Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
Wft Június 8. ’ m.OT-HÄgtASCaßgAÖ S oldal JEGYZETEK: Játszott a vállalat Panaszra senkinek nem lehetett oka. Pedig nem kevesebb, mint ezernégyszáz emberről gondoskodtak. Valóban jól sikerült az építők napi ünnepség a KEMÉV-nél. Családias volt. Igazán otthon érezték magukat az épitő- munkások. Elfogyasztottak 5000 üveg sört, egy nagyobbacska hízót, persze felszeletelve, s így háromezer adag sült került a terített asztalokra. dések szerepeltek a totón: Mennyi volt a vállalat 1971. évi termelése? Mennyi a védőkorlát előírt minimális magassága? Ki dönt arról, hogy hol vehető igénybe a hideg élelmezés a vállalatnál? Mikorra kell elérni a vállalatnak az 500 millió forintos termelést? Hány főépítésvezetőség van jelenleg a vállalatnál? Érdekes, izgalmas kérdések? Azok számára. akik tudják, nem. Mégis figyelemre érdemes. És a játékosok — a munkások — élvezték, s amit nem tudtak, kérdezgették, informálódtak. És itt a lényeg. Erre volt kíváncsi a rendezőség. Ki mit és mennyit tud saját vállalatáról, egyes védő rendszabályokról és más kérdésekről. Komoly játék volt. S ha úgy tetszik, jó alkalom egy ünnepség programjának színesebbé tételére. Információszerzés és tájékoztatás is. Amolyan kis szellemi párbeszéd a munkásokkal. Száztizenheten értek el telitalálatot. Nagyon sokan tizenhármat. S megkezdődött a sorsolás. Ezer forint értékű ajándéktárgyat adtak át a nyerteseknek. S amikor kihirdették a telitalálatos szelvényt, nemcsak a hatszáz érdekelt, hanem az egész csarnok figyelt. Komolyan játszott az egész vállalat. S a jó ebédhez, a jó étvágy, de még a jő nóta sem hiányzott. És talán az sem mellékes, hogy kulturáltan szórakoztak. Tetszett. Volt rtt lepényevés, rúdmászás, tréfás játékok, ajándékvásár, mindaz, ami a régi, hagyományos építők ünnepléséhez tartozik. Volt azonban valami új játék is, amely jelezte: túllépték a hagyományokat. Különösen ez tetszett. Neve: szellemi totó. Csaknem hatszáz kérdőívet osztottak szét kubikosok, ácsok, szerelők, brigád- és művezetők között. Mindenki részt vehetett ebben a komoly és hasznos játékban. Tizenhárom plusz egy kérdés. Élvezet volt látni is, micsoda izgalomba hozta az asztal körül ülő családokat. Összedugták a fejüket, tippeltek. Talán szükségtelen most felsorolni az ösz- szes kérdést. Néhányat azonban érdemes kiemelni, s a nyilvánosság ele tárni. Ilyen kér- Farkas Kálmán * ' ' Épületek — kihasználatlanul Megyénkben kevés bölcsőde, óvoda és tanyai kollégium van. A vidéki iskolák közül jó néhányat már évek óta lebontásra ítéltek. Több községben a bolt, vagy a postahivatal omladozó és egészségtélen. Néhány község azért nem kap pedagógust, vagy mezőgazdasági szakembert, mert a tanácsnak, vagy a tsz- nek nincs szolgálati lakása. Még vidéken is sokan laknak albérletben, vagy kedvezőtlen körülmények között. És még hosszan sorolhatnánk azokat a problémákat, amelyeknek oka: az épülethiány. Egy fontos dologra azonban kevesen figyelnek. Több Szabolcs-Szatmár megyei községben kihasználatlanul, vagy csak részben kihasználva áll egy épület: a volt tanácsháza épülete. A tanácsok körzetesítése után megyénkben több tucat épület felszabadult. Legalábbis részben, ugyanis a volt tanácsházák egyik helyiségében fogadónapokat tartanak a tanácsi dolgozók. A fogadónapok megtartására azonban egy helyiség elegendő. Emlékszünk rá, hogy a legkisebb tanácsháza is legalább két, vagy három helyiségből állt, A körzetesítés után eltelt egy pár év, de jó néhány községben a tanácsháza épületének egy. vagy több 'helyisége még mindig üresen, vagy kihasználatlanul áll. Tűristvándiban például három helyiség szolgál fogadónapok tartására. De nem Túrist- vándi az egyedülálló község, ahol „elfelejtettek” dönteni. Persze vannak jó példák is. Mán- dokhoz a körzetesítéskor három községet csatoltak: Benken postahivatal, Eperjeskén könyvtár, Tiszamogyoróson pedig pártház lett a volt tanácsháza épületéből. A Tímárhoz tartozó Szabolcs községben is csak egy helyiség maradt a fogadónapok megtartására, a többi helyiséget átalakították orvosi rendelőnek. Barabáshoz Vámosatyát és Gelénest l csatolták. Gelénesen orvosi rendelő és óvoda lett a tanácsi épületből, de Vámosatyán még mindig vitatkoznak azon, hogy mi legyen a volt tanácsháza végleges sorsa. A viták és a közömbösség helyett végre dönteni kell! Hiszen magukra maradt öregek keresnek otthont, művelődni és szórakozni vágyó fiatalok keresnek könyvtárnak, vagy klubnak alkalmas helyiséget, gyerekek várnak bölcsődei, vagy óvodai elhelyezésre, ugyanakkor e középület több községben is kihasználatlanul all. Nábrádí Lajos Korszerűsítik a megye téglagyárait i * Tízmillióval több — Uj gépeket állítanak üzembe Jó eredmények Tiszavasváriban és Tiszaberceten Ipari és egyéb beruházásaink, a lakásépítkezések gyakori gondja, problémája napjainkban is az építőipari alapanyagok, közöttük elsősorban a tégla hiánya. A téglaipar jelentős erőfeszítései ellenére sem jutott mindig elegendő tégla a TÜZÉP- telepekie, nem volt folyamatos a lakosság igényeinek kielégítése. Ennek okairól és a további munkáról beszélgetett munkatársunk Pinczés Andrással, a Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójával. — Mi volt az oka a téglahiánynak? Hogyan kapcsolódik be megyénk három gyára a feladatok megoldásába? — Az elmúlt évben nemcsak Szabolcs-Szatmár megyében. hanem országosan is általános volt a téglahiány. Ebből következően a megyében jelentkező igényeket sem tudta vállalatunk kielégíteni. Hozzájárult ehhez még a fehérgyarmati gyár tervezett termelés-íelfutásának elmaradása. Ha azonban az előző évihez hasonlítjuk az 1971-es eredményeket, úgy mégis fejlődés tapasztalható. Hiszen húszmillió darabbal termelt többet a három téglagyár. A tiszavasvári és a tiszaberceli téglagyárak tervüket magasan túlteljesítették, munkájukat példás fegyelem és termelékenység jellemezte. A három téglagyár az elmúlt évben 49 és fél millió darab égetett, téglát gyártott. Ez évre á terv már 59 millió. Ez a közel tízmilliós felfutás egyrészt a fehérgyarmati gyár termelésének növeléséből, másrészt az üreges áruk ' termelékenységnövelő hatásaként jelentkezik. — Mit jelent a vállaltinak az építőanyagok árrendezése révén keletkezett többletbevétel ? Fordítanak-e ebből termelésfejlesztésre ? —- Lényegében a téglaiparban az árváltozás nem hoz döntő fordulatot, hiszen az elmúlt évben ennek 28 százalékát már mint árkiegészítést kapták meg a vállalatok. A tény mégis az, hogy az árrendezés kedvezően befolyásolja a vállalati eredményt. — Megjegyezni kívánom, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei gyárak közül a tiszavas- vári, tiszaberceli gyárak ösz- szesen mintegy 5 millió forint nyereségei hoznak. Ugyanakkor a fehérgyarmati téglagyár még a tervezett termelésfelfutás után is veszteséges lesz ebben az évben. Vállalati szinten végső soron a jelentkező többletnyereség már elegendő lesz ahhoz, hogy olyan kereseti lehetőséget biztosítsunk dolgozóinknak, amely a környező vállalatokét. meghaladja. Ennek eredménye már megmutatkozik abban, is, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei téglagyárakban az évben megszűnt a munkaerőgond. — Sajnos Fehérgyarmat még mindig elég sok problémát jelent a vállalatnak. Ugyanis a tervezési és technológiai hiányosságokat — amelyek az üzembe helyezés kezdete óta fennállnak — beruházási keret hiányában egyelőre megszüntetni nem tudjuk. Jelenleg tárgyalások folynak, melynek eredményeként várhatóan még ebben az évben megoldható a bánya, gépesítése és az olajtüzelésre való átállás. Ez mintegy 20—25 millió forint fejlesztést jelent majd. — A többi téglagyárban a helyzet kedvezőbb. Tiszavas- várjban például most- helyezünk üzembe egy szovjet gyártmányú vákuumprésl, s ezzel jelentős termelékenységnövelést erünk el. Tóváo.iá lehetőség nyílik t mb üreges áru előállításira is. A többlettermelés ez évben eléri az egymillió 200 ezer darabot, r. 1973-ban várhatóan a két ás fé! milliót. Tiszabercelen még ebben az évben megkezdjük a gyár korszerűsítését. Az első lépcsőben üzembe he1 rezünk egy szintén szov rat gyártmányú vákuumprést* melynek termelésnövelő hatása jövőre fog jelentkezni. — A hagyományos rendszerű gyárakban a termelés alapja a nyers tégla. F.nnek gyártására az időjárás most kedvezett. Hogyan használták ezt ki a megye téglagyáraiban? — Sikeres volt a kezdés. Vállalati szinten az év eiső négy hónapjában a tervezetten felül több. mint négymillió darabbal több nyers tégla készüli, el. Ebből a három Szabolcs-Sza .ír megyei gyár kétmilliót adott. A legjobb eredményt Tiszavasváriban érték el. Nagy szerepe van a jobb munkában a gyárakban kialakult szocialista munkaversenvnék is, Összegezve: a Szabolcs-Szatmár megyei téglagyárak elmúlt évi eredménye — különösen Tiszavasvári és Tisza- bercei — jó. Minden remény megvan arra. hogy a termelés 1972-ben jelentősen fejlődik. az igényeket is jobban ki tudjuk elégíteni. Tóth Árpád Szakemberek a tsz-ről Modern gondolkodású vezetők — Itthon az ösztöndíjas — Törődnek mindenkivel Jh szettemét a tűz mm egéé meg..." Szelet vetett a hercegérsek a pápai bulla kihirdetésével. Országszerte megmozdult a a nép és nemcsak a jobbágyok, de a szegényebb nemesek is a gyülekezőhelyek felé tódultak. A toborzásokban kiemelkedő szerepet játszottak azok a papok, akik az egyház, a főrangú nemesek telhetetlensége ellenében hasztalan hirdették az evangéliumot. Maguk is nyomorogtak, közelről látták a parasztság mind reménytelenebb helyzetét. Most megragadták az alkalmat, híveik élén siettek a keresztes háború zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közül Nagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tartozott a fontosabbak közé, központi táborhelynek pedig a Pest határában lévő Rákost jelölte ki Dózsa György. Naponta több ezer önkéntes érkezett ide, s rövid időn belül 40 ezren népesítették be a hatalmas tábort. Egyedül Medgyaszai Mészáros Lőrinc ceglédi plébános kétezer parasztot vezetett Dózsa seregébe és megérkezése pillanatától fontos szerepet játszott a keresztesek vezérkarában. A jobbágyok, papok, kisnemesek sorai külföldi önkéntesekkel egészültek ki, felvilágosult deákok, ügyes iparosok egyaránt szívesen siettek a táborba. Csak a nagyurak és azok fegyveresei maradtak távol. Voltak ugyan nemesi bandériumok Pest, Nógrád, Hont és Heves vármegyékben, de ezek sokai sejtető tartózkodással kerülték a gyülekezőhelyeket Egyelőre! Aztán eleinte szórványosan érkeztek hírek a nemesek durvaságairól. A fővezér nagy önuralomról tett tanúbizonyságot. A túlkapások megtorlása helyett a sereg fegyelmezésére, katonai oktatására fordította minden erejét. Kora reggeltől késő estig tartott a kiképzés, személyesen okította az alsóbb parancsnokokat, majd ellenőrizte munkájukat. Igen gondosan osztotta be a legcélszerűbb harci alakzatokba a gyalogságot, a lovasságot, tüzérséget és a műszaki csapatokat. Katonai képzettségéhez igazságos erély és érett emberismeret társult. Erre vall többek között az is, hogy rendszerint azokból választotta ki az elöljárókat, akik a gyülekezők élén érkeztek táborába. Ám hiába szeretett volna Dózsa minél többet törődni katonai teendőivel, kénytelen volt odafigyelni a riasztóan megszaporodott rossz hírekre. A panaszok között az volt a legenyhébb, hogy a nemesek visszatartják jobbágyaikat, mit sem törődve a pápai átokkal. Komolyabban kellett venni az otthonmaradott védtelen családtagokkal szembeni általános erőszakoskodást, a fenyegetések ellenére hadba indulók megcsonkítását. a a toborzók meggyilkolását. Dózsa többször értesítette Bakóczot is. a királyt is a tarthatatlan helyzetről, de miután intézkedést sürgető kérésére hallgatás volt a válasz, erélyesebb levelet fogalmaztatott Ambrus pappal, a deákjával. E levélben felsorolta a tudomására jutott eseteket és nyomatékkai kért segítséget az ország törvényes vezetőitől, egyúttal sürgette a nemesi bandériumok, a királyi zsoldosok és a végvári katonák csatlakozását az önkén-' tes keresztes hadjárathoz. Május 14-én, vasárnap érkezett meg a válasz Buda várából a rákosi táborba. A panaszokra nem tért ki sem a király, sem a bíboros. Figyelmen kívül hagyták a korábban megígért hadak csatlakozását is, ellenben felszólították Dózsát: haladéktalanul szüntesse be a keresztesek további toborzását, azonnal bontson tábort, és késedelem nélkül vonuljon Dalmáciába a török ellen. A parancs lehetetlen voltát rögtön átlátta a fővezér. Tanácskozott közvetlen környezetével, vezértársaival, Gergely öccsével és Mészáros Lőrinc ceglédi plébánossal. Gergely óvatosságra és engede- lemre intette bátyját, de a többiek, főképp Mészáros Lő- ric úgy vélték, teljesen igaza van Dózsának, semmi szín alatt sem szabad teljesíteni a király és a bíboros parancsát. Figyelmeztetésül engedjenek némi mozgást a mindeddig szigorúan tartott csapatoknak, hadd szerezzenek maguknak élelmet a környékbeli nemesi kúriákon. Mivel a kormányzat elmulasztotta a seregről való gondoskodást, a kiéhezett katonák éltek az alkalommal és Dózsa engedélyével megsarcolták a gazdagokat a Rákos környéki falvakban. Pest és Buda városában. A nemesek vad megtorlásaihoz képest egyszerű vasárnapi kimenőnek számított ez az engedély. mégis pánikot okozott az udvarban. Hétfőn kemény parancs érkezett Buda várából Dózsához: ha nem indulnak Dalmáciába haladéktalanul. a vezér és társai, a király és az ország ellenségeinek minősülnek, s eszerint járnak el velük. Mit válaszolhatott erre Dózsa? Indulni és maradni — egyaránt lehetetlen. Ha elindul az ország fegvveres erőinek nagy része nélkül, kevés eséllyel szállhat, szembe a törökkel, ráadásul a jobbágyokra bőszült nemesek arra használják bandériumaikat, hogy feldúlják a védtelen falvakat. Indulni tehát öngyilkosság. Ha pedig feloszlatja seregét, mint ahogy az udvar végső feltétele szólt, akkor is pusztulás vár reájuk, mert a széthulló kereszteseket kényük-kedvük szerint kaszabolják le a nemesek. Ebben a drámai helyzetben hívta gyűlésre Dózsa az egész tábort. Föltárta helyzetüket és kérte katonáit, hogy maradjanak együtt, fogadják el az általa kínált fegyelmet, mert most ez az egyetlen biztosíték a puszta életük és az ország megmentésére. Most derült ki, hogy rövid néhány hét alatt mennyire megszerették vezérüket a fölfegyverzett jobbágyok, kisnemesek, szegény papok, iparosok, deákok. Ujjongva fogadták javaslatát, hűséget esküdtek neki. Szent György napján a hercegérseklől kapta Dózsa a fővezéri kinevezést. Most a fölíegyverzett nép választotta vezérének. Ez a döntés a kocka elvetését jelentette. Ahelyett, hogy Dózsa írásban válaszolt volna a budavári hatalmasok ultimátumára, együtt tartotta táborát és ezzel a tettével adta meg a választ. Hadüzenet volt ez az or- szágronló nemesi hatalom ellen. Dózsa és a mögéje sorakozó nép nem tett egyebet, mint elfogadta a reá kénysze- rített harcot. Következik: Kiáltvány Ceglédről, «»«yeasssr Miklós Huszonnyolcezer forint átlagrészesedés jutott a múlt évben egy dolgozó tagra a nagykállói Virágzó Föld Tsz- ben. Sok szövetkezeti gazdaság vágya, hogy ilyen szintet elérjen. Hogyan csinálják? Mit tartanak az eredményesség döntő tényezőjének? — kérdeztük Szirn János elnöktől. A válasz: azt és úgy. hogy az 5 és fél ezer holdas gazdaságban mindenütt szakszerűségre törekednek. S ehhez meg is teremtették a feltételeket. Náluk már a szakemberhiány a kisebb probléma. Tíz szolgálati lakásuk is van. Szakemberek beszélnek: BÖLCSKEI GYÖRGY: — Egyetemei végeztem. Az állattenyésztésben dolgozom. Másfél éve kerültem ide. Nem idegenként, mert korábban itt gyakornokoskodtam a szövetkezetben. Láttam már akkor is. lehet dolgozni. Nincs felesleges gyámkodás, nem kötik az ember kezét. — Lakásgondom szinte máról holnapra megoldották. Igaz, nőtlen vagyok még, csak leeénylakásra van szükségem. De ez is szükség. Aminek megoldhatatlansága miatt előbb-utóbb elmehet az ember kedve. Ha pedig nősülök. bizonvára pn is külön szolgálati lakást kanok. — Ami a munkát illeti, nem kell keresni-kérni. Van bőven. Szakosított, sertéstelepet indítunk be idén. A legaprólékosabban számot kel! vetnünk a közgazdasági és szervezési kérdésekkel. A telep évi termelési kapacitása ?0 millió forint fölött lesz. Érdemes érte dolgozni. SZABÓ ANTAL:* — Fizikai-műszaki ismeretek szakos tanári oklevelem van. öt évig iskolában tanítottam. — Azt hiszem. ma már számít az. ha eev tsz-nek nincs kampánymunkája. Mi itt tartunk. Négy kombájnunk van. 18—20 nap alatt learatunk. Ha máshová kérnek tőlünk segítséget, szívesen adjuk. Nem az első lesz. De a kukorica betakarítása is gépesített nálunk. Kitűnő műszaki szerelő-, traktorosgár- dánk van. Gépeink mindenkor naprakész állapotban vannak. GYÖMBÉR! ISTVÁN: — Felsőfokú technikumot végeztem. Két éve vagyok itt. Első beszélgetésünkkor az elnök azt mondta, az állattenyésztést állami gazdaságok színvonalára kellene emelni. — Mikor ide kerültem, két évvel ezelőtt az állattenyésztés veszteséges volt. Tavaly már közel félmilliót jövedelmezett. Idén pedig mar csaknem háromnegyed millió forint tiszta jövedelmi terve ván. Szerintem nagyon jó, hogy az irányító vezető emberek ugyancsak képzettek, . modern gondolkodásúak. FESZTÓR1 LÁSZLÓ: — Én a tsz ösztöndíjával végeztem a felsőfokú technikumot. Utána a soproni egyetemen ismerkedtem meg a nagyüzemi gombatermesztéssel. Idén félmilliót hoz a gomba a tsz-nek. — A tsz vezetői intézték el. hogy tanácsi • lakásban lakhatom. Jó is ez a törődés. Hogy az emberre nemcsak munka tekintetében van szükség. Nem hiszefn, hogy egyhamar elmenési gondolataim támadnak . .. ★ Nincs hely arra, hogy a tsz mindegyik szakemberét külön beszéltessük. De ennyi is igazolja az elnök állítását. S a feltételek megteremtése, a nagyüzemi szakszerűség a tsz erősödésében, a tagság jólétében érvényesül. Asztalos Bállal 4. A vezér válasza
