Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
i. oldal KELET-MAGYARORSZAO Wn. Jdaítw ffc HÉTFŐ: Brüsszelben befejeződik az európai népek közgyűlése. —Világszerte üdvözlik Angela Davis felmentését. — Tito elnök Moszkvába érkezik. KEDD: Magyar—kubai közlemény az eredményes tárgyalásokról. — Kormányalakítási pró- • bálkozások Olaszországban. SZERDA: McGovern győzelme a demokrata előválasztásokon. — Milliós sztrájkmozgalom F ranciaországban. CSÜTÖRTÖK: Ismét elmarad a párizsi Vietnam-értekez- let ülése. — Súlyos légitámadások a demokratikus Vietnam ellen. PÉNTEK: Brezsnyev fogadja az egyiptomi hadügyminisztert. — Heves harcok az indokínai hadszíntereken. SZOMBAT: Diáktüntetések Dél-Afrikában. Sok fontos indokínai tárgyú jelentést olvashattunk a héten a lapok címoldalain, ezúttal mégis egy látszólag „rejtett” hírre szeretném felhívni a figyelmet. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából, annak rendje és módja szerint fogadást adtak Párizsban ig: 'jelen voltak a francia kormány képviselői, nagykövetek, közéleti személyiségek és mások. A fogadás egyik vendége Christian -Castries' - tábornok volt. Igen, a név joggal erős, ez a francia fStft-änes’hök • áílt szemben a vietnami néphadsereggel tizennyolc évvel ezelőtt, a sorsdöntő Dien Bien Phi-i csatában. Soron kívül léptették elő generálissá, ejtőernyőn dobták le a körülzárt erődbe, de az ünnepségre szánt kétszáz üveg pezsgő már az ostromlók kezébe került. Azóta sok víz lefolyt a Szajnán és a Vörös folyón, de a tábornok és Párizs ma sok mindent másként lát és értékel. Az egykori ádá2 ellenfél — díszvendég a fogadáson. .. önkéntelenül is arra kell gondolnunk, ha az amerikaiak az ázsiai szólásmondás szerint — meg akarják őrizni arculatukat sürgősen visz- sza kell vonulniok Indokínából, s fel kell hagyniok a csatlós rendszerek támogatásával. Ennek egyelőre kilátása sincs, a hét csütörtökén csak elmaradt a párizsi Vietnam- konferencia esedékes ülése, viszont fellángoltba VDK elleni légiháború, több ízben támadás érte Hanoi körzetét is. Ez a kétségbeesett „északi revans” természetesen nem változtat azon az alapvető katonai tényen, hogy Dél-Vietnamban és Kambodzsában újabb eredményekhez vezetett a szabadságharcos erők offenzivája. Az amerikaiak és a saigoni- ak heves ellencsapásokkal próbálkoznak, de a sors iróniája, hogy a legnagyobb sikereket saját csapataikkal szemben érték el. Tévedésből három alkalommal bombázták önön embereiket. A vietnamiak komoly tárgyalási szándékát mutatja, hogy Le Dúc Tho, *a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója kijelentette: akar újra találkozni Kissingerrel, ha annak van új mondanivaló ja, vagy Connally volt oénz- ügyminiszterrel, aki Nixon különleges megbízottjaként világkörüli útra indult. (Kissinger azonban Japánban magyarázza a Fehér Ház bizonyítványát — Tokió változatlanul csalódott szövetségesében. az amerikaiak eddig immel-ámmal tárgval- gatnak azzal a Szato miniszterelnökkel. akinek lemondása küszöbönálló Amerikai részről továbbra is húzódoznak minden észszerű és tisztességes megoldástól: hogy a Castries-pár- huzamra utaljak, nem kevésnek kellene történnie ahhoz, hogy mondjak Westmoreland vagy. Abrams tábornok egyszer vendég lehessen egy vietnami fogadáson. Ugyanakkor az Egyesült Al- ' lamok jelenlegi vezetőinek komoly figyelmeztetésül szolgálnak, az előválasztások: a . .háborúeUenes McGovern szenátor sorozatos győzelmei a demokrata elnökjelöltségért folytatott küzdelemben. Ami — ismerve az amerikai politika machinációit — nem azt jelenti, hogy okvetlenül elnökjelölt lesz... A százötven nap múlva lebonyolításra kerülő amerikai elnökválasztások előtt természetesen Nixon látszik esélyesebbnek .bármilyen demokrata ellenjelölttel szemben, csakhogy az elnöknek egyre inkább