Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

Í97Í. Mflti* ff; KÉT.ET MAGYAROR«:?*** 5. oldal GONDOK A VÁROS PEREMEN Művelődési lehetőségek a külterületeken Ha a külterületen élő la­kosság művelődésügyéről esik szó, mindenekelőtt az általános iskolai oktatás ke­rül előtérbe. Sok gondot oko­zott ez évekig a város vezetői­nek, a művelődésüggyel fog­lalkozó dolgozóknak, hiszen a tanyai iskolákban osztatlan, vagy részben osztott tanítás folyt, ami nem készítette elő megfelelően a gyerekeket a kö­zépiskolai továbbtanulásra. Gátolta a magasabb színtű oktatást még az is, hogy nem sikerült biztosítani a szak­szerű oktatást, mert szakos tanárok nem szívesen tele­pülnek le tanyákon. | ISKOLÁK Hosszú erőfeszítések után sikerült e gondokat megolda­ni egy tanyai kollégium lé­tesítésével, ahol 250 felső ta­gozatos diákot lehet elhelyez­ni. A megoldás feletti öröm mégsem lehet teljes, mert több szülő hazavitte gyere­két és inkább valamelyik külterületi, vagy szomszéd községbeli iskolába íratta gyermekét. Minden gyereket azért nem kell tanyai kollégium­ban elhelyezni, mert a fej­lesztésre kijelölt települések rendezési terveiben szere­pel megfelelő nagyságú álta­lános iskola építése, Sóstó­hegyen 350 gyerek jár isko­lába, de 500 gyermek elhe­lyezése is lehetővé válik a tervezett új iskola megépí­tésével, amit a község dina­mikus fejlődése is indokol. Vajda-bokorban is nagyon várja a lakosság a központi iskola megépítését és azt ké­rik, hogy a felső tagozatos ta­nulók is otthon maradhassa­nak. Manda-bokorban a II. mandai iskola bővítésére van legnagyobb igény, vala­mint a rozsréti iskolánál, ahol a napközi otthon bővítését és egy kor­szerű konyha létesí­tését szorgalmazzák. Ennek az iskolának a fejlesztését tartják indokoltabbnak, mert a lakosság zöme ezen a ré­szen lakik. I KLUBFOGLALKOZÁSOK Kevesebb gondot okoz a külterületeken az óvodai igé­nyek kielégítése. Sóstóhe­gyen, Felsősimán és Rozsrét- bokorban kérték, hogy épül­jön óvoda, illetve bővítsék a régit, ezekről a települések­ről ugyanis többen eljárnak dolgozni, így nincs megold­va a gyerekek elhelyezése, il­letve az iskolára való előké­szítése. Feltétlenül szólnunk kell a közművelődés helyzetéről is, hiszen az igények napról napra nőnek. Jelenleg két kis autóbusz járja a külterüle­teket, így gondoskodnak a filmvetítésről, az ismeretter­jesztő előadások előadóinak kiszállításáról és a letéti könyvtárak könyvcseréjéről. Mindez kevés lenne, azonban a körzetesítés folytán megszűnt iskolaépületekben klubokat rendeztek be, ame­lyek jól helyettesítik a jó­részt csak nagyteremből álló kutúrházakat. A művelődésügy dolgozóit jelenleg az foglalkoztatja, hogy új módszereket és le­hetőségeket keressenek a te­levízió elterjedésével egye­nes arányban csökkenő lá­togatottság visszaszerzéséhez, a klubszerű foglalkozások elterjesztéséhez. | EGÉSZSÉGÜGY A peremkerületek gondjai­hoz szorosan hozzátartozik az egészségügy helyzete. Olyan ellátást, mint amilyen a város belterületén van, nem lehet elérni, hiszen Sóstóhegy kivételével jelen­leg még nincs lehetőség or­vos letelepítésére. Sóstóhe­gyen várhatóan már az idén megoldódik a probléma, ha elkészül az orvosi lakás, a rendelő és a gyógyszertár, a többi külterületi központba ezután is csak a heti rend­szeres kijárás marad, amely- ivei a lakosság elégedett. Nem ilyen egyértelmű azonban a helyzet a gyógy­szerellátással: patika ugyan­is csak a városban van, a fek­vő betegek ellátása pedig sok­szor az útviszonyok miatt lehe­tetlen. Hasonló a helyzet ak­kor is, ha mentőt kell vala­kihez hívni, kövesút híján ugyanis sokszor kilométere­ket kell lovas kocsival szál­lítani a betegeket. És újra ide kívánkozik — bár a kommunális ellátott­ságnál már szóltunk róla, — hogy az éjszakai ügyeletet sem tudják hívni, mert a te­lefonokat csak délután négy óráig lehet használni. A hely­zet javítására a városi