Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

* em& ] I I i.irw.1 ■■■■■ri-.-iB I mi iii'iti titi— ii-1 >■1110 I ... wn inn I ■ rrr"»r—tfji r, iw yüffios ». I Fogadás a VDK küldöttségének párizsi rezidenciáján MOSZKVA Akik Vietnam egét őrzik Látogatóban a légvédelmi rakétátoknál Enrico Berlinguer és Le Dúc Tho beszéde Dobsa János, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön este, az euró­pai kommunista és munkás­pártok párizsi értekezletének befejeztével az értekezlet résztvevői tiszteletére foga­dást adtak a Párizs melletti Choisy-le-Roi-ban, a párizsi Vietnam-konferencián részt vevő VDK-küldöttség rezi­denciáján. A fogadáson az értekezlet részvevői nevében Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára köszöntötte a VDK és a DI.FK képviselőit, s egyebek között kijelentette: „Ügy érezzük, hogy az értekezlet sikeres volt. Valamennyi de­legátus ismét leszögezte, bogy pártja elítéli az ameri­kai imperializmus barbár ag­' Washington (MTI): A TASZSZ pénteki wash­ingtoni jelentésében visz- szátér Nixon amerikai elnök csütörtök esti rendkívüli sajtóértekezletére. A TASZSZ jelentése így hangzik: A VDK öntözőberendezé­seinek amerikai bombázása ellen a tiltakozás világszerte, s Ezen belül áz Egyesült Ál­lamokban olyan arányokat öltött, hogy Nixon elnök kénytelen volt rendkívüli sajtóértekezletet összehívni. A sajtóértekezleten jóformán kizárólag a bombázásokkal foglalkozott. A sajtó képviselői számos kérdést tettek fel Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár na­pokban elhangzott nyilatko­zatával kapcsolatban, amely­ben elítélte a VDK öntöző*-1 berendezéseinek amerikai bombázását. ............. Nixon kijelentette, hogy_ „az ENSZ főtitkára, ugyan-* úgy, mint. elődje is, az ellen­séges propaganda rabjává vált. Ez a propaganda arra indít számos jó szándékú és naív embert, hogy bírálják a polgári berendezések ame­rikai bombázásait”. Az elnök azt állította, hogy az Egyesült Államok politikája nem irá­nyozza elő a gátak bombázá­sát, e politika lényege, hogy csupán katonai objektumok­ra mérjenek csapásokat”. Amikor az elnököt felkér­ték, hogy fűzzön kommentárt az amerikai külügyminiszter nyilatkozatához, amely elis­merte, hogy a bombázások károkat okoztak a VDK ön. tözőrendszerében, Nixon így válaszolt: „ami e konkrét kérdést illeti, csak annyit mondhatok, hogy ha valóban keletkeztek károk, mi min­den lehetőt megteszünk, hogy ilyesmi többé ne forduljon resszióját, s mindannyian ki­fejezésre juttatták teljes szo­lidaritásukat Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek hő­si harcával.” „Csodálattal figyeljük har­cukat, s az utóbbi időszak­ban aratott katonai győzel­meiket. Támogatjuk a Viet­nami Dolgozók Pártjának po­litikai vonalát, s azt az ál­láspontjukat, hogy a párizsi konferencián kell megtalálni a békés megoldást” — hang­súlyozta Enrico Berlinguer. A VDK és a DIFK képvi­selői nevében Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, a VDK-küldöttség tanács­adója válaszolt Enrico Ber­linguer szavaira. Mindenek­előtt a vietnami nép háláját elő”. Nixon beismerte, hogy „voltak jelentések, amelyek szerint véletlenségből káro­sodás ért egyes öntözőberen­dezéseket” Észak-Vietnam- ban. „Bombáznunk kell a kato­nai célpontokat, hogy telje­sítsük a május 8-i beszé­demben kifejtett feladato­kat” — jelentette ki a to­vábbiakban Nixon. Mint