tekintetbe kell vennie az „indokínai nép” szorítását. Az európai kontinensen tovább folytatódik a diplomácia nagyüzeme. Európa két fontos állama, amely főként saját gondjaival volt elfog-1 lalva, Franciaországban az elmúlt négy esztendő legerősebb sztrájkmozgalma robbant ki, Olaszország pedig azon vitázik, futja-e szilárd kabinetre, vagy csupán nyári „strandkormány” alakulhat. Az NSZK-ban is kiújulóban vannak a belső csatározások, valószínűleg ‘november—decemberben rendkívüli választásokat tartanak, legalábbis Brandt a héten határozottan utalt ilyen lehé- tőségre. Jelentős dokumentumokat fogadott el a népi diplomácia brüsszeli parlamentje; az európai közvélemény képviselőinek közgyűlése, amelynek munkájában megtisztelő részt vállalhatott a magas szintű magyar küldöttség. 'Jogos a megállapítás, hogy a sokoldalú előkészítő megbeszéléseknek végre zöld utat mutató NATO-lámpa egyelőre nagyon is halványzöld. A többféleképpen értelmezhető közlemény tanulmányozása azt igazolja: atlanti részről még mindig nem álltak él a feltételektől. Várhatólag belemennek az előmegbeszélésekbe, de azokon megkísérelhetik különböző lehetetlen feltételek elfogadtatását... Az európai biztonságért folytatott küzdelmet tehát folytatnunk, sőt fokoznunk kell. E témáról egy újabb moszkvai csúcstalálkozón is szó esett. Tito látogatása lehetőséget adott sokoldalú szovjet-^-ju- goszláv eszmecserére. S Moszkvánál maradva: a következetes szovjet béketörekvések jelzése az a rövid híradás, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa máris megtette a szükséges lépéseket a SALT-megállapodás realizálására. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy amerikai részről gyorsan törvénybe iktassák az egyezményt, s a "katonai—ipari komplexumnak az atomfegyverkezési hsűpábatj érdekelt körei. , az őket képviselő szenátorok felhagyjanak kirohanásaikkal. Az európai helyzet bizonyos tekintetben ellentmondásos voltát tükrözhette a stockholmi környezetvédelmi konferencia. A legtöbb szocialista ország kénytelen volt távolmaradni, mivel nem biztosították az NDK-nak járó egyenlő jogokat. Miközben örvendetesen kialakulóban van egy új európai szerződésrendszer az „el nem ismerési játék” lassítja a kibontakozást, árt az általános légkörnek.' A stockholmi témák igen lényegesek, de miért ne ott kezdenénk elviselhetőbbé tenni a „környezetet”, ahol a politikai közeg javításához még milliárdos beruházások sem kellenének, pusztán józan megfontolás. Réti Ervin Irak olajcsatája — Az iraki nép nevében a forradalmi tanács elhatározta, hogy államosítja az Iraq " Petroleum Company olajtársaságot — Haszán el Bakr elnöknek ezzel a június elsején elhan^ott bejelentésével kezdődött meg az iraki kormány új olajcsatája a nagy tőkés olajkartellel szemoen. Ez a társaság — a hírhedt IPC — állam volt az államban, s 1925 óta aknázta ki az iraki olaj forrásokat. Az iraki nép szemében megtestesítette az idegen elnyomást, a nemzeti erőforrásokat szipolyozó kolo- nialista hatalmat. Érdemes tételesen felsorolni, hogyan osztoztak az IPC részvényein a nagytőkés olajtársaságok, a vezető kapitalista országok: Schell (angol—holland) 23,75 % British Petroleum (angol) 23,75 % Compagnie Francaise des Petroles (francia) 23,75 % Esso (amerikai) 11,75 % Socony Vacuum (amerikai) 11,75 % Gulbenkian-társaság 5 % A részvények és a haszon nagy többsége a brit és az amérikái olajtársaságoké volt, s a híres „Mister 5 százalék”, aki még az ottomán időkben lett az olajmezők tulajdonosa, s a nemzetközi kartell összehozásakor kötötte ki magának az 5 százalékos részesedést, különböző csatornákon át ugyancsak az angol és amerikai társaságok hasznát gyarapította. A kirkuki olajmezőkön rendkívül előnyös az olajtermelés, a termelési költségek alacsonyak és így a haszon is