ta­nács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy ha valamelyik tovább­fejlesztésre kijelölt település lakóinak száma eléri a kí­vánt szintet, úgy az egész­ségügyi osztály önálló kör­zetet szervez és ennek mű­ködési feltételeit is biztosít­ja. B. J. Szabolcs népművészete a Váci utcában Ezekben a napokban nagy sikerrel mutatkozik be Budapesten a Népművészeti és Háziipari Vállalat kiállítótermében Szabolcs népművészete. Képünk Paszabon készült, ahol Vatai Mária a híres szőttest készíti. (Elek Emil felvétele) Tizfenkét napig —. július 21-től augusztus 2-ig — a Váci utca és a Régiposta ut­ca sarkán, a népművészeti boltban egy darab Szabolcs csal találkozik a sétáló, ér­deklődő és vásárlóközönség. Itt kapott helyet a Népmű­vészeti és Háziipari Ksz Vállalat és a Szabolcs-Szat- már megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ren­dezésében az elmúK pénte­ken ünnepélyesen megnyi. tott szabolcsi népművészeti kiállítás és vásár. Az ízléses kirakatban és a benti tár­lókban Szabolcs, Szatmár, Bereg népművészeti hagyo­mányai elevenednek meg. A miniatűr könyvjelzőtől, tű­párnától a tizenkét szemé^ lyes asztalterítőig, a paszabf futószőnyegig... Névjegy az árcédulán ? A színes kavalkád a sétá­lók, a turisták százait, ez­reit állította meg ottjártunk, kor, kedden délelőtt is. Tíz órakor nyitott a kiállítás és vásár, de jóval tíz előtt ér. deklődők sokasága csodálta meg a kirakatokban elhe­lyezett szőtteseket, kereszt­szemeseket. A nyitás után néhány perccel a világ sok nyelvén hallhatta a csende­sen szemlélődő, a közönség sorai közt epizódokra leső szabolcsi krónikás a szá­munkra oly ismerős szava­kat: paszabi szőttes, kereszt­szemes... Első megkérdezett vásár­lónk egy svéd turista volt, aki feleségével választotta ki az egyik szép keresztszemes garnitúrát. Alkalmi tolmá- csürík, Kovács Zsuzsa válla­lati propagandista segítségé­vel annyit sikerült megtud­ni: azért esett a választás a népi motívumokat őrző ke­resztszemesre, mert ezt ta­lálták a legszebbnek. Egy. szerű magyarázat; őszinte és „igaz..-A pénztárnál a világ sokféle pénzével fizetnek a külföldi vásárlók. Sokan csekkfüzettel. Egy távolra szakadt ha­zánkfia Kanadából, Valeszie István Mezes paszabi párnát vásárolt. Magyaros szobát rendeztek be maguknak montreáli otthonukban. Az idén ismét bővül, szépül a néhány lépésnyi helyiség, amely számukra kicsiben az óhazát jelenti. Tört magyar­sággal mondja a kanadai mérnök, hogy nagyon hálá­sak lennének, ha megtud­hatnák a nevét annak a népművésznek, aki a szép térítőt, párnát készítette. Ha Köziben kapunk utánpót­lást — magyarázta a boltve­zető-helyettes, Selmeczi László. Hetven valahány blúzt kaptak, de van né­hány keresett paszabi szőttes és beregi keresztszemes garnitúra, ami már hiány­cikk. Közben képet alkotha­tunk arról is, melyik nem­zet fiai milyen színeket, mo­tívumokat kedvelnek. Az északiak, a svédek, a norvé­gok, a finnek, a dánok a pasztellt, a fehér hímzéseket, az olaszok, a japánok általá­ban a népviseleti babákat, az amerikaiak a kalocsai, a matyó és a szabolcsi kézi­munkákat szeretik. A legtöbb paszabi szőttes, beregi keresztszemes a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba, az NDK-ba és Svájcba „vándorol”. Paszabi „stóla“ Kísérőnk, Kovács Zsuzsa nagy szeretettel beszélt a szabolcsi népművészeti mun­kákról, amelyből eddig is voltak a fővárosi népművé­szeti boltokban. De nem ilyen választékban, gazdag­ságban, mint most. Külön öröm — ez már közös öröm — hogy a kunsági, a kalo­csai, a vásárhelyi, a matyó, a baranyai, a palóc, a sop­roni népművészeti napok után Szabolcs-Szatmár nép­művészete is sikeresen be­mutatkozott a fővárosban. Ennek nem is elsősorban ke­Zöldség gyorsan és olcsón Kiterjesztik az árusítását az élelmiszerboltokra is Az élelmiszer-kereskede­lemben bekövetkezett válto­zások, a profiltisztogatás, va­lamint földes áruk címén — egészs*»tigyi okok miatt — a zöldség és gyümölcs