Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
S oldat ^&rT. JuTPtÄ 2U. SZOCIÁLIST A BRIGÁDVEZETŐK FÓRUMA A záhonyi példa Szegedi Nándor, a MÁV Debreceni Igazgatóságának igazgatója említette felszólalásában, hogy hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjében, keleti kapunknál, a MÁV záhonyi körzetében különös jelentősége, s nemcsak itthon, de még határainkon túl is meghatározó szerepe van és lehet a szocialista brigádoknak. Munkájuk olyan mérce, amely nemzetközi elismerést is kiválthat, tekintélyt szerezhet, vagy éppen elmarasztalásra is okot adhat. Velük vizsgázik a magyar vasút és sok ezer vasutas is. Ezért nem lehet közömbös, sem gazdasági, sem társadalmi vezetőknek, hogyan fejlődik, él ez a mozgalom itt. örvendetes, hogy az igazgatóság területén éppen a záhonyiak voltak a kezdeményezők, akik elsőként hívták össze tanácskozásra a körzetben dolgozó csaknem 400 szocialista brigád több, mint 2800 dolgozója nevében a brigádvezetők tanácskozását, hogy közös dolgaikról tanácskozzanak. Együttesen, társadalmi és gazdasági vezetőkkel vitassák meg csaknem egy teljes napon át a teendőket. A július 18-án megtartott Szocialista brigádvezetők tanácskozásán érdemi, gondolatokat ébresztő, a problémákat őszintén feltáró beszámoló és hozzászólások hangzottak el. Volt idő gondolkozni csaknem 6 órán át arról, mi lesz azzal a sok hasznos javaslattal, észrevétellel kritikai megjegyzéssel, ami e tanácskozást jellemezte. Végeredményben e tanácskozás értékét az határozza meg, hogyan és mennyit sikerül mindabból megvalósítani, ami elhangzott. Ma már nem lehet és nem szabad nem komolyan venni ezt az évről évre izmosodó „szocialista módon élni, dolgozni, tanulni” mozgalmat Záhony körzetében sem. Három évvel ezelőtt még 13 brigád 82 dolgozója volt az úttörő, próbálkozott a szintet elérni. Példájukat ezrek követték. És nem sikertelenül. Elsősorban ezeknek a munkásoknak van jelentős szerepük abban, hogy 1971-es munkájuk alapján a körzet elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Tavaly 281 brigád kötött szocialista szerződést, s közülük 186 nyerte el a szocialista brigád címet. Akkor is megvoltak a követelmények, de most a mércét még magasabbra kívánják állítani. Vonzó lehet az anyagierkölcsi elismerés is. A különböző kitüntetésekkel 800 ezer forint jutalmat osztottak ki, s ebből 300 ezret a szocialista brigádok kaptak. Lehet ez a jövőben több is, de ehhez az szükséges, hogy a közös kalapba még többet tegyenek. Az elismerés alapját a munkásoknak kell előteremteniük még jobb, minőségi munkával. S erről a munkáról, a szocialista módon való dolgozásról, s az ezt gátló-akadályozó tényezőkről, a brigádmozgalom különböző problémáiról, s feladatairól esett a legtöbb szó, őszintén, nyíltan. Feszegette a beszámoló és több felszólalás, hogy Záhony már munkaerő szempontjából sem a régi. Minőségi csere következett be. Felhívta a figyelmet a tanulásra, s arra, hogy az átlagos életkor 37 év, s ez fokozott követelményeket állít a gazdasági-társadalmi vezetők elé, növeli a szocialista brigádok feladatát az ifjúság nevelésében. Különösen az új, ifjú vasutasok beilleszkedésében, s abban, hogy megszeressék munkahelyüket: a vasutat. Jelentősen növekedett az átrakókörzetben dolgozó nők száma. Helytállásuk, hűségük példamutató. Törődjenek velük többet a brigádok. S az intézkedési terv nyomán sorakoztak azok a gondok, amelyek megoldásra várnak. Ilyenek: a határozat végrehajtásában különösen nagy feladat megoldása vár az átrakókörzet szocialista brigádjaira. Az átrakó területén a „munkavezénylés'’ elavult, 20 éves módon történik. Ezen változtatni kell. Uj vezénylési rendszert szükséges kidolgozni. Növelni kell a gépi rakodóudvarok foglalkoztatottságát, csökkenteni a fizikai munkát. Nagyobb figyelmet a bel- és külföldre szállítandó áruk védelmére, a rakodási szabályok megtartására, a túlsúlyrakásra, ami miatt százezreket fizet ki a vasút. És a legfőbb: balesetmentesen dolgozni. Veszélyes