Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Y. oktal KELET-MAeYARORSZÄS Í972. Július Í Az események krónikája: HÉTFŐ: Moszkvába érkezett Fidel Castro. — Megalakult az olasz kormány. * KEDD: A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt a Libanon elleni támadások miatt. — A Közös Piac minisztereinek tárgyalása Luxemburgban a valutaválságról. SZERDA: A nyári szünet előtti utolsó Kohl—Bahr- találkozó. — Indira Gandhi és Ali Bhutto Simlában megkezdte tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK: Tüntetések Argentína nagyvárosaiban. — Véget ért a szocialista internacionálé bécsi gyűlése. PÉNTEK: Nixon sajtóértekezleten kilátásba helyezte, hogy az USA visszatér a párizsi tárgyaló- asztalhoz. — Schumann francia külügyminiszter befejezte bécsi látogatását. SZOMBAT: Az észak-irországi protestánsok megmozdulásai a tűzszünet ellen. — Nixon nyilatkozata után is folytatódik a VDK területének amerikai bombázása. Ú] köztársaság születik • Afrikában Amilcar Cabral sajtóértekezlete Hol vannak már azok az idők, amikor nyaranta a nemzetközi életben „uborkasze-' zon” uralkodott el? Ha ma történik is néha hivatkozás nyári szünetre, annak is inkább politikái tartalma, célja van. A két német állam közti tárgyalássorozat mostani szakaszában például a nyárra hivatkozással hagytak maguknak szünetet a tárgyaló felek, de nyilvánvalóan nem azért, hogy Kohl, az NDK és Eahr, az NSZK miniszterelnökségi államtitkára a jól megérdemelt vakációt élvezhesse. Ök ütötték nyélbe a két német állam közti első, nemzetközi jogi jellegű egyezményt, a közlekedési megállapodást. Most az a feladatuk, hogy az ún. általános szerződés lehetőségét egyáltalán, majd pedig e szerződés elveit és részleteit vitassák meg. Egyelőre még hivatalos szóhasználat szerint csak az „eszmecsere’ szakaszánál, nem pedig a tényleges tárgyalás stádiumában tartanak. Nyilván azért, mert az NSZK hivatalos körei szerint — talán a közelgő választásokra való tekintettel is — felsrófolták a maguk követeléseit. A bonni külügyi államtitkár, Paul Frank a héten ment Prágába, hogy Jiri Götz kül- ügyminisztef-helyettessel újrakezdje a megbeszéléseket a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Hosszú alkudozásra van itt is kilátás. A fő kérdés az 1938-as müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének, semmis voltának az elismertetése a bonni kormánnyal. Willy Brandt ma már elismeri: az a szerződés, amit annak idejéig Hitler fegyveres fenyegetéssel csikart ki Chamberlaintől és Daladiertól, s amelyben Anglia és Francia- ország tulajdonképpen beleegyezett Csehszlovákia feldarabolásába — ma már nem érvényes, a maga idejében pedig mélységesen igazságtalan volt... A megítélésnek azonban nem ilyen érzelmi, hanem száraz, de Itatásos jogi alapokon > kell megtörténnie. Minthogy az 1938-as szerződés érvénytelensége nem- - csak politikai, hanem jogi és pénzügyi következményekkel jár Csehszlovákia javára! A héten egy olyan csúcstalálkozóra került sor, amely történelmi jelentőségű lehet a földrész nagyságú India és északnyugati szomszédja, Pakisztán között. Közismert, hogy negyedszázada tart az engesztelhetetlennek látszó ellentét a két ország között, — a volt gyarmatosítók, az angolok, India függetlenségének kényszerű megadásakor gondoskodtak arról, hogy elhintsék a viszály magvait. Pakisztán létrehozásával egy mesterséges államot teremtettek, a lakosságcserével ide költöztették át az indiai mohamedán vallású népek egy részét, Kashmirnél éppúgy vitás területet hagytak, mint ahogyan a bengál népet is kettészakították, így az Indiához csatolt Nyugat-Bengá- liában és a Kelet-Pakisztán- nak mondott részen egyformán laknak bengálok. Az utóbbiból lett Bangla Desh, a Bengál Népi Köztársaság. Emlékezetes, a múlt év végén és az esztendő elején lezajlott az indiai—pakisztáni háború, amely végül is a pakisztáni központi kormány vereségét okozta. Akkor úgy látszott, hogy szinte feloldhatatlan az indiai—pakisztáni ellentét. Indira Gandhi határozott politikája és Ali Bhutto realitása most mégis, lehetővé tette a csúcstalálkozót.' Az .indiai miniszterelnök és a pakisztánj. államfő megbeszélésein a két ország közötti megállapodástervezetről volt szó. Bizonyos kompromisszummal, kölcsönös engedményeken alapuló megállapodással ért véget — legalábbis átmeneti időre — az a huzakodás, amely hetek óta megfigyelhető a libanoni kormány és a palesztin partizánok között. A Tel Aviv-i repülőtéren történt vérengzés következményeként Izrael sorozatos támadásokkal igyekezett provokálni a bejrúti kormányt, hogy az forduljon szembe a Dél-Liba- non földjén tábort vert palesztin gerillákkal. A kompromisszum eredményeként nem számolják fel a Libanonban működő palesztin • gerillamozgalmat, a gerillák viszont — legalább is 'egy időre — beszüntették akcióikat Izrael ellen. Nem fölösleges emlékeztetni arra, hogy Libanon tulajdonképpen nem tisztán arab állam, de nemcsak lakosságának többsége miatt tart az arab világgal, hanem azért is, mert — a Közel-Kelet bankárja ez a kis ország. Tőkés uralkodó osztálya inkább Amerika-barát. Nem volt tehát meglepő, hogy 1967-ben Libanon kormánya nem üzent hadat a déli szomszédjának, Izraelnek. Bejrut politikusai semlegességet hirdettek... Azóta azonban LibanRn politikájában lassú változás ment végbe, amely többek közt Izrael agresszivitásának a következménye is. A mostani izraeli akciókat az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét megbélyegezte, persze plátói ez a döntés is, csak az erkölcsi hatása ér valamit. A hét legfontosabb eseménye — mert a világ első számú háborús problémakörével, a vietnami válsággal kapcsolatos — Nixon elnöknek az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok küldöttsége ismét vissza kíván térni a párizsi tárgyalóasztalhoz. önmagában véve örvendetesnek lehetne mondani ezt az amerikai elhatározást. De azzal, hogy bejelentését bombák hullása, az aknazár fenntartása és a háborús erőfeszítések fokozása kíséri, kételyeket és aggodalmakat támaszt. „Az erő helyzetéből” tárgyalni eddig sem volt célravezető. Felmerül az a kérdés, hogy Nixon puszta tárgyalási ígérete minden kedvezőtlen tényező fenntartása közepette elvezethet-e a 150. üléshez a párizsi Vietnam-konfe- rencián? A nemzetközi közvélemény figyelmeztetéseként értékelte Leonyid Brezs- nyevnek két nappal a nixo- ni sajtókonferencia előtt Moszkvában, a Fidel Castro kubai kormányfő tiszteletére adott banketten egy pohárköszöntőben mondott szavait. A Szovjetunió határozottan elítéli az USA délkeletázsiai agresszióját, a VDK kikötőinek blokád alá helyezését, népgazdasági objektumait, közlekedési vonalainak és lakott településeinek fokozott bombázását — mondotta az SZKP főtitkára. A Szovjetunió követeli az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak teljes kivonását Dél-Vietnamból, az igazságos politikai rendezést mindennemű külső beavatkozás nélkül. Brezsnyev hangoztotta: „A Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben világos és változatlan. A vietnami nép számára nyújtott tárhogatásunk és sokoldalú segítségünk folytatódni fog a vietnami nép igazságos ügyének győzelméig”. Pálfy József Újságírókkal találkozott szombaton — a Hazafias Népfront székházában — a magyar szolidaritási bizottság vendégeként Budapesten tartózkodó Amilcar Cabral, a Guinea Bissau és Zöldfok- szigetek afrikai függetlenségi pártjának főtitkára. Elmondta egyebek között, hogy hazájában — amely a portugál gyarmatosítók ellen, a teljes nemzeti önállóságért és szabadságért küzd — az elmúlt években sikeresen előrehaladtak a párt szervezeti kiépítésében és megerősítésében, s a függetlenségi harc eredményeként megteremtették az alapjait az önálló, független állam létének. Várható, Hogy még ennek az évnek a végén kikiáltják a köztársaságot. Az ország új, végleges nevéről még nem döntöttek. Az MTI tudósítójának kérdésére — amely a jelenleg folyamatban lévő megyei tanácsválasztások mikéntjére és a majdani nemzetgyűlés összetételére vonatkozott — Amilcar Cabral elmondta, hogy már két évvel ezelőtt felmerült a nemzetgyűlés létrehozásának igénye. A választások — általános, titkos és egyenlő választójog alapján — az idén kezdődtek meg. A 17 éven felüli lakosságnak van választójoga. Tekintettel a jelenlegi harchelyzetre, a meg-megújuló bombázásokra: a legtöbb helyen éjszaka tartják a választási eseményeket. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint a légierő B—52-es nehézbombázói péntek reggeltől szombat reggelig 25 légitámadást hajtottak végre a két vietnami országrész ellen. A támadások közül három jutott a VDK területére: az óriás gének a demarkációs vonaltól hetven kilométerre északra Dong Hói város térségében szórták le bombaterhüket. Ugyancsak saigoni közlések szerint, a felszabadító érők alakulatai elfoglalták a kor- mánvcsapatok három állását, közöttük két járási törzskari a Saigontól 185 kilométerrel északra fekvő Song Be larto- rpánvi székhely térségében. Miközben a saigoni kormánycsapatok szóvivői azi állítják, hoev másfél kilométerre közelítette meg Ouang Trit az a tengerészgyalogos különítmény, amelvet. amerikai helikopterekkel juttattak a néni erők által feisza!ladí- tott tartományba, a VN A bementette. hogy Quang Tri és Thua Thien tartomány népi Úgy tervezik, hogy a nemzetgyűlésnek 120 tagja lesz. A nemzetgyűléssel és a különböző szinteken megválasztott helyi testületekkel, tanácsokkal minél szélesebb körben be akarják vonni a lakosságot az ország dolgainak intézésébe. Eddig elsősorban a párt vitatta meg és rendezte az országot érintő legfontosabb kérdéseket, ezután az aktív társadalmi részvételt akarják biztosítani. Államunk — jelentette ki a párt főtitkára — harcban született, a nemzetközi imperializmushoz tartozó portugál burzsoázia elleni küzdelemben, ezért miután létrejött már a nemzeti egység, olyan államot akarunk formálni, amelv minden vonatkozásában demokratikus, céljában antiimperialista. Magyarországi hivatalos tárgyalásairól szólva Amilcar Cabral úgy nyilatkozott, hogy párt- és állami, meg társadalmi szervezeteknél egyaránt hasznos megbeszéléseket folytatott az általa vezetett küldöttség. Szó volt többek között a kapcsolatok fejlesztéséről. Örömmel nyugtázták a delegáció részéről, hogy Magyarország — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — minden politikai támogatást megad és egyéb segítséget is nyújt a portugál gyarmatosítók elleni függetlenségi harchoz. felszabadító fegyveres erői június 28-án és 29-én feltartóztatták, illetve visszavetették a kormánykatonáságnak azokat az 'alakulatait, amelyek Hűétől északra a My Chanh folyón átkelve kíséreltek. meg ellentámadást. A hadijelentés beszámol arról, hogy a felszabadító erők a kormánycsapatok két alakulatát morzsolták fel, lelőttek hét repülőgépet, használhatatlanná tettek <tíz páncélozott járművet és nagy meny- nyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A saigoni szóvivők szombat reggel több összecsapást jeleztek An Loc tartományi székhely térségéből és a Mekong deltavidékéről. A szóvivők azt állították, hogy a kormánycsapatoknak sikerült megnyitniuk a központi fennsíkon, Kontum és Pleiku között azt az útszakaszt, amely több mint egy hónapja a népi érők ellenőrzése alatt áll. Szabadságharcos sikerek Dél-Vsefnamban Harmat Endre: Q\filkú66i ■ J Rt (Dokumentumírás 16 részben) Sortűz a Heyer’s garázsban 5. Ál Caponénak ekkor, 1926- ban már nyolcvan embere működik a hatóságok kebelében, és nincs bíró vagy politikus, aki visszautasítaná Chicago urának pénzét. Nem is elsősorban az egyáltalán nem megvetendő összegek miatt, hanem azért, mert a másik lehetőség csaknem biz. tos halál. Két lap engedte meg magának ebben az időben azt a luxust, hogy drámai hangon a hatóságoknak szegezze a kérdést: meddig tűrik még a gengszterkirály garázdálkodását? Mindkét újság, e Chicago Daily News, valamint a Chicago Sun Times sürgősen belátja, hogv da- »ázsfészekbe nyúlt. Mindkét szerkesztőséget ismeretlen tettesek támadják meg, szétrombolják a berendezést, felgyújtják a nyomdát, néhány újságírót pedig veszélyesen megsebesítenek. Hogy A1 Capone nem uszította rá a rendőrséget Mora- nékra, az távolról sem / a megbocsátás jele volt. Egyszerűen, ahogy mondani szokta, maga szerette intézni a saját dolgait. 