Kelet-Magyarország, 1972. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

fim.- ftrtte fs:

mmr-m&rxwgsr/m

5. oí<tef

Nyitott szemmel a világban

Gyár a szálkái dombok mellett

ISMERETLEN TÁJAK, országok, emberek megismerése az emberiség legősibb vágyai, törekvései közé tartozik. Ennek érdekében ma milliók és milliók indulnak útnak és járják a világot. 1971-ben több, mint 180 millióan vándoroltak országhatárokon át; a turizmust joggal tartják a szakemberek korunk egyik legjelentősebb mozgalmának.

Ebből a modern népvándorlásból természetesen hazánk sem marad ki. Magyar- országra tavaly hatmillió külföldi utazott: nagy részük rövidebb-hosszabb időt töltött nálunk, kis részük csak átutazott hazánkon. Az egymilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldre utaztak.

Az adatok azt is érzékeltetik, hogy az idegenforgalom jó bevételi forrás. Az országok az elmúlt évben összesen 20 milliárd dollárra tettek szert ezen az úton.

A nemzetközi turizmus gazdasági haszna tehát köny- nyen felismerhető. De legalább annyira magától érte- tődőek politikai előnyei is. Igen, politikai vonatkozásait említjük, s ez nem valamiféle erőltetett belemagyarázás, hanem a tények reális számbavétele. Vajon nem szolgál-e nemes politikai célokat az idegenforgalom azzal, hogy — mint a világon elterjedt jelszava hirdeti — ..útlevelet ad a békéhez”? Elősegíti, hogy a népek jobban megismerjék egymást, következésképpen közelebb kerüljenek egymáshoz. Érvel az emberiség kultúrkinőseinek megőrzése, a természet, az emberi környezet védelme, a jószomszédi kapcsolatok mellett. S vádolja mindezek ellenségeit, akik a békés érintkezés helyett a háború mezején akarnak találkozót adni a népeknek.

Az idegenforgalom jól szolgálja politikánkat azzal is. hogy a szocialista országok barátságát a tömegek barátságává segít fejleszteni. Az internacionalizmus milliók és milliók ismeretsége, kölcsönös látogatása révén is mind erősebbé, teljesebbé válik.

A tőkésországokkal bonyolódó idegenforgalmunk politikailag ugyancsak hasznos. A kiutazó magyarok saját szemükkel győződhetnek meg a kapitalista világ valóságáról, ezáltal látókörük is bővül, fokozatosan eloszlik a

Bárhonnan jött a hír Dózsa táborába, csakis ugyanazt jelenthette, akár vészé1 delemről, akár sikerekről szólt: küzdeni mindhalálig. Természetesen a győzelemért De a keresztesek arra is felkészültek az apátiáival népítélet után, hogy bármilyen rosszra fordulna a sorsuk, harcolnak utolsó leheletükig.

Hasonlóképpen gondolkoztak a hatalmukért, életükért rettegő nemesek is. Gyorsan és elszántan készültek a leszámolásra. Északon Bornemissza János növesztette mind fenyegetőbbre a nemesek táborát. Erdélyben Szapolyai János vajda toborzott sereget oly sietséggel, hogy még az éjszakákat sem hagyta kihasználatlanul. Az Erdély területén előforduló szórványos paraszti csapatokkal egyelőre nem is igen törődött, mert okkal hitte, hogy ahol a forradalmi parasztseregek zöme van, ott az igazi veszedelem.

Egyelőre azonban óriási volt Dózsa helyzeti előnye. Kellő biztonságban érezhette magát, hiszen számos síkföldi vár állt már a keresztesek rendelkezésére. Ám hátra volt még a siker betetőzése. Lippa, Sólymos és Temesvár nélkül csak félmegoldásnak számított minden eddigi győzelem.

Földrajzilag, stratégiailag roppant fontos kulcshely volt a síkföld határán a Maros utolsó szorosa, amely, valónyugati propaganda által mesterségesen húzott ködfüggöny és jobban előtűnnek a realitások. S elsőrendű érdekünket szolgálja az is, hogy a kapitalista országokból — sokszor előítéletekkel, a hamisító propagandától megtévesztve — érkező turisták meggyőződhetnek róla: Magyarország hagyományait ápoló, korszerűsödő, dinamikusan fejlődő szocialista ország.

