Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

ntí: mm & ^w-meYÄKöaszÄö 3. <0M Külföldié — közpénzen A fiatalok s;yára Tizenöt féle mérleg — Az ipartelepítés áldozatot is követel FOGLALKOZTAK EZEK­KEL a problémákkal fegyel­mi bizottságok, sokoldalúan vizsgálta a népi ellenőrzés de vannak személyes élmé­nyeim is. Ezeket próbálom közreadni és a közhasznú ta­nulságokat levonni. Valójában miről is van szó? Külföldi kiküldetések­ről, tapasztalatcserékről, de nevezhetjük nyugodtan juta­lomüdülésnek, hiszen valójá­ban erről, bújtatott üdülés­ről van szó, mert ilyen, vagy olyan módon azzá tették. Az illetékes vezetőknek — akik között igazgatók, tsz-, ktsz-, vagy szövetkezeti elnö­kök, agronómusok, mérnökök, személyzeti vezetők és párt­titkárok vannak — jól jött az utazás, kitüntetésnek vették s most utólag úgy tűnik, őkel róják meg azért, mert látták Rómát, vagy mert eljutottak Párizsba. Az egyik elnök elmondta — akinek egyébként ez volt első külföldi útja, — hogy amikor az értekezleten beje­lentették az olaszországi ta­nulmányutat, valamennyien szerettek volna részt venni rajta. Úgy gondolták: a prog­ram testreszabott lesz, olyan helyekre viszik el őket, ami­ből sokat lehet majd itthon hasznosítani. Aztán kiderült, hogy csak hatan mehetnek, mert a felügyeleti szerv csak ennyit engedélyez és azt is elárulták, hogy ezt vegyék kitüntetésnek az eddig vég­zett jó munkájukért. A PÉNZT TERMÉSZETE­SEN OTTHON, a szövetkezet­nél kellett előteremteni és a közgyűlés vita nélkül egyet-, értett a javaslattal: hozzájá­rultak, hogy a nyereség ter­hére számolják el az össze­get. Az első meglepetés már a névsorolvasásnál érte őket: a legkülönbözőbb foglalkozá­sú és érdeklődésű emberek álltak sorba a repülőtéri be­lépőért és az írott program­ban mindössze egy délutáni látogatás volt csupán az ő profiljuk. Az elnök hazaérkezése után megtartotta az élménybeszá­molót és azzal fejezte be, hogy ez az út örökre emléke­zetes marad számára. Aztán azon kezdett gondolkozni: mit valósíthat meg a látot­takból. Szövetkezeti elnökről lévén szó, látta, hogyan kí­nálják áruikat a bazárosok, látta a csillogó kirakatokat és'azt is, hogy udvariasak az eladók. Csakhogy ezt itthon­ról is ki lehet találni, sőt né­ha itthon is látni udvarias eladót. És, hogy szebbek a kirakatok? Hogyan lehetne összehasonlítani egy milánói kirakatot mondjuk a tisza- eszlárival? Sehogy. Hol van hát akkor a gyakorlati ha­szon? A MEZŐGAZDASÁGBÓL UGYANÍGY vehetünk példát. Egyik csoportot elvitték Dél- Tirolba és megmutatták: az elavult sövény rendszerű al­máról hogyan tértek át az ikersoros termelésre. Tetszett a beszámolóban, hogy már a telepítés utáni második év­ben 100, később 300 mázsát is terem egy hold, ráadásul minden munkáját gépesíteni lehet. Jó lenne itthon is meg­csinálni — gondolta magában az elnök — csakhogy ehhez öntözés is kell. Víz meg nincs. Vannak persze olyan szer­vezések is, amikor az egész útnak nincs még szűkre sza­bott tanulmányi jellege sem. És vajon hibáztathatók-e ezért a résztvevők? Láttak szép városokat, modern autó­sztrádákat, de mit hoznak a közösségnek, mit mondanak azoknak, akik küldték őket? És mit mondanak azok, akik sérelmezték, hogy ilyesmire költik a közösség pénzét? A dolognak azonban van egy másik oldala, amelyre a népi ellenőrök Vizsgálata de­rített