A föld- és jövedelemadó növelése differenciáltan érinti az üzemeket. Az alacsony jövedelmű szövetkezetek adója kisebb mértékben, a magasabb jövedelműeké nagyobb mértékben növekszik. A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója 1 kh- ra számítva a háztáji gazdaságokban mintegy 110 Ft-tal, az egyéb földhasználóknál mintegy 140 Ft-tal emelkedik — intézkedés történik az állami gazdaságok nyereségadó-színvonalának növelésére is. A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítására hozott intézkedések és a felsorolt ellentételezések, jövedelemcsökkentő intézkedések együttesen a termelők számára pozitív egyenleggel (üzemi jövedelémnö- vékédéssél) kerülnek végrehajtásra. (MTI)
