Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

&tt^KÉC»«*90S9ZA6 «ml ft PÉTER JÁNOS: Külpolitikánk alapvető törekvése a szocialista országok egységének ápolása Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az or­szág háztartásának eredmé­nyeivel és hiány osságaival foglalkozó országgyűlési vi­ta keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményei­ről, s ezekkel összefüggés­ben külpolitikai tevékenysé­günkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gaz­dálkodásunk is jól szolgál­ta az ország javát, s emel­lett a nemzetközi életre is kedvezően hatott, — még hiányosságaival is. A nem­zetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosított az or­szág fejlődése számára. Ez év májusa a nem­zetközi élet alakulásának rendkívül emlékezetes hó­napja marad. Ennek a má­jusnak a sűrített eseménye­it, amelyek természetesen évtizedek erőfeszítéseinek az eredményei, az érti he­lyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Nagaszaki atom- füstfelhőit és a termonuk- I leáris háború esélyének szörnyű kataklizmáit. A legutóbbi személyes találko­zók, kompromisszumok s ezzel együtt a vietnami félfo­kozott katonai cselekmények csak így érthetők teljes ösz- szefüggésükben. Az utóbbi időben ritkán beszélünk, s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról; hogy változatlanul a termo­nukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelen­tősek ugyan azok a megál­lapodások. amelyek eddig létrejöttek: A részleges atomcsend, az atomsorom­pó. a tenger mélve és a vi­lágűr. a bakteriológiai fegy­verek, s legújabban mind­ezeknél nagyobb jelentőség­gel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhá­rítására alkalmas rakéták tekintetében, — de változat­lanul érvényes ma is a kom­munista és munkáspártok 1960-ban megfogalmazott programjai; minden demok­ratikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleá­ris háború veszélyének az elhárítása. Annak, hogy mostanában er­ről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált ter­monukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldo­zatai következtében, — hogy nem képzelhető el ma máj- olyan másik atomhatalpm, amelyik az elrettentő meg­torlás kockázata nélkül bár­hol támadásra vállalkozhat­na. A magyar—szovjet kapcso­latokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi társadalom, a szocialista vi­lág, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyöke­rét, az emberiség megszaba­dítását a modern barbárság­tól, a fasizmustól, a gázkam­ra-civilizációtól; a gyarmati sorból feltörő népek védel­mezőjét a gyarmatosítók el­len. Magyarország létének megmentőjét a második vi­lágháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Mindezek felett: a Szovjet­unió nemzetközi szerepét ab­ban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris hábo­rús veszély elhárításának leg­főbb tényezője. Ezért mi nemcsak a Szovjetunióhoz való viszonyulásunkban te­kintjük ezt a tényt lénye­ges motívumnak, hanem a harmadik országok hozzánk való viszonyánál is figyelem­be vesszük az ilyen ország­nak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben érté­keljük a legújabb szovjet— amerikai tárgyalásokat is. Ha a termonukleáris hábo­rú veszélyének elhárítása valóban a fő feladata má minden jóakaraté nemzetkö­zi tényezőnek, akkor a szov­jet—amerikai viszony javu­lása mindannyiunk közös ér­deke, nagy nemzetközi érdek. A moszkvai találkozó hatása Figyelembe véve a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak — kedvező és kedvezőtlen értelemben egy­aránt — jelentős hatását a nemzetközi élet egész terüle­tén, a moszkvai találkozás kedvező hatásait is várhat­juk a mai nemzetközi élet sok területén. Természetesen nem szabad illúziók áldoza­taivá lennünk, miként a Köz­ponti Bizottság múlt heti ülésének állásfoglalása fi­gyelmeztetett bennünket az illúziók veszélyére. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodá­sok sorozata, a megállapodá­sok felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező íratása a ránk váró és általunk is for­málandó események során csak akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illú­ziókba esetten elkábulni, ha­nem kérlelhetetlen harcokat vívunk, részben kompromisz- szumok révén, új kedvező eredmények kivívásáért, az emberibb lét, a nemzetközi béke és biztonság javára, a harmadik világháború és ez­zel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kiküszöbölésével. így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalá­sok várható következmé­nyeire a vietnami háború­val kapcsolatban is, mert annak hatásai ebben a vo­natkozásban is megmutat­kozhatnak. Nem sokkal a vietnami felszabadító erők új offenzívája előtt és netn sokkal Nixon elnök pekingi látogatásának bejelentése után járt az első magyar párt- és kormánydelegáció (miniszterelnökünk vezeté­sével) Hanoiban. A delegá­ció a maga egészében és egyes tagjaiban azt a párat­lan élményt hozta haza, amiben már-már politikai világnézettől függetlenül minden látogató kénytelen osztozni — mert már leg­utóbb a New York Times Ha­noiba küldött tudósítója is ezt bizonyítja —, nevezete­sen azt, hogy bármilyen hosszú ideig folytatja is szörnyű háborúját az Egye­sült Államok Vietnam népe ellep, nem tud győzelmet aratni, s kénytelen lesz ki­vonulni. Mind a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, mind a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabad! tási Front és a Dél- vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormánya megtette azokat a javaslato­kat, amelyek alapján az Egyesült Államok tisztessé­ges körülmények között, ka­tonai tekintetben kivonul­hat a háborús területekről. Az Egyesült Államok viet­nami háborúja a világtör­ténelem leggaládabb hábo­rúja. Ha nem lenne mind­ez oly tragikus, ha nem okozná ezrek, tízezrek és százezrek véres tragédiáját, akkor azt kellene mondani, hogy az Egyesült Államok gúnyt űz az emberiség tör­ténetével. A vietnami háború szín­terétől távol van, a Közel- Kelet, de a történelmi ösz- szefüggésekben a vietnami háborúval sok szállal fűző­dik egybe a közel-keleti vál­ság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzet­közi életnek. Átmenetien tűnhet úgy az izraeli kor­mánynak, hogy az idő nekik dolgozik, mert a világ népei hozzászoknak az agresszió­val elfoglalt területek meg­szállt voltához és ahhoz, hogy a kétmilliós Izrael győzni tudott a sokszorosan nagyobb létszámú arab or­szágok éllen. Végső soron azonban az idő Izrael ag- ressziós magatartása ellen dolgozik. így van ez nemzet­közi, jogi vonatkozásban, az ENSZ alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig agresszor, amíg a megszállt területe­ket vissza nem adja. A magyar kormány ma­gatartása ezekben a kérdé­sekben a térség államainak éá a nemzetközi biztonság­nak az érdekeit kívánja szolgálni. Sokféle formában voltunk es vagyunk kapcso­latban ezekkel az országok­kal. Mi keressük tárgyalá­sok, együttműködések és személyes találkozások útján — a nagy nemzetközi ösz- szefüggések figyelembevé­telével — a legmegfelelőbb, s a Palesztinái nép jogait is érvényesítő megoldást. Megoldásra érettek az európai kérdések A jelenlegi nemzetközi vi­szonyok között az európai kérdések értek meg legin­kább a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztály­harc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egy­másba fonódottan jöttek lét­re megállapodások és szer­ződések; a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság, Lengyelország és a Né­met Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közle­kedésre nézve a Német Szö­vetségi Köztársaság, Nyu- gat-Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köz­társaság, valamint az euró­pai ügyeket is éinntŐ, a fegyverkezési versenyt kor­látozó egyezmény a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Ezzel megnyílt a két