ismeretes, május 8-án az amerikai elnök elrendelte az észak-vietnami kikötők bejáratainak elaknásítását, és utasítást adott az amerikai fegyveres erőknek, hogy mérjenek csapásokat a VDK belső víziutjaira, vasútvona­laira és más közlekedési vo­nalaira. Az amerikai fegy­veres erők e vietnami kalan­dorcselekményeit . „az ame­rikai katonák életének, meg­védésével”, valamint a Dél. Viétnamot állítólag fenyegető SZADAT: Kairó A TASZSZ-hírügynökség az alábbiakban ismerteti An­var Szadat egyiptomi elnök csütörtöki alexandriai beszé­dét: Anvar Szadat elnök, aki a júliusi forradalom huszadik évfordulója alkalmából az alexandriai egyetemen ren­dezett nagygyűlésen beszédet mondott, az ország bel- és külpolitikai kérdéseivel fog­lalkozott. Szadat határozottan eluta­sított minden feltételezést a és köszönetét fejezte ki a Francia Kommunista Párt­inak, s Európa valamennyi kommunista és ' munkáspárt­jának, amelyek már megmu­tatták, hogy támogatják In­dokína népeinek harcát, majd a következőket mond­ta: „Ellenállásunk az ameri­kai agresszióval szemben döntő szakaszába lép. Az amerikai imperializmus most igénybe veszi teljes katonai erejét, hogy mindkét övezet­ben — északon és délen — leigázza népünket. De máris el lehet mondani, hogy ku­darcot vall. Szilárdan bízunk győzelmünkben mindhárom fronton: a katonai, a politi­kai és a diplomáciai fronto­kon”. „kommunista veszéllyel” igyekezett igazolni. Nixon kijelentett, hogy „a háború beszüntetésének legjobb és leggyorsabb útja a tárgyalás”, s azt állította, hogy nem akarja e tárgyalá­sokat „veszélyeztetni”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Észak-Vietnam bombá­zását folytatni fogják. Nem zárta ki a lehetőséget, hogy a légihaderő csapást mér a VDK öntözőberendezéseire, ha ez az amerikai pilóták­nak a légvédelmi rakétákkal szemben való megvédése vé­gett szükségessé válik. Az elnök nyilakozata fe­nyegetéseket tartalmazott a VDK címére. „Ha az Egye­sült Államok politikája gá­tak bombázásából állana, akkor egy hét alatt, még tud­nánk semmisftérii a gátak* je j' lentős részét“'”—mondotta. közvetlen egyiptomi—Izraeli tárgyalásokról, mint az érde­kelt imperialista körök ál­láspontját tükröző feltétele­zéseket. Ezzel összefüggés­ben Washington politikájá­ról szólva Szadat a követke­zőket jelentette ki: „Az Egye­sült Államok álláspontja a közel-keleti válságban na­gyon veszélyes. Az Egyesült Államok ugyanis támogatja az agressziót, miután bizo­nyos kötelezettségeket vállalt az agresszorral szemben.” Rosta Endrének, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézete elnökének vezetésével Moszk­vában tartózkodik a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság küldöttsége. A delegáció tagjai találkoztak a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­ge, a Szovjet—rMagyar Ba­ráti Társaság és más szerve­zetek képviselőivel, tárgyalá­sokat folytattak a budapesti szovjet tudomány és kultúra háza létesítéséről. PRÁGA Tegnap Prágában J. Husto­les, a csehszlovák külügymi­niszter első helyettese és Abdullah Amer, az Iraki Köztársaság tárca nélküli ál­lamminisztere a csehszlovák —iraki gazdasági együttmű­ködési tárgyalások eredmé­nyeiről szóló jegyzőkönyvet írt alá, ÜJ DELHI Varahgiri Venkata Giri in­diai elnök pénteken aláírta a Szimlában megkötött in­diai—pakisztáni egyezmény ratifikációs okmányát. A do­kumentumot most elküldik a