Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám
Sil38T-!WAGVÄKORSZX® 8. (M»i im. $gö* 2t3 IEGYZETEKt Névtelen igyekvők A napokban dohogva jegyezte meg az egyik tsz elnöke: Már az is szenzáció az újságnak, ha valamelyik tsz-ben nyújtott műszakban aratnak. Miért nem jöttek hozzánk? Láthatták volna, hogyan dolgoztak a mi embereink éjjel-nappali műszakban. A kombájnok lámpáitól fényárban úszott az éjjeli határ, öröm volt nézni a nagy igyekezetei, a szorgalmat. Nos, távol álljon tőlünk a mentegetődzés. Valóban jó lett volna ott nyomban riportot készíteni róluk. Fényképpel is illusztrálni a nagy igyekezetei, s nyilvánosan is dicsérni mindazokat, akik ezt szervezték, akik váltott műszakban nagy- nagy gonddal és szorgalommal takarították be az új esztendő „kenyerét”. Amikor megkérdeztem a méltatlantei valahogy mégis visszhang nélkül maradnak. Egyik üzemben járva — több is van ilyen — feltűnt, hogy üresen ásít a faliújságtábla. Pedig a korábbi években jeles tettek népszerűsí- tőjeként egyéneknek, brigádoknak leleményességét, áldozatvállalását és szorgalmát hirdette. A kérdésre, hogy miért van ez így ma, szimpla volt a válasz. A dolgozóknak többet jelent, ha borítékban kapják az elismerést. Ez így igaz. A vastagabb borítéknak valóban megvan a maga varázsa. De torz hiedelem az, hogy az anyagiak mellett az erkölcsi elismerést nem kívánják az emberek. Mindenben érdemük szefrázisokat ontanak vagy hajbókolnak akkor, amikor a bírálat volna az egyedül jogos. Az emberek erkölcsi érzéke sokat fejlődött, s ezt az erkölcsi érzéket joggal bántja, amikor olyanok dicséretét hallja, akik minden mást inkább érdemelnének, mint elismerést. S az sem mellékes persze, hogy ilyen helyeken az elismerés szükségszerűen anyagi kihatással is jár: fizetésemeléssel, prémiummal azoknál, akik szólamokat produkálnak. Itt lehet valahol a magyarázata annak a bizonyos miértnek, annak, hogy míg az igyekvők hada sok helyen névtelen, csupa kisbetűvel írt kissjános marad, addig a szép szavak eregetői hangadókká, rangos emberekké válnak. Elismerést tehát azoknak Épületek határidő előtt A PÉNZÜGYI TECHNIKUM ÜJ ÉPÜLETE. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELEI kodó elnököt, miért nem értesítette a szerkesztőséget, tömören válaszolt: Nekünk nem kenyerünk a dicsekvés. Szó se róla, nem szívesen hallgatott a kérkedő, hivalkodó ember. De elnökünk esetében más a helyzet. Túlzott szerénykedése miatt jelesen munkálkodó emberek százai maradtak a kombájnfényes éjszaka homályában. Névtelenné váltak az igyekvők. Nem egyedi eset! Sok még nálunk az olyan ember, aki egy életet áldoz a munkának — a szorgos munkának —, tiszteletet érdemlő kitartással teszi mindazt, amit rábíznak és cselekederint becsüljük a dolgozókat, mert másként nehezen jutunk előbbre. Ha elfeledkezünk az érdemekről, az kedvetlenséget vált ki. Ha pedig — s ez nem ritka dolog még — olyan emberek kapják a dicséret különböző jeleit, akik a közösség értékelése szerint azt nem érdemlik meg, az még súlyosabb következményekkel jár. Meggyőződéssel valljuk, hogy a gazdasági építőmunka előrehaladásunk kulcsa. A munka tehát a jövőnk alapja, melynek tevékeny részese a jól dolgozó ember. S mégis mintha a gyakorlatban olykor elfeledkeznénk erről. A tettek helyett hányszor becsüljük még többre a jól hangzó szavakat, s azokat, akik cselekedetek helyett Gyakran mondjuk. hogy az ember a társadalomnak kicsi, de nélkülözhetetlen alkatrészé. De hozzá kell tennünk mindjárt, hogy nem mechanikai értelemben. Vagyis nem alkatrész, amelyet ha meglazul, egy kombinált fogóval megerősíthetünk, hanem alkotórész. Alkotórész, amely él, lélegzik, tesz-vesz a társadalomban és tevékenyen hozzájárul ap- róbb-nagyobb tetteivel a jelen, a jövő formálásához. Elvtárs, barát, kolléga. aki osztozik a közös