Né­metország nemzetközi és egymás közötti viszonya rendeződésének lehetősége. Ennek a rendeződésnek a folyamata sajnos még min­dig, a történtek ellenére sem halad előre kielégítően. A Német Demokratikus Köztársaság, mint a világ egyik legfejlettebb ipari or­szága. maga is érdekelt és a vele szomszédos országok — elsősorban a balti-tengeri, a keleti-tengeri, a skandináv országok — pedig vele együttműködve érdekeltek környezetük természeti vi­Kapcsolataink A Német Szövetségi Köz­társasággal kapcsolataink jók. Ügy gondolom, hogy tulajdonképpen egyikőnk sem hiányolja valamilyen nagy mértékben a diplomá­ciai kapcsolatokat. Mi 1966 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hegy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat és ezek alapján rendezzük a köztünk lévő problémá­kat, vagy pedig előbb ren­dezzük a nyitott kérdéseket vagyonjogi kérdéseket, stb és azután vegyük fel a diplo­máciai kapcsolatokat. Bizo­nyos nemzetközi tapaszta­latok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya érti és együttműködik velünk a kapcsolatok fejlesztésében, diplomáciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt az elvet képviseltük, s a Né­met Szövetségi Köztársaság képviselői általában meg is értették, hogy akkor vesszük fel a diplomáciai kapcsola­tokat, amikor ez a két or­szág érdekeit és az euiópai béke és biztonság ügyet egyaránt szolgálja. A szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet, a nyu­gat-berlini szerződések életbe­lépése után minden prog­resszív erőnek azt kell elő­segítenie, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság^ tár­gyalásai, valamint a Nemet Szövetségi Köztársaság 'szö­vetségeseinek s a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak rendezése előre haladjon. Az európai biztonság ügyé­ben ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt, már hosszabb idő óta készek lettünk volna a konferencia egybehívására. Kénytelenek voltunk azonban egyes nyu­gati partnereink magatartását realitásként elfogadni, figye­lembe venni és ezért várni arra, hagy ők is lielkészültoek lágának megőrzésében az ipari szennyeződéstől. A Né­met Szövetségi ' Köztársaság és egyes szövetségesei meg­akadályozták, hogy a svéd kormány jóakaratú erőfeszí­tései lehetővé tegyék a Né­met Demokratikus Köztár­saság részvételét a többi résztvevővel egyenlő jogok­kal a konferencián. Azok a kormányok, ame­lyek a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerését gátolják, mind a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ártanak. A Német Szövetségi Köz­társaság keleti politikáját a Német Szövetségi Köztársa­ságnak azok a szövetsége­sei segítik igazán, amelyek a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi elisme­rését szorgalmazzák. A mai bonni kormány keleti poli­tikája azért kapott jelentős fokú támogatást a nyugat­német közvéleményben, mert a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi te­kintélye világossá tette so­kak előtt Nyugat-Németor- szágban is, hogy Brandt kancellár keleti politikája az egyetlen lehetséges reál­politika a Német Szövetségi Köztársaság nemzetközi vi­szonyainak rendezésé érde­kébén. *** u s az mZH-váT" ... érezzék magukat. Most közel vagyunk már a komolyan vett előkészítő értekezések­hez, a konferenciára. Bár lehet, hogy bizonyos tényezők ezt még mindig késleltetik. Ugyanis a NATO-országok legutóbbi, tanácsülésén ki­adott közlemény még mindig tartalmaz olyan fenntartáso­kat, amelyek egyes kormá­nyoknak ürügyet adhatnak a konferencia, összehívásának halogatására. Mi a konferencián abban a tudatban lennénk készek már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együttműködésre a biztonság megszilárdításáért már minden erő rendelkezés­re áll és a konferencia nem vallana kudarcot. Ennek el­lenére szükséges továbbra is a jóakaratú erők mozgósítása, hogy azok a kormányok, amelyek még nem értették meg a konferencia egyetemes