fényt. Az történetesen, hogy a külföldi utakon rend­szerint a vezetők vesznek részt és például még akkor is az elnök utazik, ha éppen a főállattenyésztő venné az út­nak a legtöbb hasznát. Vagy például — a H-i tsz esetében — 1970-ben és 1971-ben ugyanozok a vezetők voltak külföldön. Még egy adalék: a megvizsgált tíz szatmári ter­melőszövetkezet és állami gazdaság közül csak a mérki tsz, a Mátészalkai és a Osen- geri Állami Gazdaság térít­tette meg a résztvevőkkel a költőpénzt, a többiek nem. És többségük nem a nyereségből. hanem a szociális-kulturális alapból fedezték a kiadáso­kat. Ezek a tények még inkább alátámasztják a külföldi ta­nulmányutak üdülési jelle­gét, hiszen, — ugyancsak a népi ellenőrök vizsgálata alapján — egyetlen tanul­mányút hasznossága sem ér­tékelhető, hasznosításukról semmilyen bizonyítékot nem tudnak felmutatni. A KÉRDÉS ADOTT: he­lyes-e ilyen illegálisan „ál­cázva” üdültetni embere­ket? Miért kell keresni ott a hátsó ajtót, és azt mesterkélt módon, paragrafusokat kerül­getve kinyitni, amikor az el­ső ajtó nyitva van. Különö­sen akkor, amikor ezeknek az embereknek a többsége 10—20, vagy még ennél is több éves jó munkával rá­szolgált egy külföldi üdülésre. A jó munkát, a hűséges szolgálatot helyes, ha elisme­rik és akár vezetőket, akár dolgozókat így segítik hozzá, hogy világot lássanak, tapasz­talatokat szerezzenek. Aligha akadna közösség, amelyik sajnálná, vagy megtagadná a jutalmazásnak ezt a fajtáját attól, vagy azoktól, akik megérdemlik. Legyen természetesen to­vábbra is tanulmányút, vagy tapasztalatcsere, de az az le­gyen a szó szoros értelmében. Ám ezekre olyanok juthas­sanak el, akik a látottakat itthon is hasznosítani fogják és oda vigyék őket, ahol ta­nulni lehet. Balosdi József mm Nyelvem mázsát mondana, de hirtelen helyesbítek, mert Papp László haragszik érte, s mindig kiigazít. „Ez kérem nem mázsa, mi nem mázsá­kat gyártunk, hanem tolósú­lyos mérlegeket.” Köznapi ember most is mázsát mond, de hogy valójában, mi is a különbség a mázsa és mér­leg között, csak ők tudják. Az üzem becsülete Szerintük műszer. Ahogy magyarázza, s meg is szem­lélem, valójában az. Gyártá­sa precízséget, pontosságot igényel. Egyes részeinél ez- redmilliméter pontossággal kell dolgozni. Itt végzik a mérlegek hitelesítését is. In­nen csak hitelesítve kerül­hetnek a „forgalomba”, az iparba, mezőgazdaságba, ke­reskedelembe. Mérleggyár, Fehérgyar­maton. Szatmárban, a vége­ken. Ez mindenképpen szen­záció. Talán máshol, a nagy iparcentrumokban eltörpül­ne, de itt neve és becsülete van. Nagyüzemnek számít. Anyavállalata Hódmezővá­sárhelyen van. Onnan „irá­nyítják”, istápolják, segítet­ték és támogatják, hogy itt, ha nehezen, sok áldozatot követelve, de munkásság ne­velődjön. S jó hírüket ter­mékeik viszik országszerte. Papp László 29 éves, gé­pésztechnikus. ö a gyáregy­ség vezetője. Kazai Sándor, a műszaki vezető 28 eszten­dős. Tóth Sándor, a főmű­vezető és párttitkár három évvel idősebb, Kormány Ist­ván. a most sok gonddal bajlódó fmk-vezető, a legidő­sebb: 32 éves. Hasonló, alig 29 év a dol­gozók átlagos életkora is a METRIPOND-nál. Amikor a facölöpökkel kitámasztott gyáregységvezetői irodában a gondokról érdeklődöm tő­lük, a válaszokban» van va­lami feszültség. — Ez az árvízi örökség — tekint az oszlopokra Papp László. Kétmilliós