Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-30 / 152. szám
WW. Jfeftis 3#.' *BSW-«/f»TAllöRS2J«l *. oldnf Brigádok fóruma VAN MÄR BEATKLUB. működik táncklub, összejönnek itt-ott a színjátszók, az irodalmi színpad műfajának szenvedélyes művelői is. Akadnak olyan fiatalok, akik a róluk gondoskodó művelődési házakban kedvet kapnak a fotózáshoz, inspirációt a barkácsoláshoz, s mindezeket kedvvel, haszonnal saját maguk épülésére es fejlődésére, de ugyanakkor másoknak is örömet szerezve művelik. Tudok olyan gyárunkról, ahol fórumot teremtettek a fiataloknak azért, hogy az üzem párt-, gazdasági, szak- szervezeti vezetőivel kicseréljék tapasztalataikat közös dolgaikról, a gondokról, problémákról. Kötetlenül, fehér asztal mellett szócsatákat vívnak, hogy együttesen alakítsák ki elképzelésüket a gyár fejlesztésétől. a termelésről, vagy éppen a szerelemről, az erkölcs egyes kérdéseiről és számos olyan dologról, amely a fiatalokat is, de a vezetőket is érdeklik. Mindnek van valami haszna, értelme. Különösen akkor, ha okosan és szenvedéllyel művelik. Sugárzó hatása fejleszti a zenei ízlést, a kézügyességet, látásmódot, szépérzéket, a társadalmi elkötelezettséget, s egy-egy kollektíva által, annak segítsége, támogatása révén bekerülnek egy bizonyos fajta áramkörbe, olyan embercsoportokba, közegekbe, amelyekben jól érzik magukat. Egy ilyen fórumot, klubot alakított a „nehéz”, a munka műfaját magasan művelők részére az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza. Ezt gondozza, istápolja nagy-nagy szeretettel. Komoly műfaj ez, olyan, mint maga az a mozgalom, amely szülte és az ötletet adta. Neve: szocialista brigádvezetők klubja. Közismerte hogy a beat, a tánc, a fotó, a barkács stb. klub, szakkör, tagjai mivel foglalkoznak. Számos publikáció jelent meg ezekről. Ismert lassan a fórumforma is, de vajon mit csinál harminc—negyven szocialista brigádvezető, ha összejön munka után egy- egy ilyen foglalkozásra? CJ ÉS KITAPÓSATLAN AZ ÜT, nincs rendszere, kidolgozott módszere., Csak az ötlet. És mégis népszerű. Egyik legutóbbi foglalkozásukon ott voltam. Látni és hallani kellett volna a gazdasági és párvezetőknek azt a szenvedélyes vitát, amely egy-egy égető, a szocialista brigádvezetőket foglalkoztató problémáról kialakult. Olyan szenvedéllyel beszélni embereket a munkáról, az alkotó emberről ritkán lehet hallani. Igaz, hogy e klubfoglalkozáson jelen voltak a szocialista brigádvezetők országos kongresszusán részt vett szabolcsi küldöttek is. Ők voltak a kulcsemberek, akik sok színnel, élvezettel, hallatlan elkötelezettséggel adtak számot e mozgalom legnagyobb fórumának légköréről. Gazdagabbak lettek akik ott voltak, hallották, szegényebbek, akik a meghívás ellenére sem jöttek el. Kevés számú, de annál lelkesebb kis csapat volt. Jelezve, van ennek a klubnak életjogosultsága. Még akkor is, ha vannak gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők, akik szavakban ugyan elismerik létjogosultságát, de a tettek másról árulkodnak. Nehéz lenne egy csokorba kötve leírni, mivel is foglalkozott a szocialista brigádvezetők említett klubfoglalkozása. Csak néhány vonását említhetem, amely jelzi, kiktől, miben kérnek és várnak segítséget. Egymás tanácsát, tapasztalatait figyelték, s hasznosítják. VANNAK-E MEGOLDATLAN PROBLÉMÁK, tisztázatlan kérdések, amelyek zavarják és esetenként akadályozzák a brigádvezetők működését, e brigádok embert formáló, jellemeket alakító, a jelszónak életjogot biztosító feltételeit? Sok van! Ezekről váltottak szót. Próbálták összehasonlítani a szocialista brigádok munkájának a megítélését. E klub résztvevőinek a közös megállapítása: a munka értékelésé még mindig nem objektív, nem igazságos. Több