Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

\ m* Wt A közéleti tudat formálása EGVRE TERMÉSZETE­SEBBEN elfogadott a közélet különféle fórumain és a köz­véleményben az a felismerés, hogy a társadalom gazdasági tevékenységét magasabb szintre emelni, a bővülő és mindig értékesebb feladata­inkat megoldani csak a töme­gek tevékeny és széles körű közreműködésével, a társa­dalmi és munkahelyi demok­rácia gazdagításával lehet. Olykor makacsul ismétlődő fogyatékosságainkat kiküszö­bölni, gyarapodásunkat gyor­sítani is csak a dolgozók igé­nyes, politizáló és öntevékeny aktivitása tudja. Elsősorban ők oldhatják meg a fejlődés részleteinek finomítását, biz­tosíthatják a leghelyesebb döntések kiválasztását és vég­rehajtásukhoz a tömegerőt, közben rálelve a munka rész­leteiben rejtőző hibák orvos­ságára is. Nem véletlen, hogy az MSZMP X. kongresszusának határozatai, a Hazafias Nép­front V. kongresszusának ál­lásfoglalása és a szocialista brigádvezetők országos ta­nácskozásának vitái is pótol­hatatlan jelentőséget tulajdo­nítanak a dolgozók részvéte­lének a termelési és társa­dalmi viszonyok tökéletesí­tésében. Ebben új társadalmi erők forrását, a meglévők tö­mörítésének és nevelésének eszközét, az intenzív fejlesz­tési tényezők leglényegeseb- bikét látják. A KÖZÉLETI AKTIVITÁS, mint a szocialista demokrácia alapvető tartalmi eleme nem csupán a gondok megosztását jelenti, ami „a több szem többet lát” elvével ötleteket, javaslatokat, ki nem használt lehetőségeket vet fel és kap­csol be az irányítás és végre­hajtás folyamatába, éssze­rűbb és munkát terméke­nyebbé tevő viszonyokat ala­kítva az egyén, a kollektívák és a vezetők között, hanem gyakorlása közben az embe­rek átalakulnak, nevelődnek, új képességeket sajátítanak el, jobban- megtanulnak ér­telmet adni annak amit csi­nálnak. A szocialista demokrácia különféle formáinak gyakor­lása közben alkalmasabbakká válnak társadalmi céljaink­hoz, kezdeményezőbbek lesz­N. SztanyiloYSzkii: Szokványos történet Egyik, szokványos hétköz­napon felültem a szokványos kék autóbuszra, és a szokott módon elindultam munkahe­lyemre. Minden ment a rrtaga rendjén: ahogy felültem, a busz is indult. Ám egyszer csak hirtelen megállt. Lá­tom: szemben velünk , tej­csárda. A vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat! Megitta a tejfejadagját. — No, most már el is In­dultunk... Megyünk is tovább. Ám egyszer csak újra megállunk. Látom: velünk szemben egy telefonautomata, előtte ne­hány sorjára váró ember. Vezetőnk, aki igen szim­patikus fiatalember, beszólt a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, cstíe pár pillanat... Beállt a sorba. Felhívott valakit telefonon. Visszaa­kasztotta a kagylót. Beült a volán mögé — No, máris plehetünk to­vább... És megyünk is. Ám egy­szer csak hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy jeles hirdetőoszlop, tetején órával. Az óra körül fiata­lok, randira váró szerelme­sek ácsorognak. idegesked­nek, járnak le-fel. Vezetőnk, aki szimpatikus fiatalember beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, :tak pár pillanat.. Odament az óra alá. Várt. degeskedett. Végre megjött i kislány. Összecsókolodztak. Beszélgetlek. Szorongatták egymás kezét. Ismét össze- csókolództak. Búcsúztak. Pi­lótánk megint a volánnál. — No, mehetünk tovább! És valóban tovább me­gyünk, Ám hirtelen