kár érte őket is. Nehéz kiheverni. De termelni kell. Jelenleg 15 fé­le tolósúlyos mérleget gyár­tanak. Ez évi tervük húsz­millió. Az ipari munkások létszáma 130. Kezdetben na­gyon nehéz volt. Hódmező­vásárhelyről jöttek szakmun­kások, vezetők segíteni. Most már itt képezik a szakembereket. — Nem könnyű — mondja elgondolkodva a párttitkár. Sokan közülük „tegnap” még a kapát fogták, s ezekből kell fegyelmet tisztelő, ipari munkát szerető betanított munkásokat képezni. — Jelenleg több mint nyolcvan első—másodéves ta­nulónk van. A harmadévesek 24-en vannak. Rájuk már számíthatunk — újságolja Papp László. Mérleglakatosok Mérleglakatosokat képez­nek. Nyolc általános utón kerülnek ide. Szép számmal vannak lányok is. Fiatalok, igényesek. — Nem is igény már, ha­nem alapvető követelmény, hogy egy ilyen üzemben le­gyen megfelelő fürdő-öltöző, ebédlő, orvosi rendelés — említi a párttitkár. — Most .is kinn a kútnál mosakod­nak. — Ez a helyzet — erősíti meg Papp László. — De már épül, ha ideiglenes is lesz, az új szociális helyiség — tájékoztat mindjárt utána Kormány István. Neki van a legtöbb gondja ezzel, ő „építi.” Mutatják a fémvá­zas épületet, amelyben tan­műhely is lesz. Már ebben a részben tanulnak is. Szükség szülte ezt az épü­letet, az ilyen megoldást. Rá­kényszerültek, mert a gon­dok feszítették a vezetőket. A munkások hiányolták az élet- és munkakörülmények javítását. Bár ez sem végle­ges megoldás, alig van rá pénz. Három évvel ezelőtt 54 milliós beruházási program kezdődött. Ebből 32 milliót kell üzemcsarnokok építésé­re és a berendezésekre köl­teni. Ebben szerepelt volna a szociális létesítmény is: fürdő-öltöző, étterem, orvosi szoba és iroda. — Sajnos a szociális léte­sítmények elmaradnak. Ez év végére elkészül a daru­zott szerelőcsarnok, a dara­bolócsarnok. Már üzemel a trafóház és kiépül a szenny­vízelvezető hálózat — mond­ja a gyáregységvezető. „Kimerült” az anyaválla­lat fejlesztési alapja. A bank nem ad hitelt a szociális be­ruházásokra. Így . kényszer- megoldást kellett választa- niok. — Ez a legnagyobb gon­dunk — mondja a p' kár. — Nem mindegy, homi­lyen körülmények között dol­goznak az emberek. Főleg a fiatalok. Rontja a hangula­tot. Bár már látják, hogy valami készül. Két műszak tervei Épül az új műhelycsarnok, az új öltöző. Csakhogy nem kevés azoknak a dolgozók­nak a száma sem, akik el­mentek. Tavaly 84 volt a ki­lépők száma. Idén eddig 20. Az okok különbözők. Ez is szerepel köztük. S akik itt dolgoznak — főleg a fiata­lok és lányok — ezt hiányol­ják. Ez a legnagyobb gondja Fehérgyarmaton a METRI- POND-nak. Van azonban egy másik is. És ez a termelést akadályozza. Egy műszakban dolgoznak. Csak a forgácso­ló- és hegesztömunkások járnak két műszakba. Főleg gyarmatiak. Nem tudják a két műszakot megszervezni, mert a munkások zöme be­járó, legalább húsz község­ből. És nincs biztosítva a ha­zautazás, nincs autóbuszjárat ilyenkor. Ezen is segíteni kellene. A gj^ár udvarán szépen •csomagolva, szállításra elő­készítve sorakoznak a már kész n^érlegek. Várja őket az ipar! mezőgazdaság, a ke­reskedelem. Innen viszik a szatmári munkások jó hírét. Tudnak itt, akarnak itt dol­gozni. Szorgalmas vezetők nevelődtek fel. Csak egy ki­csit több támogatást igé­nyelnének. És joggal. Mert még a megítélésben igen nagy a távolság