TÁRSADALMUNKNAK tehát előnyös a nemzetközi turizmus, hozzászámítva azt a kedvező politikai hatást is, amit a nagyvilággal tartott intenzív kapcsolatok kiváltanak.

Joggal beszélhetünk tehát az idegenforgalom politikai összefüggéseiről. Ezek az Összefüggések rávilágítanak, hogy a turizmus két ellentétes világrendszer országai között is bonyolódik, ennélfogva nem választható el mereven a két világrendszer harcától. Sőt, szintere is ennek a harcnak olyan értelemben, hogy lehetővé teszi a szocialista és a kapitalista valóság összevetését, a személyes véleményformálást. Ebben a felfogásban — vagyis, hogy harci terepről van szó — nyilvánvaló, hogy. a politikai előnyök mellett politikai veszélyekkel is számolnunk kell. Szembe kell néznünk azzal, hogy ellenfeleink tudatosan felhasználják ellenünk az idegenforgalom kínálta lehetőségeket. A turizmus szélesre tárja egy-egy ország vendégváró kapuját, de azon keresztül nemcsak becsületes emberek, hanem rossz szándékúak is közlekednek. Az idegenforgalom már régen megjelent a szocialista világot támadó úgynevezett fellazító taktika fegyvertárában.

A BURZSOÁ PROPAGANDA főleg a kapitalizmus iránti illúziók keltésére használja fel az idegenforgalmi lehetőségeket. Igyekszik felkészíteni a szocialista országokba utazó turistákat arra, hogy a nyugati életforma. életfelfogás szószólói legyenek. Ez a felkészítés esetenként direkt, tehát közvetlen propaganda-feladatok ellátására szól, esetenként csak közvetett, vagyis a szokásos turistainformációk között sorolja fel a propagálás, ra javasolt témákat. A turizmus csatornáit nyugati propagandaanyagok becsempészésére és terjesztésére is kiaknázzák.

A nyugatra érkezett magyarok „megdolgozása"

ugyancsak a fellazítás gyakorlatához tartozik. Ez helyenként már a programszervezésnél kezdődik és tart a magyarul tudó ügynökök egész hadának bevetéséig. Közismert példák vannak arra, hogyan próbáltak disszidálásra csábítani magyar turistákat, s hírhedt a Szabad Európa rádió ún. kikérdező akciója, amelynek keretében provokatív kérdéseket tesznek fel a hazánkból kapitalista országokba érkezőknek.

Az idegenforgalomban rejlenek olyan veszélyek is, amelyek főleg akkor fenyegetnek ténylegesen, ha közvéleményünk bizonyos kérdésekben nem eléggé tájékozott. Akadnak például, akik az idegenforgalom adta képet félreértve úgy gondolják, hogy a hazánkba kapitalista országokból érkező vendégek az egész tőkésvilág lakosságának átlagát reprezentálják. Vagyis a nálunk vendégeskedő turista alapján úgy vélik, hogy a tőkésvilágban mindenki ilyen tehetős. Ezt az illúziót eloszlatják a tények, amelyek szerint hazánk először is nem az egész tőkésvilággal, hanem főleg, annak legfejlettebb országaival bonyolítja le idegenforgalmát, másodszor pedig a turisták jórészt a városi nagy- polgárságból tevődnek össze (Olaszországból pl. szicíliai paraszt aligha jön turista- útra Magyarországra), tehát semmiképpen sem tekinthetők valamiféle „társadalmi átlagnak”. Mindezt tudva máris csökkenthetők az idegenforgalom „táplálta" illúziók.

UTAZNI. VENDÉGET FOGADNI akkor is jó, ha annak számunkra kedvező hatását a burzsoá propaganda rontani próbálja, s a. békés érintkezés lehetőségeivel visszaélve a turizmust saját, reakciós taktikájának szolgálatába próbálja állítani. Hogy az utazás valóban élménydús legyen, nyitott szemmel kell járnunk a világban. Kellő nemzeti büszkeség, állampolgári hűség, realista nézőpont nyújt biztosítékot arra, hogy örömünket — akár mi utazunk, akár hozzánk jönnek — a fellazító próbálkozások ne ronthassák el.

P. T.

Az alacsony csarnokban szinte fojtogat a fülledt, párás meleg. Mégis minden ablak zárva, az ajtóra ki van írva: „Kérjük becsukni”.