munkában, a közös felelősségben. S éppen ez a felelősségtudat, az alkotásban való részvétel, a kisebb-nagyobb gondokban való osztozás teremti meg minden ember számára a jó politikai szemléletet, a jó politikai közérzetet. De mit is várnak az emberek a politikától? Nyilvánvalóan emberi boldogulásukat, anyagi biztonságot, javuló életkörülményeket. A munkás, a tanító, a tisztviselő azt, hogy mihamarabb jobb hajlék legyen a család felett, olcsóbb, jobb élelem kerüljön a család asztalára. A mezőgazdasági dolgozó azt. hogy olcsóbb, jobb legyen a ruha, olcsóbb, jobb légyen a gép. amely az életét már eddig is jelentősen megkönnyítette. A politikai közérzet azonban bármily jelentős, mégsem csupán az anyagi jólét függvénye. A dolgozó ember jó közérzetét jelentősen a környezethez való viszonya, a munkabeli törekvéseinek megértése, elfogadása, munkatársaival. feletteseivel való egyetértés, vagy egyet nem értés határozza meg. Üzemeinkből, falvainkból gyakran érkeznek hírek a munkából kiöregedettek megbecsüléséről. Jólesik hallani, hogy sok helyen igénylik a nyugdíjba menetel után is az idősek hasznos tapasztalatait, észrevételeit és emberségtől fűtötten gondoskodnak erkölcsi, anyagi megbecsülésükről. Felemelő érzés! De hányszor megesik még, hogy csak kipipáljuk az állományi listáról az öreget. Felszólítást kap, hogy Alkotórész 1 lejárt a „mandátuma” ettől és ettől az időtől kezdve, nem tartanak igényt munkájára. Kiiktattuk, mint elhasznált, fáradt alkatrészt, pedig hosszú évek verejteké- nek, küzdelmének gyümölcse ott él a gyár falain, a tsz „kerítésén” belül, javuló minőségű termékekben, szárnypróbálgató szakemberek és más vezető beosztású emberek képében. Kiiktattuk, mint alkatrészt, pedig alkotó részese volt a maga nemében egy lüktető közösségnek. Magunkról esett szó. Emberekről, akik együtt élünk egy nagy családban. Magunkról szóltunk, akik húszegynéhány éve, nap mint nap rakjuk a téglát épülő társadalmunk falára. S e nagy mű alkotása közben megesik, hogy háttérbe szorul az emberi magatarA szabolcsi munkások szorgalmukról híresek, nem pedig nyelvtudásukról. Kollár Gyula nyíregyházi lakatos jó munkája és nyelvtudása egyszerre tette híressé. Jól beszéli a német nyelvet, a dánok nyelvén is ért egy keveset. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor kikerült az általános iskolából, szülei ipari tanulónak adták a MEZŐGÉP Vállalathoz, mondván, hogy szűkebb hazánkban most van a legnagyobb szükség a lakatosokra. A szakmunkásvizsga után is a vállalatnál maradt 1967-ig. Ekkor jelentkezett az NDK-ba készülő fiatalok közé. Nem kalandvágy hajtotta külföldbe. Azzal a céllal ment, hogy tökéletesítse szaktudását és elsajátítsa a német nyelvet. Merész tervnek látszott ez akkor, hiszen családjában senki sem beszél németül — édesanyja is csupán néhány szót. Minden „alapozás” nélkül kezdett tanulni egy német kisvárosban. Sok lemondás és sok nehézség árán aránykell kapniuk, csak azoknak, akik cselekedeteikkel, szorgalmukkal, tudásukkal bizonyítanak. Annak a gyalogos derékhadnak, amely ma még gyakran és nem saját hibájából merül homályba, burkolózik névtelenségbe. Példabéli tsz-elnökünknek pedig annyit: ha a tsz dolgozói szívvel, akarattal tesznek valamit, s ha e népes sereg szorgalmáról bármily fórumon szólni kellene a vezetőnek, ne mondja, hogy nem kenyerünk a dicsekvés, mert hovatovább arra gondol az ember, hogy mindaz, amit náluk tettek, kizárólag a vezetés dicsősége. tás. a személyiség tisztelete, s csak akkor vesszük észre, hogy hiba van, ha mi vagyunk szenvedő részese. Észrevesszük, ha mint nyűgös vevőt tart számon bennünket a sarki fűszeres? Észrevesszük, ha ügydarabként kezelnek bennünket a közhivatalban? Igen. S ha önvizsgálatot tartunk, akkor látjuk csak igazán, hogy mikor voltunk, vagyunk az egészséges közmorál