szükségességét és hasznossá­gát, felismerhessék, hogy sa­ját érdekeltségük is azt köve­teli meg, hogy a konferenciát hívják egybe. Napnál is vilá­gosabbá tette az európai kon­ferencia egyetemes jelentősé­gét a napokban lezárult brüsszeli társadalmi konfe­rencia. Úgy gondolom, el le­het mondani, hogy soha a történelem során politikai kérdésben ilyen széles plat­formú nemzetközi és társa­dalmi front nem jött össze. Az európai biztonság ügyé­nek a szuronyok egyensúlyá­ról a népek együttműködésé­nek új alapjaira való áthelye­zése a mai nemzetközi viszo­nyok között a világtörténelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, a föld minden népe javára Ezért Brüsszelben az európai közvélemény ezer résztvevője között ott voltak és a konfe­rencia munkájában tevéke­nyen részt vettek a magyar küldöttek is. Egyébként Ma­gyarország képviselői megle­hetősen ismert módon és is­mert aktivitásban vesznek részt egyfelől az európai biz­tonsági konferencia előkészí­tésében. másfelől a biztonsági rendszer kidolgozásában. Ezért is <x «h»ök annak, hogy néhány hónap múltán Buda­pesten találkoznak az európai fővárosok polgármesterei Pest, Buda és Óbuda egyesü­lésének ünnepi évfordulója alkalmából. Ugyanígy üdvözöljük a szakszervezetek és az Inter­parlamentáris Unió kezdemé­nyezéseit az európai konferen­cia megtartása érdekében és az európai kulturális miniszte. íek most folyó helsinki érte­kezletét, A mi kormányunk felkészült arra, hogy Helsin­kiben az előkészítő megbe­széléseken részt vegyen, mi­után különböző szinten jó­formán minden európai or­szággal folytattunk már tájé­kozódó megbeszéléseket, s nemcsak európai országokkal, hanem az Amerikai Egyesüli Államokkal és Kanadával is. amely megbeszélések során javaslatokat is tettünk az eu­rópai biztonsági rendszer konkrét szervezetére és mű­ködésére vonatkozóan. Mindannyiónk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a világtörténelmi ténye­zővé lett India nagy nemzet­közi tekintélyű vezetője: In- jdira Gandhi ezekben a na­pokban a Magyar Népköztár­saság vendége és hogy ezen a napon itt a Parlamentben is köszönthettük. Ebben az évben Santíago- ban a nemzetközi együttmű­ködésbe most bekapcsolód« Latin-Amerika fontos orszá­gának, Chilének a fővárosá­ban tartották a „harmadik világ’’ országai fejlődésével foglalkozó nemzetközi konfe­renciát. Ez volt a harmadik az ilyen konferenciák sorá­ban. Az első Genfben volt, a második Indiában, Uj-Del- hiben. Mindegyik csalódást okozott a legérdekeltebbek- nek, a fejlődő országoknak, meri e konferenciákon a fej­lett tőkésországok nem mu­lattak kellő megértést problé. máik iránt. A Magyar Népköztársaság nagy megbecsüléssel tekint a „harmadik világ” országai­ra. Együttműködést úgy ke­res velük, hogy ezek az or­szágok minél gyorsabban váljanak a nemzetközi gazdasági együttműködés szuverén tagjaivá, sza­badon használva és érté­kesítve saját nemzeti anyagi és szellemi kincseiket, ter­melőmunkáik eredményeit. Amilyen mértékig sikerül a nagy konfliktusokat íendezni és a fegyverkezési versenyt csökkenteni, olyan mértékig tudunk majd együttműködni — az eddiginél fokozottabb mértékben — minden erre kész kormánnyal a fejlődő országok, a „harmadik világ” országai mérhetetlenül sú- lj-os megélhetési problémái­nak megoldásában. Nemzetközi tevékenységünk aktív Kormányunk és általában országunk intézményei nem­zetközi tevékenysége aktív és sokrétű. A párt tizedik kong­resszusa így határozta meg nemzetközi feladatainkat: minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a szocialista épí­tés számára. Mi tehát abban a feladatban élünk, hogy mi­nél kedvezőbbek legyenek a nemzetközi viszonyok a Ma­gyar Népköztársaság s V ná- ra. Magyarország azonban nem elszigetelten él, miként a világ egyetlen más országa sem. Ezért a mi életünk nem­zetközi feltételei összefügg­nek az általános nemzetközi feltételek alakulásával, ezek pedig a szocialista országok