— Mert ha egy kis huzatot kap. akkor nem lesz .jó az üveg — indokolja Barta Erzsébet.

Egy hónapja, hogy itt dolgozik. A síküveg, amit csiszol, olyan „egyenes", hogy már nem műszerrel mérik, hanem a színgyűrűk alapján állapítják meg, nagyobb-e az eltérés 2 tízezred milliméter, nél. Tőle néhány méterre, a csiszológépeken szemüveg- lencsék fényesednek az őrző figyelem mellett. Hivatalosan még csak próbaüzem folyik a Magyar Optikai Művek mátészalkai új gyárában. De már több, mint 200 férfi és nő dolgozik. sajátítja el a szemüveglencse-készítés titkait.

A „prérin”

— Nemhogy Magyarország, Európa legnagyobb szemüveglencse gyára fog itt felépülni — magyarázza Molnár Mihály, a gyáregység vezetője. — S nekünk már most ehhez kell alakítanunk a munkánkat.

Egy új gyár építése, indítása mindig érdekes. A szálkái gyár, az itt található gondok, problémák, néha általánosan jellemzők a nagy építkezésekre, néha éppen az egyedi tulajdonságukkal lepik meg az érdeklődőt. Már az is ámulni való, hogy kinn a „prérin”, a szálkái határban égnek törő víztorony, mellette üvegszemeivel a környező homokdombokra bámuló üzemépületek sora emelkedik. Hosszan elnyúló betonkerítés oltalmazza, választja el a környéktől.

— Megjelenésre tetszetős minden — mondja Balogh Ferenc, aki azért jött a központból, hogy a most folyó műszaki átadáson részt vegyen.

— A szép külső a tervezők érdeme.

— Igen. úgy látom, a kivitelezés nem mindenütt lett olyan szép. — szól a diplomatikus fogalmazás.

Az első csarnok átvételekor majd 300 volt a hibapontok száma. Az épület viszont kellett, átvették. A MOM a Ze- iss-művektől megvette a szemüveglencse gyártásának li- cencét, s a szerződések értelmében már érkeztek az első gépek az NDK-ból. A gépek egyik része a majdani tanműhelyben van, a másik fele a nagycsarnokban, ahová eredetileg a folyadékmérő műszer üzemet tervezték. Amíg, jövőre elkészül a szemüveglencse gyártó csarnok, ez az ideiglenes megságos várkapuként őrizte Erdélyt. Aki ezt a kaput birtokolta, annak kelet felől, azaz Erdély felől nem kellett támadástól félnie, vagy megfordítva. És ez a „vagy” mindig nagy szerepet játszott a Maros utolsó szorosát őrző két egymással szembeni vár, Sólymos és Lippa életében. Ha erős vajdái voltak Erdélynek, mint például Hunyadi János, akkor az ő kezükön volt a két erőd. Máskor meg a királyok befolyásának volt nagyobb súlya. Ezúttal gyenge uralkodó ült a trónon, de unokaöccséé, Hohenzollern Györgyé volt az ikererőd.

Ennek meghódítására vezette seregeit Dózsa a Maros mindkét partján, hogy elreteszelje az Erdélyből kivezető utat. Miközben vonultak a partok mentén, sorra elfoglalták a nemesi udvarházakat. Csak ott romboltak, s ott boncolták fel a nemeseket, ahol ellenállásra találtak. Csála, Arad, Világos bevétele után június elején ért Dózsa Lippára. Serege zömével délnyugatra, a Maros és Temesvár közölt ütött tábort, hogy a jól megválasa7. Az adott szó

tolt helyről bármilyen irányba tudjon erőket küldeni. De mivel döntő fontosságú feladat volt a szoroserödök" elfoglalása, a fővezér maga intézkedett a helyszínen.

Ebben az időben Lippa dicsekedhetett Arad vármegye legnagyobb és legjelentősebb városa rangjával. Hét bástyával, négy kapuval állt a Maros jobb partján. Felleg-, vára rendkívül erős, híven jelentőségéhez. Pénzverde, királyi sókamra működött n városban, révje, vámja igen fontos. Kórházáról, iskoláiról szintén nevezetes. Mivel a vár védői nem számíthattak felmentő sereg érkezésére, csak amolyan tessék- lássék módon védekeztek. Mielőtt komolyabb harcra került volna a sor, átszöktek a szemközti Soíymos várába.

