Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
8. oldal 1972. június 11. Palotai Boris: ARANY CSILLAG „Ez hát az Argny Gsillag” — gondolta a leány s oly hihetetlennek tűnt, hogy ő itt ül a puha zajban, homályos fényben, ahol mindenki ismeri Bondyt, a ruhatáros, a pincér, a trafikos. El is bújhatott volna vele valami kis kávéházba, vagy kiskocsmába, talán jobb is lett volna! Tarka ahrpsszgl téri tett asz- kenyprdarab- feäfe*1 martogatva a pörkölt •e'Tbe. § kqzpgn meséibe Sa fijlFÓk q bStyjarql, aki egyre RRgSljS; B081' tHRHljon ki vg- Igp szakmát, me§ bem késő. 8§pí§ ett a pfg§§?éi. aho1 t&mm lí^liFiítp} § fe.ien igb?ítiá 8 gép c§apjíli 8? is ffigSteFSéi? §?et|tbé megkefficzbl iPRÖVÍ. A mit genBel; menjen ??8esmőfieiyBe- V3p HFébSifeftlíék 858¥#; |yárb3b? @ly neBé? ellwüfern ffiBgät Bttpl a keewyezcltpl, amelype tpar belpszp^p^, s egy gyárbap ^fefeiBh Mm a Susztek lány, yagy mint Bü zsi, akinek a hajába Qeleettg fRSgät § f8FmiHR: *— Nos, hpgy teszik itt magának? rgszgntj fel Boftdy, s kékfe pgpgt^t §1- lava^njutglja f tergm ibtirp fényűzését, azt a tompított eleganciát, melyhez p§glí a beavatottak értenek... — Azért hoztam ide, hogy bemutassa«}'magúkat egyívűik nak. Ez az én Ilim. Milyen ' - SjbkbBondy fg|tg|.t, § ügy folytatta. — Ez meg az én Arany Csillagom. j .egyelek jóba egymással, mindketten hozzám tartoztok. Igaz? A lány biccentett- Erre gondolni sem mert? hogy ,ők összetartozhatnak, Bondy elviszi majd vacsorázni, ha szabadnapos, néha moziba, ahol csókolózni fognak, aztán a lakására hívja. De hogy összetartoznak? Úgy nézett a férfira, mintha most látná először A szeme, mint a politúros vadgesztenye. A haja meg puha, nincs brillantinnal a fejéhez tapasztva, jó sűrű haj, bele lehet kapaszkodni. Suttogva rendel a pincérnél, fontoskodva, mint egy gyerek, aki meglepetést készít, s előre kuncog, hogyan fog csodálkozni a másik, hogy odalesz az ámulattól. — Tetszik itt magának? Most én szolgálom ki, hagyja csak. Eddig azt mondtam: Ilikém, egy duplát, Ilikém, egy rövidet. Most maga rendeljen nálam. Géza. egy francia salátát. Géza, egy roston sült csirkét. Vagy: Géza, magát akarom. A lány előrecsúszott ültében. A feje is előrebillent, mintha annak, amit hallott, súlya lenne... Milyen más ez, mint a többiek. Ki kérdezte tőle, hogy akarja-e, mindig csak őt. akarták, azzal a fölénnyel, biztonsággal, melyet állásuk, pénztárcájuk diktált. Ki várta tőle, hogy mondja: „magát akarom”. Már nem is érzett ízeket, a finom nedvek összemosódtak a szájában, az omlós rostokat gépiesen nyelte, zavar és hála keringtek benne, összetapadtak. mint a táncoló párok, s forróság csapott ki belőlük. Szeretem ezt a Bondyt... ezt a Gézát. Akkpr szerettem meg. mi^pr először bejött hozzánk és borravaló helyett margarétát tett az aprópénzzel teli pohárkába. — Ez a magáé, kedves.,. — Idejövünk minden csütörtökön — szólal meg Bondy — Ez az én otthonom. Egy ilyen kósza legénynek, mint én vagyok, nincsen igazi otthona. Itt mindenki jó barátom. A ruhatárost Józsi bácsinak hívom. A főúrral te- geződöm. A trafikos a mosónőm sógora. Vili, a pincér, úgy ismeri az ízlésemet, az édesanyám se jobban. Kitalálja a gondolataimat tudta mire lenne gusztusom, ha történetesen eszembe jutna. De neki jut eszébe énhelyettem. Igaz, Vilikém? — Megpaskolta. a pincér kezét, ráhupyojrx- tott. — uiyat hpzzqn hekúpk,' amit eiougna valakinek a részere... hisz