rendkívüli. Az olajszakértők becslése szerint az IPC befektetései után 61 százalékos profitot húzott. Roppant gazdagságról volt szó, hiszen csupán 1968-ban 120 millió tonna olajat vett ki az IPC az iraki földből. Ezzel a Közel- Keleten közvetlenül Irán és Szaud-Arábia után a harmadik helyet foglalta el. Irak számára a mesés kincsből aránylag kevés jutott. De ez a kis rész is az iraki költségvetés 80 százalékát képviselte. Képzelhető, hogy ez a helyzet milyen remek zsarolási Tehetőséget biztosított az IPC urai számára! Az olajjövedelemnek ez az aránya azt jelentette, hogy Bagdad, más források híján, ki van téve az idegen kartell kénye'- kedvének. Ebből a helyzetből a kiút csak akkor nyílt meg Irak számára, amikor a forradalom elsöpörte a monarchiát, amikor hatalomra kerültek a haladás hívei. 1961-ben hozták meg a híres 80-as számú törvényt, amely megfosztotta az IPC-t ki nem aknázott koncessziós területeitől; ezek az egész koncesszió 99 százalékát tették ki. De a működő olajkutak a maradék egy százaléknyi területen voltak, a kizsákmányolás tehát folytatódott. Egy év múltán azonban az iraki nemzeti olaj társaság megalakítása jelezte, hogy a bagdadi kormány távlati tervei közé iktatta qz olaj kincs kézbevételét. Az elmúlt évek- ben meggyorsult az iraki „ nemzeti olajpolitika fejlesztésének üteme. 1969 nyarán írta alá Irak a Szovjetunióval azt a szerződést, amely lehetővé tette a nemzeti iraki olajipar megteremtését. Idén, ím - rilis 7-én újabb fontos esemény történt: Koszigin szovjet miniszterelnök jelenlétében felavatták Észak-Rume- liában a nemzeti olajtársaság új kútjait, amelyeket ugyancsak szovjet közreműködéssel aknáznak ki. Ez az immár nemzeti olajmező ebben az évben 5 millió tonna olajat, 1980-ban pedig 40 millió tonnát termel. Az IPC urai erre az általuk „kihívásnak” minősített iraki nemzeti politikára szabotázzsal feleltek. Nyomást akartak gyakorolni az iraki kormányra, csökkenteni akarták olajbevételeit, és ezért fokról fokra csökkentették a termelést. Különböző ürügyékkel addig züllesztet- ték a kirkuki gazdag olajmezőkön a munkát, addig szabotálták a termelést, míg az a korábbinak a felét sem érte el. Míg februárban a kirkuki termelés naponta 1 237 000 barrelt ért el, áprilisra a termelés 694 000 barrelre esett vissza. Az iraki kormány ultimátumban szólította fel az olajtársaságot, emelje ismét a termelést, fizesse meg a szabotázs miatt kiesett olajjövedelmeket, s juttasson részesedési alaptőkéjében az iraki nemzeti olajtársaságnak is. Amikor az IPC nem volt hajlandó e követelések teljesítésére, a határidő lejártakor elrendelték az imperialista olajtársaság azonnali államosítását. Szíria nyomban csatlakozott Irakhoz és a területén átvezető olajvezetéket ugyancsak államosította. Az iraki—szíriai akcióval szolidaritást vállalt Egyiptom és Líbia is. A haladó arab országok sajtója üdvözli az iraki és .szíriai elhatározást, s felszólítja az olajtermelő országokat, hogy közös' szervezetük rendkívüli közgyűlésén siessenek Bagdad és Damaszkusz segítségére. Erre annál is inkább szükség van, mert az IPC „bitorolt” olajnak nevezi az államosított olajat, az olajkartell nemzetközi „megtorló intézkedésekkel” fenyegeti az iraki kormányt. Az olaj jelenleg nem hagyja el a Földközi-tenger olajkikötőit, az olajvezetékeket lézárták. Ugyanakkor Irak máris megkezdte az államosított olaj értékesítésének hadjáratát: a szaksajtóban kedvezményes áron hirdeti az iraki olajat. Ebben a most kibontakozó csatában a haladó nemzetközi közvélemény azokkal szolidáris, akik vállalják a harcot az imperialista olaj- társaságokkal szemben, akik nemzeti olajkincsünket a nemzeti célok szolgálatába állítják. Rudnyánszki István Hatvani Dániel: Ctóve nregfúMtúlt DOKUMENTUM REGÉN* 30. Tolatással fordul. 