helyen nem kerül a brigádok testületé elé, ki érdemes a szocialista címre. Esetleg „lent” mást javasolnak, de „fent” másként döntenek. Ez bántó, sértő. Hol, kinél reklamáljon a szocialista brigádvezető? Kötelességei vannak, de a jogokkal mi van? Van-e egyáltalán. S milyen jogokról van szó? Mindez tisztázatlan. Egy fiatal brigádvezető lány elmondta, üzemükben alakult egy fiatalokból álló, a cím elnyeréséért munkálkodó brigád. „Azt sem tudják, hogy hol kezdjék, mivel, mit csináljanak. Ki ad segítséget?” Mi a kötelessége ilyen esetben az „idősebb” szocialista brigádnak, a vezetőknek? Meghallja-e az igényt, a követelményt az üzem gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetése, amikor ezek az első vonalban dolgozó vezetők ezt mondják: ma már komplex szocialista brigádoké a jövő? Mert nem elég, ha ezt csak ők tudják, látják. Látnia kell az üzemek vezetőinek is! Csak így tudják segíteni. TÖBB HELYEN MÉG CSAK DIVAT a szocialista brigád megalakítása. „Hozzátok létre, mert csak így tudunk benneteket jutalmazni” — mondják egyes gazdasági és pártvezetők. Más helyen meg egyenesen ellenzik. Mi' az eljárás ilyen esetekben? Ez a klub- foglalkozás „apellált” amiatt is, hogy több üzemben csak tűzoltómunkára használják a szocialista brigádot. Tévednek azok a vezetők, akik úgy gondolják, hogy ezek a szocialista brigádvezetők nem látják, ne tudnák, hol segíthetnének a legjobban, a legtöbbet. Igénylik, hogy előre, a gazdasági, termelési feladatok eldöntésébe is vonják be őket. Végső soron tőlük függ a végeredmény. Gondoskodjanak arról, hogy az üzem- és munkaszervezési feladatokban is vállaljanak munkát. Hogyan, milyen módon? Ezt is ki kell dolgozni, ök készek erre. Elkötelezett emberek, a munka megszállottjai, s legalább olyan lelkesedéssel csinálják ezt, mint különböző hobbyknak élő fiatalok és idősebbek. Csakhogy van olyan különbség e két műfaj művelői között, hogy az utóbbiak sokkal több gonddal, bajjal embereket formálva és javakat teremtve az egész társadalom hasznára. ÉL. S HA KEVÉS TÁMOGATÁSSAL is, de működik a szocialista brigádvezetők klubja. Példaként szolgálhat más, üzemi művelődési otthonok részére is. Ha igénylik — alakítsák meg. Ez a munka elkötelezettjeinek a fóruma. Szocialista brigádvezetőké. E vezetők szocialista akadémiája. Farkas Kálmán „Támogatom az elnök kérését’’ Az ellenőrző bizottság munkája a mátészalkai Egyesült Erő Tsz* ben ..Minapi ellenőrzésünk során meggyőződtünk róla, hogy korábbi észrevételeink nyomán helyrehozták mindenütt a kárba ment vetéseket. Nem egészen értem, hogy ha jó volt az almavirágzás, miért csökkentek azóta a termés- becslések. Lehet, hogy így van és nem tehetünk róla. De minap jártam városunk állami gazdaságában, megnéztem a gyümölcsöst és ott nincsen hullás. Jó lenne, ha szakembereink találnának alkalmat arra, hogy összejöjjenek az ottaniakkal. Hátha van valami titka annak, ahogyan jobban csinálják, mint mi. Bolthálózatunkban a sűrű ellenőrzések nyomán megszilárdult a gazdasági fegyelem. De vizsgálatainkat már a közeli napokban tovább folytatjuk ott is.” Ezeket a szavakat Fazekas Miklós mondja, a mátészalkai Egyesült Erő Tsz ellenőrző bizottságának elnöke. Itt vannak a bizottság tagjai is: Balázsi Ferenc és Kolozsvári István. De itt van az egész vezetőség is. Az elnök, a szakvezetők már sorra elmondták jelentésüket. Bizony, van, aki meg is izzad a nyári délelőttön a kis tanácskozóasztal mellett, mire minden kérdésre válaszol és a záporozó észrevételeket feljegyzi. Nem formális ülés ez, hanem beszámoltatás a javából. Mátészalkán nagyon is komolyan veszik a termelőszövetkezeti törvény 28. paragrafusát. mely — egyebek között — kimondja, hogy félévenként legalább egyszer az ellenőrző bizottságnak be kell számoltatnia a vezetőséget. A szakvezetés jelenti.