Kelet-Magyarország, 1972. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

Y. oktal KELET-MAeYARORSZÄS Í972. Július Í Az események krónikája: HÉTFŐ: Moszkvába érkezett Fidel Castro. — Meg­alakult az olasz kormány. * KEDD: A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt a Li­banon elleni támadások miatt. — A Közös Piac minisztereinek tárgyalása Luxem­burgban a valutaválságról. SZERDA: A nyári szünet előtti utolsó Kohl—Bahr- találkozó. — Indira Gandhi és Ali Bhutto Simlában megkezdte tárgyalásait. CSÜTÖRTÖK: Tüntetések Argentína nagyvárosaiban. — Véget ért a szocialista internacionálé bécsi gyűlése. PÉNTEK: Nixon sajtóértekezleten kilátásba helyezte, hogy az USA visszatér a párizsi tárgyaló- asztalhoz. — Schumann francia külügymi­niszter befejezte bécsi látogatását. SZOMBAT: Az észak-irországi protestánsok megmoz­dulásai a tűzszünet ellen. — Nixon nyilat­kozata után is folytatódik a VDK területé­nek amerikai bombázása. Ú] köztársaság születik • Afrikában Amilcar Cabral sajtóértekezlete Hol vannak már azok az idők, amikor nyaranta a nem­zetközi életben „uborkasze-' zon” uralkodott el? Ha ma történik is néha hivatkozás nyári szünetre, annak is in­kább politikái tartalma, cél­ja van. A két német állam közti tárgyalássorozat mosta­ni szakaszában például a nyárra hivatkozással hagytak maguknak szünetet a tárgyaló felek, de nyilvánvalóan nem azért, hogy Kohl, az NDK és Eahr, az NSZK miniszterelnök­ségi államtitkára a jól meg­érdemelt vakációt élvezhesse. Ök ütötték nyélbe a két né­met állam közti első, nemzet­közi jogi jellegű egyezményt, a közlekedési megállapodást. Most az a feladatuk, hogy az ún. általános szerződés lehe­tőségét egyáltalán, majd pe­dig e szerződés elveit és rész­leteit vitassák meg. Egyelőre még hivatalos szóhasználat szerint csak az „eszmecsere’ szakaszánál, nem pedig a tényleges tárgyalás stádiumá­ban tartanak. Nyilván azért, mert az NSZK hivatalos kö­rei szerint — talán a közel­gő választásokra való tekin­tettel is — felsrófolták a ma­guk követeléseit. A bonni külügyi államtit­kár, Paul Frank a héten ment Prágába, hogy Jiri Götz kül- ügyminisztef-helyettessel új­rakezdje a megbeszéléseket a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Hosszú al­kudozásra van itt is kilátás. A fő kérdés az 1938-as müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének, sem­mis voltának az elismertetése a bonni kormánnyal. Willy Brandt ma már elismeri: az a szerződés, amit annak ide­jéig Hitler fegyveres fenyege­téssel csikart ki Chamber­laintől és Daladiertól, s amelyben Anglia és Francia- ország tulajdonképpen bele­egyezett Csehszlovákia felda­rabolásába — ma már nem érvényes, a maga idejében pedig mélységesen igazságta­lan volt... A megítélésnek azonban nem ilyen érzelmi, hanem száraz, de Itatásos jo­gi alapokon > kell megtörtén­nie. Minthogy az 1938-as szer­ződés érvénytelensége nem- - csak politikai, hanem jogi és pénzügyi következményekkel jár Csehszlovákia javára! A héten egy olyan csúcsta­lálkozóra került sor, amely történelmi jelentőségű lehet a földrész nagyságú India és északnyugati szomszédja, Pa­kisztán között. Közismert, hogy negyedszázada tart az engesztelhetetlennek látszó ellentét a két ország között, — a volt gyarmatosítók, az angolok, India függetlenségé­nek kényszerű megadásakor gondoskodtak arról, hogy el­hintsék a viszály magvait. Pakisztán létrehozásával egy mesterséges államot terem­tettek, a lakosságcserével ide költöztették át az indiai mo­hamedán vallású népek egy részét, Kashmirnél éppúgy vitás területet hagytak, mint ahogyan a bengál népet is kettészakították, így az In­diához csatolt Nyugat-Bengá- liában és a Kelet-Pakisztán- nak mondott részen egyfor­mán laknak bengálok. Az utóbbiból lett Bangla Desh, a Bengál Népi Köztársaság. Emlékezetes, a múlt év vé­gén és az esztendő elején le­zajlott az indiai—pakisztáni háború, amely végül is a pa­kisztáni központi kormány vereségét okozta. Akkor úgy látszott, hogy szinte feloldha­tatlan az indiai—pakisztáni ellentét. Indira Gandhi hatá­rozott politikája és Ali Bhut­to realitása most mégis, lehe­tővé tette a csúcstalálkozót.' Az .indiai miniszterelnök és a pakisztánj. államfő megbeszé­lésein a két ország közötti megállapodástervezetről volt szó. Bizonyos kompromisszum­mal, kölcsönös engedménye­ken alapuló megállapodással ért véget — legalábbis át­meneti időre — az a huza­kodás, amely hetek óta meg­figyelhető a libanoni kor­mány és a palesztin parti­zánok között. A Tel Aviv-i repülőtéren történt véreng­zés következményeként Iz­rael sorozatos támadásokkal igyekezett provokálni a bej­rúti kormányt, hogy az for­duljon szembe a Dél-Liba- non földjén tábort vert pa­lesztin gerillákkal. A kom­promisszum eredményeként nem számolják fel a Liba­nonban működő palesztin • gerillamozgalmat, a geril­lák viszont — legalább is 'egy időre — beszüntették akcióikat Izrael ellen. Nem fölösleges emlékeztetni ar­ra, hogy Libanon tulajdon­képpen nem tisztán arab állam, de nemcsak lakossá­gának többsége miatt tart az arab világgal, hanem azért is, mert — a Közel-Kelet bankárja ez a kis ország. Tőkés uralkodó osztálya in­kább Amerika-barát. Nem volt tehát meglepő, hogy 1967-ben Libanon kormánya nem üzent hadat a déli szomszédjának, Izraelnek. Bejrut politikusai semleges­séget hirdettek... Azóta azonban LibanRn politikájá­ban lassú változás ment végbe, amely többek közt Izrael agresszivitásának a következménye is. A mosta­ni izraeli akciókat az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét megbélyegezte, persze plátói ez a döntés is, csak az er­kölcsi hatása ér valamit. A hét legfontosabb esemé­nye — mert a világ első számú háborús problémakö­rével, a vietnami válsággal kapcsolatos — Nixon elnök­nek az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok kül­döttsége ismét vissza kíván térni a párizsi tárgyalóasz­talhoz. önmagában véve ör­vendetesnek lehetne monda­ni ezt az amerikai elhatáro­zást. De azzal, hogy bejelen­tését bombák hullása, az aknazár fenntartása és a háborús erőfeszítések foko­zása kíséri, kételyeket és ag­godalmakat támaszt. „Az erő helyzetéből” tárgyalni eddig sem volt célravezető. Felmerül az a kérdés, hogy Nixon puszta tárgyalási ígé­rete minden kedvezőtlen té­nyező fenntartása közepette elvezethet-e a 150. üléshez a párizsi Vietnam-konfe- rencián? A nemzetközi közvéle­mény figyelmeztetéseként értékelte Leonyid Brezs- nyevnek két nappal a nixo- ni sajtókonferencia előtt Moszkvában, a Fidel Castro kubai kormányfő tiszteletére adott banketten egy pohár­köszöntőben mondott szava­it. A Szovjetunió határozot­tan elítéli az USA délkelet­ázsiai agresszióját, a VDK kikötőinek blokád alá helye­zését, népgazdasági objektu­mait, közlekedési vonalai­nak és lakott településeinek fokozott bombázását — mon­dotta az SZKP főtitkára. A Szovjetunió követeli az Egyesült Államok és szövet­ségesei csapatainak teljes ki­vonását Dél-Vietnamból, az igazságos politikai rendezést mindennemű külső beavat­kozás nélkül. Brezsnyev hangoztotta: „A Szovjet­unió álláspontja ebben a kérdésben világos és válto­zatlan. A vietnami nép szá­mára nyújtott tárhogatásunk és sokoldalú segítségünk folytatódni fog a vietnami nép igazságos ügyének győ­zelméig”. Pálfy József Újságírókkal találkozott szombaton — a Hazafias Nép­front székházában — a ma­gyar szolidaritási bizottság vendégeként Budapesten tar­tózkodó Amilcar Cabral, a Guinea Bissau és Zöldfok- szigetek afrikai függetlenségi pártjának főtitkára. Elmond­ta egyebek között, hogy ha­zájában — amely a portugál gyarmatosítók ellen, a teljes nemzeti önállóságért és sza­badságért küzd — az elmúlt években sikeresen előreha­ladtak a párt szervezeti ki­építésében és megerősítésé­ben, s a függetlenségi harc eredményeként megterem­tették az alapjait az önálló, független állam létének. Vár­ható, Hogy még ennek az évnek a végén kikiáltják a köztársaságot. Az ország új, végleges nevéről még nem döntöttek. Az MTI tudósítójának kér­désére — amely a jelenleg folyamatban lévő megyei ta­nácsválasztások mikéntjére és a majdani nemzetgyűlés összetételére vonatkozott — Amilcar Cabral elmondta, hogy már két évvel ezelőtt felmerült a nemzetgyűlés létrehozásának igénye. A vá­lasztások — általános, titkos és egyenlő választójog alap­ján — az idén kezdődtek meg. A 17 éven felüli lakos­ságnak van választójoga. Te­kintettel a jelenlegi harc­helyzetre, a meg-megújuló bombázásokra: a legtöbb he­lyen éjszaka tartják a vá­lasztási eseményeket. A saigoni amerikai parancs­nokság közlése szerint a légi­erő B—52-es nehézbombázói péntek reggeltől szombat reg­gelig 25 légitámadást hajtot­tak végre a két vietnami or­szágrész ellen. A támadások közül három jutott a VDK területére: az óriás gének a demarkációs vonaltól hetven kilométerre északra Dong Hói város térségében szórták le bombaterhüket. Ugyancsak saigoni közlések szerint, a felszabadító érők alakulatai elfoglalták a kor- mánvcsapatok három állását, közöttük két járási törzskari a Saigontól 185 kilométerrel északra fekvő Song Be larto- rpánvi székhely térségében. Miközben a saigoni kor­mánycsapatok szóvivői azi állítják, hoev másfél kilomé­terre közelítette meg Ouang Trit az a tengerészgyalogos különítmény, amelvet. ameri­kai helikopterekkel juttattak a néni erők által feisza!ladí- tott tartományba, a VN A be­mentette. hogy Quang Tri és Thua Thien tartomány népi Úgy tervezik, hogy a nemzetgyűlésnek 120 tagja lesz. A nemzetgyűléssel és a különböző szinteken meg­választott helyi testületekkel, tanácsokkal minél szélesebb körben be akarják vonni a lakosságot az ország dolgai­nak intézésébe. Eddig első­sorban a párt vitatta meg és rendezte az országot érin­tő legfontosabb kérdéseket, ezután az aktív társadalmi részvételt akarják biztosítani. Államunk — jelentette ki a párt főtitkára — harcban született, a nemzetközi im­perializmushoz tartozó portu­gál burzsoázia elleni küzde­lemben, ezért miután létre­jött már a nemzeti egység, olyan államot