Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
/ * Vasárnapi melléklQt intrika és demagógia Az arra illetékes fórumon elmondott segítő szándékú, megalapozott bírálat nemcsak jog, hanem a párt tagjai számára kommunista kötelesség. Ha azonban a bírálat nem az arra illetékes helyen hangzik el, nem megalapozott, a legjobb szándék ellenére is visz- szájára fordul, s könnyen intrikának vagy demagógiának minősülhet. Miért tartjuk fontosnak hangsúlyozni ezt? Egyrészt azért, mert tapasztalható ma- ' napság egyfelől felelőtlen, i kellő indok és alap nélküli ! bírálgatás, másfelől viszont egyesekben él olyan félelem: vajon, ha bírálok, nem minősítenek-e intrikusnak, vagy nem sütik-e rám a „demagóg” bélyeget. Az intrika • és a demagógia lényegének, sajátosságainak tisztázása, feltétele tehát az egészséges, konstruktív bíráló szellem további fejlesztésének. A felelőtlen, nem megalapozott bírálgatás ok és ürügy lehet arra, hogy elutasítsanak egyébként jogos bírálatokat, hogy intrikusnak minősítsenek olyanokat is, akiknek bírálatában alapjában minden Indokolt és jogos, csak éppen valami lényegtelen pontatlanság van. Ahol pedig a demagóg hangulat- keltéssel találkozni, a dolgozók gyakran csak nehezen tudják elválasztani, mi a jogos és mi a jogtalan kérés, , bírálat, kik képviselik az , egyiket, kik a másikat. így megeshet, hogy kellő körül- . tekintés, mérlegelés híján a 1 demagógia hatása alá kerül- ) nek. De fennáll az a veszély I is, hogy a jogos bírálattól i menekülni akarók demagó- [ giának minősítenek olyan vé- [ leményeket, -követeléseket is, zók javára, másfelől leki- csinylik a megtett intézkedéseket. Egy termelőszövetkezeti agronómus 28 helyre küldött tsz elnökét, vezetőit vádló bejelentéseket. A vádak kivizsgálásakor kitűnt: a jó szándék legkisebb jelét sem lehetett felfedezni az illetőnél. Egyszerűen így akarta maga mellé állítani a tagságot, a felettes szerveket, hogy ő lehessen a tsz elnöke. Nyilvánvaló példája az intrikának, a lassú, tudatos „légkörmérgezésnek” az önző mögöttes szándékkal. Nehezebb dolgunk van abban az esetben, amikor azt kell megítélnünk, demagógnak minősíthetünk-e egy állás- foglalást, véleményt. Egyik fontos nagyüzemünk példájával érzékeltethetjük ezt. Jó néhány munkás mondogatta itt az elmúlt évben: miközben emelkednek az árak, az ő keresetük évek óta stagnál. A pártbizottság — éppen azzal a szándékkal, hogy megakadályozza a valóban demagóg hangulatkeltést a gyárban — egy felmérést végeztetett, összehasonlították a bérek 1967—1971. közötti alakulását. Kiderült, hogy a keresetek átlagosan 13,3 százalékkal emelkedtek. A külön is megvizsgált száz munkáskereset között csak egy esetben volt kifejezetten kismértékű az emelkedés. Ám ezek után sem minősítették demagógnak a fizetésükkel ''elégedetlen munkásokat, hiszen abból indultak ki: nyilván nem végeztek pontos számításopen ennek hiányára építenek. Arra, hogy amit mondanak és tesznek, az úgy mérgezi a hangulatot, a munkahelyi légkört, hogy az illetékesek egyelőre nem is sejtik. Amikor pedig már tudomást szereznek róla, az egész „közvéleménnyel" találják magukat szemben, amely — ezt remélik az intrikusok, a demagógok — őket igazolja. Mindent egybevetve: az intrika, a demagógia legjobb ellenszere a munkahelyi demokratizmus erősítése, s nem pedig annak szűkítése. Vannak ugyanis olyanok, akik az intrika, a demagógia megnyilvánulásai láttán a demokráciát sokallják. Megfeledkeznek arról, hogy éppen ott tudnak létezni, aknamunkát végezni az intrikus és demagóg elemek, ahol baj van a demokratizmussal. Mit jelent ugyanis a demokratizmus? A vélemények nyílt kimondását, a pártszerű, elvi vitákat, a személyre való tekintet nélküli