üzem, s itt nem szabad tévedni! Egyetlen hiba mindent elronthat. Ez a tanácskozás hirdette meg: dolgozz hibátlanul. Itt fogadták el azt is, hogy az átrakókörzet valamennyi szolgálati helye egy évre szóló szervezési programot készít. Nagyon lényeges azonban, hogy a munkahelyi gazdasági vezetők ismerjék a területükön dolgozó szocialista brigádokat, igényeljék munkájukat. Ez még hiányos. Gyakori az is, hogy sokszor indokolatlanul „megbontanak” egy-egy szocialista brigádot, s más munkahelyre irányítanak embereket. Hiba az is, hogy a munkahelyi vezetők nem is ismerik, milyen vállalásokat tettek a területükön tevékenykedő szocialista brigádok. így nem is segíthetik őket. Tizennyolc felszólalás hangzott el a tanácskozáson. Valamennyiben volt olyan elem, észrevétel, amelyre érdemes volt odafigyelni, s hasznosítani. Szegedi elvtórs említette: „Itt a körzet meghatározó vezetőivel találkoztunk. Ez a vezetők részére kedvező fórum, ki kell használni.” Potos János arról szólt, hogy szüntessék meg a csellengést az átrakó területén. Ezt harmadik hónapja tapasztalja. Megjegyezte, hogy előfordul, amikor 12 órát dolgoznak, de csak 8-at fizetnek. Szóvá tette, hogy elavultak a normaórák, már 25 éves múltra tekintenek vissza. Ezen változtatni, korszerűsíteni kell. Szabó András szóvá tette, miért más főnökségnél értékelik a gépesített rakodási főnökség dolgozóinak a teljesítményét? Megemlítette, hogy az értékes „kisgépeknek” a szervize nincs megoldva, s a darukhoz 2 éve egyes alkatrészeket nem biztosítanak. Egyes alkatrészeket a szocialista brigádok elkészítenek maguk. Gond a szakgárda elhelyezése. Érdekes problémát feszegetett az egyik legrégibb munkás, Kovács P. Béla, aki Záhonyból Eperjeskére került egy másik szocialista brigádba. Szóvá tette, nem megfelelő a kapcsolat Záhony és Eperjeske között. Fodor József komorói átfejtő munkás javasolta: jelezzék a vagonokon, melyik a belföldi és a tranzit. Szólt arról, hogyan segített a brigád három társuknak a lakásépítésben, s az idős dolgozókat hogyan segítik. Szabó Lajos itt hívta fel a figyelmet arra, van egy műszaki brigádjuk, amely sok munkához nyújt segítséget, s ezt igényeljék. Beszélt egyes vezetők hangneméről, arról, hogy vannak akik durvák, elutasító módon viselkednek. Bodor Béla, a fényeslitkei állomás párttitkára örömmel közölte, hogy 9 éve nem volt- baleset, javasolta,' hogy a brigádok jutalmazását ne felülről, s úgy döntsék el, hogy őket meg sem hallgatják. Kérjenek véleményt az ott dolgozóktól is. Eszenyi Éva az eperjeskei szocialista brigádok tevékenységéről számolt be. Tallódi István azokról a gondokról szólt, amikor az idősebb dolgozó egy másik szocialista brigádba kerül, s ezzel milyen feszültségek járnak, elismerésben, bérben, jutalmazásban stb. Ezt meg kell oldani. Egresi Zoltán egy üzemi híradó megjelenését sürgette, amelyre nagy szükség van a dolgozók tájékoztatása informálása szempontjából. Programot adó, hasznos tanácskozás volt. Most a megvalósításon van a sor. Farkas Kálmán Sz. Komisszárenko: BÚTORCSERE Feleségem új import bútorgarnitúrát vásárolt; amit a vendégszobában helyeztünk el. — Ezután kizárólag a másik szobában ebédelhetsz, jobban mondva: lakhatsz — jelentette ki határozottan. — Ide pedig —mutatott az újonnan berendezett helyiségre — csak lábujjhegyen, kifejezettem a célnak megfelelő puha papucsban jöhetsz be! természetesen csak néhány pillanatra! Ámbár legjobb, na be sem jössz. Modern bútor, láthatod. Az ilyennek, azt mondják, a férfipillantások nagyban ártanak. Ezzel kulcsra zárta a vendégszobát. Becses nejem később új hálógarnitúrát vásárolt, s ezzel egyidejűleg én a konyhába kerültem. Speciális papucsomban azonban tehettem ftéhány kört a vendégszobában, illetve a hálóban, hogy aztán a konyhában megoszthassam feleségemmel benyomásaimat. Rövid időn belül a konyhába is új konyhabútor került. Azóta leginkább a lépcsőházban tartózkodom. Egyszer, ahogyan ott gubbasztok magas röptű intellektuális