megát­szervezetek, pártcsoportok, a kommunisták biztosítanak-e olyan munkahelyi légkört, közszellemet, bánásmódot, emberek közötti viszonyt, ami egyenrangúságot áraszt, éleszti a felelősséget. Belátat- ja mindennap a dolgozókkal, hogy eszükre, jókedvükre, ragaszkodásukra, kritikájuk­ra nélkülözhetetlenül szük­ség van a hétköznapok ered­ményeihez. Tudatja, hogy ők tulajdonosok, akiknek jussuk vitatni a munkahelyük, kör­nyezetük eredményeit, álla­potát, a látottakat, mert ők alkotják a részletekből egybe azt az egészet, amit szocializ­musnak nevezünk. HÁNY EMBERBEN szuny- nyad el hosszú időre a kez­deményezés, mert a megszo­kások, az adminisztrációk hi­erarchiája, a rosszul kiválasz­tott vezetési gesztusok, „ve­gye tudomásul, hajtsa végre” stílus, a gazdasági szemlélet bűvölete lehűti benne a nagyszerű szenvedélyeket, kioltja feszítő aktivitását és megköti „a beosztott” életér­zésében, alattvalói lelkivilá­gában, Sorsa kényszere alatt vergődve kívül marad mun­kája örömein, kispolgárrá vedlik, mások kispolgárisága miatt. Különösen, ha az egyént érintő kérdésekről döntenek, az egyén beavatá­sa, a miértek feltárása nélkül, nem lehet várni, hogy szelle­mileg gazdájává nőjön a töb­bivel annak, aminek már ré­gen a gazdája. Ki ne tudná, hogy az in­dokait is érthetővé tevő szi­gor a jó hangulat, a barátság, az igazságosság, a nyíltság, az egyenrangúság érzése és át­élése. a beavatottság meg­nyugvása micsoda hajtóerő, életformáló erő. munkaerő, sőt termelőerő. Viszont azt is tudja mindenki, hogy a rossz hangulat, a hátamögöt- tiség, a feszült közérzet, a homályos igazság, az úrhat- námság mennyire bénít, ér­tékromboló erő, termelékeny­séget visszafejlesztő, hatásfo­kot csökkentő tényező. KÖLTŐNK — Váci Mihály — nagyon igazat mond. ami­kor arra hívja fel figyelmün­ket: „ne várjunk csodákat hanem tegyük azt amiből cso­da válhat”. Simkovics Gyula lünk. Látom: szemben ve­lünk egy felpántlikázott új ház. Kihallatszik a zene, az ének, az ablakban vidám em­berek láthatók. Vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatal­ember, beszól a mikrofon­ba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat. Bement a házba. Ott éne­kelnek, zajongnak, táncol­nak, Később összevereksze­nek. rendőrt hívnak. Helyre­áll a rend. Folyik tovább a házibuli. Vezetőnk kijön és beül a volán mögé: — No, mehetünk tovább!.. Megyünk tovább. Hirtelen megállunk. Látom itt a pá lyaudvar. Vezetőnk az igen- igen szimpatikus fiatalem­ber, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket, csak pár pillanatra.. Szabadságra megyek. Ezzel felült a vonatra, és elhúzott Szocsiba. Lesülve még egészségesebben, még szimpatikusabban érkezett vissza. — No, mehetünk tovább,. Munkahelyemről termé­szetesen elkéstem, de ezt az ég egyvilágon senki sem vette észre. Fordítottal Sigvr Imre Jő ÜTEMBEN HALADNAK A NYÍREGYHÁZI TEJPORGYÁR ÉPÍTÉSÉVEL. MEG. KEZDTÉK AZ ŰJ NÉGYSZINTES SZOCIÁLIS LÉTESÍTMÉNYEK ÉPÜLETEINEK ÉPl. TÉSI MUNKÁIT IS. (ELEK E MIL FELVÉTELE.) Egfyéwes a nyírmadái KIKE-CELL A vásárlók: két házgyár, vállalatok és négy megye termelőszövetkezetei Hófehérségű, hő- és hang- szigetelő, polisztirol mű­anyag habból készült elemek sorakoznak az udvaron. Lá­nyok, asszonyok mosolyog­va „cipelik” ezt a leheletfi­nom, könnyed szobafal nagy­ságú szeleteket. Emelkednek a csillogó kristályhegyek. Egy évvel ezelőtt mindég csak , merész képzelet volt csupán. Jubi- ' iái a ííjurmad'ái' Kcéái1%i!