erű... valakinek, akit szeret. Mint, ahogy Jul- csa eldugja a szita aia a jo falatokat az amperének. Hat vegye elő a szita alól, illetve a lrizsiderből és nyújtsa át a hölgynek. — Nevetett s a lány arra gondolt: ez talán a teljes boldogság, ahogy itt ülnek, s Ínyükkel, oórűkkel, szavukkal készülődnek egymásra, ez más, rqiqt atpj ecj- dig ygjt, ebpep a gyertyigkúö- ri álmák is henpq vannak, az, amit b4rspdy emlékköoyvekben kívántak egymásnak: „bű bsi'ár és „igaz társ".' Mind a hervadt jelzpk most értelmei kapnak, mert Bondy, illetve fjéza... — NejR engedem ej «aggát — mondja a férfi, s arra gondol, mi temje, ha megmutatná egyszer az anyjának, csak úgy véletlenül' Milyen jó mújgásp, afipgy a kezét fölemeli, ahogy belép valahová, mennyi mzlppsgg van ben- B8:r Vili jön. magasra tartott tálcával, minek is szólt neki, ostobaság volt! Egyikük sem éljea, psak By?zák' az ídcj; 8B§íy§tt> H8|V autóval robognának hazafelé, egymást kós- tqlgatva... Talán Íja int neki- yrii'grt fejnipiÁulatokbői is, Vili cinkos, jópofa öreg barát. Türelmetlenül hgtj-afprdH}, nyakav§l, allaval jelezve, hogy mennének már, fizetni [’hirtelen valami koppa- nast érez, valami józan kis ütést, hó-opp! — Óh, bocsánat! — Vili ijedten áll a megbillent tállal, s nézi a vékony patakot, mely ott kanyarog a vendég gallérján, lefelé a hajtókán és a térdére pöttyén. — Hirtelen tetszett megfor- dulré^<HÁ¥ nem volt időm. Tessék fíágyni megszáradni... majd egy'kis langyos vízzel... Nincs benne vaj, vagy efféle, ami pecsétet hagy. „Soufflé a la Arany Csillag". Specialitásunk. Egy kis tej, citrom, mandula — hadarja, s hogy Bondy vörösbe borult arccal mered rá, torkán akad a sió, köhögni kezd tqle. — Persze, hogy kimegy — mondja Ili. — Holnapra nyoma se lesz. — Hogy a fenébe menne ki! — szólal meg Bondy, s asztalkendőjével szétkeni a foltot. — Ilyet még nem hallottam. Szavamra, nem hallottam ilyet. Az embert egyszerűen nyakon öntik. Mi ütött magába? Nekém jön, Kulturális élet a !\yíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán — Npm tehet róla. Ahogy megfordult, a fejével meglökte a karját. Kár ennyit beszélni róla. — Gondolja? És miért csap fel védőügyvédnek? Egy osztályon felüli étteremben nem fordulhat elő ilyesmi! — Kérem, ne tessék... Maiidé figyelnek a vendégek — suttog Vili, s az asztalra csúsztatja a tálat. — „Soufflé a la Arany Csillag” — mondja gépiesen. — Specialitásunk. S Bondy füléhez hajolva: — Ha nem megy ki langyos vízzel, tisztítóba küldöm. Garantálom kérem, rendbe jön a dolog. — Tisztítóba? Ma van először rajtam. S rögtön marassam, gpzpltessem, vasaltassam? Csak mert két balkeze van a pincérnek? — Azt kívánja, hogy új öltönyt vegyen magának? Mit akar tőle? Rendben van. — Miért nyilatkozik az én nevembe«? És miért védi? — Összetartoznak, gondolja növekvő dűlővel. Ma látják egymást először, s máris összetartoznak. Valami titkos szövetség van köztük. — jVfajd az igazgató úrral elintézem! — mondta fulladtam s már szedelőzködött, egyre a fpltqt tapogatva, mint valami sérülést. Akkor jutott eszébe, hogy hisz jtt a lány, ez a... Sinka Ilona. Ezt akarja megmutatni az anyjának? Ezt a satnya kis izét? Aki nem is bolondosán vékony, hanem egyszerűen rosz- szul táplált, látszik rajta, hogy a fizetését nem akarja megenni, s csak azon e napi két tejeskávén él, ami jár neki a Hge^zóbgp. s otthonról hozott kertyerat rágcsál hozzá. A