pakisztáni kormánynak és ezzel a szimlai megállapodás érvénybe lép. A Szimlában aláírt indiai—pakisztáni egyezmény a békés kapcso­latok fejlesztésének jó kéz-* dete — állapította, meg In­dira Gandhi miniszterelnök a nemzeti kongresszus párt ak­tivistáinak mondott beszédé­ben. LONDON Teherhajók tucatjai fordul­nak vissza a Themze torko­latából a péntek reggeltől már hivatalossá vált dokk­munkássztrájk miatt, amit az ipari törvény kíméletlen alkalmazása már egy héttel ezelőtt kirobbantott. Az or­szágos sztrájk fokozta a kor­mányra mért csapás erejét és a zűrzavart a brit gazda­sági életijei^, ,_A Therpzén százhetven haj#' áll, á tenge­ren 4—500 téhéiliajó vár újabb fejleményekre, miköz­ben a kontinensen a francia rakodók mellé az olasz dokk­munkások is felsorakoztak, hogy bojkott alá vegyék az angol teherárut. MOSZKVA A Szovjetunióban pénte­ken Föld körüli pályára jut­tatták a Kozmosz—512 jelzé­sű mesterséges holdat. A szputnyik rátért pályájára. A berendezés kifogástalanul működik. GENF Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsának 53. üléssza­kának részvevői pénteken egyhangú határozatot fogad­tak el, amely erélyesen el­ítéli a munkerőnek tör­vénytelen és titkos akciók ál­tal történő kizsákmányolását. T ASZSZ-jelentés: Nixon rendkívüli sajtóértekezletéről Az USA fámogafja az agressziót (Marafkó László hanoi telextudósítása.) ( A bombázások felújítása óta az amerikai berepülések a VDK területe fölé szinte kivétel nélkül a pihenési időszakokra esnek. Az ameri­kaiak célja nyilvánvaló: a bombázások okozta rombo­lásokon túl állandóan nyug­talanítani a lakosságot, szün­telen lélektani háborút foly­tatni. Éjszakánként néhány tíz kilométer messzeségből látni a légvédelem zárótüzét. Az égre szaladó vörös csíkok messziről úgy hatnak, mint­ha csak 'ártatlan tűzijáték lenne. Az amerikai pilóták a megmondhatói, mennyire nem ártatlan ez a tűzijáték. A magasabban repülő gépe­ket a légvédelmi rakéták veszélyeztetik. Egy ilyen légvédelmi ra­kétaegység parancsnoki sát­rában éppen az első csésze teát tölti ki a gyerekarcú kiskatona, amikor sziréna süvít. Csak nem a kedvün­kért rendeltek el riadót? Ám az egység lokátora rögtön pörögve keresi a vietnami légtérbe érkező ellenséges gépeket. Menjünk az óvó­helyre, intenek a tisztek. Ez végképp meggyőz, hogy va­lódi riadóról van szó, itt ál­riadókra sem idejük, sem kedvük nincs a katonák­nak. .. A vendéglátó egység ed­dig szép sikerekkel büszkél­kedhet: 11 amerikai gépet lőttek le — szinte minden típust, de túlsúlyban az F—4-esek vannak. Két nap­pal korábban éjszaka éppen egy A—31-es típusu ameri­kai repülőt semmisítettek meg. A gép maradványai a kilövőállástól mintegy két kilométerre a rizsfölde­ken szóródtak szét. Hogyan támadnak a Phantomok? Az utóbbi idő­ben egyre ravaszabban. So­kat manővereznek, hirtelen változtatják az irányukat és a magasságukat, fyogy elke­rüljék a rakétákat. Ezen­kívül a gépek első hulláma ezüstpapírhoz hasonló csíko­kat szór a levegőbe, hogy a radarirányitást zavarja. A kezelőszemélyzetnek kéíl kiválasztania a radarenyőn, hogy melyik az ellenséges gép. Persze, mindez gyakor­lat, tapasztalat kérdése. Jó, hogy félóra múlva le» fújták a riadót, mert az eső­zések miatt felázott talajú óvóhelyen elég kényelmet­len a feszült várakozás. Ez­úttal a vendéglátók nem bo­csátkoztak harcba. Újra visz- szamegyünk a parancsnoki