20—30 mcj tért jön visszafelé, jobb felöl alacsony, ritkás fenyves, a fák között- térdig érő aljnövényzet. Kicsit lehúzódik az útról, alacsony törzsű fiatal akác mellett áll meg, alig tíz centire Óvatosan visszább tolat, nehogy a fa megkarcolja a kocsit, mert azért is igazoltathatják. Aztán így szól: — Na itt kitesszük. Mennek hátra a csomagtartóhoz, felnyitják, a test mozdulatlan. Robi fogja elől, ő az erősebb. Cipekednek. Robi jobbra-balra nézeget, a ' vállán keresztül hátrafelé is. Senki a közelben. Belegázolnak a bozótba, csapást vágnak. Nyolc—ttíz méter után egy alacsony, nyesetlen fenyő alá helyezik a testet. A zakó és az ing a yonszolástól felhúzódott a hasán, a nadrágja lecsúszott. Fejjel a fatörzs irányába teszik. Majdnem teljesen betakarja egy alsó növésű, iegyezőszerű ág. Feltartott jobb keze látszik csak, kissé begörbült ujjakkal. Mintha integetne... Szótlanul mennek a kocsihoz, elől Horváth Zoltán, mögötte Király Róbert. A? ifjabbik, csak úgy menet közben, lecsapja a csomagfedelet. De mire Robi odaér, felpattan. „Ha lassan nyilna, még megijesztene” — gondolja. Ö is lecsapja, de rögtön visszavágódik. Mi van ezzel? Nézi. próbálgatja, s rájön, hogy a zárleméz elgörbült. Hajlítgat- ja, letörik. Dühösen eldobja az apró fémdarabot. Zolinál van egy darab zsineg, azzal kötözi le. Visszamennek a kövesútra Robiy úgy érzi, mintha köny- nyebben futna velük a kocsi. Vagy csak nekik köny- nyebb? Amíg ezen meditál, útelágazáshoz érnek. Könnyedén a balra ágazó útra hajt. Pár kilométer után kiderül, hogy a másikon kell haladni. Megfordul. Már Enyingen vannak, amikor hátulról kis fémes zörej hallatszik. Robi a viszapillantóból észreveszi hogy felvágódott a csomagtér fedele. Megáll, hátramegy. A madzag nem lesz jó. Pillanatig töpreng: mivel kösse le. Aztán előrántja a bicskáját, levág egy darabot a szerelőlámpa zsinórjából. Újból megnézik a térképet, s megállapítják: a 8-as főútvonalat kell elérni, s azon végig... De nem egészen: a A szentgotthárdi határátlépő tájékán elég sűrűn vannak a települések. Robi szerint errefelé veszélyes lesz. Szombathelyre kell menni, s onnan tovább, nyugati irányba. A Balaton csücskénél lép- ten-nyomon útelágazások. Egy nagy vegyiüzem főbejáratánál veszik észre: megint nem jó az irány. A kapun — forduláskor pillantják meg — hatalmas halálfej vigyorog rájuk. Végre elérik a 8-ast. Áthajtanak az éjszakai Veszprémen, s a város túlsó szélénél haladva látják: velük egy irányban sétál egy magányos nő. Robi lassít mellette, kiszól, hogy merre megy. A nő azt mondja: — Veszprémbe. •— De hiszen az mögöttünk van! — A buszmegállóhoz megyek. Zoli nem nagyon érti, hogy miért akarta felvenni a nőt. Elég volt már az utasokból... De fáradt, szólni sincs ereje. Már arról is lemondott, hogy kiszálljon és egyedül, gyalog meneküljön. Érzi, hogy fokozatosan Robi hatalmába került... Pedig ő, Horváth Zoltán kezdeményezte és gondolta ki. az egészet. Az is idegesíti, hogy Robi szünet nélkül füttyönget, ritmusra, s közben ütögeti a kormányt. És 100-zal, 110-zel megy állandóan, á kanyarokban is. Most is 100-zal megy neki egy éles kanyarnak. Jaj dől a kocsi! Zoli behunyja a szemét: most vége lesz mindennek... De amikor érzi, hogy túljutottak, kinyitja. Fülében még ott a gumi sivitó, radírozó hangja. Kis idő múlva megszólal: — Robi ne hajts annyira. '— De a „vezető” fölényes: — Bízd rám, most már én vagyok a sofőr. Kámhál fordulnak Szombathely irányába. Mire a várost megpillantják, pirkadni kezd. Hat óra felé jár az idő. BENZINKÜTTÖL AZ ÁROKPARTIG A külvárosban járnak, amikor Robi érzi: rángat a motor. Nyomban utána le is áll. Az indító jó, nem ugrik be mégsem. Persze, hát elfogyott a benzin. Körülnéz. Tábla mutatja: kétszáz méterre autószerviz. Elindul arrafelé. Á telepen műszakkezdés van. (Folytatjuk)