kialakításának, illetve csorbításának cselekvő részesei. S hogy egyre jobban kiteljesedjen az egészséges közmorál és politikai közérzet, ahhoz az szükséges, hogy a helyi vezetők, a párt- szervezetek, mindenki észrevegye, felismerje: a dolgozó ember nem alkatrésze, hanem alkotó része a társadalomnak. Deák Gj’ula A bejáratnál egy férfi lapátol. Arrébb ketten oszlopokat cipelnek, az iskola főbejáratánál nyolcán, tízen hallgatják az építésvezető szavait. Amikor megkapják a feladatot, egymás után vonulnak el a kijelölt helyre. Még hetet sem mutat az óra. már mindenki dolgozik: pedig a munkaidő hétkor kezdődik. Varjasi Miklós építésvezető és Mészáros Mihály művezető még megbeszél néhány dolgot, aztán a művezető is körbejár: mindenki dolgozik. Nem látványos már a munka, a 16 tantermes új pénzügyi technikum felépült, kész a tornaterem, az előadók, javában tart a belső szerelés és néhányan az esetleges hibák kijavításán dolgoznak. Az eredeti határidő augusztus 30 volt, de tizedikére el akarnak vonulni az építők. Ment az anyag után... — Úgy akartuk, hogy szeptemberben már itt kezdhessék a tanítást és addig még be is kell költözni az iskolának. Ráhúztunk egy kicsit, hogy ne legyen fennakadás a szeptemberi költözés miatt. Szóba kerülnek a határidő-elcsúszások. Korábban legtöbbször ilyet hallott az ember, ha valamilyen építkezésről volt szó: háromszor, négyszer módosították a határidőt. Most meg előbb átadják az iskolát, de hamarabb készülnek el a papírgyárral és október vége helyett szeptember elején adják át az Árok utcai 216 személyes kollégiumot is. — Kezdettől itt dolgozom a brigáddal — mondja Borók Ferenc, a kilenctagú kubikosbrigád vezetője —, A TOLMÁCS lag hamar megtanulta a legszükségesebb szavakat. Már otthonosan járt a városban, amikor megismerkedett egy lánnyal, akiről kiderült, hogy szintén nyíregyházi. — Ki kellett mennünk külföldre ahhoz, hogy megismerjük és megszeressük egymást. Lám, nem is olyan kicsi a mi Nyíregyházánk. Később menyasszonyom is segített a tanulásban. A szórakozóhelyeken és a német barátaink társaságában mindig németül beszélgettünk. A három év letelte után Kollár Gyula szakmai tapasztalatokkal, egy MZ típusú motorkerékpárral és a német műszaki nyelvtudással meggazdagodva tért haza — menyasszonya társaságában. Visszament régi vállalatához, ahol örömmel fogadták. Aztán jöttek a dolgos hétköznapok, majd a legnagyobb ünnep: az esküvő. A lakodalomra eljöttek a német barátok is. Szállt a dal, ropták a táncot, a német és a nyíregyházi fiatalok a barátság nyelvén beszéltek. A fiatalasszony a háziipari szövetkezetben kapott munkát. Nyelvtudásának időnként itt is hasznát veheti: nemrégiben például, egy német gőzvasaló érkezett a szövetkezetbe, amelynek beszerelésénél Kollárné segített. Aztán kérték a vezetők, hogy maradjon a gépnél, ha már oly nagyszerűen segítette a szerelést. Férje nagyobb megbízást kapott, amikor híre ment, hogy jól beszéli a német műszaki nyelvet. Ez év januárjában a Nyíregyházi Tejipari Vállalat „kikérte” a fiatalembert a MEZÖGÉP-től. Azóta a tejporgyár építkezésén dolgozik, mint lakatos és tolmács. Az építkezést dán amióta bekerítettük a területet az építkezéshez. Hogy sikerült? Úgy, hogy a művezető szaktárs állandóan ment az anyag után. így is előfordult, hogy valamire várni kelett, de nagyon ritkán. Meg aztán mi is jobban összeszoktunk. Szóltak, hogy Feri, adj egy embert, vagy adj két embert, mert ez most fontosabb és az emberek mentek. Egyik munkán is, meg a másikon is nyertünk egy-két napot. Az építésvezető meséli, hogy egyik értekezleten nem szólt a Borók-brigád munkájáról. Erre felállt a brigádvezető és megkérdezte, hogy róluk miért feledkezett meg? ők talán nem végzik jól a munkájukat? Azóta nemigen feledkeznek meg róluk, de nemcsak a „számonkérés” miatt. Szilágyi