áru­sítása évekkel ezelőtt kiszo­rult az élelmiszerüzletekből. Ez év elején azonban több kereskedelmi rendelet élet­be léptetésével, a minisztéri­um többek között a zöldség és a gyümölcs árusítását is kötelezővé tette az élelmi­szerboltokban. Ezzel is köny- nvíteni kívántak a háziasz- szonyok bevásárlási gondján, lehetővé tették, hogy egy he­lyen be lehessen vásárolni. A rendelet életbelépése után a Szabolcs-Szatmár megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat hozzálá­tott a megvalósításhoz. Part­nereket kerestek, akiktől rendszeresen tudnak jó mi­nőségű zöldséget és gyümöl­csöt vásárolni. így jött létre a kapcsolat a pátrohai és a milötai termelőszövetkezet­tel, valamint később jelent­kezett a Nyíregyházi Kon­zervgyár is. A két közös gazdaság az általuk termelt Zöldségféléket ajánlott fel megvételre, a konzervgyár pedig az általa felvásárolt Zöldáru 10 százalékát át­engedte árusításra a keres­kedelemnek. A partnerekkel kötött szer­ződés után a kiskereskedel­mi vállalat megyénk terüle­tén hét élelmiszerüzletében kezdte meg az árusítást. Nyíregyházán a déli és az északi lakónegyedben és a víztorony melletti ABC-áru- házban, valamint a két pia­con lévő boltban vásárolhat­nak a háziasszonyok zöldsé­get és gyümölcsöt. Emellett két vidéki településen. Kis­várdán és Záhonyban, a he­lyi ABC-ben is megkezdték az árusítást. Az idén a me­gyeszékhelyen még egy, a konzervgyár mellett épülő pavilonban is kapható lesz zöldáru, elsősorban * a gyárban dolgozók bevásárlá­sának megkönnyítésére. Ez az új kezdeményezés eddig jól vizsgázott. A kon­zervgyártól kapott árunál például csak a költség- térítést számolják fel az árak kialakításánál, kereskedel­mi haszon nélkül. így a vá­sárlók olcsóbb áruhoz jut­nak, s nem utolsósorban egészséges versenyszellem alakult ki a zöldséget és gyümölcsöt árusító MÉK, az őstermelők és a kereskede­lem között: egyre jobban le­szorultak az árak. Emellett lényegesen könnyebb a bevá­sárlás, egy helyen beszerez­hetők a főzéshez szükséges zöldségfélék. Megtudtuk, a zöldség és gyümölcs árusítását a kisebb élelmiszerüzletekben is be szeretnék vezetni. Erre azonban — a helyhiány mi­att — szükség lenne az árut kiszerelt állapotban, csoma­golva forgalomba hozni. A tervek szerint három-, négy-, vagy ötszemélyes étel elké­szítéséhez szükséges zöld­ségféléket tartalmazó csoma­got árusítanának. Nem kony­hakész állapotban, hanem hámozatlanul, tisztán meg­mosva. így önkiszolgáló rendszerrel, a kisebb bol­tokban is lehetővé tennék a vásárlást. A partnerektől, az eddigi tárgyalások alapján, a pátro­hai termelőszövetkezet már ígéretet tett a csomagolásra, a jövő évtől kezdődően. Ha ez megvalósul, akkor csak Nyíregyházán több mint húsz kisebb élelmiszerüzlet­ben vásárolhatnak zöldség­félét a háziasszonyok. (b. a.) szabad javasolni, — s ezt itt továbbítjuk is a háziipari szövetkezet vezetőinek — az árcédulán feltüntetett név személyesebbé tenné a szép otthont díszítő vásárló és a kézimunkát készítő közötti kapcsolatot. Öltések nagyító alatt A bolti eladók megállás nélkül rakosgatják a vendé­gek elé a szabolcsi népművé­szét remekeit, melyet nők százai készítenek igen nagy gondossággal, türelemmel és hagyománytisztelettel. Vajon amikor a vásárlók gyönyör­ködnek a szép terítőben, szőttesekben, falvédőkben, hímzett faliképekben, blú­zokban, a Rákóczi-mintás garnitúrákban, eszükbe jut-e hány ezer és millió öltéssel születtek a remekművek? Mondják az eladók, hogy egyes külföldi vásárlók na­gyítót is hoznak magukkal és megnézegetik; valóban ké­zimunka-e, amit hazavisz­nek, s nem valami „okos” gép gyártmányai. A benti tárlók egy rés*e kedden dél­előtt már üres volt. egy-egy szép garnitúra körül vita is kerekedett. A készlet fogy. kedden már a 750—800 ezer forint értékű népművészeti árucikk fele vevőre talált. A sok „vásórfia” elindult az ország és a világ szinte minden tájára... reskedelmi szempontból