Hód­mezővásárhely, Budapest és Fehérgyarmat között, ha a vezetők és a munkások megítélése, elbírálása és bé­rezése kerül döntésre. Ebben is csökkennie kell a távolságnak. Mert itt ipart telepíteni, munkásságot ne­velni kicsit hivatás is, több áldozatot követel mindenki­től. Farkas Kálmán FELZÁRKÓZTAK A NŐK. A VOR nyíregyházi gyáregysége május havi készárutervét 113 százalékra teljesítette. A kimagasló eredmény elérésében nagy részük van a vasalóüzem­ben dolgozó 28 nőnek, akik ugyanolyan teljesítményt értek el. mint a hasonló körülmények között dolgozó férfimunkások. Képünk: Korponay Mária elektromos gőzvasalón exportnad­rágok vasalását végzi. (Elek Emil felvétele) ÉRETTSÉGI ’72 É rettségi... Hányféle árnyalata, hangulata, emlékeket elmélyítő és fel­bolygató ereje van a két szónak: érettségi vizsga. Sokan egy életen át megőr­zik az élményét, újra és új­ra ott ülnek a vizsgabizott­ság előtt. Érettségiznek. És ilyenkor jó felébredni, meg­nyugodni. .. Szikrázó párbeszédek, tü­zes arcok, drámaiság ... Ilyen képek idéződnek fel útközben, amikor egy érett­ségiző osztályhoz kopogunk. A valóságos kép más. A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépis­kola IV/B osztályának végzős tanulói — mire e sorok megjelennek már érettségi­zett, felnőtt korba lépő fia­talok — nyugodtan ülnek a helyükön. Június 8-a, délelőtt.. . Kint plusz harminc—har­minckét fok, bent az első emeleti tanteremben szinte kellemesen hűvös a levegő. Banner László igazgató mondja, szándékosan vá­lasztották az északi fekvésű termet, itt csak korán reggel tűz be a nap. Az ablakon beszűrődik a közeli építke­zéseken dolgozó gépek za­ja, de az érettségizőket ez aligha zavarja. Nagy figye­lemmel dolgoznak, jegyzetel­nek. Egy-egy lazítás a nyak­kendőn, egy igazítás a szék karján pihenő zakón, apró rezdülések sejtetik, hogy az a bizonyos felvillanyzó izga­lom nem hiányzik. A matematika-fizika tago­zatos osztály végzősei vizs­gáznak. A táblánál Czirják János az egyik örök témá­val, Pitagorász tételével bir­kózik. Békefi Zsuzsa, a veszprémi Lovassy gimnázium tanára, az érettségi vizsgabizottság elnöke elégedett a felelettel. Láthatóan azonban nem csak a tételek mögött rejlő tudás­ra, hanem a fiatalember egyéni kombinálóképessé­gére is kíváncsi. Elhangzik „a köszönöm elég lesz” és következik Csősz Éva. Magyar nyelvből és irodalomból vizsgázik. Nem szó szerint, témája: a magyar szabadságharc és forradalom elsiratása költé­szetünkben. Bérezés Mihály- né magyartanár figyelmesen hallgatja, s csak akkor szól közbe, amikor úgy érzi; egy- egy fontos gondolatkör, cso­mópont, lényeges mondani­való „aláhúzása” feltétlenül szükséges. — Éva a Kossuth Lajos Tudományegyetem — mate­matika-fizika szakára je­lentkezett — súgja Banner László igazgató. Külön öröm számunkra, hogy a matema­tika-fizika tagozatos diák­jaink nemcsak a saját tár­gyuk iránt érdeklődnek. A kamarakórusban, az irodal­mi színpad műsoraiban is ott találjuk őket. Úgy érez­zük, nem lesznek szakbar­bárok ... A sorra kerülő érettségi­zők megerősítik az igazgató kijelentését. Fodor József az Ember tragédiáját kapta, pontosabban a társadalmi formák bemutatását. Élveze­tes stílusban, színesen, lé­nyegre és összefüggésekre tö­rően eleveníti meg a nagy mű alapján elénk rajzolódó társadalmakat. Nem feledke­zik meg Madách véleményé­nek