István kőművesbrigádja is kezdettől itt dolgozik. Azt mondják róla, hogy nagyon preciz emberes ezt mástól is megköveteli. Nemcsak a munkában, a fegyelemben is. — Volt egy kis probléma az emberekkel. Nem mindegyikkel, csak eggyel, kettővel. Ittak. Mi meg elküldtük őket és hoztunk helyettük másokat. Ott van az a sárga inges fiú — mutat néhány méterrel arrébb — ő nem régen van itt. Igaz, van még neki mit tanulnia, de rendes és rövid időn belül jó szakember lesz belőle. Meie», fáradtság Huszonhárom éve dolgozik Szilágyi István a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Szeretik a beosztottai, a főnökei, pedig, ha valami nem tetszik neki, kinyitja a száját. Igaz, mindig azért, hogy jobban menjen a munka. szakemberek irányítják, akik németül is beszélnek. Kollár Gyula olajos ruhában dolgozik, csak úgy, mint kollégái. De ha tolmácsra van szükség, egész nap a dánok szolgálatában áll. A magyar szakmunkások az ő közvetítésével értik meg, hogy mit hová kell tenni, hogy melyik alkatrész hová tartozik. Az ő szaktudásának és nyelvtudásának is köszönhető, hogy határidő előtt felépülhet a gyár. Nemcsak tolmács, idegen- vezető is. Munka után a dán szakembereknek bemutatta megyénket. Mint mondja, ez épp oly nehéz feladat volt, mint az építkezés. Mert azt akarja, hogy a külföldiek ne csak megismerjék, hanem meg is szeressék megyénket és a próbaüzemelés után jó benyomásokkal térjenek vissza hazájukba. Ennyit egy halk szavú fiatalemberről, aki államvizsgázni akar német nyelvből, akinek ma „csupán” annyi az érdeme, hogy gyárat épít a homokon... Nábrádi Lajos Gyakran eljönnek meglátogatni őket az iskolából az igazgató, a tanárok, sőt még néhány tanuló is. Nézelődnek, tetszik a csupaablale épület. a tornaterem, az, hogy az emberek mindig dolgoznak. — El is fáradunk estére, ez a meleg kiszed belőlünk mindent. Néha bizony az ebédet is meg kell pótolni a tarisznyából, hogy bírjuk a melót. Legtöbbször alig várom, hogy hazaérjek a családhoz Napkorra, legszívesebben rögtön lefeküdnék. Borók Ferenc 10 éve dolgozik itt, azelőtt 11 évig Szerencsen élt, helenkint, kéthetenkint jött haza. Azt mondja, a kereset nagyjából egyforma, a munka is, de így mindennap látja öt gyermekét: a négy lányt és az egyszem fiút. Az ő keresetéből él a család és bizony minden fillérnek megvan a helyé. Nem' mindegy hát, hogy mennyit keresnek és hogy több legyen. meg kell fogni a munka végét. Amit raéji tanulni kell A vállalat központjában Seres Antal termelési főosztályvezetőtől érdeklődünk az elmúlt fél év tervteljesítéséről, arról, hogy az elmúlt évi gyengébb tervteljesítés után hogyan alakul az idei év. A válasz kedvező: bár a mérleg csak néhány nap múlva lesz kész. az előzetes becslések biztatóak, talán csak a termelékenységben van egy pici elmaradás, mert a második házgyári épület szereléséhez csak néhány nappal a tervezett után tudtak hozzákezdeni. A félévi tervet azonban teljesítették. Tavaly még sok gondot okozott az év eleji átszervezés, amit a KEMÉV kiválása okozott, át kellett állni a házgyári lakásokra és ezt bizony tanulni kell, de alaposan át kellett tanulmányozni az új gazdasági szabályozókat is, hogy annak szellemében dolgozzanak. Ezt a fél évet tekintve, úgy látszik mindez sikerült, és stabil fejlődés tapasztalható a vállalat mindegyik munkahelyén. És ezt nemcsak az építők mondják. Emlékszünk még rá, hogy a főiskola építése után dicséretben részesítették a vállalatot, mert a minőség az átlagosnál sokkal jobb volt; dicséretet kaptak az MHSZ- székház épületéért is és egyre kevesebb kifogás van a lakásépítéseknél, vagy éppen e legutóbbinál, a Városmajor utcai iskolánál. Ezért döntöttek úgy az itt dolgozó szocialista brigádok, hogy beneveznek a szocialista munkahely cím elnyeréséért folyó versenybe. a Bafogh főzstíf