van jelentősége. A szabolcsi nép- művészeti hagyományok ápolásának mai remekeivel is közelebb kerül megyénk népe az ország más tájaihoz, a nagyvilághoz. Erre is kellett gondolnunk, miközben néztük a kiállí­tás és vásár közönségét, a folyton változó kavalkádot.' Amikor elbúcsúztunk külföl­di nő paszabi futót, nézege­tett hosszasan, majd mit sem törődve milyen célra készülhetett a szép munka, nyakába kanyarította. Stólá­nak is megteszi... Egy fóti tanárnő, Döbrönyi Éva há­rom amérikás nagynénit „gardírozott”, beregi asztal­terítők között válogattak. Hatvan év körüli nénik, kint születtek, de tökéletesen beszélnek magyarul... A rövid másfél-két óra alatt nem bukkantunk föl­diekre. pedig bizonyára so­kan megnézik és megnézték megyénkből is a szabolcsi népművészeti napok szép. s egyre kisebbedő anyagát. A „mini” Szabolcsot a Váci utca és a Régiposta utca sarkán... Páll Géza MINDENFÉLE Tablók Jó néhány tabló május óta magányosan vár sorsára á nyíregyházi bolti kirakatok­ban. Tavasszal szép színfolt­jai voltak a kirakatoknak, de azóta elveszítették közönsé­güket. Egv részük a színét is. És a gazdák is megfeledkez­tek róluk. Néhányat még megtűrnek a kirakatrende­zők, bár jócskán elvesznek az amúgy is kicsi „ablakok­ból”. Több tabló viszont le­kerül a boltok pincéibe, rak­táraiba .. Kár értük! Fél kiló Több vásárló panasza, hogy az egyébként népszerű kenyér- és pékárupavilon­ban — a Luther-ház mögött — egyes eladók csak „nagy” tételben akarnak kenyeret kiszolgálni. Fél kilót nem szívesen adnak a vevőnek. Kiiejezetten közlik: csak egy kilót vágnak le ... Nem fogy el, mondják. Az igazság viszont, hogy a ve­vők türelme fogy el. Eddig úgy tudták, a kívánságuk szerinti mennyiséget, akár negyedkilót is, kötelesek ki­szolgálni részükre. Nem ismerünk olyan elő­írást, amely megszabja, hogy egy állampolgár milyen mennyiségű kenyeret köteles fogyasztani... Kocsik a sétányon A Sóstó vendégforgalma a kánikula és a szépen gyara­podó idegenforgalom jóvol­tából eddig nem tapasztalt méreteket öltött, örülünk en­nek, noha a nagy tumultus sok kényelmetlenséggel is jár. Annak viszont nem örü­lünk, hogy egyes gépkocsik — így vasárnap fél 7-kor egy Volga és egy Moszkvics — a csónakház előtti sétá­nyon, a parkban, a pihenő­helyen parkírozott. Háborí­tatlanul. Más napokon is lát­hatunk ide behajtó gépko­csikat. Ideje lenne átfesteni a til­tó táblákat és jobban vigyáz­ni a sóstói sétányokra, hogy a renddel mit sem törődő gépkocsi-tulajdonosok ezen a helyen ne zavarják a gya­logosok, a pihenők paradi­csomát. Egyáltalán a sétányt messziről kerüljék el. Dé nem csak ők, hanem a sok­szor ámokfutóként száguldó kerékpárosok is ... (páll) Víz Valljuk meg, voltak fenn­tartásaink a víz- és csatorna­mű vállalat illetékeseinek bizakodó nyilatkozatait ol­vasván: lesz ivóvize Nyír­egyházának tartós kánikula esetén is. Az elmúlt években az eny­hébb nyári napokon is gyak­ran megesett, hogy szárazak voltak a csapok az emeleti lakásokban. Most lassan egy hónapia kínoz embert, álla­tot, növényt a trópusi me­leg, s felüdülést csak a víz nyújt, amely ekúttal valóban volt és van a vezetékekben. Napjainkban már alig van nagyváros, ahol ne küszköd­nének vízgondokkal. Ná­lunk sincs csak úgy ez a „van ivóvíz”! Nagyon sok ember dolgozik ezért éjjel­nappal. Hogy ez a dolguk? Nos, akik jól végzik el azt, ami a feladatuk — különö­sen az ilyen tízezreket érin­tő létfontosságú poszton — megérdemlik az elismerést. Adjuk ezt meg most a nyír­egyházi vízművek dolgozói­nak! (kádár) Park Nagykálló központjában, a könyvesbolt melletti park gondozatlan. Az itt lévő pa­dok közül egy sem használ­ható. A padok helyreállítása — és a park helyreállítása — nem kerülne sokba. Talán egy fillérbe se. hiszen Nagy- kálló lakosai mindig élen- iártak a társadalmi munká­ban. Ügy hisszük: csak szerve­zésen múlik a község köz­pontjának szépítése ... (nábrácü)

Next

/
Thumbnails
Contents