sátorba, jöhet! a gyomrot me­legítő tea, amely Vietnam­ban annyira a megvendéae- lés része, mint nálunk a fe­ketekávé. Vietnami rakétások. Pa­rancsnokuk 28 éve szolgál a hadseregben, végigharcolta a franciák elleni háborút. A kiskatonáknak pedig, akik ilyen egységekhez kerülnek, nagyon sokat kell tanulniuk. Három-négy hónap alatt kell elsajátítaniuk a bonyolult berendezések kezelését és el is sajátítják. ... juvjatí. u IS tagji volt annak az egységnek amelyik a legutóbbi • gépe lelőtte. Eddig négy alkalom mai vett részt akcióban Mmd a négyszer eredménye volt az akció. Falusi gyerek elvégezte a középiskolát, utána került , a rakétásokho: Milliókat ér az a gép, ame­lyet egy-egy rakéta eltalál. Az amerikaik számára vi­szont még többet ér a piló­ta. A VDK-ban az utóbbi időszakban elfogott pilóták­ról kiderült, hogy sokan kö­zülük a polgári légiforgalom­ból kerültek a hadirepülők­höz. A szakemberek tudják, mit jelent ez. Egy hadirepü­lő kiképzése az USA-bar* hét évig tart, viszont a pol­gári pilóták átképzése csak három év. Egyre fogynak tehát az amerikai légierő pilótái. Egy-egy katapultált pilóta megmentéséért sokszor több repülőrajt is küldenek a VDK területe fölé, s a vietnami légierő­nek- lágijiarcot .kell vívnia, hogy a kiugrott pilóta ne­menekülhessen meg a fog­ságból. A Béke-világtanács felhívása * Helsinki (MTI): A Béke-világtanács pénte­ken azzal a felhívással for­dult a világ minden államá­nak kormányához, hogy te­gyenek lépéseket annak a ka­tasztrófának az elhárításáért, amely a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság lakos­ságát fenyegeti a gátak beru­házása miatt. A nyilatkozat leszögezi, hogy az Egyesült Államok barbár légitámadá­sai és meteorológiai háborúja közvetlen veszélybe sodorja milliók életét. A Béke-világtanács kép viselőinek helsinki sajtóérte­kezletén arra kérték az egyes államok kormányait, hogy a rendelkezésükre álló eszkö­zökkel akadályozzák meg a további pusztítást, érjék el a gátbombázások és a rizsül­tetvények elpusztításának megszüntetését. A Béke-világtanács felszó­lította valamennyi kontinens népeit, hogy augusztus 1-én szervezzenek' tiltakozó meg­mozdulásokat a VDK gátjai­nak bombázása miatt, követel­jék az indokínai béke helyre- 1 állítását, s az ott élő népek függetlenségének biztosítását Galgőczi Erzsébet PÓKHÁLÓ II. — Elkezdtük úgy. hogy volt ötezer hold földünk, száz tü­dőbajos tehenünk, meg öt­ven pár lovunk. Pénzünk egy fillér se. Az első hónapokban azt a pénzt, ami kocsikenőcs­re kellett, a vezetőség hitelez­te a saját zsebéből... Ki mer­te volna gondolni, hogy tíz év múlva itt tartunk? ötszáz szarvasmarhánk van, kétezer disznónk, harminc trakto­runk. A téesznek ötvenmil­lió forint a vagyona. Ez ma­gától keletkezett? Ebben nin­csen benne az én munkám...? Vagy éppen ez az ok? — tű­nődik Géza. — A mór meg­tette kötelességét — a mór mehet? — Szét kellene verni a po­fáját! — s a vérmes Zsup- pán, akinek olyan nyaka van, mint egy bikának, ökölbe szorítja hatalmas mancsait. Géza belerúg a földön he­verő újságba. — Mit fognak szólni hozzá az emberek? Zsuppán megrántja a vál­lát. — Köpnek rál — Az embereket könnyű megkeverni — gondolkodik Géza. — Ha csak suttogni kezdenek: mi baj lehet az elnökünkkel? — az is káros. — Géza! — össze kell hív­ni egy gyűlést! Kirendelni rá ezt a stricit, s ott szemtől szembe megcáfolni. Nos? — S hogy Géza