együttműködésével. A mi külpolitikánk alap­vető törekvése a szocialista országok egységének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatun­kat tekintjük fontosnak nem­csak a magunk érdekében, hanem — mint korábban ki- * fejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek meg­felelően is. A népek barátsá­ga — éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lüktető él­mény. Éppen ezért a barátsá­got állandóan gondozni kell, illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formákat követel. A barátság új élmé­nyek útján táplálja önmagát, így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal az együtt­működés új távlataira. Az együttműködés ilyen távlatait készítette elő a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja együttműkö­dése terén Kádár János elvtárs legutóbbi szovjet­unióbeli látogatása és n;sg- beszélése Brezsnyev elvtársi sál, s a Szovjetunió Kom­munista Pártjának többi ve­zetőivel. Erre következett Fock Jenő elvtárs látogatá­sa és Brezsnyev, valamint Koszigin elvtársakkal foly­tatott tárgyalása együttmű­ködésünk elmélyítéséről. A Vai'sói Szerződés kö­zösségét abban a tudatban erősítjük, hogy minél ele­venebb a szövetségi együtt­működésünk, ennek kereté­ben és a KGST-ben annál inkább elősegítjük a kato­nai blokkoktól megszabadí­tó^ független országok együttműködését. -Ez a cél vezette a Varsói Szerződés tagállamait, amikor elkezd­ték javasolni a barátsági szerződések felújítását, amelyeket az európai szo­cialista országok első ízben az 1948—49-es évek során kötöttek meg. Ezek a szer­ződések húsz évre szóltak azzal, hogy ha a szerződő felek nem mondják fel a lejárat előtt egy évvel, min­dig megújulnak automati­kusan öt-öt évre. Miközben a szocialista or­szágok együttműködését igyekszünk növelni, különös őrömmel gondolunk az an- tiimperialista harc kiváló hősének, a kubai nép veze­tőjének, Fidel Castro elv­társnak a látogatására. A magyar nép széles rétegei­nek vele való találkozásai közvetlen személyes él­ménnyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel üj történelmi vi­szonyokat teremtett az ame­rikai féltekén. Szomszédainkkal kedvező a kapcsolatunk örvendetes, hogy közvet­len szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkról nagyon meleg hangon szólhatok és ezektől a mai kapcsolatok­tól kedvező jövőt várha­tunk. A Szovjetunióról el­mondottakat nem kell is­mételnem. Romániában a barátsági szerződés aláírása baráti kapcsolataink ápolá­sának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kap­csolataink nagyon jó, új le­hetőségeit nyújtja. Jugoszlá­viával és benne a szövetsé­gi köztársaságokkal biztos alapokon fejlődnek kapcso­lataink. Figyelembe véve kö­zös történelmünk sok tragi­kus fordulatát, örömmel le­het mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi 1 életben, amely egymás ellen tudna ben­nünket fordítani. A magyar—osztrák kap­csolatok a különböző rend­szerű országok kapcsolatai­nak valóban példái lehet­nek. Nem ok nélkül érkeztem eíbteft * kääpoliififca* besaa­molóban a világtörténelmi távlatoktól, a nagy óceá­noktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékéi-e. Az egymás mellett élő or­szágok egymást érintő kér­déseik rendezésével tudják segíteni az országok és né­pek szélesebb körű együtt­működését, egymás javára. A kormány népgazdasági tevékenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét, szolgáló terveket valósított meg, s reálisan vette fi­gyelembe tervei kialakítá­sánál a nemzetközi erővi­szonyokat : eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi viszonyok kedvező alakulá­sához. A kormány arról biztosít­ja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik bizto­sítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság szá­mára. A vitában 12 felszólalás hangzott el. A képviselők ma délelőtt az 1971-es álla­mi költségvetés végrehajtá­sának megvitatásával fofeu 1 «MM

Next

/
Thumbnails
Contents