Ritkán mutatott jó kedélyt a szigoráról híres, általában hallgatag fővezér, de Lippa városának meghódítása után bort osztott katonáinak a piactéren, június hetedikén pedig szabad zsákmányt engedélyezett számukra a fellegvárban.

Közben agy pillanatra sem

vette le tekintetét a szemközti Sólymos váráról. Tudta, az jóval keményebb dió lesz — mert amennyivel kisebb Lippánál, annyival megközelíthetetlenebb a

nyaktörő hegyormon. De amíg birtokba nem veszik, addig a lippai siker sem tekinthető . megnyugtatónak. Nem vesztegette hát. az idejét. Közvetlenül a június hetedikéi pihenő után, nyolcadikén délben már meg is kezdték a Sólymos elleni támadást.

Prantner német származású várparancsnok gondosan felkészült a védelemre. Dózsa úgyszintén a vár bevételére. Módszeres ostromhoz látott. Hallatlan fizikai erőfeszítés árán éjszaka tüzérséget állíttatott a szemközti hegyoromra. Kilencedikén hajnalban köyetség'et küldött a várba. Megüzente, csak akkor tüzel tét, ha rhegtagad- ják a vár átadását. Prantner azt válaszolta, hogy semmi áron sem hajlandó megadni magát. Erre heves ágyútüzet zúdítottak a keresztesek a várra. Lövedékeikkel számos épületet felgyújtottak, a lő- poros tornyot is megsemmisíoldas marad. Ezért a csarnok is az átmeneti megoldásokat tükrözi. Emitt a csiszológépek működnek, mellettük ideiglenes gőzvezetéket szerelnek. amott préselt lemezből raktár van leválasztva.

Az idén : 1 millió

— Ehhez is igazítani kellett a munkánkat — magyarázza újra Molnár Mihály. — A gépeket ki kell használni, a helyünk kevés, ezért három műszakban termelünk, így is kevés, amit csinálunk. A Szovjetunióból már eljöttek megnézni, miért nem szál. Irtunk többet.

Az idén szeretnének 1 millió lencsét gyártani. Jövőre már 4 millió lesz a termelésük, ha teljesen felépül a gyár, akkor évente 20 millió szemüveglencse készül Mátészalkán. Több. mint ezer embernek fog munkát adni a MOM.

A mostaniaknak — ki majd egy éve, ki csak néhány hete dolgozik itt. — kell átvenni, megszokni azt a munkaritmust, azt a fegyejmet, ami Pesten már természetes.

— Nem azt kell megfizetni, hogy mit csinál, hanem azt. hogyan csinálja — szögezi le a gyáregységvezető.

A figyelmet, a rátermettséget tükrözik a fizetések is. Van olyan, aki hónapok óta sem tud többet elérni az átlag 6 forintos órabérnél, míg a másiknak már kétszer an» nyi a keresete. A legjobbak 6 hétig Jenában, a Zeiss-mü- vekben ismerkedtek meg a gépek működésével, hogy itthon átadják tapasztalataikat.

Versenyképesnek lenni

— Nekem meg azt mondják. hogy sokat kérek a munkásoktól — mondja keserűen Molnár Mihály. — Pedig én is o:t kezdtem a munkapadnál. És most is csak a fegyelmet, a rendes munkát akarom. • A piacon, a termelésben nine;« haver. Nekünk viszont ver- senvképesnek kell lennünk külföldön. Ehhez mérten kell dolgoznunk.

Hogy egyeseknek ez szokatlan, mondhatni teljesíthetetlen feladat? Nem meglepőbb annál, mint hogy a szálkái homokdombok mellett gyár emelkedik, amin voltaképpen egyáltalán nem kell csodálkozni. Néhány év múlva új városaink gyárainak léte olyan megszökött, természetes lesz Szabolcs- Szatmárban is, mint szerte az országban.

Lányi Bolond

IEGYZET:

Megbecsülés a nőknek

Néhány nappal ezelőtt a közalkalmazottak szakszervezetének nőfelelősei megyei ankétot tartottak Nyíregyházán, ahol előadás hangzott el a nőket érintő társadalombiztosítási és szociális kedvezményekről. Az előadó részletesen ismertette azokat a jogszabályokat és rendelkezéseket, amelyekkel a nők életük és munkájuk során leggyakrabban találkoznak. , ,,K„..

