Kelet-Magyarország, 1972. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
tÜLFf MAG?Áf©RWk<5 f§75. m'ájus ló. 5. oläal (Folytatás az 1. oldalról) lyezteti földünk békéjét is. E cselekedet nemcsak a vietnami népnek okoz szenvedéseket, hanem meggyőződésünk szerint az amerikai dolgozók aggodalmát, veszteségeit is fokozza. A három és fél millió magyar szervezett dolgozó, mint eddig, továbbra is szolidáris Vietnam igaz ügyével és mélyen megveti az agresszorokat. A SZOT a VDK budapesti nagykövetségéhez küldött táviratában ugyancsak kifejezi a magyar szervezett dolgozók mélységes felháborodását az Egyesült Államok elnökének döntéséről, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások felújításával és más intézkedéseivel kibővítette ágressziós cselekményeit és veszélyezteti a világ békéjét. A magyar szervezett dolgozók követelik, hogy az USA feltétel nélkül és . haladéktalanul szüntesse be a VDK területének bombázását, vessen véget az emberi és a nemzetközi jogokat súlyosan sértő beavatkozásnak, az .agresszió minden formájának Indokína egész térségében. A magyar szervezett dolgozók mély együttérzéssel kísérik a vietnami nép önfeláldozó, igazságos harcát, szolidaritást vállalnak a vietnami néppel az igaz ügyért, a békés építő- munka, a békés élet megteremtéséért vívott harcában. A L’Humanité rövid kommentárjában hangsúlyozza: Olyan újabb háborús cselekedetekről van szó, amelynek következményei belátha- tatlanok. A döntés nemcsak súlyosabbá teszi a konfliktust, hanem annak kiterjesztésével is fenyeget. Nixon szemére veti a Szovjetuniónak, hogy segíti a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Cinikus magatartás ez, hiszen az Egyesült Államodé elnöke küldött hatalmas tengeri és légi erődökkel támogatott expedíciós hadtestet Vietnamba. A kormánypárti La Nation, amely korai zárórája miatt még nem közli Nixon döntését, kommentárjában azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok pontosan olyan helyzetbe került Indokínában, mint arpilyet a franciák saját tapasztalataikból már jól ismernek. A japán közvélemény nyugtalansággal vegyes megdöbbenéssel fogadta az Egyesült Államok elnökiének döntését a VDK elleni blokádról. Tokióban attól tartanak, hogy az újabb amerikai eszkalációs lépés súlyosan veszélyezteti az egész délkelet-ázsiai térség békéjét és biztonságát. A japán kormány hivatalos álláspontja a „semlegesség” illetve az amerikai döntés elfogadása. Ennek a véleménynek. adott hangot Fuku- da Takeo külügyminiszter, amikor keddén a parlamentben kijelentette, Japán nem vállalkozik sem arra, hogy felhívja az Egyesült Államokat az észak-vietnami bombázások beszüntetésére, sem arra, hogy sajnálkozását fejezze ki az amerikai légitámadások miatt. Olof Palme svéd miniszterelnök a Nixon elnök döntése nyomán kialakult új indokínai helyzet megvitatására Összehívta főtanácsadóit. A svéd kormányfő, aki régóta bírálja az Egyesült Államok vietnami politikáját, várhatóan később nyilatkozik Nixon döntéséről. A svéd napilapok máris egyértelműen elítélték a háború újabb eszkalációját. A szociáldemokrata Aftonbladet keddi vezércikkében feltette a kérdést: „Megőrült Nixon? A végső pusztulásba akarja sodorni a világot?” A brit külügyminisztérium — szóvivője által felolvasott — előre elkészített nyilatkozatban foglalt állást Nixon bejelentésével kapcsolatban. E nyilatkozatban Nagy-Britannia reményét fejezte ki, hogy „e javaslatokban az összes érdekelt nemzetek alkalmat látnak majd arra. hogy mielőbb véget vessenek a már amúgyis túlságosan régóta tartó háborúnak”. Több amerikai egyetemen spontán tiltakozó gyűléseket tartottak azt követően, hogy Nixon elnök bejelentette az észak-vietnami kikötők el- aknásítását. SALT-tárgyalások Párhuzamosok, ha találkoznak New Yorkban a Columbia Egyetem hallgatói tüntető menetben vonultak végig a Brodway-n. A Princeton Egyetem több száz hallgatója egy Nixon- bábut égetett el. New Haven- ban a Yale Egyetem hallgatói tüntettek a város belterületén. Edward Kennedy szenátor Nixon elnök döntését kommentálva kijelentette: „Az elnök a múlt tapasztalataiból semmit sem társult. A béke nem érhető el a háború kiszélesítésével.” Bírálta Nixon döntését Muskie szenátor is. Kedden már a kora reggeli órákban amerikai gépek berepülését jelezték délkelet felől Hanoiba. 8 óra után pár perccel néhány kalózgép megközelítette a fővárost is, ezért riadót rendeltek el. Hétfőn a kalózgépek a főváros szomszédságában fekvő Ha Thai tartomány egyik járását bombázták, s itt a légvédelem két amerikai repülőgépet lőtt le. Ezenkívül vasárnap és hétfőn Quanig Binh, Nam Ha, Thanh Hoa és Ninhá Binhü tartományok területét támadták az amerikai repülőgépek. Közülük ötöt lelőttek, s ezzel a VDK fölött lelőtt amerikai repülőgépek száma 3542-re emelkedett. A VDK erői Thanh Hoa tartomány partjainál felgyújtották a 7. flotta egy hadihajóját. Mint a dél-vietnami Felszabadítás hírügynökség tudósítója jelenti Quang Tri, a DNFF reguláris csapatainak tartományi parancsnoksága elismerését fejezte ki az április elején a felszabadító erők oldalára állt dél-vietnami 56. ezred tisztjeinek és katonáinak. Tettük elismeréseként mindannyian megőrizhették korábbi rangjukat, s — kérésüknek megfelelően — a felszabadító erők soraihoz csatlakozva részt vesznek a további harcokban. A szovjet—amerikai SALT- tárgyalások kedden megtartott 122. plenáris ülése, amély- nek színhelye az Egyesült Államok helsinki nagykövetsége volt, véget ért. A tanácskozás egy órán át tartott. A konferenciához közel álló körökben a keddi tárgyalást „tárgyszerűnek” és a szokás A legújabb szám elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok problémáival foglalkozik. N. Nyekra- szov elemzi az SZKP gazdaságpolitikájának azt az oldalát, amely a termelőerők területi elosztását úgy rendezi, hogy a szibériai területeken levő hatalmas nyersanyagforrások mellett új, nagy ipartelepek és erőművek létesülnek. E témával kapcsolatban a problémák egész sorát veti fel a szovjet akadémikus gazdagon dokumentált cikke. A lengyelországi helyzetet a LEMP VI. kongresszusának tükrében ismerteti a folyóirat. Részleteket közöl az Olasz Kommunista Párt kongresszusán elhangzott referátumból és felszólalásokból, Berlinguer és Longo elvtársak fejtegetéseiből. Ugyancsak az olasz kommunisták szemszögéből elemzi Giorgio Amendola cikke a Közös Piac megnövekedésének kérdéseit, elsőszerint „komolynak” nevezték. Hozzáfűzték, hogy fenntartották az elmúlt hetek „intenzív ütemét”. Egyelőre nem tűzték ki a legközelebbi plenáris ülés idejét, értekezleti körökben azonban arra számítanak, hogy szerdán vagy csütörtökön kerül erre sor. sorban a tőkés integrációra válaszoló munkásösszefogás lehetőségeit és formáit keresve cikkében. A megnövekedett Közös Piac gazdasági jellemzőiről dr. Kozma János, a hatoknak tízekké növekedéséről elsősorban az angol belépés következményeiről Dóczé Kálmán írt tanulmányt. A folyóirat folytatja, illetve befejezi a TIT kétnapos vitájának anyagából vett részletek közlését: a politika, mint önálló tudományág lét- jogosultságáról felhozott érvek és ellenérvek felsorakoztatása általános érdeklődésre tart igényt. Az olvasók kérdéseire adott válaszok külön tanulmányoknak is beillenek; elsősorban a ciprusi válságra vonatkozóan Ónody György, a palesztin kérdésről pedig Aczél Endre írása. A Nemzetközi Szemlében meghonosodó képriport ezúttal a ciprusi helyzet elemzését egészíti ki szemléletesen. A cím olvastán bizonyára sokan meghökkennek, hiszen a geometria nem ismeri a párhuzamos vonalak találkozását. Annál inkább a politika, ez esetben pedig az európai biztonságért vívott küzdelem. Miről van szó voltaképpen a „rejtélyesnek” tűnő bevezetés után? Megállapításunkban nincs semmiféle titokzatosság: hosszú hónapok óta párhuzamosan „fut egymással” az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése. Az egyik vonal a hagyományos: valamennyi európai kormány kinyilvánítva közvetlen érdekeltségét, saját eszközeivel és erejéhez képest igyekszik őszinte akarással — vagy kevésbé őszinte, csupán a külszínnek szolgáló látszáttevé- kenységgel — hozzájárulni földrészünk ez idő szerinti legfontosabb kérdésének megoldásához. Ugyanakkor azonban maguk az európai népek — társadalmi osztályra, rétegre, világnézetre, foglalkozási ágra, vallásra való tekintet nélkül — szintén hozzákezdtek saját legfőbb fórumuk működésének kialakításához. íme: ezek a furcsa és szokatlan párhuzamosok, amelyek a nemzetközi életben, az európai tárgyalóasztaloknál, a kormányok munkálkodásában és a népek aktív közreműködésével mégis találkoznak a célok, törekvések, elképzelések azonosságát tekintve. És ez így van rendjén. Ennek mindenki csak örülhet, ezen a „kétoldali”, de egyirányú buzgólkodáson mindannyian, egész Európa, az egyetemes béke kizárólag csak nyerhet! A tét óriási. Robert Oppenheimer annak idején, amikor a hirhedt „boszorkányüldözések”, a rosszemlékezetű Joseph McCarthy Ameri- ka-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt állt, egy hozzá intézett kérdésre ezt válaszolta: „Tehetünk-e jobbat, mint hogy megkíséreljük megőrizni a világból azt, ami még megőrizhető?” Oppenheimer, akit az Egyesült Államokban az „atombomba atyjának” neveztek, tisztában volt vele, milyen fenyegető perspektívát jelent az atommaghasadás felfedezéseinek felelőtlen és bűnös felhasználása az emberiségre, s éppen ez a felismerése döbbentette rá a teendőkre. Európáról más kontinensek ezernyi sebtől vérző, súlyos megpróbáltatásokkal dacoló lakói előszeretettel beszélnek úgy, mint a „béke szigetéről”. Csak mi tudjuk igazán, hogy mennyire törékeny ingatag még ez a béke. Viszont tőlünk függ, hogy szilárd alapokra helyezzük. R. Fletcher angol munkáspárti képviselő, amikor az európai biztonság megteremtéséről nyilatkozott, kijelentette: A békét ugyanúgy kell felépíteni, mint egy házat. Előbb lerakják az első téglát, majd a másodikat, s a falak emelkedni kezdenek. Összecseng fejtegetésével Raymond Goor kanonoknak, a leuveni katolikus egyetem professzorának, a kiváló békeharcosnak a megállapítása: Az európai biztonság és együttműködés lépcső lehet a világbéke tervszerű építésének útján. Falak és lépcsők. Egyaránt nélkülözhetetlen tartozékai a háznak, közös otthonunknak, a békét és biztonságot, együttműködést és zavartalan alkotómunkát szavatoló Európának. Nem elég azonban a kormányok erőfeszítése, a népeket is be kell vonni a közös munkába. Nem mintha a szocialista országok egész politikájától, diplomáciai „alapállásától”, magatartásától valaha is idegen lett volna a tömegek mozgósítása. Itt azonban nemcsak az új társada'- mi rendben élők „felrázásá- ról” volt szó, hanem a nyugat-európai közvélemény nemegyszer közömbösségről, fáradtságról és kiábrándult- ' Ságról tanúskodó képviselőit kellett riadóztatni. S a földrészünket átfogó akció sikerrel járt. Nem túlzás ezt kijelentenünk, hiszen minden előkészület . megtörtént az európai közvélemény képviselőinek az európai'biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó közgyűlésének megtartására. Június 2—5 között Brüsszelben találkoznak mindazok, akik nem felejtették még el két világháború tanulságait és Oppenheimer intelmeit. Érdekes — részben színfalak mögötti, részben pedig nyíltszíni — viták zajlottak le arról, hogy mi legyen az igen jelentős nemzetközi seregszemle hivatalos megjelölése. Kezdetben a „népek .kpnferenciájárór beszéltek, később finomították és árnyaltabbá tették a megnevezést, s így alakult ki az első hallásra talán bonyolult, de a valóságot pontosan kifejező meghatározás: „Az európai közvélemény képviselőinek értekezlete”. A tanácskozáson mindazok a kérdések napirenden szerepelnek, amelyek tényleges hozzájárulást jelentenek a kormányok, a hivatásos diplomaták Helsinkiben végzendő munkájának megkönnyítéséhez. Brüsszel és Helsinki. Nem egyszerűen két főváros neve. Sokkal több annál. A béke és biztonság felé vivő párhuzamos út két kimagasló állomása. Malolcsy Károly A vietnami háború eszkalációja jegyében újabb amerikai csapatokat irányítanak azokra a helyekre, ahol a szabadságharcosok ellenállhatatlanul ostromolják a saigoni bábcsapatok állásait. (Kelet-Magyarország telefoto) Megjelent a Nemzetközi Szemle májusi száma Hatvani Dániel: Cléee megfontolt szándékkal DOKUMENTUM REGÉNY 7. Aznap délutánt is együtt töltötték. Négy óra körül Horváth azt mondta Királynak, hogy menjenek be a Nagytemplomhoz, a központi buszmegállóhoz, odajön majd Kisfáiból egy Aranka nevű lányismerőse. Besétáltak a Rákóczi úton. Fél ötkor bejött a reptéri busz, de ismerős lány nem szállt le róla. MUNKAHELYEK ÉS CSAVARGÁSOK Ugyancsak november 5-én reggel, a kecskeméti nagyál- lomáson az Izsák felől befutó vicinálisról alacsony, gyors mozgású, fekete hajú fiatalember száll le. Végigballag a peronon, egyre tétovább lépésekkel, végül megáll az újságpavilonnál' a dróthálón átvilágító magazincímlapokat nézegeti. Mármár indulni készül, hogy elmegy a sütőipari vállalat központjába, mivel pár nappal azelőtt ígérték, hogy felveszik átképzős segédmunkásnak, csak a szükséges papírokat kell beszerezni. Ekkor hirtelen valaki a vállára csap. Megfordul. — Ni csak, a Király Robi! — lelkendezik a szőke, göndör hajú fiatalember. — Mit keresel itt? — Munkát — feleli Robi. — Amit jól megfizetnek. Nagy Béla, a kecskeméti fiatalember — pályamunkás a vasútnál — tűnődve mosolyog. Ezt mondja: — Pajtás, az nem nekünk terem. Nem a mi fajtánknak. Különben... Nézd, ide is eljöhetnél. Most is keresnek pályamunkásokat. Ha ráhajtasz, megvan a kétezer-három —kétezer-négy. — És életem végéig legyek pályamunkás? — No nem... Ha betöltötted a tizennyolcat, jelentkezhetsz Diesel-mozdony vezetői tanfolyamra. Király Róbert gondolkodóba esik. Csakugyan, ezt meg lehetne próbálni. Szabad levegő, mozgás, gép — mégiscsak más, mint az élesztőszag. Meg is kérdi Bélától: — Hol lehet jelentkezni? — Keresztanyám ott van a munkaügyön, mondd meg, hogy én küldtelek. Felmegy. Béla keresztanyja elkéri a munkakönyvét. Forgatja a lapokat, majd végignéz a fiún és így szól: — Ahhoz képest, hogy még csak tizenhét éves, elég sok helyen megfordult. Igaz? — Robi vállat von: — Hát ez igaz. ...Közepessel végezte a nyolcadikat. Felvették, napi négy órás munkára, táviratkézbesítőnek. Édesanyja közbenjárására, aki külterületi kézbesítő. A postától csak pár házzal van odébb Rácz Károly pékmester sütödéje, s a postahivatal alkalmazottai gyakran elküldték "ot, hogy hozzon kenyeret. Egy ízben a pék megkérdezte: — Nem tudsz valakit Robi, a haverjaid közül, aki eljönne hozzám tanulónak? Sok a munka, elkelne a segítség. Cserébe jó szakmát adnék. — A fiú azt mondta, majd érdeklődik. S legközelebb, amikor kenyérért ment, így szólt: — Ha Karcsi bácsinak megfelelnék, én is eljönnék. Megfelelt... Ereje volt a munkához, ügyessége is — igen hamar megtanult dagasztani —, csak a szorgalma olykor ki-kihagyott. Másnaponként bejárt elméleti oktatásra, Kecskemétre, ahol a Nagykőrösi Élelmiszeripari Technikumnak volt kihelyezett osztálya, A péknél kapott reggelit, ebédet, néha uzsonnára is ottmaradt. Olykor éjszakai munkát vállalt, ilyenkor Rácz Károly az ösztöndíjat megtoldotta egy ötvenessel, százassal, mikor hogy. Kapott pénzt mozira is. Pár hónapon át bennhagyta az ösztöndíját, azzal, hogy ha összegyűlt egy nagyobb összeg, kiveszi és vásárol egy versenykerékpárt. De akkor megjelent az édesanyja, elkérte a pénzt, mert szükség volt rá odahaza. A fiú napokig rosszkedvű volt, immelámmal végezte csak a munkát. összesen kilenc hónapot töltött el a péknél, s az év végi vizsgáig csak jó két hét volt hátra, amikor megjelent az anyja, s azt mondta, hogy Robi nem maradhat tovább, mert nagyapja. Szőke János, most Íratta rájuk a házrészt és havi 600 forintot kell törleszteni, ezért a fiúnak igazi keresőfoglalkozást kell folytatni. Szemén gyulladás keletkezett, pár hétig a szegedi szemészeti klinikán feküdt, majd dolgozott még a péknél is, de már nem mint tanuló, hanem mint segédmunkás. Aztán, 1970 nyarán, elment Kecskemétre, felvették a Barnevál hűtőházába. Albérletben lakott, a Zöldfa utcában. Az egyhónapos próbaidő utolsó hetében már nem dolgozott, újsütetű barátaival csavargóit a városban. Hazatért, munkát vállalt az Izsáki Állami Gazdaságban, mint rakodómunkás és kocsikísérő. Ha csak szerét tehette, a traktorostól elkunyerálta a gépet, s vezetgette a gyümölcsösben, a fák között. Egyszer Ajkára szállítottak őszibarackot, éjszaka. A sofőr megengedte, hogy vezessen. Vagy 150 kilométeren át ki sem adta a kezéből a volánt. IFoLvtatiukt