« Cservenák Jenő elnök őszintén tájékoztatta a jelenlevőket a közös gazdaság általános gazdasági helyzetéről, melv egészében véve kielégítő. A munkák legjavát idejében végezték el. a tagok és a közepesnél jobb termés várható idén a földeken. „Húzatják” a kukoricát, próbálják leküzdeni a rengeteg kapál ni valóval járó nehézségeket. a gépműhelyben az aratáshoz készítették elő a kombájnokat, újat is vesznek. De a két nagy beruházás késik, az állattenyésztő telep építése és az öntözőtelepé. Itt alighanem kötbért kérnek. Viszont eddig nem kellett hitelt felvenni a működésre. A szakvezetők sorban jelentették az ellenőrző bizottságnak mi folyik a rájuk bízott területeken. Varga Lajos főagronómus bejelentése. ötven évvel ezelőtt egy érdekes szerződést írt alá több, mint 60 nyíregyházi fiatal. Nem jegyezték a történelem lapjaira, nem akarták megváltani vele a világot. Arra kötöttek „találkozási szerződést”, hogy minden tíz évben találkoznak, s kivételt csak a súlyos betegség, vagy más, önhibán kívüli akadály jelenthet. Azt is kikötötték, aki anyagi nehézségek miatt nem tudna megjelenni a találkozókon, azokat a többiek kötelesek kisegíteni... S a fél évszázados szerződés most újra a becsületszóra emlékezteti a hatodik, hetedik, sőt nyolcadik X-ben járó öregdiákokat, a volt Nyíregyházi Felsőkereskedelmi Iskola 1921-ben és 22-ben végzett „tanulókat”. Farkas Sándor „önképzőkört elnök", „diáklapszerkesztő”, „előtornász” akkor kapta a megbízatást. 50 évvel ezelőtt, hogy 10 évenként hívja össze a szétszóródott társaságot. Hatvankettőben. a 40 éves találkozón 24-en jöttek össze. S most. július 1-én lesz ötvenedik éve. hogy elbúcsúztak... „Nem akarom megszegni a szerződést, az akkori ígéretet” — mondja Farkas Sándor és sorra mutatja a régi iskola dokumentumait, az évkönyveket. a korabeli érettségi bizonyítványt, a diákújságot, amelynek néhány példánya nemrég került elő. „Reménysugár” — ezt a hangulatos cíÖtvenéves becsületszó met viselte a diáklap, melynek egyik 1932. júniusi számában az iskola egyik alapítója és igazgatója dr. Margó- csy Emil írt meleg sorokat. Belelapozva az 1927—28-as iskolai évkönyvbe a szülők foglalkozásáról ezt olvassuk: „középbirtokos 4. kisbirtokos 2, gazd. tisztviselő 1, nagyiparos 1, kisiparos 10, ipari munkás 10, kereskedő 10, vasúti alkalmazott 2, köztisztviselő 1, tanító 2, magánzó 5, nyugdíjas altiszt 1, egyéb 1. Féltandíj fizetése alól felmentést nyert 6 tanuló.” Kirajzolódik az évkönyvekből az iskola alapítását megelőző jó 10 éves serénykedés is, a felsőkereskedelmi iskolák főigazgatósága bár elismerte, hogy Nyíregyházán megvannak mindazok a feltételek, amelyek egy felsőkereskedelmi iskola felállításához szükségesek, de „tekintettel az ilyen irányú iskolák nagy számára, a kereskedelmi iskolát végzettek bizonyos túlprodukciójára, s főleg a tanárhiányra, a szükséges felszerelések, berendezések rendkívül néhéz voltára, nem véleményezte az iskola engedélyezését”. A koronák mégis összeadódtak, s a nyírségi iskolában megkezdték a tanítást. Az évkönyvben boldogan írják: „megvan a kontinens összes nevezetes börzéinek árfolyamjegyző lapja, sok érdekes külföldi váltó", melyek ismerete nélkülözhetetlen volt az elsősorban banki szakembereket képző iskolában. Pénz- és éremgyűjtemény is tartozott a szemléltetőtárhoz. Az iskolatörténet dokumentumai után frissebb papírok kerülnek elő a találkozót szervező Farkas Sándor bácsi zsebéből... Levelek a világ szinte minden tájáról az öregdiákok sorai, akik kénytelenek megszegni a becsületszót, mert sok ezer kilométerre elkerültek a hazájuktól. Az egyik levél feladója Nicolas Fábián, Santiago de Chiléből. Fábián Miklósról van szó — magyarázza Farkas Sándor és mutatja a levelet: „Sajnos már 42 éve nem voltam Magyarországon, pedig azóta legalább hússzor jártam Európában. Glück Jóska legalább 5—6 esztendeje meghalt. Vég Lacinak a címét nem tudom, Fried Bal- kányi Mihálynak is elkallódott a címe. Azt tudom, hogy Czakó Balkányi Mihály igen rossz viszonyok között él és vég Laci nyugdíjas. Fényképet feltétlenül küldjél a jelenlévőkről...” S jöttek levelek az USA- ból, Ausztráliából, de legtöbben az ország különböző vidékéről. az elszármazott öregdiákoktól. Dr. Szalóntai Elek Balatonszéplakról írja: „Hitvesemmel mar előre örülünk, hogy a számomra oly becses nyíri porból — ott, a Kígyó utca környékén tova- szállt ifjúságunk legszebb napjaira emlékezve, jót szippanthatunk.” És az öreg villamost említi még, ott várják a megállónál.. Vannak, akik nem tudnak eljönni betegség miatt, postán küldik a pénzt koszorúra az elhunyt tanárok és diáktársak sírjára. Irt egykori tanáruk, dr. Angyal Lajos is Budapestről: „Nagyon jólesett találkozni régi önmagámmal Rajtad keresztül, aki régi önmagámnak oly kedves színfoltja voltál. Én akkor 26 éves voltam...” Az 50 éves szerződés szombaton délelőtt Nyíregyházára szólítja az öregdiákokat. Sokan lesznek, akik kénytelenek megszegni a becsületszót.« Pirii Géza hogy a kapálásnál késés is lehet, arra bírta a szocialista brigádok képviselőit. hogy felajánlották: megszervezik vasárnap is a munkát. Baksa János főkertész a szamócaszüret nehézségeit jelentette be, amikor szokás szerint a város lakosságát — két-há- romszáz jelentkezőt — kértek. Három hétig ez volt a fő gond: holdanként huszonöt mázsa betakarítása húsz holdról nem kis dolog. Huszti Mihály főállattenyésztő bejelentette, hogy a tehenek már elérték az évi • 2600 literes teljesítményt. Részletesen ismertette a juhtenyésztés, a sertéstenyésztő telep benépesítése, és a takarmánytermesztés tevékenységét. (Júliusra kész a sertéstelep, Nádudvarról hoznak kocákat.) Döntés előtti mérlegelés Vékony Barna, a szövetkezet bolthálózatának vezetője elmondotta, hogy örvendetesen nőtt a szövetkezet városi boltjaiban a forgalom. Majd kétezer tő salátával és ötezer csomó retekkel többet hoztak forgalomba a tavalyi meny- nyiségnél. Sajnos, a fóliás hajtatótelep sem készült el idejében, így idén még nem tudtak kellő számú korai paprikát, uborkát adni a városnak. Csak egy ilyen mindenre kiterjedő áttekintés során lehet látni, mi mindenféle ügyei vannak egy fiatal város egyetlen mezőgazdasági szövetkezetének. Például alaposan megvitatták a Mátészalkán felépítendő húsfeldolgozó üzem előnyeit. Ennek egyik „részvényese” az Egyesült Erő lesz. Komolyan mérlegelték, megengedi-e a közös gaz.daság anyagi ereje, hogy kifizessék a földmegváltás hátralévő háromévi részletéi még idén. (Megengedi. ki is fizetik.) Élénk vita követté áxt a bejelentést, hogy a munkadíj összegé nem emelkedik arányosan a termeléssel. Ezért a legközelebbi közgyűlésen meg kell vizsgálni és rendezni a normák kérdéseit. Az ellenőrző bizottság tagjai nem fukarkodtak sem a kérdéseikkel, sem az észrevételeikkel. Kolozsvári István már jó előre felhívta a figyelmet arra. hogy a kombájnokat úgy kell cl .»készíteni és kezelni, nehogy egy kalászt is találni lehessen a szalmában. Balázsi Ferenc, a bizottság másik tagja, néhány háztáji tulajdonos panaszát közvetítette a „házalás” minőségi kifogásairól. (Bár megállantntta: le a kalappal! A ha áü általában sohasem volt ily zn jói megmunkálva.) Egyik legérdekesebb bejelentése az volt a mindenre kiterjedő figyelmű ellenőrző bizottsági tagnak^ Hogy a „rozsdatemetőben” látott a kiselejtezett pótkocsikon egészen használható gumikat. Szóba került egv elhagyott régi bikaistálló a távoli földeken. Le k“ll bontani vagy helyrehozni, mert már roskadozik, kár az anyagért. A közösség ereiével Minden ügyben, még a legapróbbakban is döntés született és kijelölték a felelősöket. akiknek intézkedniük kell. Néhány kérés, adás-vételi ügy után megállapították a fegyelmi jogköröket. Jólesett hallani, amikor Veréb Miklósné megvédte az új. fiatal öntöző szakvezető felvételével kapcsolatosan a női egyenjogúságot. Legjobban esett hallani Szuhi Jánosné- nak egv mondatát, amikor szavazása indokolásának befejezése után így fejezte ki magát: „Támogatom az elnök elvtárs kérését.” Tehát az elnök kér, és a vezetőség tagja támogatja. Éppen erről, a kitapintható szövetkezeti demokrácia jó oldalairól beszélgettünk Fazekas Miklóssal, az ellen, őrző bizottság elnökével, aki másfél évtizede magá is volt pár évig elnök itt. Saját tapasztalatán érzi. mennyit változott, erősödött a közös gazdaság azóta. És éppen ezért, mert mindenki szót kap és mindenkinek meghallgatják a véleményét, sőt számítanak is rá. Gesztelyi Nagy Zoltán Szeptemberben már megérkezik a szovjet olaj a iciiicsliikei foga<loálloaiiásv*a A héten még néhány műszer érkezését várják, s ezzel Fényeslitkén, a Barátság II. kőolajvezeték szivattyúállomásán minden lényeges berendezés a helyszínen lesz, a szerelésre várva. A különböző kivitelező vállalatok szakemberei úgy dolgoznak, hogy jó két hónap múlva, szeptemberben már megérkezzen a Szovjetunióból a „fekete arany", a Volgán túli területek kőolaja. A magyar és a szovjet szakemberek a múlt héten Munkácson közös megbeszélést tartottak, ahol az olajszállítás műszaki jellemzőiről, a csővezetéken förté- nő olajszállítás időbeli ütemezéséről esett szó. A fényeslitKei szivattyúállomás egyben a magyar földre érkezett olaj fogadóállq- mása is. A 300 kilométer hosszú vezetékhálózatba innen adják tovább az olajat, innen irányítják áramlását a csővezetékben Százhalombattáig, a kőolajfinomítóig. A szivattyúállomás lelke az NDK-ban gyártott három szivattyú. A múlt héten érkezett meg hozzájuk a három villanymotor. Nagyságukra elég jellemzőül annyi, hogy egy-egy villanymotort pótkocsis kamion hozott. A német gyár specialistái is helyszínen vannak, az ő irányításukkal folyik a szerelés. Az irányítás teljesen automatikus lesz, ehhez csak a telepen mintegy 200 kilométer hosszú kábelt fektetnek le, hogy összeköttetés legyen a központi műszerszoba és a különböző gépegységek, jelzőberendezések között. Befejezéséhez közeledik a négy darab, egyenként 20 ezer köbméter olajat befogadó tartályóriás építése. Hármat már teljesen elkészíteltek, javarészt le is festettek, a negyediknél egv hét múlva kezdődnek meg a szivárgási és nyomáspróbák. Ugyancsak elkészült a biztonsági berendezéshez tartozó két darab kétezer köbméteres tűzoltó- víz-taftály, s a hozzája tartozó több száz méter hosszú csővezeték. Jellemző, hogy egy olajtartály befogadóképessége annyi, mintha egy száz méter hosszú és száz méter széles, 2 méter mély olajtó lenne, s az esetleges tartály-meghibásodások miatt ezért a nagy tartályt külön- külön hatalmas földsánccal veszik körül, hogy az esetleg kiömlött olaj itt elférjen. Egy ilyen esetben a tűzoltóvíz-hálózatból pedig habfejlesztő készülékkel egyszerre 30 irányból kezdenék meg az oltást. A szivattyúállomás egymaga több áramot fog fogyasztani, mint Kisvárda és környéke. Ezért Kisvárdáról a TITÁSZ két 20 ezer voltos távvezetéket épített ki. A kőolajvezeték vállalat az úgynevezett görényfogadó állomást építi, ennek is a befejezéséhez közelednek. Egy ötletes szerkezet a csőgörény, amelyik a csövön belül végighaladva, „bújva”, tisztítja időnként a cső belsejét a távvezeték teljes hosszán. Lányi Bolond