kávéfőző gép ezüst hengere mögött mutatott valamit, a fekete-rózsaszín uniformis, tüll kötényke, pillemasli habossá tette, könnyűvé, de ahogy itt ül, civilben, rend- reqtasftóan, éretlen egreshez hasonló, kemény szemével, tarka műselyem ruhájában. Nyakában gyűrött kis musz- linsál. ki visel ma ilyet? S ez a lány forralta, fűtptte, ennek a melegét érezte ujja hegyében? Ennek, aki nem is az asztal, de a város másik végén ül. nevetséges műselyem pompáiéban... Hogyan is botolhatott belé?... — Voltaképpen semmi sem történt — mondta hangosan és taxiért füttyentett. De a lány már nem volt mellette. Akárhogy forgatta a fejét, sehol sem látta. Úgy látszik, eltűnt a szomszéd utcában... Kulturális nevelőmunkánkat a főiskolai kulturális bizottság irányítja. Tagjai a főiskola kulturális kérdések iránt érdeklődő oktatói, a KISZ-szeryezet képviselői, valamint a tanulmányi hivatal dolgozója. A különböző csoportok és körök élén tiszteletdíjas művészeti vezető, egy-egv területhez különösen vonzódó oktató és hallgató áll. Kulturális tevékenységünket három alapvető cél határozza meg. Condoskődás hallgatóink szabad idejének tartalmas, kulturált és hasznos megszervezéséről. A faiskoláról kikerülő rnezqgazqlasagi üzemmérnököket olyan mű-. veltséggel akarjuk felvértezni, amely alkalmassá teszi őket grra, hogy munkahelyeiken, többnyire állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, aktívan bekapcsolódhassanak a kulturális életbe. Harmadik törekvésünk, hogy intézményünk kulturális tevékenységével, sajátos színfoltként, szerves része legyen a város, a megye, sőt az ország északkeleti része népművelésének. A hármas célt legtudatosabban a főiskolákon folyó fakultatív népművelés-oktatás szolgálja. 1972. február elején több hallgatónk vett részt téli népművelési gyakpflaton a megye falvaiban, ahol a gyakorlatban ismerkedtek mpg a népművelési munka fortélyaival, nehézségeivel és széf) qjdalaival. Hogy a gyakorlatban szprzett értékes ismeretek és tapasztalatok el ne kallódjanak, a főiskola fő- igazgatpsága pályázatot hír-1 detett a népművelési gyakorlaton részt vevő hallgatók részére. A beérkezett pályaművek ugyan sok értékes anyagot gyűjtöttek össze, de készítőik, mivel még nem járatosak a tudományos műnk? végzésében, nem jutnak el a következtetések levonásáig. Számunkra ez azt jelenti, több segítséget kell adni a vállalkozó kedvű hallgatóknak; másrészt még több hallgatót kell inspirálnunk arra, hogy megírja véleményét a látottakról és hallottakról. Ismeretterjesztő munkánkat válfozatos témájú előadások, viták, ankétok élmény- beszámolók és kiállítások jellemzik. Az irodalmi nevelést neves előadóművészek (legutóbb Mensáros László színművész járt nálunk) estjei, író-olvasó találkozók (Baranyi—Rat- kő-est) biztosítják. A zenei ízlés fejlesztését hivatott szolgálni a kqmoly zenei kör,( amely a zenei ismeretterjesz-' tés fő bázisát képezi. A képzőművészeti nevelés ügyét a hallgatók, intézeti dolgozók, valamint más művészek (Pál Gyula, Margittay Jenő, Bu- gya István) műveiből évente , két-három alkalommal rendezett tárlatai szolgálják. A képzőművészeti szakkör színvonalas munkájával az egyik legjelentősebb csoportunk. A filmművészeti nevelést két rendszeres program is segíti. A főiskoh»> mozi heti két alkalommal működik. A filmklub ugyan nem a főiskolán, hanem a Móripz Zsinniond művelődési házban működik, de elég sok hallgatónk szorgalmas látogatója. Meg kell még említenünk a kollégiumi rádió 0 971-ben jött létre) szerkesztőségének a munkáját is. ame'v tájékoztató programok mellett rendszeres kulturális műsorral is jelentkezik. Gyakran készít interjút'tapasztott oktatókkal. 