Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

/ * Vasárnapi melléklQt intrika és demagógia Az arra illetékes fórumon elmondott segítő szándékú, megalapozott bírálat nemcsak jog, hanem a párt tagjai szá­mára kommunista kötelesség. Ha azonban a bírálat nem az arra illetékes helyen hangzik el, nem megalapozott, a leg­jobb szándék ellenére is visz- szájára fordul, s könnyen intrikának vagy demagógiá­nak minősülhet. Miért tartjuk fontosnak hangsúlyozni ezt? Egyrészt azért, mert tapasztalható ma- ' napság egyfelől felelőtlen, i kellő indok és alap nélküli ! bírálgatás, másfelől viszont egyesekben él olyan félelem: vajon, ha bírálok, nem minősítenek-e intrikusnak, vagy nem sütik-e rám a „de­magóg” bélyeget. Az intrika • és a demagógia lényegének, sajátosságainak tisztázása, feltétele tehát az egészséges, konstruktív bíráló szellem to­vábbi fejlesztésének. A felelőtlen, nem megala­pozott bírálgatás ok és ürügy lehet arra, hogy elutasítsa­nak egyébként jogos bírála­tokat, hogy intrikusnak mi­nősítsenek olyanokat is, akik­nek bírálatában alapjában minden Indokolt és jogos, csak éppen valami lényegte­len pontatlanság van. Ahol pedig a demagóg hangulat- keltéssel találkozni, a dolgo­zók gyakran csak nehezen tudják elválasztani, mi a jo­gos és mi a jogtalan kérés, , bírálat, kik képviselik az , egyiket, kik a másikat. így megeshet, hogy kellő körül- . tekintés, mérlegelés híján a 1 demagógia hatása alá kerül- ) nek. De fennáll az a veszély I is, hogy a jogos bírálattól i menekülni akarók demagó- [ giának minősítenek olyan vé- [ leményeket, -követeléseket is, zók javára, másfelől leki- csinylik a megtett intézkedé­seket. Egy termelőszövetkezeti agronómus 28 helyre küldött tsz elnökét, vezetőit vádló bejelentéseket. A vádak ki­vizsgálásakor kitűnt: a jó szándék legkisebb jelét sem lehetett felfedezni az illető­nél. Egyszerűen így akarta maga mellé állítani a tagsá­got, a felettes szerveket, hogy ő lehessen a tsz elnöke. Nyil­vánvaló példája az intriká­nak, a lassú, tudatos „lég­körmérgezésnek” az önző mögöttes szándékkal. Nehezebb dolgunk van ab­ban az esetben, amikor azt kell megítélnünk, demagóg­nak minősíthetünk-e egy állás- foglalást, véleményt. Egyik fontos nagyüzemünk példájá­val érzékeltethetjük ezt. Jó né­hány munkás mondogatta itt az elmúlt évben: miközben emelkednek az árak, az ő keresetük évek óta stagnál. A pártbizottság — éppen az­zal a szándékkal, hogy meg­akadályozza a valóban dema­góg hangulatkeltést a gyár­ban — egy felmérést végez­tetett, összehasonlították a bérek 1967—1971. közötti ala­kulását. Kiderült, hogy a ke­resetek átlagosan 13,3 száza­lékkal emelkedtek. A külön is megvizsgált száz munkáske­reset között csak egy esetben volt kifejezetten kismértékű az emelkedés. Ám ezek után sem minősítették demagóg­nak a fizetésükkel ''elégedet­len munkásokat, hiszen ab­ból indultak ki: nyilván nem végeztek pontos számításo­pen ennek hiányára építenek. Arra, hogy amit mondanak és tesznek, az úgy mérgezi a hangulatot, a munkahelyi légkört, hogy az illetékesek egyelőre nem is sejtik. Ami­kor pedig már tudomást sze­reznek róla, az egész „közvé­leménnyel" találják magukat szemben, amely — ezt remé­lik az intrikusok, a demagó­gok — őket igazolja. Mindent egybevetve: az intrika, a demagógia legjobb ellenszere a munkahelyi de­mokratizmus erősítése, s nem pedig annak szűkítése. Van­nak ugyanis olyanok, akik az intrika, a demagógia meg­nyilvánulásai láttán a de­mokráciát sokallják. Megfe­ledkeznek arról, hogy éppen ott tudnak létezni, aknamun­kát végezni az intrikus és demagóg elemek, ahol baj van a demokratizmussal. Mit jelent ugyanis a demokratiz­mus? A vélemények nyílt ki­mondását, a pártszerű, elvi vitákat, a személyre való te­kintet nélküli bírálatot, a hi­bák, a tévedések azonnali, késedelem nélküli felvetését, s az egységes fellépést, a cselekvést a hibák megszünte­téséért, a helytelen nézetek leküzdéséért. Az ilyen légkör nem kedvez sem az intriku- soknak, sem a demagógok­nak, ők itt nem tudnak meg­élni. Ezt kell szem előtt tar­tanunk nemcsak akkor, ami­kor már szembekerülünk az intrikával, a demagógiával, hanem mindennap, minden tevékenységünkben. Mert mint oly sok minden másban, itt is a megelőzés bizonyul­hat a leghatásosabbnak. HULLÁMZÓ BALATON. (MTI FOTÖ) | amelyek jogosak. A veszély, \ a kár tehát minden esetben | kettős. Ártalmas az intrika, ' a demagógia önmagában is, ; hiszen valótlanságokat ter- ; (jeszt, illetve indokolatlan kö­veteléseket támaszt, de ártal- ' más azért is, mert elnyom­hatja az építő kritika hang­ját, elbátortalanítja a bíráló­kat, alkalmat, ürügyet teremt a jogos bírálatok, kérések visszautasítására. Az intrika és demagógia, bár sok tekintetben hasonlí­tanak egymásra, nem azonos fogalmak. Az intrikus cél­pontja rendszerint egy vagy több személy, egy vezető tes­tület, módszere pedig a valót­lanságok terjesztése, elhinté- se minél több helyen és mi­nél több alkalommal. Az int­rikus azt reméli, hogy a rá­galmak előbb-utóbb lejárat­ják a célba vett személyek te­kintélyét, valami mégiscsak rájuk ragad a rágalmak­ból, ő pedig éppen ez­által személyes előnyök­höz jut. A demagógia már nem annyira személyek, mint inkább intézkedések, a helyi politika vagy a párt ál­talános politikája ellen irá­nyul (Ilyen értelemben per­sze közvetve személyeket is érint). A demagóg elemék tudatosan vagy felelőtlenül, a tények alapos ismerete nél­kül, sőt olykor azok meghami­sításával, tendenciózus, rossz­indulatú beállításával felna­gyítják egyfelől a lehetősé­geket, amelyekkel — - úgy­mond — nem élnek a dolgo­kat, pillanatnyi hatások, han­gulat alapján nyilvánítottak véleményt, esetleg éppen an­nak nyomán, hogy abban a hónapban kisebb volt a kere­set, vagy valamilyen áremel­kedés miatt keseredtek el. Azt az utat sem követték, hogy általában érveljenek, az országos átlagokra hivatkoz­zanak, hiszen ebben az eset­ben az hatástalannak bizo­nyult volna. Beszéljenek a té­nyek, a számok — ezt az el­vet és gyakorlatot követték, helyesen. Az említett példa azonban más tanulsággal is szolgál. A pártbizottság azért tudott azonnal és hatásosan fellépni a megalapozatlan elégedet­lenséggel szemben, mert idő­ben tájékozódott róla, mert a vélemények eljutottak a pártbizottság vezetőihez. Azt mutatja ez, hogy ott lehet eredményesen küzdeni min­den demagóg hangulatkeltés ellen, ahol a kommunisták ismerik a dolgozók han­gulatát, ahol a dolgozók meg merik mondani a véleményü­ket, ki merik mondani kéte­lyeiket, akár elégedetlensé­güknek is kifejezést mernek adni. Ez teszi lehetővé, hogy időben avatkozzanak be és megnyugtatóan, egyetértéssel zárják le a dolgozók körében felmerült kérdéséket. De ugyanezt elmondhatjuk az intrika esetében is. Vajon küldhetett volna 28 helyre rágalmazó levelet az előbb említett agronómus, hangu­latot tudott volna' kelteni a tsz-elnök ellen a tagok között, ha a pártszervezet, a kommu­nisták kapcsolata a tagsággal szoros, bizalomteli? Az intri­kusok, a demagóg elemek ép­Gusztáv-napra a kőrorvo­sék rántott csirkével várták az állatorvosékat. A köror- vosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került abba a faluba a köroryos és ez volt az első Gusztáv- nap. Csak az állatorvosékat hívták meg, akikkel egyéb­ként komaságban is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az állatorvosné éjfél után, amikor már szedelőz- ködtek. — istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szoron­gatta a körorvos kezét az állatorvos — Aladár-napkor repetázunk! Aladár-napra