1929. február 13-án a Főnök visszaüt. Morant valaki felhívja telefonon és Detroit- ból érkező, rendkívül olcsó Italrakományt ajánl. A bandita óvatos, és többször is megkérdi, kivel beszél. Amikor azonban a vonal másik végén közlik vele, hogy száz láda whisky ládánként potom 75 dollárért kapható, már az sem érdekli, kivel beszél. — Rendben — mondja — Az áru legyen a North Clark street 21—22. szám alatt, a Heyer’s garázsban. Van, aki forrón szereti... Alighanem az ezután történtekről mintázták meg a nálunk is bemutatott „Van, aki forrón4 szereti” című amerikai vígjáték alkotói a filmbeli híres garázsjelenetet Moranék „stábja” a vezér és az alvezér, egy Ted Newberry nevű markos bandita vezetésével várja a, beígé. t olcsó rakományt. Ehelyett azonban az egyik hirtelen kinyílt oldalajtón rendőrök rontanak be. A rutinos Moran Newberryvel együtt a váratlan vendégek belépése pillanatában kámforrá változik, a többiek reflexei azonban lassabban működnek. Hét bánatos képű gengszter áll az óriási garázsban magasra emelt kézzel. A rend egyik őre arccal a ‘fal felé felsorakoztatja a társaságot, amikor beüt a baj. Hatalmas kamion gördül be a garázsba. Moran lefülelt legényei elsápadnak, azt a nyilvánvaló következtetést vonják le, hogy itt a bizonyíték, befutott az áru. S mert arccal a fal felé állnak, nem láthatják, hogy a teherautóról lekászálódó urak egyike Claude Maddox, AI Capone egyik legkegyetlenebb hóhéra A többi gyorsan ment. A teherautósok és az álrendőrök szabályos kivégzőosztagot alkottak, és a garázs falai kísérteties erővel verték vissza a sortűz öblös hangját. Persze ilyen zaj nem megy kíváncsian összesereg- lett tömeg nélkül. A Főnök azonban erre is gondol. Az álrendőrök ezt a problémát is kiválóan megoldják. A bámészkodók elégedetten veszik *udomásul, hogy a rendőrök feltartott kezű banditákat tuszkolnak maguk előtt. — Ez ügyes Elfogták őket — morajlik végig a sokaságon. Az ügy szereplői autókba szállnak és nyomtalanul eltűnnek. A szakszervezeti üzlet A Heyer’s garázs tanulságát megértették Moranék. Nevük soha többé nem bukkan fel a lapok hasábjain. A küzdelem véget ér, Álfonso Capone most már Chicago egyedüli és korlátlan ura. A monopóliumok országában a maffia immár tőkés gazdasági értelemben is olajozottan működő „mammut- cégnek” számít. A vaskos A1 Capone-dossziéből ránk maradt adatok szerint az 1929- és esztendő 110 millió dollár hasznot hozott a társulatnak. Ekkor indul a szakszervezeti üzlet. Hogy-hogy szakszervezeti üzlet? Előrebocsátjuk, olyan tételről van szó, amelynek jelentősége — más ágazatok mellett — 1933 után rohamosan nőtt. Ebben az évben ugyanis véget ért a történelem mindeddig legnagyobb és teljes kudarcba fulladt szesztilalmi korszaka, az amerikai prohibició. A csempészüzlet ezzel egyidejűleg persze lehanyatlott, jobban kellett törődni a többi szektorral. A különös üzletág első akciója a szénszállító munkások szakszervezeti nagygyű- sén kezdődött. Fegyveres gengszterek rontottak be a gyűlésterembe, Capone egyik kedvencével, a „Háromujjúval” az élen. Közölték velük az akkor még újnak számító, de később szakszervezeti vonalon is igen gyakori szöveget, aiViely szerint a tagságot különböző veszélyek fenyegetik, az ő szervezetük viszont rendszeres havi járandóság fejében elvállalja a „védelmet”. A szakszervezeti business hámarosan másfelé is elágazik. A Főnök felismeri, bfcgy nemcsak a munkásoktól lehet pénzt szedni, hanem a másik oldaltól, a munkáltatóktól is. Akkoriban éppen küszöbönáll a felvonókezelők tömegsztrájkja. Chicagóban sok a felhőkarcoló. Egy ilyen munkabeszüntetés alaposan megbénítja az üzleti életet. Nem nehéz elképzelnünk, mi történik azoknak az irodáknak a forgalmával, amelyek mondjuk a huszonhatodik emeleten foglalnak helyet. A magas épületekben lévő cégek tulajdonosai értesítést kapnak, hogy némi anyagi áldozat ellenében meg lehet akadályozni a sztrájkot. A liftkezelőkre rázúdul a terror. Néhány vezető el- némítása után a többiek megértik: senkitől sem várhatnak védelmet és vagy dolgoznak tovább, vagy veszélybe kerül az életük. Következik: Gyémántos öv, arany C-betűveL