akarunk for­málni, amelv minden vonat­kozásában demokratikus, cél­jában antiimperialista. Magyarországi hivatalos tárgyalásairól szólva Amilcar Cabral úgy nyilatkozott, hogy párt- és állami, meg társadalmi szervezeteknél egyaránt hasznos megbeszé­léseket folytatott az általa vezetett küldöttség. Szó volt többek között a kapcsolatok fejlesztéséről. Örömmel nyug­tázták a delegáció részéről, hogy Magyarország — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hason­lóan — minden politikai tá­mogatást megad és egyéb segítséget is nyújt a portugál gyarmatosítók elleni függet­lenségi harchoz. felszabadító fegyveres erői június 28-án és 29-én feltar­tóztatták, illetve visszavetet­ték a kormánykatonáságnak azokat az 'alakulatait, ame­lyek Hűétől északra a My Chanh folyón átkelve kísé­reltek. meg ellentámadást. A hadijelentés beszámol arról, hogy a felszabadító erők a kormánycsapatok két alaku­latát morzsolták fel, lelőttek hét repülőgépet, használha­tatlanná tettek <tíz páncélo­zott járművet és nagy meny- nyiségű hadianyagot zsák­mányoltak. A saigoni szóvivők szom­bat reggel több összecsapást jeleztek An Loc tartományi székhely térségéből és a Me­kong deltavidékéről. A szóvi­vők azt állították, hogy a kormánycsapatoknak sikerült megnyitniuk a központi fenn­síkon, Kontum és Pleiku kö­zött azt az útszakaszt, amely több mint egy hónapja a népi érők ellenőrzése alatt áll. Szabadságharcos sikerek Dél-Vsefnamban Harmat Endre: Q\filkú66i ■ J Rt (Dokumentumírás 16 részben) Sortűz a Heyer’s garázsban 5. Ál Caponénak ekkor, 1926- ban már nyolcvan embere működik a hatóságok kebe­lében, és nincs bíró vagy po­litikus, aki visszautasítaná Chicago urának pénzét. Nem is elsősorban az egyáltalán nem megvetendő összegek miatt, hanem azért, mert a másik lehetőség csaknem biz. tos halál. Két lap engedte meg ma­gának ebben az időben azt a luxust, hogy drámai hangon a hatóságoknak szegezze a kérdést: meddig tűrik még a gengszterkirály garázdál­kodását? Mindkét újság, e Chicago Daily News, vala­mint a Chicago Sun Times sürgősen belátja, hogv da- »ázsfészekbe nyúlt. Mindkét szerkesztőséget ismeretlen tettesek támadják meg, szét­rombolják a berendezést, fel­gyújtják a nyomdát, néhány újságírót pedig veszélyesen megsebesítenek. Hogy A1 Capone nem uszí­totta rá a rendőrséget Mora- nékra, az távolról sem / a megbocsátás jele volt. Egy­szerűen, ahogy mondani szokta, maga szerette intézni a saját dolgait. 1929. február 13-án a Fő­nök visszaüt. Morant valaki felhívja telefonon és Detroit- ból érkező, rendkívül olcsó Italrakományt ajánl. A ban­dita óvatos, és többször is megkérdi, kivel beszél. Ami­kor azonban a vonal másik végén közlik vele, hogy száz láda whisky ládánként po­tom 75 dollárért kapható, már az sem érdekli, kivel beszél. — Rendben — mondja — Az áru legyen a North Clark street 21—22. szám alatt, a Heyer’s garázsban. Van, aki forrón szereti... Alighanem az ezután tör­téntekről mintázták meg a nálunk is bemutatott „Van, aki forrón4 szereti” című amerikai vígjáték alkotói a filmbeli híres garázsjelenetet Moranék „stábja” a vezér és az alvezér, egy Ted New­berry nevű markos bandita vezetésével várja a, beígé. t olcsó rakományt. Ehelyett azonban az egyik hirtelen kinyílt oldalajtón rendőrök rontanak be. A rutinos Mo­ran Newberryvel együtt a váratlan vendégek belépése pillanatában kámforrá válto­zik, a többiek reflexei azon­ban lassabban működnek. Hét bánatos képű gengszter áll az óriási garázsban ma­gasra emelt kézzel. A rend egyik őre arccal a ‘fal felé felsorakoztatja a tár­saságot, amikor beüt a baj. Hatalmas kamion gördül be a garázsba. Moran lefülelt legényei elsápadnak, azt a nyilvánvaló következtetést vonják le, hogy itt a bizonyí­ték, befutott az áru. S mert arccal a fal felé állnak, nem láthatják, hogy a teherautó­ról lekászálódó urak egyike Claude Maddox, AI Capone egyik legkegyetlenebb hóhé­ra A többi gyorsan ment. A teherautósok és az álrend­őrök szabályos kivégzőoszta­got alkottak, és a garázs falai kísérteties erővel verték vissza a sortűz öblös hang­ját. Persze ilyen zaj nem megy kíváncsian összesereg- lett tömeg nélkül. A Főnök azonban erre is gondol. Az álrendőrök ezt a problémát is kiválóan megoldják. A bá­mészkodók elégedetten veszik *udomásul, hogy a rendőrök feltartott kezű banditákat tuszkolnak maguk előtt. — Ez ügyes Elfogták őket — morajlik végig a sokasá­gon. Az ügy szereplői autók­ba szállnak és nyomtalanul eltűnnek. A szakszervezeti üzlet A Heyer’s garázs tanulsá­gát megértették Moranék. Nevük soha többé nem buk­kan fel a lapok hasábjain. A küzdelem véget ér, Álfonso Capone most már Chicago egyedüli és korlátlan ura. A monopóliumok országá­ban a maffia immár tőkés gazdasági értelemben is ola­jozottan működő „mammut- cégnek” számít. A vaskos A1 Capone-dossziéből ránk ma­radt adatok szerint az 1929- és esztendő 110 millió dollár hasznot hozott a társulatnak. Ekkor indul a szakszervezeti üzlet. Hogy-hogy szakszerve­zeti üzlet? Előrebocsátjuk, olyan tételről van szó, amelynek jelentősége — más ágazatok mellett — 1933 után rohamosan nőtt. Ebben az év­ben ugyanis véget ért a tör­ténelem mindeddig legna­gyobb és teljes kudarcba fulladt szesztilalmi korszaka, az amerikai prohibició. A csempészüzlet ezzel egyidejű­leg persze lehanyatlott, job­ban kellett törődni a többi szektorral. A különös üzletág első ak­ciója a szénszállító munká­sok szakszervezeti nagygyű- sén kezdődött. Fegyveres gengszterek rontottak be a gyűlésterembe, Capone egyik kedvencével, a „Háromujjú­val” az élen. Közölték velük az akkor még újnak számító, de később szakszervezeti vo­nalon is igen gyakori szöve­get, aiViely szerint a tagságot különböző veszélyek fenye­getik, az ő szervezetük vi­szont rendszeres havi járan­dóság fejében elvállalja a „védelmet”. A szakszervezeti business hámarosan másfelé is el­ágazik. A Főnök felismeri, bfcgy nemcsak a munkások­tól lehet pénzt szedni, hanem a másik oldaltól, a munkál­tatóktól is. Akkoriban éppen küszöbönáll a felvonókeze­lők tömegsztrájkja. Chicagó­ban sok a felhőkarcoló. Egy ilyen munkabeszüntetés ala­posan megbénítja az üzleti életet. Nem nehéz elképzel­nünk, mi történik azoknak az irodáknak a forgalmával, amelyek mondjuk a huszon­hatodik emeleten foglalnak helyet. A magas épületekben lévő cégek tulajdonosai ér­tesítést kapnak, hogy némi anyagi áldozat ellenében meg lehet akadályozni a sztráj­kot. A liftkezelőkre rázúdul a terror. Néhány vezető el- némítása után a többiek megértik: senkitől sem vár­hatnak védelmet és vagy dolgoznak tovább, vagy ve­szélybe kerül az életük. Következik: Gyémántos öv, arany C-betűveL

Next

/
Thumbnails
Contents