az állator­vosék kacsát sütöttek, há­romféle torta került az asz­talra, húsz üveg sör és öt liter tokaji. A cigaretták mellett szivar is volt Ha­vanna. — Gyújts rá egy havan-, nára — kínálta a körorvost az állatorvos — ilyen menü után ez illik! A körorvos kivett egy ha­vannát, rágyújtott és füstjé­ben már a következő Gusz- táv-nap menüje kezdett ki­bontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a követ­kezőkkel várták az állator­vosékat: liba-, pulyka-és fá­cánsült, hatféle ital, köztük két, külföldi, az egyik fran­cia pezsgő és nyolcféle tor­ta, meg különfajta marko- lós sütemények. A körorvos Guszti %’seae*­Téth.Máthé Miklós: Repeta ra után pipát nyomott az állatorvos Aladár kezébe. ’ — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pi­patóriumra, amit . egy év alatt gyűjtött. — Azt vá­laszthatod, amelyik neked tetszik! Az előszobában cigányze­nekar zendített rá, az állat­orvos megtömte a pipát és füstjében már az Aladár- nap körvonalai kezdtek elő- bondorodni. Amikor is két sült malac piroslott a meglepett kör- orvosékra, torta húszféle volt és a sok kisebb-nagyobb sütemény egy ládát töltött meg. Italban Napóleon-ko­nyak nyitotta a sort, de föl­szolgáltak kubai rumot, mar­tinit, és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett választani. Sörben csak ke­zet mostak vacsora előtt. — Burnót! — tartotta a körorvos orra alá a szelen- ' cét az állatorvos. — Prüsz­köljünk öregem, az egész­ségemre! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy ko­torj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népi táncosok sorjáztak bt és csárdást roptak, a külön erre a célra tákolt dobogón A körorva« szippantott i bumótból, prüsszentése messze hangzott és ebben a prüsszentésben benne csat­tant a fenyegetés is: No várj csak te lódoktor, jössz te még Guszti-napra! Mint ahogy mentek is egy év múlva! De már a kapu­ban földbe gyökerezett a lábuk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi asszonyok kopasztották a tyúkokat és a falusi vadásztársaság el-- nöke, a népboltvezető nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krém­mel négy cukrász, hogy nyugodtan kiadhatták vol­na kollégiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem! — jajdult fel az állatorvosné az irigység­től. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült, majd az egybegyűltek el­énekelték a Himnuszt. — Az anyád! — vakarta a fejét az állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te bőllér! Lesz még Aladár-nap is. És valóban lön Aladár- nap is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorv osékat, majd fehér ruhás lányok gurítot­ták eléjük a bordó bársony szőnyeget. És amikor azon végigbotladoztak, a megle­petéstől tátva maradt a szá­juk. Az udvar közepén egyked. vű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az előző évben első díjat nyert a mezőgaz­dasági kiállításon. — Ne azt bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas ze­nebonát az állatorvos. — Felfelé nézzetek! A körorvosék felfelé néz­tek. Fölöttük a magasban kivilágított repülőgépek kö­röztek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rendeződtek és az ámuló körorvosék ezt a szót ol­vashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorvos — a következő Gusztáv-napig még van egy évem! Eskü­szöm, ezek a bitangok szív- szélhüdést kapnak a meg­lepetéstől! A faluban úgy suttogják, Afrikába • készül elefántva­dászatra, és ha már ott van, hoz néhány strucctojást is! Elefántpörkölttel akarja meglepni az állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még milyen más meglepeté­sek lesznek, az egyelőre ti­tok! Egy azonban biztos, hogy ki fognak termi magukért! Ha belegebedneík, akkor isi

Next

/
Thumbnails
Contents