nem felel, Zsup­pán folytatja: — Valami fe­jest is ki kell rá hívni... Hív­juk ki Csegei elvtársat, jó? — Most nem — mondja Géza. — Erre most nincs idő. Majd szüret után. Niklai Géza befordul egy nagyméretű, de eléggé elha­nyagolt parasztház udvarára. A tornác üres. Géza kopog a bejárati ajtón. A kopogásra túlságosan gyorsan rés nyílik az ajtón, s Regina néni, öt- venen felüli, kövér, életerős, ravaszkás arcú parasztasszony fordul ki rajta s gyorsan be­hajtja maga után, ugyanis bent a házban egy férfiakból álló társaság iszik, köztük Se­lyem Zsiga is. — Jó napot, Regina néni — köszön Géza. Az asszony egy csöppet za­vartan és fürgén ott a tor­nácon széket készít Gézának s maga is leül egy hatalmas kosár mellé, amelyből szilvát magoz egy ugyancsak hatal­mas fazékba — mintha csak az. imént, egy pillanatra hagyta volna félbe a munkát. Jó napot, Gézuka. Mi szél hozta erre? Géza lehalkítja a hangját. — Van egy kis pálinkája, Regina néni? Az asszony gyanakodva mé­regeti és sietve tiltakozik: Pálinkám? Uram Jézus, honnan Unne? Ahányszor itt már házkutatást tartottak, el­vitték még a fél üveg ecete­met is, mert ugye, az is szín­telen. — Hangja panaszko­dásba csap. — A múlt héten is ide pofátlankodik két fi­nánc, szaglásztak, turkáltak, aztán elkobozták a mosó- szapulómat, amibe esővizet szoktam fogni, a vasfazekg- mat' fedőstől, amiben a disz­nóknak főzöm a krumplit és találtak a padláson valami rissz-rossz rézcsövet, azt se tudom, hogy került ide, tgján még a fiam bütykölt vele va­lamit. Mondom nekik: drága finánc urak, láttak magúk már eleven pálinkafőzőt? Csak nem gondolják, hogy ilyen vacakokból össze lehet állítani egy kisüstöt?... Drága Gézukán, nem tudnál vala­mit csinálni? — Mindent elvittek < fi­náncok? — kérdezi Géza. — Vagy csak a pálinkafőzőt? Regina néni a dilettánsok­nak kijáró megvetéssel mond­ja: — Nem volt az főző! Ezek olyanok, hogy ha valahol egy harmonikázó rézcsövet talál­nak, már azt hiszik, megütöt­ték a lottót! Majd éppen a padláson dugdosom a széna alatt. — Szóval egy kis pálinkát azért hagytak? Az asszony figyelmesen né­zi egy pillanatig Gézát, aki­nek az arcáról lerí a rossz­kedv, aztán eltűnik a házban — ugyanolyan szűk ajtónyi­tással — s hamarosan egy újságpapírba csomagolt üve­get hoz a köténye alatt. Géza ugyanolyan vigyázva bőr lemberdzseke mellébe rejti az üveget s egy százast csúsztat az asszony kezébe. Indul, Re­gina néni kíséri. — Gézuka — karattyolja az asszony — igazán szólhatnál a fináncoknak, hogy ne zak­lassanak egy szerencsétlen özvegyasszonyt. A kisfiámat is most vitték el katonának — az -asszony megsajnálja magát, még könnyek is gyűl­nek a szemébe, a köténye sarkával dörzsölgeti. — En­tölern sajnálják azt a pár fo­rintot? Azt hiszik, az embe­rek csak nálam isznak, a kocsmában nem? — Megint változik a hangulata. — Mért nem tud a kocsma olyan jót árulni, mint én? — Hát olyat nem is... . — mondja Géza szórakozottan. — Ugye? — Az asszony­nak felcsillan a szeme. — A múltkor is azt mondja az állomásfőnök úr: Regina né­ni, a maga pálinkája kétszer jó: amikor issza, meg ami­kor hányja ki az ember. Már az utcaajtóban vannak. — Hát akkor, Gézuka, szólsz a fináncoknak? — Sajnos, nem ismerem a fináncokat, Regina néni. Ha a téesszel van problémája, nagyon szívesen — mondja Géza s berúgja a motort. (Fclytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents