Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

2. o!ÄaJ KÉLOT-MAG Y ARÖRS2 AG 1972. május 12. Amerikai gépek barbár támadásai Hanoi ellen A szabadságharcosok folytatják sikeres támadásaikat a dél-vietnami hadszíntéren Amerikai harci repülőgé­pek csütörtökön hajnalban is­mét számos bevetésben tá­madták Hanoi és Haiphong körzetét, a két várost össze­kötő vasútvonalakat, vala­mint a Kínai Népköztársaság felé vezető közlekedési vona­lakat. A Haiphong magasságá­ban állomásozó amerikai rombolók és cirkálók parti létesítményekre zúdítottak ágyútüzet. A dél-vietnami hadszínté­ren a szabadságharcosok folytatták tüzérségi, gyalog­sági és páncélos támadásai­kat. An Loc városában heves harcok folynak, hazafiak az éjszaka folyamán tüzérségi tűzzel árasztották el a saigoni kormánycsapatok állásait, majd gyalogsági és páncélos­támadást intéztek ellenük. A középső fennsíkon Kon- tum közelében a Ben Hét tá­maszpontért folyik a harc. A szabadságharcosok itt is egye­sített gyalogsági és páncélos- . támadást intéztek a tábor vé­dői ellen. Az északi fronton Hűétől, a régi császárvárostól nyugatra a Birmingham katonai tábor környékén heves összecsapás zajlott le a kormánycsapatok és a szabadságharcosok kö­zött. A saigoni rendszer újabb kényszerintézkedésekkel Igyekszik javítani helyzetén. A hadügyminisztérium behí­vás! parancsot tett közzé, amelynek értelmében min­den 18 éves fiúnak a hónap végéig jelentkeznie kell a so- rozási központokban. A Thieu elnök által szerdán bejelen­tett, csütörtökön életbe lépő rendkívüli állapot intézke­dései között szerepel az élel­miszerelosztás korlátozó el­lenőrzése, a sztrájk- és gyü­lekezési tilalom, és kényszer­lakhely kijelölése „a nemzet, biztonsági szempontból ve­szélyes” személyek számára — ez a gyakorlatban nagya. rányú letartóztatások formá­ját ölti. Tóth Pál, az MTI tudósító­ja jelenti: Szerdán este és csütörtökön reggel Hanoiban bemutatták a sajtó képviselőinek a szer­da délelőtti bombázások helyszíneit. Az első helyszín a Quan Thanh (nagy buddha) utca egyik nagy lakóháztömbje mintegy 100—150 méterre a magyar kereskedelmi kiren­deltség székházától. A szépen rendezett, több száz lakást magába foglaló lakótelep kö­zéppontjába csapódott be egy rakéta. Az eltalált ház két emeletét valósággal leborot­válta a nagy erejű robbanás, s megrongálta a háztömb szin­te valamennyi épületét. A há­zak lakói a bombázás idején óvóhelyeken tartózkodtak il­letve egy részüket már na­pokkal előtte evakuálták. Bombák és rakéták okoz­tak rendkívül nagy pusztítást a vietnami—szovjet barátság kórház épülettömbjeiben. Legalább három rakéta és egy nagyméretű bomba zú­dult. A belgyógyászati osz­tály két nagy épülettömb­jében egyetlen kórterem sem maradt épen. Az egyik 150 ágyas belgyógyászati épület­tömb romokban hever. Búi Dony kórházigazgató megha­tott szavakkal beszél az or­vosok és az ápolószemélyzet hősies helytállásáról. Minden fekvőbeteget időben le tud­tak vinni az óvóhelyekre. Igaz nem voltak már túl so­kan hiszen néhány napja a kórházat is evakuálták. Siralmas kép tárul elénk a röntgenosztály épületénél. Jól ismerem ezt az épületet, pár hónapja jártam ott, ami­kor magyar szerelők állítot­ták be a röntgengépeket. Az épület falán most hatalmas rés tátong, ott repült be egy rakéta, s bent robbant fel. Némelyik gépen csak a ME- DICOR-művek emblémája láthatók, a képernyők, ve­zérlőpultok roncsokká váltak egy pillanat alatt. A műtőbe megyünk ezután, pontosabban oda, ahol szer­dán még műtő volt. Itt Mau Boen altatóorvos veszi át a kalauzolást. A riadó idején gyomorvér­zés miatt kellett operálniuk egy beteget. Két sebész, két asszisztens, két nővér és egy altatóorvos végezte a műtétet. Műtét közben robbant fel körülöttük minden. Vala­mennyien megsérültek, Trieu sebész különösen súlyos fej­sérülést szenvedett. Az ope­rációt azután ott, a romok kö­zött másik orvoscsoport fe­jezte be sikeresen. Szovjet kormánynyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A vietnami probléma meg­oldásának egyetlen reális út­ja a vietnami nép ama jogá­nak tiszteletben tartása, hogy maga, minder» külső beavat­kozás és nyomás nélkül döntsön sorsáról. Ha az Egye­sült Államok valóban hajlan­dó erre, vissza kell térnie a párizsi tárgyalóasztalhoz. A szovjet kormány határo­zottan kitart amellett, hogy az Egyesült Államok haladék­talanul vonja vissza azokat a lépéseket, amelyéket a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság partvidékének blokád alá helyezésével és szárazföldi közlekedési vonalainak meg­zavarásával kapcsolatban tett, hogy megszűnjenek a VDK ellen irányuló agresszív ame­rikai cselekmények, hogy ér­vényesüljön a nemzetközi tengerhajózás és kereskede­lem szabadságának joga. A szovjet kormány meggyőződé­sét fedezi ki, hogy eszel az állásponttal egyetért min­den békeszerétő állam kor­mánya és népe. A Szovjetunió hűen a szo­cialista internacionalizmus elveihez szolidáris a hős viet­nami nép harcával, megadta és megadja neki a szükséges támogatást. (TASZSZ) Az európai ENSZ~társaságok ülése Vályi Péter hazaérkezett Varsóból Vályi Péter, a Miniszter­tanács elnökhelyettese — a magyar—lengyel gazdasági, együttműködési állandó bi­zottság magyar tagozatának elnöke — csütörtökön hazaér­kezett Varsóból, ahol K. Ol­szewski miniszterelnök-he­lyettessel, az együttműködési állandó bizottság lengyel ta­gozatának elnökével tárgyalt és részt vett a lengyelországi magyar gazdasági napokon. Brüsszelben május 8—10-ig tartották az európai ENSZ- társaságok harmadik regio­nális értekezletét. A tanács­kozáson 25 ország képviselője vett részt. A résztvevők meg­vitatták az európai béke és biztonság megerősítésének, a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésének és az európai biztonsági értekezlet előkészítésének, illetve össze­hívásának kérdéseit. Az értekezleten hozott ha­tározat támogatásáról bizto­sítja az európai népek köz­gyűlését, amely június 2. és 5. között ül össze úgysincs-a. Brüsszelben és az europa biztonság, valamint egyut működés kérdéseivel foglal kozik majd. A résztvevők azzal a Delhi vassal fordultak a nyugat német politikai pártokhoz hogy ratifikálják a Szovjeté nyugatnémet, illetve a lengyel —nyugatnémet szerződést Követelték az Egyesült Álla­mok kormányától, hogy ves­sen véget a vietnami háború­nak és Ismét vegyen részt a párizsi megbeszéléseken. Hatvani Dániel: Cfäre megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 9. Horváth Zoli is észreveszi őt. Annak idején, amikor még átjárt Izsákra kenyérért, ta­lálkozott vele a péknél. Ha sokan voltak, soron kívül ki­szolgálta. — Szia. öcséd nem jött be? — Ma nem. Anyám nem en­gedte el. — Ma már nem is jön? — Nem valószínű. Miért? — Beszélni szeretnék vele... Te, délután szeretnék át­menni hozzátok, hátha meg­találom! — Gyere, ha jónak látod. Elsétálnak a buszállomásig. Itt Robi lemarad. Zoli be­megy a rendelőbe, de még mindig korán érkezett. El­megy, körülnéz a taxiállomá­son. Előbb a csemegebolt elöl, aztán a parkból nézi a taxi­kat, úgy 15—20 méter távol­ságból. Ekkor áll a sor vé­gére a kékesszürke Volga, Vezetője lassú mozdulatokkal bújik elő. ügy látja, alacsony, sovány ember. NÉGYESBEN KECSKEMÉTEN Robi egy ideig még az ál­lomásparkban járkál, aztán — már dél felé — a Rákóczi út felé veszi lépteit. Az utat kettéválasztó sétány egyik padjára ülve, átellenben a Hírős étteremmel, megszá­molja mennyi pénze van. Már október végén is hol volt nála pénz, hol nem. A no­vemberi vonatbérletet az öccse kiváltotta, ő már nem. Ezen a napon is a Zoli bér­letével jött be. Kettőjük kö­zött van annyi hasonlóság, hogy a kalauz, ha nem ba- kafántoskodik, a bérlet fény­képe alapján nem jön rá a huncutságra. Anyjának mond­ta reggel, hogy el akar he­lyezkedni, kért tőle pénzt, de összesen csak hat forint ap­ró volt nála. Varsói lapok a bonni ratifikációs vitáról A csütörtöki Trybuna Lu- du a következőképpen kom­mentálja a bonni ratifikáci­ós vitát. „Az ellenzék újból kikény­szerítette a „keleti szerződé­sek” ratifikálásának elha­lasztását, bár szerdán reggel az a meggyőződés uralkodott, hogy a vita ezúttal szavazás­sal végződik. Az ellenzék erős nyo­mására a kormánykoalíció beleegyezett a szavazás újabb elhalasztásába, noha Sheet kifejtette, hogy minden to­vábbi halasztás csak jobban nehezíti és bonyolítja a dol­Koszigin fogadta Xuan Thuyt ALefeszej Koszigin, azSZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Xuan Thuyt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­nak titkárát, a VDK miniszte­rét, a párizsi négyoldalú tár­gyalásokon részt vevő VDK- küldöttség vezetőjét. Alekszej Koszigin és Xuan Thuy között beszélgetés folyt le a szívélyesség, az elvtársi- asság, az amerikai imperia­lista agresszió ellen, a sza­badságért és függetlenségért küzdő vietnami nép iránti barátság és szolidaritás lég­körében. A megbeszélésen részt vett Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára és Vo Thuc Dong, a VDK moszkvai nagykövete. Grecsko—Asszad találkozó Andrej Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Szí­riában. fogadta Hafez Asszad. Szíria köztársasági elnöke. A meleg baráti légkörben meg­tartott találkozón eszmecserét ' folytattak 1 a két fél érdeklő- ■ désére számot tartó kérdések­ről. Grecsko marsall ugyancsak látogatást tett Musztafa Tiassz tábornoknál Szíria hadügyminiszterénél. Apró Antal Norvégiában A norvég parlament elnö­kének meghívásara Apró An­tal, az országgyűlés elnöke hivatalos látogatásra szerdán Oslóba érkezett. A magyar o. szággyűlés elnökét és kísé­retét a repülőtéren Bernt Ingvaldsen, a norvég storting (parlament) elnöke. Lei/ Granli, a parlament alelnöke. ' alamánt a norvég ország­gyűlés több vezető tisztségvi­selője fogadta. Szerdán este Bernt Ing­valdsen vacsorát adott Apró Antal tiszteletére. Csütörto- Kön a magyar vendégek ven­déglátóik kíséretében Oslo környékét tekintették meg. majd részt vettek a parla­ment elnökének rezidenciáján adott ebéden. 14 forint 70 fillér az ösz- szes vagyonom — állapítja meg a fiú. Szemét a követe­lődző éhség az étterem abla­kai felé fordítja. Kiszámítja, ha tíz forintból megebédel, a maradék pontosan kifutja egy doboz Fecske és egy 30 fillé­res doboz gyufa árát. Bemegy, elkéri az étlapot, egy kis adag rántott szelet 9,50, ezt rendeli. Nézelődik, szeme ismerősök után kutat. Az utóbbi időben sokat járt ide. Bélával, meg a két lánnyal: Valival és Csöpivel. Nagy Béla Valinak udvarolt, ő vi­szont a filigrán, de arányos termetű Csöpit kedvelte. A két képzős lány nem kecske­méti, dunántúliak mindket­ten, és a Kaszap utcai kollé­giumban laknak. Hetente két- szer-háromszor mentek el a fiúkkal, egy-egy alkalommal két, két és fél órára, táncol­tak, sört és jaffát ittak, s majdnem mindig Béla fize­tett. got.. . Az ellenzék, a jelek szerint fokozni fogja a kor­mányra gyakorolt nyomását. Barzel és hívei mindent el­követnek. hogy elfogadtassák a szerződések jelentőségét gyengítő nyilatkozatot.” A . Slowo Powszechne hangsúlyozta: „A közvéleményt egyre kellemetlenebb érzéssel töl­ti el az g játék amit a CDU —CSU e fontos esemény körül folytat. Brandt kancel­lár engedett az ellenzék nyo­másának. Nem akart olyan harcba bocsátkozni, amely­Csütörtökön délelőtt meg­érkezett Bukarestbe a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára és Willi Stoph, az NSZEP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke veze­tésével. A küldöttség a Ro­mán KP KB és a miniszter- tanács meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz a Ro­mán Szocialista Köztársaság­ban és ennek során aláírják a két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A magas rangú vendégeket az otopeni nemzetközi repü­lőtéren Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államta­nács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának és állan­dó elnökségének tagja, a mi­nisztertanács elnöke, vala­mint más párt- és állami ve­zetők fogadták. Jelen voltak a bukaresti diplomáciai kép­viseletek vezetői. nek kimenetelében a mosta­ni erőviszonyok mellett nem volt biztos. Nagyon valószí­nű, hogy Brandt ezt a tak­tikai fordulatot a siker remé­nyében, tudatosan alkalmaz­ta. Jövő heti sikere azt jelen­tené, hogy a szerződéseket. — egyes ellenzéki képviselő szavazataival együtt — je­lentős szótöbbséggel fogad­nák el. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a ratifiká­ciós vitában a keresztény- demokraták foltokat ejtettek az egész bonni államon. Eze­ket a foltokat nem lesz köny- nyű eltüntetni.” Az NDK küldőt telnek tisz­teletére diszszázad sorakozott fel, eljátszották a két állam himnuszát, közben 21 tüzér­ségi össztűz dördült fel. A repülőtéren jelenlévő buka­resti dolgozók lelkes üdvözlé­s-e közepette a delegáció gép­kocsiba szállt és szálláshelyé­re hajtatott. Az út mentén a a román főváros lakosainak 10 ezrei köszöntötték a bará­ti szocialista ország küldötte­it. Csütörtökön délben az NDK párt- és kormány-küldöttség a Román KP Központi Bizott­ságának székházában tisztelgő látogatást tett Nicolae Ce-au- sescunál és Ion Gheorghe Mauremél. Ezt követően megkezdődtek a hivatalos tárgyalások a két küldöttség között. A tárgyalások szünetében Nicolae Ceausescu és Ion Gheorghe Maurer ebédet adott az NDK delegációjának tiszteletére. Az ebéden pohár- köszöntők hangzottak el. 25 eve: Népbíróság ítélkezett az orgoványi gyilkosok felett Történelmünk leggyászo­sabb lapjai örökítik meg mindazt, ami az 1919-es Ta­nácsköztársaság felszámolá­sa után kezdődött Magyaror­szágon. A magyar burzsoázia és a nagybirtokosság a régi arisztokrácia fegyveres ereje, a Horthy-féle darutollas had­sereg, s benne a tiszti ro­hamszázadok, addig elkép­zelhetetlen állatiassággal törtek mindenkire, akinek csak némi köze volt a Ma­gyar Tanácsköztársasághoz. Különösen báró Prónay és a kecskeméti Héjjas István „alakulatai” vittek véghez leírhatatlan rémségeket. Tények és minden tekin­tetben hiteles dokumentu­mok bizonyították, hogy Pró­nay és Héjjas hóhérlegényei — tisztek és pribékjeik — ez­rével ölték a nekik nem tet­sző embereket. Akasztották a direktóriumi tagokat, víz­be fojtották a vörösparancs­nokokat, lemészárolták a bi­zalmiakat, megkorbácsolták az uradalmi béreseket és cselédeket. Megteltek a kin- zókamrák forradalmi értel­miségiekkel és zsidókkal. Sok áldozatukat élve temet­ték el. Mindebben az volt a leg­borzalmasabb, hogy az egész ország és az egész világ is­merte a szörnyűségeket. A külföld felháborodására az Antant vizsgáló bizottságot küldött Magyarországra, de ez a bizottság, természetesen, semmit nem észlelt a „rágal­makból”. A gyilkosok nem­zeti hősként járkáltak sza­badon az országban. Nyugal- Magyarországon pedig foly­tatták rémtetteiket. A fehérterror a huszas évek első felében a bomba- merényletek egész sorát kö­vette el. A csongrádi gyilkos merénylet után — három ha­lott, negyven sebesült — Drózdy Győző képviselő részletesen feltárta azokat az iszonyatos tetteket, amelye­ket Héjjas úgynevezett al­földi brigádja a románok ki­vonulása után elkövetett Kecskeméten és környékén, de különösen Orgovány köz­ségben. Bethlen kormánya tehát mindent tudott, s még­is futni hagyta Héjjasékat. Csak a felszabadulás után, 1947. május 13-án, ma 25 éve érte utol a törvény keze és a magyar nép jogos haragja Héjjas banditáit. A per célja — 27 évvel a vérengzés után — nemcsak az igazságszolgáltatás volt, hanem végső és hivatalos bírói megállapítása mindan­nak, ami történt. A még élő tanuk — a megmaradt hite­les dokumentumokkal együtt — félelmetes gaztettekre de­rítettek fényt. Jellemző a népbíróság elfo­gulatlanságára, törvénytiszte­letére, hogy nem bosszúállás volt a célja. Távollétükben csak az értelmi szerzőket — Héjjast és Francia-Kiss Mi­hályt — sújtotta halállal. Héjjas aztán „elrothadt a történelem szemétdombján”, Francia-Kiss pedig — akitől egyik kihallgatása során így búcsúzott el Horthy bírája: „Isten véle, Mihály” — egy em­beröltő múltán mégiscsak a népköztársaság ítélöszéke elé került. De a per mindenképpen nagy történelmi tanulságok­kal szolgál: Nincs olyan nép­ellenes gaztett, amit büntet­lenül el lehetne követni. A nép ügyének árulói és hóhé­rai mindig megkapják a tör­vénytől és a történelemtől azt, amire rászolgáltak. De a legnagyobb tanulság: a fasiz­mus minden fajtája és for­mája ellen küzdeni kell, csí­rájában kell elfojtani, mert emberfaló szörnyeteggé vá­lik, ha idejekorán nem ta­possák el. — Honecker Bukarestben (Folytatjuk) (F. Ml

Next

/
Thumbnails
Contents