bírálatot, a hibák, a tévedések azonnali, késedelem nélküli felvetését, s az egységes fellépést, a cselekvést a hibák megszüntetéséért, a helytelen nézetek leküzdéséért. Az ilyen légkör nem kedvez sem az intriku- soknak, sem a demagógoknak, ők itt nem tudnak megélni. Ezt kell szem előtt tartanunk nemcsak akkor, amikor már szembekerülünk az intrikával, a demagógiával, hanem mindennap, minden tevékenységünkben. Mert mint oly sok minden másban, itt is a megelőzés bizonyulhat a leghatásosabbnak. HULLÁMZÓ BALATON. (MTI FOTÖ) | amelyek jogosak. A veszély, \ a kár tehát minden esetben | kettős. Ártalmas az intrika, ' a demagógia önmagában is, ; hiszen valótlanságokat ter- ; (jeszt, illetve indokolatlan követeléseket támaszt, de ártal- ' más azért is, mert elnyomhatja az építő kritika hangját, elbátortalanítja a bírálókat, alkalmat, ürügyet teremt a jogos bírálatok, kérések visszautasítására. Az intrika és demagógia, bár sok tekintetben hasonlítanak egymásra, nem azonos fogalmak. Az intrikus célpontja rendszerint egy vagy több személy, egy vezető testület, módszere pedig a valótlanságok terjesztése, elhinté- se minél több helyen és minél több alkalommal. Az intrikus azt reméli, hogy a rágalmak előbb-utóbb lejáratják a célba vett személyek tekintélyét, valami mégiscsak rájuk ragad a rágalmakból, ő pedig éppen ezáltal személyes előnyökhöz jut. A demagógia már nem annyira személyek, mint inkább intézkedések, a helyi politika vagy a párt általános politikája ellen irányul (Ilyen értelemben persze közvetve személyeket is érint). A demagóg elemék tudatosan vagy felelőtlenül, a tények alapos ismerete nélkül, sőt olykor azok meghamisításával, tendenciózus, rosszindulatú beállításával felnagyítják egyfelől a lehetőségeket, amelyekkel — - úgymond — nem élnek a dolgokat, pillanatnyi hatások, hangulat alapján nyilvánítottak véleményt, esetleg éppen annak nyomán, hogy abban a hónapban kisebb volt a kereset, vagy valamilyen áremelkedés miatt keseredtek el. Azt az utat sem követték, hogy általában érveljenek, az országos átlagokra hivatkozzanak, hiszen ebben az esetben az hatástalannak bizonyult volna. Beszéljenek a tények, a számok — ezt az elvet és gyakorlatot követték, helyesen. Az említett példa azonban más tanulsággal is szolgál. A pártbizottság azért tudott azonnal és hatásosan fellépni a megalapozatlan elégedetlenséggel szemben, mert időben tájékozódott róla, mert a vélemények eljutottak a pártbizottság vezetőihez. Azt mutatja ez, hogy ott lehet eredményesen küzdeni minden demagóg hangulatkeltés ellen, ahol a kommunisták ismerik a dolgozók hangulatát, ahol a dolgozók meg merik mondani a véleményüket, ki merik mondani kételyeiket, akár elégedetlenségüknek is kifejezést mernek adni. Ez teszi lehetővé, hogy időben avatkozzanak be és megnyugtatóan, egyetértéssel zárják le a dolgozók körében felmerült kérdéséket. De ugyanezt elmondhatjuk az intrika esetében is. Vajon küldhetett volna 28 helyre rágalmazó levelet az előbb említett agronómus, hangulatot tudott volna' kelteni a tsz-elnök ellen a tagok között, ha a pártszervezet, a kommunisták kapcsolata a tagsággal szoros, bizalomteli? Az intrikusok, a demagóg elemek épGusztáv-napra a kőrorvosék rántott csirkével várták az állatorvosékat. A köror- vosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került abba a faluba a köroryos és ez volt az első Gusztáv- nap. Csak az állatorvosékat hívták meg, akikkel egyébként komaságban is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az állatorvosné éjfél után, amikor már szedelőz- ködtek. — istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szorongatta a körorvos kezét az állatorvos — Aladár-napkor repetázunk! Aladár-napra az állatorvosék kacsát sütöttek, háromféle torta került az asztalra, húsz üveg sör és öt liter tokaji. A cigaretták mellett szivar is volt Havanna. — Gyújts rá egy havan-, nára — kínálta a körorvost az állatorvos — ilyen menü után ez illik! A körorvos kivett egy havannát, rágyújtott és füstjében már a következő Gusz- táv-nap menüje kezdett kibontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a következőkkel várták az állatorvosékat: liba-, pulyka-és fácánsült, hatféle ital, köztük két, külföldi, az egyik francia pezsgő és nyolcféle torta, meg különfajta marko- lós sütemények. A körorvos Guszti %’seae*Téth.Máthé Miklós: Repeta ra után pipát nyomott az állatorvos Aladár kezébe. ’ — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pipatóriumra, amit . egy év alatt gyűjtött. — Azt választhatod, amelyik neked tetszik! Az előszobában cigányzenekar zendített rá, az állatorvos megtömte a pipát és füstjében már az Aladár- nap körvonalai kezdtek elő- bondorodni. Amikor is két sült malac piroslott a meglepett kör- orvosékra, torta húszféle volt és a sok kisebb-nagyobb sütemény egy ládát töltött meg. Italban Napóleon-konyak nyitotta a sort, de fölszolgáltak kubai rumot, martinit, és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett választani. Sörben csak kezet mostak vacsora előtt. — Burnót! — tartotta a körorvos orra alá a szelen- ' cét az állatorvos. — Prüszköljünk öregem, az egészségemre! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy kotorj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népi táncosok sorjáztak bt és csárdást roptak, a külön erre a célra tákolt dobogón A körorva« szippantott i bumótból, prüsszentése messze hangzott és ebben a prüsszentésben benne csattant a fenyegetés is: No várj csak te lódoktor, jössz te még Guszti-napra! Mint ahogy mentek is egy év múlva! De már a kapuban földbe gyökerezett a lábuk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi asszonyok kopasztották a tyúkokat és a falusi vadásztársaság el-- nöke, a népboltvezető nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krémmel négy cukrász, hogy nyugodtan kiadhatták volna kollégiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem! — jajdult fel az állatorvosné az irigységtől. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült, majd az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt. — Az anyád! — vakarta a fejét az állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te bőllér! Lesz még Aladár-nap is. És valóban lön Aladár- nap is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorv osékat, majd fehér ruhás lányok gurították eléjük a bordó bársony szőnyeget. És amikor azon végigbotladoztak, a meglepetéstől tátva maradt a szájuk. Az udvar közepén egyked. vű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az előző évben első díjat nyert a mezőgazdasági kiállításon. — Ne azt bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas zenebonát az állatorvos. — Felfelé nézzetek! A körorvosék felfelé néztek. Fölöttük a magasban kivilágított repülőgépek köröztek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rendeződtek és az ámuló körorvosék ezt a szót olvashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorvos — a következő Gusztáv-napig még van egy évem! Esküszöm, ezek a bitangok szív- szélhüdést kapnak a meglepetéstől! A faluban úgy suttogják, Afrikába • készül elefántvadászatra, és ha már ott van, hoz néhány strucctojást is! Elefántpörkölttel akarja meglepni az állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még milyen más meglepetések lesznek, az egyelőre titok! Egy azonban biztos, hogy ki fognak termi magukért! Ha belegebedneík, akkor isi