*Tsz NIKE-CELL üzeme. 1971 június 8-án avatták. A Nit- rokémia Ipartelepek és a gazdaság közötti kooperáció révén alakult. A gépeket a vállalat adta. szerelte, az épületet, munkaerőt a tsz. És gondoskodik a termékek értékesítéséről is. Raktárra nem gyártanak Pompás kis hasznos üzemévé fejlődött a közös gazdaságnak. Az üzem ve­zetője az alig 26 esztendős Vajda János, vegyésztechni­kus. Itt van az alapítástól, la­kást kapott a, szövetkezettől, így emlékezik az egy esz­tendős fejlődésre: — Elértük, annyi megren­delésünk van, hogy nem tudjuk kielégíteni az igé­nyeket. A termékek felét a miskolci és a debreceni ház­gyárak részére szállítjuk. Ez 12 ezer köbméter NIKE- CELL. Értékben megközelíti a 8 milliót. Egy évvel ezelőtt ezt a furcsa nevű és természetű, de igen hasznos anyagot alig isfnerték a környéken. Slá­gert csinált belőle a tsz üze­me. Most e termékre igényt tarlóknak előre jelentkezni­ük kell, besorolják őket. Raktárra egyáltalán nem gyártanak. Ahogyan a gép­ről „lejön” már szállítják is. Vigyáz a hírnévre a tsz. Szakszerű szállítást igényel. Ezért a tsz vásárolt 2 teher­gépkocsit, — És amire nem számí­tottunk. a termékek negyed­részét Budapestre szállít­juk az Országos Szakipari Vállalatnak — mondja az üzem vezetője. Házi­asszonyokból, munkásnők Olyan hasznos mellék­üzemágat létesített a Kos­suth Tsz azzal, hogy meg­alapozta ennek az üzemnek a jövőjét, amely nemcsak biztos jövedelemhez juttat­ja a közös gazdaságot, de egyben sok, addig nem dol­gozó nőnek is munkát biz­tosít. Alapításkor alig 22 volt a munkáslétszám. En­nek fele volt a nő. A törzs­gárda Balatonfűzfőn ismer­kedett a szakmával. Ami- hor hazajöttek, tanították a többieket. Egy _ év alatt nyolcvanra növekedett a dogozók létszáma, s ebből 65 a nő. Honnan kerültek ebbe az üzembe? — Többsége sehol nem dolgozott — újságolja Vaj­da János. — Ősszel volt némi munkájuk. Eljártak almát szedni, segítettek a betakarításban. Jórészt egye­dülálló vagy nagycsaládos anyák, rajtuk segít sokat az új üzem. Lőrincz Miklósnéból be­tanított munkásnő lett. ő a vágógép mellett dolgozik. Egy éve van itt. — Tömböket vágunk — magyarázza szakszerűen. Társaim tanítottak. Simon Mihályné és Jakab Gusz­táváé. Sokfajta méret van, de lassan kiismerem magam. Ehhez jó szem kell, hogy pontos legyen minden vá­gás. Hél forint az órabére. A százalékkal nyolcra jön ki. — Havonta ezerhatszáz körül keresek Kell nagyon, mert a férjem beteges. Most is táppénzen van — mond­ja. Jó lenne ha ötször ekko­ra lenne ez az üzem, hogy még több nőnek adna mun­kát. Ficze Jánosné !új dolgozó. Paneleket „cipel” három társával. — Nehéz? Mosolyog. — Négyen csak elbírjuk. Férje tsz-tag. Amíg ez az üzem nem volt, ő otthon dolgozott a ház körül. Két gyerekük van. Kell ruhára, cipőre a kereset. — Nagyon jól érzem itt magam. Először nem is gon­doltam, hogy olyan nagy gondoskodás vesz majd kö­rül. Kapunk védőitalt: tejet, szódavizet, csipke- vagy cit­romszörpöt. Mikor mit. És ha reggel 6»ra jövünk, <*85 után kettőkor már „leié« pünk”. Utána még van időm otthon ellátni a gyerekeket, főzni, mosni, a jószágokról gondoskodni. Fürdő, öltöző, étkező . „Qsak'-' egy .