jellemzéséről sem. Fo­dor József közlekedési mér­nök akar lenni, nem irodal­már, de sokan megirigyelhet­nék tájékozottságát, irodalmi és nyelvi műveltségét. Vaszkun Tamás a követke­ző érettségiző. Villamosmér­nöki szakra jelentkezett, kül­földi ösztöndíjasként. A má­sodik „próbán” maradt alul néhány ponttal a kívántnál, így itthon folytatja tanulmá­nyait. Csapó László ül köze­lebb az elnöki asztalhoz, ő a soron következő .. Kissé zavartan kezdi mondatait, akad néhány „hát” és „mint tudjuk” az európai és a ma­gyar reneszánsz kiemelkedő képviselőinek bemutatása közben. Közepes tanuló, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépészeti szakára jelentkezett... Telnek a percek, az órák. Az érettségizők a jól vett akadályok után láthatóan magabiztosabbá válnak. Négy év kitartó munkájának ered­ményét is maguk mögött érzik. S azt is tapasztalják, hogy az érettségi bizottság segítő szándékkal igyekszik meggyőződni a tudásukról, meghitt, feszültségtől mentes légkört teremt. A vizsgabizottság elnöke arra is kíváncsi, milyen könyveket olvas szívesen a felnőtté érő fiatalember, ho­gyan válogatja meg olvas­mányait. Az egyik irodalmi tételnél Kodály Zoltán neve is szóba kerül, vajon milyen kitekintése van az érettségiző embernek az irodalom és a zene kölcsönhatásban álló vi­lágára. Bérezés Mihályné magyartanár a Janus Pan- noniusról szóló beszámoló után azt is megkérdezi, az idén milyen jubileumi ese­mények kapcsolódnak a nagy magyar humanista köl­tő emlékéhez. — Nem közhely — jegyez­te meg Banner László a vizsga szünetében, a fiatalo­kat a változó ismeretek be­fogadására kell alkalmassá tenni. De ehhez el kell sajá­títaniuk azt, ami kevésbé változó, az állandósult isme­reteket. A Krúdyban szerzett ta­pasztalatok, az érettségi hangulata, légköre azt su­gallta, ez a törekvés ebben a fiatal, de mindinkább or­szágos rangra is szert tevő középiskolában már több, mint óhaj... Az érettségi bizottság fiatal elnöke, Békefi Zsuzsa is így vélekedett a színvonalas ok­tató-nevelő munkáról. Az érettségi hűen tükrözi az is­kolában meghonosodott ta­nár—diák viszonyt, amely már-már munkatársi viszony. Az írásbeli dolgozatok is jó benyomást tettek rá. Külön feltűnt, hogy magyar iroda­lomból a legtöbben József Attila költészetét választották témának. Ez egy kicsit val­lomásnak is tekinthető, .. S milyen érzés — öt évvel az egyetem elvégzése után a vizsgabizottság elnöki aszta­lánál ülni? — kérdeztük a fi­atal veszprémi tanárnőtől, akiről kiderült, hogy kedves emlékek fűzik Nyíregyházá­hoz. Két évig volt a Zrínyi gimnázium tanulója, mielőtt elköltöztek. — Ügy érzem, háromszor érettségiztem — mondja. —. Először, mint diák, másod­szor, mint tanár, amikor az első érettségiző osztályom szárnyra kelt. harmadszor most, amikor először bíztak rám ilyen felelősségteljes, és megtisztelő megbízatást. Tegnap este még nem tudom kinek volt nagyobb lámpalá­za, az érettségire készülő fia­taloknak, vagy nekem. Ta­pasztalatszerzés. tanulás is' számomra ez a szereplés... Azzal az érzéssel búcsúz­tunk az érettségizőktől, akik a napokban a Krúdyban szá­zan tesznek bizonyságot a négyéves tanulásukról, em­beri érettségükről: az érettségi nem csak az ő szá­mukra vizsga, erőpróba. Azoknak is, akik vizsgáztat­nak. .. Páll Gáz*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents