Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
' 1 oldal BSSafr-MAGYARORSZAG 197?. július 11, KOMMENTÁR A szovjet—arab kapcsolatok alapja Az 4 bejelentés, hogy a meghatározott időre Egyiptomba vezényelt szovjet katonai tanácsadók befejezték küldetésüket, néhány nyugati tájékoztatási szervnél enyhén szólva a normálistól távol álló reagálást keltett. Már régen megszokottá vált, hogy a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom ellenfelei nagy szemeket meresztenek, bármi történjék, ami a Szovjetunió és barátai, testvérei közötti kapcsolatokat érinti. Azt is jól tudjuk, hogy az efféle dramatizáláshoz nemcsak a jövedelmező üzleti szenzáció érdekében, hanem bizonyos körök politikai megrendelésének, Utasításának végrehajtása érdekében folyamodnak. De talán néhány szót magának az eseménynek a lényegéről, Mint a Moszkvában és Kairóban kiadott hivatalos közleményekből kiderül, az Egyiptomi Arab Köztársaság vezetősége több rendben kérte, hogy az izraeli agresszióval szemben segítséget kapjon védelmi képességének biztosításához, beleértve bizonyos számú szovjet katonai szemeiyzet ideiglenes kivezénylését. A Szovjetunió éveken keresztül megadta Egyiptomnak ezt a baráti segítséget. Mindkét fél többször is megelégedéssel nyugtázta az e vonatkozásban foganatosított intézkedések hatékonyságát. Az Egyiptomba vezényelt szovjet katonai személyzet funkcióját teljesítette, Ennek számításba vételével, valamint a felek közötti megfelelő vélemény, csere után célszerűnek találták, hogy visszavonják a Szovjetunióba azt a katonai személyzetet, amelyet meghatározott, vagyis korlátozott időtartamra vezényeltek Egyiptomba. A katonai személyzet visszavonását a közeli jövőben hajtják végre. Anvar Szadat egyiptomi elnök az ASZÚ Központi Bizottságának keddi kairói ülésén, amikor bejelentette ezt a döntést, nagyra értékelte a Szovjetunió segítségét. A szovjet—arab kapcsolatok komplexumában össze- forrottak az alapvető érdekek és a hosszú lejáratú tényezők. Természetesen nem azokról az érdekekről és tényezőkről van szó, amelyekre a nyugati propaganda gondol, amikor megkísérel egyenlőségi jelet tenni a nemzetközi kapcsolatok tőkés és szocialista típusai közé. Az arab keleten íoly- tatott imperialista politikára mindig is a térség kizsákmányolásához fűződő egyoldalú érdekek voltak jellemzőek. Ez a séma a szocializmus által, az imperialistaelle- nes felszabadító mozgalom által létrehozott új típusú nemzetközi kapcsolatokban nem alkalmazható. A függetlenség megszilárdításának és a progresszív átalakításoknak az útjára lépett arab népek szempontjából a szocialista közösség segítsége és támogatása nem kívülről kierőszakolt tényező, hanem objektív szükségszerűség, amely maguknak a dolgoknak a természetéből, abból a társadalmi polarizálódásból fakad, ami jelenleg folyik a világon. E napokban, amikor az iraki antiimperialista forradalom 14. és az egyiptomi forradalom 20. évfordulójára — az arab kelet átalakulásának e két nevezetes dátumára — emlékezünk, ezeknek az országoknak a népei megállapítják, hogy minden döntő pillanatban, a harc és a megpróbáltatások minden szakaszában a Szovjetunió mind szavakkal, mind tettekkel mellettük, velük volt. Tavaly, amikor megkötötték a szovjet— egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést, Anvar Szadat a következőket jelentette ki: „Hangsúlyoznom kell, hogy a Szovjetunió volt az első. amely megértette álláspontunkat, támogatott bennünket. Mennyi tintát pocsékolt e] a nyugati propaganda arra, hogy az asszuáni erőműkomplexum építését — az elektromos energiáért és a földek öntözéséért vívott nagy csatát — az egyiptoin' —szovjet ellentét eszközeként tüntesse fel. A nagy építkezés befejeződött, a szovjet szakemberek, gkik átadták tapasztalataikat és tudásukat, belefektették munkájukat, eltávoztak, az asszuáni erőmű pedig az egyiptomi nép javára működik. Irakban, Észak-Rumeila vidékén nemrégen helyezték üzembe az első hazai kőolajkomplexumot. Ez nagy lépés volt az iraki népnek a teljes függetlenségért vívott harca történelmében, abban a harcában, hogy megszabaduljon a nyugati gyámolítóktól és patrónu- soktól. A szovjet szakemberek, akik Észak-Rumeilában dolgoztak, jogosan lehetnek büszkék arra a szerepre, amit ott betöltötték. Az ál- tahik véghezvitt tett jelentőségét nem azzal mérik le, amit a nyugati propaganda agyait ki e szakemberek ideérkezéséről, vagy távozásáról, hanem azokból az eredményekből fogják megítélni, amelyek egyszer s mindenkorra az iraki nép — a hazai természeti kincsek kizárólagos szuverén gazdája — közkincsévé váltak. A Szovjetunió tehát, mint Podgornij hangsúlyozta, széles körű politikai és diplomáciai támogatást nyújt az arab államoknak, segíti őket nemzeti gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, katonai potenciáljuk és fegyveres erejük szilárdításában. Az élet meggyőzően bizonyítja, hogy az erőviszonyok nem az agresszor javára változnak. A szovjet álláspont nem konjunkturális tényezőkre vezethető vissza, hanem a szovjet—arab barátság alapját képező elveken nyugszik. (APN) NDK-területkiigazítási megállapodás Berlin, (MTI): Berlinben pénteken dr. Walter Müller, az NDK külügyminisztériumának osztályvezető-helyettese és Dietrich' Hinkefuss, a nyugatberlini szenátus kancelláriájának tanácsosa aláírta a berlini területkiigazításra vonatkozó megállapodást, amelynek értelmében — mint ismeretes — a volt potsdami pályaudvar közelében 8,5 hektárnyi területet csatolnak Nyugat-Ber- linhez. A szóban forgó terület azelőtt az NDK fővárosához tartozott. Palme nyilatkozata a TASZSZ-nak Moszkva A Szovjetszkaja Rosszija megbízásából a TASZSZ tudósítója nyiltakozatot kért Olof Palme svéd miniszter- elnöktől az európai biztonsági értekezlet összehívásának kérdéséről. A miniszterelnök kijelentette, hogy nagyon jónak látja a kilátásokat az értekezlet előkészítését célzó sokoldalú találkozó összehívására, s reméli, hogy ez a találkozó hamarosan létre is jön Helsinkiben, a finn kormány javaslatának megfelelően. — Igen kedvezően értékeljük az európai fejleményeket a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szovjet és lengyel szerződés ratifikálása, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény életbe lépése után — hangoztatta a svéd miniszterelnök. Arra a kérdésre, hogy járul hozzá Svédország az európai biztonság megteremtéséhez, Palme kifejtette, országa a biztonsági értekezleten támogatni fogja azt a javaslatot, hogy a békés egymás mellett élés elveit, amelyeket az ENSZ alapkmá- nya is tartalmaz, feltétel nélkül alkalmazzák az európai helyzetre. — Magától értetődik, hogy Svédország továbbra is kitart hagyományos semleges- ségi politikája mellett, amelyről mindenütt elismerik, hogy építő módon járul hozzá a béke fenntartásához Európa északi részében — mondotta Palme. Az USA-szenátus külügyi bizottsága jóváhagyta a SALT-egyezményt Washington Az amerikai szenátus külügyi bizottsága egyhangúlag jóváhagyta a május végén Moszkvában .aláírt szovjet— amerikai fegyverkorlátozási egyezményeket: a rakétaelhárító rakétarendszerek (ABM) korlátozásáról szóló szerződést és a hadászati támadó rakétafegyverek korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodást. A szerződést az előírások szerint a szenátusnak, az ideiglenes (intézkedő) megállapodást pedig a kongresz- szus mindkét házának jóvá kell hagynia. A külügyi bizottság döntése néhány órával Rogers külügyminiszter képviselőházi meghallgatása után történt. Rogers gyors jóváhagyást kért a kongresszustól az egyezményekre, mégpedig azért, hogy októberben — mint mondta — folytatódhassanak a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások. A szenátus elvileg már a jövő héten meghozhatja döntését a megáll apodások- ről. A szenátus külügyi bizottságának tegnapi munkájával kapcsolatban a tudósítások megjegyzik még, hogy az intézkedő megállapodás aláírására felhatalmazást adó határozattervezetből törölték a Nixon elnök érdemeit méltató — republikánusok ajánlotta — pasz- szust, valamint törölték az Egyesült Államok „védelmi képességének” fokozását sürgető bekezdést is, amelyet a Nixon-kormány a „további SALT-sikerek” feltételeként jelölt meg. A kormány azzal érvel, hogy a moszkvai egyezményeket az „erő helyzete” tette lehetővé, s ha Washington eredményeket akar a második menetben is felmutatni, új fegyverrendszerekre van szüksége. Galgóczi Erzsébet PÓKHÁLÓ 5. Mögötte Piroska, a kis adminisztrátor, fehér kötényben, fityulában harmatos bambisüvegekkel kínálja az olaszokat. A bambi nem ízlik nekik, de Piroskának megcsipkedik az arcát. Pellek Gyuri, az egyik cigányfeketére sült állatgondozó, fekete trikót, micisapkát visel — odakiáltja Gézának a mázsán álló bika mellől: — Géza, én is ráállok a mázsára. Hetven kiló! Fizessenek a taljánok! Ezeknek a bőrük alatt is pénz van! — Mit mond ? — kérdezi az olasz. Sáray űr fordít. — Azt mondja, hogy a saját nevelése. Hogy vérzik a szíve, amiért meg kell válni tőlük! Az olaszok bólogatnak. — Szép állatok! Nagyon szépek! Géza kivesz két bambisüveget Piroska kosarából, s az emberek utón megy az istállóba. Nevet. — Gyuri, ne kiabálj ilyeneket, hátha megértik az olaszok! — Maga hol tanult meg ilyen jól olaszul? — kérdezi az olasz. — Fiatal koromban egy évig Olaszországban csavarogtam. — Mint agronómus? —csodálkoznak. — Mint földbirtokos — feleli Sáray. A téesz borkombinátja a legmodernebb elvek szerint épült. A külső, földszinti részén helyezkedik el a teljesen gépesített daráló és prés, s ebből vastag csövek vezetnek a pincében elhelyezett óriási betonkádakhoz. A pince közepén két sorban óriási „hagyományos” hordók terpeszkednek, nagy része már üresen várja a szüretet. A fáiak mentén kisebb hordók, válogatott borokkal. A téesz vezetősége a két olasz marhakereskedőt traktál ja. Saci, a fiatal pincemester vezeti őket a hordók mentén, minden hordó csapjából teleengedi a poharukat s ragyogó mosollyal zsebeli be a dicséreteket. Sáray úr fordít. Géza odaszól a pincemesternek : — Mindent bele, Saci! Az aranyérmeseket! Megvették a bikákat! — Mit mond? Mit mond? — kérdezi az egyik olasz. Sáray úr szenvtelen arccal fordít. — Azt mondja, hogy a pincemesterünk parasztgyerek, a téesz ösztöndíján végezte el az egyetemet. Több aranyérmet nyert a borainkkal. Zsuppán kissé hátramarad s a tekintetével odahívja Gézát. — Mi lesz a' Selyem Zsiga- üggyel? — Miért haragszol Selyem Zsigára? — Haragszik a fene! — fortyan fel Zsuppán. — Személy szerint mért haragudnék rá? De mindenkire haragszom, aki nem tartja be a törvényt, aki lop, csal, hazudik, megveszteget, korrum pál... és ráadásul röhög a markába: na, jól átejtettem ezeket a tahó parasztokat. Géza elmosolyodik. — Mióta vagy te tahó paraszt? Zsuppán sötét marad. — Az apám az. Az egész pereputtyom. Én is az voltam. S újra annak érzem magamat, mióta hazahívtál. Üdvözlő fávírat a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából EDWARD GIEREK elvtárs, a Lengyel Egyesült Mun« káspárt Központi Bizottságának első titkára, HENRYK JABLONSKI elvtárs, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke, PIOTR JAROSZEWICZ elvtárs, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke Varsó Kedves elvtársak' A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek, a Legyei Népköztársaság nemzeti ünnepe. Lengyel- ország felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából. Őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével, a munkaszerető lengyel nép hatalmas erőfeszítéseivel a szocializmus építésében, a népi Lengyelország felvirágoztatásában elértek. Magasra értékeljük az .önök pártjának és kormányának aktív és eredményes részvételét 4 nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok egységének megszilárdításáért és az egész emberiség sorsát érintő nemzetközi ■ kérdések rendezéséért folyó küzdelemben. Feladatunknak tartjuk, hogy együttműködésünket mind a nemzetközi probléma megoldása terén, mind kétoldalú kapcsolatainkban tovább mélyítsük, s ezáltal is tovább erősítsük a népeink közötti hagyományos barátságot, a béke megszilárdítása, a szocializmus győzelme érdekében. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ellsberg újabb leleplezései New York A titkos Pentagon-dokumentumok nyilvánosságra hozatala miatt perbe fogott Ellsberg professzor a Los Angeles-i bíróság elé írásos vallomást terjesztett, amely az amerikai hadigépezet agresszív terveinek újabb leleplezéseit tartalmazza. „A Pentagon „agyközpontjában” személyesen részt vettem több olyan terv kidolgozásában, amelyek az Egyesült Államoknak egy lehetséges termonukleáris háborúban tanúsított magatartását határozzák meg” — írja Ellsberg. Az amerikai tudós hangsúlyozza, hogy a demokrata párt uralkodása idején kidolgozott terveket a hadügyminisztérium stratégái titokban tartották. 1961-ben Ellsberget meghívták a vezérkari főnökök bizottságába — az Egyesült Államok legfontosabb hadászati központjába. A vezérkari főnökök bizottságában Ellsberg bejáratos volt a speciális „katonai terembe”, ahol a nemzetközi feszültség élezésére irányuló terveket készítették, illetve az ilyen jellegű titkos dokumentumokat őrizték. Itt dolgozták ki a „szuezi válság részleteit”, más szóval Izraelnek az arab országok ellen irányuló agresszív terveit. Ellsberg befejezésül hangsúlyozza, hogy a Bern bíró által összeválogatott esküdtszék nem hozhat reá és Russora nézve igazságos döntést. Az esküdtszék — mutat rá — alapvetően a Pentagon megrendeléseit végrehajtó állami intézmények és társaságok alkalmazottaiból áll, s a „vádlottak” éppen e szervezetek tevékenységét leplezik le. — Selyem Zsiga is paraszt volt. — Azt már ő régesrég elfelejtette. Aki 56 előtt képes volt kiszolgálni egy parasztellenes politikát...! Gézának nincs kedve politizálni. Sóhajt. — Nem hiszem, hogy nálatok a vagongyárban minden apró-cseprő üggyel a rendőrséghez szaladtatok! — Ha nem találtak volna semmi szabálytalanságot, neked se lenne kifogásod ellene, hogy a rendőrséghez fordultam. — El tudtuk volna intézni magunk között is — mondja Géza, s az olaszok után siet. — Érdekes ország ez — mondja az egyik olasz, felvillanyozva a bortól. — Az^gyik agronómus földbirtokós volt, a másik paraszt. Géza magához rendeli Selyem Zsigát. — Mit csináljak veled? — kérdezi szigorúan. Zsiga megkísérli könnyedén megvonni a vállát. — Már a múltkori helyedről is fegyelmivel bocsátottak el. Ha Csegei elvtárs nem támogat annyira, tízszer is meggondoltam volna, felvegyelek-e. — Minek ezt most felhány- torgatni? — kérdezi Zsiga megbántva. — Ezt már tisztáztuk egyszer. És akkor te is beláttad, hogy abban az ügyben nemcsak én voltam a hibás. — De ebben most te vagy a hibás! — Megszereztem a hátsótengelyt — mondja Zsiga. — De nem a halból! — Nem. De ha sikerül a dolog, abból a téesznek is haszna származott volna. — Mi nem vagyunk rászorulva arra, hogy különböző elvtársak kegyét keressük — mondja Géza önérzetesen. —1 Amit termelünk, azt mindig el tudjuk adni, kivételezésre pedig nem tartunk igényt. A tíz év alatt én még egyetlen fillér dotációt nem kaptam és azt hiszem, a parasztjaim is kikérnék maguknak, hogy az állam tartson el bennünket. Te csak a magad kapcsolatait akartad ápolgatni, építgetni — a téeszt ebbe ne keverd bele. — Már elintéztem egy '^t dolgot. — És ahhoz mit loptál? — Nem megy másként! Amíg mindenből kevés van, az van előnyben, aki ken. — Mi tíz évig nem vesztegettünk meg senkit, mégis elboldogultunk valahogy! És nem is lehet mindenkit megvesztegetni ! (Folytatjuk)