Az előadás után a nőbizottság vezetője beszámolt arról, hogy megyénkben a közalkalmazottaknál hogyan valósult meg az MSZMP Központi Bizottságának

1970-ben életbe lépett nőpolitikái határozata. Megyénk szakszervezete a párt, a kormány és a SZOT nőpolitikái határozata után először a legnagyobb problémát, a bérezést tette vizsgálat tárgyává. A szak- szervezet megállapította, hogy több szabolcsi intézménynél nem alkalmazták

tették. Mindez nem volt elég a vár parancsnokának. Lebontatta az összes zsindelytetőt és védekezett tovább.

Hiába szeretett volna Dózsa részese lenni a solymosi diadalnak, kötelessége a Temesvár közelében táborozó seregéhez szólította. De elköszönvén az ostromlóktól, megparancsolta nekik/ tűz- zel-vassal. mindenáron szerezzék meg az erődöt.

Alaposan megkeserítették a vár védői az ostromlók helyzetét. A legmakacsabb támadásokat is visszaverték. Odabent azonban meghason- lott a magyar nemzetiségű katonaság a német parancsnokkal. Prantner hallani sem akart a kapitulációról, mire a katonák megállapodást kötöttek a keresztesekkel: átadják a várat, ha békén elvonulhatnak.

Megnyitották "hát a kapukat Dózsa csapatai előtt. De mivel a keresztesek sokat szenvedtek ostromlás közben, fel akarták koncolni iménti ellenségeiket, önhatalmúlag mégsem mertek cselekedni, ezért futár útján értesítették Dózsát szándékukról.

A fővezér pedig Temesvár közeléből keményen megparancsolta: mivel az adott szó szent, kötelesek betartani. Engedjék hát szabad útjukra a solymosi katonákat.

így is történt.

Következik: A tét: Te- ' mesvár.

Gerencsér MiklosJ

az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvet. Több munkahelyen az azonos végzettségű és azonos munkakörben dolgozó nők és férfiak bérezése eltérő volt, a nők azonos munkáért 400, sőt 500 forinttal is kevesebb fizetést kaptak, mint a férfiak.

A határozat óta jelentős változás tapasztalható. Például a megyei tanácsnál 1971-beií huszonöt ügyintéző nő 180, tizenegy hivatalsegédnő pedig 100 forint béremelést kapott. A megyei illetményhivatalban tavaly ötvennégy nődolgozó fizetését emelték átlagosan 228 forinttal. De a többi alapszervezetnél is jelentős béremelés volt — elsősorban a nőfelelősök kezdeményezésére. Ugyancsak a szakszervezet kezdeményezéséra Nyíregyházán, Mátészalka«, és Kisvárdán lakást kaptak azok a közalkalmazásba« álló nők. akik kedvezőtlen körülmények között laktak;

A nőpolitikái határozati következménye az is, hogy a Nyíregyházi Városi Tanács a múlt évtől kezdve minden évben 400 forint segéllyel támogatja a gyermeküket (vagy gyermekeiket) egyedül nevelő nőket Ugyancsak a nőpolitikái határozatnak köszönhető, hogy) a múlt évben jelentőse« nőtt a nők száma a tanácsokban.

Megyénkben az 1967-eS választások után a tanácstagoknak mindössze 16 százaléka volt nő. A tavalyi választások óta a tanácstagok 22 százaléka nő, tehát lényegesen több nő dolgozik! ma a közéletben, mint azelőtt. A szakszervezeti bizalmiak között is több nőt találunk 1970 óta.

Az erkölcsi elismerésről sem feledkeztek meg az illetékesek: tavaly az átlagosnál jóval több nőt részesítettek különböző kitüntetésben.

A beszámoló a gondokkal is foglalkozott. Ezek között említette a szolgáltatásokat. Megyénkben még mindig alacsony színvonalú a szolgáltatás, főleg a Patyolat szolgáltatása. amely nagyban könnyíthetné a háziasszonyok munkáját.

A beszámoló végül is leszögezte: megyénkben a köz- alkalmazottak a nőpolitikái határozatot helyesen értelmezik, az elmúlt 2 év alatt jelentősen javult Szabolcsban a közalkalmazásban álló lányok és asszonyok élet- és munkakörülménye.

(uiilitül