-termelőszövet­kezeti üzem. De van itt már fürdő és öltöző is. Ét­kezőhelyiségről is gondos­kodott a tsz vezetősége. Legjobban látják a fejlődést a törzsgárda tagjai. Közöt­tük -is a rangidős Jakab Gusz- távné, aki ott volt Balaton­fűzfőn. Tanulta a szakmát, hogy később társait is ta­nítsa. — Három gyermek mellől mentem el tanulni. De meg­érte. Alig hittük már. hogy valahol dolgozhassunk. Ott­hon a kis szőlőt, háztájit műveltük. ő is annyit keres, mint a többiek, akiket tanított. Egy lenyeges különbség van újak és régiek között. Akik utóbb jöttek szerződésesek, a régiek állandó munkások. Lassan lejár a műszak) Indulnak haza. — Három műszakban dol­gozunk — mondja az üzem­vezető. — Folyamatosan dolgozunk. Vasárnap is. De ekkor nők nem dolgoznak) S az egyedülálló és több gyermekes anyákat csak a délelőtti műszakban foglal­koztatjuk. Hihetetlen gyorsan fejlő-í dik ez az üzem. Legszembe­tűnőbb talán, hogy bevezet­ték a nagyüzemi panelgyár­tási. Ezt 1971 novemberében kezdték, s eddig mintegy 40 ezer négyzetmétert gyár­tottak az Országos Szakipa­ri Vállalat megrendelésére — bérmunkában. Ezeket az elemeket a sertéskombiná­tok építésénél használják,' Brigádot alakítottak, amely a tsz-ekben, a helyszínen össze is szereli. — A mi brigádunk szereli a gyulatanyai, tiszadobi, és a dombrádi kombinátokat; Dolgozunk Hajdú. Heves, Szolnok megye tsz-eiben is — mondja Vajda. S van egy sor új termé? kük, amelyeket eddig haJ zánkban sehol nem gyártót-’ tak. Egy éve avatták ezt as üzemet. Életképességét ered­ményei fémjelzik. F-arÉMB Séímm, nek. Ez az a semmivel sem helyettesíthető iskola, ami­ben a tömegek megláthatják az összefogás lebirhatatlan erejét, a közösségi érdek és a saját vágyaik közötti össze­függéseket, ahol felnevelődik bizalmuk, megszabadulnak a közönyösségtől. Az emberek cselekvőén fi­gyelmessé, munkahelyük és környezetük eredményei iránt érzékennyé. elkötelezetten tettrekésszé nem véletlenül, velük született okokból vál­nak. Ebben érdekeltté kell tenni őket, ápolva, biztatva aktivitásukat, hogy termé­szetes közvetlenséggel szo­kássá, létük éltető közegévé, jellegzetes megnyilvánulá­sukká nőjön fel a szocialista demokrácia, amiben kielégü­lést és önmegvalósítást talál­nak. MOSTANÁBAN a sokat emlegetett információ a tá­jékoztatás csak egyik feltéte­le az aktivitásnak, kétségte­len alapvető tényező, mert az értelemre hat, adatokat, ösz- szefüggéseket bemutatva tet­tekre sarkall, a dolgozókat egyetértővé avatva a vezetés mögé sorakoztathatja fel. A széles körű munkahelyi infor­máció azt is lehetővé teszi, hogy a kollektíva tapasztala­tokat gyűjtsön, azokat érté­kelje és a vezetés számára megőrizze, így mentesítsen a rögtönzésektől, a megalapo­zatlan döntésektől. Hisz gyak­ran éppen a tapasztalatok el­hanyagolása veti meg a jö­vőben végzett felesleges mun­ka alapjait. Az információ objektív kötelesség, mert ve- zethetőbbé teszi a tömegeket, meggyőzheti a tétovázókat, láthatóvá segít tenni az el­gáncsoló konokságot, a kis­polgári ellenérzéseket, hitet ébreszthet, mert a közreadott tények szigora magával ra­gad, a tájékoztatás logikája, szavahihetősége, színvonala biztosítéka annak, hogy a vezetés amit tesz ne csak igaz legyen, hanem annak is látszon. " A megmagyarázott, igazolt és belátott követelmé­nyek mozgósítanak, teszik le­hetővé, hogy a tömegek a maguk hibáit is néven ne­vezzék, tetteik helyére ráis­merjenek és hű örömmel dol­gozzanak. Rendkívül nagymértékben múlik az aktivitás azon is, hogy a vezetés, a pártalap-

Next

/
Thumbnails
Contents