1972. februáriétól a KTSZ-nek pinceklubja is van, amelv elsősorban kulturált, kötetlen időtöltés biztosítására hivatott. Legrégibb csoportunk a fő- iskplai irodalmi színpad. Országos sikerekkel ugyan még nem, de városi és megyeiekkel büszkélkedik. Az intézmény fennállása óta működik és szerves kapcsolata van a városi és megyei művelődési élettel. Í997—1989 és 1970-ben a megyei és városi t irodalmi színpadok vetélkedőin, művészeti- szemle bemutatóin első helyezést, arany és ezüst oklevelet szerzett. 1972. májusában Radnóti és Pi-linszki műveiből ösz- szeállított Önálló kamaraműsorral léptünk fel a megyei művelődési központban. A városi ipari üzemekben, így • me?őgazögsági gépjavító, * Hajtómű- és Felvonógyár ünnepi megemlékezésein szerepelünk. Természetesen a főiskolához tartozó Ilona-íahya gyakorló tangazdaságába is elvisszük produkcióinkat, tartalmassá és ünnepélyessé tesszük megemlékezéseiket. . A főiskolai fotószakköri munka eddig főleg abból állt, hogy p főiskola rendezvényeiről (kiállítások, tudományos tanácskozások, szakmaj gyakorlatok), ünnepélyek-ől (főiskola-avatás, névadó ünnepélyek) készült felvételekből fényképes falitgiplát készítettek. Ezen kívül segít é- get és tanácsot ad kertész-, gépész és repülőgápász hallgatók szakdolgozataihoz szükséges felvételek és fényképek elkészítéséhez. A jövő évi tervekben kiállítás, esztétikai továbbképzés szereoel, s célul tűzték ki, hogy pályázatokon és országos fórumokon is képviseltetik magukat. Mezőgazdasági intézmény vagyunk, természetes, hogy hallgatóink, oktatóink és dolgozóink figyelme elsősorban nem a művészetek .felé^ irányul, inkább jellemzi érdeklődési körüket a tudománv, a technika, általában a természettudományok. így a működő cspoortoknak. köröknek, és más kulturális nevető tevékenységnek fontos feladata, hogy a maga sajátos eszközeivel alakítsa! formáiig a leendő szakemberek ízlését. Feigel Mihály adjunktus Héra Zoltán: A Sainte-Marguarité sziget pipacsai Ólálkodtok a parton,. kémlelitek a tengert. Ösvény szegélyén, bokrok közt mptglkoztok. Fqt a rgpkény a romra, peremén lecsorog — tajtékját lesitek. Zprva a kapu, a szprkos szárny. haloR. Sötét csendjében ott hallgajpztQk, űzve zsongó kamillák méheit a néma udvaron ott tolongtok. És mind hevesebben, mind sürg' ben. Valami gyülekezőben, valami riadóban. Valami tikkasztó ősi kínban Delel az ég, füstöltök, gyűltök, / a rétre kicsapfqk, Neki a sövénynek, át a sövényen — hogy nyargaltok! Ki ellen, mi ellen? Szövődtök lobogóvá. Arany betűket csókol rátok a Nap. Ó a táncoló tűz-ige — hogy nincsen béke az olajfák alatt, hogy lesz még béke az olajfák alatt! Én csak egy egyszerű rendőrbiztos vagyok. Iskolázottságom nem több, mint amennyit ahhoz kellett kimutassak, hogy beálljak az államrendőrséghez. Csak a józan eszemre, meg arra támaszkodhatott!, amennyit a pályám alatt tapasztaltam. Hát ezzel a fikciós esettel is csak a tapasztalatom öregbítettem. Ha meghallgatják! Tersánszky /. fenő; ANGYALARCŰ NŐ Három-négy, vagy több hete, hogy poszton állok a Szent Margit utcán, ahol a 95-ös villamos jár. A kalauz egyszer ott a szemem előtt lecsöngeti a fil|ampst... Na, mi az? Semmi zavart nem látok. Gsak azt. hogy a kocsi zsúfolva van. Az utasok velem együtt ámulnak-bámuinak rajta jobban, mi is történt? De az egyik kalauz. a hátsó kocsiból int nekem és szólít: — Legyen szíves biztos úr! Ide! Ide! — Mi baj? Mi baj? Hát a, kalauz egy ötkoronást mutat. Hamis ötkoro- nás... Igaza van! A rendelet az, hogy akitől kapta: rögtön előállítani! — Hát kitől kapta? Egy fekete kaputos, elég kopottas úrféle az. Rámutat a kalauz. Essek le a lábamról, hogy ha én is nerp • mindjárt akármi gyanút rá nem fogtam volna első tekintetre Olyan zsivány nézése és tartása volt neki. — Magától jött az a hamis ötkoronás, barátom! Az! állítja a kalauz! Velem kel! jöjjön! — Én persze rögtön hivatalosan teljesítettem a kötelességemet. De ez az úri egyén mondható01 nem is nagyon háborqgva felel erre a kalauznak: '— Hát kérem! Ez az ötkoronás tényleg tőlem lehet. De bocsásson meg, maga meg is kocogtatta a lyukasztóján előbb az ötkoronást, mikor átvette tőlem és aztán elfogadta és visszaadott oelőle. Most utólag kereskedik mér rajtam? — Naja! — felelte erre a kalauz: — Ha meg is kocog- tattam a pénzt, mikor átvettem, nem hallottam jól, ebben a ' tolongásban, lármában, hogy nem cseng, hanem kocog. És alig van különbség mostanában a hamis pénz közt, olyan ügyesen csinálják. 'Az / embert mindennap becsapják és sajnos, többször észre sem veszem. Itt van, ez a másik ötkoronás, így cseng és ez mellette: tessék! A kalauz egy másik ötkoronást ütögetett oda a lyukasztójához és mikor a mi zsiványképű pasasérunk kérdi: — És azt mikor és kitől kapta? — Ettől a kisasszonytól. Igenis! Mit akar tőle! A? az ötkoronás, amit tőle kaptam rendesen cseng! Őtet is meg akarja gyanúsítani ? Hát akire a kalauz ráintett, az ott egy kis gyönyörű úrilány. Twennegy-tizenöt éves, ránézvést. Úgy pirul el és úgy néz ijedten csakugyan: mit akarnak őtöle?... Még az én zsiványképű pa- sasérorh is azt mondja: — Dehogyis gyanúsítom ér i kisasszonyt. Dé utóvegre akárkit is becsaphatnak. — Nade gyerünk, kérem! — kiabálja a kalauz: — Nem tarthatom fönn a kocsit. Erre (én persze a pasasé- romnak hivatalosan: — Kérem csak! Tessék szálljunk le! Gyorsan, gyorsan, kérem! Az persze tiltakozik szóval erősen, míg mozdul: — Csak nem akarok közbotrány okozója lenni! De ez mégiscsak sok! Hogyh- tegyük föl. valahol' be is csaptak hamis pénzzel valakit. hát ezért letartóztatják? Nem elég az igazoltatásom' Hiszen megidézhetnek azt^n a rendőrségre! Micsoda komédia ez? — Rendelet kérem, rendelet! Ha valaki ártatlan, úgyis elbocsátják rögtön!.... Elég az hozzá, hogy a posztomról bekísérem a pasasomat. Szavalni szavalt a fülembe'egész úton. De csibész gazember is mind szaval, mind neki áll följebb, míg rá nem bizonyul a bűne. Hát csak éppen a hangosabb szavánál förmedtem rá: — Nyughasson kérem, míg jól van! Szerencsém is csak az volt, hogy nem pypmtam ode neki egy bökköt, mikor egyre piszkolódott ránk. a Hatóságra, a lehetetlen rendeletekért... És erre, meg arra!... Mondjam meg miért volt szerencsém? Mert azért a pasasért, ahogy lehordok gem a felügyelő úr, hát olyant keveset kaptam. Hiába védekeztem, hogy: •endelet, rendelet: aszerint intézkedtem! — A rendelet az, hagy gyanús viselkedésű és külsejű alakokat kell azonnal behozni! De nem olyasvalakit, aki fényképes igazolvánnyal igazolja magát! Ma« KEI.FT MAGYART rtSZA'*, - VASÁRNAPI MELLÉKLET