gondolataimba merültem jön a feleségem szendvicsekkel a kezében. — Már megint dohányzol? — förmedt rám. — Tudhatnád, hogy a füst megüli a lakást. Nekik tiszta, friss levegő dukál! — Ki az a „nekik” — meredek rá. — A bútorainkról beszélek! Ezért hát két emelettel nyugodtan lejjebb mehetsz. Lejjebb mentem. S ahogy ülök, ülök szendvicseimet majszolva nyílik a szemben lévő ajtó, s megszólal az egyik lakótársnő: — Mit csinál maga itt? — Semmit. Megéheztem, hát eszem. Zavarja? — Dehogy, dehogy — szabadkozik a szomszéd. — Jó étvágyat! Nem kellemetlen itt ücsörögni? — Ellenkezőleg! Nagyon jól érzem itt magam. Megszoktam. — Ha nem haragszik, meghívnám egy teára — szól és kedvesen beinvitál a vendégszobába. A tea jólesik, megköszönöm, jóidéig elidőzök nála, s a szokatlan állapottól szédül a fejem. — Holnap is jöjjön be — mondja a lakótársnő. Almás pite lesz. Másnap be is nézek egy kis ebéd előtti almás pitére. Később, — mivel egyre gyakrabban járok —, már komplett ebédet kapok. RöPiros jelzés a tanfolyamoknak Pedagógusok nyara Akik maraduak és „gazdálkodnak“ Szabolcs-Szatmár megyében a Pedagógusok Szak- szervezetének tízezer tagja van. Ide tartoznak az iskolák és a különböző gyermekintézmények technikai dolgozói is. A Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságán megtudtuk, hogy az idén a tagság 30—33 százaléka az ország különböző üdülőhelyein tölti nyári pihenőjét. Ez a megyék között igen jó arány. Megközelítik az ideális célt — jegyezte meg Oláh Gábor, a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei titkára. Ez pedig: lehetőleg a tagság fele vegye igénybe az éves munka utáni környezetváltozást, kikapcsolódást nyújtó üdülést. Ezt több éves, kitartó fáradozással, az üdülési lehetőségek bővítésével igyekeznek megoldani. A SZOT-tól egy évben a tagság arányának megfelelően, hétszáz üdülőjegyet kapnak. Ezeket május 31-ig mindig eljuttatják a járási szakszervezeti bizottságokhoz, illetve az iskolákhoz. Helyben döntik el munkájuk, társadalmi tevékenységük alapján, kiket illetnek elsősorban a kedvezményes üdülőjegyek. Hétszázan SZOT-üdülőkben Gondunk — folytatta Oláh Gábor — hogy a juttatott beutalóknak csak a kétharmada szól a főidényre, márpedig a pedagógusok többsége — kivéve a nyugdíjasokat és egyes technikai dolgozókat — csak a nyári hónapokban tud elmenni üdülni. így a főidényben sok igényt nem tudnak kielégíteni. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy az ország különböző helyein a megyei bizottság bérbe vesz iskolákat, kollégiumokat, saját megyei fenntartású üdülőket is létesítettek, külföldi társasutat szerveznek. Évek óta száz család üdülését oldották meg Fonyódon, amely az idén, sajnos, kiesett, az iskola tatarozása és személyi változások miatt a fo- nyódiak felmondták a szerződést. Hajdúszoboszlón viszont az idén is négyszáz pedagógus és technikai dolgozó üdülhet, Miskolc-Tapolcán kétszázan kapnak helyet a műszaki egyetem épületében, húsz család tölthet két hetet Mátraszentimrén és Balatonföldváron. Harmincán Harkányban üdülhetnek, míg Pécsett ötven pedagógusgyermek pihenhet a nyáron. A külföldi társasutakon. melyeket a szakszervezet anyagi hozzájárulásával és videsen tegeződünk. Egyik alkalommal így szól hozzám a lakótársnő: — Nem értelek, Vászja. Állandóan itt tartózkodói a negyedik emeleten, de a fizetésedet a hatodikra viszed. — Megszokás dolga az egész — válaszoltam, s azontúl a fizetésemet neki adtam. Ez rendben is lett volna, csakhogy: A lakótársnő új bútorgarnitúrát vásárolt a vendégszobába. Ennek kapcsán átköltöztem a hálóba. Mikor aztán a hálót is kicserélte, következett a konyha. A konyhabútorcsere utón szokásomhoz híven indultam a lépcsőházba, de: — Nem, nem! Ezt már aztán nem! — tiltakozott a lakótársnő. — Nincs lépcsőház! Még csak az hiányzik! Elvégre sosem lehet tudni, ki szip- kázna el! És a szoba egyik sarkában — lakóhelyül — egy kényelmesnek mondható szekrényt bocsájtott rendelkezésemre. Fordította: Baraté Rozália szervezésével bonyolítottak és bonyolítanak le Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban jártak és járnak a szabolcsi pedagógusok. Mindezeken kívül számosán utaznak IBUSZ-szal és egyénileg az ország különböző tájaira és a szomszédos országokba. Hozzávetőleg az év során a tízezer tagot számláló pedagógusszakszervezet tagságának ösz- szesen negyven százaléka „mozdul ki” megszokott környezetéből, kezdi fris- < sebb erővel, kipihenten a tanévet. A szakszervezet megyei bizottságán elmondták; a számok önmagukban sokat mondanak, igen kedvezőek, de vannak problémák is. A nyár nem mozgatja meg a pedagógustársadalom zömét, vannak, akik gyakori látogatói a szakszervezeti és más üdülőhelyeknek, míg sokan nem jutnak üdülőjegyhez, vagy nem is akarnak elmenni üdülni. Legyen jutalom... Az egészséges az lenne, ha az évek során a jól dolgozó nagy többség fokozatosan eljutna a pihenés különböző helyeire. Ezt a helyi szervek, a tanácsok, az iskolák, a szakszervezeti bizottságok együttesen érhetik el. Az üdülőjegyeket nem a megyei bizottságon, hanem helyben osztják el — ott döntik el, kit illet, ki jogosabb, ki vár régebben . . . Előfordul az is, hogy sokan nem élnek a felkínált lehetőséggel, maradnak otthon és „gazdálkodnak”. Ez a szemlélet is sokat változott az utóbbi időben, de még szükséges a tapintatos felvilágosító szó, hogy azok is kimozduljanak a megszokott környezetből, akiket még kötnek a ház körüli teendők. Az üdülésben részt vevők számát jócskán tudnák gyarapítani az iskolák gazdái, a tanácsok. Különösen a nagyközségekben, ha a jól dolgozó pedagógusokat jutalomüdülésre, külföldi útra küldenék. Megtoldva ezzel a szakszervezetek nagyon is véges üdültetési keretét. A megyei bizottságon szerzett tapasztalatok szerint néhol az is zavarja a pedagógusok üdülését, hogy egyes helyeken nem eléggé körültekintően és időben készítik el a szabadságolások programját. Másutt néhány naü pon múlik: elmehet-e a megérdemelt pihenésre a pedagógus, mert az üdülés átnyúlik szeplembe" első napjaira. a tanévkezdésre . . - Ilyen ügyekben is fordulnak tanácsért a szakszervezethez. Minden hivatását szerető pedagógus tei mészetesen ott akar lenni az első perctől az új tanév kezdetén. Nem arra spekulál, hogy később kezdjen, hisz az számára több hátrányt, mint előnyt tartogathat. * Pedagógusvakáció Mégis egyes idény végi turnusokból olykor két-há- rom nap átcsúszik szeptemberre. Miniszteri, rendelkezés szerint ez nem lehet akadálya az üdülésnek, s ez nagyfokú megértésről tanúskodik. De méri-e vállalni mindenütt a jogos egv-két- napos „késési ' a vétlen — erre az időszakra üdülőjegyet kapott pedagógus, ha az igazgató, vagy a munkatársak rossz szemmel nézik a frissen érkezőt. A zökkenők, egyedi esetek ellenére a megyében a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságán kedvezőnek tartják a szabolcsi pedagógusok nyári üdültetését, pihenésük alakulását. A . miniszteri rendelet, amely július 15-től augusztus 15-ig megtiltja a tanfolyamókat, értekezleteket, megyénkben is megvalósul. Sőt, általában július 1- től — néhány kisebb csoportot érintő napközis és egyéb továbbképző tanfolyamot kivéve — nem zavarják a pedagógusok szabadságát egészen augusztus 20-ig. A pedagógusoknak járó 12 alau- és 36 pótszabadság 48 napjából harmihc napot a nyári hónapokban kötelező kiadni a nevelőknek. A fennmaradó 18 napot a különböző táborozásoknál ügyeletét vállalók, a téli, tavaszi szünetek során szabadságra menők vehetik igénybe. Az idén sem kevés azoknak a pedagógusoknak a száma, akik pihenőnapjaik egy részét az ország különböző KISZ- és úttörőtáboraiban, külföldi csereüdülésen lévő szabolcsi gyermekekkel töltik. Ez ugyan felelősséget jelent számukra, de a ki- kapcsolódás kedvelt formája is. Páll Géza ÜJ MALOM. A gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat Kisvárdán közel 60 millió forintos beruházásból új m almot épített szárítóval és egyéb kiszolgáló létesítményekké. Elek Emil felvétele)
